Teisės terminijos padėtis Lietuvoje 1918–1940 metais

Alvydas UMBRASAS Litván Nyelvi Intézet A JOGI TERMINOLÓGIA HELYZETE LITVÁNIÁBAN 1918–1940 KÖZÖTT Mind a Litván Nagyfejedelemségben, amely a 18. század végén államként megszűnt létezni, mind a mai Litvánia későbbi területén, amelyet több mint egy évszázadon át hatalmas szomszédos országok osztottak fel egymás között, a litván nyelvnek alig volt helye az állam jogi életében. Sem a híres 1588. évi Litván Statútum (latin, kancelláriai szláv és lengyel nyelven íródott), sem az Orosz Birodalom későbbi orosz törvénygyűjteményei, amelyek a mai Litvánia nagy részén voltak hatályban, nem teremtettek lehetőséget a litván jogi nyelv kialakulására és a litván jogi terminológia megteremtésére. Miután Litvánia 1918-ban kikiáltotta függetlenségét, a litván nyelvet először kezdték használni az államigazgatásban és a közélet más területein. Természetesen a fiatal államnak a társadalmi kapcsolatok stabilitásának megőrzése érdekében elkerülhetetlenül át kellett vennie az Orosz Birodalom törvényeinek többségét. Ezt az 1918. november 2-án elfogadott, Litvánia Ideiglenes Alkotmányának Alapvető Rendelkezései 24. cikkében törvényesítették: amíg nincsenek új törvények, ideiglenesen hatályban maradnak az első világháború előtt érvényben lévő jogszabályok (ezzel elvetették a rövid ideig hatályos, a császári megszállás idején bevezetett háborús jogszabályokat). Ugyanebben az évben az Államtanácsban az orosz törvények litván nyelvre fordításával is foglalkozni kezdtek (Maksimaitis 2001: 46–48). Nem sokkal később (1920 07 31) a Legfelsőbb Törvényszék a Litvánia ideiglenes bíróságainak és működésük rendezéséről szóló törvény 16. cikkében rögzítette, hogy a bíróságok munkáját az államnyelven, litvánul kell végezni (LLTI: 47). A kezdet nem volt könnyű. Ahogy Boleslovas Masiulis jogász, a litván identitás nagy ápolója írja, a litván jogászok alig maroknyian voltak, egy részük még nem tért vissza Oroszországból. Már a függetlenség első éveiben aktívan hozzáfogtak a litván jogi szakkifejezések megalkotásához. Ezen elsősorban néhány, litvánul jól tudó ember dolgozott. 1919-ben 76 B. Masiulis és Konstantinas Jablonskis (Jono Jablonskis fia) a Liudas Noreika miniszter megbízásából az Igazságügyi Minisztériumban különböző jogterületek terminusait alkotta meg. Később K. Jablonskis B. Masiulisszal konzultálva lefordította az Orosz Büntető Statútumot és a Váltóügyi Szabályzatot. Antanas Kriščiukaitis (Aišbė), a Legfelsőbb Törvényszék elnöke az eljárási terminusokkal foglalkozott (akkor az eljárásra a teisenos kifejezést használták). Röviden: 1919–1920-ra meghatározták a bíróságok számára legszükségesebb büntetőjogi és polgári jogi terminusokat (Masiulis 1954 6: 2). A függetlenség kezdetén jogi szakszótár összeállításához is hozzáfogtak. Fennmaradt egy meglehetősen nagy formátumú (kissé A4-esnél nagyobb), 120 oldalas, orosz–litván nyelvű kéziratos „Jogi terminusok és a bíróságok számára szükséges egyéb szavak szótárának tervezete” (1. ábra). Eddig nemcsak hogy nem kutatták, de általában véve, mondhatni, ismeretlen; a szakirodalom talán mindössze egyszer említi (Andriulis 1998: 12). A szótár hektográffal sokszorosított példánya (különálló ívek) a Litván Tudományos Akadémia Központi Könyvtárának kézirattárában, K. Jablonskis hagyatékában található (F 256–551). Két azonos példánya van A. Kriščiukaitis unokájának, Vytautas Vaidelysnek. Hektográffal sokszorosított példánnyal (csak kemény kötésben) Vytautas Andriulis jogász is rendelkezik1. V. Vaidelysnek van még egy másik változata is ugyanennek a szótárnak: ez egy másik kézírással készült eredeti példány (a hektográfiai másolatokat valószínűleg egy írnok írta át). A szótár egyik példányán sincs feltüntetve sem a szerző, sem az összeállítás éve (csak V. Andriulis példányának első oldalán, a terminusok között szerepel – nem tudni, milyen céllal – az 1923 VI 13 dátum). A szótár keletkezésének idejére további forrásokból lehet következtetni. 1919. november 3-án a „Lietuvoje” „Valdžios žinios” című rovatában arról adtak hírt, hogy az Igazságügyi Minisztérium II. osztálya nyomtatásra készíti elő „a jogi terminusok és azoknak a szavaknak a szótárát, amelyekre a bíráknak, vizsgálóbíróknak, közjegyzőknek stb. leginkább szükségük van” (DJTŽ: 2). A közlés szerint a tájékoztatást a II. osztály igazgatója, Al. Milčinskis és az ügyintéző, K. Jablonskis adta. A szótár leendő használóit arra kérték, hogy három héten belül küldjék el az általuk használt terminusok és azok orosz nyelvű megfelelőinek jegyzékét, amelyeket 1 Köszönetet mondok V. Andriulisnak és V. Vaidelysnek a rendelkezésemre bocsátott információkért és azért, hogy lehetővé tették a szótár használatát. 77 1. ábra. A kéziratos jogi terminológiai szótártervezet első oldala 78 le kellene fordítani (a javasolt fordításokkal együtt). V. Vaidelysnél megvannak az Igazságügyi Minisztérium levelei (amelyeket Vincas Karoblis igazságügyi miniszter és mások írtak alá), amelyekből kitűnik, hogy már 1920. IX. 1-jén elküldték a szóban forgó szótár két ívét a neves nyelvésznek, J. Jablonskisnak (a további íveket ugyanazon év szeptember 21-én és október 1-jén küldték el, alkalmanként kettőt). J. Jablonskist arra kérték, hogy a lehető leghamarabb tanulmányozza a szótárt, tegyen észrevételeket a meglévő terminusok fordításaira vonatkozóan, javasolja, mivel egészítsék ki a szótárt, és hogyan fordítsák le a le nem fordított terminusokat. Egy idő után jogászok és nyelvészek tanácskozását tervezték összehívni a jogi terminusok végleges meghatározása céljából. A legvalószínűbb, hogy J. Jablonskis ugyanilyen másolatot kapott, amilyenből fennmaradtak példányok. Sajnos nincs adat arról, hogy tett-e javaslatokat. Nem tudni, hogyan vitatták meg ezt a szótárt (a bírálók valószínűleg ugyanolyan másolatokat kaptak), de V. Vaidelys egyik példányában rengeteg bejegyzés található – különféle terminusjavaslatok, amelyek mellett a szerzőt is feltüntették. Itt Ciplijauskas, Leonas, Linartas, Mačys, Sąmajauskas2, Šaulys és mások vezetéknevei vagy rövidítései is megtalálhatók (pl.: Braz., Bugail., Stark., Šalk.). Hogy ki ennek a szótárnak a szerzője, azt teljes bizonyossággal nehéz megmondani, de valószínűleg K. Jablonskis (legalábbis az egyik szerző). K. Jablonskis említett kézirathagyatékában megtalálható a szótár fogalmazványa (F 256–550), valamint számos, sűrűn teleírt, különböző méretű lap (F 256–546, 547, 552), amelyekből nyomon követhető a szótár készítésének folyamata. Mivel a munka az Igazságügyi Minisztériumban folyt, K. Jablonskisnak nyilván voltak segítői is. Nagyon valószínű, hogy konzultált A. Kriščiukaitisszal (vagy akár együtt is dolgozott vele). Nem tudni, hogyan, de az eredeti példány nála maradt fenn (az íráskép feltehetően K. Jablonskisé; mint említettük, jelenleg V. Vaidelys birtokában van). Érthető módon A. Kriščiukaitis, a Legfelsőbb Törvényszék elnökeként, elsősorban a bíróságok számára szükséges terminusokkal foglalkozott. A források szerint A. Kriščiukaitis aktívan részt vett a jogi terminológia megalkotásában. Liudas Šmulkstys szerint „egész sor litván nyelvű, bírósági területen használatos terminust alkotott, és megmutatta, miként lehet a jogi gondolatokat egyszerűen és világosan kifejezni” (Šmulkštys 1958: 153). 2 Így írta alá a nevét, de a „Lietuvių enciklopedija” Samajauskast közöl (XXVI, South Boston, 1961, 379.) 79 A szóban forgó jogi terminológiai szótártervezet – a jelenlegi ismeretek szerint – az egyetlen ilyen jellegű munka az első függetlenség időszakából. Nem tudni, továbbfejlesztették-e, illetve hozzáférhettek-e az akkori jogászok. Elképzelhető, hogy hektográffal sokszorosított formában terjesztették. Tekintetbe véve, hogy a szótár a Litván Köztársaság szabadságának első éveiben (1919–1920) készült, és nem álltak rendelkezésre megfelelő litván források, terjedelme meglehetősen figyelemre méltó. Hozzávetőleges számítások szerint a szótár közel 3000 terminusfészket tartalmaz, amelyekben mintegy 4000 orosz összetett és egyszerű terminust, illetve más szót közöl. Ezek közül alig több mint 200-at nem fordítottak le litvánra. Az orosz terminusokat nem volt könnyű lefordítani, ezért leggyakrabban több litván megfelelő szerepel. A szótárban megadott litván megfelelők száma összesen mintegy 5500. Amint a cím is mutatja, a szótárban nemcsak jogi terminusok találhatók. A szótár terminusainak hozzávetőleg egyötöde nem jogi terminusnak, vagy egyáltalán nem terminusnak tekinthető. A szótár mindazonáltal jelentős hatással lehetett a jogi nyelvre; sajnos a sorsa ismeretlen. Lehetséges, hogy ismeretlen okokból nem szerkesztették tovább, és feledésbe merült. A szótár tartalma kétségkívül külön kutatást érdemel. A jogi terminusok megalkotására és megszilárdulására hatással volt az a Terminológiai Bizottság is, amelyet a Minisztertanács 1921. március 29-i rendeletével az Oktatási Minisztérium mellett hoztak létre. A rendelet egyúttal előírta, hogy az érintett állami intézmények különféle szakterületeken – köztük a jog területén is – segédbizottságokat hozzanak létre a terminusok összegyűjtésére (TKSĮ: 4). Egyelőre nincs adat arról, hogy létrehoztak-e ilyen jogi terminológiai bizottságot. Amint azt a Terminológiai Bizottság jegyzőkönyvei mutatják, 1921. október 6-án a bizottság akkori elnökét, A. Smetonát már megbízták egy „jogi terminológiai bizottságocska” létrehozásával (az ilyen bizottságok rendszerint háromtagúak voltak), amelynek feladata az adott szakterület terminusainak kidolgozása volt. E bizottságocska összetételéről és tevékenységéről nem találtak konkrét adatokat, de ugyanazon év november 11-i ülésén már megvitattak egy rövid, használati példákkal ellátott jogi terminusjegyzéket, amelynek szerzője A. Kriščiukaitis volt (részt vett az ülésen, és a szóban forgó bizottságocska tagja is lehetett). December 1-jén valamivel több jogi terminust vitattak meg. Valamennyi terminust a „Lietuvoje” című lapban tették közzé (TTP: 2), a nyilvánosság bírálatára. Amint a jegyzőkönyvekből kitűnik, több visszajelzés is érkezett (Bendo 80 rio és Bulota). Úgy tűnik, maga a bizottság is átgondolt ezt-azt, mert a meglehetősen kaotikus jegyzéket kissé átrendezték, a használati példákat külön fejezetbe helyezték át, a terminusokat pedig szerkesztették. Megjelentek a jegyzékben addig nem szereplő litván megfelelői is: atsakovas (atsakytojas) – ответчик, ieškovas – истец (гражданский). Törölték a tretininkas terminust, amelynek jelentése: „harmadik személy az ügyben”. Elvetették a kezdetben elfogadott kliaudis (улика), įkliaudinti (уличать, уличить) terminusokat, helyettük pedig az įkaltis, įkaltinti stb. használatát javasolták. A jogi terminusok véglegesített jegyzékét a Terminológiai Bizottság 1922. március 9-i ülésén hagyták jóvá, és a bizottság határozata alapján a „Lietuva” és a „Švietimo darbas” című lapokban tették közzé (TT₁: 3; TTR₁: 77–81). 