Dimensions of Terminology Work

6Anita Nuopponen | A terminológiai munka dimenziói A terminológiai munka dimenziói AnitA nuopponen University of Vaasa Kulcsszavak: terminológiai munka, normatív terminológiai munka, leíró terminológiai munka, dichotómiák, fordításorientált terminológiai munka, terminográfia, terminológiamenedzsment, szabványosítás, fogalomorientáció, terminusorientáció 1. BeVeZeTés A normatív/leíró, szisztematikus/ad hoc, egy-/két-/többnyelvű, fogalom-/terminusorientált dichotómiák vagy trichotómiák közé tartozik a terminológiai tevékenységekről szóló szakirodalomban. Dichotomies: impossible and indispensable? című tanulmányában Johan Myking (2007: 265) részletesen tárgyalja a terminológia területének elméleti alapjait érintő leggyakoribb di-/trichotómiákat. Úgy tekint rájuk, mint „e diszciplína metadiskurzusának fontos jellemzőire”, és amellett érvel, hogy tanulmányozásuk „hozzájárulhat a terminológia területén fennálló helyzet, valamint az aktuális feszültségek és fejlődési trendek jobb megértéséhez”. Ezeket a dichotómiákat gyakran kiindulópontként is használják új elméleti megközelítések indoklásakor (lásd még pl. Myking 2001, 2007; Budin 2001; Antia 2001; cabré 1999, 2003; Temmerman 2000). Ebben a tanulmányban a dichotómiák és trichotomies related to practical terminology work are taken as expressions for dimensions of terminology work. Ez a tanulmány a terminológiai munka jelenlegi állására irányuló kutatáshoz járul hozzá. A terminológiai munka kísérleti, többdimenziós tipológiáját (fogalmi rendszerét) vázolom fel, amely a felosztás tizenhárom kritériumát, illetve „dimenzióját” öleli fel; ezeket a célcsoporttal, a céllal, az összeállítóval, a termékkel vagy a módszerrel kapcsolatos csoportokba rendeztem. A szakirodalomban meghonosodott néhány di-/trichotómián túlmenően újabbakat is kerestem, amelyek a terminológiákkal való munkavégzés különböző módjainak vizsgálata során tárhatók fel. Ezek feltárják a terminológiai munka különböző típusainak felosztási kritériumait, valamint a terminológiai munkának tekinthető tevékenységek és például a lexikográfiához tartozó tevékenységek közötti határvonalakat. Emellett néhány meghonosodott dichotómiát is átrendeztem. 7Terminologija | 2018 | 25 A források között szerepelnek a terminológia elméletével és gyakorlatával foglalkozó szakirodalmak: folyóiratok, konferenciabeszámolók, a terület áttekintései, kézikönyvek (pl. Wright & Budin 1997a, b; Steurs & Kockaert 2014; Felber 1984), tankönyvek (pl. cabré 1999; Picht & Draskau 1985; Sager 1990), irányelvek és szabványok (ISo 1087; ISo 704). Az alábbiakban a terminológiai munka fogalmát és a rá alkalmazott megnevezéseket tárgyaljuk, valamint keretet állítunk fel a terminológiai munka különböző dimenzióinak és jellemzőinek elemzéséhez. Ezt követően mindegyiket alaposabban megvizsgáljuk. 2. Terminológiai munka Az ISo 1087-1 (2000) szabvány a terminológiai munkát „a fogalmak és megnevezéseik szisztematikus gyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozó munkaként” határozza meg. Az ISo 704 (2009: v) a terminológiai munka fő tevékenységei közé sorolja a következőket: – „a fogalmak és a fogalmi kapcsolatok azonosítása; – fogalmi rendszerek elemzése és modellezése az azonosított fogalmak és fogalmi kapcsolatok alapján; – fogalmi rendszerek ábrázolásának létrehozása fogalmi diagramok segítségével; – fogalmak meghatározása; – megnevezések (elsősorban terminusok) hozzárendelése az egyes fogalmakhoz egy vagy több nyelven; – terminológiai adatok rögzítése és bemutatása, főként nyomtatott és elektronikus médiában (terminográfia).” Általában egyetértek az ISo 1087 (2000) terminológiai munkára vonatkozó meghatározásával, de e tanulmány céljaira inkább bizonyos mértékben kiterjeszteném azt, hogy többek között a „nem szisztematikus” terminológiához kapcsolódó munkával is foglalkozhassak, és változatosabb gyakorlatokat tárhassak fel. A szakterület szakirodalmában legalább a következő alternatív megnevezéseket találjuk a terminológiai munkára: terminográfia, terminológiamenedzsment, terminológiafeldolgozás és terminológia. Az utolsó (terminológia) gyakran fordul elő a szakirodalomban. Például Vesna lušicky és Tanja Wissik (2015: 8) a következőképpen határozzák meg a tevékenységet: „A terminológia célja a szakterminusok jelentésének és használatának rögzítése és rendszerezése, valamint ezek hozzáférhetővé tétele különféle terminológiai forrásokban, például (online) terminológiai adatbázisokban, szótárakban, glosszáriumokban és terminológiai szabványokban, hogy azokat szövegekben, fordításban és szakmai diskurzusban lehessen használni.” 8Anita Nuopponen | A terminológiai munka dimenziói Mindazonáltal inkább elkerülném a terminológia kifejezés e poliszémikus használatát, mivel a szövegkörnyezetből nem mindig derül ki egyértelműen, hogy a szerzők melyik „terminológiáról” beszélnek (kutatási terület, tudományág, terminológiai munka, terminusok összessége, terminusjegyzék stb.). A terminográfia kifejezést, a lexikográfia analógiájára megalkotva, Alain Rey javasolta az „alkalmazott leíró terminológia” megnevezésére a hetvenes években (Rey 1995: 23, 129). A terminográfia a terminológiai munkával párhuzamosan utat talált a nemzetközi angol nyelvhasználatba. Megjelenik például a fentiek szerint az ISO 704-ben (2009), valamint az ISO 1087-ben (2000) is, ez utóbbiban azonban „a terminológiai munka azon részére” utal, „amely a terminológiai adatok rögzítésével és bemutatásával foglalkozik”, és amely „terminológiai adatbankok, szójegyzékek, tezauruszok vagy más kiadványok formájában mutatható be”. A terminológiai munka vagy terminográfia helyett Sue Ellen Wright és Gerhard Budin (1997a) a terminológiamenedzsment kifejezést használják, azzal az indoklással, hogy ez jobban illeszkedne az angol nyelvhasználatba, és analóg lenne az „információmenedzsmenttel” (uo. 1997a: 2). Szerintük a terminológiamenedzsment „a terminológiai információ strukturálásából, tárolásából, cseréjéből, terjesztéséből és szövegalkotás céljából történő felhasználásából (beleértve a szótárakat stb.)” áll. Számukra is a terminográfia a terminológiai információ rögzítésének tevékenysége, nem pedig a tágabb értelemben vett tevékenység. KlausDirk Schmitz (2009) a maga részéről a terminológiai munka ISO 704 szerinti használatát részesíti előnyben, de a terminográfia helyett a terminológiamenedzsment kifejezést kívánja használni (lásd még Lušicky & Wissik 2015: 8). Juan Sager (1990) a terminológiakezelés kifejezést használja, amely azonban nem terjedt el annyira, mint a többi. Ebben a tanulmányban a terminológiai munka kifejezést a terminológiákkal kapcsolatos tágabb tevékenység megjelölésére használom, míg a terminológiamenedzsment – K.