Terminas prie termino. V

Terminusról terminusra. V JONAS KLIMAVIČIUS Litván Nyelvi Intézet KÉT pakūlniai A kissé változó cipészeti terminus – pakūlnis (ez a mechanika terminusa is) vagy pakūlnė – alakjának megállapításakor először az élő nyelv adatait kell megvizsgálni, nem pedig a szóalkotás „törvényeit”, mert ezeket az adatokat maguk a szóalkotás szakértői vizsgálják gondosan – ők nem állapítanak meg olyan vas törvényeket, amelyekkel olykor merészen érvel egy-egy cipőipari szakember vagy akár nyelvész, anélkül hogy alaposan tanulmányozta volna a szóalkotásról szóló munkákat. Ezután a kodifikációs hagyományt (vagy annak kanyarulatait) és a rendszert kell megvizsgálni. 1. Az élő nyelv adatai. A szóban forgó, változó képzésű alakokról való döntéskor mindenekelőtt tudni kell, hogy alapjuknak, egyébként többértelmű, a köznyelvi kulnas mellett több változata is van: kūlnas, kulnis, kulnė: 1kūlnas 1. „a lábfej hátsó része” Léipalingis, Krókialaukis, Daugai, Pagiriai (Kėdainių r.), Pociūnėliai, Šakýna, Panevėžys, Vabalninkas, Šimónys, Anykščiai, Dūsetos, Raseiniai, M. Valančius [és 1kulnis 1. Vilkaviškis, Griškabūdis, Švėkšna, Šilalė, Šatės, J. Bretkūno Biblija, P. Ruigio és F. Kuršaičio szótárai (mint a porosz kulnis), kulnė J. Murka (Šimonys környékéről származó) meséi, Tautosakos darbai 6, 1939, 87 – Pilviškiai, bár nekem, aki Pilviškiai környékéről származom, nem ismert (mint a lett ritka kulne, gyakoribb kulna]), 3. „az állat lábának [azaz: lábának. – J. K.] behajlása (rendszerint a hátsó lábaké) [azaz: a hátsó lábé. – J. K.]” Pelesà, Kápčiamiestis, Álovė, Vidiškiai, Ramýgala (és 1kulnis 2. Serėdžius, A. Juškos lakodalmas dalai), 5. „a cipő talpának hátsó részénél lévő magasítás” Léipalingis, Kruopiai (és 1kulnis 3. Salantai, M. Valančius, kulnė 2. Tvyrai) LKŽ VI 1962. A test más, kapcsolódó 1kulno jelentései is: 1. „térd” Liškiava, Veisiejai, 4. „boka, bokacsont” Dūsetos (és kulnėlis 1. Sasnavà, Daukšiai, Varėna, Nočia, Dievėniškės, Lazūnai, Sudeikiai), valamint 6. „a lábfej hátsó része” 226 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. V (bár csak írásos forrásokban van adatolva, kétségtelenül az élő nyelvből származik) LKŽ VI 1962 ugyancsak világosan mutatja ugyanazt a szótövet: kul̃nas / kul̃nis / kul̃nė és kul̃šnis / kul̃štymas / kul̃štinas || kulkšnis, -iẽs / kùlkšnis / kulkšnỹs / kùlkšnas / kulkš- na || kulkštìs / kulkštė / kùlkštymas / kùlkštimas / kùlkštinas / kul̃kština / kùlkštinė / kul̃kštenas / kul̃kštena / kulkšteninkas || klùkštymas / klukšti-mas, valamint kulšis / kulšìs / kulšė / kulša / kul̃šas LKŽ VI 1962 gyökét; ugyanehhez a szótagalkotó szonoránst tartalmazó *kl– gyökérhez tartozik továbbá a kelis, -io / kelỹs / kėlias || ¹kelėnas / kalėna / kelėnas / keliena / kelienis LKŽ V 1959, ²klubas 1. „az a hely, ahol a combcsont a keresztcsonthoz kapcsolódik”; 2. „a medencecsontok felső része” (vö. ¹kulnis 3. „a medence kiálló része” Daugėlìškis), ¹klùmbas „combcsont” Seredžius, ¹klùpas „<...> az állat farának csontja, csípője” Plókščiai, klùpštis 1. „térd, térdkalács” nyugati dzsúk nyelvjárás, Ródūnia, Armõniškės, Šãlos, Šiauliai / klùpstas Marcinkónys, Druskininkai / klupstùkas Armõniškės, klùpsnis „a nagylábujj hegye az első ízületig” Upýna (LKŽ VI 1962). Pakuolnė 1. „a sarkak mentén húzódó hely”, és mind a jelentésmagyarázatból – a sarkak mentén, mind a példamondatokból – Menet közben még követ dobott a p a k u l n è s-re Ériškiai. Ha majd egyszer beugrom a pakulnėsbe, ne csatangolj itt! Kairiãi (LKŽ IX 1973) valószínűleg arra utal, hogy itt többes számú pakul̃nės főnévről van szó. Másutt azonban van számban ragozható, eltérő pãkulnė is – 3. „kis szánkótalpak, amelyekre a rakomány szállításakor a vékonyabb végét helyezik, szánkó, kis szán, szekér” Šãtės (: ¹kulnis 1. Šãtės). Természetesen van ³pakul̃nis is: 3. „az állat lábának [azaz: lábának. – J. K.] (rendszerint a hátsó lábának) [azaz: hátsó lábának. – J. K.] behajlása alatti hely”: A gyerek követ dobott a juh pakulnėjébe, és kitörte a lábát Linkuvà. 2. Kodifikáció és terminologizálás. A láb sarkát jelölő szinonimák köznyelvi kiszorításának tárgyalását a kulno szóval kell kezdeni: péntis / pentìs / pén- té 3. „sarok” nyugati dzsúk nyelvjárás, Aziérkai, Žirmūnai, Armõniškės, Nemenčinė, K. Sirvydas szótára (1642), Kintai, Várduva (Žemaičių Kalvarija) LKŽ IX 1973. A DŽ 1954 és 1972 pentis 3. alakja a bizalmas nyelvhasználathoz tartozó kulnis, a DŽ 1993 pedig nyelvjárási kulnas alakot ad meg, jóllehet a nyelvjárási frazeológia – ant penčių stovėti (sürgetni valakit, hogy siessen, és egy pillanatra se hagyja abba), pentis laižyti (hízelegni) – megmaradt. A SinŽ 1961-ben sem a kulno, sem a penties nem szerepel, a SinŽ 1980-ban pedig a kulnas 1. (a lábfej hátsó része) – pentis szerepel, vagyis minden értékelés és kodifikáció nélkül (igaz, a köznyelvben van pentelė „kasza fenésére szolgáló kis vasdarab”, pentinas (lovasé és kakasé egyaránt), pa- pentis 3. „a kasza nyélhez csatlakozó része” (bár az 1. „kenyérhéj” és a 2. „a rakomány széléről való deszka” a DŽ 1993-ban eléggé nyelvjárásias). Nagy a rendszertelenség Terminologija | 2008 | 15 2 2 7 užpentis „užkulnis“ DŽ 1954, 1. „pėdos užpakalinė dalis ties kuln i m i“; 2. „apavo dalis ties kuln i m i“ (net su iliustracija!) DŽ 1972, 1. „užkulnis“; 2. „apavo dalis ties kulnu“ DŽ 1993, taip pat SinŽ 1980 užkulnis (kuln i e s ar bato užpakalinė dalis) – užpentis [be pažymos tarm., net su iliustracija], atapentis tarm. A „sarok” változatainak normatív rögzítése csak a normatív lexikográfia késői kialakulása miatt késett, de következetes volt – Sarok lásd: sarok; sarok DŽ 1954, 1972, 1993. A szójelentések magyarázataiban azonban még sokáig előfordul a sarok forma is. Hozzáteendő, hogy az összes változatból – sarok / sarok / sarok – képzett igék közül – sarokozni, sarokozni / sarkazni, sarkazgatni, sarkalni / sarkazni – az LKŽ VI 1962-ben a köznyelvben mintegy magától meghonosodott a sarok változatból képzett sarkazni ige, DŽ 1954, 1972, 1993. A „sarkak felé, a sarkak mentén” jelentésű sarkak felé határozószó, DŽ 1993, beleillik a sarok területébe (az LKŽ IX 1973-ban is így magyarázza: 1. „a sarkak felé, a sarkak mentén”), de az ilyen határozószók (az -iui végződéssel) egyformán képezhetők minden tőből (szélirányban, évenként; útközben; szó szerint, rétegenként; éjszakánként; naponta, hullámonként; sorban, betűnként, folyásirányban; havonta, szótagonként, vízállásonként). A sarok DŽ 1954-ben csupán „a l á b f e j hátsó része”, DŽ 1972-ben és 1993-ban viszont már elkülönítik a kulnas 2. jelentését: „a cipő megemelt része a talp hátsó részénél”. A l á b kulno / kulnies / kulnės jelentésének kibővülése akkor következett be, amikor a litvánok cipőt kezdtek viselni (részben talán még bocskort, bőrtalpas lábbelit és klumpát is). Már az LKŽ I₁ 1941-ben szerepelnek Grūžiai településről az magas sarkú cipők. Ez azonban nem ment könnyen – akadályt jelentett a szomszédos germán és szláv népektől átvett számos idegen szó (amelyek a batas, šliurė, klumpė kölcsönszavakat és az idegen szavak sokaságát is adták – čebatas, čeverykas, kamašas, bašmakas, brandavykas, pantaplis / kantaplis, tuplis, lakierka, …): āpzacas (németül Absatz) K 1883 (a pakulnis szócikkben) és K I 1870 23 (LKŽ I₁ 1941), apčācas (fehéroroszul обуяс, lengyelül obcas) Tvėrai (LKŽ I₁ 1941) és apcōcas Stāklškės (LKŽ I₁ 1941; Sugińčiai településről egyébként nem adatolt), kūrka (lengyelül korek) Valkiniņkai, Veiveriai, Skriaudžiai, Lekėčiai, A. Juška dalai (LKŽ VI 1962), kablūkas (oroszul каблук) Kūpiškis, Dusetos (LKŽ V 1959). Ez utóbbi arab eredetű orosz türkizmus zsargonszóvá válik és arcátlanul terjesztik, például: kis „Swart” autókkal vagy „kablukokkal” Vd 2009 10 26. A terminológiában a nagyobb megkülönböztető képesség elérése érdekében a kulniūkas forma tűnik fel (vö. vaizdas↔vaizdelis, dantis↔dantukas stb.); egyébként sem az akadémiai, sem a normatív lexikográfia nem rögzíti, de a beszélt nyelvben meglehetősen eleven. A lábbelik terminológiájában azonban a valódi megkülönböztető képességet és pontosságot a sarok 2 2 8 Jonas Klimavičius │ Terminas prie termino. V mikrorendszere biztosítja – užkulnis, apykulnis és pakulnis1. Egy cipésznek az a kijelentése (egy vitában), hogy ez számukra nem rendszer, érvénytelen, ha nem több annál. Ezt a pontosságot azonban nem sikerült azonnal és nem is egészen könnyen elérni. Az alapot az élő nyelv szavai adják, de a užkulnis (nem a l á b – 1, 2) ott többjelentésű – 4. „a lábbeli sarka”: Az egész talp még ép, csak az užkulnis kopott el Upýna (valamint Mažeikių járásban Pikeliai), 6. „a harisnya sarka” Kretingà, Kuliai, legelterjedtebb azonban – a nyugati aukštaitis és a žemaitis nyelvjárásban egyaránt, sőt Kápčiamiestis és Pãjstrys környékén is – a 3. jelentés: „a lábbeli hátsó része a saroknál, <...>”: Az užkulnis szétrepedt – <...> Barstýčiai; továbbá az 5. jelentés: „a cipő sarkába helyezett merev bőr, betét”: A lába feltörte az užkulnist; <...> Miėžiškiai (LKŽ XVII 1996). A normatív szótárban is az užkulnis első jelentése 1. „a kulnies hátsó része” DŽ 1954 és 1972 (1. „a kulnas hátsó része” DŽ 1993), majd csak a 2. „a cipő hátsó része a saroknál”, illetve a 3. „a cipő hátsó részébe helyezett vastagabb [DŽ 1993: merev] bőr” DŽ 1954 és 1972. Az užkulnis valójában a sarok mögötti részt jelenti, a nagyobb, a sarok körüli részt, amely a sarok oldalait is magában foglalja, később az újonnan alkotott apkulnis szóval nevezték meg LTE I 1976 517, VLE II 2002 326 (az orosz különbség egyébként elmosódott: задник – užkulnis, заднinka – apkul̃nis PolŽ 1984). 2009. március 4-én a VLKK terminológiai albizottságának ülésén A. Ratautas közölte, hogy elfogadták a korábban általam tett, az új szó alakjára vonatkozó megjegyzést – nem apkul̃nis, hanem apýkulnis (vö. apyakis, apyausis, apýburnis, 1 Ebben a mikrorendszerben egy ideig az antkulnis is szerepelt. Az antkulnis szót az LKŽ I₁ 1941 szinonimikusan, „užkulnis” jelentésben magyarázza, és csak M. Miežinis litván–lett–lengyel–orosz szótárából adatolja: antkulnis – v. [azaz lásd] užkulnys – papėdis. pieto. n̦ama, n̦amka M 1894. Az LKŽ I₂ 1968 az antkulnis szót nem egészen világos jelentésben, „a cipő sarkára helyezett bőr vagy gumi” értelemben is, egy szintén nem teljesen világos, szovjet korszak előtti írott forrásból származó mondattal illusztrálja: A levehető antkulnist szegecsekkel rögzítik a sarok fő részéhez [vö. spučiukas 1. „benyomható gomb, patent”: Az antkulnist két patenttal rögzítik (szovjet sajtó)] LKŽ XIII 1984. Valamivel később az antkulnis világos jelentésű terminussá vált – a nabóika (oroszul набойка) „a cipősarok megvasalása; antkulnis” idegen szó helyettesítőjeként Liškiavà és Viduklė településeken, illetve a nabóikė változatként Marijámpolė településen (LKŽ VIII 1970): набойка – 2. (cipő) antkulnis TechnŽ 1949, PolŽ 1959. A köznyelvi szótárban az antkulnis jelentése: „a sarokra helyezett bőr vagy gumi” DŽ 1954 és 1972. A DŽ 1993-ban az antkulnis („a sarokra helyezett <...>”) már elavult tárgyat jelöl: a DŽ 1972-ben már szerepel a ¹pakalà, de még 2. jelentésben: „a cipősarkak alá vert vasdarabka” [és az LKŽ IX 1973-ban a ¹pakalà 2. jelentése „patkó” Daugėliškis || „a cipősarok alá vert vasdarabka” (szovjet sajtó)]. Ettől kezdve a szakemberek következetesen csak a pakala alakot használták AvalM 1972 213, LTE I 1976 517, PolŽ 1984 (nabóuka 1. bőr), AvalMt 1986 120, VLE II 2002 326. A DŽ 1993-ban is a ¹pakalà már nem az a „vasdarabka”, hanem a 2. „a cipősarkak alá vert gumi, bőrcsík”: A pakala nem az orosz набойка tükörfordítása – ebben az esetben antmuša(s) vagy antkala lenne [K. Sirvydo antkala „üllő” (Punktay sakimu, II 74) az LKŽ I₁ 1941-ben, I₂ 1968-ban és Palionis 2004-ben a lengyel nakowalnia tükörfordításaként szerepel]. A pakala nem is priekala – nem egyszerűen prikalti kell, hanem alulról, a pakulnisra kell pakalti: pakalti 2. „alulról odaszögelni”: patkót alulról odaszögelni DŽ 1972; vö. még pasiegti „alulról odatűzni”, valamint a pasagà 1. „a ló patája alá vert vas, <...>” (és pasagas 1), pasagas 2. „a szán talpa alá vert fa”, továbbá mušti 6. „verni, húzni, varrni”: deszkával borítják és bélelik a házat „a szán talpa alá vert vas” DŽ 1972 (felülről vagy kívülről – ap-). A Pakala terminusként azonos a ¹pakalà 2. „patkó” jelentésével Daugėliškis településen (1. „ék” a keleti aukštaitis nyelvjárásban; továbbá ¹pakalas 1. Ežvilkas, A. Juška szótára; vö. ¹pakalas 2. „a kasza nyélhez való rögzítésére szolgáló bizonyos ék” a nyugati aukštaitis nyelvjárásban és a déli žemaitis nyelvjárásban) LKŽ IX 1973. Ehhez a mikrorendszerhez nem tartozik egyetlen forrásból adatolt potenciális szó, a priekulnis „a láb sarka körüli része” LRKŽ III 1957 (LKŽ X 1976). Terminologija │ 2008 │ 15 2 2 9 nyak körüli rész, lábujjhegy, orrhegy, orr; nyakszirt, bundaszegély, hüvely, virág; tópart, mocsárszél; járás, városkörnyék; ablakkeret, kulcslyuk, asztallap). A „pakulnis” a „kulnas / kulnis” és „užkulnis” szótól már G. H. F. Nesselmann és F. Kurschat szótáraiban elkülönül: kulnis, nės – a láb sarka, a sarok, pakulnis, -nės – a cipő sarka, užkulnis, nės – a cipő sarokbőre N 1851; Absatz: A. a cipőn, csizmán – kūrpės, sopāgo kulnis; pakulnis; ma rendszerint āpzatsas K I 1970, kulnis, -iės – a sarok, a láb sarka; pakulnis, -iės – a cipő sarka; másként āpzatsas, pakulnis, -io – a lábfej sarok (vagy sarokcsont) alatti része, a cipő, csizma sarka, ùžkulnis, -io – a sarokbőr K 1883. Tehát 1870-ben E. Kuršaitis még szinonimákat is közöl – a cipő kulnis és pakulnis szavakat, 1883-ban pedig a kulnis szót már csak a lábra vonatkoztatja, de a kulnis részét is megnevezi – pakulnis, -io –, noha ezt a cipőhöz is sorolja; itt pedig a cipő pakulnis, -iės szava is szinonimaként szerepel. Po pusšimčio metų išdygsta pakulnė: каблук – kūrka, pakulnė, kulnis RLŽ 1932. Gana greitai randasi dar vienas variantas – pakulnỹs: Iš kurpalio apa-čios priklijuojamas <…> gumos padas ir pakulnys LEnc IX 1940 882. Veikiai P. Skardžius visus grąžina prie gyvosios kalbos formos pakul̃nis, nors tai ir ne avalynės terminas, o paprastosios kalbos žodis – „užkulnis“ Linkuvà (Skardžius 1943: 450) – LKŽ IX 1973 tai yra ³pakulnis 3. „vieta po gyvulio kojų (ppr. užpakalinių) [t. y. kojos (ppr. užpakalinės). – J. K.] sulenkimu“: Vaikas leido akmenį avelei į pakul̃nį ir išmušė koją Linkuvà. Dar po dešimtme-čio lietuvių–vokiečių kalbų Lietuvių rašomosios kalbos žodynas (Heidelber-gas) keistai dvejina – kojos ir kojinės pakulnis, o bato pakulnė: pakul̃nis, -io 1. Stelle an der Ferse (z. B. Fersenteil des Strumpfes), 2. = pakul̃nė, o pakul̃nė -ės – Absatz (am Schuh), Hacken LRKŽ II 1951. Az élő nyelvben a kulnas szónak egy ritka, falusi technikai jelentése is van – 7. „a kenyérsütő kemence segédkéménye; hüvely” Pakruojis (LKŽ VI 1962). A tudományos műszaki nyelvben is előfordul, de más jelentésben: яма – 1. kics. kūlnas: vasúti kocsi, futómű, támasztó..., PolŽ 1984, valamint подшятник – pakulnys, függőleges tengely támasztócsapágya (gép.) TechnŽ 1949, pakulnis, axiális csapágy (gép.) PolŽ 1959, gép. pakulnis (a kalapács pentis – боек 1) PolŽ 1984. Itt egy másik szakterületen is ugyanilyen terminust találunk: каблук – lit. pakul̃nis: hasított, egyrészes, összeállítható PolŽ 1984. A köznyelvi litván nyelv első normatív szótára, amely igen későn jelent meg, és kizárólag az akadémiai LKŽ cédulaanyagára, valamint annak alig első két kötetére (A–B és C–F) támaszkodott, sajnos nem vizsgálta kellő alapossággal az élő nyelv adatait, 2 3 0 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. V nem vette figyelembe ezt a terminológiai rendszert – kettősséget teremtett: pakūlnis – műsz. „függőleges tengely vagy tengelyvég támasza”, pakūlnė – „a sarok menti hely; cipősarok”: A botot a cipősarokba dobta DŽ 1954 (az élő nyelvben csak į pakulnį vagy į pa-kulnes fordul elő), pakūlnis 2. műsz., 1. lásd pakulnė; ez utóbbi kétjelentésű: 1. „a sarok menti hely”, 2. „a cipősarok alatti megemelés” DŽ 1972. Csak a DŽ 1993-ban jelenik meg már a cipő pakulnis szava és a „sarok alatti” jelentés; az élő nyelv adatai alapján pedig a pakūlnės többes számú alakot „a sarkak menti hely” jelentésben közli. Kalbos praktikos patarimai sekė DŽ 1972, nors atsargiau, – dvejino: pakulnis – g e r i a u pakulnė; vart. spec. „veleno ar ašies atrama“ KPP 1976 ir 1985. Pabrėžtina, kad terminologų rengtuose taisymuose TT 1992 nėra – žiūrėta specialistų termininės vartosenos: pakulnis AvalM 1972 209, 212, 216, 220, 222, 223, AvalMt 1986 119–121, LTE I 1976, VLE II 2002 (avaldynės straipsnyje). Deja, pasitaiko dar ir dvejinimo, net apversto: pa-kulnis – каблук, pakulnė – подн’ятник. Net nežinia ką sakyti, kai šito imasi etimologas: pakulnė, pakūlnė „obcas“ SEJL 2007. 3. Az előtagos származékok tőválasztási tendenciái. A köznyelvi norma szerinti kulnas alakból kiindulva az už-, apy-, pa- előtaggal képzett származékokat a kulnas alapszóhoz kötjük, bár a kulnis változat is lehetett volna az alapjuk. A užkulnė származékváltozat Kvėdarna és Tirkšliai vidékén (LKŽ XVII 1996) olyan ritka, hogy a köznyelv azonnal a užkulnis alakot vette át, habozás nélkül. Az új apy-kulnis / apkulnis alak ugyanehhez a tőhöz tartozik. „A pa- előtaggal képzett származékok vagy ia tövűek (gyakrabban hangsúlyos egyes számú alanyesetű -ys végződéssel, valamivel ritkábban hangsúlytalan -is végződéssel), vagy – majdnem ugyanolyan gyakran – ė tövűek” (LKG 1965 § 743 2). Tehát a származékképzés szakértője, Vincas Urbutis nem az ė tövű alakokkal kezdi, hanem azokkal fejezi be (jóllehet közben megemlíti a pakulnė származékot is, amelyet feltehetően a DŽ 1954-ből vett át). A pakulnis (: kulnas) alak mellett sok hasonló példa szól – patėvis (: tėvas), paberžis (: beržas), paąžuolis (: ąžuolas), pavainikis (: vainikas), pakaušis (: kaušas), pakomitetis (: komitetas), paryt ys (: rytas), pagalys (: galas), pakraš-tys (: kraštas), pakarklynys (: karklynas), pažastis (: žastas). Nincs vas szigorú szabály: „a tő kiválasztása n a g y m é r t é k b e n az alapszó alakjától függ” (LKG I 1965 § 743 2), illetve a választást „leginkább az a t e n d e n c i a határozza meg, hogy a pa- előtagos származékok nemét az alapszó főnévétől elkülönítsék” (DLKG 1994 § 455). A választást azonban nem a nyelvészek végzik: maga az élő nyelv választ. Néha kétféle alak is van – pavakarė / pavakarys (bár csak parytys). Néha a tő egyáltalán nem változik: a szövőszék, rokka, asztal, szék, kocsi pakoja (: koja) – jelentésbeli elkülönítésként kényelmesen megkülönböztethető a másik származéktól: pakojis / pakojys. Terminologija | 2008 | 15 231 „a láb alatt vagy a lábak mellett levő hely” DŽ 1993. Ilyen az új padalyvis is (: dalyvis). Ezért mindig emlékeznünk kell Juozas Balčikonis híres maximájára: „A tények előtt a törvényeknek is el kell hallgatniuk” (Balčikonis 1978: 384). És nem szabad megfeledkeznünk a terminológiai rendszerről sem – užkulnis, pakulnis, apykulnis. KÖVETKEZTETÉSEK Mind az alapszó kulnas, mind a származék pakulnis változatainak normázása, mind pedig a teljes terminológiai mikrorendszer – kulnas, užkulnis, apykulnis, pakulnis – kialakítása (egy ideig az antkulnis is; jelenleg pakala) és rendezése késedelmes, lassú és összehangolatlan volt – szakaszosan és nyelvileg olykor ügyetlenül történt, a rendszerszerűség figyelembevétele nélkül. A rendkívül ritka nyelvjárási (a žemaitiai nyelvjárás egy részében élő) užkulnė változat még alkalomszerűen sem került be a rendszerbe. Az újonnan alkotott apykulnis mellett évtizedeken át, egészen napjainkig, a helytelen apkulnis alakot használták. A gépészeti terminus pakulnis következetesen, változat nélkül használatos. A lábbeliipari terminus pakulnis szinte következetesen szerepelt a cipészeti szakkönyvekben és terminológiai szótárakban, ám az általános szótárakban sokáig, másolás útján, a pakulnė alak is megjelent. A származékképzésben nincsenek szigorú szabályok a származékok tővégi elemeire, csak tendenciák; ezért az élő nyelv adatait kell követni, a terminológiában pedig a rendszerszerűséget is. LITERATŪRA IR ŠALTINIAI ArchŽ 2004: Kitkauskienė L., Kitkauskas N. Anglų–lietuvių kalbų aiškinamasis architektūros žodynas, Vilnius. AvalM 1972: Majauskienė N., Ratautas A., Staškevičius A. Avalynės medžiagos. Red. A. Gailienė, Vilnius. AvalMt 1986: Krasnovas B. Avalynės medžiagotyra. Vert. V. Durasevičienė, red. D. Baratinskienė, Vilnius. Balčikonis J. 1978: Rinktiniai raštai 1, Vilnius. DLKG 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius. DŽ 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1972: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. GelŽŽ 1992: Geležinkelininko žodynėlis. Sudarė N. Juškaitė ir St. Keinys, Vilnius. GelŽTrŽ 1997: Rusų–lietuvių kalbų geležinkelių transporto žodynas. Sudarė N. Juškaitė ir St. Keinys, Vilnius. K I 1870: Deutsch-littauisches Wörterbuch 1 von Friedrich Kurschat, Halle. K 1883: Littauisch-deutsches Wörterbuch von Friedrich Kurschat, Halle a. S. KPP 1976: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis, Vilnius. KPP 1985: Kalbos praktikos patarimai. II pat. ir pap. leid., sudarė A. Pupkis, Vilnius. LEnc IX 1940: Lietuviškoji enciklopedija 9, Kaunas. LKG I 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius. LKŽ I₁ 1941: Lietuvių kalbos žodynas 1, Kaunas. LKŽ I₂ 1968: Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius. LKŽ V 1959: Lietuvių kalbos žodynas 5, Vilnius. LKŽ VI 1962: Lietuvių kalbos žodynas 6, Vilnius. LKŽ VIII 1970: Lietuvių kalbos žodynas 8, Vilnius. LKŽ IX 1973: Lietuvių kalbos žodynas 9, Vilnius. LKŽ X 1976: Lietuvių kalbos žodynas 10, Vilnius. 232 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. V LKŽ XIII 1984: Lietuvių kalbos žodynas 13, Vilnius. LKŽ XVII 1996: Lietuvių kalbos žodynas 17, Vilnius. LRKŽ II 1951: Lietuvių rašomosios kalbos žodynas 2. Sudarė M. Niedermann’as, A. Senn’as, A. Salys, Heidelberg. LRKŽ III 1957: Lietuvių rašomosios kalbos žodynas 3. Sudarė A. Senn’as ir A. Salys, Heidelberg. LTE I 1976: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 1, Vilnius. M 1894: Miežinis M. Lietuviszkai-latviszkai-lenkiskai-rusiszkas žodynas, Tilžėje. N 1851: Wörterbuch der littauischen Sprache von G. H. F. Nesselmann, Königsberg. Palionis J. 2004: XVI–XVII a. lietuviškų raštų atrankinis žodynas, Vilnius. PolŽ 1959: Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas. Red. kol. p-kas A. Novodvorskis, Vilnius. PolŽ 1984: Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas. Sudarė G. Daugėla, spec. red. J. Stanaitis, Vilnius. PrekŽ 1996: Pričinauskas J. Rusų–lietuvių kalbų prekių žodynas, Vilnius. RLŽ 1932: Baronas J. Rusų lietuvių žodynas, Kaunas. SEJL 2007: Smoczyński W. Słownik etymologiczny języka litewskiego, Vilnius. SinŽ 1961: Lyberis A. Lietuvių kalbos sinonimų žodynas, Kaunas. SinŽ 1980: Lyberis A. Sinonimų žodynas, Vilnius. Skardžius P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius. StatŽ 2002: Statybos terminų žodynas. Moksl. red. A. Kudzys, Vilnius. TechnŽ 1949: Novodvorskis A. Trumpas rusiškai-lietuviškas techninis žodynas, Kaunas. TT 1992: Terminologijos taisymai. Parengė K. Gaivenis, A. Kaulakienė, St. Keinys, J. Klimavičius, Vilnius. Vd: Veidas (folyóirat). VLE II 2002: Visuotinė lietuvių enciklopedija 2, Vilnius. Beérkezett: 2008-12-23 Jonas Klimavičius Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas: [email protected] Terminologija | 2008 | 15 2 3 3