Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui

Tudományos szeminárium a litván állam újjáalapításának 100. évfordulója alkalmából RAMUNĖ VASKELAITĖ Litván Nyelvi Intézet Ebben a különleges évben, amikor Litvánia az állam újjáalapításának centenáriumát ünnepli, és számos terület gyakorlati és elméleti szakemberei visszatekintve igyekeznek számba venni az állam különböző működési területein az évek során elvégzett legjelentősebb munkákat, a Litván Nyelvi Intézet terminológusai úgy döntöttek, hogy a százéves időszakra terminológusi szemszögből tekintenek: 2018. október 12-én az Intézetben tudományos szemináriumot rendeztek „A litván terminológia tapasztalatai: a litván állam újjáalapításának 100. évfordulója” címmel. Érthető módon nem tűzték ki célul a száz év valamennyi eredményének részletes értékelését, hiszen még a legjelentősebbek felsorolása is valószínűleg tovább tartana egyetlen szemináriumnál, még akkor is, ha csak egyetlen területre – a terminológia létrehozására, szabályozására vagy kutatására – szorítkoznának. Így elsősorban a század elejére tekintettek vissza, azokra a bonyolult körülményekre, amikor a szakkifejezésekkel még nem azért foglalkoztak, hogy az adott terület képviselői egymással kommunikálhassanak, hanem mindenekelőtt a helyreállítás, újjáépítés és gyógyítás szükségessége miatt... Ahogy az előadásokból kiderült, akkor még nem a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket kihasználó szervezett csoportok, hanem főként kivételes egyéniségek foglalkoztak ezzel. Az „1918–1940-es évek építőipari terminológiájának összetett szavai” című előadásban Lina Rutkienė (Vilniusi Gediminas Műszaki Egyetem) egy 1929-es forrás alapján konkrét számadatokkal mutatta be, miért volt elsősorban az újjáépítésre szükség: az első világháború 13 250 lakóépületet és 24 680 nem lakóépületet pusztított el. Ahogy nőtt az igény, hogy az országot romjaiból újjáépítsék, úgy nőtt az elméleti alapot biztosító tudományos szakirodalom iránti igény is; az ilyen szakirodalom pedig, mint tudjuk, nem nélkülözheti a szakkifejezéseket. Az előadó az akkori építőipari terminusok kialakulását nemcsak az újjáépítés szükségességével, hanem az alkotás határozott szándékával is összefüggésbe hozta: új kompozíciós elvek alkalmazásával, új anyagok és technológiák bevezetésével. A 28 építéstudományi terminológiai forrásból (tudományos cikkekből, tankönyvekből és más, tudományos stílusban írt kiadványokból) ki- 236 Ramunė Vaskelaitė Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui választva az akkori neologizmusok különösen elterjedt csoportját, az összetett szavakat, az előadó e csoport gazdagságát az akkor fontos idegen nyelvvel hozta összefüggésbe: a tankönyvek és cikkek írásakor – a mai gyakorlattól eltérően – leggyakrabban németből fordítottak, a németben pedig az összetétel a legtermékenyebb szóalkotási mód. Az 1918–1940 közötti forrásokban összesen 262 azonos nemű összetett építészeti szakkifejezést találva megállapították, hogy ezek 85%-ának második tagja főnév, a legtermékenyebb szóalkotási típus pedig a főnév + főnév (akmengruntis, akmenkaltis, ąžuolmedis, basliašulis, drenažgriovis, durpiagruntis). Az előadó a későbbi szakirodalomba és a 2002-ben megjelent Építőipari szakkifejezések szótárába bekerült legelterjedtebb építőipari neologizmusok között említette a füstjáratot, kéményt, vasbetont, egyensúlyt, járdát, keresztmetszetet, dúcot, vízvezetéket; sok más viszont úgynevezett szövegterminus maradt, amelyet egyetlen szerző egyetlen kiadványban használt. Az akkori építőipari terminológia sajátosságait L. Rutkienė nemcsak az idegen nyelvvel, hanem a tudományos cikkeket és könyveket író szerzők tekintélyével és szemléletével is összefüggésbe hozta; a szerzők között kivételes személyiségeket említett: külföldi felsőoktatási intézményekben tanult, több idegen nyelvet beszélő építőmérnököket, Jonas Šimoliūnast, Pranas Morkūnast, Anatolijus Rozenbliumast, Pranas Jodelėt, Jonas Kiškinast és Juozas Gabrys-t. Az építőipari terminológiát azonban a szeminárium egy másik előadása is vizsgálta, amely ezúttal a névtelen, anonim terminusalkotókra