Iš žodžio „mokinys“ istorijos

Vincentas DROTVINAS Vilniaus pedagoginis universitetas A MOKINYS szó történetéből Veliuonas diákjai gramatoléval írtak Antanas Juška „Dalai”-ból A mokinys terminus szerzőségét rendszerint Jonas Jablonskis nevéhez kötik. Miután Antanas Juška szótárában rábukkant a Jautis dar mokinys példára, vagyis: jį mokina arti, Jonas Jablonskis kezdte elsőként használni ezt a szót nemcsak „szántáshoz szoktatott ökör”, hanem „iskolába járó gyermek vagy fiatal” jelentésben is (lásd alább). A mokinys útja azonban az oktatási terminológiába és a mai használatba nem volt olyan egyenes és egyszerű, mint első pillantásra tűnhet. Valójában e terminus története sokkal régebbi és összetettebb, ugyanakkor érdekesebb is. A tanuló gyermek vagy serdülő megnevezésére szolgáló külön terminusra akkor lett szükség, amikor az ifjúság oktatása intézményesülni kezdett, vagyis amikor a XVI. század második felében Litvániában megnyíltak az első elemi iskolák. Mint tudjuk, az első iskolát 1397-ben alapították a vilniusi székesegyház mellett. Az iskolákat templomok mellett hozták létre. 1528-ban a vilniusi káptalan arra buzdított, hogy a templomok mellett elemi iskolákat alapítsanak, és litvánul tudó vikáriusokat alkalmazzanak, akiknek feladata a gyermekek tanítása volt. A tanítást azonban rendszerint orgonisták vagy sekrestyések végezték, gyakran lengyelek, akik csak valamennyire sajátították el a litván nyelvet. Az első iskolák tanulói egyben a templom szolgálattevői is voltak, a templomi kórusban énekeltek és így tovább. A tanuló, az iskola és a tanító megnevezésére kezdetben nem voltak litván terminusok. Így a tanulót a lengyelből kölcsönzött žakas, žekas, že keli1 szavakkal nevezték. Első alkalommal 1 žėkas lengyelül žak „egyházi iskola tanulója; serdülő énekes”, vö. žekelis, lengyelül żaczek. A lengyel nyelv ezt a szót, sok más vallási terminushoz hasonlóan, a cseh nyelv közvetítésével kapta (vö. žak) a népi vulgáris latin diacus, diaconus szóból. A жак „a bursa tanulója, énekes” szó a régi orosz és ukrán nyelvekben is használatos volt (lásd: Фасмер Макс. Этимологический словарь русского языка в четырех томах. Том II. Издание второе стереотипное. Москва: Прогресс, 1986, 34). 112 A žėkas terminust Martynas Mažvydas Katekizme is megtaláljuk: Hei Welpatis wiſłaky ant ßmaniu suſimilkiet Kunigump ßekump ßmanes tremkiet. A žėkas jövevényszó széles körben használatos volt Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi kéziratos és nyomtatott német–litván szótáraiban is, igaz, szinonimákkal együtt, például Schüler žėkas Szu lokas Lexicon Lithuanicum 77; Schüler. Mokintinis, iš. M. Zekas, ko. M. Szulokas, ô. M. ka, ôs. (-ė-ės) F. Clavis Germanico-Lithvana III (495–507) és így tovább. Litvániában a žėkasnak, amint a példák mutatják, további szinonimái is voltak: a ritkább škalinis (lásd alább) mellett más szavak is elterjedtek, például studentas, učnius (a lengyel uczeń). Simonas Daukantas a žėkas szóval magyarázta a šuilokas hibrid szót; vö. „Az itt közölt prédikációk mindenki számára nagyon megfelelőek, különösen a šuilokasok (žėkasok) számára, akik utoljára járnak a šuilėbe (ismeretterjesztő iskolába)” (idézi a „Lietuvių kalbos žodynas” 15, 1993, 323). Tegyük hozzá, hogy Daukantas (vagyis a XIX. század közepén) nem talált litván megfelelőket a lengyel szkota, szkotaż, szkolnik stb. szavakra.2 A litván írásos emlékekben tehát a žėkas polonizmus nem volt e fogalom egyetlen elnevezése. Volt litván megfelelője is: mokinys. A mokinys szó legkorábban Konstantinas Sirvydas „Háromnyelvű szótárának” első kiadásában fordul elő: žak / scholasticus, discipulus, zieks mokinis, SD₁ (208); vö. még žacek / tyro tyrunculis, ziekeiis; żakowski / scholaris, żieku (ugyanott). Minden bizonnyal Sirvydas egyik első saját alkotású új szava volt. Bár a mokinys szóalkotása, amint későbbi története mutatja, szabályos és sikeres, Sirvydas mokini szavának mégis rövid élet jutott. A litván nyelvben való elterjedetlenségét mutatja, hogy a szótár már 1642-es kiadásában a mokinīs helyett csupán ezt találjuk: szkalinis: szkolny / literarius, Scholasticus, Szkalinis SD₃ (436), Scholasticus (Scholaris, Szkalinis) (518); a képzési alapról lásd szka-la: Szkola / Schola, Academia, Szkala SD₁ (179), Szkola / Schola, Szkala SD₃ (436). Itt hozzá kell tenni, hogy Sirvydas szótárában a mokinys változata, a mokytinis is szerepel: Kuśnierczyk / tyro huius opificij mokitinis kuśnieriaus SD₁ (69); Malarczyk / tiro huius opificij, mokitinis malariaus SD₁ (76); Vczén / Discipulus. Mokitinis SD₁ (184); Krajamowski vczeń / 2 A nagy lengyel–litván szótár 3. Készítette Giedrius Subačius, Vilnius, 1996, 174. 113 Declamator / Mokitinis gracios iškalbos SD3, (128); Vczeń / Diſcipulus. Mokitinis SD3 (453); vö. Kráfomowſtwo / Krafomowſka nauka / Rhetorica, Eloquentia. Gražy kalba / gauſi kalba (ugyanott). A Mokytinis (mokintinis) Mažvydas írásaitól egészen a XX. század közepéig adatolható; különösen gyakran fordul elő Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi kéziratos és nyomtatott szótáraiban, például Junger. Pafuntinnis, io. M. Mokintinnis II 503, Lehrling mokintinis Lex (58); F. Pretoriusnál Lehrjung Mokintinnis, ęs. (=io.–V. D.) M. II (654), az 1728-as kéziratos német–litván szótárban (Halleben) Mokintinis (5926), Mokintinis (a következő mellé írva: Jungfer, Jumprowa Prowa (13441), Lehrling Mokintinis (15020); J. Brodovskynál Lehrjung Mokintinis (762), Jünger Chriſti (discipulus) Mokintinis, Pafuntinis, Jünger in Mokitinė (764); Lehrjung Mokintinis (860), Lehr Mägdelein Mokintinė (860); P. Ruigysnál Mokitinis, ino, m der Lernende, Schüler, Lehrburſch (89), Jünger, Klauſytojis, ojo m. Mokitinis, nio. II (217), Lehrjung, Mokintinis, nio, m. II (241), lásd még K. G. Milkaus szótárában is. Ez a szó Nesselmanno „Litván nyelv szótára” című művébe (1851) is átkerült, és F. Kurschat szótáraiban is megtalálható, például: Jünger, der Lehrling. mokintinis, die J. Christi, Kristaus mokitinei (1870, 672); Lehrling, der, mokintinis, io beim Handwerker, auch burſch (1874, 18); mokitinis, -io Sbst. Lehrling. Schüler, in der Bibel die Jünger Christi, Johannis (1883, 260). Érdekes megjegyezni, hogy Kis-Litvánia XVIII. századi, úgynevezett Krause-szótárának kéziratában a Diſcipel mokintinis (12310), Lehrling mokintinnis (3233) mellett a mokimys szót is megtaláljuk: Jäger Jung. Jiegerjungs mokinnys (278). Ez a szó második adatolása, K. Širvydas szótára után. A mokinys mégsem terjedt el, mert nem tudott ellenállni a mokintinio, mokitinio és a nem litván szinonimák versenyének. Ezért aligha sorolható a mokinnys ritka előfordulása miatt az *-no- melléknévi képzővel alkotott cselekvőnevek közé, mint a kalinys, kurtinys, pasiuntinys, amelyek a történeti szóalkotás szakértői szerint már a XVI–XVII. századtól széles körben használatosak voltak.3 3 A m b r a z a s S. A főnevek képzésének fejlődése. A litván nyelv igei származékai, Vilnius, 1993, 127–128. 