J. Balčikonio kalbotyros terminų antonimai

Ramunė ANDRIUŠKAITĖ Vilnius város 3. kerületi bírósága J. BALČIKONIS NYELVÉSZETI TERMINUSAINAK ANTONIMÁI A terminológia elméletében sokáig az a nézet uralkodott, hogy a köznyelvi lexikára jellemző szemantikai folyamatok nem hatnak a terminusrendszerekre. Még a terminusokkal szemben támasztott követelmények – a terminus egyértelműsége, pontossága, világossága – is azt a célt szolgálják, hogy a terminusrendszerben ne jelenhessenek meg olyan szemantikai kategóriák, mint a poliszémia és a szinonímia. Ennek ellenére a terminológia elméletében és gyakorlatában nyilvánvaló ellentmondás áll fenn: a szigorúan meghatározott terminológiai rendszerben gyakran zajlanak a köznyelvi lexikára jellemző szemantikai folyamatok. A terminológia szemantikai problémáinak vizsgálatakor fontos a terminus természetének kérdése. Mindenekelőtt a terminus szó, vagyis egy bizonyos fogalmat jelölő jel. Ezért felmerül a kérdés, hogy a nyelvi rendszerben ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik-e, mint más szavak, ugyanazokat a funkciókat tölti-e be, vagy a terminusrendszerben saját, kizárólag rá jellemző törvényszerűségek szerint működik. V. P. Danilenko véleménye szerint a terminus természete valóban ellentmond a jel és a jelölt aszimmetriájának, a terminológiában előforduló szinonimák és többjelentésű szavak pedig a terminusok működésének jelenségei, nem pedig természetük velejárói (Даниленко 1977: 55). E jelenség kialakulására nagy hatással van a terminus természetének másik oldala – szóbeli természete. A köznyelv minden szava bizonyos használati törvényszerűségeknek engedelmeskedik. A terminusok mint szavak szintén alávetik magukat ezeknek a törvényszerűségeknek, amelyek hatására vagy terminuspárokat alkothatnak, vagy maguk válhatnak két fogalom kifejezőivé. Tehát működésüket tekintve a terminusoktól sem a poliszémia, sem az antonímia, sem a homonímia nem idegen – szavakként viselkednek, a terminológia pedig lexikaként, annak valamennyi sajátos szemantikai fejlődési törvényszerűségével. A terminológiai és lexikai rendszerek különbségei miatt azonban a lexikai egység valamennyi szemantikai tulajdonsága a szaknyelvi lexikában némileg másként értelmeződik. Számos terminológus foglalkozik a terminusokra jellemző hasonló szemantikai folyamatokkal. Ezek spektrumát a legátfogóbban az orosz terminológusok vizsgálják. 65 V. P. Danilenko (Даниленко 1977: 65–81) ir A. V. Superanskajos, N. V. Podolskajos bei N. V. Vasiljevos (Суперанская, Подольская, Васильева 1989: 40–55) darbuose kalbama apie terminų polisemija, homonimiją, sinonimiją ir antonimiją. * * * A terminológiában zajló szemantikai folyamatok vizsgálatakor az antonímia a szemantikai kategóriák közül a legritkábban tárgyalt. Ez a jelenség nem kelti fel a terminológusok érdeklődését, mivel kevéssé kapcsolódik a terminushasználat problémáihoz; inkább a terminológiai rendszer szerveződésének jelenségeként értékelhető, megjelenési formája pedig a terminológiában nagyon hasonlít a köznyelvi lexika antonímiájához. A litván nyelvtudományban az antonímia kategóriáját különböző lexikológiai és stilisztikai munkák határozzák meg; különféle típusait valamivel részletesebben I. Erm disszertációjában tárgyalta. A litván nyelvtudományban az antonímia kategóriáját különböző lexikológiai és stilisztikai munkák határozzák meg; különféle típusait valamivel részletesebben I. Ermanytė tárgyalta disszertációjában, ő állította össze a „Litván nyelv antonimaszótárát”. Mindezekben a munkákban az antonimák fogalmát meglehetősen egyértelműen értelmezik. Az antonimák elkülönítésének alapja a jelentésbeli ellentét. Az