irányította a figyelmet. R o b e r t a s S t u n ž i n a s (Litván Nyelvi Intézet) először arra emlékeztetett, hogy legalábbis a 19. század közepén és második felében megjelenő folyóiratokban az építéstudományi terminológia fő forrása a népi terminológia volt. Egy olyan szócsoport vizsgálatát választotta, amelyet a tudományos terminológia szempontjából kívül hagynának a terminológián: az igéket. A Litván nyelv szótára elektronikus kiadásából 370, építőipari tevékenységet megnevező igét és igeképzett alakot kiválasztva az „Építőipari cselekvések megnevezése a népi terminológiában” című előadás azt állította, hogy az ilyen cselekvésnevek több mint 30 markáns szemantikai csoportot alkotnak. Bőséges példák illusztrálták mind a csoportok általános terminusait (építeni, dolgozni, készíteni, javítani, építkezni, fedni, tetőzni), mind a hozzájuk kapcsolódó, alfogalmakat jelölő szavakat (straiguoti, žardyti, skiedruoti, išskiedruoti, užskiedruoti, pribudavoti, užbudavoti). Példákkal támasztotta alá azt a következtetést is, hogy az alárendelt fogalmi viszonyt a szóalkotási eszközök és a lexikai jelentések határozzák meg, a speciális fogalmakat pedig különféle jegyek alapján osztályozzák. Az eredetükről elmondta, hogy a Litván nyelv szótárában rögzített építőipari cselekvésneveknek csak valamivel több mint a fele (63%) litván eredetű, míg 47%-uk szláv tövű, vegyes eredetű szó. Terminologija | 2018 | 25 237 A cselekvések megnevezései 47%-ban szláv tövű, vegyes eredetű szavak. Ha azonban ezt a kutatást tovább folytatnák, valószínűleg érdemes lenne megvizsgálni a kölcsönzött és a litván megnevezések szinonim viszonyát, különösen, mivel az előadás már érintette a poliszémia és a homonímia kérdését. Palmira Zemlevičiūtė (Litván Nyelvi Intézet), aki az orvosi terminusok vizsgálatát választotta, szintén felhívta a figyelmet a 20. század elejének meglehetősen nehéz körülményeire: emlékeztetett arra, hogy az első világháború és a német megszállás szétszórta az amúgy is kisszámú orvosi közösséget, és megszakadt az addig megjelenő szakosodott orvosi újságok és folyóiratok kiadása. Az orvosi ismeretek terjesztése mégis folytatódott; már a cikkcímekből („A háborús betegségekről”; „A tüdőbajról”; „A tífusz”; „A rüh”) is következtetni lehet arra, hogy a háború után elterjedt veszélyes betegségek ösztönözték az ismeretek terjesztését és ezzel együtt az orvosi terminológia fejlesztését. Az előadásból azonban az is kiderült, hogy az objektív tényező által ösztönzött terminológiai fejlődés a szubjektív tényező, az egyéniségek nélkül nem lett volna lehetséges. A szakkiadványok megjelenésének megszakadása után Antanas Vileišis, Eliziejus Draugelis, Danielius Alseika és Petras Avižonis az akkor megjelenő nem szakosodott kiadványokban kezdte terjeszteni az orvosi ismereteket, például a Moterų balsas, Dabartis, Lietuvos aidas, Tėvynės sargas című lapokban és másutt. Az „1918-as szinonim orvosi terminusok közlése és felismerése a szövegben” című előadás szerzője nem a munkát, hanem egy másik, a terminológusokat folyamatosan foglalkoztató kérdést választott vizsgálat tárgyául: a terminusok szinonímiáját; állítása szerint 1918 orvosi szövegeiben ez a terminusok közötti szemantikai viszonyok gyakori típusa. Ezúttal azonban nem annyira a szinonimák elterjedtségét, hanem inkább a módszertani problémát vizsgálta: hogyan ismerhetők fel a szinonimák. Az egy szövegben használtakat könnyű felismerni, mert gyakran zárójelben adják meg őket, vagy az vagy kötőszóval kapcsolják össze; a különböző szövegekben használt terminusok szinonim kapcsolatának megállapítása (kruvinoji, kruvinoji liga, krauligė, dizenterija; bado, beriamosi, dėmėta, dėmėtoji šiltinė) azonban nem egyszerű. A felismerés lehetőségeit mégis megtalálták; az előadó ilyenek között említette a szövegek témáját, a terminusok használati kontextusát, az egy szövegen belüli szinonimákat, a fogalom jegyeit és a kiegészítő forrásokat. A szeminárium külön nem tárgyalta, mennyire elterjedt a szinonímia a mai orvosi terminológiában, de a jelenlegi helyzettel foglalkozó egyetlen előadás is arra enged következtetni, hogy bőven akad belőle. Rūta Dubakienė (Litván Tudományos Akadémia, Vilniusi Egyetem), aki az allergológiát az immunológia biológiai tudományágakhoz legszorosabban kapcsolódó ágaként határozta meg, előadásában 238 Ramunė Vaskelaitė │ Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui A „Litván allergológiai szakkifejezések, munkák és tervek” című előadás számos, az allergológusok számára továbbra is felmerülő kérdést említett, például antigén-determináns vagy epitóp, atkák vagy háziporatkák, Di George-szindróma vagy Di George-szindróma; ezek – amint néhány példából is látható – éppen a szakkifejezések szinonímiájával vagy változatosságával függnek össze. Ugyanakkor ugyanebből az előadásból az is kiderült, hogy az allergológiai szakkifejezések egységesítése terén már jelentős munka folyt: 2002-ben megjelent az első litván nyelvű allergológiai tankönyv, R. Dubakienė Alergologija című műve; 2012-ben pedig kiadták az Állami Litván Nyelvi Bizottság által jóváhagyott Aiškinamasis imunologijos ir alergologijos terminų žodynas című szótárt, amelynek elkészítésében az előadó, R. Dubakienė professzor is közreműködött, aki az allergológiai terminológia aktív alakítója, tankönyvek, monográfiák és tanulmányok szerzője. A terminológia az Alergija, astma, imunologija című kiadványban és az „Alergijos ekspertas” internetes oldalon is fejlődik. Az előttünk álló feladatokról szólva az előadó „sok még felszántandó parlagról” beszélt, de az a remény, hogy ezeket felszántják, és e szakterület terminológiáját a megfelelő irányba terelik, leginkább abból az előadásban többször is elhangzott elvből táplálkozott, hogy az Európában saját arculattal rendelkező litván allergológiának nincs szüksége másolásra – saját terminológiát kell alkotnia. A szakkifejezések szinonímiája – akárcsak a terminusalkotás típusai – talán a terminológiai kutatók által leggyakrabban tárgyalt probléma; a terminológiáról mint a szakkifejezések rendezéséről szólva pedig alighanem ugyanilyen gyakran merül fel az egyéni és a kollektív munka viszonyának kérdése. E kérdésben különféle vélemények léteznek, de a terminológia létrehozását, különösen pedig rendezését igen gyakran kollektív tevékenységként értékelik, és úgy vélik, hogy azok a szakszótárak sikerülnek jobban, amelyeket kollektívák állítanak össze és vitatnak meg. A terminológia története és napjaink gyakorlata azonban egyaránt azt mutatja, mennyi sikeres új szakkifejezés nem született volna meg, ha nem készülnek egyéni, kreatív és lelkes személyiségek szótárai; a tudományos irodalom pedig – beleértve a felsőoktatási tankönyveket is –, amelyet a terminológia egyik fő forrásának tartanak, valójában inkább egyének, mint kollektívák munkájának eredménye. A századforduló terminológiáját vizsgáló előadók is számos kiemelkedő személyiséget említettek; Asta Mitkevičienė (Litván Nyelvi Intézet) pedig felidézte azokat a különösen jelentős személyeket, akik aláírták az ország államalapításának századik évfordulóját jelölő helyreállítási okiratot: Jonas Basanavičiust, Mykolas Biržiškát, Antanas Smetonát, Pranas Dovydaitist, Jurgis Šaulyst, Jonas Vileišist és Saliamonas Banaitist. A „Vasario 16-osios akto signatarų pėdsakai lietuvių literatūros mokslo terminijoje” című előadásában felsorolta azokat az aláírókat, akik valamilyen módon hozzájárultak az irodalomtudományi terminológia kialakításához, majd főként Kazys Bizauskas irodalmárra, műfordítóra, diplomatára és jogászra összpontosított. Terminologija | 2018 | 25 239 Bizauskasra, valamint az általa összeállított első irodalomelméleti tankönyv terminusaira. Az előadásból azonban kiderült, hogy csak a tankönyv első kiadásaiban szereplő terminusok voltak szerzői alkotások; a harmadik kiadásba (1922) már az 1921-ben működését megkezdő Terminológiai Bizottság megvitatása után kerültek be. A bizottságot egyébként szintén kivételes személyiségek alkották: Kazimieras Būga, Jonas Jablonskis, Juozas Tumas-Vaižgantas és mások. A bizottság munkája mégsem volt mindig zökkenőmentes: az üléseken nem minden tag vett részt, a dráma- és színházi terminusok pedig megvitatatlanul maradtak… Az előadás nem