114 Amint e litván terminus további története mutatja, a mokinys szó megőrződött, és a szótárak lapjain porosodott, gyakorlatilag ismeretlenül és használaton kívül, a XVII. század első felétől a XIX. század végéig. A XIX. század végén a mokinys litván szó ismét felbukkan előttünk. Újjáéledéséhez nagyban hozzájárult Jonas Jablonskis, aki rátalált erre a szóra Antanas Juška litván nyelvi szótárában és az általa lejegyzett „Litván dalokban”. Íme, mit olvashatunk a Jablonskis által összeállított „Litván nyelvi szótár” anyagában: mokinys, mokinį 1) Veljūnós, Vilnjaus mokinei (ученики) írta J. d. 2) a szántásra tanított ökörre vonatkozóan 3) Jis da tebėr mokinys Šl. онъ ещё состоить въ ученики (még nem tudja a munkát, másokkal együtt tanul, nincs hozzászokva a jó munkavégzéshez, stb.).4 A „Litván nyelvi szótár” cédulagyűjteményében talán Antanas Juška dalai a legbőségesebb forrás: Mokinej gieda, vargonai gaudžia J.d. 1216. Kam tau tu pyragų? Mokiniuj pašerti. Kretingos mokinej gromata raše. J. d. 1560 (Alsėdžiai). Veliūnos mokiniai žinuzes rašė. J. d. 712. Iš Vilniaus mokinej žina papiešė. J. d. 963. Velūnós mokinej taj ma pasakė. J. d. 1012. Vö. még: Su kunigėlejs, su mokinėlejs, su margajs vargonėlejs [palaidosiu]. J. d. 1216. A Mokinio előfordulása Veliuonos mellett érthető, ha tudjuk, hogy Veliuonában működött Litvánia egyik legrégebbi iskolája, amelyet a jezsuiták alapítottak feltehetően 1579-ben, az 1421-ben épült templom mellett. További példák A. Juška szótárából: Tanuló, tanuló, hímnem; -nő, -nők, nőnem. ученикъ, ученица; uczéń, uczenica Aki tanulja a tudományt, az tanuló Az ökör még tanuló, vagyis ő tanul szántani. A tanuló szabósegéd, aki még maga sem varr. Kupiškis (=). 4 J a b l o n s k i s J. Lietuvių kalbos žodynui medžiaga. Raidės L-M. – Lietuvos mokslų akademija. Rankraščių skyrius. F 99–5. 115 Mykolas Miežinis szótárából (1894): Tanuló, v. mokėtinis, hímnem, nőnemű alakja: mačecklis, e, uczeń-, -ica, terminator. ученик. Tehát a tanuló szó a XIX. század második felében már eléggé elterjedt volt: egy ritkán használt szó aligha válhatott volna dalok szavává. A tanuló főnév valószínűleg nemcsak a dalokban említett helységekben volt széles körben ismert, noha, mint láttuk, még nem szorította ki a žekót és más idegen eredetű szavakat; másfelől elterjedését némileg akadályozta a vele szinonimaként használt mokytinis is. De mikor és hogyan honosodott meg a tanuló szó? A. Juška rendszerint azokat a szavakat jegyezte le, amelyeket az emberek élő beszédéből hallott. Ezért a tanuló feltehetően maguk által használt szó volt. Jonas Jablonskis apie žodį mokinys yra rašęs bent du kartus. Pirmą sykį jis „Varpe“ 1904 m. Nr. 1 vartojamą žodį mokytinis taiso žodžiu mokinys, pabrėždamas, kad mokinys yra „paprasčiausias žmonių kalbos žodis“⁵. Antrą sykį Jablonskiui taisyti šį žodį teko bemanant po ketvirčio amžiaus Viktoro Kamantausko žodynėlio recenzijoje⁶. Todėl visi, kas skaitė Jablonskio kalbos taisymus ir kas jų paisė, susidarė pamatuotą išvadą, kad mokinys ne tik Jablonskio įteisintas, bet gal ir sukurtas žodis. Nepriklausomybės metais mokinys įsigalėjo kaip mokyklos terminas ir visuotinai paplito. Mokinio skirtumą nuo mokytinio ir pastarojo žodžio vartojimo inteligentas reikšme yra aptarę ir vėlesni kalbininkai⁷. Dabar mokinys ir bažnyčios kalboje bus išstumęs mokytinį⁸. 5 Jablonskis J. Kalbos dalykai (Rašomosios kalbos kritika). – Rinktiniai raštai 2, Vilnius, 1959, 62. 6 Jablonskis J. Mūsų kalbos žodynėlio dalykai. Atskirį pastebėjimai dėl V. Kamantausko „Trumpo kalbos netaisyklingumų ir barbarizmų žodynėlio“ (Kaunas, 1928). – Ugyanott, 485–486. Egyébként szó esik ott az apaštalas ir mokytinis szavak jelentéséről és használatáról is. 7 „<...> mokytinis, -iai mindenekelőtt a Szentírás nyelvében Krisztus tanítványát jelenti. Manapság itt-ott ezt a szót az értelmiségire is használják.“ – Kalbos patarėjas. L. Dambrauskas készítette, A. Salys és Pr. Skardžius szerkesztette. Kaunas: a Litván Nyelvi Társaság kiadványa, 1939, 78. 8 Skardžius P. Az Újszövetség litván nyelvű fordításai. – Lituanistikos darbai 4, 1979, 65–110; továbbá ugyanő: Rinktiniai raštai 3: A köznyelv kultúrája, Vilnius, 1998, 519–566. 116 Az utóbbi évtizedekben Jablonskis tudományos örökségének kutatója és különösen lexikai javításainak népszerűsítője, Algirdas Sabaliauskas megszilárdította eredetének ezt a változatát. Felidézte Jablonskis párbeszédét egy Panevėžys környéki földművessel, akitől a nyelvész meghallotta a mokinys szót, amelyet az ekéhez szoktatott bika jelentésében használtak, ő pedig „tanulmányokat folytató, iskolába járó gyermek vagy fiatal” értelemben kezdte használni. Sabaliauskas szerint a mokinys, akárcsak a mokykla, mondhatni, nyelvünk nagy ápolójának, Jonas Jablonskisnak a szava9. Tehát, ahogyan Arnoldas Piročkinas állítja10, Jablonskisnak valójában nem kellett a mokytinis alakot mokinysre javítania: a mokinys már csaknem háromszáz éve szerepelt szótárainkban… Jablonskis nemegyszer idézte „az öreg Daukšát”, Sirvydost és más szerzőket, de lehet, hogy a mokinys szó korai lejegyzéseiről nem tudott. A régi, különösen a kéziratos szótárak nehezen voltak hozzáférhetők számára; ráadásul, mint tudjuk, Jablonskis maga az élő, beszélt nyelvet tekintette a nyelvi javítások legfontosabb forrásának. Ezért a szó történetének nem ismerete miatt nem kell szemrehányást tennünk Jablonskisnak, még kevésbé elítélnünk vagy megpróbálnunk elvenni tőle a mokinys szó szerzőségének elsőbbségét. Jablonskis ugyanis megkülönböztette a mokytinis és mokinys jelentését, meghonosította a mokinys szó használatát, óva intett attól a helytelen tendenciától, hogy a mokytinis szót „értelmiségi” jelentésben használják, és ezzel hozzájárult az inteligentas szó elterjedéséhez. Vajon ma ismerjük a mai nyelvben használt összes szó első lejegyzéseit, jelentésük változásának fordulatait és így tovább? Mindenképpen sajnálatos, hogy a „Lietuvių kalbos žodyne” (8, 1970, 322) a mokinys szó története csak A. Juška szótárától, vagyis a 19. század második felétől szerepel. A szó létének kezdeti időszakát elhallgatva ugyanis egy nyelvünkben sokkal régebbi szót fiatalabbnak tüntetünk fel, és ezzel – más hasonló esetekhez hasonlóan – némileg eltorzítjuk a szó valódi életének képét. A mokinys kifejezés története újabb emlékeztető arra, mennyire hasznunkra válnának az ilyen esetekben a régi szerzők sokféle lexikai tanulmányai, végül pedig egy szükséges történeti (régi írásokból merítő) szótár és a történeti lexikológia egyéb kutatásai. 9 S a b a l i a u s k a s A. Iš kur jie? Pasakojimas apie žodžių kilmę, Vilnius, 1994, 226–227; S a b a l i a u s k a s A. Žodžiai keliauja, Kaunas, 1993, 100–102. 10 P i r o č k i n a s A. Jono Jablonskio kalbos taisymai, Kaunas, 1986, 62. 117 …a lexikon vizsgálata, végül pedig a történeti (régi írásokból merítő) szótár és a történeti lexikológia egyéb kutatásai. FROM THE HISTORY OF THE WORD MOKINYS (PUPIL) Összefoglalás Általában úgy tartják, hogy a mokinys kifejezést először Antanas Juška jegyezte fel a 19. század második felében, és Jonas Jablonskis hagyta jóvá. A cikk adatokat közöl arra vonatkozóan, hogy a mokinys szó már Konstantinas Sirvydas 17. századi szótárában, valamint a Kis-Litvániából származó szótár kéziratában, az úgynevezett Krause-féle német–litván szótárban is szerepelt a 18. században. Vincentas DROTVINAS Beérkezett: 2001. 10. 11. Vilniusi Pedagógiai Egyetem, Ševčenkos utca 31., 2009 Vilnius. E-mail: [email protected] 118