1922-ben a Litván Jogászok Egyesülete által megjelentetni kezdett szakfolyóirat, a „Teisė” első száma szintén közölte ugyanezt a terminusjegyzéket (TT₂: 53–56). Az ilyen terjesztés sem a jogászok, sem a társadalom egésze figyelmét nem kerülhette el. Hozzájárult olyan fontos terminusok meghonosodásához, mint a byla, teismo byla – судебное дело, kaltinimas – обвинение, kaltintojas – обвинитель, kaltinamasis – обвиняемый, teisiamasis – подсудимый, pareiškimas – заявление stb. Egyúttal számos terminusváltozatot is javasoltak: baudžiamoji (kriminalinė, kriminalė) byla – уголовное дело; civilinė (civilė) byla – гражданское дело; ieškinys (ieškas), skundas – иск (гражданский и уголовный), жалоба; atsakovas (atsakytojas), skundžiamasis, apskųstasis – ответчик; liudytojo (liudininko) rodymas, parodymas, liudijimas (liudymas) – свидетельское показание stb. Amint a mai terminológiából látható, idővel a legmegfelelőbb változatot választották ki. Mivel akkoriban az oroszból nemcsak egyes terminusokat, hanem egész szerkezeteket is fordítani kellett, számos példát közöltek a terminusok használatára. Emellett a jegyzék egyes elemeit a mai terminológiai felfogás alapján inkább terminuskapcsolatoknak, mint terminusoknak tekintenénk. Összesen 22 példát és – a sorszámok alapján – 46 terminust közöltek. Az összes változatot figyelembe véve a litván terminusok száma valójában jóval nagyobb volt. Az említett terminusok meghonosodását két évvel később a Terminológiai Bizottság titkára, Antanas Vireliūnas által összeállított, „Įvardai, arba terminai, priimti Terminologijos komisijos” című füzet is elősegítette. Ebben a más szakterületek terminusai között, ábécérendbe átszerkesztve és mintegy tucatnyi kiegészítő utalással ellátva, ismét közölték ugyanazokat a „Terminai teisės reikalams” című terminusokat (TTR₂: 13–23). Bár J. Jablonskis a hibák miatt 81 šį leidinuką supeikė ir net nerekomendavo skaityti (Rygiškių Jonas 1925: 347–348), jis skaitytojų neliko nepastebėtas. Az említett terminusok időszerűségét és jelentőségét az is mutatja, hogy néhány évvel később A. Vireliūnas átdolgozott jogi terminusjegyzékét néhány módosítással a jogászok körében akkoriban népszerű „Teisininkų kalendorius” című kiadvány is közölte (TTR3: 272–277), amelyet a Litván Jogászok Egyesülete adott ki (elnöke A. Kriščiukaitis). Talán az egyesület vagy az összeállító, Zigmas Toliūšis kezdeményezésére kijavítottak néhány hibát, megváltoztattak néhány terminust, és elhagytak egy-két változatot. Úgy tűnik, az első közzététel óta eltelt évek már módosították a használatot, ezért az atsakovas mellett már nem volt szükség az atsakytojas, skundžiamasis, apskųstasis; liudininko terminusokra a liudytojo mellett. Elkülönítették az addig szinonimaként megadott ieškas, ieškinys (учк) terminusokat a skundas (жалоба) terminustól, az ieškovas (истец) terminust pedig a skundikas (жалобщик) terminustól, stb. Így a Terminológiai Bizottság által elfogadott, legalább öt alkalommal közzétett terminusjegyzék kétségtelenül nagy jelentőséggel bírt a korabeli (és a mai) jogi terminológia kialakításában és stabilitásában. Meg kell említeni, hogy a Terminológiai Bizottság által közzétett más terminusjegyzékekben is szerepelt néhány jogi terminus. Ezek A. Vireliūnas említett füzetének „Terminai akcizo reikalams” (5–13. o.) és „Terminai politiškosios ekonomijos reikalams” (139–144. o.) című fejezeteiben találhatók. Az 1926-ig működő Terminológiai Bizottság külön jogi terminusokkal többé nem foglalkozott. A bizottság feloszlatása után a terminológiai munkát az egyetemre bízták, ott azonban teljesen leállt. A Terminológiai Bizottság megszűnése után egy ideig senki sem foglalkozott állami szinten sem a jogi, sem más terminusokkal. Bár szó esett a bizottság feloszlásának okairól (elsősorban belső nézeteltérésekről, a terminusok litvánosításával kapcsolatos eltérő álláspontokról), és felmerült a terminológiai munka felélesztésének és a Közoktatási Minisztériumhoz való visszahelyezésének gondolata is (Laurinaitis 1928: 4–5, Laurinaitis 1930: 27–31), sem a társadalom, sem az oktatásügyi vezetés nem hallgatott erre. Csak 1935-ben3 alakult meg a Litván 3 Addig nem működött a különböző szakterületek terminusainak rendezésével foglalkozó bizottság, a külön Jogi Terminológiai Bizottság pedig már körülbelül 1930–1933-ban működött az Államtanács hivatalában. Róla nagyon kevés adat áll rendelkezésre; lásd alább a cikkben. 82 Nyelvi Egyesület Terminológiai Szekciója, ám mivel mindössze öten dolgoztak benne, és úgy döntöttek, hogy csak azokat a terminusokat vitatják meg, amelyekre elsőként magának az egyesületnek lesz szüksége (LKDK 1936: 164), a munka nem volt különösebben kiterjedt vagy sokrétű. Amint az a Litván Tudományos Akadémia Központi Könyvtárának kézirattárában őrzött, az egyesület közgyűléseinek jegyzőkönyvkönyvéből (F 63–3) látható, 1935. 05. 13-án B. Masiulis egyesületi tagot bízták meg a jogi terminusok tervezetének elkészítésével, de erről semmilyen adat nem maradt fenn. Maga B. Masiulis sem tesz említést róla (Masiulis 1954). Mivel sem a Terminológiai Szekció jegyzőkönyveit, sem más dokumentumokat nem sikerült megtalálni (feltehetően nem maradtak fenn), és tudjuk, hogy a szekció elhatározta: az elfogadott terminusokat az érdekeltek számára legkönnyebben hozzáférhető sajtóban teszi közzé (LKDK 1935: 95), ám erre nem került sor, valószínű, hogy a szekció egyáltalán nem tárgyalt jogi terminusokat. Úgy tűnik, hiányzott a magánkezdeményezés, hiszen 1939-ben Petras Jonikas még arra buzdította a jogászokat, hogy maguk gondoskodjanak nyelvhasználatuk műveléséről, a vitatható jogi terminusokat nyelvész szakemberekkel egyeztessék, és kérjék a LKD Terminológiai Szekciójának segítségét (Jonikas 1939: 99–100). A „Teisė” folyóiratban Jono Mičiulio cikke (Mičiulis 1937: 326–328) után – amelyben szintén a Terminológiai Szekció segítségére számítottak – a szerkesztőség egy utóiratot fűzött hozzá (328–329. o.); ebben egyetértett a kifejtett gondolatokkal, és arra kérte az olvasókat, hogy maguk nyújtsák be a szükséges anyagot. Az áll benne, hogy Pranas Skardžius és Antanas Salys vállalta, hogy segít a jogászoknak, amennyiben azok magyarázatokkal és más