The Role of Dictionaries of Subject Entries In Systematization and Development of Modern Terminography

A tárgyszójegyzékek szerepe a modern terminográfia rendszerezésében és fejlesztésében VJACSESZLAV KONSTANTINOVICS SCSEBRIN A Belorusz Nemzeti Tudományos Akadémia Rendszerelemzési és Stratégiai Kutatási Központja KULCSSZAVAK: tárgyszó, tárgyszójegyzék, tárgyszójegyzékek, kiadványjegyzékek, tematikus irányzatok jegyzékei, tematikus mutatók, tárgymutatók, rendszerindexek Tyler Cowen amerikai közgazdász találó megjegyzése szerint „a tudományos szakember munkája egyre specializáltabbá válik. Ez évszázadok óta megfigyelhető tendencia, amely aligha fog megszakadni” (Коуэн 2015: 238). E tendencia megvalósulásának eredményeként egyre nagyobb mennyiségi szakadék alakul ki a ma használt terminusok, nómenek és szakmai kifejezések tömege, illetve az adott nyelv közhasználatú szókészlete között. Szergej Grinyev-Grinyevics számításai szerint az utóbbiak száma minden fejlett irodalmi nyelvben már régen több tízmilliós, ha nem több százmilliós nagyságrendű (lásd: Griniewicz 2006: 10), míg az adott nyelv köznyelvi szókészlete általában ritkán haladja meg a százezer lexikai egységet. Ennek a mérhetetlen terminológiai állománynak a leírására és rendszerezésére az elmúlt évszázadban számos nemzeti terminográfiában több ezer szakosított szótár jelent meg, ami különösen időszerűvé teszi e szótárak csoportosításának és osztályozásának kérdését, hogy gyorsan megtalálhatók, felhasználhatók, összehasonlíthatók legyenek stb. E probléma megoldásának nehézségei abból fakadnak, hogy a világ különböző országaiban igen eltérő megközelítéseket (és azok terminológiai megnevezéseit) alkalmaznak a kérdés vizsgálatára. A terminológiai szótárak csoportosítása és osztályozása történhet többek között tipológiai jellegű elméleti munkák készítésével (lásd például— Terminologija | 2016 | 23 29 —például: Шчэрбін 1995; Щербин 2003; Щербин 2009а; Щербин 2009б; Шчэрбін 2011), de tisztán gyakorlati úton is: az interneten elérhető meglévő számítógépes keresőrendszerek használatával, valamint országos és ágazati osztályozók, tárgyszójegyzékek, kiadványjegyzékek, tematikus irányzatok jegyzékei, betűrendes, tematikus és tárgymutatók, rendszerindexek és más hasonló segédletek összeállításával. Ezek ma minden, nemzeti terminográfiáról készült, professzionális bibliográfiai jegyzék szerves részét képezik. A terminológiai szótárak csoportosítása és osztályozása kérdésének történetileg kialakult, többféle megoldási módja miatt minden hivatásos terminológusnak és terminográfusnak önállóan kell eldöntenie, hogy a gyakorlati munkájában a fent megjelölt megközelítések közül melyiket alkalmazza. A neves orosz terminográfus, Alekszandr Gerd például úgy véli, hogy a terminológiai szótárak osztályozásának második, gyakorlati útja előnyösebb: „Az utóbbi években egyre elterjedtebbé váltak az olyan speciális (részleges) osztályozások, mint a problémák osztályozói, a kiadványjegyzékek, a témalisták, valamint az információs rendszerek előfizetőinek különböző szolgáltatási módokban benyújtott szabványos kérdéseinek listái. Mindegyikük az információkereső rendszerek fejlődésének jelenlegi szakaszában felmerülő részproblémák megoldását szolgálja. Ezeket a tematikusan rendezett struktúrákat alkotó osztályozásokat a tematikus irányzatok jegyzékei közös elnevezés alatt kell egyesíteni” (Герд 2005: 178). Az ilyen gyakorlati osztályozások legfőbb értéke abban rejlik, hogy „lehetővé teszik számunkra, hogy a valóságot (amely hajlamos a kaotikusságra) rendezett, törvényszerű formában érzékeljük. Az osztályozott objektumegyüttessel sokkal könnyebb dolgozni, mivel az osztályozás alapjául szolgáló törvényszerűség (az objektumok elhelyezkedése és jellemzőik közötti összefüggés) ismerete révén könnyen megtalálhatók azok az objektumok, amelyeknél a megadott jellemző kívánt mértékben fejeződik ki. Már önmagában az objektum osztályozási rendszerben elfoglalt helye is közvetlenül utal bizonyos tulajdonságaira” (Леонов 2007: 35). A gyakorlati alkalmazás során azonban magának a megtalálásnak és felhasználásnak 30 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии az ilyen gyakorlati osztályozások szakmai tevékenységben való alkalmazása jelentős nehézségeket rejt magában, mivel a különböző szerzők munkáiban ezek az osztályozások lényegesen eltérő elnevezésekkel szerepelnek. Ha például A.S. Gerd ezeket tematikus területek osztályozási jegyzékeinek nevezi, akkor a terminológiai szabványokban, valamint az informatika és a könyvtártudomány kérdéseivel foglalkozó szakirodalomban az ilyen gyakorlati osztályozásokat gyakrabban tárgyszójegyzékeknek nevezik (ez talán a kialakult hagyomány miatt van így: az ilyen típusú jegyzékek Oroszországban már az 1920-as években megjelentek. Lásd például: Словарь 1929). Nevezetesen, az «Информационно-поисковые языки. Термины и определения» című államközi szabvány a jegyzékek e típusát ma a következőképpen határozza meg: ezek «a tárgyszavak, valamint a tárgyi katalógus vagy mutató hivatkozási és tájékoztató apparátusának összessége» (ГОСТ 7.74-96 2003: 330). Tatyana Serebryannikova pedig a tárgyszójegyzéket «egymás között hivatkozási apparátussal kifejezett paradigmatikus (szemantikai) kapcsolatokat létesítő tárgyszavak (egyszerűek és összetettek) összességeként» értelmezi (Серебрянникова 2014: 66). Cikkünk célja éppen annak meghatározása, hogy célszerű-e a terminológiai szótárak meglévő gyakorlati osztályozásainak megnevezésére a következő terminust használni: tárgyszójegyzékek. E cél elérése érdekében olyan komplex módszert alkalmaztunk, amely figyelembe veszi mind az e terminussal jelölt szótárak kialakulásának történetét, mind pedig az ilyen szótárak fő funkcióit. T.O. Serebryannikova oktatási segédanyagában a tárgyszójegyzékek következő fő funkcióit, valamint tipológiai és makrostrukturális jellemzőit ismerteti: «A tárgyszójegyzéket a következő célokra használják: 1. A dokumentum tárgy szerinti feltárása során kiválasztott, annak jelentését kifejező természetes nyelvi terminusok vagy mondatok átváltására a tárgyszavak nyelvére. 2. A tárgyi információkereső rendszerben a meglévő tárgyszavak közötti kapcsolatokat megállapító hivatkozási apparátus megszervezésére. 3. A természetes nyelven megfogalmazott lekérdezés átváltására a tárgyszavak nyelvére. 4. A lekérdezések lefelé irányuló, bővítő indexelésére információkeresés során. Terminologija | 2016 | 23 31 A tematikai lefedettség szerint a következő típusokat különböztetjük meg: általános, több szakterületet átfogó, szakterületi, tematikus vagy problémaközpontú [tárgyszójegyzékek. – В.Щ.]