Tarptautinė konferencija „Terminologija III tūkstantmečio pradžioje“

NEMZETKÖZI KONFERENCIA TERMINOLÓGIA A III. ÉVEZRED KEZDETÉN 2003. október 7–8-án Vilniusban nemzetközi tudományos konferenciát tartottak Terminológia a III. évezred kezdetén címmel. Szervezői a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központja és a Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete voltak. Az előadásokat litván, angol és orosz nyelven tartották. A konferenciát Jolanta Zabarskaitė, a Litván Nyelvi Intézet igazgatója nyitotta meg, és ő mondta el az üdvözlőbeszédet is. Valentina Skujina, a Lett Nyelvi Intézet Terminológiai Osztályának vezetője a nemzetközi szavak jelentésének változásairól tartott előadást a kortárs terminológiában. Rámutatott, hogy a görögből és latinból származó nemzetközi szavak jelentése gyakran eltér az egyes nyelvekben. Szemantikájuk korrigálása az eltérések megszüntetésének egyik módja. Az előadó az angolból átvett újabb kölcsönszavak szemantikai torzulásairól is beszélt. Bár egy szót rendszerint egyetlen jelentésében vesznek át, idővel az eredeti nyelvből származó további jelentései is megjelennek. A nyelv elszegényedik, amikor egy adott terület kölcsönszavai más területekre is betörnek, mivel gyakran kiszorítják a korábban használt szavakat. Sok olyan kölcsönszó van, amelynek szemantikai pontossága az eredetivel összevetve sérült. A terminológus szerint ez a kölcsönzés értelmének meg nem értését jelzi, vagyis magát a kölcsönzés lényegét torzítja el, és egyúttal elősegíti a félreértéseket. Stasys Keinys, a Litván Nyelvi Intézet kutatója A terminológia helyzete, szerepe és gondjai az évezredfordulón című előadásában először a litván terminológia fejlődését tekintette át. Elmondta, hogy a 20. században jelentősen megnőtt a terminusok száma, és egyre több kerül közülük a széles körű használatba. Az előadó szerint a terminológia egyre közelebb kerül a megnevező nyelvi rendszer középpontjához. Egyes terminológiai szótárak, valamint a terminológiai és egyéb szabványok csaknem mindegyike fordítás, a litván terminológia egy része pedig idegen a litván nyelvtől, érthetetlen és motiválatlan. Az előadás hangsúlyozta, hogy a terminológiai munkát végző, valamennyi terület szakembereinek nyelvi és terminológiai képzésére rendszert kell létrehozni, továbbá széles körben meg kell vitatni az állami nyelv- és terminológiapolitikát. A litván terminográfia történetéről Jonas Klimavičius tartott előadást. Felvetette a napjaink nehézségeit és feladatait. Bár a függetlenség visszaállítása óta mintegy 200 terminológiai szótár jelent meg, ez a szám nem mutatja meg a lényeget. Régóta nem újították meg a fizikai, orvosi, politechnikai, földrajzi, geoló- 166 giai szótárakat, nincs átfogó jogi terminológiai szótár, ráadásul nem minden szótár készül megfelelő minőségben. A terminográfiai munkát Litvániában nem tekintik tudományos tevékenységnek – hangsúlyozta J. Klimavičius. Mi a közös a terminusokban és az onimákban (tulajdonnevekben) – vetette fel Ojāras Bušas lett nyelvész. Az egyik terminológiai iskola tagadja, hogy a terminusok a lexikai rendszerhez tartoznának, az onomasztika szakembereinek többsége pedig azt állítja, hogy az onimáknak nincs lexikai jelentésük. O. Bušas szerint számos terminus és onima „itt és most” jön létre (tudatos megnevezés eredményeként). Emellett mind a terminusok, mind az onimák nagy része a nyelvhez mint beszédhez (parole), nem pedig mint rendszerhez (lingua) tartozik, így ebben az értelemben nem nyelvi elemek. A terminusok és az onimák szemantikai sajátosságai (pontosan meghatározott denotátum, kváziszinonímia) is közelítik őket egymáshoz, akárcsak azok a lexémák, amelyek terminológiai vagy onomasztikai besorolásáról nincs egyetértés (pl. internetas vagy Internetas). Angėlė Kaulakienė előadásának témája az új terminusok meghonosodásának időtartama és az állandóság elve volt. A rögtön meghonosodó terminusok a más nyelvű terminus megfelelő ekvivalensének kiválasztását jelzik. Az előadó szerint az ilyen terminusok állandósága egyenesen arányos meghonosodásuk időtartamával, míg a néhány év alatt meghonosodó terminusoké fordítottan arányos azzal. Az utóbbiak meghonosodásának időtartama a szinonimákból vagy változatokból állapítható meg. Az előadó három, a terminusok meghonosodásának időtartamát meghatározó tényezőt nevezett meg: a nyelvieket, a nyelvek közötti és a nyelven kívüli tényezőket. A konferencián az egyes tudományterületek, műszaki területek és a társadalmi élet más területeinek terminusairól is szó esett. A lett kutatók, Juris Borzovs és Ilze Ilziņa előadása az információs és kommunikációs technológiák terminusainak megalkotásával kapcsolatos nehézségeket tárgyalta (ezek viszonylag nemrég egyesült területek: az információtechnológia és a távközlés). Ezeket a terminusokat gyorsan kell megalkotni, különben valamilyen helyettesítő forma honosodik meg helyettük (néha akár szleng vagy lett átírású angol terminusok). Problémát jelent az is, hogy az információtechnológiai terminusokat az adott terület angol terminusai alapján alkották meg, míg a távközlési terminusokat az orosz terminológiából vették át. Nehézségek merülnek fel, amikor egy angol terminushoz lett megfelelőt választanak, miközben a fogalom nem világos, a terminus lényegét és használatát pedig nem határozták meg szigorúan. Ezenkívül a jóváhagyott, hosszú ideig használt információtechnológiai terminusok a távközlésben más, gyakran még ismeretlen jelentést kaptak. A szerzők tíz legfontosabb ajánlást fogalmaztak meg a lett terminológia e területen történő kialakítására. 167 Iveta Pūtėlė lett nyelvész a lett nyelv foglalkozásneveiről beszélt. Az előadó három fő problémát jelölt meg, amelyekkel az új foglalkozásnevek megalkotásakor szembesülnek: 1) a szóképzéssel létrehozott alakok és a jövevényszavak viszonya; 2) a foglalkozásnevek és más nyelvekbeli megfelelőik összehangolása; 3) a terminusalkotás és a nómenklatúra létrehozásának elveinek összehangolása. Hangsúlyozta, hogy a foglalkozásnevekre nemcsak nyelvi, hanem nyelven kívüli tényezők is hatással vannak. Gita Kazlauskaitė a litván fonetikai terminusok antonímiájáról tartott előadást. Megjegyezte, hogy a fonetikai terminusok antonimapárjai kontradiktorikus, kontrárius vagy vektoros ellentétviszonyban állnak; egyes antonim terminuspároknak szinonimáik is vannak. Számos fonetikai terminus antonimának (vagy csak az antonimapár egyik tagjának) számít a köznyelv szempontjából is. Sajátosabbak a ne- előtagú antonim terminusok (pl. lūpinis priebalsis – nelūpinis priebalsis). A lett és litván stilisztikai terminusokról Regina Kvašytė beszélt. A stilisztikában használt terminusokat hat csoportba sorolta, és tárgyalta azok eredetét, szerkezetét és szinonímiáját. Az előadó szerint a lett és litván stilisztikai terminusok meglehetősen jól rendezettek. Jurgita Mikelionienė a VDU Számítógépes Nyelvészeti Központ mai litván nyelvi szövegkorpuszából gyűjtött filozófiai terminusok szinonímiáját vizsgálta. Előadásában bemutatta a terminusszinonimák, illetve a filozófiai lexémák közötti szinonimikus kapcsolat keresésének, konektorelemzésen alapuló módszerét, és tárgyalta a szinonimák típusait, eredetét és képzési eszközeit. Igaz, elismerték, hogy az automatikus szócsoportosítási módszerrel sok nem terminus is előkerül. Loreta Alešiūnaitė, Vytautas Gedrimas és Elena Moly­tė előadása – Kai kurių anatomijos terminų kaita ir pastovumo principas. Szó esett a pa- és po- előtagok, a névmási alakok, a melléknévi igenevek, az a és i kötőhangzók, valamint az -inis, -ė képzőjű melléknevek használatáról az anatómiai terminusok megalkotásakor, továbbá e szakterület terminusainak litvánosításáról stb. Felhívták a figyelmet a használat következetlenségeire és egyes kifejezési formák megválasztási kritériumainak nem kellő egyértelműségére (pl. kylančioji aorta vagy kylamoji aorta). Valerijonas Žalkauskas egyes, cselekvést (folyamatot), tulajdonságot (minőséget), fizikai mennyiséget vagy a cselekvés eredményét jelentő tudományos és műszaki terminusokat elemzett. Megnevezte azokat a terminusokat, amelyeket véleménye szerint módosítani vagy pontosítani kellene, és néhány új szót is javasolt. Ismét előkerült a -tis képzős terminusokról szóló régi vita, például: -tis, például baigtis, išeitis, įvestis, keltis és hasonlók. Az előadó azt állította, 168 hogy ezek nem alkalmasak a cselekvés megnevezésére, ám voltak, akik ellenvéleményüknek adtak hangot (például az atmintis, sudėtis érvekkel). Genovaitė Irmonienė és Albina Pribušauskaitė előadása a sportterminusok megalkotásának tendenciáival és használatuk problémáival foglalkozott. Szó esett a már hagyományossá vált terminusokról, valamint az újabbakról, amelyek többnyire kölcsönzések, és amelyek litván megfelelői olykor nehezen honosodnak meg. Gražina Akelaitienė azt mérlegelte, szükség van-e a raktažodis terminusra, amelyet annotációkban használnak. Véleménye szerint szemantikailag nem motivált, az angol megfelelő alapján szolgai módon alkották, ezért annotációkban nem javasolt a használata. Az előadó a raktažodžio sinonimus prasminis žodis, reikšminis žodis szinonimákat is bírálta, hiszen minden szónak van jelentése, illetve értelme. G. Akelaitienė szerint itt a svarbiausios sąvokos szókapcsolatot volna célszerű használni. A vitában egy másik megfelelő javaslat is felmerült: esminis žodis (ezt S. Zajankauskas is megemlítette előadásában). A konferencián jelentős figyelmet szenteltek a terminológia történetének is. Két előadás szólt a 19. századi litván botanikai terminológiáról. Roberto Gedrimas előadásának címe: Sudurtiniai žiedinių augalų pavadinimai J. A. Pabrėžos veikale Taislos Augumynis. Megállapította, hogy ebben a műben – amelyben elsőként írták le litván nyelven Žemaitija növényvilágát – a növénynemzetségek elnevezéseinek (származékainak) legnagyobb részét összetételek alkotják, de az összes összetételnek csak egynegyede használatos a mai botanikai terminológiában. Albina Auksoriūtė, a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának vezetője ismertette és összehasonlította L. Ivinskis növényneveit, amelyeket a Lenkų-žemaičių kalbų žodynė című művében, illetve a Prigimtūmenė című tudományos művében alkotott. A növények csaknem felének az egyik kéziratban más nevet adott, mint a másikban. A két világháború közötti Litvánia polgári jogának egyszavas terminusairól Alvydas Umbrasas beszélt. Előadásában összehasonlította az akkor Litvániában hatályos orosz törvények litván fordításait. Eglė Makariūnienė és Angelė Kaulakienė előadása két Stasys Dabušis (1898–1974) nyelvész és műfordító által írt könyv természettudományi terminusait és új szóalkotásait mutatta be. S. Dabušis új szóalkotásainak többsége nem honosodott meg, terminusainak egy részét azonban ma is használják a fizikában (pl. atšvaitas, kištukas). Stasys Žebrauskas és Rimantas Jonas Mukulys, a technológiai tudományok képviselői, Leono Kaulakis professzor (1903–1987) által használt elektrotechnikai terminusokat vizsgálták. Az előadás kitért arra, mely terminusok használatosak ma is, melyek használata szűnt meg, illetve melyeket használnak ritkán; részletesebben tárgyalták a laidumas ir varžumas terminusokat. 169 Stasys Zajankauskas A terminológiai munka sürgető feladatairól című előadásában megnevezte és megvitatta a mai terminológia olyan problémáit, mint a szó szerinti fordítás, a terminusok indokolatlan litvánosítása, a meghonosodott terminusrendszer figyelmen kívül hagyása, az elhamarkodott jóváhagyás stb. Véleménye szerint számos terminusrendezési munka kapkodva készül, és kevés figyelmet fordítanak rá. Az előadó egyes szótárak, különösen a szabványok terminusait bírálta. Néhányuk miatt heves vita lángolt fel, például amiatt a javaslat miatt, hogy a szabványokban használt vasúti alkalmazások (angolul: railway applications) kifejezést vasúti segédberendezések vagy vasúti segédeszközök kifejezéssel váltsák fel. Megvitattak egy további megfelelőt is: vasúti alkalmazások. Sok vitát váltott ki Irma Zeller A terminusfelismerés lehetőségei és sajátosságai korpuszban című előadása, amelyben a számítógépes terminusfelismerő programok alkalmazásáról beszélt. Az előadó bemutatta az ilyen programok működésének legáltalánosabb modelljét. Először összeállítják a terminusjelöltek listáját, majd különféle kritériumokat alkalmazva fokozatosan finomítják – eltávolítják a felesleget. Egy dolog azonban világos: az adatok megbízhatóságának és minőségének biztosításához nem nélkülözhető az emberi közreműködés – végső szakaszban csak képzett szakember ismerheti el és hagyhatja jóvá a terminusjelölteket. A litván nyelvhez ilyen programokat még nem fejlesztettek ki, de dolgoznak ezen. A terminológusok, akik régóta kézzel gyűjtik az adatokat, a vitában nem értettek egyet az előadó azon véleményével, hogy az új technológiák megjelenésével alapvetően megváltozik a terminológiai munka. A szöveg volt és marad a kutatás fő forrása – csupán a feldolgozás módszertana változik. Az új technológiák legfontosabb hozadéka a munka felgyorsítása lehet, ez azonban sajnos nem garantálja a minőséget. A konferencián nem jelent meg Maire Raadik észt kutató, aki az észtországi terminológiai tevékenységről tervezett előadást tartani. A Litván Nyelvi Intézetben tizenhárom év szünet után megrendezett terminológiai konferencia mozgalmas volt: két napon át vitáztak, terminusokat javasoltak, vagy egyszerűen véleményt cseréltek. Eredményeiről – amint J. Klimavičius összefoglalójában elmondta – még sokáig fognak gondolkodni. Megjelent a konferencia-előadások téziseinek gyűjteménye. Asta MITKEVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-2055 E. paštas [email protected] Alvydas UMBRASAS Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-2055 E. paštas [email protected] Beérkezett: 2003-11-18 170