nyelvekre történő fordításokkal ellátott terminustervezeteket nyújtanak be. A Litván Nyelvi Egyesület által megállapított, magyarázatokkal ellátott terminusokat a „Teisė” című lapban tették volna közzé. Sajnos úgy tűnik, erre a felhívásra nem érkezett válasz, noha a sajtóban támogató vélemények jelentek meg (Stravinskas 1937: 4), később pedig olyan utalások is, hogy a Jogászok Egyesületének néhány tagja készül vállalni ezt a munkát, és a „Teisė” szerkesztősége mellett nyelvészekből álló csoport szerveződik a feladatra (Stravinskas 1938: 98). Egyúttal azt is javasolták, hogy a jogi terminológia rendezését célszerűbb volna valamely kormányzati szervre bízni, amely szakértő bizottságot állítana fel a használatban lévő terminusok felülvizsgálatára és újak alkotására. Egy ilyen bizottság által közzétett terminusok hivatalosak és mindenki számára kötelezőek lettek volna, ezért a gyakorlatban könnyebben meghonosodtak volna (lásd ugyanott). Az 1930-as évek végére a jogi terminológia problémáinak rendezése egyre sürgetőbbé vált azért is, mert akkoriban éppen kiad- 83 … megjelent a „Lietuviškoji enciklopedija” (Litván enciklopédia). A szükséges terminológia rendezésének és kialakításának késedelme miatt az enciklopédiában fontos jogi fogalmak maradhattak megnevezetlenül, és helytelen jogi terminológia rögzülhetett. A függetlenség két évtizedének elteltével a jogi terminológia még mindig nem volt hivatalosan kodifikálva. Mind a törvényekben, mind a jogelméleti és gyakorlati írásokban bőven akadtak következetlenségek. Ez nemcsak a törvényhozás, hanem a joggyakorlat munkáját is akadályozta. Bár az orosz, német és más jogi iskolákat végzett régi jogászgeneráció, amelynek nyelvére ezek az iskolák jelentős hatást gyakoroltak, lassan átadta helyét a litván nyelvű képzettséggel rendelkező jogászoknak, és a jogi nyelv is jelentős fejlődésen ment át, továbbra is nagy hiány mutatkozott a jogi szakkifejezések szótárában. Ilyen körülmények között nagyobb figyelmet fordítottak az említett terület terminológiájára. A már használatban lévő jogi szakkifejezések értékelése és újakkal való kiegészítése érdekében az Államtanácsban Terminológiai Bizottságot hoztak létre, amely 1939. február 13-án kezdte meg munkáját. A bizottság elnöke B. Masiulis, az Államtanács elnöke volt; tagként pedig K. Jablonskist, az Államtanács tagját, A. Salyst, a tanács munkatársát, valamint P. Stravinskast, a tanács előadóját kérték fel. Szükség esetén a tanács más munkatársait és a törvénytervezeteket előkészítő bizottságok tagjait is meghívták az ülésekre. B. Masiulis beszámolója szerint az Államtanácsban annak 1928-as megalakulása óta foglalkoztak nyelvi kérdésekkel. Antanas Smetona elnök előírta, hogy a tanácsban legalább egy, a litván nyelvet jól ismerő személy legyen. Arra törekedtek, hogy a törvénytervezetek és más iratok példásan helyes nyelven íródjanak. Ezért már a tanács megalakulását követő második évben felkérték A. Salyst, a nyelvészt, hogy működjön közre. Megszakításokkal több éven át dolgozott ott. Távozása után egy ideig Juozas Bukota litván szakos segített. Emellett az Államtanácsban szinte mindvégig működött egy szerkesztőbizottság, amely a törvénytervezeteket szerkesztette; állandó tagjai B. Masiulis, Juozas Papečkys és Zigmas Starkus voltak. Időnként Stasys Šilingas elnök is közreműködött (Masiulis 1954 6: 2–3, Masiulis 1958: 14). B. Masiulis írásaiból kitűnik, hogy már az Államtanács működésének kezdetén is volt ott egy Terminológiai Bizottság, amelynek tagjai voltak 84 ő maga, valamint A. Kriščiukaitis és A. Salys. Miután A. Kriščiukaitis 1933 októberében hirtelen meghalt, a bizottság beszüntette működését. A terminológiai munka azonban nem állt le: A. Salys segítségével a tanács szerkesztőbizottsága és a törvénytervezeteket készítő bizottságok folytatták (ugyanott és Masiulis 1965: 60). A Terminológiai4 Bizottság megkezdett munkája fontos lépés volt a jogi terminológia egységesítése felé. Úgy tervezték, hogy a szakkifejezéseket háromszor vitatják meg. A megvitatott és javított terminusokat végső felülvizsgálatra át kellett adni a Litván Tudományos Intézetnek. Ezt követően az elfogadott terminusok kötelezővé váltak volna. A tervekről és a bizottság megkezdett munkájáról P. Stravinskas tájékoztatta a közvéleményt a „Teisė” című lapban (Stravinskas 1939: 384–385). Ugyanebben a folyóiratban az érdeklődők figyelmébe ajánlotta azokat a terminusokat is, amelyeket a bizottság működésének első hónapjaiban egy vagy két vitát követően fogadtak el. A bizottság ugyanis már június 12-ig 25 ülést tartott, és 307 terminust vitatott meg. A „Teisė” négy számában (1939: Nr. 48, p. 385–387, Nr. 49, p. 475–480; 1940: Nr. 50, p. 73–74, Nr. 51, p. 184–185) 211 sorszámozott terminust közöltek német és orosz fordítással (néhány terminust csak az egyik nyelvre fordítottak le). Mivel olykor több terminus is ugyanazt a sorszámot kapta, a számuk valójában valamivel nagyobb volt. A munkát megszakították a Litvániát elárasztó megszállók, pedig még lett volna mit közzétenni. P. Stravinskas szerint a bizottság összesen mintegy 500 terminust fogadott el (Stravinskas 1958: 16). Ez a szám azt mutatja, hogy a bizottság csak az első hónapokban dolgozott intenzíven. Később talán nem siettek, és a viszonylag kis számban közölt terminusokra érkező társadalmi visszajelzésre vártak. Mivel a függetlenség teljes időszaka alatt a polgári jog terminológiáját gyakorlatilag nem szabályozták, ezen a területen hiány mutatkozott a szakkifejezésekből; ezért a Terminológiai Bizottság szinte kizárólag polgári jogi terminusokat tárgyalt. A körülmények is ezt ösztönözték: éppen akkor készítették a Polgári Törvénykönyvet. A készítőit a bizottságban a kódex szerkesztőbizottságának egyik munkatársa képviselte, aki előterjesztette a szükséges megvitatandó… 4 A felhasznált forrásokból látható, hogy az Államtanács elsőként tárgyalt bizottsága terminológiai, a másodikat pedig valamilyen okból terminológiai bizottságnak nevezték. Ez nem teljesen biztos, mivel az elnevezést eltorzíthatták azok, akik a bizottság munkájáról írtak. 85 ti medžiagą (Stravinskas 1958: 16). Tuo metu Valstybės Taryba rengė ir santuokos įstatymą. Jo terminijai komisija skyrė daug dėmesio. Maždaug pusę spėtų paskelbti terminų sudaro giminystės ir kiti su santuoka susiję terminai5. Be tradicinių dažniausių giminystės terminų (tėvas, motina, sūnus, duktė, anyta, uošvis ir kt.), pateikta daug priešdėlių vedinių, reiškiančių giminystės tikrumą ar kartų santykius, pvz.: įvaikis – Wahlkind (adaptiert), usynovlionnyj6; įtėviai – Wahleltern (Adaptiveltern), usynoviteli (priemnyje roditeli); provaikaičiai – die Urenkel, pravnuki; proprovaikaičiai – die Urenkel, prapravnuki; provaikaičiai – Grossneffen und -nichten, dvojurodnyje vnuki i vnjučki; potetė – tetka dvojurodnaja, papuseserė – Kusine der Kusine, weitläufige Kusine, sestra trojurodnaja; povaikiai – Stiefkinder, pasynki i padčery ir kt. Apskritai nemažai šiame projekte paskelbtų terminų tapo įprasti, dalis jų vėliau pasikeitus santvarkai neteko aktualumo. Būta ir neįprastų įdomių terminų: reik inys7 – Anspruch; atieškas – Rückgriff, regres; spręsumas – Urteilsfähigkeit, raszudok, raszuditel’nost’; patarytinis, -ė – der Bereitbedürftige; teisinis sandaras – Rechtsgeschäft, juridicăsaja sdelka. Lyginant su jau sovietiniais laikais (1954 m.) pasirodžiusiu Alfonso Žiurlio sudarytu pirmuoju spausdintu teisės terminų žodynu (TŽ), kai kurie terminai buvo pakeisti: pereigyba – Amt, dolžnost’ (pareigybė TŽ); pareigonis – Beamter, dolžnostnoje lico (pareigūnas TŽ); tikrinis asmuo – natürliche Person, fizičeskoje lico (fizinis asmuo TŽ); teisinis asmuo – juristische Person, juridīčeskoje lico (juridinis asmuo TŽ). A tervezetben a mai terminológiában is népszerű, képzett végződésű szavakat is javasoltak: prieštara – Einwendung (prieštaravimas TŽ); globa – Vormundschaft, opeka; rūpa – Pflegschaft, popečitelstvo (rūpyba TŽ); patara – Bereitschaft; būtinoji gyna – Notwehr, neobchodimaja oborona (būtinoji gintis TŽ); būtinoji reika – Notstand, krajniaja neobchodimost’ (būtinasis reikalingumas TŽ). Mai szemmel e terminusképzési mód előremutatónak tekinthető. 5 Ez, úgy tűnik, leginkább A. Šalys érdeme, hiszen néhány évvel korábban éppen ő tett közzé egy terjedelmes tanulmányt e terminusok kérdéséről (lásd Salys 1937). 6 Az itt szereplő, latin betűkkel átírt orosz szavak az eredeti alakjukban szerepelnek. 7 Vėliau jį kritikavo pats P. Stravinskas (Stravinskas 1954: 3). 86 A vizsgált jegyzékben szerepeltek a sokáig megvitatott, aktuális terminusok is teisinas, -a – rechtsfähig, pravosposobnyj (teisnus TŽ); veik­s­nus, -i – geschäftsfähig, dejesposobnyj , valamint ezek -umas képzős absztrakt főnevei. A sokáig versengő teisinus, -i8 alakot már 1933 körül elvetette az Államtanács Terminológiai Bizottságának első ülése (Masiulis 1957: 36). Mivel azután nem sikerült megtalálni a Terminológiai Bizottság által elfogadott terminusokat tartalmazó kiadványokat. A bizottság tevékenységét dokumentáló jegyzőkönyvek, levelek és egyebek sem kerültek elő, mivel a Litván Központi Állami Levéltárban egyáltalán nincs az Államtanács dokumentumait tartalmazó fond9. Hivatalos források hiányában a sajtó adataira támaszkodtunk. Az ismertetett, szervezett jogi terminológiaszabályozó tevékenység kétségtelenül fontos volt a korabeli jogi nyelv kultúrájának fejlődése szempontjából. Mindazonáltal a megvitatott néhány száz terminus csupán viszonylag kis részét tette ki a jogelméletben és a gyakorlatban használatos terminusoknak. A korabeli jogi terminológia egészét a jogi írásbeliség tükrözi. Ide tartozik a „Vyriausybės žinios”-ban közzétett mintegy ötezer-ötszáz jogszabály, valamint a hatályban maradt orosz törvénykönyvek (a polgári és a büntető törvénykönyv) fordításai és a Legfelsőbb Törvényszék ügyeiben hozott, időszakosan megjelent határozatok. Fontos szerep jut az egyetem Jogi Karának is. Itt honosították meg a leendő jogászok körében a litván terminológiát, amihez litván nyelvű oktatási segédanyagokra volt szükség. A kar ezekből (fordításokból és eredeti művekből) számosat adott ki. Mivel az egyetemen dolgoztak a kor legkiválóbb jogtudósai, itt jelentős számú jogi tanulmány készült. A Jogi Kar önálló kiadói jogokkal rendelkezett, és maga adta ki e műveket. 1924-től jelent meg a „Teisių fakulteto darbų” sorozat (42 szerző könyve látott napvilágot), 1931-től a „Teisės mokslų biblioteka” (a sorozat 26 jogtudományi kutatási kötetből állt), 1936-tól pedig a „Teisės 8 Plačiau apie teisinus, -i ir teisinas, -a santykį žr. Skardžius 1958: 14–15. 9 B. Masiulis azt írja, hogy 1940. július 27-én „valamiféle fúria” rontott be Povilas Pakarklis küldötteként az Államtanács székhelyére. Gyorsan lepecsételte az irodákat, még azt sem engedte meg az alkalmazottaknak, hogy magukkal vigyék a holmijukat. Kiderült, hogy július 26-án J. Paleckis és M. Gedvilas aláírta az „Államtanács feloszlatásáról szóló törvényt”, amely P. Pakarklist bízta meg az Államtanács vagyonának átvételére kijelölendő bizottság kinevezésével. Ezt követően a tanács személyzetének szolgálati iratai, munkairatai és levéltára valahová eltűntek (Masiulis 1958: 14). 