Keletas L. Ivinskio augalų pavadinimų

Albina AUKSORIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet L. IVINSKIS NÉHÁNY NÖVÉNYNEVE A régóta Litvániában honos növények nevei számunkra megszokottak és ismertek, a botanikai szakemberek meglehetősen jól rendszerezték őket, az importált növényeket azonban gyakran litvánosított latin nevükön nevezik, ha nem találnak, sőt néha nem is keresnek az adott növény számára litván megfelelő nevet. Ez a rövid cikk a Terminologijos 6. és 8. számában megjelent cikkek témáját folytatja, a virágnevekről szól (Vinauskienė 2000: 98–104; Gaivenis 2001: 140–142). E témáról leginkább K. Gaivenis írt, és leggyakrabban újonnan alkotott litván növénynevek használatát javasolta (Gaivenis 1997: 46–48; 2001: 140–142). A jól megalkotott és motivált neologizmusok kiválóan helyettesíthetnék a latin jövevényszavakat, de nem mindig szükséges új szavakat alkotni: felidézhetnénk az első litván növénynevek megalkotóinak, például J. A. Pabrėžának és L. Ivinskisnek a javaslatait is, és néhányat közülük használatra ajánlhatnánk. Ez a rövid cikk a 19. századi žemaitiai felvilágosító, Laurynas Ivinskis által megalkotott, olyan növényekre vonatkozó neveket tárgyalja, amelyeket ma latinosított alakú latin nevekkel illetnek. L. Ivinskis legnagyobb természettudományi munkájának, a Prigimtūmenė címűnek a második részében, a Žolėmina címűben, rendszerezett jegyzéket közölt a gombákról és növényekről, amelyben több mint 2520 nemet nevezett meg (bővebben lásd Jankevičius, Jankevičienė 1962: 151–163; Auksoriūtė 1998a: 102–110; 1998b: 32–40). A cikkben közölt növénynevek L. Ivinskis kéziratából származó javaslatok. K. Gaivenis „Néhány megjegyzés a rendszertani terminológiáról” című cikkében néhány latin jövevényszó helyettesítésére új szavakat javasolt: pluoštažiedė (Veltheimia), papartūnas (Pteris), žiedūnėlė (Exacum) (Gaivenis 2001: 141–142). Ugyanezekre a nemekre azonban L. Ivinskis kéziratában is találunk litván neveket, például: Weltheimia – žalsviėsis ~ žalsvėsis (: žalsvas + -ėsis), Pteris – plunksneris ~ plunksnerys (: plunksna + -erys), Exacum – sūblas ~ sūblas. L. Ivinskis utóbbi nevének képzése nem világos: az alapszó ismeretlen, és a képzési formáns sem tisztázott, de az első kettő képzésének módja felderíthető, noha motivációjuk pontatlan. 95 A világos képzésű és pontosan motivált, K. Gaivenis által megadott nevek valószínűleg hamarabb bekerülhetnek a használatba, mint a szokatlan, több mint 130 évvel ezelőtt L. Ivinskis által javasolt növénynevek. L. Ivinskis néhány használta neve azonban felválthatná a ma használatos litvánosított latin neveket. Például: Adiantas (Adiantum) – skarūnis ~ skarūnis (: skarti + -ūnis). Ezt a páfrányt valószínűleg szeldelt levelei miatt nevezték el így. Az -ūnis képzőt L. Ivinskis szülőföldje, a žemaitiai ūnininkai nyelvjárásából vette át. A Prigimtmėneje című művében meglehetősen sok, ezzel a képzővel alkotott növénynevet közölt. Celiozija (Celosia) – (lengyelül Grzebionatka, kurzy grzebień), skiauterūnas ~ skiauterūnas (: skiauterė + -ūnas). A disznóparéjfélék családjába tartozó virág, amelynek virágzata kakasfésűre hasonlít, így a névalkotáskor motivált alapszót és meglehetősen produktív képzőt választottak. Etionema (Aethionema) – (németül Steinkresse), antkuolis ~ antkūlis (: ant- + kūlis „kő”). A virágot sziklakertben termesztik, ezért a név motivációja egyértelmű. Heliotropas (Heliotropium) – (lengyelül Tomilek, slońcowkwiat, slonecznica, brodawnik; németül Sonnenwende), kwepenė ~ kvepenė (: kvepia + -enė). A növény virágai a nap felé illatoznak, ezért elnevezésére motiváltabb lenne L. Ivinskis sulėtra neologizmusa sulėtra, amely