The seven pillars of terminology

A terminológia hét pillére HERIBERT PICHT 1. BEVEZETÉS Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a terminológia egyik átfogó célja a rendszerezett tudásátadás, azt találjuk, hogy az első három pillért a „rendszerezett- ”, a „tudás” és az „átadás” szavak képviselik. Ez a következőképpen szemléltethető: 1. ábra Rendszerezett tudás | Átadás Tárgy és fogalom | A tárgyak és fogalmak reprezentációs formái (kognitív funkció) | (kommunikatív funkció) fogalomrendezés Bár ez a három pillér létfontosságú, és minden terminológiai vállalkozás — legyen az elméleti vagy alkalmazott — hordozóelemeinek tekintik őket, még hiányzik egy negyedik pillér, a „terminológiai munkamódszerek”, amelyet hozzá kell adnunk. A terminológia átadásának fontos része a rögzítés és az elterjesztés, amelyek egyikét sem fedi le az 1. ábra; következésképpen egy ötödik pillért — a terminográfiát — is meg kell adnunk. A hatodik pillér —amely nélkülözhetetlen a terminológiával kapcsolatos ismeretek terjesztéséhez —a terminológiai oktatásnak és képzésnek van szentelve. A terminológia „építménye” azonban hiányos lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a terminológia fejlesztésének és alkalmazásainak széles körét a szakmai kommunikáció tágabb összefüggésében. Ez a hetedik pillér látszólag heterogén tevékenységek és egyéb kérdések sorozatát foglalja magában; mindazonáltal együttesen fontos szerepet játszanak a szakmai kommunikációban és a tudástranszferben, sőt lehetővé is teszik azokat. A következőkben megpróbálunk mélyebben elmélyedni a hét pillér tartalmában. 8 Heribert Picht | A terminológia hét pillére 2. TÁRGY ÉS FOGALOM A terminológia tudományos kutatásának kezdetétől fogva a tárgyak és különösen a fogalmak központi szerepet töltöttek be abban a terminológiai megközelítésben, amely széles körben tükröződik a terminológiai szakirodalomban, nem utolsósorban pedig a nemzeti és nemzetközi szintű alapvető terminológiai szabványokban. Wiister (1959/60 (2001: 22) a fogalmat a következőképpen határozta meg: Alles, worauf sich so das Denken eines Menschen richtet oder richten kann, heißt im philosophischen Sprachgebrauch “GegenstandTM Auch Sachverhalte sind Gegenstände in diesem Sinne. Az ISO 1087-1:2000 szerint: Tárgy: bármi, ami érzékelhető vagy elképzelhető. Megjegyzés: A tárgyak lehetnek anyagiak (pl. egy motor, egy papírlap, egy gyémánt), nem anyagiak (pl. átváltási arány, egy projektterv) vagy elképzeltek (pl. egy egyszarvú). Részletesebb információ az ISO 704:2000 szabványban található: E nemzetközi szabvány alkalmazásában a tárgy meghatározása szerint bármi, ami érzékelhető vagy elképzelhető. Egyes tárgyakat, konkrét tárgyakat, például egy gépet, egy gyémántot vagy egy folyót anyaginak kell tekinteni; más tárgyakat nem anyaginak vagy elvontnak kell tekinteni. például a pénzügyi tervezés, a gravitáció, az áramlási képesség vagy egy átváltási arány minden egyes megnyilvánulása: másokat viszont pusztán elképzeltnek kell tekinteni, például egy egyszarvút, a bölcsek kövét vagy egy irodalmi szereplőt. Egy terminológia létrehozása során azok a filozófiai viták, amelyek arról szólnak, hogy egy objektum ténylegesen létezik-e a valóságban, kívül esnek e nemzetközi szabvány hatókörén, ezért kerülendők. Az objektumokról feltételezzük, hogy léteznek, és a figyelmet arra kell összpontosítani, hogyan bánjunk az objektumokkal a kommunikáció céljából. Az objektum kiterjedtebb értelmezését többek között