87 „és gazdaságtudományi tanulmányok”. Említést érdemelnek az egyetemi hallgatók kezdeményezésére kiadott, a Jogi Kar oktatói által tartott előadások jegyzetei is. Jogi monográfiák is születtek. A jogi nyelv megalkotására jelentős hatást gyakoroltak a jogi témájú, a szélesebb közönség számára leginkább hozzáférhető folyóiratok is (különösen a „Teisė”). Nemcsak a leggyorsabban terjesztették a terminológiát, hanem lehetőséget is teremtettek az erről szóló vitára10. A korabeli jogi terminológia aktuális kérdései éppen a folyóiratokból rajzolódnak ki. Felismerték, hogy tökéletes jogi terminológia nem jöhet létre egyik napról a másikra. Kidolgozott terminológiával csak azok az országok rendelkezhetnek, amelyeknek hosszú jogi múltjuk van. Nagyon fontos figyelembe venni a jogviszonyok összetettebbé válását, a jogtudomány fejlődését és az új fogalmak megjelenését is. A jogi terminológia nagymértékben a jogtudomány színvonalától függ. Először a tudománynak kell megmagyaráznia és elemeznie a jogi fogalmakat, és csak ezután beszélhetünk a terminológia gyakorlati alkalmazásáról. Mivel Litvániában a jogtudomány sokáig nem litván nyelven fejlődött, számos fogalomnak – bár a tudatban már jelen volt – nem volt litván elnevezése (Stravinskas 1938: 94–95). A terminusok hiánya nem az egyetlen probléma volt. A többértelműség és a szinonímia is gondot okozott. Ez utóbbi különösen sok nehézséget jelentett. Mindenki, aki orosz jogszabályokat fordított, terminusalkotóvá válhatott, mivel nem létezett megszilárdult terminológia. Néhányan figyelmen kívül hagyták a nekik nem tetsző terminusokat, és saját változatokat alkottak. A nyelvészek segítsége nélkül természetesen maguk a jogászok próbálták meg kibogozni ezt a zűrzavart. Néha szélsőségekbe is bocsátkoztak. A sajtóban olyan javaslatok is megjelentek, hogy a többé-kevésbé meghonosodott terminusokat is változtassák meg: például a statútumot, a kódexet törvénykönyvre, a polgárit vagyonira (vagyoni jog), a kriminálist, a büntetőjogit pedig büntetőre (büntetéstudomány, büntetőügy), az appellációt visszavonásra, a kasszációt felülvizsgálatra, a tribunált bíróságra (Šamajauskas 1934: 26–35). E javaslatok némelyike indokolható. Elfogadhatták volna őket, és ma ezek lennének a megszokott formák. Felmerült az is, hogy még az állam terminust is uraságra kellene cserélni, a polgárt úrasági alattvalónak, az állami jogot pedig urasági jognak nevezni (ugyanott). Az ilyen javaslatok nem találtak támogatásra, és némelyekben alighanem még mosolyt is keltettek. 10 Išsamiau apie to laikotarpio teisės leidinius žr. Andriulis 1998: 6–27. 88 A jogászok a nyelvészektől komolyabb javaslatokat is kaptak. A „Gimtoji kalba” folyóirat „Klausimų kraitelė” rovatában egyes jogi terminusokat javítottak. A folyóirat jelentős figyelmet szentelt a kialakulóban lévő ügyviteli terminológiának is, ami a jogászok számára fontos volt. Érdekesebb javaslatokat tartalmazó cikkek is megjelentek. Az egyikben azt javasolták, hogy a „be žinios dingti” (безвестно отсутствовать) kifejezést egyszerűen „(pra)dingti” alakra változtassák, a „be žinios dingusį” (безвестно отсутствующий) személyt „dinguonis”-nak nevezzék, a „užpardavimą” (запродажа) helyett „sulygimą parduoti”⟧ használjanak, az „užpardavimo sutartį” (запродажный договор) helyett „lygstamąją sutartį”, a „sprendimą už akių” (заочное решение) helyett pedig „užakinį sprendimą” stb. (Zimanas 1933: 36–37). Meg kell említeni Leonardo Dargis által összeállított és A. Salys által szerkesztett litván, német és angol nyelvű „Prekybinės korespondencijos žodynėlis” című szótárat is11 (Dargis 1938: 160–179). Mivel a kereskedelem szorosan kapcsolódik a jogviszonyokhoz, az itt szereplő terminusok közül jó néhány részben vagy egészben a jog területéhez sorolható. Olyan terminusok találhatók benne, mint dalininkas – Teilhaber; išsimokamasis pardavimas – Abzahlungsgeschäft; įvežamasis muitas – Einfuhrzoll, import-duty; nekilnojam ybės – Immobilien; nepiniginis mokėjimas – bargeldlose Zahlung; raginamasis raštas – Mahnungsschreiben; vertybiniai popieriai – Effekten, Wertpapiere, stocks, funds stb. A szótár különös figyelmet fordít a litvános megfogalmazásra. Például igen sikeresen javasolja a padalas, pelninys (dividendas) – Dividende, Gewinnanteil, dividend megfelelőket. A szótár ma sem veszített aktualitásából; sokat lehet tanulni belőle. Amint látható, a függetlenség egész időszakában, ha apró lépésekben is, haladtak a jogi terminológiai szótár létrehozása felé. A függetlenség utolsó éveire már voltak olyan szakemberek, akik alkalmasak voltak e munka elvégzésére, és a terminológia is jelentősen csiszolódott. Az Államtanács Terminológiai Bizottságának ez volt a célja, de sajnos nem sikerült elérnie. 11 L. Dargis könyvében egyszerűen „Žodynėlis” volt a címe. Mivel a szótár litván részén A. Salys sokat dolgozott, bekerült a Rómában kiadott A. Salys-féle „Raštai” című műbe (Salys 1979: 455–484). A kiadás során L. Dargis a szótárat a hiányzó angol terminusokkal is kiegészítette. 89 A függetlenség utolsó éveinek jogi terminológiáját képviselő legnagyobb terminusjegyzéket alighanem a Litván Nemzeti M. Mažvydas Könyvtár kézirattárában őrzik. Ez a könyvtárosok által körülbelül 1941-re datált, 61 oldalas gépirat, amely litván és orosz nyelvű jogi terminusokat tartalmaz (PR – 1221). Szerzője nincs feltüntetve. A terminusok betűrendben, csak az első betű szerint vannak megadva (belül meglehetősen összevissza). A jegyzék két részből áll; tulajdonképpen két jegyzékről van szó. Az első 47, a második (mellékletként) 14 oldalas. A másodikban kézzel írott bejegyzés olvasható: „parvežta iš Vilniaus 1942. VI. 19/20”. Nem sikerült olyan nyomot találni, hogy ezt a terminusjegyzéket említették volna a sajtóban. Tudósok utalásai sem kerültek elő. (A borítón található, az olvasókat nyilvántartó rovatban egyetlen bejegyzés sincs.) Egy példával ellátott terminusból ítélve (atsistatyti – nodamъ, быть в отставку; a Köztársaság elnöke az 1938-as litván alkotmány értelmében lemond (212), a jegyzék legkorábban 1938-ban készülhetett. Bár a jegyzékben számos, az Államtanács Terminológiai Bizottsága által közzétett terminus szerepel, nem tudni biztosan, hogy a bizottság készítette-e. A könyvtárosok által megadott dátum alighanem megalapozott. Elképzelhető, hogy a megszállás első évében készült. A jegyzék első részének szerkezete nagyon hasonlít A. Žiurlio 1954-ben megjelent „Teisinių terminų žodynas” című szótárához, noha abban nincsenek a szovjet valóságra utaló terminusok. Ez a kapcsolat részben segíthet feltárni a szerzőséget. Az emigránsok által kiadott „Teisininkų žinios” című lapban B. Masiulis ismertette A. Žiurlio szótárát; recenziójában megjegyezte, hogy a szótár előszavában nem említenek mindenkit, aki közreműködött az elkészítésében. 1940–1941-ben az Igazságügyi Népbiztosságon (népbiztos: P. Pakarklis) bizottság alakult A. Žiurlio fiatal jogász, a Népbiztosság Kodifikációs Osztályának vezetője irányításával. A bizottság feladata az volt, hogy litvánra fordítsa az oroszok által magukkal hozott jogszabályokat. B. Masiulis szerint ebben a bizottságban a terminusokat Liudas Ciplijauskas, az Államtanács korábbi tagja és a Legfelsőbb Törvényszék korábbi elnöke, valamint J. Pa- gyűjtötte és vitatta meg, aki az Államtanács korábbi alelnöke volt 12 A gépirat egy oldala. 90 pečkys, a tanács egykori előadója, P. Stravinskas és Stasys Dabušis nyelvész (Masiulis 1957: 34). Nagyon valószínű, hogy ezek az emberek készítették az említett jegyzék első részét, vagy legalábbis közreműködtek annak összeállításában. Ez a jegyzék A. Žiurlis szótárának (amely több mint háromszor nagyobb) csírájának tekinthető. A fent említett recenzió alapján, bár pontatlanul megadva a szótár forrását, a szakirodalom már utalt a „Jogi terminusok szótára” egyes szerzőinek elhallgatására (Andriulis 1998: 12–13). A tárgyalt terminusjegyzék viszonylag terjedelmes. Fő részében (47 oldal) mintegy 1100 terminuscímszó szerepel, amelyek körülbelül 1500 terminust tartalmaznak. A mellékelt pótló jegyzék (14 oldal) hozzávetőleg 500 terminust tartalmaz. A terminusok egy része a második részben is megismétlődik, és a bemutatás szerkezete is más. Szinte bizonyos, hogy ezt a részt más személy (személyek), valószínűleg valamivel később állította össze. Ebben a részben néhány szovjet kori realia is található (például: végrehajtó bizottság – Ispolkom; a kolhoz tagja – kolchoznik; kolhoz – kolchoz). Egyes terminusokból az orosz nyelv igen erősen negatív hatása is kitűnik: rossz minőségű termékek – niedobrokačestviennaja produkcija; bűnrészes – součastnik; hibás áruk /hibás termékek/ – bračnyj tovar; behívás előtti személy – doprizyvnik; emberhónap – čelovekomesiac. Mai szemmel nézve érdekes terminusok is akadnak: biztosított /biztosító/ – strachovščik; kijózanító /kijózanító intézmény/ – vytrezvitel; kolhoz – kolchoz; kolhoztag – kolchoznik. Összességében a jegyzék második része tudományos szempontból nem különösebben értékes. Az első rész más megítélés alá esik. Jól tükrözheti a függetlenség utolsó éveinek jogi terminológiáját. B. Masiulis A. Žiurlis szótáráról írt, fent említett recenziójában azt mondta: „bármerre veti is a szemét az ember, mindenütt a régi terminusok vannak – a független Litvánia idejéből” (Masiulis 1957: 34–35), holott a szótár előszavában ez áll: „A burzsoázia uralma alatt Litvániában a jogi terminológia kérdését teljesen elhanyagolták: a burzsoáziának nemcsak az egyértelmű és pontos jogi terminológia megteremtése nem állt érdekében, hanem ellenkezőleg, a terminológia homályossága és bonyolultsága szolgálta az érdekeit, mivel ez lehetővé tette számára, hogy még inkább elnyomja és kizsákmányolja a dolgozókat, akik nem tudtak eligazodni a burzsoá törvényekben” (3). Kommentár helyett ideillik a recenzió idézett szava: „Ó, komédiások!” (35). A jogi terminusok jegyzéke nem teljes. Két üres rovat maradt fenn a német és francia nyelvű terminusok számára (egyikben sincs egyetlen ter- 91 minus sem, de a szándékok, úgy tűnik, nagyra törők voltak). Az orosz terminusok megfelelőinek rovata szintén hiányos. Csak a címszóként szereplő terminusokat fordítják le, az összetett terminusokat többnyire nem. Ez egyúttal a szerkesztők munkájának dicséretes jellegét is mutatja: litván terminusokat gyűjtöttek, nem pedig orosz megfelelőket kerestek. Bár a jegyzék összeállításakor kétségtelenül felhasználták az Államtanács Terminológiai Bizottsága által elfogadott terminusokat, felmerül a kérdés, hogy ezek közül miért hagytak ki mégis néhányat. Úgy tűnik, inkább a jogelmélet, mintsem a gyakorlat számára szükséges terminusokat mellőzték. Ez a jegyzék gyakorlati rendeltetésére is utalhat. Terminológiai szempontból a jegyzék meglehetősen jó minőségű. A szerzők akár nem is alkothattak új terminusokat, hanem összegyűjthették a már használatban lévő, többé-kevésbé megfontolt és az idő próbáját kiállt terminusokat. Sok közülük változatlan vagy kissé módosított formában megtalálható a „Jogi terminusok szótárában”. Természetesen a jogrendszer megváltozásával a terminusok egy részére már nem volt szükség. Másfelől, mai szemmel nézve, A. Žiurlis szótárának számos terminusa – a szovjetizmusokat nem is említve – elvesztette aktualitását, vagy jelentős szerkesztésre szorul; ez azonban már külön téma. Hogy a jegyzék terminusai meglehetősen jók, az alábbi példák kis csokrával is szemléltethető: felmentő ítélet (14), bűncselekmény eszköze (15), a gyermek törvényesítése (15), a vádló ügyészi beszéde (18), hamis tanúvallomás (22), törvényi rendelkezések (24), felfüggesztett büntetés (26), tanácskozási jogú szavazat (31), kényszerintézkedés (35), súlyosító körülmény (40), békeszerződés (42), előzetes nyomozás (43). Kiállták az idő próbáját, és megérték a mai napot. Vannak meg nem honosodott terminusok is, például: kimérésre szánt ital – pachevočno, sör kimérésre szánt ital (13), határidős – срочный, határidős irat, határidős munka (17), a letartóztatottak háza – местозаключения (40); a megszokottabb letéthez kapcsolódó – поклажа mellett ma már mintha ismeretlennek számító letéteményes – letétkezelő, letételfogadó – letétőr terminusokat is javasolnak (29). Az ilyen, a szolgáltatót és a szolgáltatást igénybe vevőt megnevező terminusok létrehozása nem minden területen könnyű, noha már akkor sikeresen megalkották és meghonosították a biztosító fél – страхователь (18), biztosító – страховщик (18) terminusokat. Végezetül el kell mondani, hogy bár a jogi terminológia területén tapasztalható rendezetlenségről is szó esett, 1918–1940 között jelentős előrelépés történt. A gyorsan kialakuló litván jogi terminológia folyamatosan fejlődött, és fokozatosan megpróbálták szabályozni, vagy legalább egységesíteni. Már akkor sikerülhetett volna 92 kifejleszteni a jogi terminusok szótárát, ehhez azonban, úgy tűnik, hiányzott a kezdeményezés, végül pedig a politikai körülmények akadályozták meg. Mindezzel együtt az akkori munka nem veszett kárba, noha a szovjet korszakban azt hangsúlyozták, hogy a jogi terminológiával csak Litvánia „felszabadítása” után kezdtek foglalkozni. Valójában éppen 1918–1940 között fektették le azokat az alapokat, amelyeken a mai jogi terminológia épülete áll. LITERATŪRA Andriulis V. 1998: Pirmosios Lietuvos Respublikos (1918 II 16–1940 VI 15) teisinės sistemos kūrimo bruožai, Vilnius. Dargis L. 1938: Prekybinė korespondencija: vadovėlis mokyklai ir gyvenimui, Kaunas. DJTŽ – Dėl juridinių terminų žodyno. – Lietuva. 1919. Lapkričio 3. Jonikas P. 1939: Apie teisės kalbą. – Gimtoji kalba 7. Laurinaitis J. M. 1928: Dėl terminologijos darbo pakasynų. – Lietuvos aidas. Kovo 16. Laurinaitis J. M. 1930: Terminologijos darbo atgaivinimas. – Kalba 1 (1). LKDK 1935 – LKD kronika. – Gimtoji kalba 6. LKDK 1936 – LKD kronika. – Gimtoji kalba 12. LLTI – Laik. Liet. teismų ir jų darbo sutvarkymo įstatymas. – Teisė 1, 1922. Maksimaitis M. 2001: Lietuvos teisės šaltiniai 1918–1940 metais, Vilnius. Masiulis B. 1954: Kalba ir teisininkai. – Teisininkų žinios 6, 7. Masiulis B. 1957: Pasklaidžius teisinių terminų žodyną. – Teisininkų žinios 21–22. Masiulis B. 1958: Valstybės Taryba. – Teisininkų žinios 25–26. Masiulis B. 1965: Valstybės taryba. – Lietuvių enciklopedija 33, South Boston. Mičiulis J. 1937: Teisininkai ir lietuvių kalba. – Teisė 39. Rygiškių Jonas 1925: Įvardai, arba terminai, priminti Terminologijos komisijos (recenzija). – Švietimo darbas 4. Salys A. 1937: Mūsų gentvardžiai. – Gimtoji kalba 1, 2, 3, 5. Salys A. 1979: Raštai 1, Roma. Sąmajauskas K. 1934: Lietuviškasis teismas. – Teisė 25. Skardžius P. 1958: Teisnus ir veiksnus. – Gimtoji kalba 1. Stravinskas P. 1937: Teisinės terminologijos reikalu. – Lietuvos aidas. Spalio 26. Stravinskas P. 1938: Lietuviškosios teisinės terminologijos klausimu. – Teisė 41. Stravinskas P. 1939: Teisinės terminijos projektas. – Teisė 48. Stravinskas P. 1954: Mūsų teisinė terminologija. – Teisininkų žinios 9. Stravinskas P. 1958: Kaip ruošėme Lietuvos civilinį kodeksą. – Teisininkų žinios 25–26. Šmulkštys L. 1958: Antanas Krischiukaitis. – Lietuvių enciklopedija 13, South Boston. 93 TKSĮ – Terminologijos Komisijos sudarymo įsakymas. – Vyriausybės žinios 60, 1921. TT1 – Teisės terminai. – Lietuva. 1922. Kovo 26. TT2 – Teisės terminai. – Teisė 1, 1922. TTP – Teisės terminai (projektas). – Lietuva. 1921. Gruodžio 23. TTR1 – Terminai teisės reikalams. – Švietimo darbas 7, 1922. TTR2 – Terminai teisės reikalams. – Įvardai, arba terminai, priimti Terminologijos komisijos. Sud. A. Vireliūnas. Kaunas, 1924. TTR3 – Terminai teisės reikalams. – Teisininkų kalendorius 1928 metams. Sud. Z. Toliūšis. TŽ – Teisinių terminų žodynas. Sud. A. Žiurlys. Vilnius, 1954. Zimanas G. 1933: Keletas pasiūlymų teisininkams jų terminologijos reikalu. – Gimtoji kalba 3. THE STATE OF THE TERMINOLOGY OF LAW IN LITHUANIA IN 1918–1940 Summary After the declaration of independence in 1918 Lithuanian language for the first time got into the fields of government of state and other fields of the public life. The need for the Lithuanian terminology of law arose and terms were created. This article gives an overview of various works (1918–1940) which dealt with the creation and standardisation of the terminology of law. Probably for the first time the manuscript of the dictionary of law (1920) is more widely introduced. Quite a lot of attention is given to activities of the standardisation of the terminology of law which was performed in an organised way – merits of the Terminological commission at the Ministry of Education (1921–1926) and Terminological commission of the State Council (1939–1940) are described. Various data about terminology of law from the press of that time is presented. This article also introduces with the typewriting copy of the list of terms of law which is kept in the Department of manuscripts of the Martynas Mažvydas National Library. Possible authors and sources of the first published dictionary of law („Teisinių terminų žodynas“ compiled by A. Žiurlys. Vilnius, 1954), which could have been concealed are mentioned. The aim of this article is to emphasize that the foundations of the Lithuanian terminology of law were laid in 1918–1940. Alvydas UMBRASAS Gauta 2001 10 01 Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius E. paštas [email protected] 94