-D. Schmitz (2009) értelmezése szerint – „a terminológiai munka terminológiai adatok rögzítésével és bemutatásával foglalkozó része”. A terminológiai szakirodalom a terminológiai munka különböző típusait meglehetősen eltérően írja le. Számos szinonim kifejezés és poliszémiaeset létezik. Ebben a tanulmányban azonban inkább a terminológiai munka különböző típusainak elemei érdekeltek, és főként azok jellemzőire összpontosítok. A szakirodalomban leírt terminológiai munka különböző típusait itt egymást kiegészítőként kezelem. (1. ábra). A terminológiai munka jellemzőire helyezett hangsúly egyben elméleti erőfeszítés is egy sokrétű és többdimenziós terminológiaelmélet kidolgozására, amelyet g. Budin (2001: 20) említ. A besorolás kísérleti jellegű, és nyitott a további megvitatásra és fejlesztésre. A következőkben, 9Terminologija | 2018 | 25 a különböző megközelítések különféle jellemzőit többé-kevésbé olyan elemekként különítjük el és vizsgáljuk, amelyek sokféle módon összeállíthatók. A különböző felosztási kritériumok csoportosítására kínálkozó számos lehetőség közül öt fő csoportot választottam, amelyeket az alapvető kérdések vezéreltek: kinek, miért, ki által, melyik termék, és hogyan? (Lásd az 1. ábrát). 1. ábra. a terminológiai munka dimenziói 1 0 Anita Nuopponen | A terminológiai munka dimenziói 3. Terminológiai munka KINEK? Célcsoport. A terminológiai munkának különböző célcsoportjai vannak, amelyeknek némileg eltérőek az igényei. Emellett a „kinek” és „ki által” kérdései összefonódnak, és nem mindig választhatók el egymástól. A normatív terminológiai munkát és a terminológiai szabványosítást azért vezették be, hogy kezeljék a szakterület szakértői közötti kommunikáció akadályait, és kielégítsék terminológiai igényeiket. A terminológia használóinak másik nagy csoportját a fordítók alkotják, és gyakran hangsúlyozták, hogy igényeik eltérnek a szaktárgyi szakértők igényeitől (lásd Wright & Wright 1997: 148). Ezenfelül maguk is végeznek terminológiai munkát (erről bővebben az 5. fejezetben). Valóban, különös figyelmet fordítottak arra, hogyan lehet a terminológiai munkát a fordítási munka részeként integrálni (fordításorientált terminológia; pl. Hohnhold 1990; Wright & Wright 1997). E két csoporton kívül a terminológiai munka irányulhat például szervezeteken vagy vállalatokon belüli (pl. műszaki szövegírók), illetve külső felhasználókra (pl. ügyfelekre), hallgatókra, laikusokra és általános közönségre. Továbbá nem minden felhasználó ember, hanem terminológiai munkát végeznek gépi fordítás, gép által olvasható ontológiák, valamint különféle típusú információs rendszerek igényei számára is. 4. MIÉRT VÉGEZZÜNK TERMINOLÓGIAI MUNKÁT? Számtalan oka van annak, hogy miért van szükség terminológiai munkára. Mindazonáltal csak két alapvető dichotómiát veszek szemügyre, amelyek a terminológiai munka mögött húzódnak. Az első a felhasználó szükségleteihez való közvetlenség: a terminológiai munka vagy megelőlegezi a felhasználó igényeit, vagy felkérésre végzik. A második a munka céljával kapcsolatos: a terminológiai munka célja vagy a terminushasználat és a fogalmak használatának befolyásolása egy adott területen, vagy azok leírása. Közvetlenség. A felhasználói igényekhez való közvetlenség szempontjából a terminológiai munka lehet proaktív és éppen időben végzett terminológiai munka (lISe guidelines 2013: 21–23), vagy valami a kettő között. V. lušicky és T. Wissik (2015: 9) számára, akik a fordításorientált terminológiai munkára összpontosítanak, a proaktív terminológiai munka „olyan szövegalapú terminológiai munka, amely a fogalmak és megnevezéseik összegyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozik a fordítási folyamat előtt.” A lISe irányelvei (2013) azonban a kifejezést tágabb tevékenységre használják, amely magában foglalja a terminológiai munka minden olyan típusát, amelyet „a megvitatandó szakterületekkel, a lefordítandó szövegekkel, valamint a hivatkozási terminológiai erőforrásban már jelen lévő [elemekkel] kapcsolatos valószínűsíthető 1 1Terminologija | 2018 | 25 jövőbeli igények felmérésével végeznek.” (lISe irányelvei 2013: 23) legislation to be passed, etc. Terminologists try to anticipate future needs by working on entire domains and text-specific terminology that is not Ebben az értelemben a proaktív terminológiai munka magában foglalja a terminológiai tervezés által megkövetelt tevékenységeket, például egy szervezet, vállalkozás, szakterület, nyelv, ország stb. jelenlegi és jövőbeli igényeinek felmérését. Az Európai Unió például messzemenő terminológiai tervezési stratégiákat dolgozott ki, amelyek meghatározzák az elvégzendő terminológiai munkát (lásd például Fischer 2010). Ezenkívül a terminológia szabványosítása, valamint a vállalatoknál végzett terminológiai munka is proaktív. Kara Warburton (1997: 677) hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak „korán azonosítaniuk kell terminológiai igényeiket, és meg kell tervezniük az igények kielégítésére irányuló intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben csökkentsék a munkát” . Míg a proaktív terminológiai munka jó előre számol az igényekkel, a kontinuum másik végén az igény felmerülésének pillanatában végzett terminológiai munka helyezkedik el. Ezt gyakran ad hoc terminológiának (munkának) nevezik, de a just-in-time, az igény szerinti, az 2013). The term ad-hoc terminology (work) is utilized by different authors for different concepts, for example, as opposite to “systematic termin ology expressz vagy az alkalmi terminológia (munka) kifejezések is jól leírhatják a jellegét (lásd pl. ghallchobhair 2008; lISe report work” – erre később még visszatérek). Az ad hoc vagy just-in-time terminológiai munkát vagy a felhasználó végzi („DIy terminológiai munka”), vagy különféle terminológiai szolgáltatások és központok, illetve házon belüli terminológusok („terminológia igény szerint”). claudia Dobrina (2010: 82) az utóbbi esetet „terminológiai sürgősségi osztályként” írja le, amely „az sürgős és nem túl nagy terjedelmű terminológiai igények kielégítésére jött létre”. Akkor van rá szükség, amikor egyetlen terminológiai problémát vagy terminológiai problémák egy halmazát rövid időn belül meg kell oldani (lISe guidelines 2013: 23; cabré 1999: 152). Igények. Továbbá különbséget lehet tenni a területorientált és a szövegorientált terminológiai munka között (pl. Schmitz 2009). Az előbbi iránti igény a területről ered, és annak ismeretét tekinti kiindulópontjának. Átfogó anyagot gyűjtenek össze, amely magában foglalja a releváns dokumentumok különféle típusait, valamint a megkérdezett és kikérdezett szakterületi szakértőket is (Wright & Wright 1997: 148). A szövegorientált terminológiai munka egyik példája az a fordítók által végzett előkészítő munka, amelyet a fordítandó szövegekben talált terminológiai problémák megoldásakor végeznek. Ezt úgy teszik, hogy 1 2 Anita Nuopponen | A terminológiai munka dimenziói más szövegekben keresnek fordítási ekvivalenseket és egyéb terminológiai adatokat, mielőtt lefordítanák a szöveget. A szisztematikus szakterület-kutatás helyett a fordítók inkább saját terminológiai forrásokat hoznak létre, amelyek „egy szakterület véletlenszerű kivonatait tartalmazzák” (Wright & Wright 1997: 148). A szisztematikus terminológiai munkát (menedzsmentet) „szakterület-vezéreltként”, míg a fordítói orientációjú ad hoc terminológiát „szövegvezéreltként” is leírták (Wright & Wright 1997: 147; Faber 1999: 98). Cél. A terminológiai munka fő célja és feladata kezdettől fogva az volt, hogy elősegítse a kölcsönös megértést a szakterületeken belül, valamint a nyelvi és egyéb határokon átívelően. Ennek elvégzéséhez két megközelítés alkalmazható: a leíró vagy a normatív (előíró) terminológiai munka. A leíró terminológiai munka ideális esetben olyan terminológiai termékeket (szójegyzékeket, terminológiai adatbázisokat stb.) eredményezne, amelyek lefedik a célterület valamennyi terminológiai és fogalmi változatát, és megjegyzésekkel látják el a változatok közötti kapcsolatokat, a legmegfelelőbb változat kiválasztását pedig a felhasználóra bízzák. A normatív vagy előíró terminológiai munka célja, hogy „a célközönség elfogadja az előnyben részesített terminust, és kerülje az elutasítottakat” (Karsch 2014: 294), például egy vállalat termékével vagy szolgáltatásával, jogrendszerrel stb. kapcsolatos terminológia esetében. A legtöbb munkafolyamathoz ugyanazok a módszerek alkalmazhatók, mivel a leíró munka a normatív munkafolyamat első részét képezi (lásd cabré 1999: 132). E két terminológiai munkatípus mellett Helmut Felber (1984: 189) emlékeztet bennünket arra, hogy létezik a terminográfiának az a típusa is, amelyet „olyan tudományos közösségek használnak, amelyek azon az elképzelésen alapulnak, hogy a tudományos fogalmak állandó változásban vannak. Számukra a tudományos terminológia csak ajánlható, de nem írható elő.” 5. KI ÁLTAL? Szakértelem. Azokat, akik valamilyen módon terminológiákkal foglalkoznak, nagyjából három, egymást átfedő kategóriába lehet sorolni: „alkotók”, „összeállítók és közvetítők”, valamint „felhasználók”. Az első csoportba a szakterületi szakértők (szinonimák: tárgyspecialisták, szakterületi szakértők, SME) tartoznak, akik elsősorban létrehozzák és használják saját szakterületük fogalmait és terminusait (Sager 1990: 197; cabré 1999: 121). Fogalmi rendszereket hoznak létre, meghatározzák a fogalmakat, és megállapodnak a közös terminológiáról – vagy a sajátjukat népszerűsítik. Az ilyen terminológiai munka eredményeit vagy explicit, vagy implicit módon dokumentálják szab- 1 3Terminologija | 2018 | 25 ványokban, kézikönyvekben, cikkekben, tankönyvekben, műszaki dokumentumokban stb. A terminológiai módszerek, az ISo-szabványok és az útmutatók e csoportot célozzák meg. E terminológiai „alkotók” munkája „elsődlegesnek” tekinthető ahhoz képest, amit a terminológusok és a terminológiai adatok gyűjtésében és elemzésében, valamint terminológiai termékek előállításában és terjesztésében részt vevő más személyek végeznek („másodlagos”). A harmadik csoportot, a „felhasználókat” azok alkotják, akiknek munkájuk során terminusokra és fogalmakra van szükségük, például a fordítók, a műszaki írók, a tanárok, az információs és dokumentációs szakemberek, a laikusok és a diákok, valamint azok, akik az adott területen dolgoznak. A „felhasználók” terminológiával kapcsolatos munkája például a releváns terminusok, fogalmak, definíciók és ekvivalensek („tercier” elemek) kereséséből áll. A terminológiával kapcsolatos munkát végző csoportok közötti különbség abban rejlik, hogy milyen kapcsolatban állnak a terminológiai munka tárgyával, illetve milyen szintű szakértelemmel rendelkeznek az adott szakterületen. A kontinuum egyik végén a szakterületi szakértők állnak, akik „birtokolják” a terminológiát, vagyis ismerik saját területük terminológiáját, és beleszólásuk van abba, hogy mely terminusokat válasszák ki, valamint hogyan határozzák meg a fogalmakat. Döntő szerepet töltenek be a terminológiai projektcsoportokban, ezért a terminológusoknak konzultálniuk kell velük (lásd például Picht & Draskau 1985: 167; cabré 1999: 121), valamint az általuk írt dokumentumokat is tanulmányozniuk kell. A kontinuum másik végén azok állnak, akik úgy végeznek terminológiai munkát vagy úgy keresnek terminológiát, hogy nem szakemberei az adott szakterületnek. E két végpont között helyezkedik el az a terminológiai munkatípus, amelyet terminológusok és szakterületi szakértők együttműködésben végeznek (lásd alább). Meg kell jegyezni, hogy a szakértő egyben „felhasználó” is, és például egy terminológus vagy fordító szintén lehet szakértő és „létrehozó” (a szakértelemről bővebben lásd például Karsch 2014: 295–296). Együttműködés. A munka megszervezését illetően az együttműködés mértéke alapján különbséget tehetünk a terminológiai munka között, attól függően, hogy az egyéni, szervezeten belüli vagy szervezetek közötti erőfeszítés-e. Emellett a nemzeti és nemzetközi együttműködés dimenziója már a kezdetektől jelen volt. Ideális esetben a terminológiai munka együttműködésen alapuló erőfeszítés, és a szakirodalomban különböző együttműködési modelleket javasoltak (Felber 1984: 29; Picht & Draskau 1985; Karsch 2014), amelyek alapmodellje legalább egy terminológus és egy szakterületi szakértő közötti együttműködést követel meg. Heribert Picht & Jennifer Draskau (1985: 167) még azt is megjegyzik, hogy „Azok a terminológusok [–], akik úgy képzelik, hogy munkájuk szakértői tanácsadás nélkül is sikeres lehet [–], félreértették szakmájuk néhány 1 4 Anita Nuopponen | A terminológiai munka dimenziói alapvető elvét”. A legújabb fejlemények a webalapú platformok és felhőszolgáltatások által lehetővé tett közösségi forrásbevonási erőfeszítések (Karsch 2014). Folytonosság. A terminológiai munka lehet önálló, egyszeri vagy ismétlődő tevékenység, illetve lehet folyamatos gyakorlat, amely egy szervezet folyamataiba vagy például egy fordító munkájába integrálódik. Egyes projekteket csak egyszer hajtanak végre, máskor azonban megismétlik őket – ahogyan például a szabványosítás esetében történik. Ennek oka, hogy a szakterületek nem statikusak, hanem változások következnek be, amelyek a fogalmakra, a fogalmi rendszerekre és a terminusokra is hatással vannak. A terminológiai projektek az átfogó vállalkozásoktól a korlátozottabb tevékenységekig terjedhetnek: kezdődhetnek egy projektcsoport létrehozásával, tervezéssel és költségvetés-készítéssel stb., és végül például egy szótár vagy egy terminológiai adatbázis bejegyzéskészletének formájában elkészült termékkel zárulhatnak. A terminológiai szakirodalom meglehetősen gyakran projektként írja le a terminológiai munkát, noha nem mindig lehetséges, sőt nem is mindig szükséges ilyen terjedelemben eljárni. Sok esetben elegendő lenne egy kisebb léptékű terminológiai munka, például ad hoc munkához, lekérdezések megválaszolásához vagy terminológiai adatbázis karbantartásához, a hiányzó bejegyzések, ekvivalensek vagy szakterületi terminológiák felkutatása céljából. Amint fentebb említettük, a terminológiai munkát folyamatos folyamatként is végzik, például egy vállalatban vagy szervezetben. Az ilyen jellegű terminológiai munkára különösen akkor lenne megfelelő a terminológiamenedzsment kifejezés, amikor terminológiamenedzsment-rendszert alkalmaznak. Például Cristina Valentini (2016: 35) a Szabadalmi Együttműködési Szerződés Terminológiai Adatbázisa (PCT) terminológiakezelését a következőképpen írja le: „a fogalmakkal és terminusokkal naponta járulnak hozzá a PCT munkatársai közül a terminológusok, a fordítók és a rövid távú terminológiai gyakornokok. A hozzájárulások magukban foglalhatják a PCT terminológiai adatbázisában nem szereplő fogalmakhoz új rekordok létrehozását, illetve a meglévő rekordok kiegészítését hiányzó nyelvek hozzáadásával.” 6. MELYIK TERMÉK? Termék. A terméktől függően a terminológiai munkafolyamatok különböznek egymástól – legalábbis a végső lépésekben, amikor az eredményeket összeállítják és bemutatják. A „termékkontinuum” egyik végén egyetlen terminus, meghatározás vagy ekvivalens áll, például terminológiai lekérdezések feldolgozásakor vagy terminológiai adatbázisba való bejegyzések hozzáadásakor. A másik végén kiterjedt terminológiai szókincs található például nyomtatott kiadvány, e-könyv, PDF, weboldalak, egy terminológiai adatbázis bejegyzéseinek halmaza vagy egy teljes terminológiai adatbázis formájában. Másik 2 1Terminologija | 2018 | 25 ISO 1087-1 2000 Terminológiai munka – Szójegyzék – 1. rész. Elmélet és alkalmazás, Genf: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. ISO 704 2009 Terminológiai munka – Alapelvek és módszerek, Genf: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Szabványügyi Szervezet. Karsch B. 2014: Terminológiai munka és crowdsourcing. Megegyezés a tömeggel. – A terminológia kézikönyve. F. Steurs, H. Kockaert (szerk.), Amszterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing company, 291–303. Kuhmonen K. 1999: Betekintés a terminológiai szolgáltatás kulisszái mögé. – A bizottságoktól a terminológiai közös munkáig. K. Kuhmonen (szerk.), Helsinki: Tekniikan Sanastokeskus, 154–158. laurén c., Myking J., Picht H. 1997: A terminológia mint tudományág, lund: Studentlitteratur. lISe-irányelvek 2013: chiocchetti e., Heinisch-obermoser B., löckinger g., lušicky V., ralli n., Stanizzi I. & Wissik T. Irányelvek az együttműködésen alapuló jogi/közigazgatási terminológiai munkához, Bolzano: eurAc research. lušicky V., Wissik T. 2015: Eljárási kézikönyv a terminológiai munkához. Fordításorientált terminológiai munka. Elérhető itt: http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.731.8552&rep=rep1&type=pdf. Myking J. 2001: Szocioterminológia, terminológiatervezés és szabványosítás. – IITF Journal 12, 1–2. szám, 49–64. Myking J. 2007: Dichotómiák: lehetetlenek és nélkülözhetetlenek? – Bizonyítékokon alapuló szaknyelv – Fordítás, szöveg és terminológia. Ahmad K., Rogers M. (szerk.), 265–283. Elérhető itt is: http://www.computing.surrey.ac.uk/lsp2003/ lSP ProceeDIngS.pdf. Picht H., Draskau J. 1985: Terminológia: Bevezetés, Surrey: a Surrey-i Egyetem. Pointer-jelentés PoInTer – Javaslatok a terminológia európai működési infrastruktúrájára. 1996. Elérhető: http://www.computing.surry.ac.uk/ai/pointer/report/intro.html. rey A. 1995: Tanulmányok a terminológiáról. Fordította és szerkesztette J.c. Sager, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing company. Sager J. 1990: Gyakorlati kurzus a terminológiai feldolgozásról, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing company. Schmitz K.-D. 2009: A terminológiai munka alkalmazott alapelvei. Diák. Terminológiai nyári iskola, 2009. július 06–10., cologne. Elérhető itt: http://www.termnet.org/downloads/english/events/tss2009/TSS2009_ KDS_TerminologyWork.pdf. Steurs F., Kockaert H. 2014: A terminológia kézikönyve 1, Amszterdam/Philadelphia: John Benjamins Kiadó. Tamás D., Papp M. e., Petz A. 2016: A fordító mint terminológus. – A modern fordító és tolmács. Ildikó Horváth (ed.), Budapest: eötvös loránd university, 57–78. Elérhető: http://www.eltereader.hu/ media/2016/04/HorvathTheModernTranslator.pdf. Temmerman r. 2000: A terminológialeírás új útjai felé: A szociokognitív megközelítés, Amszterdam/Philadelphia: John Benjamins Kiadó. Valentini c. 2016: Minőség-ellenőrzés a terminológiamenedzsmentben. – Terminológiai adatbázisok és nyelvészeti kapcsolt nyílt adatok. H. erdman Thomsen, A. Pareja-lora, B. nistrup Madsen (szerk.), copenhagen Business School, 34–43. Elérhető itt: http://openarchive.cbs.dk/handle/10398/9323. Valentini c., Westgate g., rouquet P. 2016: A Szellemi Tulajdon Világszervezetének PcT terminológiai adatbázisa. Többnyelvű szabadalmi terminológiai adatbázis tervezése. – Terminológia. International Journal of Theoretical and Applied Issues in Specialized Communication 22, 2. szám, 171–200. Warburton K. 1997: globalizáció és terminológiamenedzsment. – A terminológiamenedzsment kézikönyve: Alkalmazásorientált terminológia 2. összeállította: S. e. Wright, g. Budin, Amszterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 677–696. Wright S. e., Budin g. 1997a: Terminológiakezelési kézikönyv: A terminológia alapvető szempontjai 1, Amszterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Wright S. e., Budin g. 1997b: Terminológiakezelési kézikönyv: Alkalmazásorientált terminológia 2, Amszterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Wright S. e., Wright l. D. 1997: Terminológiakezelés műszaki fordításhoz. – Terminológiakezelési kézikönyv 1: A terminológia alapvető szempontjai. összeállította S. e. Wright, g. Budin, Amszterdam/ Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–159. Wüster e. 1969: A terminológiai munka négy dimenziója. – Tájékoztató tolmácsok és Übersetzer 2/15 (március), 1–6. 2 2 Anita Nuopponen | A terminológiai munka dimenziói A terminológiai munka aspektusai Straipsnyje aptariami įvairūs terminologijos darbo aspektai. Nagrinėjama terminologijos literatūra, ieškant aiškių ir numanomų dichotomijų ir trichotomijų, susijusių su célcsoport, a szükséglet kielégítésének sürgőssége, különféle szükségletek, cél, szakértelem, együttműködés, folytonosság, termék, nyelv, anyag, eszköz, orientáció és rendszeresség. A kutatás eredményeként a terminológiai munka több szempontú tipológiáját (fogalmi rendszerét) mutatták be, amelynek kategóriái különféleképpen kombinálhatók. Például a terminológiai munka lehet önálló, egyszeri vagy ismétlődő tevékenység, amelynek terméke nyomtatott, e-könyvvagy PDF-formátumban elkészített, weboldalon közzétett, illetve terminológiai szócikkek gyűjteményeként terminológiai adatbankba helyezett terminológiai szótár. Ezenkívül a terminológiai munka lehet szervezett, együttműködésen alapuló tevékenység, amelyet egy projektcsoport, egy szervezeti egység vagy egy hivatásos terminológus végez; továbbá lehet a fordító vagy a szakmai szövegek készítőjének munkarésze, amelyet folyamatosan vagy szükség szerint végeznek. A korszerű terminológiai munka rendkívül sokféle. Olyan módszerekre és elvekre, kézikönyvekre és útmutatókra van szüksége, amelyek képesek átfogni a különféle szükségleteket, és megfelelő alapot nyújtanak a terminológiai munka különböző típusaihoz: a terminológiai tervezéshez, a gyorsan elvégzendő terminológiai munkához, a különböző célcsoportok számára tervezett tevékenységhez, beleértve a számítástechnikai megoldásokat, a projekteket, a folyamatos terminológiai rendezést stb. beérkezett 2018-07-03 Anita nuopponen university of Vaasa P.O. Postafiók 700 65101 Vaasa Finnország