Budin (1994: 203-208) és Picht (2003: 154-159; 2008: 91-97) mutatja be, akik amellett érvelnek, hogy az objektumot a tudás egységeként kell tekinteni. Terminologija | 2009 | 16 9 Különösen bizonyos szakterületeken, például a történelemben és a régészetben, az objektumok a tudásegységek jelentős részét alkotják, és mint ilyenek, érdeklik a terminológiát. A fogalommal kapcsolatban az akadémiai vita sokkal intenzívebb volt. Három megközelítés emelhető ki: A fogalom mint * a gondolkodás egysége (a német „Denkeinheit” nem megfelelő fordítása, mivel a gondolkodás folyamata nem jelenik meg az angol fordításban); tudásegység; * megismerési egység. A fogalomnak mint gondolati egységnek az alábbi definícióit — többek között — fogalmazták meg: Wiister (1979: 7): A fogalom tehát egy gondolkodási folyamat eleme. A fogalom tehát egy gondolati elem. ISO 1087:1990: Absztrakció révén, tárgyak egy halmazára jellemző közös tulajdonságok alapján létrehozott gondolati egység. Azzal érveltek, hogy a fogalom mint egy gondolkodási folyamatban szereplő egység szükségképpen egyénileg színezett, ezért nem lehet valóban egy szakmai közösség elfogadott véleményének egyetemes leképezése (lásd Dahlberg 1985 és Picht 2004). A fogalomnak mint gondolkodási egységnek az alábbi definícióját javasoljuk: A fogalmat a gondolkodó egyéni elképzelései és tudása alkotják; az alkotó tudásdarabokat és elképzeléseket nem feltétlenül vetették alá interszubjektív igazolásnak, és tévesek is lehetnek; életciklusa a gondolkodó elméjében végbemenő kognitív változásoktól függ. A fogalmat mint a tudás egységét Dahlberg (1985: 140) vezette be. Állítása szerint: 10 Heribert Picht | A terminológia hét pillére A fogalom a tudás olyan egysége, amely nyelvi formában magában foglalja egy adott tárgyra vonatkozó bizonyítható, szükséges predikációkat. A fogalom olyan tudásegység, amely egy kiválasztott tárgyra vonatkozó, ellenőrizhető és szükségszerű állításokat nyelvi formában foglal össze. Az ISO 1087-1:2000 legújabb változata így szól: Fogalom: a jellemzők egyedi kombinációja által létrehozott tudásegység. Véleményünk szerint ez az ISO-definíció meglehetősen szegényes tudástartalmú, és a meghatározandó fogalomhoz kapcsolódó információnak csak egy részét fedi le. Ezért a következő definíciót kínáljuk: A fogalmat egy szakmai közösség által egy adott időpontban interszubjektíven felismert és elfogadott valamennyi jellemző (tudásdarab) alkotja; életciklusát a kogníció dinamikája határozza meg. A fenti definíciók mellett a fogalom a megismerés egységeként is értelmezhető. Míg a fogalom mint a tudás egysége életciklusa során többé-kevésbé stabil, és a gondolkodás egysége a gondolkodótól, valamint az adott időpontban rendelkezésére álló tudásától függően változik, addig a fogalom mint a megismerés egysége tudásunk fejlődése következtében bekövetkező fogalmi változások pillanatában releváns. Ezért a következő definíciót javasoljuk: A fogalom mint a megismerés egysége: olyan tudásegység, amelynek életciklusa lezárult, és ezért bizonyos számú jellemző módosulásának lesz alávetve a megismerés dinamikájának megfelelően; az eredmény pedig a tudás új és önálló egysége lesz. Nyilvánvaló, hogy egy terminológiai adatbankban csak a fogalom mint a tudás egysége lehet a tárolás tárgya. 3. A TÁRGYAK ÉS FOGALMAK REPREZENTÁLÁSÁNAK MÓDJAI Az anyagi tárgyaktól eltekintve, amelyek anyagi megjelenésük révén önmagukat is képviselhetik, minden más tárgytípusnak és minden fogalomnak szüksége van egy jelre mint kommunikációs eszközre. Az ISO 10871:2000 szabvány a „megjelölést” a következőképpen definiálja: Terminologija | 2009 | 16 11 Egy fogalom jel általi ábrázolása, amely jelöli azt. Megjegyzés: A terminológiai munkában a megjelölések három típusát különböztetik meg: a szimbólumokat, az elnevezéseket (neveket) és a terminusokat. Ez a meghatározás nem téves, de túlságosan megszorító, és emellett ellentmondást is tartalmaz. Először is, nemcsak fogalmakat képvisel egy jel. Másodszor, a megjegyzésben szereplő megjelölések listája korántsem teljes, és emellett olyan „elnevezéseket (neveket) is tartalmaz, amelyek rendszerint tárgyakat jelölnek. A tárgyak és fogalmak reprezentációs formáit a 2. ábra mutatja be. 2. ábra Szemiótikai reprezentáció Verbális reprezentáció Nem verbális reprezentáció a > 7 “> Tárgy Fogalom Tárgy Fogalom név terminus grafikus rep. grafikus rep. leírás szimbólum fénykép oi különböző fajta formula portré szimbólum parafrázis rajz formula terminológiai szimbólum jelölés kifejezés jelölés meghatározás magyarázat Ezenkívül a nem verbális reprezentációk közé tartoznak a hang, szag és íz által érzékelt jelek is, pl. a vonat ajtajainak bezárásakor hallható figyelmeztető jelzés, a gázhoz és a denaturált szeszhez hozzáadott anyag, amely rendre érzékelhetővé teszi azokat. a to in to it További részletekért lásd Laurén, Myking, Picht (2008: 1091). Nyilvánvaló, hogy messze ez a leggyakoribb verbális fogalommegjelenítési mód. Vannak azonban olyan esetek, például az építészetben, az anatómiában és számos műszaki tudományterületen, ahol egy rajz a domináns módja a 12 Heribert Picht | A terminológia hét pillére of megjelenítésnek. A rajz akár kötelező is lehet, például építési engedély iránti kérelem benyújtásakor. A definíciók és magyarázatok nélkülözhetetlenek, amikor egy fogalom tartalmát (intenzióját) közölni, tisztázni vagy akár rögzíteni kell, például egy szabványban vagy szigorúan szabályozott nyelvben, mint amilyen például a légi közlekedésben folytatott kommunikáció. Leírásokat csak tárgyak esetében kell használni. Mivel a személyek és az események szintén tárgyak, furcsának tűnik egy olyan személy, mint Einstein, vagy egy olyan esemény, mint a Titanic elsüllyedésének definiálása. Leírhatók, és ezek a leírások nagyon gyakran időés térbeli meghatározásokat is tartalmaznak, amelyek hiányoznak a definícióból. Ugyanilyen fontosak a terminológiai kifejezések (de ‘Fachwendung’), például ‘to draw a bill’. Ezek a szerkezetek szintén fogalmi reprezentációk, mivel a fogalom egyik nyelvben ily módon, egy másikban pedig egy szokásos terminussal reprezentálható; ezenkívül definiálható is. Jellemző, hogy az ige nem helyettesíthető a jelölt fogalom megváltoztatása nélkül. Ezenkívül. e kifejezések fordításakor ez nem végezhető el szóról szóra, pl. Angol: 'to die intestate’ —német: ‘ohne Hinterlassung eines Testaments sterben’. Ezek a szerkezetek sui generis terminusokként jellemezhetők, és egy terminológiai adatbázisban ekként kezelhetők. A szimbólumok és képletek verbális és nem verbális reprezentációkban egyaránt megjelenhetnek attól függően, hogy szóbeli vagy írott szövegben használják-e őket; pl. a „%" jelet beszédben vagy tolmácsoláskor ki kell ejteni, és egy olyan képletnek, mint a NaCl, szóbeli szövegben mindkét reprezentációja lehet. A jelölések mind tárgyak, pl. egy múzeum katalógusában, mind pedig egy osztályozásban szereplő fogalmak, pl. az ETO, jelölésére használhatók. 4. RENDSZEREZÉS ÉS A TUDÁS ELRENDEZÉSE Az első két pillér kognitív és kommunikatív anyagot biztosított a fogalomés tárgyszinten. Összehasonlítható az atomizált tudással, amelyben az entitások között nincsenek expliciten megjelenő kapcsolatok. A fogalmilag koherens tudás magasabb szintjének eléréséhez rendkívül fontos a rendszerezés vagy a rendezés. A terminológiának mint tudásterületnek történeti fejlődése során nagyon korán felismerték a fogalmak rendezésének szükségességét. Schlomann már a múlt század elején szisztematikusan rendezett szótárakat dolgozott ki műszaki szakterületeken. Wiister több művében koherens elméleti keretet alakított ki a fogalmak rendezéséhez. Terminologija | 2009 | 16 13 A fogalmak rendszerezése ma a terminológia-tudomány és a terminológiai munka nélkülözhetetlen része. Minden fogalmi rendezés alapját a fogalmak között fennálló kapcsolatok képezik. A kapcsolatok lehetnek logikaiak vagy ontológiaiak. Az első a fogalmak hasonlóságán alapul; Egy fölérendelt fogalom valamennyi alárendelt fogalma tartalmazza/örökli a fölérendelt fogalom teljes intencióját: a meghatározást legalább még egy jellemzővel egészítik ki. Egy adott szinten a felosztást a választott felosztási szempontok határozzák meg. A kizárólag logikai kapcsolatok alapján létrehozott fogalomrendszer általában „zárt”, ami azt jelenti, hogy egy felosztás akkor ér véget, amikor egy adott időpontban már nem ismertek további alárendelt fogalmak. Az ontológiai kapcsolatok egészen más természetűek. A logikai kapcsolatokkal ellentétben, amelyek az absztrakción alapulnak, a környező, a gondolati vagy elképzelt világban észlelt kapcsolatokat tükrözik. A leggyakoribb kapcsolatok a következők: részesítő kapcsolat (erős helyi kötődéssel- ), szekvenciális kapcsolat (erős időbeli elemekkel), oksági kapcsolat, átviteli kapcsolat, genetikai kapcsolat, kölcsönös függőségi kapcsolat és mások. Egyes kapcsolattípusok bizonyos szakterületeken dominánsak, másokon pedig ritkán fordulnak elő. Az ontológiai kapcsolatok természete különböző ontológiai kapcsolatok összehasonlításakor válik nyilvánvalóvá, például egy átviteli kapcsolatban. A sorrendi viszony elemei megtalálhatók (egy birtok megvásárlásának jogi lépései); a genetikai viszony gyakran oksági elemeket tartalmaz (gondoljunk a „tojás —csirke —tyúk” sorrendre) stb. Az ontológiai viszonyokra jellemző, hogy nem követik a felosztások kritériumait logikai értelemben. Gyakorlati úton kell létrehozni őket a strukturálás céljának megfelelően; például a meronymikus viszony szerint rendezett fogalmi rendszer elméletileg nyitott végű, mivel az anyagi tárgyak felosztása (elméletileg) csak egy atom részeinél ér véget. Annak érdekében, hogy egy struktúra rugalmasabb legyen, azaz egyetlen fogalmi rendszerben egyesítse a különböző releváns szempontokat, a rendszer viszonyok kombinációját, úgynevezett vegyes rendszert tartalmazhat. Ebben az esetben az egyik viszonyról a másikra való áttérést jelöléssel kell megjelölni, például jelölésrendszerrel. (Példa: az 1.2-3 —2 az 1 alárendelt fogalmára utal, a 3 pedig a 2 része). Az ISO 1087-1:2000 a fogalmi rendszert a következőképpen határozza meg: A közöttük fennálló viszonyok szerint strukturált fogalmak halmaza. 14 Heribert Picht | A terminológia hét pillére Az ISO 704:2000 Terminológiai munka – Alapelvek és módszerek, valamint az Arntz/Picht/Mayer (2009) egyre részletesebb információkat nyújt a fogalmi rendszerekről. A rendezés egy kevésbé jól meghatározott módja az ontológia szerinti rendezés. Korábban már különböző definíciókat is megfogalmaztak. Egyes szerzők az ontológiát a fogalmi rendszerrel azonosnak tekintik, míg mások a tudásrendezés számos egyéb aspektusát is beleértik. Mivel e terület még további kutatást és tisztázást igényel a terminológiai alkalmazás szempontjából, csupán két, a 2006-ban Vaasában megrendezett Terminológia, fogalmi modellezés és ontológia műhelyen (EAFT-NordTerm) bemutatott definíciót közlünk: Ontológia: filozófiai diszciplína » Annak tanulmányozása, ami (esetleg) létezik * A valóság természetének és szerkezetének tanulmányozása + Entitások tartománya + (Kategóriák és relációk + Jellemző tulajdonságok Ontológia: elméleti vagy számítógépes artefaktum * „egy konceptualizáció explicit és formális specifikációja” (Gruber) * Egy konkrét artefaktum, amely egy szókészlet szándékolt jelentését fejezi ki az általa jelölt entitások természetének és szerkezetének terminusaiban. 5. TERMINOLÓGIAI MUNKA Az ISO 1087-1:2000 a terminológiai munkát a következőképpen definiálja: A fogalmak és megnevezéseik szisztematikus gyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával kapcsolatos munka. Ez a meghatározás első képet ad a különböző feladatokról; azonban nem szolgálhat magának a munkafolyamatnak az iránymutatásául. Mielőtt felvázolnánk a munkafolyamat általános szakaszait, tisztáznunk kell a szemaziológiai és onomaziológiai megközelítés fogalmait. Az első esetben a terminus áll a vizsgálat középpontjában, míg az onomaziológiai megközelítés a fogalomra összpontosít. Azt mondják, hogy a terminológia onomaziológiai munkamódszert alkalmaz. Ez nem teljesen felel meg a valóságnak, mivel mindkét módszert alkalmazzák, a munkafázistól függően. Terminologija | 2009 | 1¢ 15 A különböző szakaszok vázlatosan a következők lehetnek: A szakterület vagy annak egy részének kiválasztása A dokumentációs anyag összegyűjtése és értékelése Terminusjelöltek kivonása szövegekből és egyéb releváns információkból (szemaziológiai lépés, mivel egy fogalom reprezentációs formája az egyetlen jelzése annak, hogy a fogalom egy kontextusban létezik) Előzetes rendszerezés hipotetikus fogalomrendszerként A fogalmak terminológiai elemzése, beleértve az előzetes fogalomrendszer, annak teljessége és a fogalom rendszeren belüli helyének helyessége ellenőrzését (onomaziológiai lépés) A reprezentációs formák elemzése és kidolgozása (szemaziológiai lépés): a szinonímia tisztázása nyelvtani információk minden terminushoz a terminus nyilvántartása a terminus regionális használata egyéb releváns információk, például illusztráció kiválasztása A fogalomrendszerrel összhangban álló definíciók megfogalmazása. A definíciók rendszerének tükröznie kell a fogalmi rendszert (onomaziológiai lépés). A terminológiai adatok rögzítése. Ez a lépés jelenti a terminográfiával való metszéspontot. A fent ismertetett munkafolyamat a leíró terminológiai munkát tükrözi. Bármely előíró beavatkozásnak, például egy terminológia szabványosításának, a leíró terminológiai munkán kell alapulnia, amelyben rögzítik a fogalmi és reprezentációs valóságot. A megszerzett adatok képezik minden harmonizációs vagy szabványosítási tevékenység kiindulópontját. A beavatkozás terjedelmét és mértékét (itt csak a fokozatosság példájaként bemutatva) a 3. ábrán látható modell szemléltetheti. Ezenkívül a modell középpontjában néhány szociolingvisztikai tényező is fel van tüntetve. 16 Heribert Picht | A terminológia hét pillére