Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters

94 Linda Kurmiņa | A növénynevek képzésének módszerei | usedintheworksbyJānisIlsters A növénynevek képzésének módszerei Jānis Ilsters műveiben LINDA KURMIņA A LU Lett Nyelvi Intézete KULCSSZAVAK: botanikai terminológia, növénynevek, szóképzés, Jānis Ilsters A botanikai terminológia kialakulásának kezdeti szakaszaival számos mű foglalkozott (Vīksna 2002; Vimba 2001; Piete 2008), első eredményeit pedig leggyakrabban Jānis Ilsters (1851–1889) botanikusnak, tanárnak és költőnek tulajdonítják, aki 1883-ban kiadta az első lett nyelvű botanikai könyvet, a Botānika tautas skolām un pašmācībai (Botanika népiskolák és önképzés számára) című művet (Ilsters 1883). Ez a mű csupán néhány, legelterjedtebb növénynevet tartalmazott, részletesebb leírásokkal kiegészítve. A 19. század végén a növénynevek képzésében alkalmazott módszerek jelenlegi kutatásának fő forrásaként Jānis Ilsters botanikai terminusainak legnagyobb gyűjteményeit, a Latviešu botāniski nosaukumi (Lett botanikai nevek; Ilsters I, 1884; Ilsters II, 1885) című munkákat használták. E gyűjtemények 1884-ben és 1885-ben jelentek meg a Rīgas Latviešu biedrības Zinību komisija (Rigai Lett Társaság Tudományos Bizottsága) folyóirataiban. A jelen tanulmány az Ilsters növénynévjegyzékeiből kiemelt nevek képzési módszereit tárgyalja, és összehasonlítja őket a későbbi terminológiai forrásokban, köztük a modern forrásokban dokumentált növénynevekkel, főként Pauls Galenieks Botāniskā vārdnīca (Botanikai szótár; BV 1950) című művével, valamint Inese Ēdelmane és Ārija Ozola Latviešu valodas augu nosaukumi (A növények lett nyelvű nevei; LVAN 2003) című szótárával. A 19. század végén közzétett növénynevek elemzése segít feltárni a lett botanikai terminológia kezdeti szakaszában alkalmazott legjellegzetesebb képzési módszereket. Ilsters az emberek aktív részvételére szólított fel a növénynevek gyűjtésében. Ezt bizonyítja az 1884-ben megjelent első növénynévjegyzékéhez, a Latviešu botāniski nosaukumihoz írt utószava is: „Vēl ir pulks generu, kuriem gan viņu vispārīgas izplatīšanās dēļ latviski nosaukumi vienā vai otrā vidū 95Terminológia | 2012 | 19. évfolyam. Tādēļ būtu derīgi, kad zinātāji uz priekšu tos ievērotu un varbūt Latviešu biedrības “Zinību Komisijai” piesūtītu priekš tāļākas izlietāšanas, kas botānikas sarakstītājiem līdzētu pie viņu darba”1 (Ilsters I, 1884: 81). nosaukumi (1885-ben) a szerző nemcsak gyűjteményének His call was also answered – already in the second list of Latviešubotāniski kiegészítéseit, hanem a neki elküldött összegyűjtött anyagot is közli. Ez azt jelenti, hogy Ilsters mindkét növénynévjegyzékében szerepeltette a saját maga által gyűjtött neveket (ezek az első és a második jegyzékben egyaránt megtalálhatók), valamint a más gyűjtők által neki elküldötteket is (főként a második jegyzékben). Ez az anyag főként Vidzeme növényneveit tartalmazza, Kurzeme és Zemgale kevésbé képviselteti magát. A szerző saját gyűjtései Stukmaņiból, Kokneséből, Vestienából és Dundagából származnak. Ezzel szemben a más gyűjtők által beküldött nevek többsége Vidzeméből (Liezere, Valmiera, Cēsis, Trikāta, Sigulda) származik, Kurzeme (Aizpute, Kuldīga) és Zemgale (Dobele) kisebb arányú képviseletével. Az Ilsters által összeállított két növénynévjegyzék egyikében sem szerepel egyetlen latgalei név sem. Az Ilsters által gyűjtött anyag főként fajok neveiből áll, bár nemzetségnevek is előfordulnak benne. Az első jegyzék