Atnaujinti „Terminų žodynų rengimo bendrieji reikalavimai“

216 Frissítve A terminológiai szótárak összeállításának általános követelményei ALVYDAS UMBRASAS Litván Nyelvi Intézet A Litván Köztársaság államnyelvének használatára és fejlesztésére összeállítására vonatkozó jogi rendelkezések megváltozása arra ösztönözte vonatkozó, valamint a 1996–2005. évi program lejárta, továbbá a szótárak az Állami Litván Nyelvi Bizottságot, hogy aktualizálja az 1999. december 9-én az Állami Litván Nyelvi Bizottság (akkor még a Litván Köztársaság Seimasának szerveként működő bizottság) ülésének jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott, a terminológiai szótárak összeállítására vonatkozó általános követelményeket. 2007. december 20-án elfogadták az Állami Litván Nyelvi Bizottság R-4. számú ajánlását A terminológiai szótárak összeállításának általános követelményeiről (Inf. pran., 2007, Nr. 100), amely ajánlja az ugyanazon a napon tartott ülés jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott, a terminológiai szótárak összeállítására vonatkozó általános követelmények betartását (a Seimas jogszabály-adatbázisán kívül az Állami Litván Nyelvi Bizottság honlapján is megtalálhatók: http://www.vlkk.lt/programos/ zodynu-reikalavimai.html). A korábbiakhoz képest az új Követelmények részletesebbek és strukturáltabbak – 35 cikkből állnak, amelyek 8 fejezetbe vannak összevonva. A függetlenség helyreállítása után meglehetősen sok, különböző szakterületek terminusait tartalmazó fordítói szótárt adtak ki, azonban nagy hiány mutatkozik az értelmező szótárak terén, ezért az Állami Litván Nyelvi Bizottság jelenleg olyan értelmező-fordító terminológiai szótárak összeállítását ösztönzi, amelyeknek első nyelve a litván. A követelményeket ezt szem előtt tartva kell kidolgozni. A cikk áttekinti a régi Követelményekből átvett és újonnan megfogalmazott rendelkezéseket, közli azok magyarázatait, valamint példákat hoz a szótárak hiányosságaira. Általános rendelkezések (I). A terminológiai szótárak szerkesztésének általános követelményeit valamennyi terminológiai szótár szerkesztőjének ajánlott követnie, a Követelmények azonban inkább a Litván Állami Anyanyelvi Bizottság által megrendelt, a Litván Köztársaság Kormányának a Litván államnyelv szabványosítására, használatára, Alvydas Umbrasas | AtnaujintiTerminųžodynųrengimo... Terminológia | 2008 | 15 217 syk les, amelyet a Litván Nyelvi Állami Bizottság 2004. június 3-i, N-8 (97) számú, A terminológiai szótárak értékelési szabályainak jóváhagyásáról szóló határozatával hagytak jóvá (Žin., 2004, 92-3395). oktatására és terjesztésére vonatkozó, a 2006–2015 közötti időszakra szóló programját jóváhagyó, 2004. szeptember 15-i 1177. számú határozata (Žin., 2004, 140-5125) alapján készülő, valamint a Terminológiai szótárak értékelési taiSzótárszerkesztői csoport (II) szerint értékelt szótárakra irányulnak. Ösztönzendő, hogy a szótárszerkesztői csoportba a szakterület specialistái mellett terminológus nyelvész vagy a terminológia alapelveit ismerő más litván nyelvi szakember is bekerüljön. A szótárt egyetlen, nemcsak szakmailag, hanem nyelvileg is megfelelően felkészült személy is elkészítheti. A szótárszerkesztői csoport összeállítására vonatkozó rendelkezések lényegében nem változnak; szükség esetén külföldi nyelvek specialistáinak bevonása is javasolt. Kívánatos, hogy a szerkesztők rendelkezzenek terminológiai munkatapasztalattal. Távollétében tapasztaltabb személyeket kell felkérni az együttműködésre. A gyakorlat azt mutatja, hogy a terminológiai szótárak minősége gyakran a terminológia és a terminográfia alapelveinek elégtelen ismerete miatt romlik. A ter minų létrehozása és nor minimas (III). A korábbi Követelményekhez képest ez a fejezet lényegesen részletesebb. A legfontosabb, hogy a terminusokat a terminológia általános alapelvei és a szabványosítási kritériumok alapján hozzák létre és szabványosítják: a helyesség, pontosság, rendszerszerűség, állandóság, a képzés kényelme, tisztaság, rövidség, stiláris semlegesség stb. alapján. A terminológiai szótárak készítőinek különösen fontos megérteniük, hogy nem csupán leltározzák a terminusokat, hanem hozzájárulnak azok szabványosításához és rendszerezéséhez is. Ehhez legalább minimális elméleti felkészültség szükséges (hasznos lehet például K. Gaivenis Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys [Litván terminológia: az elmélet és a rendezés vázlata] című monográfiája (Vilnius, 2002)). A szótár összeállításakor szintén nagyon fontos megbízható forrásokat használni, különös figyelmet fordítva az Állami Litván Nyelvi Bizottság által értékelt terminológiai szótárakra (számos újabb szótárat a Litván Köztársaság terminológiai bankjában tesznek közzé: http://terminai.vlkk.lt). Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a korábban megjelent szótárak terminusait ne lehetne megváltoztatni, de fontos elkerülni a terminusok indokolatlan váltogatását. Az értelmező szótárak összeállításakor, a terminusok meghatározásának megfogalmazásakor kiderülhet, hogy a fordítói szótárakban megjelent egyes terminusok pontatlanul nevezik meg a fogalmat. A terminusok pontosításakor mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy a terminusok állandósága is fontos. A Követelmények szerint szintén fontos figyelembe venni az Állami Litván Nyelvi Bizottság határozatait és ajánlásait (pl. a személynevek használatára, a központozásra stb. vonatkozókat). A külföldi nyelvek megfelelőinek összegyűjtésekor a legmegbízhatóbbak az adott nyelveken külföldön kiadott források lehetnek. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a Litvániában kiadott szótárakban néha mesterségesen, a litván vagy más nyelvek terminusainak analógiájára létrehozott megfelelőkkel is 218 találkozhatunk. Ennek nem kellene így lennie. Más nyelvek megfelelőinek megalkotása legfeljebb akkor igazolható, ha a Litvániában használatos sajátos fogalmakat (például jogszabályok fogalmait) kell megnevezni. Általában a atitikmens, negu kurti terminus nebuvėlius. Valstybinės lietuvių kalbos megfelelőket nem szó szerint vagy hasonló módon fordítják. Néha jobb, ha egyáltalán nem adnak meg megfelelőt; más nyelvek bizottságainak szakértői rendszerint csak a litván szótárak terminusait értékelik, ezért a más nyelvű megfelelők megbízhatóságáért való felelősség a szerzőkre és a szerkesztőkre hárul. A más nyelvű megfelelők iránt tanúsított felelőtlen hozzáállás példájaként megemlíthető a Kaunasi Műszaki Egyetemen egy szerzői kollektíva (vezető és tudományos szerkesztő: P. Švenčianas) által kiadott, Aiškinamasis šiluminės ir branduolinės technikos terminų žodynas című, a hőés nukleáris technika terminusainak magyarázó szótára (Kaunas: Technologija, 2004), amelyben sok, különösen német nyelvű megfelelő hibás. A követelmények tömören a meghatározások jellemzőit is megfogalmazzák. A meghatározásban gördülékeny, szabályos nyelven, a lehető legtömörebben, de pontosan kell megfogalmazni a fogalom lényegét, és meg kell adni annak megkülönböztető jegyeit. A nem enciklopédikus jellegű szótárakban kerülni kell a lényegtelen dolgokat. Az ugyanazon alap alapján elkülönített fogalmak meghatározásainak azonos modell szerintieknek kell lenniük. A terminusok meghatározásakor nem célszerű túlságosan az általános szótárakra (pl. A jelenlegi litván nyelv szótárára) támaszkodni, mivel azok a lexikai jelentés magyarázatát adják meg, és nem feltétlenül tüntetik fel az összes terminológiailag fontos jegyet. Szótártervezés (IV). A szótárt nem kaotikusan, hanem előre kidolgozott terv alapján kell összeállítani, előre meghatározva az összeállítás szakaszait. Fontos előre meghatározni, hogy mi lesz a szótár szakterülete, előirányozni a terminuskiválasztás kritériumait (nemcsak azt, hogy mit kell gyűjteni, hanem azt is, hogy mit nem), szem előtt tartva a szabványosítási stratégiát is (hiszen a terminusok gyűjtésekor kétségtelenül szabálytalan vagy pontatlan terminusokra, illetve szinonimákra is rá fognak találni). Mindez a szótár rendeltetésétől is függ – előre figyelembe kell venni a címzetteket. Annak érdekében, hogy ne legyen kapkodás, és a munkacsoport valamennyi tagja egységesen dolgozzon, előre meg kell határozni a terminusszócikk felépítését (itt nem annyira az alkotóelemek elrendezése, mint inkább azok kiválasztása fontos, különösen ha adatbázis készül), amely a szótár típusától függ. Célszerű lenne előre elkészíteni a szótár felépítésének előzetes leírását. Anyaggyűjtés, a szótárszöveg megírása (V). Ebben és az előző (IV) fejezetben (a régi Követelményekben ezek nem szerepeltek) a munka egy modelljét javasoljuk, azaz bizonyos, a szótár megírását előkészítő munkálatokat és további szakaszokat ajánlunk (természetesen a helyzettől függően ezek az igények szerint kombinálhatók). A munka kezdetén célszerű összeállítani a szótár szakterminológiai forrásainak jegyzékét litván és idegen nyelveken. Nagyon fontos, hogy a Alvydas Umbrasas | AtnaujintiTerminųžodynųrengimo... Terminologija | 2008 | 15 219 korábban megjelent szótárak vagy az interneten hozzáférhető terminológiai adatbázisok (ezzel néha visszaélnek, és olyan szótárakat adnak ki, amelyek a terminográfia számára szinte semmi újat nem nyújtanak), de különösen nagy figyelmet kell fordítani az adott terület elméletének és gyakorlatának legújabb és legaktuálisabb kiadványaira, tankönyveire stb., mivel ezekben kétségtelenül lesznek a terminográfiában nem rögzített terminusok. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a terület terminológiai szabványairól sem. Annak érdekében, hogy a terminusokat a forrásokból a lehető legteljesebben és legrendszeresebben gyűjtsük össze (a tervezett terjedelemnek megfelelően), ajánlatos a területet részterületekre felosztani, és a terminusokat tematikus csoportokban gyűjteni (a munkacsoport tagjainak nem az ábécé betűit, hanem éppen a részterületeket kellene egymás között felosztaniuk). Az így összegyűjtött anyag alapján jobban láthatók az összefüggő terminusok kifejezésének lehetséges egyenetlenségei, és kényelmesebb egy fogalmi rendszer terminusainak meghatározásait megírni. A munka javasolt lehetséges szakaszai: a) elkészítik az egyes alszakterületek elsődleges litván terminusjegyzékeit (figyelembe véve a rendszert és a mikrorendszereket); b) megfogalmazzák a terminusok meghatározásait; c) összegyűjtik a terminusok más nyelvű megfelelőit; d) a terminusszócikkeket kiegészítik az egyéb előirányzott elemekkel, hivatkozásokat készítenek. Szükség esetén egyes szakaszok munkálatai egyidejűleg is elvégezhetők. A terminográfiai minőséget meghatározó végső szakasz – az egyes alszakterületek elkészített terminusszócikkeit egységbe foglalják, sorba rendezik, ellenőrzik, egységesítik, szerkesztik, elvégzik a hivatkozások ellenőrzését, mutatókat és a nyomtatásra való előkészítés egyéb munkálatait készítik el. terminusokat ne csak a koráSzótár felépítése (VI). A szótár nem csupán betűrendben vagy más rendben közölt terminusjegyzék (szótárszöveg). Ezenkívül mindenekelőtt előszónak és (vagy) bevezetésnek is kell lennie (gyakran csak előszót írnak, amelyben a szerzők belátásuk szerint röviden bemutatják a szótárt, rendeltetését, keletkezésének történetét, a megírás során felmerült nehézségeket, az elért és el nem ért célokat, a szerkesztőket és a szerkesztésben közreműködő személyeket, a főbb felhasznált forrásokat, köszönetnyilvánításokat stb. ; szükség esetén, különösen a nagyszótárakban, mellette bővebb bevezetés is közölhető, amelyben elemzik a szakterület terminusainak és terminográfiájának történetét, tárgyalják a terminusok különféle problémáit és hasonlókat). Különösen fontos rész a szótár felépítésének leírása (lásd a VII. fejezetet). Ha a szövegben rövidítések és/vagy megrövidítések, jelek és szimbólumok magyarázatai szerepelnek, a felhasznált forrásokat is fel kell tüntetni és alkalmazni kell. A fordítói szótárakban kívánatosak a mutatók (ezek többnyire alfabetikusak vagy alfabetikus fészkesek, de mellettük rendszerező mutatók is lehetnek). Bár bővítik a szótár terjedelmét (ez kényelmetlen), jelentősen megkönnyítik a szótár használatát, és univerzálisabbá teszik. Igaz, a szótárakban néha mutatóknak nevezik egyszerűen a fordított szójegyzékeket is (a valódi mutatók kevesebb helyet foglalnak – csak az oldalak vagy a szócikkek számai vannak feltüntetve). 220 A szótár használatát megkönnyítik a benne elhelyezett, a használt nyelvek ábécéi is. Megjelentek olyan szótárak, amelyekből nemcsak egyik vagy másik rész hiányzik (például nincs forrásjegyzék), hanem olyanok is, amelyekben a szótár szövegén kívül egyáltalán nincsenek más részek (például R. teisėsterminųžodynas (Vilnius, 2001)). Tai didelis terminografijos principų Rakucevičius Litván–német üzleti szótára, valamint a jogsértés; ilyen eseteknek nem szabadna előfordulniuk. Ha a szótár a Nyelvi Állami Bizottság nyelvi normák megállapítására, használatára, oktatására és terjesztésére vonatkozó 2006–2015. évi programja alapján készült, és (vagy) a Litván Nyelv Állami Bizottsága értékelte, a Követelmények bizonyos szabványos bejegyzéseket írnak elő. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a terminológus nyelvészt és a lektorokat külön kell feltüntetni. A szótár felépítése (VII). Ez a Követelmények legnagyobb és talán legfontosabb fejezete, amely a szótárszöveg összeállításának kérdéseit tárgyalja (ezeket a szótár felépítésének leírásában kell megmagyarázni). A szótárban a terminusok szócikkekben szerepelnek, amelyek fészkekbe csoportosíthatók. A szócikkeket vagy fészkeket általában ábécérendben rendezik (a fészken belül a fajés alfajterminusok a hierarchiát is figyelembe véve rendezhetők; számítógépes rendezéskor fontos a megfelelő nyelvi paraméterek beállítása). A terminográfiában az a hagyomány alakult ki, hogy a fészket nem a fogalmak fajfogalmi rendszerének megfelelően állítják össze (bár ettől nagyon nem térnek el), hanem formai mutatók alapján – a fészek címszava grammatikailag a fészekbe felvett szókapcsolatok fő szava1 (főnév). Más szófajú szavakat (például mellékneveket) a fészkek címszavaiként általában az általános kétnyelvű szótárakban emelnek ki, a terminológiai szótárakra azonban ez nem jellemző és nem is ajánlatos (részben legfeljebb az oktatási terminológiai szótárakban igazolható), noha vannak ilyen esetek (például így készült a Litván Nyelv Állami Bizottsága által minősített V. Bitinaitė Oktatási angol–litván jogi terminológiai szótára (Vilnius, 19972)). Ugyanígy nem vonhatók egy fészekbe a genusés fajviszonyban nem álló terminusok – a fészekben szereplő címszói főnév nem lehet a szókapcsolat alárendelt tagja (ahogyan például A. Žiurlys által összeállított Jogi terminológiai szótárban (Vilnius, 1954) szerepel). A ritkábban készülő rendszerező szótárak terminusainak rendjét a terület rendszertana határozza meg, vagy a rendet 1 határozzák meg. A fogalmi rendszer a rendszerező szótárakban (néha az enciklopédiai szótárakban is) tárul fel. Ha ezt a fészkes szótárakban is figyelembe vennénk, a fészekbe olykor a fajfogalmakat megnevező, de különböző főnevekkel kifejezett terminusokat is be kellene vonni. Ez megnehezítené a terminusok keresését. 2 A javított és jelentősen kibővített szótárt 2002-ben és 2008-ban ismét kiadták, ezeket a kiadásokat azonban nem terjesztették a Litván Nyelv Állami Bizottsága elé megvitatásra, noha a bizottsággal való egyeztetés nélkül mindegyikbe bejegyezték az approbációt. Alvydas Umbrasas | AtnaujintiTerminųžodynųrengimo... Terminologija | 2008 | 15 221 a szerkesztők maguk. Az egész szótárban kötelező következetesen alkalmazni a terminológiai szócikkek és részeik közlésének egyetlen rendszerét (ettől a szabálytól csak kivételesen lehet eltérni, és az eltéréseket a szerkezeti leírásban egyértelműen indokolni kell). A terminusszócikket alkotó legfontosabb részek maga a terminus, annak meghatározása és más nyelvű megfelelői. A követelmények felsorolják a szótárakban leggyakrabban előforduló terminusszócikk-részeket; a szerkesztők ezeket szükségleteik, a szótár típusa stb. szerint választhatják ki. Fontos, hogy a szótár szövegében a terminusszócikkek és azok részei világosan, úgy legyenek feltüntetve, hogy ne lehessen őket összetéveszteni (például meg kell különböztetni a rövidítéseket és a szimbólumokat; egyértelműnek kell lennie a terminusszócikk részei közötti határnak – nem helyes, ha nem lehet megérteni, hol van a terminus, és hol vannak a magyarázó szavai, annál is inkább, mert ez utóbbiakat a szótárakban néha szükségtelenül hangsúlyjelekkel látják el; például a V. Astrauskas és munkatársai által készített Orvosi terminusok szótárában (Vilnius, 1980) néha nehéz megkülönböztetni a terminust, annak szinonimáját és a magyarázatot). A szócikk részeinek elrendezését, valamint a betűtípus megkülönböztető jegyeit a szótár felépítésének leírásában kell megmagyarázni. A terminológiai szótárak szerkesztői számára néha nehézséget okoz a szinonimák feltüntetése és kiválasztása. A Litván Nyelv Állami Bizottsághoz bírálatra benyújtott szótárakban látható, hogy néha túlzásba viszik a dolgot, és világos rendszer nélkül szinonimák tömegét írják össze; még morfonológiai vagy helyesírási változatokat is felvesznek, sőt előfordul, hogy a szinonimákhoz különböző meghatározásokat is írnak. A szótárban egy fogalomnak egy meghatározással kell rendelkeznie. Ha egy fogalmat a használatban több szinonim terminussal neveznek meg, a szótár szerkesztőjének feladata, hogy a terminológia alapelvei alapján kiválassza (néha meg is alkossa) a legmegfelelőbb terminust, és a szótárban azt részesítse előnyben. A fogalomra és az azt megnevező főterminusra vonatkozó minden információ (meghatározás, megfelelők stb.) egyetlen szócikkben szerepel. A szinonimák külön utaló szócikkekben szerepelnek, vagyis a főszócikkre vagy a főszócikkben található egyik terminusjelentésre utaló hivatkozások készülnek (ha a használatra būti vartojama tik kaip norminamoji, t. y. nukreipti į teiktinesnį sinonimą. ajánlottabb szinonima a terminus egyik jelentéséhez tartozik, az utalás a szócikk része lehet). A szinonimákat differenciálni kell: ha a szinonima nem minősül hibásnak, az utalásnál a lásd hivatkozás használatos; ha a szinonima szigorúan javítandó, nem ajánlottként jelölik, és az egyenlőségjel után 222 megadják a használatra ajánlott terminust (ntk. =). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a lásd hivatkozásnak a szótárakban, különösen az enciklopédikus szótárakban, néha nem egyetlen jelentése van – nemcsak a szinonimák domináns alakjára, hanem olyan szócikkre vagy szócikkcsoportra is utalhat, amelyben bővebb információ található, ahol a terminust megmagyarázzák vagy hasonló (gyakran akkor alkalmazzák ezt, amikor a terminusokat vegyesen szócikkcsoportokban és ábécérendben adják meg; ilyen például A. Smetona Karybos žodynas című szótára (Vilnius, 1995)). Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni – az utalásoknak egyértelműeknek kell lenniük; szükség esetén ilyen esetekben utalásként használható nyíl (↗) vagy más jel. Általában jobb nem alkalmazni sok, eltérő jelentésű utalást (kivéve, ha ez szükséges). Minden utalást és azok használati rendszerét meg kell magyarázni a szótár felépítésének leírásában. A főszócikkben ajánlott a szinonimákat a címszó mellett feltüntetni (vesszővel elválasztva), vagy ha a szinonima a terminus egyik jelentéséhez tartozik, a jelentés magyarázata után (a sin. rövidítéssel). A nem ajánlott szinonimákat a főszócikkben nem tüntetik fel. A többi szinonimából sem szokás a főszócikkben mindet megemlíteni, hanem csak a legjobbakat, a legelterjedtebbeket közlik (a többit utaló szócikkekben adják meg). Nem szabad összetéveszteni a terminusok jelentéseit a homonim terminusokkal. A terminográfiában a jelentéseket rendszerint számozzák, és egy szócikkben adják meg, a homonimákat pedig külön szócikkekben. Nem ajánlott pontosvesszővel vagy más módon elválasztott rés jelentéseket megadni. A terminus minden egyes jelentését önálló egységként kell meghatározni – meghatározásának világosnak kell lennie, ha a többi jelentéstől elkülönítve olvassuk. Nem helyes például, ha a második jelentést helyettesítő névmások használatával fogalmazzák meg, vagyis úgy írják le, mintha az első jelentésben elmondottak folytatása lenne (ilyen magyarázatok találhatók például az R. Čiukas és munkatársai által készített Textilterminológiai szótárban3 (Kaunas, 2001)). Az egyes jelentések minél önállóbb meghatározására ösztönöz a szótárak számítógépes feldolgozása és terminológiai adatbázisokba való beillesztése. A fogalmak közötti kapcsolatok és az azokat megnevező terminusok szócikkelemeinek kényelmesebb megjelölése érdekében az adatbázisokban a jelentéseket külön szócikkekben szokás megadni (így járnak el például a Matematikai és Informatikai Intézet legrégebbi terminológiai adatbázisában, a http://www.terminynas.lt oldalon, valamint a Litván Köztársaság terminológiai bankjában), ezért a terminológiai szótárak definícióinak alkalmasaknak kell lenniük egymástól való elkülönítésre, strukturálásra és adatbázisba való átemelésre. Ha a terminus jelentéseinek idegen nyelvű megfelelői nem egyeznek, akkor azokat is meg kell különböztetni – minden egyes jelentés mellett külön-külön kell megadni. Ha a jelentések megfelelői megegyeznek, egy helyen is megadhatók (az egész szócikkre vonatkozóan közösen). A szótárírás jelenlegi gyakorlata azt mutatja, hogy a megfelelő jelentések szerinti felbontására túl kevés figyelmet fordítanak – a többjelentésű terminusok megfelelőit a szótárakban olykor együtt adják meg, ezért a szótár olvasói félrevezethetők. 3 Például: pneumatikus szállítás – 1. anyagok csővezetékeken, légárammal történő szállítása. 2. az ilyen szállításhoz szükséges berendezés; üreges rost – 1. cső alakú fonal vagy szőrszál. 2. az ilyen szőrszálak halmaza. Alvydas Umbrasas | AtnaujintiTerminųžodynųrengimo... Terminológia | 2008 | 15 223 Ha egy szó egyes és többes száma külön terminus, a Követelményekben javasolt ezeket külön szócikkekben, a fészkes szótárban pedig külön fészkekben megadni. Más esetekben, amikor a fajterminusoknak egyes és többes számú alakjuk van, egy fészekben4 szerepelnek. Tudni kell, hogy az egy nyelven belüli szinonim megfelelők fontossági sorrendben követik egymást – elsőként azt írják, amely elsőbbséget élvez (nem ajánlott túl sokat megadni belőlük). A megfelelők mellett a használati különbségeket jelző minősítések is feltüntethetők. A korábbi Követelményekhez hasonlóan a nyelvtani nemmel és számmal rendelkező nyelvek megfelelőit ajánlott a nyelvtani nem (m, f, n), szükség esetén pedig a többes szám (pl) jelölésével együtt megadni. A Követelmények célja továbbá a szótári megfelelők nyelvi minősítéseinek egységesítése. Ezeket a Litvániában elfogadott LST ISO 639-1: 2003 Nyelvnevek kódjai nemzetközi szabvány szerint ajánlott kétbetűs formában használni. 1. rész. Kétbetűs kódok: de (német), en (angol), fr (francia), ru (orosz) stb. Előfordul, hogy a szótárakban visszaélnek a zárójelekkel, különféle információkat közölnek bennük, néha egyetlen szócikkbe írják az eltérő fogalmakat megnevező terminusokat, zárójelbe teszik a terminusok szinonim vagy fakultatív elemeit (nemcsak a litván terminusokét, hanem a megfelelőikét is). Ilyen zűrzavar nem fordulhat elő. Kívánatos, hogy a zárójelek használata – amennyiben szükségesek – egyértelmű legyen, és a szótár felépítésének leírásában magyarázzák meg. Nem szabad zárójelben közölni olyan elemeket, amelyek esetében a Követelmények más közlési sorrendet ajánlanak (pl. a szinonimákat). Szükség esetén szögletes zárójelek [ ] használhatók – bennük röviden megadható a forrás (pl. a meghatározásé). A fordítói szótárakkal ellentétben az értelmező szótárakban a terminus mellett zárójelben nem kellene értelmező szavaknak szerepelniük – hiszen erre szolgál a meghatározás (ilyen esetek találhatók például N. Juškaitė, St. Keinys és K. Sakalauskas Értelmező vasúti közlekedési terminológiai szótárában (Vilnius, 2006)). Ahogy az már megszokott, a szótárakban a litván terminusokat hangsúlyjellel kell ellátni. Hangsúlyjelezésre csak a nem ajánlott és az utaló címszavak terminusai, valamint a terminusok összetevőiként szereplő segédszavak esetében nincs szükség. A mutatójelek hangsúlyozására külön kerül sor, ezért K. Daukšo, J. Barkausko, V. Daukšo 4 Pvz., cukrus, kaip įprastinis sacharozės pavadinimas, ir cukrūs, kaip bendras sacharidų pavadinimas, yra és mások. A Kémiai terminusok értelmező szótárában (V., 2003) külön-külön szerepelnek, míg a számmal különböző, a banga és bangos összetevőket tartalmazó fajtaterminusok V. Palenskis, V. Valiukėnas, V. Žalkauskas és P. J. Žilinskas Fizikai terminusok szótárában: litván, angol, francia, német és orosz nyelven (V., 2007) egy címszófészekben szerepelnek. A közlés javítva lett, mert a Fizikai terminusok szótárának első kiadásában (főszerkesztő: P. Brazdžiūnas, V., 1979) külön címszófészkeket alakítottak ki. 224 nem szükséges. Egyéb források mellett a hangsúlyozáskor a Litván Állami Nyelvi Bizottság ajánlásait (ezek élveznek elsőbbséget), valamint a Kortárs litván nyelv szótárát (a legújabb kiadást!) követik. Ha több hangsúlyozási változat lehetséges, az elsőt használják. A nem egyértelmű vagy vitatható eseteket a Litván Állami Nyelvi Bizottság Kiejtési és Hangsúlyozási Albizottságának lehet javasolni megtárgyalásra. A tudományos nyelvhez hasonlóan a Követelmények a terminusok elemeiként szereplő tulajdonnevek eredeti formáinak előnyben részesítését javasolják (a hagyományos esetek kivételével). Az adaptált formákat tartalmazó terminusok a terminusok általános rendezési rendje szerint utaló szócikkekként szerepelnek. Ezért a szótár szerkezetének leírásában meg kell magyarázni: a terminusok rendezését és (vagy) csoportosítását; a terminuscikk szerkezetét, elemeinek jelöléseit, a grafikai tagolás jeleit és a betűtípus megkülönböztető jegyeit; a jelentések és homonimák feltüntetését; a szinonimák feltüntetését; az utalási rendszert; a terminusok tulajdonnevekkel való feltüntetése stb. Számítógépes szerkesztés (VIII). Mivel a terminológiai szótár adatainak szöveges fájlokban történő kezelési lehetőségei korlátozottak, ajánlott számítógépes adatbázisokat vagy legalább elektronikus táblázatokat használni. Az így tárolt adatokat kényelmesebb különböző szempontok szerint rendezni, csoportosítani vagy szűrni, továbbá könnyebb megtalálni és megszüntetni az eltéréseket. A korábbi Követelményekhez hasonlóan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szótárban használt valamennyi jelnek helyes elektronikus kóddal kell rendelkeznie (ez különösen akkor fontos, amikor különböző szótárak adatait egyetlen elektronikus adatbázisba töltik fel). Az esetleges kényelmesebb adatcsere érdekében ajánlott a Palemon betűtípus használata. Be kell tartani az előírt betűtípusokat. Nem használhatók indokolatlanul különböző betűtípusok jelei egyazon szóban, továbbá nem tévesztendők össze a vizuálisan azonos latin és cirill betűk, mivel eltérő kódokkal rendelkeznek. Emlékeztetünk arra, hogy a szövegben helyesírási és központozási jeleket kell használni (sajnos az idézőjelek, a gondolatjel és a kötőjel használata egyesek számára még mindig nehézséget okoz). A szótárnak az Állami Litván Nyelvi Bizottság szakértői elé terjesztése és a Terminológiai Albizottság általi megvitatása előtt nem célszerű kiadói tördelést készíteni, mivel a szótárnak a kapott észrevételek alapján történő javítása után előfordulhat, hogy a tördelést újra kell készíteni. Alvydas Umbrasas | AtnaujintiTerminųžodynųrengimo...