újabb lexikológiai munkák megkülönböztetik a valódi antonimákat és a konverzívákat. I. Ermanytė szerint a konverzívák az antonimapár viszonyának megfordulását mutatják, vagyis ugyanazt a helyzetet annak különböző résztvevőinek nézőpontjából kölcsönös viszonyként ábrázolják (Ermanytė 1995: 10). A szemantikában az antonimák más ellentétviszonyait is megkülönböztetik: a kontrárius ellentétet (amikor az antonimák egy összehangolt fogalomhalmaz szélső fogalmait jelölik), a vektorális ellentétet és a kontradiktórius ellentétet (Ermanytė 1995: 9–10). Ebben a tanulmányban az antonimák kifejezésmód szerinti osztályozása relevánsabb – vagyis az, hogy milyen nyelvi eszközökkel jön létre az ellentétük. E szempontból az antonimákat általában tőbeliekre és képzettekre osztják. A litván terminológiai szakirodalom az antonímiát szinte egyáltalán nem említi. Csak az elmúlt évtizedben jelent meg K. Gaivenis „Az antonímia néhány esete a litván terminológiában” című cikke. A terminusok antonímiájáról valamivel korábban kezdtek beszélni az orosz terminológiában. Más szemantikai terminustulajdonságok mellett V. P. Danilenko, A. V. Superanskaja, N. V. Podolskaja és N. V. Vasiljeva is említi munkáiban. Ezekben a művekben azonban az antonímiára jóval kevesebb figyelmet fordítanak, mint a terminológia más szemantikai folyamataira. 66 …ek vizsgálatakor az általános antonímiaelmélet ismertetésére szorítkoznak, nem térnek ki a terminológiai antonímia sajátosságaira. A szerzők azzal indokolják a kérdés iránti közömbösséget, hogy az antonímia jelensége a terminológiában semmiben sem különbözik a köznyelvi lexikában megfigyelhető ugyanezen jelenségtől (Даниленко 1977: 79). V. P. Danilenko csupán mennyiségi különbséget állapít meg: véleménye szerint az antonimák a terminológiában még elterjedtebbek, mint a köznyelvben. Ennek oka magukban a tudományos fogalmakban rejlik. Az emberi gondolkodás úgy működik, hogy a fogalmak többnyire párokban jelennek meg benne (Даниленко 1977: 79). A. V. Superanskaja, N. V. Podolskaja és N. V. Vasiljeva szerint az antonímia azért fontos a terminológiában, mert segít meghatározni a terminusmező szélső pontjait, és áttekinteni a terminológiai rendszer logikai lehetőségeit (Суперанская, Подольская, Васильева 1989: 54). A terminológiai antonimák sajátosságaira valamivel inkább összpontosít az említett K. Gaivenis-cikk. Szerzője szintén hangsúlyozza, hogy a terminológiában az antonimák a fogalmak dichotómiájával, pontosabban a tulajdonságok, állapotok és folyamatok fogalmai közötti viszonyokkal kapcsolatosak (Gaivenis 1989: 100–101). Véleménye szerint a terminológiai antonimák meghatározásakor figyelembe kell venni korrelatív, hiponim és hiperonim viszonyaikat. Csak azok a terminusok tekinthetők antonimának, amelyek korrelátumok – ugyanahhoz a kategóriához (hiperonimához) tartoznak –, de valamely lényeges jegy alapján szembeállíthatók egymással (Gaivenis 1989: 101). A terminológiai antonímia abban is különbözik a köznyelvi antonímiától, hogy a köznyelvben antonimának tekintett szavak a terminológiában nem feltétlenül állnak ellentétes viszonyban egymással. Más szóval a tudományos nyelvben semlegesítődhetnek a köznyelvi antonimák. Az ellenkező eset is lehetséges: a köznyelvben nem szembeállított szavak a terminológiában ellentétes jelentést vehetnek fel. Az ilyen terminusokat és nómenklatúrai megnevezéseket csak a szakemberek érzékelik antonimaként. Ez a cikk részletesebben tárgyalja a J. Balčikonio írásaiban használt antonima terminusokat. A kutatás anyagát J. Balčikonio „Válogatott írásaiból”, valamint J. Otrębskinek a „Litván nyelvtan” című művéhez készült kéziratos fordításából gyűjtöttük (Jan Otrębski. Gramatyka języka litewskiego, tom III, Nauka o formach). 67 J. Balčikonio nyelvészeti terminológiájában 142 antonimapár különíthető el. E terminusok jelentésének ellentétessége kétféleképpen jön létre: lexikai és képzésbeli úton. A lexikai antonimák ellentétes lexikai jelentésű szavak töveinek felhasználásával jönnek létre. Az ilyen típusú antonimák közé tartozik a terminusok egy önálló csoportja is, amelyek terminológiai, nem pedig lexikai értelemben antonimák. Jelentésük ellentétessége a nyelvi formában nem tükröződik. Nincsenek bennük sem ellentétes jelentésű affixumok, sem tövek. A terminológiában az antonimák többsége szóalkotási eszközökkel jön létre. J. Balčikonio terminológiájának antonimatípusait az első diagram foglalja össze. 1. diagram Az antonimák típusai J. Balčikonio terminológiájában 1. Lexikai antonimák J. Balčikonio terminológiájában a lexikai antonimák az összes antonima 40,28%-át teszik ki. Azok a terminuspárok tartoznak ide, amelyek ellentétes lexikai jelentésű szavakból állnak. A lexikológiában az ilyen típusú antonimákat tőantonimáknak vagy nem azonos tövű antonimáknak is nevezik. Ez a típusú antonima két részre osztható. Az első rész antonimái kontradiktórikus ellentétviszonyban állnak egymással (65,52%). Ezek többnyire dichotóm fogalmakat megnevező terminusok, például: magánhangzó-hosszúság Otr LKG 262 – magánhangzó-rövidség Otr LKG 321, nagybetű Balč RR I 58 – kisbetű Balč RR I 58, zöngétlen mássalhangzó Balč 68 RR II 8 – zöngés mássalhangzó Balč RR II 8, végső szótag Otr LKG 12 – elülső szótag Otr LKG 39, hosszú kettőshangzó Otr LKG 40 – rövid kettőshangzó Otr LKG 66, hosszú szótag Otr LKG 13 – rövid szótag Otr LKG 13, hosszú magánhangzó Balč RR I 180 – rövid magánhangzó Balč RR I 180, kemény magánhangzó Balč RR II 6 – lágy magánhangzó Balč RR II 6, kemény mássalhangzó Otr LKG 68 – lágy mássalhangzó Balč RR I 357, emelkedő hangsúly Balč RR I 233 – eső hangsúly Balč RR I 233, tagadó mondat Balč RR II 134 – kijelentő mondat Balč RR II 135, a mássalhangzó keménysége Otr LKG 61 – a mássalhangzó lágysága Otr LKG 279, összetett igeidő Balč RR I 42 – egyszerű igeidő Balč RR II 45, összetett melléknév Balč RR I 204 – folyamatos melléknév Balč RR II 34, összetett név Balč RR I 336 – egyszerű név Balč RR I 336, befejező cselekvést jelentő ige Balč RR I 377 – kezdő cselekvést jelentő ige Balč RR I 377. E terminusok antonímiájának alapját a köznyelvben antonimikus viszonyban használt szavak képezik. Az antonimák e csoportjához a nemzetközi, ellentétes jelentésű terminusok is kapcsolódnak, például: aktívum Balč RR II 46 – passzívum Balč RR II 46, analitikus nyelv Balč RR II 83 – szintetikus nyelv Balč RR II 83, archaizmus Balč RR I 219 – neologizmus Balč RR I 163. A lexikai antonimák második csoportjába a kontráris ellentét viszonya által összekapcsolt terminusok tartoznak (34,48%). Ezek leggyakrabban a terminológiai mező szélső fogalmait jelölik, például: aukštaičių tarmė Balč RR II 55 – žemaičių tarmė Balč RR I 72, daugiskaita Balč RR I 156 – vienaskaita (közöttük dviskaita Balč RR I 156), jobb oldali hangsúly Balč RR II 8 – bal oldali hangsúly Balč RR II 8, jobb oldali jel Balč RR I 40 – bal oldali jel Balč RR I 40, nőnem Balč RR I 266 – hímnem Balč RR I 248, nőnemű alak Otr LKG 164 – hímnemű alak Otr LKG 7, nőnemű tővég Otr LKG 178 – hímnemű tővég Otr LKG 178, keleti aukštaitiai nyelvjárás Balč RR I 350 – nyugati aukštaitiai nyelvjárás Balč RR I 233, keleti aukštaitiai nyelvjárás Balč RR II 147 – nyugati aukštaitiai nyelvjárás Balč RR II 147. E terminusok megalkotásához szintén a köznyelvi antonimákat vették alapul. Egyes esetekben azonban a terminusok semlegesítik jelentésük ellentétességét. Például az aukštaičiai és žemaičiai etnonimák e népek lakóhelyének sajátosságaira utalva jöttek létre, a nyelvészeti terminusok, az aukštaičių és žemaičių tarmė azonban gyakorlatilag már elvesztették ezt az ellentétviszonyt. Hasonló 69 az antonímia semlegesülése a keleti és nyugati aukštaitiai nyelvjárás terminusokban is bekövetkezett. A kelet és a nyugat szavak a világ ellentétes égtájait jelentik, de nincs alap arra, hogy az e földrajzi különbség alapján elnevezett nyelvjárásokat szembeállítsuk egymással. 2. Szóképzési antonimák A szóképzési antonimák a terminológiában az antonimák legnagyobb csoportját alkotják. J. Balčikonis által használt összes antonima 44,44%-át teszik ki. A szóképzési antonimáknak közös a gyökük. Jelentésük ellentétességét a képzőelemek, leggyakrabban az előtagok adják. I. Ermanytė a szóképzési antonimák közé sorolja az összetett szavakat is, amelyek egy-egy antonimikus jelentésű gyököt tartalmaznak (Ermanytė 1985: 6). 1) A ne- ELŐTAGGAL KÉPZETT ANTONIMÁK A szóképzési antonimák legnagyobb része (59,375%) a tagadó ne- előtaggal jön létre. A ne- előtagú származékok az alapszóként szolgáló főnévvel megnevezett dolog ellentétét jelölik (DLKG 1994: 147), például: személyes igealak Balč RR II 16 – személytelen igealak Otr LKG 285, egyeztetett jelző Balč RR I 360 – nem egyeztetett jelző Balč RR II 105, bővített mondat Balč RR II 96 – nem bővített mondat Balč RR II 90, származékige Balč RR I 300 – nem származékige Otr LKG 373, névmási alak Balč RR I 72 – nem névmási alak Balč RR II 103, ragozható szófaj Balč RR I 274 – ragozhatatlan szófaj Balč RR I 274, ragozható szó Balč RR II 74 – ragozhatatlan szó Balč RR I 303, mozgó hangsúly Balč RR I 202 – nem mozgó hangsúly Balč RR I 202, középfok Balč RR I 265 – nem középfok Balč RR II 144, palatális allofón Otr LKG 71 – nem palatális allofón Otr LKG 66, állandó hangsúly Balč RR I 95 – változó hangsúly Balč RR I 233, tárgyas ige Balč RR II 43 – tárgyatlan ige Balč RR II 43, teljes mondat Balč RR II 89 – hiányos mondat Balč RR II 89, előtagos ige Balč RR I 377 – előtag nélküli ige Balč RR I 377, összetett ige Otr LKG 313 – egyszerű ige Otr LKG 418, ugráló hangsúly Balč RR II 222 – nem ugráló hangsúly Balč RR I 372, egyenes beszéd Balč RR I 362 – függő beszéd Balč RR II 49, kijelentő mód Balč RR I 361– függő mód Balč RR II 93, egyenes eset 70 Balč RR II 96 – ferde eset Balč RR II 96, valódi elöljárószó Balč RR II 75 – nem valódi elöljárószó Balč RR II 75, használatos szó Balč RR I 135 – nem használatos szó Balč RR I 134, aktív ige Balč RR II 73 – passzív ige Balč RR II 72, aktív igei igenem Balč RR I 302 – passzív igei igenem Balč RR I 209. 2) A be- előtaggal képzett antonimák A képzett antonimák a tagadást és hiányt kifejező be- előtaggal is létrehozhatók. Ennek az előtagnak a származékai nem teljesen azonosak a ne- előtag származékaival. Az alapszóval megnevezett dolog hiányát, nemlétét jelölik, ugyanakkor azonban az alapszóval jellemzett tulajdonsággal ellentétes tulajdonságot is kifejezik (LKG 1954: 431). J. Balčikonis nyelvészeti terminológiájában az ilyen típusú antonimák ötször ritkábbak – mindössze 10,94%-ot tesznek ki; például: személyes alak Otr LKG 359 – személytelen alak Balč RR II 139, személyes mondat Balč RR II 89 – személytelen mondat Balč RR I 261, személyes ige Balč RR I 338 – személytelen ige Balč RR II 137, formai szó Balč RR I 182 – formátlan szó Balč RR II 86, ragozható alak Otr LKG 59 – nem ragozható alak Balč RR II 91, közvetett irányítás Balč RR II 98 – közvetlen irányítás Balč RR II 98. Ezekre az antonimapárokra – ahogyan a korábban tárgyaltakra is – az jellemző, hogy az egyik terminus az adott típusra jellemző jeggyel bíró tulajdonságot jelöl, a másik pedig az ilyen jegy hiányát. Vagyis az ellentétük a „birtoklás – nem birtoklás” viszonyán alapul. Az antonim terminuspárokat nemcsak melléknevek, hanem melléknevek és melléknévi igenévként használt alakok is alkotják, például: ragozható alak Otr LKG 75 – nem ragozható alak Balč RR II 91. 3) Más előtagokkal képzett antonimák J. Balčikonis nyelvészeti terminológiájában egyetlen olyan eset fordult elő, amikor a terminusok ellentétét két ellentétes jelentésű előtag alkotja: a hangsúly hátratolása Otr LKG 39 – a hangsúly előretolása Otr LKG 44. Ezek az antonimák vektorális ellentétviszonyban állnak (az irány: „előre – hátra”). A terminológiában számos antonimát alkotnak nemzetközi, tagadó jelentésű előtagokkal. J. Balčikonis terminológiájában négy ellentétes jelentésű nemzetközi előtaggal képzett antonim terminuspárt használtak. A nemzetközi antonimák hagyományos képzéséhez tartoznak például a következő terminusok: asszimiláció Balč RR I 382 – disszimiláció 71 Otr LKG 181, tematikus alak Otr LKG 308 – atematikus alak Otr LKG 334, tematikus végződés Otr LKG 308 – atematikus végződés Otr LKG 316, tematikus ige Otr LKG 288 – atematikus ige Otr LKG 290. Két nemzetközi nyelvészeti terminus eltérő, ellentétes jelentésű latin előtaggal képződik: prepozíció Balč RR I 315 – posztpozíció Balč RR I 315. A litván nyelvben ezeknek az ellentétes jelentésű prieš- és po- előtagok felelnek meg. A nemzetközi antonimák közé sorolható két latin terminus is: verbum transitivum Balč RR I 182 – verbum intransitivum Balč RR I 182. 4) Ellentétes jelentésű töveket tartalmazó összetett terminusok A képzett antonimák utolsó csoportját olyan összetett terminusok alkotják, amelyek egy-egy ellentétes jelentésű tövet tartalmaznak, például: több szótagú alak Otr LKG 82 – egyszótagú alak Otr LKG 237, több szótagú tő Balč RR I 202 – egyszótagú tő Balč RR I 183, több szótagú szótő Otr LKG 159 – egyszótagú szótő Otr LKG 227, több szótagú szó Balč RR I 99 – egyszótagú szó Balč RR I 358, hátul képzett mássalhangzó Balč RR II 10 – elöl képzett mássalhangzó Balč RR II 10, ereszkedő hanglejtésű magánhangzó Balč RR II 160 – emelkedő hanglejtésű magánhangzó Balč RR II 160, ereszkedő hanglejtés Balč RR II 136 – emelkedő hanglejtés Balč RR II 136, ereszkedő hangsúly Balč RR I 181 – emelkedő hangsúly Balč RR I 202, ereszkedő kezdetű tő Balč RR I 101–emelkedő kezdetű tő Otr LKG 101, ereszkedő kezdetű hosszúság Balč RR I 100 – emelkedő kezdetű hosszúság Balč RR I 100, ereszkedő hangsúly Balč RR I 40–emelkedő hangsúly Balč RR II 147, ereszkedő kezdetű szótag Otr LKG 142 – emelkedő kezdetű szótag Balč RR I 202. Szemantikailag ezek az antonimák közel állnak a lexikai antonimákhoz. Ellentétüket ellentétes jelentésű szavak, nem pedig affixumok hozzák létre. A képzett antonimák sokfélesége a második diagramon tükröződik. 3. A terminológiai jelentésű antonimák J. Balčikonis terminológiájának antonimái közül az utolsó csoportot azok a terminusok alkotják, amelyek terminológiai jelentésük alapján állnak szemben egymással. Ezek a terminusok eltérő jelentésű tövekből jöttek létre, ám a köznyelvi szókészletben jelentésük nem ellentétes. Antonim viszonyra csak a nyelvészeti terminusrendszerben tesznek szert. Mindegyikük olyan fogalmakat jelöl, amelyeket dichotóm elv alapján különítenek el. 72 2. diagram E típusú antonimák egy részének van szinonimája vagy litván megfelelője, amelynek kifejezésmódja lehetővé teszi, hogy a köznyelvi szókészlet antonimái közé is soroljuk őket, például: akūtas Balč RR I 248 – cirkumfleksas Otr LKG 180, akūtinė galūnė Otr LKG 5 – cirkumfleksinė galūnė Otr LKG 56, akūtinė priegaidė Balč RR I 375 – cirkumfleksinė priegaidė Balč RR I 375 (vö. tvirtagalė – tvirtapradė), antrynė forma Otr LKG 46 – pirminė forma Otr LKG 502, antrinis kamienas Otr LKG 71 – pirminis kamienas Balč RR I 38, antrinis veiksmažodis Balč RR II 64 – pirminis veiksmažodis Balč RR II 64 (vö. išvestinis – neišvestinis), įvardžiuotinis būdvardis Balč RR I 315 – paprastasis būdvardis Balč RR I 302 (vö. neįvardžiuotinis būdvardis), veikiamasis stovis Balč RR II 46 – kenčiamasis stovis Balč RR II 46 (vö. neveikiamoji rūšis). A terminológiai jelentésű antonimák egy másik csoportja egyszerűen dichotóm fogalmakat nevez meg, például: antrininė sakinio dalis Balč RR II 96 – svarbioji sakinio dalis Balč RR II 90, bendrinis daiktavardis Balč RR I 200, vardas Balč RR I 73, žodis Balč RR I 389 – tikrinis daiktavardis Balč RR I 200, vardas Balč RR I 324, žodis Balč RR I 390, eigos veiks tas Balč RR I 361 – įvykio veiks las Balč RR I 361, einamojo veiksmo vaiz das Balč RR II 51 – įvykio veiksmo vaizdas Balč RR I 51, rašomoji kalba Balč RR I 120 – šnekamoji kalba Balč RR I 265, pagrindinis sakinys Balč RR I 146 – šalutinis sakinys Balč RR I 146. A tárgyalt antonimák némileg közel állnak a kontextuális antonimákhoz. Csak nyelvészeti tudományos munkákban használatosak antonimikus értelemben. E terminusok antonimáinak típusa azonban éppen az a támpont, amely lehetővé teszi, hogy 73 a terminológiában az antonímia mint szemantikai kategória sajátos kifejeződéséről beszéljünk. ŠALTINIAI Balč RR – Balčikonis J. Rinktiniai raštai 1, 2, Vilnius, 1977, 1979. Otr LKG – Otrembskis J. Lietuvių kalbos gramatika. Morfologija (rankraštis). LITERATŪRA DLKG 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius. Ermanytė I. 1985: Lietuvių kalbos antonimų žodynas, Kaunas. Ermanytė I. 1995: Priešybė kaip semantinis ir loginis antonimijos pagrindas. – Lietuvių kalbotyros klausimai 35, Vilnius, 9–31. Gaivenis K. 1989: Kai kurie antonimijos atvejai lietuvių terminologijoje. – LTSR MA darbai, A serija 2 (107), Vilnius, 98–104. LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius. Даниленко В. П. 1977: Русская терминология: Опыт лингвистического описания, Москва. Суперанская А. В., Подольская Н. В., Васильева Н. В. 1989: Общая терминология: вопросы теории, Москва. ANTONYMS OF JUOZAS BALČIKONIS’ TERMS OF LINGUISTICS Summary This paper deals with antonyms of terms of linguistics used in Juozas Balčikonis works. The material for investigation was taken from Balčikonis’ „Rinktiniai raštai“ and from manuscript of the translation of Jan Otrębski’ „Lietuvių kalbos gramatika“. Investigation of 142 pairs of antonyms in the system of terms of linguistics showed that they had been created either in a lexical or derivational way. Amongst investigated terms derivational antonyms are more frequent (44 percent of all antonyms). The opposite meaning is given by prefixes, less frequently – by roots of compound terms. Lexical antonyms are almost similarly frequent – they make 40 percent of antonyms. They mark concepts which are distinguished by dichotomy principle (connected in the relationship of contradictory opposite) either by limiting concepts of the field of terms (connected in the relationship of contrary opposite). Antonyms of terminological meaning should also be mentioned (15 percent). Such antonyms 74 are separated only in the terminological system, because their contrast is created not by the lexical, but by the terminological meaning. Usually they note concepts that are opposed to each other. Gauta 2001 09 27 75