előszavában (Ilsters 1884: 63–64) a szerző rámutat arra, hogy sok lett növénynév még nincs rendszerezetten elrendezve – gyakran azért, mert a növények hasonlósága vagy különbözősége alapján pontatlan neveket adhattak nekik. Egyes esetekben a különböző nemzetségekhez tartozó növényeknek ugyanaz a nevük, az ugyanahhoz a nemzetséghez tartozó növények nevei pedig szinonimák. Ilsters megjegyezte, hogy a botanikai szakembereknek a jövőben tenniük kellene ezekért a nevekért. Mindkét jegyzék alfabetikus sorrendben készült. Először a latin nevek szerepelnek, majd egy vagy több lett megfelelőjük következik. Sok esetben a címszó mellett a szerkesztő megjegyzései is szerepelnek, vagy a név eredetére vonatkozó lehetséges magyarázatot javasolnak. A végén megadják a német megfelelőjét. Például: „Hypericum L., asinszāles, raganukauli, krustenes, (strutenes); az utóbbi elnevezés azért, mert ez a virág Krisztus keresztje alatt állt, és Krisztus vére ráhullott. Johannisblut, Hartheu.”2. 1 Fordítás: „Még sok olyan nemzetség van, amelyeknek lett neve egyik vagy másik vidéken megtalálható, mivel olyannyira elterjedtek. Ezért hasznos lenne, ha azok, akik ismerik őket, a jövőben feljegyeznék, és esetleg elküldenék őket a Lett Társaság „Tudományos Bizottságának” későbbi felhasználásra, ami segítené a botanika feljegyzőit munkájukban.” 2 Fordítás: „Hypericum L., asinszāles, raganukauli, krustenes, (strutenes); az utolsó növény azért kapta ezt a nevet, mert Krisztus keresztje mellett nőtt, és Krisztus vére rácsepegett. Johannisblut, Hartheu” 96 Linda Kurmiņa | A növénynevek képzésének módszerei | usedintheworksbyJānisIlsters Ahogyan Anna Vulāne írja, a nyelv folyamatos fejlődésben van, különösen aktív változásokkal a lexikai szinten. A társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként létrejövő és bevezetett új tárgyakkal és fogalmakkal együtt felmerül az igény arra is, hogy ezeknek lehetőleg pontosabb neveket adjunk. Ennek az igénynek a kielégítésére az egyik lehetőség új szavak és nevek létrehozása. Bár egyik vagy másik módszer, illetve eszköz használatának intenzitása, valamint a képzési típus termékenysége és aktivitása idővel változik, sőt új módszerek és eszközök is megjelennek, a szóban foglalt információ megmarad (Vulāne 2008: 88). A növényvilággal kapcsolatos példák a következőkre utalhatnak: 1) a növekedés helyére (purvene, zemenes); 2) külső megjelenésbeli hasonlóság (ķepaiņi, lācenes); 3) a virágzás vagy érés ideje (jāņogas, mārtiņpuķes). A megfelelő növénynevek elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy létrehozásukhoz különböző szóalkotási módszereket alkalmaztak: ° szólevezetést vagy affixációt, például kazenāji3 (Rubus caesius), naktenes (Solanum nigrum), rozītes (Bellis perennis); ° összetételek létrehozását, például gaiļugriķes (Convolvulus); ° szókapcsolati nevek létrehozását, például dzeltenās kumeles (Anthemis tinctoria), veca vīra bārzdiņa (Thymus serpyllum); ° kötőjeles nevek létrehozását, például buku-vītols (Salix viminalis), laumas-slota (Apasagus officinalis). A cikk további részében a fent említett egyes módszereket részletesebben tárgyaljuk. 1. LEVEZETÉS VAGY AFFIXÁCIÓ Az Ilsters által összegyűjtött anyagban számos olyan növénynév található, amely szóalkotás vagy affixáció eredményeként jött létre, vagyis a szógyökérhez vagy szótőhöz a nyelvben meglévő szóalkotási modellek szerint egy affixumot – elő-, utóvagy képzőelemet – illesztettek. Ez a lett nyelv egészében, és így a növénynevek képzésében is az egyik legtermékenyebb szóalkotási módszer (VPSV 2007: 57; MLLVG I, 1959: 81; Kalme, Smiltniece 2001: 42). Új szó képzésekor általában egyetlen affixumot használnak, például pār-cel-t → ne-pār-cel-t, pār-cel-šan-a, pār-cēl-āj-s. Ugyanakkor számos olyan szó is van, amelyben két vagy több affixum található, és ezek hozzáadásának sorrendjét nehéz megállapítani, például az ie-zilg-an-s (‘kékes’) melléknév 3 Itt és a továbbiakban a példák átírása a modern lett nyelv normáit követi. 97Terminologija | 2012 | 19 származhatott az ie-zilg-s szóból az -anképző segítségével, vagy a zilg-an-s szóból az ieelőtaggal. Egyes szavak továbbra is két affixum egyidejű használatával képződnek – előés utótaggal, például pār-purv-o-t; előtaggal és képzőelemmel, például aiz-skap-e; két utótaggal, például ārst-niec-isk-s. Ezt az a tény tanúsítja, hogy ezeknek a szavaknak nincs egyetlen affixummal képzett megfelelő motiváló szavuk (pārpurvs, purvot; aizskapis, skape stb.) (Kalme, Smiltniece 2001: 42–43). A fentebb mondottak a növénynevek képzésére is vonatkoztathatók, például čūsk-en-āj-i (Orchis maculata), zirdz-en-āj-s (Rubus fruticosus). A képzett növénynév alapja lehet főnév (például blusenes (Polygonum persicaria), ziepene (Saponaria officinalis)), melléknév (például skābenes (Rumex), zilenes (Vaccinium uliginosum)), valamint ige is (például noartnes (Pimpinella)). Ezek a növénynevek több csoportra oszthatók: ° képzővel képzett növénynevek – az elemzett anyagban a következő képzőket találtuk növénynevek képzésére használatosként: -āj-, -el-, -en-, -iņ-,- īt-; ° képzett végződéssel képzett növénynevek. -āj képzővel képzett növénynevekAz MLLVG megemlíti, hogy az -ājképző (illetve az -ājs ultima) főnévi tövekből növénynevek képzésére használatos, míg napjainkban ritkán használják nevek képzésében (MLLVG I, 1959: 90). Az Ilsters által összegyűjtött növénynevekből ítélve arra a következtetésre juthatunk, hogy ezt a képzőt meglehetősen gyakran használták növénynevek képzésében. Az MLLVG a -ājképzővel növénynevek képzése során létrehozott jelentések közül többet is említ: a) a bogyók neveiből a -ājképző segítségével olyan szavak képződnek, amelyek vagy egyetlen növényt, vagy – gyakrabban – az ilyen növények egy csoportját jelölik; b) különböző növénynevekből olyan szavak származnak, amelyek e növények kisebb vagy nagyobb csoportját, illetve olyan helyet jelölnek, ahol ezek a növények nagy bőségben megtalálhatók (MLLVG I, 1959: 92). A Latviešu botāniski nosaukumi jegyzékei csak az első csoportba tartozó növényneveket tartalmazzák, vagyis azokat, amelyek vagy egyetlen növényt, vagy ilyen növények egy csoportját jelölik; ezen túlmenően a szerző rámutat arra, hogy az -ājs, -āji végződéseket gyakran használják bokrok nevének képzésében (beleértve az orgonáét is): avenāji (Rubus idaeus), bruklenājs (Vaccinium vitis idaea), 98 Linda Kurmiņa | A növénynevek képzésének módszerei dundurnāji (Geum | usedintheworksbyJānisIlsters rivale), dzervenājs (Vaccinium oxycoccus), ērkšķogāji (Ribes grosularia), irbenājs (Viburnum opulus), kazenāji (Rubus caesius), spradzenājs (Fragaria collina), zemenājs (Fragaria vesca). Az -elképzővel képzett növénynevekA -elképzővel képzett szavak ősi származékok lehetnek, és napjainkban ez a képző csak kicsinyítő képzőként produktív (MLLVG I, 1959: 93, 94). Ilsters növényneveket tartalmazó jegyzékeiben is kevés, ezzel a képzővel alkotott szó található, a megtaláltak pedig többnyire nem hordoznak kicsinyítő jelentést, például: spīdeles (Bellis perennis). A -enképzővel képzett növénynevekAmint azt az MLLVG megállapítja, az -enképzőt (illetve az -ene utótagot) növény-, bogyóés gombanevek nagy csoportjának képzésére használták, és ez meglehetősen produktív képző (MLLVG I, 1959: 95). Az Ilsters által gyűjtött anyagban a következő példák találhatók: cirvene (Alisma), elksnene (Agaricus subdulcis), kaulenes (Rubus saxatilis), lipene (Lychnis diurna), naktenes (Solanum nigrum), precenes (Aster salicifolius), rasenes (Drosera), trīsene (Briza media), vilnene (Agaricus subdulcis), vistenes (Empetrum nigrum), zīdenes (Centaurea). Az -iņképzővel képzett növénynevekÁltalában az -iņképzőt kicsinyítő alakok képzésére használják, egyes valós kicsinyítő, valamint érzelmileg szubjektív értékelő jelentéssel; a kicsinyítő jelentés azonban semlegesítődik, amikor az -iņš, -iņa utótagú főnevek terminológiai státuszra tesznek szert (MLLVG I, 1959: 112–113, 117), amint például a következő növénynevek esetében: auniņi (Erigeron acer), liniņi (Linaria vulgaris), plakstiņi (Alectrolophus), žagatiņa (Majanthemum bifolium). Az -ītképzővel képzett növénynevekAz -ītképző valódi kicsinyítő képző, azonban az -iņképzőhöz hasonlóan az ezzel a képzővel képzett szavak, amikor egy terminus jellemzőit veszik fel, elveszítik mind a becéző, mind a kicsinyítő jelentést (MLLVG I, 1959: 130–131). Az Ilsters által gyűjtött anyagban az -ītképző gyakran használatosnak tűnik a növénynevek képzésében, például: többes számú ancīši, dadzīši (Agrimonia eupatoria), bārenīte (Viola triclor), cepurītes (Campanula), kumelītes (Matricaria chamomilla), kurpītes (Aconitum lycoc- 99Terminologija | 2012 | 19 (Bidens), tonum), pulkstenītes(Campanula),rozītes(Bellis perennis), plural sunīši trepīte (Potentilla anserina). Képzővégződéssel képzett növénynevekA képzővégződést főként főnevek, igék és határozószók képzésére használják. A szóképzésben a következő képzővégződéseket használják: -a, -e, -is, -s, -t, -ies, -i, -u (Vulāne 2008: 101). Ezek közül kettőt, mégpedig a -e és a -is (többes szám: -i) képzőt találták meg az idézett növénynevek képzésében használva. A növénynevek gyűjteményéből a következő példák sorolhatók fel: ziemele (valószínűleg a ziemelis „észak” szóból) (Chrysanthemum leucanthemum) (vö. ME IV, 1929–1932: 742), vizbuļi (Anemone) (vö. Karulis II, 1992: 542). A növénynevek képzőés szóképző végződés segítségével is származtathatók, például egl-e → pa-egl-is (Juniperus communis), vagy összetett név is létrehozható, amelyhez hozzáadják a szóképző végződést, például sausa serde „száraz mag” → saus- + serd-is (Lonicera xylosteum), tūtas (veida) lapa „kürt (alakú) levél” → tūt- + lap-e (Aquilegia vulgaris). 2. ÖSSZETÉTELEK KÉPZÉSE Az Ilsters által összegyűjtött növénynevek anyagában az összetett nevek meglehetősen gyakoriak. Az összetételek legalább két önálló szó vagy azok tövének egyesítésével alkotott nevek, és a nyelvben egyetlen lexikai egységként működnek. A szavak összetételekbe való egyesítése, ugyanúgy, mint a szóképzés, az új szavak képzésének egyik legtermékenyebb módszere a modern lett nyelvben (VPSV 2007: 338; MLLVG I, 1959: 84; Kalme, Smiltniece 2001: 47). Amint azt Vilma Kalme megjegyzi, a beszédrészek különböző fajtái válhatnak egy összetett szó első komponensévé: főnevek, melléknevek, számnevek, névmások, igék, határozószók (Kalme, Smiltniece 2001: 47–48). A növények összetett elnevezéseiben az első rész a legtöbb esetben főnév, például miroņupuķe ‘a holttest virága’ (Linaria vulgaris), mežarozīte ‘az erdő rózsája’ (Geranium), vagy melléknév, például baltvēderiņi ‘fehér hasúak’ (Potentilla anserina), mazpurenīte ‘kis mocsári gólyahír’ (Ranunculus ficaria). Ez a növénynevek összetétellel történő megalkotásának két legtermékenyebb típusa. Bár ritkábban, az Ilsters által összeállított növénynévjegyzékekben olyan összetételek is előfordulnak, amelyek első része számnév, például septiņstarīte ‘hét sugarú’ (Trientalis europaea), vienlapa ‘egylevelű’ (Parnassia palustris). Az összetételként létrejött nevek kétkomponensű és háromkomponensű összetett nevekre oszthatók. 100 Linda Kurmiņa | A növénynevek képzésének módszerei A | usedintheworksbyJānisIlsters kétkomponensű összetételek tovább oszthatók két alcsoportra: ° olyan összetételek, amelyeknek első része végződés nélküli birtokos esetű főnév, és az Ilsters által összeállított anyagban szereplő összetett nevek többsége ebbe a típusba tartozik, például dzelzzāle ‘vasfű’ (Echium vulgare), kaķaste ‘macskafarok’ (Amarantus), lāčauzas ‘medvezab’ (Bromus secalinus), purveglīte ‘mocsári jegenyefenyő’ (Pedicularis), vārndeguns ‘varjúorr’ (Delphinium consolida), velnābols ‘ördögalma’ (Datura stramonium); ° az Ilsters-féle jegyzékek viszonylag gyakran olyan összetételeket is tartalmaznak, amelyeknek első része végződéssel ellátott birtokos esetű főnév, például ceļaāboliņš ‘úti here’ (Melilotus tournef), dziparukarkls ‘fonalszálú fűz’ (Salise acutifolia), meduspuķe ‘mézvirág’ (Galium verum), mežarozīte ‘az erdő rózsája’ (Geranium), miroņupuķe ‘a holttest virága’ (Linaria vulgaris), varžukājas ‘békaláb’, vārnukājas ‘varjúláb’ (Comarum palustre). A terminusok modern forrásaival, nevezetesen Galenieks Botāniskā vārdnīca című művével, valamint Ēdelmane és Ozola Latviešu valodas augu nosaukumi című szótárával összehasonlítva megfigyelhető volt, hogy az ilyen összetételek vagy elvesztették az első komponens végződését, vagy szókapcsolati nevekké váltak: lat. Alchemilla vulgaris – la. kroķulapas → kroķu (Ilsters I, 1884: 65) (LVAN lapas 2003: 312) lat. Antennaria dioica – la. kaķupēdiņas → (Ilsters I, 1884: 66) (BV kaķpēdiņas 1950: 29) lat. Berberis vulgaris – la. aluspuķe → (Ilsters I, 1884: 67) (LVAN alus puķe 2003: 41) lat. Convallaria majalis – la. zīdalapas → (Ilsters I, 1884: Ilsters II, 70) lat. zīdlapas 67; (LVAN 2003: 159) Epilobium – la. (Ilsters I, 1884: 70) (LVAN kazurozes → kazrozes 2003: 148) lat. Mentha crispa – la. krūzumētra → (Ilsters I, 1884: 74) (LVAN 2003: 219) lat. Orchis – la. dzegužupuķes → dzegužpuķes krūzmētra Ilstersnél mindössze két ilyen növénynév fordult elő: ceļmallapas (Plantago) és caurduruzāles (Datura stramonium). 3. A SZÓCSOPORTNEVEK KÉPZÉSE A (Ilsters I, 1884: növénynevek képzésének egy másik produktív módszere a szócsoportok 74) (BV 1950: 19) 101Terminologija | 2012 | 19 The three component compounds are rare; in the collection of plant létrehozása. Leggyakrabban az ilyen csoportok két vagy három komponensből állnak. Négy összetevőből álló szókapcsolatok is léteznek. Egy ilyen példát Ēdelmane közöl – dižā baltā ūdens lēpe („nagy fehér vízi tündérrózsa”) (Ēdelmane 1978: 101), de az ilyen példák nem számosak. Az Ilsters által összeállított növénynevek jegyzékeiben ilyenek nincsenek. A Latviešu botāniski nosaukumi jegyzékeiben dokumentált szókapcsolatos növénynevek kétés háromösszetevős nevekre oszthatók. Ēdelmane szerint a növénynevek körében a két összetevőből álló szókapcsolatos nevek legtermékenyebb típusa az, amelyben az alárendelt tag genitívuszi esetű főnév (Ēdelmane 1978: 100). Az Ilsters által összeállított növénynevek anyagában szintén jelentős számú ilyen növénynév szerepel. A szókapcsolatnevek következő modelljeit figyelték meg: ° egyes vagy többes számú birtokos esetben álló főnév + önálló komponens: dzeguzes sietavas ‘a kakukk lábszárvédői’ (Pinguicula vulgaris), mīlestības krūms ‘szerelembokor’ (Myrica gale), zaķu skābenes ‘a nyúl sóskái’ (Osealis acetosella); ° határozott végződésű, egyes vagy többes számú melléknév + önálló komponens: dzeltenās kumeles ‘a sárga kamillák’ (Anthemis tictoria), mīkstās nātres ‘a puha csalánok’ (Lamium), pelēkais zirnis ‘a szürke borsó’ (Pisum arvense); ° határozatlan végződésű melléknév + önálló komponens: skarainas auzas ‘bugás zab’ (Avena sativa); ° jelen idejű, szenvedő igeragozású, ragozható melléknévi igenév + önálló komponens: gremojama zāle ‘kérődző fű’ (Menyanthes trifoliata), vemjama zāle ‘hánytató fű’ (Morchella). A háromkomponensű szókapcsolatok ritkábbak. A háromkomponensű szókapcsolatnevek következő modelljeit figyelték meg: ° egyes számú, határozott végződésű melléknév + egyes számú birtokos esetben álló főnév + önálló komponens: baltā Jāņa zāle ‘a fehér 102 Linda Kurmiņa | A növénynevek képzésének módszerei | usedintheworksbyJānisIlsters Jānis füve (Galium mollugo), dzeltenā Jāņa zāle „a sárga Jānis fű” (Galium verum); ° két genitívuszban álló főnév + önálló elem: Poļu ķēniņa puķe „a lengyel király virága” (Campanula glomerata); ° határozatlan végződésű melléknév + egyes számú genitívuszban álló főnév + önálló elem: veca vīra bārzdiņa „öregember szakálla” (Thymus serpyllum); ° számnév + többes számú genitívuszban álló főnév + önálló elem: deviņu vīru spēks „kilenc férfi ereje” (Verodscum thapsus), septiņu vīru spēks „hét férfi ereje” (Phyteuma spicatum). 4. KÖTŐJELLEL ÍRT NEVEK KÉPZÉSE Ilsters viszonylag sok esetben a Latviešu botāniski nosaukumi jegyzékeiben olyan neveket használ, amelyek összetevőit kötőjel kapcsolja össze, vagyis az úgynevezett kötőjeles neveket. Valentīna Skujiņa a Latviešu terminoloģijas izstrādes principi (A lett terminológia fejlesztésének alapelvei) című könyvében rámutat arra, hogy „a 17–19. sz. „a lett írásos forrásokban a kötőjelet, illetve az egyenlőségjelet (=) a szavak vagy szóelemek szoros fogalmi kapcsolatának jelölésére használták”4 (Skujiņa 2002: 115–116); G. Mancelius Lettus című szótárában (Rīga, 1638) például a következő kötőjeles növénynevek szerepelnek: Bisscha=krehssliņi, ceļļa=lappa, Lahc=auzchi, amelyek helyett napjainkban a megfelelő összetételeket használják, továbbá Musschates=zeedi, Zirrdzenes=sacknis, amelyeket ma szócsoporttal jelölnek. Skujiņa terminológiai kutatásának következtetései szerint a modern lett nyelv terminológiájában a kötőjeles csoportok kevéssé használatosak a lett terminológia korábbi évszázadokban megfigyelhető fejlődéséhez képest. Az Ilsters által kötőjeles névformában felsorolt növénynevek többségénél – például buku-vītols (Salix viminalis), laukanaglene (Dianthus arenarius), laumas-slota (Asparagus officinalis), slotiņuciesa (Calamagrostis epigeios), zaķa-staipekņi (Lycopodium annotinum) – a modern források kerülik a kötőjel használatát, és vagy összetételeket, vagy szócsoportokat használnak. 4 Fordítás: „a 17–19. század dokumentumforrásaiban a kötőjelet, illetve” „az egyenlőségjelet (=) a szavak vagy szóelemek szoros fogalmi kapcsolatának jelölésére használták”