. Szinte minden tárgyszójegyzék tartalmaz előszót és tárgyszójegyzéket” (Серебрянникова 2014: 66). Felmerül a kérdés: miért nő az utóbbi években világszerte ilyen gyorsan az internetes keresőrendszerek szolgáltatásai, a különböző tudásterületekre készülő tárgyszójegyzékek és más, az adott pillanatban szükséges konkrét információegységek gyors megtalálását elősegítő kiadványok iránti kereslet? A brit The Economist folyóirat szerkesztője, Kenneth Zucker úgy véli, hogy „ma nem az információ megtalálása a probléma, hanem a szükséges részletek kiszűrése. Például a világ egyik legértékesebb vállalata, a Google, 1998-as alapításától számított tíz év alatt 200 milliárd dolláros piaci kapitalizációt ért el. Értéke abban rejlik, hogy segít az embereknek olyan információt találni, amely a Google nélkül is nyilvánosan hozzáférhető. Mivel azonban túl sok van belőle, nem az információhoz való hozzáférés, hanem a relevancia válik meghatározóvá” (Цукер 2013: 314–315). A Google transznacionális vállalat számára a világszerte, különböző országokban élő ügyfelek releváns információk megtalálását szolgáló, széles körű szolgáltatásainak nyújtását az általa kifejlesztett Ngram Viewer analitikai keresőeszköz, más néven n-gram-elemzés teszi lehetővé (Hayes 2011). Ennek használata egy ötmillió, hét nyelven (angolul, héberül, spanyolul, németül, franciául, oroszul stb.) digitalizált könyvet tartalmazó hatalmas elektronikus könyvtáron alapul. A Google alkalmazottai a könyvek e tömegéből mintegy 500 milliárd szókapcsolatot („n-gramokat”) nyertek ki; „minden egyes n-gram esetében meghatározzák azoknak a könyveknek a jegyzékét és oldalszámait, amelyekben a szókapcsolat előfordul, valamint az előfordulás gyakoriságát” (Московкин 2012: 27). A Google által alkalmazott megközelítés teljes szövegű keresés, azaz számítógépes „keresés bármely szóra és azok kombinációira. Alkalmazása lehetővé teszi az összes dokumentum megtalálását, 32 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии где встречается нужное слово или группа слов» (Страцевский 2001: 8). Однако в поисковых системах Интернета применяется не только полнотекстовый поиск, который сегодня лежит в основе теории «больших данных» (Бонч-Осмоловская 2016), но и другие виды компьютерного поиска: «поиск по реквизитам. Это поиск документов по принявшему их органу, датам принятия (подписания, регистрации) и прочим фиксированным реквизитам...; поиск с помощью классификаторов. Это поиск документа по специально созданным и постоянно отслеживаемым классификаторам. Основное отличие его в том, что заранее создается некоторая система классификации и затем группа специалистов относит каждый документ или даже отдельную его часть к той или иной рубрике или слову» (Страцевский 2001: 8). Az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy jóval az internet hipertext-technológiákon alapuló keresőrendszereinek megjelenése előtt, valamint az ezek segítségével végzett releváns információkeresés előtt Robert Murphy nagyon rendszerezetten és következetesen mutatta be könyvében a „tudás legfontosabb részét – annak tudását, hogy hol keressük” (Foreword 1958: V): How and Where to Look It Up: A Guide to Standard Sources of Information (Murphy 1958). A kiadásakor ez volt a világ legteljesebb osztályozása a különféle típusú referensz- és tájékoztató kiadványokról. Összehasonlításképpen: a szovjet korszakban megjelent referenszkiadvány-osztályozók (lásd például: Научная литература 1961; Справочные издания 1982) mind terjedelmüket, mind a nyelvi és tényadatokat közlő információforrások mennyiségi és tipológiai lefedettségét tekintve sokszorosan elmaradtak R. Murphy könyvétől. Bátran állíthatjuk, hogy R. Murphy az elsők között ismerte fel a legkülönfélébb referenszkiadványok hipertextuális, nem lineáris természetét, ami lehetővé tette számára, hogy egységes osztályozási rendszerbe foglalja őket. Ma már a tankönyvi szakirodalomban is helyet kapott az a gondolat, hogy „a kézzel létrehozott és használt hipertextusok régóta ismertek. Így a fejlett hivatkozási rendszerrel ellátott kézikönyvek, tezauruszok, szótárak és enciklopédiák ténylegesen nem lineáris szerkezetű dokumentumok” (Гипертексты 1997: 87). Véleményünk szerint „a nem lineáris jellegű legrégibb hipertextusok közé sorolhatók az olyan sajátos referensz- Terminologija | 2016 | 23 3 3 kiadványok is, mint a kronológiai táblázatok, termékkatalógusok (kézművesek, vállalatok, iparágak stb. termékeié), valamint a nyilvántartott tételek katalógusai (múzeumban, raktárban, könyvtárban stb.), a növény- és állathatározók, a könyvek tárgymutatói és tartalomjegyzékei, a naptárak, tárgyszórendszerek, osztályozók, szabványok, atlaszok, menetrendek és hasonló dokumentumok, amelyekre a szöveg töredezettsége és a nem lineáris rendezettség jellemző” (Щербин 2003: 31). A referenszirodalom kiadásának, használatának, valamint makro- és mikrostrukturális jellemzői fokozatos bonyolódásának évszázados hagyományai éppen ahhoz járultak hozzá, hogy ezen belül kialakuljon az osztályozó munkák olyan típusa, mint a segédmutatók, osztályozók, tárgyszórendszerek és különféle típusú indexek. A tárgyszójegyzékek, valamint más segédmutatók, tárgyszórendszerek és különféle típusú indexek kialakulásának történetéről, illetve szerepükről a különböző típusú referenszkiadványok összeállításában a híres Britannica enciklopédia a következőket írja: „Kétségtelen, hogy a modern enciklopédia legfontosabb kiegészítője a tárgymutatója. Antonio Zara petinai érsek már 1614-ben tárgymutatót illesztett Anatomia ingeniorum et scientiarum („A tehetségek és a tudományok anatómiája”) című művéhez. A bázeli görög professzor, Johann Jacob Hoffmann tárgymutatót adott Lexicon universale („Egyetemes lexikon”, 1677) című művéhez; az Encyclopedie (a francia „Enciklopédia, avagy a tudományok, művészetek és mesterségek értelmező szótára”, 1751–1772. – В.Щ.) kétkötetes Table analytique et raisonnee kötettel zárult, amely a szövegek, függelékek és illusztrációk mind a 33 kötetét kiegészítette; a Britannica pedig második kiadásában (1778–1784) külön tárgymutatókat közölt a leghosszabb szócikkekhez, sőt hetedik kiadásában (1830–1842) megjelentette az első önálló kötetet segédmutatókkal. A jó indexelés természetét azonban még mindig nem értették teljes mértékben, és csak a XIX. század végén készültek valóban jó enciklopédiai segédmutatók. A XX. században a segédmutatókkal kiegészített enciklopédiák – és korántsem mindegyik volt ilyen – rendszeresen arra figyelmeztették olvasóikat, hogy ismerkedjenek meg használatuk szabályaival, mivel a segédmutatók olyan fejlett eszközök, amelyek néhány egyszerű tipográfiai és kiadói fogással hozzáférést biztosíthatnak az egész anya- 34 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии гатству информации, зафиксированной в едином алфавитном порядке» (Encyclopedias 1991: 263). A részletes és változatos segédmutatókat méltán tartják a legjobb szovjet enciklopédiák egyik erősségének. Alekszandr Gorkin és Galina Jakuseva tanúsága szerint a Большой Советской энциклопедии második kiadása (1950–1958), amely 50 fő- és 1 kiegészítő kötetből állt, és mintegy 100 ezer szócikket tartalmazott, „sokat tett az enciklopédia módszertani tökéletesítése, valamint tudományosságának és közérthetőségének sikeres összehangolása terén. Ehhez hozzájárult a kétkötetes mutató, a hivatkozások és tárgyszórendszerek aktív alkalmazása, a kiadvány világos, egyértelmű nyelvezete, az illusztrációk, valamint a szócikkek végén közölt részletes bibliográfia – az enciklopédia olvasója számára fontos kiegészítő információforrás” (Горкин, Якушева 1999: 118). A 12 kötetes Беларускай Савецкай энцыклапедыі (1969–1975) szerkesztői pedig a segédmutatókat tartalmazó további, tizenharmadik kötet kiadásának szükségességét a következőképpen indokolták: „A kiadvány referenszjellegének erősítése érdekében a Belorusz Szovjet Enciklopédia tárgy- és névmutatót, valamint földrajzinév-mutatót kap. Ezek segítenek az olvasónak megtalálni a szükséges adatokat, és jelentősen bővítik az Enciklopédia használhatóságát. Míg a BelSE 12 kötetében mintegy 35 ezer szócikk jelent meg, a mutatók több mint 100 ezer címszót és mintegy 300 ezer, a BelSE köteteire és oldalaira utaló hivatkozást tartalmaznak. A mutatók segítségével a BelSE-ben számos olyan tudományos szakkifejezés, földrajzi név, történelmi eseményre, közéleti és politikai személyiségre, termelési újítóra, valamint a tudomány és a kultúra képviselőire vonatkozó adat is megtalálható, amelyekről nincs önálló szócikk” (Ад рэдакцыі 1976: 3). Részben a korábban kialakult enciklopédiai hagyományok eredményeként a szláv konceptográfián belül ma sikeresen fejlődik annak egyik irányzata, az osztályozó lexikográfia (Щербин 2014: 123–125). Véleményünk szerint éppen annak felismerése, hogy a világ legnagyobb kiadói milyen szerepet tulajdonítanak a fent említett könyvbeli segédmutatóknak, járult hozzá ahhoz, hogy a fejlett országok kiadói gyakorlatában az index nélküli könyv mára szó szerint „fehér hollóvá” vált (Призмент 1995: 59). Sőt, a lengyel kutató Terminologija | 2016 | 23 35 Melhior Vankovics a kultúrában elkövetett bűn jelének nevezte azoknak a könyveknek a jegyzékét, amelyek főként történelmi és memoárirodalmi művek, és mutatók nélkül jelentek meg (Кнігі 1996: 16). A fentiek összefüggésében különös meglepetést kelt az a tény, hogy egyes posztszovjet országok enciklopédiaszerkesztési gyakorlatában éppen ellentétes tendencia bontakozott ki: az univerzális és szakterületi enciklopédiák makrostruktúrájából elhagyják azok olyan elengedhetetlen részét, mint a segédmutatók és indexek (tárgymutatók, földrajzi mutatók, névmutatók stb.). Így például ilyen mutatók nélkül (nyilvánvalóan a kiadási költségek minimalizálása céljából) jelent meg az új, 18 kötetes univerzális Беларуская энцыклапедыя (1996–2004), a 7 kötetes regionális enciklopédia, a Республика Беларусь (2005–2008), számos szakterületi enciklopédia: a 6 kötetes Энцыклапедыя гісторыі Беларусі (1993–2003), a 6 kötetes enciklopédia, a Культура Беларусі (2010–2015), az egykötetes Беларуская мова enciklopédia (1994) és mások. A 12 kötetes Энциклопедии для школьников и студентов (2009) első kötete pedig, amely tematikus elrendezésben mutatja be az információs társadalom problémáit, még az egyetlen könyvkiadvány esetében is kötelező tartalomjegyzékkel sem rendelkezik. Később (nyilvánvalóan a felháborodott olvasók nyomására) a „BelEn” kiadó egyoldalas betétlapot nyomtatott ehhez a „vak” kötethez, feltüntetve az egyes tematikus fejezetek oldalait. A modern belarusz enciklopédiaszerkesztési gyakorlatban megfigyelt, fent említett negatív tendencia arra késztette e cikk szerzőjét, hogy a következő kérdéseken gondolkodjon el: 1) hogyan viszonyulnak a „BelEn” kiadó hasonló „újításai” a Belarusz Köztársaság hatályos kiadói szabványaihoz? 2) befolyásolják-e a belarusz enciklopédiaszerkesztés területén megjelenő ilyen „újítások” a hazai terminográfiai gyakorlatot? 3) miért van egyáltalán szükségük a hazai terminológusoknak és terminográfusoknak segédmutatókra (tárgyszójegyzékekre, különféle típusú indexekre)? Az első kérdésre a választ a Belarusz Köztársaság СТБ 7.202.2005 számú állami szabványának szövegében sikerült megtalálni: Az információs, könyvtári és kiadói szabványok rendszere. Kézikönyv. Fő típusai. A főszövegre, a kiadvány apparátusára és a kiadói kivitelezésre vonatkozó követelmények. A szabvány 5.3.2. pontja a következőképpen rendelkezik: 36 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии A szabvány kimondja: „A kézikönyv apparátusa általában a következőket foglalja magában: kísérő cikk, a rövidítések és jelölések jegyzéke, hivatkozási rendszer, segédmutató (mutatók), bibliográfiai jegyzék, tartalomjegyzék, kiadási adatok” (СТБ 7.202.2005: 4). E szabvány 5.3.6. pontja pedig a következő kérdéseket szabályozza: „A segédmutatót az adott kézikönyv sajátosságaitól függően kell kiválasztani. A rendszerező felépítésű kézikönyvek esetében kötelező az ábécérendes mutató. Az alapszöveg ábécérendes felépítésű kézikönyveibe szintén ajánlott segédmutatót felvenni. Ez lehet tárgymutató, egységes mutató, vagy különféle típusú mutatók rendszere” (СТБ 7.202.2005: 4). Így tehát a „БелЭн” kiadó „újításai”, amelyekkel kizárja a segédmutatókat az általa kiadott enciklopédikus kiadványok makrostruktúrájából, egyenesen sértik a Belarusz Köztársaság állami szabványát. Szergej Grinyov-Grinyevics „A terminológiai szótárak létrehozásának elveiről” című cikkében a arra a kérdésre is sikerült választ találnunk, hogy vajon a negatív enciklopédiaszerkesztési „újítások” befolyásolják-e a hazai terminográfiai gyakorlatot. A cikk szerzője szerint „a terminográfia szakértői a meglévő terminológiai szótárak leggyakoribb hiányosságai közé sorolják (többek között – В.Щ.) <...> azt, hogy a szótárakból hiányzik számos szükséges mutató” (Гринев-Гриневич 2007: 21). Véleményünk szerint aligha véletlen, hogy a modern enciklopédiák és terminológiai szótárak makrostruktúrájából hiányoznak a szükséges mutatók. Ez valószínűleg ugyanannak a tendenciának kétféle megnyilvánulása, amely arra utal, hogy az említett kézikönyvek összeállítói nem értik meg a segédmutatók alapvető szerepét a releváns információ folyamatosan növekvő mennyiségének rendszerezésében. Ezzel eljutunk a fent feltett kérdés megválaszolásához: miért van egyáltalán szükségük a hazai terminológusoknak és terminográfusoknak segédmutatókra (tárgyszójegyzékekre, különféle típusú indexekre)? Közismert, hogy a különböző tudományágak és szakmai ismeretterületek terminológiáját legszélesebb körben a politechnikai szótárak ölelik fel (példaként lásd: РБПС Terminologija | 2016 | 23 37 (1997–1998), valamint az úgynevezett „összegző” szótárak. Az utóbbiakról Valentin Petuskov és Vlagyimir Szergejev orosz kutatók a következőket írják: „Az «összegző szótár» feltételes elnevezés nem univerzális kiadványt (például a BSE-t, az MSE-t vagy az Enciklopédikus szótárt), hanem valamely meglehetősen széles tudományterülethez tartozó kiadványt jelöl, amely számos alárendelt, sőt részben szomszédos tudományágat foglal magában. Így a Nagy és a Kis Orvosi Enciklopédia anatómiai, pszichológiai, farmakológiai, közegészségügyi stb. információkat tartalmaz. A Mezőgazdasági Enciklopédia az agronómiára és az állatgyógyászatra, a talajtanra és a növénytanra stb. vonatkozó adatokat közöl. A háború előtti években kiadott Műszaki Enciklopédia valamennyi műszaki tudományágra vonatkozó információkat tartalmazott” (Petuskov, Szergejev 1976: 17). Napjainkban a politechnikai és az „összegző” szótárak hatalmas terjedelmükkel tűnnek ki a többi terminológiai szótár közül. Az 1997–1998-as RBPS jegyzéke például „mintegy 157 ezer, különböző tudomány- és műszaki területekhez tartozó terminust tartalmaz: a repülés, az autóipar, az építőipar, a számítástechnika, a vízépítés, a bányászat, az űrkutatás, a matematika, a gépgyártás, a fémfeldolgozás, a petrolkémiai ipar, a rádiótechnika, a kémia, a magfizika stb. területéről” (RBPS 1998: 4). A Belaruszban létrehozott „összegző” szótárak közé sorolható a Русka-беларускі слоўнік сельскагаспадарчай тэрміналогіі (RBSST 1994), amelynek jegyzéke több mint 70 000 terminust tartalmaz; a Русско-белорусский словарь общественно-политической терминологии (RBSOPT 1970), amely több mint 17 000 címszót foglal magában; valamint számos más kézikönyv jellegű kiadvány. A különböző tudományágak és a szakmai ismeretek területeinek terminológiáját jóval szűkebben fogják át az ágazati szótárak, amelyeket a tudomány, a gazdaság és a számos szakmai ismereti terület képviselői hoznak létre. Jevgenyij Verescsagin és Vitalij Kosztomarov ezzel kapcsolatban helyesen jegyezte meg: „minden tudomány saját ágazati lexikográfiát fejleszt ki” (Verescsagin, Kosztomarov 1980: 216). A modern ágazati lexikográfia azonban nemcsak a különböző tudományágak képviselői által készített szótárakat foglalja magában, hanem a gazdaság különböző ágazataiban, a társadalmi élet szféráiban és számos szakmai ismereti területen összeállított kézikönyv jellegű kiadványokat is, amelyek- 38 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии et. Tájékoztatásul: már Vlagyimir Burnasev legelső orosz Опыте терминологического словаря сельского хозяйства, фабричности, промыслов и быта народного: в 2-х т. című, 1843–1844-ben megjelent művében „54 foglalkozási területet különítettek el, amelyekhez még hozzáadódik az orosz köznép életének néhány aspektusa” (Tatarinov 1996: 140). Jevgenyija Kakzanova a 20. század második felének germanista kutatói által a научный язык és a специальный язык fogalmának elhatárolásáról vallott nézeteket áttekintve igen széles körét mutatja be azoknak a gazdasági ágazatoknak és társadalmi életszféráknak, amelyekben speciális szövegek készülnek, s amelyek később az ágazati kézikönyvek összeállításához szolgáló nyelvi anyaggá válnak: „A speciális szövegek közé a következő szakterületek szakirodalma sorolható: 1) jog (B. J. d’Or véleménye szerint, aki úgy tűnik, nem tesz különbséget a szaknyelvek és a szociolektusok között, a jog nyelve a vadászok és a tengerészek nyelvével együtt a legkorábbi szaknyelvek közé sorolható); 2) gyógyászat, borbélymesterség, szülészet; 3) vadászat és erdőgazdálkodás; 4) növénytermesztés, állattenyésztés (K.-D. Baumann szerint e szaknyelv kialakulása egészen a 14. századig nyomon követhető); 5) gyógynövénykönyvek; 6) bányászat (K.-D. Baumann itt számos, a középkor óta fennálló sajátosságot állapít meg); 7) állatgyógyászat; 8) hadügy (K.-D. Baumann a kereskedelmet is megemlíti, amikor e diszciplínák 19. századi sajátos nyelvi fejlődéséről beszél); 9) földművelés, mezőgazdaság (Baumann szerint e szaknyelvek fejlődése szintén egészen a 14. századig követhető, s ehhez még a halászatot is hozzá kell venni); 10) mágia; 11) technika általában; 12) borkészítés; 13) tengerészet (N. B. Gvisiani véleménye szerint a szűken szakmai nyelvek, például a fedélzetmestereké vagy a pilótáké, a tudományos szóhasználat változatossága szempontjából a leginkább korlátozottak, lényegében kódszintre redukálódnak – olyan szabályrendszerekre, amelyek lehetővé teszik, hogy minden továbbított üzenetet különféle jelek valamely kombinációjával társítsanak)” (Kakzanova 2008: 91). A „tudományos nyelvek – szaknyelvek” antinómia semlegesítése céljából 1964-ben a brit kutatók, Michael Halliday, Peter Strevens és Angus McIntosh az alkalmazott nyelvészet egyik területeként jelölték ki a következőt: Terminologija | 2016 | 23 39 a „speciális célú nyelv” (LSP) irányzatát (Halliday, Strevens, McIntosh 1964), amely hamarosan az „angol speciális célokra” (ESP) fogalmára szűkült. Idővel azonban e fogalom belső ellentmondásossága két fogalomra való szétválásához vezetett: „angol nyelv tudományos célokra” és „angol nyelv szakmai célokra” (Upton, Connor 2013: 3149). A posztszovjet kognitív terminológiatudomány keretében a „tudományos nyelvek – szaknyelvek” szembeállítás a „szűk, tárgyközpontú terminusrendszerek – széles, társadalomorientált terminusrendszerek” szembeállításának formáját öltötte (Ricskova 2008: 11–12). A szűk, tárgyközpontú terminusrendszerekre a következő jellemzők érvényesek: 1) szorosan kötődnek az adott tudományágak által kidolgozott tudásrendszerekhez. Valentina Novodranova erről a következőket írja: „A terminusrendszerek felépítéséről és szerveződéséről alkotott kép szorosan összefügg a terminus kognitív meghatározásával. Ez a kognitív tudomány megjelenésével és a kognitív-diszkurzív tudásparadigma nyelvészetbeli kialakulásával vált lehetővé, mivel csak e paradigma keretében különíthetők el a terminus alapvető jegyei, amelyek lehetővé teszik, hogy lényegét kognitív és kommunikatív szempontból egyaránt bemutassuk. <...>Így a nyelvi jelként a terminusban megjelenített tudás minden egyes fajtája az ember és a világ közötti kölcsönhatás meghatározott tapasztalatán alapul; ezek közül a szakmai tapasztalat és az adott tudományban kidolgozott speciális ismeretek a legfontosabbak” (Novodranova 2009: 90); 2) az egyes tudományokhoz, tudományágakhoz és tudományos klaszterekhez kötődő szűk, tárgyközpontú terminusrendszerek száma rohamosan növekszik. Sz. V. Grinyov-Grinyevics véleménye szerint „a szaklexika terjedelmének gyors növekedését az magyarázza, hogy a tudománytan adatai szerint átlagosan 25 évente megkétszereződik a tudományágak száma (a brit enciklopédia adatai szerint a 20. században mintegy 2,5 ezer új tudomány és tudományág jelent meg). Minden új diszciplínának saját terminológiára van szüksége, ami a terminológiák számának lavinaszerű növekedéséhez vezet” (Grinyov-Grinyevics 2011: 22). Például „1995-ben H. Вайн- 40 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии … a Német Felsőoktatási Szövetség szakterületi katalógusának adataira támaszkodva mintegy 4000 különböző tudományos szakterületet vagy diszciplínát nevezett meg” (Какзанова 2008: 90). Már 2012-ben az Oroszországban a modern tudományos kontextusok akkori összességére vonatkozóan elvégzett tudománymetriai elemzés kimutatta, hogy „a legtöbbet idézett publikációk az együttidézés alapján 84 ezer tudományos klaszterbe (kompetenciába) rendeződnek, amelyek a tudás különböző területein működő kutatási frontokat tükrözik; mindegyikük kutatók egy csoportja által fejlődik, akik virtuális tudományos kollektívát alkotnak” (Куракова, Цветкова, Арефьев 2012: 75). A modern tudomány különböző ágazatainak számához közeli értéket nevez meg Szergej és Jelena Peresztlegin könyve is: „2004-ben akár 72 ezer tudományos diszciplína” (Переслегин, Переслегина 2015: 83); 3) a legújabb tudományterületek teljes spektrumára kiterjedő tudományos kutatások végzése, valamint az ezekhez a legújabb tudományterületekhez kapcsolódó szűk, tárgyköri terminológiai rendszerek leírása és szótári kodifikálása, a diszciplináris és ágazati szótárak megszámlálhatatlan sokaságában, csak a világ igen kis számú, tudományos szempontból legfejlettebb országának erejéből telik. A tág, társadalomorientált terminológiai rendszereknek is megvannak a maguk jellegzetes vonásai: 1) az ilyen terminológiai rendszerek mindegyikének szerkezetében található egy közös lexikai mag, amely a legkülönfélébb szaknyelvekben is jelen van. Taras Kijak véleménye szerint „az egyes szaknyelvek sajátos nyelvi eszközöket használnak, amelyek viszont más szaknyelvekben is előfordulhatnak. Így alakulnak ki a nyelvek nagy osztályai közös jegyekkel. A szaknyelvek között megkülönböztethetők a társadalomtudományok és a műszaki tudományok nyelvei, amelyeknek nemcsak sajátos terminológiai rendszereik, hanem eltérő szövegszervezésük és nyelvi struktúrájuk is van” (Кияк 2009: 23). Sőt, az ilyen, közös jegyekkel rendelkező szaknyelvek nagy osztályai gyakran önálló nyelvészeti irányzatok státuszára tesznek szert. Alekszandr Kravcsenko például az „egymás mellett létező «nyelvészetek» sokaságának” megjelenéséről ír, amelyeknek saját tárgyterületeik vannak (pszicho-, szocio-, etno-, antropo-, neuro-, bio-, ökolingvisztika, kognitív nyelvészet stb.), és mindegyikük korántsem csupán egy- Terminologija | 2016 | 23 41 родной дисциплиной» (Кравченко 2015: 156). К числу названных выше видов лингвистик можно добавить как давно существующие (например, математическую лингвистику), так и совсем недавно появившиеся: медиалингвистику, уже имеющую в России свой одноимённый научный журнал; политическую лингвистику, проблемам которой посвящены целые научные конференции (СПЛ 2003); юрислингвистику, представленную многочисленными учебными пособиями (см., например: Артикуца 2004), и другие виды лингвистик. Причем в рамках таких новейших видов лингвистик выделяются и соответствующие терминографические направления: медицинская лексикография (Новоградова 1993: 9); юридическая лексикография (Василькова 2011) и др.; 2) a tág, társadalomorientált terminológiai rendszerek száma viszonylag csekély és meglehetősen stabil. Vlagyimir Lejcsik például úgy véli, hogy a gazdaság megfelelő ágazataihoz és a társadalmi élet területeihez kapcsolódó speciális megnevezési területek jegyzéke „általánosságban a következőképpen mutatható be: tudomány, technika, technológia (ipari és mezőgazdasági termelés, különösen a számítástechnikai eszközök és technológia), amelyek a modern társadalom «technikai alapját» alkotják; a gazdasági alap; az infrastruktúra, beleértve a közlekedést, a társadalmi-politikai viszonyokat, a művészeteket, a tömegkommunikációt, ezen belül a médiát, az internetet, a mobilkommunikációt stb. Korunkban ezeknek a területeknek a száma, és ennek megfelelően az SZC [speciális célú nyelvek. – В.Щ.] száma különféle becslések szerint kétszáz és háromszáz közé tehető; sokuk tárgyai és kapcsolatai azonban átfedik egymást” (Лейчик 2009: 34). T.R. Kijak is nagyon hasonló számot ad meg az ilyen, közös jegyekkel rendelkező szaknyelvek nagy osztályaira: „A nyelvészek ma több mint 300 szaknyelvet tartanak számon” (Кияк 2009: 23); 3) korlátozott számú, nagy szaknyelvi osztály (SZC) kutatásának elvégzésére, majd eredményeik különféle típusú szakkiadványokban történő bemutatására ma már a viszonylag kis országok — például Belarusz, Litvánia stb. — tudománya is képes. Ezen országok kutatói számára a legfontosabb (és egyben legnehezebb) feladat az átmenet megvalósítása a globális, 42 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии világméretű tudomány és technika keretében kidolgozott, és a diszciplináris, illetve ágazati szótárak megszámlálhatatlan sokaságában rögzített szűk, tárgyköri terminológiai rendszerek végtelen sokaságától a tág, társadalomorientált terminológiai rendszerek korlátozott számához, amelyek keretében Margarita Marcuk véleménye szerint „a köznyelvi, az általános tudományos (általános műszaki) és a szűk szaknyelvi szókincs kölcsönhatásba lép” (Марчук 1997: 44). Az ilyen tág, társadalomorientált terminológiai rendszereket rendszerint politechnikai és „összegző” szótárak rögzítik. Az ilyen szótárak létrehozása azonban szükségképpen megköveteli az adott ország számára kellően univerzális és optimális tárgyköri címszavak szótárának kidolgozását. E feladat megoldásának nehézségét ma a következő körülmények okozzák: 1) Tatyana Kandelaki szerint „a szakirodalomban mindmáig hiányzik a nyelv lexikai-szemantikai rendszerében található szó«csoportosulások» egységes tudományos osztályozása” (Канделаки 1986), amely a terminusok diszciplináris és ágazati válogatásait is magában foglalná; 2) mivel az egyes országok gazdasági szerkezete, tudományos és társadalmi-kulturális hagyományai különböznek, nem lehetséges olyan egységes osztályozó kidolgozása, amely e országok számára a tudomány, a gazdaság és a társadalmi-kulturális szféra fő ágazatait sorolná fel, és lehetővé tenné az ezekben az országokban kiadott terminológiai szótárak egységes csoportosítását. Véleményünk szerint két alapvető módja van a jelzett nehézségek leküzdésének: a) a különböző nyelveken megjelent terminográfiai kiadványok legteljesebb bibliográfiai mutatóinak tárgyi, tematikus és rendszerező indexeit össze kell vetni a legáltalánosabb, közös tárgyköri címszavak feltárása érdekében; b) az adott ország tudományának, gazdaságának és társadalmi-kulturális szférájának fő ágazataira vonatkozó nemzeti tárgyköri címszavak szótárát kell összeállítani, figyelembe véve az adott országban már megjelent terminológiai szótárak és szakmai kézikönyvek tartalmát és címét. A két megközelítés egyidejű alkalmazása lehetővé tenné a kapott eredmények ellenőrzését és pontosítását. Kutatásunkban megkíséreltük mindkét módszer lehetőségeit megvalósítani egy olyan nemzeti tárgyköri címszavak szótárának előkészítéséhez, amely alkalmas a terminológiai szótárak és kézikönyvek csoportosítására. Különösen a heurisztikus Terminologija | 2016 | 23 43 Az első út lehetőségeiből kiválasztottuk Belarusz, Litvánia és Ukrajna terminográfiai kiadványainak három, már a posztszovjet időszakban készült, legteljesebb bibliográfiai mutatóját (БСЭ 2002; УТ 2003; LDT 2008). Miért éppen e három ország bibliográfiai mutatóit választottuk ki? Mert Litvánia és Ukrajna Belarusz szomszédos országai, gazdasági és tudományos potenciáljuk pedig kellőképpen összevethető Belaruszéval, ellentétben például egy olyan gazdasági és tudományos óriással, mint Oroszország. Ezután feldolgoztuk a három ország említett bibliográfiai mutatóiból excerpált teljes rubrikációs anyagot, és létrehoztunk egyfajta többnyelvű adatbázist (halmazt) a tárgyrubrikákból. „A többnyelvű adatbázis létrehozásának szükséges feltétele az egységes alapnyelv, azaz egy központi nyelv, amelyhez hozzá lehet rendelni az általános (egységes) fogalomhoz tartozó nemzeti terminusokat” (Skujiņa, Ilziņa, Vasiljevs, Borzovs 2006: 32). Ilyen központi nyelvként (az összehasonlítások alapnyelveként) az oroszt használtuk; erre fordítottuk le az angol nyelvű (a litván mutatóból), a belarusz nyelvű (a belarusz mutatóból) és az ukrán nyelvű (az ukrán mutatóból) tárgyrubrikákat. Az ilyen összevonás eredményeként létrejött tárgyrubrika-halmazt „Az alapvető LSP-k (ЯСЦ) fogalmi kontinuumát tükröző tárgyrubrikák egyetemes szótárának” neveztük el. Ez a szótár 721 tárgyrubrikát tartalmaz. Közülük mindössze 55 szerepel mindhárom vizsgált terminográfiai kiadványok bibliográfiai mutatójában (a belaruszban, a litvánban és az ukránban). Nevezzük meg ezeket a legegyetemesebb tárgyrubrikákat ábécérendben: szülészet, anatómia, régészet, csillagászat, bibliográfia, könyvtártudomány, biokémia, virológia, hadtudomány, genetika, földrajz, geodézia, geológia, geometria, hidraulika, nőgyógyászat, szövettan, újságírás, földrendezés, művészet, művészettudomány, történelem, kartográfia, kriminalisztika, irodalomtudomány, matematika, menedzsment, kohászat, meteorológia, metrológia, ásványtan, zene, pedagógia, talajtan, pszichológia, rádióelektronika, kertészet, mezőgazdaság, szociológia, sport, fogászat, építőipar, hőtechnika, kereskedelem, fizika, fiziológia, fizikai 44 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии földrajz, filozófia, vegyipar, kémia, ökológia, közgazdaságtan, elektronika, elektrotechnika, nyelvtudomány. Lényegében ma éppen ezek a tárgyrubrikák jelölik Belarusz, Litvánia és Ukrajna terminográfiai területén egybeeső prioritásait. Ami pedig a nemzeti tárgyrubrika-szótár elkészítésének második útját illeti — amely a Belaruszban már kiadott terminológiai szótárak és szakszótárak tartalmára és címére támaszkodik, és amelyeket kutatási nyilvántartásunk rögzít; ezt az elmúlt két évtizedben a legkülönfélébb források (megjelent szótári mutatók, könyvtári elektronikus katalógusok, az internet stb.) alapján bővítettük —, annak megvalósítása jelentősen kiszélesítette azt a fogalmi kontinuumot, amelyre a hazai szaknyelvek épülnek. Nevezetesen, a Belaruszban kiadott közel kétezer terminológiai szótár és szakkézikönyv bibliográfiai adatainak és tartalmi jellemzőinek vizsgálata számos olyan tárgyrubrikát tárt fel, amely hiányzott a vizsgált, igen terjedelmes, 278 tárgyrubrikát tartalmazó tematikus mutatóval rendelkező БСЭ 2002 bibliográfiai mutatóból. Például abból „kimaradtak” az alábbi tárgyrubrikák, amelyek ma ténylegesen szerepelnek a Belaruszban kiadott terminológiai szótárakban és szakkézikönyvekben: gépjárműügy, üzlet, demográfia, háztartástan, kibernetika, filmgyártás, filmművészet, osztályozási tevékenység, helyismeret, kriptológia, lentermesztés, anyagtudomány, zenetudomány, tudományszervezés, zöldségtermesztés, vadgazdálkodás, munkavédelem, nyomdaipar, jog, programozás, radiobiológia, retorika, haltenyésztés, vetőmagtermesztés, társadalmi szféra, szabványosítás, szerszámgépgyártás, textilipar, folklorisztika, tenyérjóslás, kirándulásvezetés, energetika, ékszerészet és számos más tárgyrubrika. Véleményünk szerint a) a korábban felsorolt, a belarusz, a litván és az ukrán terminográfiában közös, legegyetemesebb tárgyrubrikák jegyzékének, valamint b) azon tárgyrubrikák jegyzékének harmonikus egyesítése, amelyek elsősorban a belarusz terminológiai szótárak fogalmi tartalmát jellemzik, végső soron lehetővé teszi egy kellően optimális nemzeti tárgyrubrika-szótár létrehozását. Ennek alapján a következő terminológiai és terminográfiai feladatok oldhatók meg: Terminologija | 2016 | 23 45 1) széles körű, társadalomorientált terminusrendszerek kidolgozása, amelyek rendszerint korlátozott számú szaknyelv alapjául szolgálnak. Ezek általában a létező tudományos és társadalmi gyakorlatok általánosításának és közvetítésének eszközei. Azt a következtetést, hogy a világ különböző országaiban folyó tudományos kutatások egyre mélyülő specializációja ellenére e kutatások eredményeinek társadalmi hasznosulása kellően korlátozott számú alapvető szakterület keretei között valósul majd meg, a következő konkrét tény támasztja alá: „A 2000. évi nómenklatúrában [a Belarusz Felsőbb Minősítési Bizottságának 2000. május 4-i rendeletével bevezetett tudományos fokozatok jegyzéke – В.Щ.] a feltüntetett szakterületek száma az 1995. évi nómenklatúrához [amelyet a Belarusz Felsőbb Minősítési Bizottsága elnökségének 1995. december 5-i határozata hagyott jóvá – В.Щ.] képest 591-ről 405-re csökkent” (Морозевич, Гулько 2000: 5); 2) az adott ország számára legmegfelelőbb politechnikai szótárak, „összegző” szótárak, köznyelvi tudományos lexikai szótárak, tudományos műveltségi szótárak és más hasonló, egyetemes jellegű szótárak összeállítása. Az a tény, hogy a világ különböző régióiban önállóan adnak ki ilyen típusú szótárakat, a legjobb bizonyítéka annak, hogy „az országok saját szótári-terminológiai szolgálatokat, nemzeti terminológiát és terminográfiát hoznak létre elsősorban azokon a területeken, amelyek a nemzeti fejlődés szempontjából a legfontosabbak” (Марчук 1992: 6); 3) a tudomány és a gazdaság azon nemzeti ágazatai körének rendszeres pontosítása, amelyek az őket tárgyaló diszciplináris és ágazati szótárak számát tekintve élen járnak. Korábbi publikációinkban (Щербин 2009а; Щербин 2009б) a belarusz tudomány és gazdaság terminográfiailag leginkább feldolgozott öt ágazata a következő volt: 1) biológiai szótárak (141 cím); 2) közgazdasági szótárak (137 cím); 3) történeti szótárak (66 cím); 4) matematikai szótárak (48 cím); 5) nyelvészeti szótárak (46 cím). Mostanra azonban Belaruszban a gazdaság kétségtelenül az első helyre került az őt kiszolgáló terminológiai szótárak és ágazati kézikönyvek számát tekintve (már több mint kétszáz különféle típusú szótár foglalkozik vele). 46 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии KÖVETKEZTETÉSEK A segédmutatók (tárgyszójegyzékek, kiadványok osztályozási jegyzékei, tematikus területek osztályozási jegyzékei, alfabetikus, tematikus, tárgyi és rendszerező mutatók és indexek) létrehozásának történetéről, valamint összeállításuk és használatuk mai gyakorlatáról végzett elemzés alapján a következő következtetések vonhatók le: 1. A modern terminológiai szabványokban, valamint az informatika és a könyvtártudomány kérdéseivel foglalkozó oktatási szakirodalomban a különféle segédmutatók teljes csoportjának megnevezésére a legszélesebb tartalmú és használatú terminusként a tárgyszójegyzékek honosodott meg. Ez olyan egyszerű és összetett szerkezetű tárgyszavak összességét jelöli, amelyek között jelentésbeli kapcsolatok állnak fenn, s ezeket a szótárakban utalórendszer fejezi ki. 2. A modern terminográfiában a tárgyszójegyzékek számos igen fontos funkciót töltenek be: a) eszközként szolgálnak a szükséges terminus és az általa jelölt fogalom megtalálására valamely kézikönyv vagy referenciamű szerkezetében; b) lehetővé teszik a terminográfiai kiadványok különböző tudományágak, gazdasági területek és társadalmi-kulturális szférák szerinti csoportosítását; c) elősegítik széles, társadalomorientált terminológiai rendszerek kialakítását, amelyek rendszerint a szaknyelvek alapjául szolgálnak; d) fogalmi alapot jelentenek politechnikai szótárak, „összesítő” szótárak, köznyelvi tudományos szókincset feldolgozó szótárak, tudományos műveltségi szótárak, valamint egyéb, univerzális jellegű terminológiai szótárak létrehozásához; e) hozzájárulnak azon nemzeti tudományterületek és gazdasági ágazatok feltárásához, amelyek vezető helyet foglalnak el a nekik szentelt diszciplináris és ágazati szótárak számát tekintve. 3. Az optimális nemzeti tárgyszójegyzék létrehozása úgy valósítható meg, hogy harmonikusan ötvözzük a több nemzeti terminográfia számára közös, leguniverzálisabb tárgyszavakat azokkal, amelyek az adott terminográfia keretében létrehozott, különféle típusú terminológiai szótárak fogalmi tartalmát jellemzik. Terminologija | 2016 | 23 47 IRODALOM Ад рэдакцыі 1976: Ад рэдакцыі. – Беларуская Савецкая Энцыклапедыя. Паказальнікі: прадметны, імянны, геаграфічных назваў, Мінск: Беларуская Савецкая Энцыклапедыя, 3. Артикуца Н. В. 2004: Мова права і юрыдычна тэрміналогія. Навчальний посібник. 2-ге вид., Київ: Стилос. Бонч-Осмоловская А. А. 2016: Предсказания, большие данные и новые измерители: о возможностях технологий компьютерной лингвистики в теоретических лингвистических исследованиях. – Вопросы языкознания 2, 100–120. БСЭ 2002: Беларуская слоўнікі й энцыклапэдыі. Бібліяграфія, Нью Ёрк, Менск: Беларускі інстытут навукі й мастацтва. Василькова Л. М. 2011: Різновиди словникових статей термінів кримінального права у юридичній лексикографії. – Термінологічний вісник 1, 168–172. Верещагин Е. М., Костомаров В. Г. 1980: Лингвострановедческая теория слова, Москва: Русский язык. Герд А. С. 2005: Прикладная лингвистика, Санкт-Петербург: Издательство Санкт-Петербургского университета. Гипертексты 1997: Морозов В. П., Тихомиров В. П., Хрусталев Е. Ю. Гипертексты в экономике. Информационная технология моделирования. Учебное пособие, Москва: Финансы и статистика. Горкин А. П., Якушева Г. В. 1999: Большая энциклопедия России: между прошлым и будущим. – Научная книга 1–2, 113–123. GOST 7.74-96 2003: GOST 7.74-96. Államközi szabvány. Információkereső nyelvek. Szakkifejezések és meghatározások. – Könyvtári és információs tevékenységi szabványok, Szentpétervár: Professzija, 318–343. Гринев-Гриневич С. 2007: О принципах создания терминологических словарей. – Terminologija 14, 20–36. Гринев-Гриневич С. В. 2011: О терминологических аспектах языковой политики. – Термінологічний вісник 1, 19–27. Какзанова Е. М. 2008: О понятиях «Fachsprache» и «Wissenschaftssprache»: обзор мнений. – Вопросы филологии 2, 88–93. Канделаки Т. Л. 1986: Опыт разработки принципов упорядочения терминологий (Конструирование словарей системного типа). – Современные проблемы русской терминологии, Москва: Наука, 124–140. Кияк Т. Р. 2009: Лингвистика профессиональных языков и терминоведение. – Термінологія и знание. Материалы I Международного симпозиума, Москва: Институт русского языка им. В. В. Виноградова РАН, 21–27. Кнігі 1996: Кнігі ці кружэлкі. – Наша Ніва 17 чэрвеня, 16. Коузэн Т. 2015: Среднего более не дано: Как выйти из эпохи Великой стагнации. Пер. с англ., Москва: Издательство Института Гайдара. Кравченко А. В. 2015: О предметной области языкознания. – Язык и мысль: Современная когнитивная лингвистика, Москва: Языки славянских культур, 155–172. Куракова Н. Г., Цветкова Л. А., Арефьев П. Г. 2012: Новые инструменты анализа и прогнозирования исследовательских стратегий в глобальной науке. – Науковедческие исследования, 2012. Сборник научных трудов, Москва: ИНИОН РАН, 65–86. Лейчик В. М. 2009: Общая типология и многоаспектные классификации специальной лексики. – Терминология и знание. Материалы I Международного симпозиума, Москва: Институт русского языка им. В. В. Виноградова РАН, 28–48. Леонов В. П. 2007: Атлас науки, Харьков: Фонд новых технологий. Марчук Ю. Н. 1992: Основы терминографии. Методическое пособие, Москва: ЦИИ МГУ. Марчук М. В. 1997: Развитие и становление значений слов основного терминологического слоя. – Проблемы компьютерной лингвистики, Минск: Минский государственный лингвистический университет, 44–50. Морозевич А. Н., Гулько Н. В. 2000: Классификация научной деятельности: проблемы реализации. – Атэстацыя 4, 3–12. Московкин В. М. 2012: Google Books и «культурологические тренды». – Научно-техническая информация. Сер. Организация и методика информационной работы 7, 27–34. 48 Вячеслав Щербин │ Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии Научная литература 1961: Научная литература, словари, справочники и энциклопедии. Каталоги–прейскуранты на покупку и продажу букинистических и антикварных книг, Москва: Издательство Всесоюзной книжной палаты. Новодранова В. Ф. 1993: Лексикографическое представление интернациональных терминозлементов. – Терминоведение и профессиональная лингводидактика 2, 3–12. Новодранова В. Ф. 2009: Роль обыденного знания в формировании научной картины мира. – Терминология и знание. Материалы I Международного симпозиума, Москва: Институт русского языка им. В. В. Виноградова РАН, 89–93. Переслегин С., Переслегина Е. 2015: «Дикие карты» будущего. Форс-мажор для человечества, Москва: Алгоритм. Петушков В. П., Сергеев В. Н. 1976: О классификации словарей. – Проблематика определений терминов в словарях разных типов, Ленинград: Наука, 13–19. Призмент Э. Л. 1995: Вспомогательные, но необходимые: Об указателях к содержанию новых книг. – Книжное дело 1, 56–59. РБПС 1997–1998: Русско–белорусский политехнический словарь. В 2 т., Минск: Беларуская навука. РБСОПТ 1970: Русско–белорусский словарь общественно–политической терминологии, Минск: Наука и техника. РБССТ 1994: Русka–беларускі слоўнік сельскагаспадарчай тэрміналогіі, Мінск: Ураджай. Рычкова Л. В. 2008: Терминология в обществе знания. – Вторые чтения, посвященные памяти профессора В. А. Карпова. Сборник материалов, Минск: Издательский центр БГУ, 8–13. Серебрянникова Т. О. 2014: Предметизация документов. Учебно-практическое пособие, Санкт-Петербург: Профессия. Словарь 1929: Словарь предметных обозначений (рубрик) библиотеки Социалистической академии, Москва: Ком. академия. СПЛ 2003: Современная политическая лингвистика. Материалы международной научной конференции, Екатеринбург: Уральский государственный педагогический университет. Справочные издания 1982: Справочные издания: Специфические особенности и требования, Москва: Книга. STB 7.202.2005: A Belarusz Köztársaság STB 7.202.2005 állami szabványa. Az információs, könyvtári és kiadói tevékenység szabványrendszere. Kézikönyvek. Fő típusok. A főszövegre, a kiadvány apparátusára és a kiadói kivitelezésre vonatkozó követelmények. Hivatalos kiadás. Elektronikus forrás. Hozzáférés: www.rlst.org.by/metodist/laws-ntb.html. Hozzáférés dátuma: 2016.03.05. Стратцевский Дм. 2001: Как выбрать компьютерную справочную правовую систему? – Белорусская деловая газета. Вкладыш «Конъюнктура», 27 марта, 8. Татаринов В. А. 1996: Теория терминоведения 1. Теория термина: История и современное состояние, Москва: Московский Лицей. УТ 2003: Комова М. Українська термінографія (1948–2002): Бібліографічний покажчик, Львів: Ліга-Прес. Цукier К. 2013: Глава 18. Паутина знаний. – Мир в 2050 году. Пер. с англ., Москва, Манн, Иванов и Фербер: Эксмо. Щэрбін В. К. 1995: Асноўныя напрамкі сучаснай беларускай тэрмінаграфіі. – Веснік Беларускага дзяржаўнага ўніверсітэта. Серыя 4. № 2, 52–55. Щэрбін В. К. 2003: Традыцыйныя і новыя напрамкі сучаснай славянскай тэрмінаграфіі. – Мовазнаўства. Літаратура. Культуралогія. Фалькларыстыка. VIII Міжнародны з’езд славістаў (Любляна, 2003). Даклады беларускай дэлегацыі, Мінск: Беларуская навука, 210–228. Щэрбін В. К. 2011: Структура беларускай спецыяльнай лексікаграфіі. – Лексікаграфічний бюлетень 20, 141–152. Щербин В. К. 2003: Словарные истоки практики нелинейного письма. – Веснік Беларускага дзяржаўнага ўніверсітэта. Серыя 4. 2, 28–33. Scserbin V. K. 2009a: A belarusz terminográfia fő irányai. – Szláv terminológia 1, 59–72. Scserbin V. K. 2009b: A belarusz terminológiai szótárak genetikai, paraméteres és diszciplináris osztályozása. – Ukrán terminológia és jelenkor. Tudományos közlemények gyűjteménye 8, Kijev: KNEU, 15–20. Terminologija | 2016 | 23 49 Щербин В. К. 2014: 1.7. Структура современной славянской концептографии. – Современная лингвистика и исследования ментальности в XXI веке. Коллективная монография, Киев: Издательский дом Д. Бураго, 110–135. Encyclopedias 1991: Encyclopaedias and Dictionaries. – The New Encyclopaedia Britannica 18, Chicago: Encyclopaedia Britannica, Inc., 257–286. Foreword 1958: Foreword. – Murphy R.W. How and Where to Look It Up: A Guide to Standard Sources of Information, New York, Toronto, London: McGraw-Hill Book Company, Inc., V. Griniewicz S. 2006: Terminology in the Era of Globalisation. – Terminologija 13, 10–16. Halliday M., Strevens P., McIntosh A. 1964: The linguistic sciences and language teaching, London: Longmans. Hayes B. 2011: Bit Lit: With digitized text from five million books, one is never at a loss for words. – American Scientist. Vol. 99. 3, 190–194. LDT 2008: J. Gaivenytė-Butler, St. Keinys, A. Noreikaitė. Lithuanian Dictionaries of Terms. Annotated bibliographical index (1900–2005), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Murphy R. W. 1958: How and Where to Look It Up: A Guide to Standard Sources of Information. New York, Toronto, London: McGraw-Hill Book Company, Inc. Skujiņa V., Ilziņa I. I., Vasiljevs A., Borzovs Ju. 2006: Terminology Standards in the Aspect of Harmonization for International Term Database. – Terminologija 13, 17–32. Upton T. A., Connor U. 2013: Language for Specific Purposes: Overview. – The Encyclopedia of Applied Linguistics. Vol. 5, Chichester: Wiley-Blackwell, 3146–3155. A TÁRGYI TÁRGYSZÓJEGYZÉKEK SZEREPE A MODERN TERMINOGRÁFIA RENDSZEREZÉSÉBEN ÉS FEJLŐDÉSÉBEN A cikk a segédmutatók (tárgyi tárgyszójegyzékek, kiadványok tárgymutatói, tematikus tárgymutatók, alfabetikus, tematikus, tárgyi és rendszerező mutatók) összeállításának és használatának gyakorlatát vizsgálja. Alátámasztja a словарь предметных рубрик (tárgyi tárgyszójegyzék) kifejezés használatának célszerűségét a gyakorlatban alkalmazott terminológiai szótár-osztályozások megnevezésére. Áttekinti az ilyen típusú információs kiadványok, például a segédmutatók kialakulásának és fejlődésének történetét, valamint a nemzeti nyelvek terminológiai állományainak rendszerezésére való felhasználásuk lehetőségeit. Összehasonlítja a belarusz, litván és ukrán terminográfusok által összeállított tárgyi tárgyszójegyzékeket, és összeállítja azon közös tárgyi tárgyszavak listáját, amelyeket a belarusz, litván és ukrán terminográfusok a terminológiai szótárak bibliográfiai mutatóiban használnak. Megállapítja Belarusz, Litvánia és Ukrajna terminográfiai prioritásainak közös vonásait, valamint a tárgyi tárgyszójegyzékek felhasználásának kilátásait a jelenlegi terminográfia legfontosabb feladatainak megoldásában. A tárgyi tárgyszójegyzékek a) eszközként szolgálhatnak a terminusok és az általuk jelölt fogalmak terminológiai szótárak szövegében történő kereséséhez, b) segítenek a terminológiai szótárak csoportosításában a tudomány, a gazdaság és a társadalmi-kulturális szféra különböző ágazatai szerint, c) fogalmi alapul szolgálhatnak politechnikai, általános tudományos szókincset tartalmazó és más szótárak létrehozásához, d) segítenek meghatározni azokat a tudományos és gazdasági ágazatokat, amelyek a nekik szentelt terminológiai szótárak számát tekintve vezető helyen állnak. A TÁRGYI TÁRGYSZÓJEGYZÉKEK SZEREPE A MODERN TERMINOGRÁFIA RENDSZEREZÉSÉBEN ÉS FEJLŐDÉSÉBEN A cikk a segédmutatók (tárgyi tárgyszójegyzékek, alfabetikus, tárgyi és rendszerező mutatók stb.) összeállításának és használatának gyakorlatát vizsgálja. Megindokolja egy olyan kifejezés, mint a словарь предметных рубрик (tárgyi tárgyszójegyzékek), használatát a gyakorlatban alkalmazott terminológiai szótár-osztályozások megnevezésére. Az ilyen típusú segédletek kialakulásának és fejlődésének története 50 Вячеслав Щербин Роль словарей предметных рубрик в систематизации и развитии современной терминографии A szakterületi címszavak mutatóinak segédmutatóként való használatát követjük nyomon. Meghatározzuk felhasználásuk lehetőségeit a nemzeti nyelvek terminológiai állományainak rendszerezésére. Bemutatjuk a Belarusz, Litvánia és Ukrajna terminológusai által összeállított szakterületi címszavak szótárainak összehasonlító elemzését. Összeállítottuk a belarusz, litván és ukrán terminológusok által a terminológiai szótárak bibliográfiai mutatóiban használt szakterületi címszavak egyesített jegyzékét. Rámutatunk Belarusz, Litvánia és Ukrajna terminográfia területén mutatkozó közös prioritásaira. Meghatározzuk a szakterületi címszavak szótárai felhasználásának perspektíváit a modern terminográfia kulcsproblémáinak megoldásában. A szakterületi címszavak szótárai: a) eszközként szolgálnak egy terminológiai szótár szövegében szereplő terminus és fogalma megkereséséhez; b) a terminológiai szótárakat a tudomány, a gazdaság és a társadalmi-kulturális szféra különféle területei szerint csoportosítják; c) fogalmi alapként szolgálnak a politechnikai szótárak, az általános tudományos szókincs szótárai stb. létrehozásának folyamatában; és d) megkönnyítik a tudomány és a gazdaság vezető területeinek azonosítását az ezekhez kapcsolódó terminológiai szótárak száma alapján. Beérkezett: 2016-06-15 Vjacseszlav Konsztantyinovics Scserbin Rendszerelemzési és Stratégiai Kutatási Központ Belarusz Nemzeti Tudományos Akadémia Akademicseszkaja utca 1., 220072, Minszk, Belarusz Köztársaság E-mail: [email protected] Terminologija | 2016 | 23 5 1