az LBŽ 1938-ban szerepel (: saulė + -ėtra); ezt azonban egy igen ritka -tra képzővel alkották, noha P. Skardžius szerint ez valószínűleg az ősi nyelvből öröklődött (Skardžius 1996: 301). Tiarelė (Tiarella) – (lengyelül Ciekawka), tasžuklis ~ lašūklis (: lašas + -ūklis). L. Ivinskis e név alapszavát valószínűleg a lengyel megfelelő alapján választotta (lengyelül ciec – „folyni, csepegni”, cie-ky – „folyékony, folyó, csepegő”). Az -ūklis képzővel alkotott származékok – akárcsak a már említett -ūnis képzősek – jellemzőek a žemaitiai nyelvjárásra (Vitkauskas 1977: 102–104). A „Florexlit pavasaris” 2000-es, 2001-es és 2002-es katalógusaiban sok reklámozott növényfaj nevét találták, amelyek nemeit latin jövevényszavakkal nevezik meg, litván megfelelőket nem keresve. Némelyiküknek L. Ivinskis már adott litván nevet, ezért érdemes volna felidézni ezeket. Például: Agapantas (Agapanthus < gör. agape – „szeretet, kedvelés”, anthos – 96 „virág” (BVŽ 1998) – a fokhagymafélék (Alliaceae) családjába tartozó, Dél-Afrikából származó, nagy termetű és díszes növény, merev, erős szárakkal; virágzata ernyő alakú, levelei keskenyek és hosszúak. A növény fajainak nevét a katalógusok eltérően adják meg: a 2000-es katalógus az Agapanthus africanus fajt ernyős agapantusznak nevezi, míg a 2001-es katalógus ugyanerre a fajra az afrikai agapantusz nevet használja (BVŽ – ernyős agapantusz). L. Ivinskis a növénynek a pākēltis ~ pakeltis (: pakelia + -tis) nevet adta; talán azért nevezte így az említett növényt, mert virágzata a levelek fölé emelkedik. Az kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó évelő növény, az olasz kontyvirág (Arum italicum) szép, krémszínű erezetű zöld levelei, valamint különleges virága és terméságazata miatt kedvelt. L. Ivinskis a nemzetséget razgūtras ~ razgytras (: razgė + -ytras) néven nevezte el (lengyelül: Obrazki, aronek). Ezt a nevet a már említett -tra képzővel alkotta, alapszóként pedig a žemaitiai nyelvjárásban használt razgytis „fonódik, összegabalyodik” igét vette át (LKŽ XI 1978). Az évelő, lágyszárú, rizómás növény, a kanna (Canna) rendkívül szép virágokat és leveleket hoz, egész nyáron virágzik. Elvirágzás után termése fejlődik: nagy, sötétbarna magvakat tartalmazó tok. Faját, az indiai kannát (Cana indica) leggyakrabban virágágyásokban termesztik, de erkélyen is nevelhető. Ezt, a kannafélék (Cannaceae) családjába tartozó virágot J. A. Pabrėža pypytė néven említette (LBŽ), L. Ivinskis pedig a lėndrielė ~ lendrelė (: lendrė „nád” (DūnŽ 1976: 172) + -ėlė) nevet javasolta számára (lengyelül: Pociorecznik, kwiatotrzcina, trzcinokwiat), valószínűleg a lengyel megfelelőket követve (lengyelül: trzcina „nád”). A kapribfélék (Capparaceae) családjába tartozó, Dél-Amerikából származó kleoménak (Cleome) L. Ivinskis a pōnarwis ~ ponarvis (: po- + narvas) nevet adta. A név motivációja nem világos. A katalógusokban ennek a növénynek a tüskés kleoméját (Cleome spinosa) hirdetik; ez magasra növő egynyári virág, amelynek virágai fehérek, rózsaszínűek, cseresznyepirosak vagy ibolyaszínűek lehetnek, és a szárak csúcsán felfelé növő, sokvirágú fürtökbe tömörülnek. Gomfrena (Gomphrena) – a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó, napfénykedvelő, igénytelen réti virág, különösen alkalmas száraz csokrok készítésére. Az egynyári, szőrös levelű növénynek élénkzöld levelei vannak, virágai pedig egyesével vagy többesével álló fehér, rózsaszínű vagy vöröseslila füzérkék 97 egyenes, erős szárakon. Elnevezésére a Prigimtūmenėje című műben a sèghuwis ~ segluvys név szerepel. Szóképzése nem egyértelmű. Leggyakrabban a dobilinė gomfrena (Gomphrena globosa) (BVŽ) termesztik, ezt a fajt azonban nem minden kiadványban nevezik egyformán; például a rutulinė gomfrena tükörfordított fajnév is használatos (TG 1996: 112). A kiadványokban változóan írják a mig­linių (varpinių) (Poaceae (Gramineae)) családba tartozó növény fajnevét: egyes helyeken kiaušininis lagūras (BVŽ; TG 1996: 143), máshol kiaušininis laguras (a 2002-es „Florexlit pavasaris”). E fű leveleit puha szőrök borítják, laposak; rövid és tömött virágzata nyúl farkára emlékeztet. L. Ivinskis az általa tárgyalt nemzetség (Lagurus<gr. lagos – „nyúl”, oyra – „farok” BVŽ) megnevezésére egy nem világos képzésű szót, a szièwis ~ šievis szót használta. Az Agavinių (Agavaceae) családba tartozó évelő lágyszárú növényre, az kvapiajai tuberozai (Polianthes tuberosa, latinul Polianthes<, görögül polios – „fehéres”, anthos – „virág” BVŽ), amelyet leggyakrabban szobában termesztenek, kellemes illatú virágok jellemzőek. A Prigimtūmenėje című műben szereplő gausūtvis ~ gausūtvis (: gausus + -ūtvis) elnevezés (lengyelül Wielotka) alapjául szolgáló szó vagy a lengyel elnevezést követve (lengyelül wielki „nagy, hatalmas”), vagy a növény sok virága miatt választható; a -ūtvis képzőelem pedig szokatlan, és nem jellemző a litván nyelvre. Az Agavinių (Agavaceae) családba tartozó évelő lágyszárú növényre, az kvapiajai tuberozai (Polianthes tuberosa, latinul Polianthes<, görögül polios – „fehéres”, anthos – „virág” BVŽ), amelyet leggyakrabban szobában termesztenek, kellemes illatú virágok jellemzőek. A Prigimtūmenėje című műben szereplő gausūtvis ~ gausūtvis (: gausus + -ūtvis) elnevezés (lengyelül Wielotka) alapjául szolgáló szó vagy a lengyel elnevezést követve (lengyelül wielki „nagy, hatalmas”), vagy a növény sok virága miatt választható; a -ūtvis képzőelem pedig szokatlan, és nem jellemző a litván nyelvre. A Buddlejaceae család cserjéje, a Buddlejaceae családba tartozó budléja Kínából származik. Faja, a David-budléja (Buddleja davidii) gyorsan és szinte bárhol, még szegényes talajban is nő; jellegzetes alakja és hosszúkás, tömött virágzatai vannak. E növénynemzetség megnevezésére L. Ivinskis a sājstris ~ saistris (:? saistė „kötözte, rögzítette, kapaszkodott” + -ris) terminust javasolta. A név motivációja nem teljesen világos. A kriptoméria (Cryptomeria<gör. kryptos – „rejtett, védett”, meros – „rész”; BVŽ)⟧ – Kelet-Ázsiában elterjedt, a Taxodiaceae családba tartozó fa, amelynek faja, a japán kriptoméria (Cryptomeria japonica) nálunk is termesztett. L. Ivinskis a nemzetséget egy bizonytalan eredetű és motivációjú szóval nevezte meg: nèrtis ~ nertys (:? nerti + -tys). A tárgyalt növények szerepelnek a Botanikai nevek szótárában, amelyben – a katalógusokhoz hasonlóan – latin jövevényszavakkal nevezik meg őket. További négy növény nem szerepel az említett szótárban, és a „Florexlit pavasaryje” című műben ezeket a növényeket szintén latin jövevényszavakkal nevezik meg. L. Ivinskis megnevezésükre a Prigimtūmenėje saját alkotta elnevezéseket közölt. 98 A kardiosperma (Cardiospermum) egynyári kúszónövény, amelynek dekoratív, hólyagszerű, szív alakú hártyái legfeljebb 3 cm átmérőjűek, és júliustól a fagyokig megmaradnak. Erkélyek és falak befuttatására, valamint száraz csokrok készítésére alkalmas. L. Ivinskis e növény megnevezésére szép litván nevet alkotott: szirdoklė ~ širdoklė (: širdis + -oklė) (lengyelül Serdusznik, serduszek). Az -oklis képzővel alkotott főnévi származékok ritkák; a köznyelv számára csak kissé ismerősek, mégpedig növénynevekként (LKG 1965: 358). A katalógusok két hagymás virág eukomiszfaját hirdetik: kétszínű eukomisz (Eucomis bicolor) és őszi eukomisz (Eucomis autumnalis); ezek kertekben is nevelhetők. A „Gėlės mūsų namuose” című könyv egy másik növényfajt, az Eucomis comosa nevűt is leírja (GMN 2001: 30), amelynek csak a latin nevét adja meg. Hagymás növény, húsos, halványzöld leveleinek tőlevélrózsájával és felálló, tömött virágfürtjeivel; ezek nyár végén virágoznak, télen pedig a növény nyugalmi állapotban van. L. Ivinskis az ismertetett növény nemzetségét a prōplaukis ~ proplaukis (: pro- + plaukas) terminussal nevezte meg (lengyelül Warkocznica), talán a lengyel terminust követve (lengyelül warkocz – „fonat”), de a pro- előtag motivációja nem világos. A lágy molucella egynyári virág, amely alkalmas virágágyásokban való termesztésre és száraz csokrok készítésére. A Prigimtuomenė című műben e nemzetség homályos képzésű nevet kapott: dōmetis ~ domėtis (Molucella). A -ėtis képzőelem elkülöníthető volna, ám az alapszó ismeretlen. L. Ivinskis litván nevei közül a gražulas névvel a kalikarpát (Callicarpa bodineri, vö. görög kallos – „szépség”, karpos – „gyümölcs”) lehetne nevezni: ez a cserje sűrűn növő, díszes, szép színű bogyóiért ültetett növény, amelyek a levelek lehullása után is a bokron maradnak. Az ismertetett növény gražulas ~ gražulas (: gražus + -ulas) nevét L. Ivinskis az -ulas képzővel alkotta; ez „többnyire egy cselekvés konkrét eredményét, eszközt vagy valamilyen tárgyat jelent” (Skardžius 1996: 184). Meg kell említeni még néhány szobanövényt is, amelyeket a Gėlės mūsų namuose és a Kambarinės gėlės című könyvekben litvánosított latin nevekkel jelölnek. L. Ivinskis a Prigimtuomenė című művében saját alkotású szavakat adott meg ezek megnevezésére. Achimenė (GMN 2001: 26, 34; KG 1997: 130) (Achimenes<gr. a – „ne“, cheinon – „žiema“ BVŽ) – tai gentis, skiriama gesnerijinių (Ges- 99 neriaceae) családjába tartozik; több faja van, amelyek rózsaszín, bíbor, sárga és fehér virágai a színek minden árnyalatában pompáznak. Télen a száruk elszárad, tavasszal pedig ismét kihajtanak. L. Ivinskis e virágnak a žyblonis ~ žyblonis (:? žibliotis „lángra lobban” (LKŽ XX) + -onis) nevet adta (lengyelül Ognipłoń), talán a lengyel elnevezést követve (lengyelül ognić się – „égni, lángolni; felvillanni”), a szóalkotás azonban nem teljesen világos. A Prigimtūmenė című műben a swėtnas ~ švelnas (: švelnus + -as) Cineraria nemzetség megnevezésére szolgáló terminusként szerepel. E nemzetség egyik faját a Gėlės mūsų namuose című könyv mišrija cinerarija néven említi (GMN 2001: 75). Tél végétől tavaszig virágzik; nagy levelei tőlevélrózsát alkotnak, fölöttük pedig sokáig megmaradó, nagy, különféle színű, margarétaszerű virágok emelkednek. Gardenia jasminoides (KG 1997: 183) rūšis pateikta be rūšinio pažyminio – tik gardenija. Žydi dideliais pilnaviduriais baltais arba kreminiais žiedais, išsimėčiusiais tankiame višžaliame krūmelyje. L. Ivinskis šią gentį vadino žodžiu kūmpotris ~ kumpotris (:? kumpas „lenktas, kreivas“ + -otris). Stefanotis (Stephanotis <gör. stephanos – „koszorú, korona”, oys, otos – „fül” BVŽ) – az klematisszerűek (Asclepiadaceae) család kúszónövénye, amelyet L. Ivinskis az eredetét tekintve homályos stąpas ~ stapas terminussal nevezett meg. Faja, a bőséges virágú stefanotis (Stephanotis floribunda) (GMN 2001: 25) tavasszal és nyáron fürtökben hozza bódító illatú, csillagokra emlékeztető fehér és rózsaszín virágait; levelei kerekdedek és fényesek. A Kambarinės gėlės című említett könyv a nemzetséget csak latin nevén, Stephanotis floribunda néven tünteti fel (KG 1997: 236). Így több mint 130 évvel ezelőtt a žemaitiai Laurynas Ivinskis egyes növények megnevezésére saját alkotta litván terminusokat használt, amelyeket ma a különféle szakirodalomban latin jövevényszavakkal jelölnek. A cikkben tárgyalt L. Ivinskis-féle újításokat három csoportra lehet osztani. Egy részük képzése és/vagy motivációja homályos (sūblas, segluvys, šievis, saistris, nertys, domėtis, stapas), ezért kérdéses, hogy ma képesek lennének-e felváltani a már használatos, litvánosított latin neveket. A növénynevek második csoportjának képzése meglehetősen világos, motivációjuk azonban pontatlan (žalsvėsis, plunksnerys, antkūlis, kvėpenė, pakeltis, ponarvis, proplaukis, žyblonis, kumpotris); ezek L. Ivinskis egyéni szóalkotásának érdekes példái. A harmadik csoportba világos képzésű és motivációjú L. Ivinskis-féle új szavak tartoznak (skarūnis, skiauterūnas, saulėtra, 100 lašūklis, širdo klė, gražūlas) – helyettesíthetnék a ma használatos latin jövevényszavakat. Ezekhez még két növénynév sorolható, csupán módosított, a köznyelvhez igazított alakban: razg ytras > raizg ytras és lendrelė > lendrelė. Mind a botanikus szakembereknek, mind az adott terület fordítóinak érdemes volna fellapozniuk L. Ivinskis vagy J. A. Pabrėža kéziratait, amelyekben érdekes és értékes dolgokra lelhetnek, ahelyett, hogy a legkönnyebb utat választva latin elnevezéseket kölcsönöznének. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Auksoriūtė A. 1998a: Lauryno Ivinskio rankraščiai Krokuvoje. – Terminologija 5. Auksoriūtė A. 1998b: Terminologinis Lauryno Ivinskio palikimas. – Lietuvių kalbotyros klausimai 40. BVŽ 1998: Botanikos vardų žodynas. Sud. R. Jankevičienė, Vilnius. DūnŽ 1976: Vitkauskas V. Šiaurės rytų ūnininkų šnektų žodynas, Vilnius. Gaivenis 1997: Siūlome kelis lietuviškus gėlių pavadinimus. – Kalbos kultūra 69. Gaivenis 2001: Keletas pastabų apie sistematikos terminiją. – Terminologija 8. GMN 2001: Roy Lancaster, Matthew Biggs. Gėlės mūsų namuose, Vilnius. Jankevičius K., Jankevičienė R. 1962: Kai kurie nauji duomenys apie L. Ivinskio darbus lietuviškos botanikos terminijos srityje. – Botanikos klausimai 2. KG 1997: Peter McHoy. Kambarinės gėlės, Vilnius. LBŽ 1938: Lietuviškas botanikos žodynas. Red. J. Dagys, Kaunas. LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius. LKŽ 1978: Lietuvių kalbos žodynas 11, Vilnius. LKŽ 2002: Lietuvių kalbos žodynas 20, Vilnius. Skardžius P. 1996: Rinktiniai raštai: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius. TG 1996: Halina Heic. Tarp gėlių: balkono gėlės ir stambliejų augalai, Vilnius. Vainauskienė D. 2000: Apie gėlių, jų spalvų pavadinimus ir kitus dalykus. – Terminologija 6. Vitkauskas V. 1977: Šiaurės rytų žemaičių ūnininkų kai kurie morfoneminiai dialektizmai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 17. LAURYNAS IVINSKIS NÉHÁNY NÖVÉNYNEVE Összefoglaló A tanulmány néhány olyan növénnyel foglalkozik, amelyeket különféle írásokban latin jövevényszavakkal neveznek meg. Laurynas Ivinskis, a 19. század pedagógusa kéziratában 101 a Prigimtūmenė című kéziratában a szóban forgó növényeket litván neologizmusokkal nevezte meg. A cikk az Ivinskis által adott neveket is tárgyalja. Ivinskis egyes neveinek képzése és motivációja bizonytalan (domėtis, nertys, saistris, segluvys, stapas, sūblas, šievis), más nevek képzése világos, motivációjuk azonban pontatlan (antkūlis, kvepenė, kumpotris, pakeltis, plunksnerys, ponarvis, proplaukis, razgytras, žalšvesis, žyblonis), a nevek harmadik csoportjában pedig mind a képzés, mind a motiváció egyértelmű (gražulas, lašūklis, lendrelė, saulėtra, skarūnis, skiauterūnas, širdoklė). Ez utóbbi csoport nevei helyettesíthetnék a jelenleg használt latin jövevényszavakat. Albina AUKSORIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-2055 Vilnius E. paštas [email protected] Beérkezett: 2002-09-16 102