Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters

A növénynevek képzési módszerei Jānis Ilsters műveiben LINDA KURMIŅA Latvian Language Institute of LU KULCSSZAVAK: botanikai terminológia, növénynevek, szóalkotás, Jānis Ilsters A botanikai terminológia kialakulásának korai szakaszaival számos munka foglalkozott (Viksna 2002; Vimba 2001; Pīete 2008), és első eredményeit leggyakrabban Jānis Ilsters (1851–1889) botanikusnak, tanárnak és költőnek tulajdonítják, aki 1883-ban kiadta az első lett nyelvű botanikai könyvet, a Botānika tautas skolām un pašmācībai (Botanikai könyv népiskoláknak és önképzéshez) című művet (Ilsters 1883). Ez a munka csupán néhány, legelterjedtebb növénynevet tartalmazott, részletesebb leírásokkal kiegészítve. A 19th. század végén használt növénynév-képzési módszerek jelen kutatásának fő forrásául Jānis Ilsters legnagyobb botanikai terminusgyűjteményei szolgáltak: a Latviešu botāniski nosaukumi (lett botanikai nevek; Ilsters I, 1884; Ilsters II, 1885). Ezeket a gyűjteményeket 1884-ben és 1885-ben adta ki a Rīgas Latviešu biedrības Zinību komisija (a Rigai Lett Társaság Tudományos Bizottsága) folyóirataiban. A jelen cikk az Ilsters növénynévjegyzékeiből kiválasztott nevek képzési módszereit tárgyalja, és összeveti őket a későbbi terminológiai forrásokban, köztük a modern forrásokban dokumentált növénynevekkel is; elsősorban Pauls Galenieks Botāniskā vārdnīca (Botanikai szótár; BV 1950) című művével, valamint Inese Ēdelmane és Ārija Ozola szótárával, a Latviešu valodas augu nosaukumi (A lett nyelv növénynevei; LVAN 2003) című kötettel. A 19th. század végén közzétett növénynevek elemzése segít feltárni a lett botanikai terminológia kezdeti szakaszában alkalmazott legjellemzőbb képzési módszereket. Ilsters arra buzdította az embereket, hogy aktívan vegyenek részt a növénynevek gyűjtésében. Ezt bizonyítja az első növénynévjegyzékéhez, az 1884-ben megjelent Latviešu botāniski nosaukumi című műhöz írt utószava: „Vēl ir pulks generu, kuriem gan viņu vispārīgas izplatīšanās dēļ latviski nosaukumi vienā vai otrā vidū 94 Linda Kurmiņa │ Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters …előkerülnek. Ezért hasznos volna, ha a tudósok a jövőben feljegyeznék ezeket, és talán elküldenék a Lett Társaság „Tudományos Bizottságának” további felhasználásra, ami segítséget jelentene a botanikai jegyzékek összeállítóinak munkájukban”1 (Ilsters I, 1884: 81). Felhívása meghallgatásra talált – már a Latviešu botāniski nosaukumi második jegyzékében (1885-ben) a szerző nemcsak gyűjteménye kiegészítéseit közli, hanem a neki beküldött anyagot is. Ilsters mindkét növényneveket tartalmazó jegyzékébe felvette a saját maga által gyűjtött neveket (ezek az első és a második jegyzékben egyaránt megtalálhatók), valamint a más gyűjtőktől hozzá beküldött neveket (főként a második jegyzékben). Az anyag főként Vidzeme növényneveit tartalmazza, Kurzeme és Zemgale kevésbé képviselteti magát. A szerző saját gyűjtései Stukmaņiból, Kokneséből, Vestienából és Dundagából származnak. Másfelől a más gyűjtőktől beküldött nevek többsége Vidzeméből (Liezere, Valmiera, Cēsis, Trikāta, Sigulda) való, míg Kurzeme (Aizpute, Kuldīga) és Zemgale (Dobele) kisebb mértékben képviselteti magát. Ilsters egyik növényneveket tartalmazó jegyzékében sem szerepel Latgaléból származó név. Az Ilsters által gyűjtött anyag főként fajnevekből áll, bár nemzetségnevek is előfordulnak benne. Az első jegyzék előszavában (Ilsters 1884: 63–64) a szerző rámutat arra, hogy számos lett növénynév még nem került rendszeres elrendezésre – gyakran azért, mert a növények közötti hasonlóságok vagy különbségek miatt pontatlan neveket kaphattak. Néhány esetben különböző nemzetségekhez tartozó növényeknek ugyanaz a nevük, az azonos nemzetségbe tartozó növények nevei pedig szinonimák. Ilsters megjegyezte, hogy a botanikai szakembereknek a jövőben tenniük kell valamit ezekkel a nevekkel. Mindkét jegyzék betűrendben van elrendezve. Először a latin nevek szerepelnek, majd egy vagy több lett megfelelőjük következik. Sok esetben a címszó mellett a szerkesztő megjegyzései is olvashatók, vagy a név eredetének lehetséges magyarázatát adja meg. A végén a német megfelelő szerepel. Például: „Hypericum L., asinszāles, raganuakauli, krūstenes, (strutenes); pēdējais nosaukums tadēļ ta, ka ši puķe apakš Kristus krusta stāvejusi un uz viņas Kristus asins pilejis. Johannisblut, Hartheu.2. 1 Fordítás: „Még sok olyan nemzetség van, amelynek egy-egy vidéken elterjedtsége miatt lett neve ismeretes. Ezért hasznos volna, ha azok, akik ismerik ezeket, a jövőben feljegyeznék, és talán elküldenék a Lett Társaság „Tudományos Bizottságának” további felhasználásra, ami segítséget jelentene a botanikai jegyzékek összeállítóinak munkájukban”. 2 Fordítás: „Hypericum L., asinszāles, raganuakauli, krūstenes, (strutenes); az utóbbi növény azért kapta ezt a nevet, mert Krisztus keresztje mellett nőtt, és Krisztus vére hullott rá. Johannisblut, Hartheu” Terminoloģija | 2012 | 19 95 Ahogyan Anna Vulāne írja, a nyelv folyamatos fejlődésben van, és különösen aktív változások zajlanak a lexika szintjén. A társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként új tárgyak és fogalmak jönnek létre és kerülnek be a használatba, ami szükségessé teszi, hogy lehetőleg pontosabb neveket adjunk nekik. E szükséglet kielégítésének egyik módja új szavak és nevek alkotása. Bár az egyes képzési módszerek és eszközök használatának intenzitása, valamint a képzési típusok termékenysége és aktivitása idővel változik, sőt új módszerek és eszközök is megjelennek, a szóban foglalt információ megmarad (Vulāne 2008: 88). A növényvilághoz kapcsolódó példák a következőkre utalhatnak: 1) a növekedés helyére (purvene, zemenes); 2) a külső megjelenés hasonlóságára (ķepaiņi, lācenes); 3) a virágzás vagy érés idejére (jāņogas, mārtiņpuķes). A megfelelő növénynevek elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy megalkotásukhoz különböző szóalkotási módszereket alkalmaztak: szóképzés, illetve affixáció, például kazenāji3 (Rubus caesius), naktenēs (Solanum nigrum), rozītes (Bellis perennis); összetételek alkotása, például gaiļugriķes (Convolvulus); többszavas nevek alkotása, például dzeltenās ķimenes (Anthemis tinctoria), veca vīra bārzdiņa (Thymus serpyllum); kötőjeles nevek alkotása, például buku-vītols (Salix viminalis), laumas-slota (Apasagus officinalis). A cikk további részében a fent említett módszerek mindegyikét részletesebben tárgyaljuk. 1. SZÓKÉPZÉS VAGY AFFIXÁCIÓ Az Ilsters által összegyűjtött anyagban számos olyan növénynév található, amely szókézpés vagy affixáció eredményeként jött létre, vagyis a nyelvben meglévő szóalkotási modellek szerint egy affixumot – előtagot, képzőt vagy képzői végződést – adtak a szógyökhöz vagy szótőhöz. Ez a lett nyelv egyik legtermékenyebb szóalkotási módja általában, és a növénynevek képzésében is (VPSV 2007: 57; MLLVG I, 1959: 81; Kalme, Smiltniece 2001: 42). Új szó képzésekor rendszerint egyetlen affixumot használnak, például pār-cel-t → ne-pār-cel-t, pār-cel-šan-a, pār-cel-āj-s. Ugyanakkor számos olyan szó is van, amely két vagy több affixummal képződött, ezek hozzáadásának sorrendjét pedig nehéz megállapítani; ilyen például az ie-zilg-an-s (‘kékes’) melléknév. 3Itt és a továbbiakban a példák átírása a modern lett nyelv normáit követi. 96 Linda Kurmiņa | Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters származhatott az ie-zilg-s szóból a -an- képző használatával, vagy a zilg-an-s szóból az ie- előtaggal. Egyes szavak ma is két affixummal, egyidejűleg előtaggal és képzővel jönnek létre, például: pār-purv-o-t; előtaggal és képzői végződéssel, például aiz-skap-e; két képzővel, például ārst-niec-isk-s. Ezt az támasztja alá, hogy ezeknek a szavaknak nincs egyetlen affixummal képzett megfelelő motiváló szavuk (pārpurus, purvot; aizskapis, skape, stb.) (Kalme, Smiltniece 2001: 42–43). A fentiek a növénynevek képzésére is vonatkoztathatók, például čūsk-en-āj-i (Orchis maculata), zirdz-en-āj-s (Rubus fruticosus). A képzett növénynév alapja lehet főnév (például blusenes (Polygonum persicaria), ziepene (Saponaria officinalis)), melléknév (például skābenes (Rumex), zilenes (Vaccinium uliginosum)), valamint ige is (például noartnes (Pimpinella)). Ezek a növénynevek több csoportra oszthatók: képzővel képzett növénynevek – az elemzett anyagban a következő, növénynevek képzésére használt képzőket találtuk: –āj–, –el–, –en–, –in–, –īt–; képzői végződéssel képzett növénynevek. -āj- képzővel képzett növénynevek Az MLLVG megemlíti, hogy a –āj– képzőt (illetve a –ājs végződést) főnevek szótövéből növénynevek képzésére használják, napjainkban azonban ritkán alkalmazzák névképzésre (MLLVG I, 1959: 90). Az Ilsters által gyűjtött növénynevek alapján arra lehet következtetni, hogy ezt a képzőt meglehetősen gyakran használták növénynevek képzésére. Az MLLVG több olyan jelentést említ, amely a növénynevek –āj– képzővel történő képzésekor jön létre: a) bogyók nevéből a –āj– képzővel olyan szavak képződnek, amelyek vagy egyetlen növényt, vagy – gyakrabban – ilyen növények egy csoportját jelölik; b) különböző növénynevekből olyan szavak képződnek, amelyek e növények kisebb vagy nagyobb csoportját, illetve azt a helyet jelölik, ahol ezek a növények nagy számban előfordulnak (MLLVG I, 1959: 92). A Latviešu botāniski nosaukumi jegyzékei csak az első csoportba tartozó növényneveket sorolják fel, vagyis azokat, amelyek egyetlen növényt vagy ilyen növények egy csoportját jelölik. Ezen túlmenően a szerző megjegyzi, hogy a –ājs, –āji végződések gyakran használatosak cserjék (köztük az orgona) nevének képzésére: avenāji (Rubus idaeus), bruklenājs (Vaccinium vitis idaea), Terminologija | 2012 | 19 97 dundurnāji (Geum rivale), dzervenājs (Vaccinium oxycoccus), ērkšķogāji (Ribes grosularia), irbenājs (Viburnum opulus), kazēnāji (Rubus caesius), spradzenājs (Fragaria collina), zemenājs (Fragaria vesca). Növénynevek, amelyek a -el- képzővel jöttek létre Az -el- képzővel alkotott szavak lehetnek régi képzések; ma ez a képző csak kicsinyítő képzőként produktív (MLLVG I, 1959: 93, 94). Ilsters növénynévjegyzékeiben is kevés ilyen képzővel alkotott szó található, és a fellelhető szavak inkább nem kicsinyítő jelentésűek, például spīdeles (Bellis perennis). A -en- utótaggal képzett növénynevek Az MLLVG szerint az -en- képzőt (illetve az -ene végződést) számos növény-, bogyó- és gombanév képzésére használták; ez meglehetősen produktív képző (MLLVG I, 1959: 95). Az Ilsters által gyűjtött anyagban a következő példák találhatók: cirvene (Alisma), elksnene (Agaricus subdulcis), kaulenes (Rubus saxatilis), lipene (Lychnis diurna), naktenes (Solanum nigrum), precenes (Aster salicifolius), rasenes (Drosera), trīsene (Briza media), vilnene (Agaricus subdulcis), vistēnes (Empetrum nigrum), zīdenes (Centaurea). Az -iņ- utótaggal képzett növénynevek A -iņ- utótagot rendszerint kicsinyítő alakok képzésére használják; jelentése valódi kicsinyítést és érzelmi, szubjektív értékelést is kifejezhet. A kicsinyítő jelentés azonban semlegesítődik, amikor a -iņš, -iņa végződésű főnevek terminussá válnak (MLLVG I, 1959: 112–113, 117), amint azt például a következő növénynevek mutatják: auniņi (Erigeron acer), liniņi (Linaria vulgaris), plakstiņi (Alectrolophus), žagatiņa (Majanthemum bifolium). Az -īt- utótaggal képzett növénynevek A -īt- valódi kicsinyítő képző, ám az -iņ- képzőhöz hasonlóan az e képzővel alkotott szavak, amikor terminusjelleget öltenek, elveszítik a kedveskedő és kicsinyítő jelentésüket (MLLVG I, 1959: 130–131). Az Ilsters által gyűjtött anyagban úgy tűnik, hogy az -īt- képzőt gyakran használják növénynevek képzésére, például többes számban: ancīši, dadzīši (Agrimonia eupatoria), bārenīte (Viola tricolor), cepurītes (Campanula), kumelītes (Matricaria chamomilla), kurpītes (Aconitum lycoc 98 Linda Kurmiņa Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters tonum), pulkstenītes (Campanula), rozītes (Bellis perennis), többes számban: sunīši (Bidens), trepīte (Potentilla anserina). Képzett végződéssel alkotott növénynevek A képzett végződéseket leginkább főnevek, igék és határozószók képzésére használják. A szóalkotásban a következő képzett végződések fordulnak elő: –a, –e, –is, –s, –t, –ies, –i, –u (Vulāne 2008: 101). Ezek közül kettőt, nevezetesen az –e és az –is végződést (többes számban –i) használták a vizsgált növénynevek képzésében. A növénynevek gyűjteményéből a következő példák sorolhatók fel: ziemele (valószínűleg a ziemelis ‘észak’ szóból) (Chrysanthemum leucanthemum) (vö. ME IV, 1929–1932: 742), vizbuļi (Anemone) (vö. Karulis II, 1992: 542). Növénynevek előtag és képzett végződés hozzáadásával is létrehozhatók, például egl-e → pa-egl-is (Juniperus communis), vagy összetett névhez is hozzáadható képzett végződés, például sausa serde ‘száraz szív’ → saus- + serd-is (Lonicera xylosteum), tūtas (veida) lapa ‘trombit (formájú) levél’ → tūt- + lap-e (Aquilegia vulgaris). 2. ÖSSZETÉTELEK KÉPZÉSE Az Ilsters által gyűjtött növénynevek között meglehetősen gyakoriak az összetett nevek. Az összetételek legalább két önálló szó vagy azok tövének egyesítésével létrejött nevek, amelyek a nyelvben egyetlen lexikai egységként működnek. A szavak összetétellé egyesítése – a szóalkotáshoz hasonlóan – az új szavak képzésének egyik legtermékenyebb módja a modern lett nyelvben (VPSV 2007: 338; MLLVG I, 1959: 84; Kalme, Smiltniece 2001: 47). Vilma Kalme megjegyzése szerint az összetétel első tagja különböző szófajú lehet: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige vagy határozószó (Kalme, Smiltniece 2001: 47–48). A növények összetett neveiben az első tag legtöbbször főnév, például miroņpuķe ‘holttest virága’ (Linaria vulgaris), mežrozīte ‘erdő rózsája’ (Geranium), vagy melléknév, például baltvēderiņi ‘fehér hasúak’ (Potentilla anserina), mazpurenīte ‘kis mocsári kankalin’ (Ranunculus ficaria). Ez a növénynevek összetétellel történő képzésének két legtermékenyebb típusa. Bár ritkábban, az Ilsters által összeállított növénynév-jegyzékekben olyan összetételek is előfordulnak, amelyek első tagja számnév, például septiņstērīte ‘hét sugár’ (Trientalis europaea), vienlapa ‘egy levél’ (Parnassia palustris). Az összetétellel képzett neveket két- és háromtagú összetett nevekre lehet osztani. Terminoloģija | 2012 | 19 99 A két tagból álló összetételek további két alcsoportra oszthatók: ◦ olyan összetételek, amelyek első tagja végződés nélküli, birtokos esetű főnév; az Ilsters által összeállított anyagban szereplő összetett növénynevek többsége ebbe a típusba tartozik, például dzelzzale „vasfű” (Echium vulgare), kaķaste „macskafarok” (Amarantus), lāčauzas „medvezab” (Bromus secalinus), purveglīte „mocsári fenyő” (Pedicularis), vārndeguns „varjúorr” (Delphinium consolida), velnābols „ördögalma” (Datura stramonium); ◦ Ilsters jegyzékeiben viszonylag gyakran szerepelnek olyan összetételek is, amelyek első tagja végződéssel ellátott, birtokos esetű főnév, például celāboliņš „úti lóhere” (Melilotus tournef), dziparu-karkls „fésűzött fűz” (Salise acutifolia), meduspuķe „mézvirág” (Galium verum), mežrozīte „erdei rózsa” (Geranium), miroņupuķe „hullavirág” (Linaria vulgaris), varžukājas „békacomb”, vārnukājas „varjúcomb” (Comarum palustre). A modern terminológiai forrásokkal – nevezetesen Galenieks Botāniskā vārdnīca című művével, valamint Ēdelmane és Ozola szótárával, a Latviešu valodas augu nosaukumi című kötettel – összevetve azt tapasztalták, hogy az ilyen összetételek vagy elvesztették az első tag végződését, vagy szókapcsolatként szerepelnek: lat. Alchemilla vulgaris – lettül kroķulapas (Ilsters I, 1884: 65) → kroķu lapas (LVAN 2003: 312) lat. Antennaria dioica – lettül kaķupēdiņas (Ilsters I, 1884: 66) → kaķpēdiņas (BV 1950: 29) lat. Berberis vulgaris – lettül aluspuke (Ilsters I, 1884: 67) → alus puke (LVAN 2003: 41) lat. Convallaria majalis – lettül zīdalapas (Ilsters I, 1884: 67; Ilsters II, 70) → zīdlapas (LVAN 2003: 159) lat. Epilobium – la. kazurozes (Ilsters I, 1884: 70) → kazrozes (LVAN 2003: 148) lat. Mentha crispa – la. krūzumētra (Ilsters I, 1884: 74) → krūzmētra (LVAN 2003: 219) lat. Orchis – la. džegužūpuķes (Ilsters I, 1884: 74) → džegužpuķes (BV 1950: 19) 100 Linda Kurmiņa Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters A három összetevőből álló összetételek ritkák; Ilsters növényneveket tartalmazó gyűjteményében mindössze két ilyen növénynevet találtak: ceļmallapas (Plantago) és caurduružāles (Datura stramonium). 3. SZÓCSOPORTNEVEK KÉPZÉSE A növénynevek képzésének egy másik termékeny módja a szócsoportok létrehozása. Az ilyen csoportok leggyakrabban két- vagy háromtagúak. Négyelemű szócsoportok is előfordulnak. Ēdelmane egy ilyen példát hoz: dižā baltā ūdens lēpe („nagy fehér vízitök”) (Ēdelmane 1978: 101), ám az ilyen példák nem számosak. Ilsters által összeállított növénynévjegyzékekben egy sincs. A Latviešu botāniski nosaukumi jegyzékeiben dokumentált szócsoportos növénynevek két- és háromtagú nevekre oszthatók. Ēdelmane szerint a növénynevek között a két tagból álló szócsoportnevek legtermékenyebb típusa az, amelyben az alárendelt tag genitivusban álló főnév (Ēdelmane 1978: 100). Ilsters által összeállított növénynévanyagban is jelentős számban találhatók ilyen növénynevek. A szócsoportnevek következő modelljeit figyelték meg: ◦ főnév egyes / többes számú genitivusi alakban + önálló tag: dzeguzes sietavas „kakukk lábszárvédője” (Pinguicula vulgaris), mīlestības krūms „szerelembokor” (Myrica gale), zaķu skābenes „nyúlsóskák” (Osealis acetosella); ◦ határozott végződésű melléknév egyes / többes számban + önálló tag: dzeltenās ķumeles „sárga kamillák” (Anthemis tictoria), mīkstās nātres „puha csalánok” (Lamium), pelēkais zirnis „szürke borsó” (Pisum arvense); ◦ határozatlan végződésű melléknév + önálló tag: skarainas auzas „bugás zab” (Avena sativa); ◦ passzív jelen idejű, ragozható igenév + önálló tag: gremo jama zāle „kérődző fű” (Menyanthes trifoliata), vemjama zāle „hánytató fű” (Morchella). A háromtagú szócsoportok ritkábbak. A háromtagú szócsoportnevek következő modelljeit figyelték meg: ◦ határozott végződésű melléknév egyes számban + főnév egyes számú genitivusban + önálló tag: baltā Jāņa zāle „a fehér Terminologija | 2012 | 19 101 Jānis füve (Galium mollugo), dzeltenā Jāņa zāle „Jānis sárga füve” (Galium verum); két birtokos esetű főnév + önálló elem: Poļu ķēniņa puķe „a lengyel király virága” (Campanula glomerata); határozatlan végződésű melléknév + egyes számú birtokos esetű főnév + önálló elem: veca vīra bārzdina „öregember-szakáll” (Thymus serpyllum); számnév + többes számú birtokos esetű főnév + önálló elem: deviņu vīru spēks „kilenc férfi ereje” (Verodscum thapsus), septiņu vīru spēks „hét férfi ereje” (Phyteuma spicatum). 4. KÖTŐJELLEL ÍRT NEVEK KÉPZÉSE Ilsters viszonylag sok esetben használja a Latviešu botāniski nosaukumi névjegyzékeiben azokat a neveket, amelyek elemeit kötőjel kapcsolja össze, vagyis az úgynevezett kötőjeles neveket. Valentīna Skujiņa a Latviešu terminoloģijas izstrādes principi (A lett terminológia kidolgozásának alapelvei) című könyvében rámutat arra, hogy „17.–19. gs. latviešu rakstu avotos defise, resp., savienojuma zīme (=), lietota, lai parādītu vārdu vai vārda daļu ciešo jēdzienisko saistījumu”4 (Skujiņa 2002: 115–116); például G. Mancelius szótárában, a Lettus címűben (Rīga, 1638) a következő kötőjeles növénynevek szerepelnek: Bisscha=brehssliņi, ceļļa=lappa, Lahc=auzchi, amelyek mindegyikét manapság a megfelelő összetett szó váltja fel, továbbá Musschates=zeedi, Zirr dzenes=sacknis, amelyeket ma szókapcsolattal jelölnek. Skujiņa terminológiai kutatásában levont következtetések szerint a modern lett terminológiában a kötőjeles szerkezeteket kevéssé használják a lett terminológia korábbi évszázadokbeli alakulásához képest. Ilsters által kötőjeles névként felsorolt növénynevek többségénél, például: buku-vītols (Salix viminalis), lauka-naglene (Dianthus arenarius), laumas-slota (Asparagus officinalis), slotiņu-ciesa (Calamagrostis epigeios), zaķa-staipekņi (Lycopodium annotinum), a modern források elhagyják a kötőjelet, és összetett szót vagy szókapcsolatot használnak. 4 Fordítás: „a 17–19. századi dokumentumforrásokban a kötőjelet, illetve az összekapcsoló jelet (=) arra használták, hogy jelezzék a szavak vagy szóelemek szoros fogalmi kapcsolatát”. 102 Linda Kurmiņa Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az Ilsters által összeállított növénynévanyagban a legtermékenyebb szóalkotási módok a képzés, különösen a képzőkkel történő szóképzés, valamint az összetétel. A különféle toldalékok közül leggyakrabban az -en-, -iņ- és -īt- képzőket használja. A kicsinyítő képzők rendszerint elvesztették kicsinyítő jelentésüket. 2. Az összetett nevek közül a kétkomponensű összetételek a legtermékenyebb típus; az első komponens végződése vagy megmaradhat, vagy elmaradhat. 3. Az összetett és a szókapcsolatos nevek többnyire két komponensből állnak. Emellett a kötőjeles neveket gyakrabban használják, mint a modern lett nyelvben. 4. Bár Ilsters műve, a Latviešu botāniski nosaukumi az első jelentős kísérletek egyike a növénynevek anyagának összegyűjtésére, az összegyűjtött és osztályozott anyag viszonylag nagy változatosságot mutat, és alapul szolgálhat a botanikai terminológia jövőbeli fejlesztéséhez. FORRÁSOK ÉS BIBLIOGRÁFIA BV 1950: Botāniskā vārdnīca. Sast. P. Galenieks, Rīga: Latvijas Valsts izdevniecība. Ēdelmane I. 1978: Augu nosaukumu darināšanas veidi latviešu valodā. – Latviešu valodas kultūras jautājumi, Rīga: Liesma, 97–103. Ilsters J. 1883: Botānika tautas skolām un pašmācībai. Elementārkurss, Rīga: Pūcišu Ģederta un biedra apgādībā. Ilsters J. I. 1884: Latviešu botāniski nosaukumi, krāti un sastādīti no J. Ilstera. – Rīgas Latviešu biedrības Zinību komisijas 2. krājums, Jelgava, drukāts un apgādāts no E. Sieslacka, 61–81. Ilsters J. II, 1885: Latviešu botāniski nosaukumi, sastādīti no J. Ilstera, Otrais salasījums. – Rīgas Latviešu biedrības Zinību komisijas 3. krājums, Rīga: General-Kommisija, J. Kazimira grāmatu pārdotava, 68–74. Kalme V., Siltiniece G. 2001: Latviešu literārās valodas vārddarināšana un morfoloģija, Lokāmās vārdšķiras: Mācību grāmata, Liepāja: LiePA. Karulis K. II, 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca II, Rīga: Avots. LVAN 2003: – Latviešu valodas augu nosaukumi. Sast. I. Ēdelmane, Ā. Ozola, Rīga: Augsburgas institūts. ME IV 1929–1932: K. Mühlenbacha. Latviešu valodas vārdnīca, rediģējis, papildinājis, turpinājis (nobeidzis – 4) J. Endzelīns, IV, Rīga: Kultūras fonda izdevums. MLLVG I 1959: Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika I, Fonētika un morfoloģija, Rīga: Latvijas PSR Zinātņu akadēmijas izdevniecība. Piete L. 2008: Pārmaiņas botānikas terminu darināšanā 19. gs. beigu un 20. gs. publikācijās. – Letonikas otrais kongress. Valodniecības raksti – 2, Rīga: Latvijas Zinātņu akadēmija, LU aģentūra “LU Latviešu valodas institūts”, Rīgas Pedagoģijas un izglītības vadības augstskola, 46–55. Skujiņa V. 2002: Latviešu terminoloģijas izstrādes principi, Rīga: Latvijas valodas institūts. Vīksna M. 2002: Ar sava novada stāju tautasdziesmā. – Latvijas Vēstnesis, Nr. 161 (2736), 10. Vimba E. 2001: Botāniķim Jāni Ilsteram –150. – Dabas un vēstures kalendārs 2001, Rīga, 223–228. VPSV 2007: Valodniecības pamatterminu skaidrojošā vārdnīca. Skujiņa Valentīna (red.), Rīga: LU Latviešu valodas institūts. Vulāne A. 2008: Vārd darināšana. – Latviešu valodas gramatika: koncepcija, prospekts, atsevišķu nodaļu pirmvarianti, diskusijas materiāli, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 87–112. Terminoloģija | 2012 | 19 103 AUGALŲ VARDŲ DARYBOS BŪDAI JANIO ILSTERIO PUBLIKACIJOSE A tanulmány a 19. század végéről származó lett növényneveket vizsgálja Jānis Ilsters (Jānis Ilsters) jegyzékeiből Latviešu botāniski nosaukumi (Lett botanikai nevek), amelyeket a Rigai Lett Társaság Tudományos Bizottságának két, 1884-ben és 1885-ben kiadott közleménygyűjteménye közölt. Áttekinti e nevek képzési módjait. A J. Ilsters jegyzékeiben szereplő növényneveket a későbbi forrásokban rögzített nevekkel veti össze. A J. Ilsters által gyűjtött lett növénynevek leggyakoribb képzési módjai a képzőkkel való szóképzés és az összetétel. A képzőkkel való szóképzés jellegzetessége, hogy a növénynevek többnyire az -en-, -iņ-, -īt- képzőkkel jönnek létre. A kicsinyítő képzők sok esetben elvesztették kicsinyítő jelentésüket. Leggyakrabban két tagból álló összetett szavak és két szóból álló összetett elnevezések fordulnak elő. Kötőjellel írt növénynevek is vannak. Ez a forma a mai botanikai nómenklatúrában ritka. J. Ilsters növénynévjegyzékei ugyan a lett növénynevek anyagának összegyűjtésére tett első kísérletek egyikét jelentik, a felhalmozott és rendezett adatok azonban a nevek nagy változatosságát tárják fel, és hasznosak lehetnek a botanikai nómenklatúra fejlesztésében. Beérkezett: 2012. 11. 05. Linda Kurmiņa LU Lett Nyelvi Intézete Akadēmijas laukums 1, Riga, LV-1050, Lettország E-mail: [email protected] 104 Linda Kurmiņa | Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters