К 80-летию Владимира Моисеевича Лейчика, ученого и человека

Vlagyimir Mojszejevics Lejcsik 80. születésnapjára, a tudósra és az emberre emlékezve SZERGEJ SELOV V. V. Vinogradovról elnevezett Orosz Nyelvi Intézet Arisztotelész Metafizikájának második könyve ezekkel a szavakkal kezdődik: „Az igazságot egy tekintetben kutatni nehéz, más tekintetben könnyű.” Azért jutott eszembe ez a gondolat, mert Vlagyimir Mojszejevicsről bizonyos szempontból könnyű, más szempontból pedig nehéz írnom. Sokéves társszerzőm és barátom, kollégám, gyakran pedig lektorom és kritikusom, olyan ember, akivel családjaink is baráti kapcsolatban állnak, és akit a múlt század hetvenes évei óta ismerek: Vlagyimir Mojszejevics kutatói prioritásait tekintve összességében teljesen önálló kutatói utat jár, olykor közel kerülve az én nézeteimhez és érdeklődési köreimhez, máskor pedig jelentősen eltávolodva azoktól. Mivel azonban a kölcsönös tudományos és emberi bizalom mindvégig változatlan maradt Terminologija | 2008 | 15 271 remélni merem, hogy jogom van megosztani benyomásaimat erről a kiváló kutatóról és emberről. A jubiláns rendkívül rövid életrajza a következő. Vlagyimir Mojszejevics Lejcsik 1928. november 6-án született Odesszában. Nagyapja – amint oklevelében szerepelt – a város tiszteletbeli, örökletes polgára volt, és „cukorszakértőként” dolgozott; a másik nagyapja szőlőt termesztett. Fiúként, a Nagy Honvédő Háború kitörésekor, Kazahsztán fővárosába, Almati városába evakuálták (ahogy akkor nevezték). Odesszába visszatérve, miután aranyéremmel végezte el az iskolát, felvételt nyert a M. V. Lomonoszovról elnevezett Moszkvai Állami Egyetem filológiai karának romanisztikai tanszékére. Felsőfokú tanulmányai befejeztével Vlagyimir Mojszejevicset ugyanabba az Almatiba helyezték ki, ahol négy teljes éven át franciatanárként dolgozott, és ahol először, s mindörökre elkötelezte magát a lexikológia mellett; disszertációt is kezdett írni „Összetett főnevek a francia nyelvben” címmel. Ezután Moszkvába költözött, immár családjával – feleségével, Ljubov Jakovlevnával, lányával, Ellával és fiával, Viktorral –, és ezzel kezdetét vette életének mindmáig tartó moszkvai időszaka. 1955-ben Vlagyimir Mojszejevics megvédte disszertációját, amelynek ötlete még Kazahsztánban született, majd hosszú időn át tudományos-műszaki szakirodalmat fordított Moszkvában. Ez a munka, valamint a különféle dokumentumok – tudományos cikkek, szabványok, szabadalmak és más anyagok – információfeldolgozásában szerzett gyakorlati jártassága táplálta a tudományos-műszaki terminusok működésének különböző aspektusai iránti, mindmáig kiapadhatatlan érdeklődését. Ha e korszak kezdetét némileg önkényesen 1969-re tehetjük, amikor a Naucsno-tekhnicseszkaja informacija folyóiratban (1. sorozat, 8. szám) megjelent „A terminológia helye a modern tudományok rendszerében” című tanulmánya, akkor a kutatói munka és a több száz publikáció után elért másik legfontosabb mérföldkő kétségtelenül az a doktori disszertáció, amelyet 1990-ben védett meg a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Nyelvtudományi Intézetében. A 2006-ban megjelent Terminológia: tárgy, módszerek, struktúra című monográfia, amely a doktori munkára épül, talán a terminológia egyik legtöbbet idézett könyve, mivel Vlagyimir Mojszejevics saját gondolatainak és eredményeinek bemutatása mellett nélkülözhetetlen kézikönyv e tudományterülethez... 272 Сергей Шелов | К 80-летию Владимира Моисеевича Лейчика,... Itt meg kell szakítanom az események időrendi menetét, és ki kell emelnem Vlagyimir Mojszejevics jellemének egyik markáns vonását: céltudatosságát és állandó vágyát, hogy mindig naprakész legyen az elért eredményekkel kapcsolatban, folyamatos érdeklődését a kollégái munkájának összegzése iránt, valamint azt, hogy számba veszi mindazt, ami új (mellesleg mindig meg is rótta e sorok szerzőjét az olyan hivatkozásokért, amelyek a legutóbbi kiadásra utalnak – mindig megkövetelte az utánnyomások figyelembevételét is, hiszen azok változtatásokat és kiegészítéseket tartalmazhattak). Nem éppen ezért vállal olyan gyakran opponensi szerepet kandidátusi és doktori értekezéseknél, ír bírálatokat, dolgoz fel disszertáció-összefoglalókat, és irányít hallgatókat, illetve doktoranduszokat? Nem éppen ezért a Люди и слова című monográfia szerzője, amely a tudományos ismeretterjesztő irodalom legösszetettebb műfajában íródott – olyan műfajban, amelyet a legkiválóbb és legtekintélyesebb kutatók közül is csak nagyon kevesen művelnek? Nem éppen ezért tartoznak az ő tollából a kevés áttekintés közé azok az összegző munkák, amelyek az orosz terminológiatudományról, annak történetéről, főbb eredményeiről (és olykor kudarcairól), jelenlegi állapotáról és további fejlődési kilátásairól szólnak, ráadásul ezen áttekintések egy része angol nyelven, külföldön népszerűsíti az orosz terminológiai tudományt... A doktori fokozat megszerzése után azonban Vlagyimir Mojszejevics tudományos aktivitása egyáltalán nem csökkent. Hamarosan a „Nyelvek és kultúrák” fakultás oktatója lett az Orosz Nyílt Egyetemen (ahol e sorok szerzőjével együtt dolgozott), 1993-tól pedig a lengyelországi Słupsk Felsőfokú Pedagógiai Iskolájának professzorává választották. Az intézmény Neofilológiai Intézetében a nyelvészeti tárgykör több tantárgyából tartott előadásokat; a lista érdeklődési körének szélességéről tanúskodik: „Az orosz–lengyel és lengyel–orosz fordítás alapjai”, „Orosz üzleti nyelvhasználat”, „Bevezetés a nyelvtudományba”, „Az orosz nyelv lexikológiája lengyel hallgatók számára”, „Orosz grafika és helyesírás” és mások. Az előadások tartása aktív nemzetközi tevékenységgel és moszkvai, koppenhágai, berlini, grodnói és szamarai konferenciákon való előadásokkal párosult, nem is beszélve a lengyel városokról. Miután összesen mintegy hat évet töltött Lengyelországban, Vlagyimir Mojszejevics visszatért Oroszországba, ahol nemsokára ugyanolyan lendülettel és lelkesedéssel kezdett professzorként dolgozni az Állami Orosz Nyelvi Terminologija | 2008 | 15 2 7 3 A. Sz. Puskinról elnevezett Intézetben, és ezt teszi mind a mai napig. Jelenleg több mint 400 publikációval (!!!) a jegyzékében a szakterület egyik legismertebb szakemberévé vált; a terminológiatudomány területén egyszerűen rossz modornak számít, ha valaki nem hivatkozik rá. Munkáit azonban a stiliszták, a lexikológusok és a lexikográfusok is ismerik és nagyra értékelik. Személyesen még néhány emberi tulajdonságát is szeretném megemlíteni az ünnepeltnek. Mindenekelőtt számomra nagyon fontos szelíd humorérzékét, amely talán valamiképpen szülőhelyéhez kötődik: a szovjet időkben Odesszát mindig a déli város különleges aurája övezte, lakóinak sajátos humorával és vállalkozó kedvével, ami úgy tűnik, mindmáig nyomot hagyott e sorok hősének jellemén. Másodszor pedig a manapság ritka kötelességtudatát, pontosságát és általában véve férfias megbízhatóságát az ügyekben. Ha Vlagyimir Mojszejevics megígért valamit, nem kell aggódni... Éppen ez indított arra, hogy a jubileuma alkalmából egy rövid verset írjak, amellyel szeretném befejezni ezeket a feljegyzéseket. Vlagyimir Mojszejevics Lejcsiknek 07.11.08 A férfiakról Nem az a férfi, aki két öl magas, S ráadásul hét pud súlyú, S egyszerűen, az istentől és a nemzetségtől kapott Egy ingyen adományt, erőfeszítés és munka nélkül. Hanem az, aki annyi mindent legyőzött és kibírt, Mit sem törődve az ereiben lüktető nehéz pulzussal, Aki oly sokaknak kedves és nélkülözhetetlen maradt, Annak mondom: „No, Mojszeics, te aztán férfi vagy!” Te olyan férfi vagy, aki férj, apa és nagyapa, Te olyan férfi vagy, aki dédapa és bajtárs, Aki tekintélyt tudott kivívni, Még akkor is, amikor mindent a hamvakból kellett újrakezdeni. 274 Сергей Шелов | К 80-летию Владимира Моисеевича Лейчика,... A parasztot bizony nevezd el Lónak, aki, nem rontva a barázdát, húzza az ekét, akár egészséges, akár sánta... Moiszeics, csak te élj, parasztból örökké hiány van. Beérkezett: 2008-11-20 Сергей Дмитриевич Шелов Институт русского языка им. В. В. Виноградова ул. Волхонка, д.18/2, Москва, Россия Эл. почта: [email protected] Terminologija | 2008 | 15 275