tárgyalta, hogy a terminológia kialakításában és rendezésében mi a meghatározóbb – a személyiség kivételes volta, erőfeszítése és kreativitása, vagy a kollektíva ereje és szakértelme –, illetve hogy van-e egyáltalán bármiféle konfliktus e téren; záró megállapítása azonban igen beszédes volt: „A terminusok megállapítása nem egyetlen érdekelt személy vagy szerző ügye, hanem mindannyiunk közös dolga.” Ez azért beszédes, mert… egy kivételes személyiség, K. Bizauskas fogalmazta meg. Kivételes személyiségről esett szó Rita Katelytė (Litván Nyelvi Intézet) „Mečislovas Reinys pszichológiai terminusainak főnévképzése” című előadásában is. Mečislovas Reinys érsek, diplomata, politikus, teológiai és filozófiai professzor Georgij Cselpanov orosz nyelvű Psichologijos vadovėlį című tankönyvét fordította le (szabad fordítás, 1921-ben jelent meg Vilniusban). A munka szempontjából a tankönyv terminusainak egyik csoportját – a litván és hibrid, egy szóból álló főneveket – vizsgálva az előadó megállapította, hogy az ilyen terminusok legnagyobb részét képzős származékok alkotják (atgaminimas, mąstymas, svarstymas, atitrauktis, dėmesys, gailesys, uoslė, kerštas, vaizduotė). Arányuk eléri a 77%-ot; az összetételekből pedig – amelyek nagyjából ugyanebben az időszakban az építőipari tankönyvekben széles körben elterjedtek – a pszichológiai tankönyvben mindössze körülbelül 4%-ot talált (az előtaggal képzett alakokkal együtt). A szemináriumon nem merült fel, mi okozta az ugyanabban az időszakban alkotott terminológiák közötti ilyen jelentős különbséget (a szakterület, a terminusalkotók szemlélete vagy más tényezők), de feltételezhető, hogy az egyik ösztönző tényező a közvetítő nyelv lehetett: e tankönyv szerzője nem németből, hanem oroszból fordított. A Regina Kvašytė által tartott előadás is egy kivételes személyiséggel és az évforduló megünneplésével kezdődött, ám ő egy Lettországban született nyelvészt említett, akit Litvániában inkább az eszperantó megalkotójaként és interlingvistaként ismernek. Az 1992-ben Lettországban rendezett nemzetközi konferencián ünnepélyesen megemlékeztek Ernests Drežens (Ernests Drēziņš) születésének századik évfordulójáról. Az előadását egy első pillantásra Litvánia centenáriumához nem kapcsolódó ténnyel és névvel kezdve „Apie lietuvių ir latvių terminologų bendradarbiavimą” című előadásának szerzője az állam újjászületésének különösen fontos vonatkozását tárta fel, amely ma, 240 Ramunė Vaskelaitė Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui amikor a kutatók akadálytalanul vehetnek részt európai és világkonferenciákon, gyakran magától értetődő adottságnak tűnik. Az 1992-es lettországi konferencián a világ 13 országából vettek részt kutatók, ami azt mutatta, hogy együttműködési lehetőségeik kezdenek bővülni. Az előadó a litván–lett együttműködésre összpontosítva nemcsak az 1992-es konferencia folytatásáról (2002-ben, 2012-ben) és a litván terminológusok e konferenciákon való részvételéről beszélt, hanem a kölcsönös információáramlásról is: a Lettország terminológiájáról szóló, Litvániában megjelenő cikkekről és fordítva, a szerkesztőbizottságokban való részvételről, valamint a bibliográfiai anyagokról. Az információ legfontosabb terjesztőiként Rūdolfas Grabis (Rūdolfs Grabis), Valentina Skujinia (Valentīna Skujiņa), Juris Baldunčikas (Juris Balduņčiks), Maris Baltinis (Māris Baltiņš) és mások szerepeltek; a litván kutatók közül Stasys Keinys, Solvita Labanauskienė, Albina Auksoriūtė és Kazimieras Župerka. A lett terminológiáról, terminológusokról és terminológiáról szóló információk talán legaktívabb terjesztője maga az előadó. A szeminárium következő előadásával mintha azt is hozzátették volna, hogy egy évszázad alatt nemcsak az együttműködés, hanem a technológiai terminológia rendezésének és kutatásának lehetőségei is hihetetlenül kibővültek. Gintautas Grigas (Vilniusi Egyetem) bemutatta a Microsoft vállalat terminológiai portálját (https://www.microsoft.com/en-us/language)), amely lehetővé teszi több mint 100 nyelv számítástechnikai terminusainak összehasonlítását. Bár a „Bendrovės „Microsoft“ žodyno lietuviškosios dalies apžvalga” című előadásból kiderült, hogy e számítógépes adatgyűjtemény sem mentes a hiányosságoktól (egyes terminusok litván fordítása kétséges, és vannak teljesen lefordítatlan terminusok is), 2018 szeptemberében összesen 115 kétnyelvű (angol és egy másik nyelvű) szótár volt benne, így a számítástechnikai terminusok egyidejű összehasonlítására lenyűgöző lehetőséget kínál. Az előadó a portál lehetséges felhasználásait mérlegelve először a számítástechnikai szótárak és fordítási memóriák készítésénél való alkalmazását említette. A számítástechnika és a nyelv kapcsolatáról szólva rendszerint nem annyira a számítástechnika által megnyitott nyelvkutatási lehetőségeket említik, hanem inkább a másik oldalt: a litván nyelv működését fenyegető veszélyeket. A veszély forrásaként sok mindent megneveznek: magát a számítástechnikát, az internetet, az elektronikus közeget és a számítástechnikai terminológiát is. A társadalomban valóban erősen él az a vélemény, hogy a számítástechnikai terminusokat nem érdemes litvánra fordítani, jobb az angol alakokat használni; ezért meglehetősen váratlan volt az Alvydas Umbrasas (Litván Nyelvi Intézet) „Asmenis įvardijantys kompiuterijos terminai” című előadásában bemutatott egyik Terminologija | 2018 | 25 241 következtetések. A hét számítástechnikai szótárban szereplő számítástechnikai terminusok csoportját elemezve az előadó megállapította, hogy legalábbis a személyeket megnevező kölcsönzött új szavak (internautas, kibernautas, infonautas; hakeris, krekeris, lameris, luzeris) mennyiségüket és változatosságukat tekintve elmaradnak a saját eredetű terminusoktól, a legtöbb egyéb kölcsönszót (abonentas, administratorius, adresatas, analitikas, ekspertas) pedig – akárcsak a hibrid képzéseket – nem megalkotják, hanem készen veszik át a köznyelvből. E következtetés azonban mindössze a szótári anyagon alapul, a szótárakat pedig, mint ismeretes, rendszerint a nyelvi normák szempontjából értékelik, vagy legalább nyelvi szerkesztővel szerkesztetik. A tényleges nyelvhasználat, különösen az internetes használat vizsgálata valószínűleg más új szóhasználati tendenciákat tárt volna fel. Másfelől az a tendencia, hogy nem közvetlenül fordítanak angolból, hanem már a litván nyelvben használatos szavakat vesznek át, talán csak a személyeket megnevező terminusok csoportjára jellemző sajátossága a számítástechnikai szótáraknak. A személyeket megnevező, számos bemutatott angol terminusból (employee, reviewer, owner, liveware, media librarian, software designer, network surfer, first-time user) látható, hogy pusztán fonetikai adaptációjuk után meglehetősen kényelmetlen lenne kiejteni őket, ami szintén fontos tényezője lehet az úgynevezett idegen szavak kerülésére irányuló tendenciának. Így tehát a számítástechnika litván nyelvre jelentett veszélyéről szóló mítosz megcáfolásához önmagában a fent említett következtetés korántsem lenne elegendő. Az előadó azonban nem is tűzte ki ezt célul. Arra törekedett, hogy megvizsgálja a számítástechnikai szótárakban a személyeket jelölő terminusokat; vizsgálatuk fő következtetéseként pedig azt a tendenciát állapította meg, hogy a szótárak a személyek elnevezéseit (litván és nem litván szavakat egyaránt) más területekről veszik át, ahelyett hogy kifejezetten a számítástechnika igényeire szánt terminusokat alkotnának. Az áttekintett előadások összessége azt mutatja, hogy a litván állam újjáalapításának centenáriumára szentelt szemináriumon a terminológia használatának csupán néhány területét vizsgálták. A század elejének és végének problémáit, aktualitásait és körülményeit is érintve azonban egy egész jelentésmező rajzolódott ki, amely lehetővé teszi annak megítélését, mi az, ami a terminológiában egy évszázad alatt sem változott, és talán változatlannak tekinthető, illetve mi az, ami már a múlt része, vagy napjaink feladata; mindezt figyelembe véve pedig az új évszázad kezdetén kijelölhetők a tevékenység irányelvei és útjai. Beérkezett: 2018-10-20 Ramunė Vaskelaitė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] 242 Ramunė Vaskelaitė Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui