Dimensions of Terminology Work

A terminológiai munka dimenziói ANITA NUOPPONEN University of Vaasa KULCSSZAVAK: terminológiai munka, normatív terminológiai munka, leíró terminológiai munka, dichotómiák, fordításorientált terminológiai munka, terminográfia, terminológiamenedzsment, szabványosítás, fogalomorientáció, terminusorientáció 1. BEVEZETÉS A normatív/leíró, a szisztematikus/ad hoc, az egy- és többnyelvű, valamint a fogalom-/terminusorientált megközelítés néhány olyan dichotómia vagy trichotómia, amely a terminológiai tevékenységekkel foglalkozó szakirodalomban előfordul. Dichotómiák: lehetetlenek és nélkülözhetetlenek? Johan Myking (2007: 265) tanulmányában részletesen tárgyalja a terminológia területének elméleti alapjaira vonatkozó leggyakoribb di-/trichotómiákat. Ezeket „e diszciplína metadiskurzusának fontos jellemzőiként” tartja számon, és amellett érvel, hogy tanulmányozásuk „hozzájárulhat a terminológia területén uralkodó állapot, valamint az aktuális feszültségek és fejlődési irányok jobb megértéséhez”. Ezek a dichotómiák gyakran az új elméleti megközelítések indoklásának kiindulópontjai is (lásd például Myking 2001, 2007; Budin 2001; Antia 2001; Cabré 1999, 2003; Temmerman 2000). Ebben a tanulmányban a gyakorlati terminológiai munkához kapcsolódó dichotómiákat és trichotómiákat a terminológiai munka dimenzióinak kifejezéseként értelmezem. Ez a tanulmány a terminológiai munka jelenlegi helyzetét vizsgáló kutatáshoz járul hozzá. A terminológiai munka előzetes, többdimenziós tipológiáját (fogalmi rendszerét) vázolja fel, tizenhárom felosztási kritériumot, azaz „dimenziót” tárgyalva, amelyek a célcsoporthoz, a célhoz, az összeállítóhoz, a termékhez vagy a módszerhez kapcsolódó csoportokba sorolhatók. A szakirodalomban már megalapozott di-/trichotómiák mellett olyan újakat is kerestem, amelyek a terminológiákkal végzett munka különböző módjainak alapos vizsgálata során fedezhetők fel. Ezek feltárják a terminológiai munka különböző típusainak felosztási kritériumait, valamint a terminológiai munkának tekinthető tevékenységek és például a lexikográfiához tartozó tevékenységek közötti határokat. Emellett néhány bevett dichotómiát átrendeztem. 6 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work A források a terminológia területének elméletéről és gyakorlatáról szóló szakirodalmat foglalják magukban: folyóiratokat, konferenciabeszámolókat, a terület áttekintéseit, kézikönyveket (pl. Wright & Budin 1997a, b; Steurs & Kockaert 2014; Felber 1984), tankönyveket (pl. Cabré 1999; Picht & Draskau 1985; Sager 1990), útmutatókat és szabványokat (ISO 1087; ISO 704). A következőkben a terminológiai munka fogalmát és az arra használt megnevezéseket tárgyalom, majd keretet dolgozok ki a terminológiai munka különböző dimenzióinak és jellemzőinek elemzéséhez. Ezt követően mindegyiket részletesebben vizsgálom. 2. TERMINOLÓGIAI MUNKA Az ISO 1087-1 (2000) szabvány a terminológiai munkát „a fogalmak és megnevezéseik szisztematikus gyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával kapcsolatos munkaként” határozza meg. Az ISO 704 (2009: v) a terminológiai munka fő tevékenységei közé sorolja a következőket: — „a fogalmak és a fogalomközi kapcsolatok azonosítása; — fogalmi rendszerek elemzése és modellezése az azonosított fogalmak és fogalomközi kapcsolatok alapján; — a fogalmi rendszerek ábrázolása fogalmi diagramok segítségével; — a fogalmak meghatározása; — megnevezések (elsősorban terminusok) hozzárendelése minden egyes fogalomhoz egy vagy több nyelven; — terminológiai adatok rögzítése és bemutatása, főként nyomtatott és elektronikus médiában (terminográfia).” Általában egyetértek az ISO 1087 (2000) terminológiai munkára vonatkozó meghatározásával, de e tanulmány céljaira valamelyest tágabban értelmezném, hogy többek között a „nem szisztematikus”, terminológiához kapcsolódó munkát is tárgyalhassam, és változatosabb gyakorlatokat vizsgálhassak. A terület szakirodalmában a következő alternatív megnevezésekkel is találkozunk a terminológiai munka: terminográfia, terminológiamenedzsment, terminológiafeldolgozás és a terminológia megnevezésére. Ez utóbbi (terminológia) gyakran szerepel a szakirodalomban. Vesna Lušicky és Tanja Wisisik (2015: 8) például a következőképpen határozza meg ezt a tevékenységet: „A terminológia célja, hogy rögzítse és rendszerezze a szaknyelvi terminusok jelentését és használatát, és ezeket különféle terminológiai forrásokban, például (online) terminológiai adatbázisokban, szótárakban, fogalomtárakban és terminológiai szabványokban tegye elérhetővé, hogy szövegekben, fordításban és szakmai diskurzusban felhasználhassák őket.” Terminologija | 2018 | 25 7 Mindazonáltal inkább kerülném a terminology terminusnak ezt a többértelmű használatát, mivel a szövegkörnyezetből nem mindig világos, hogy a szerzők melyik „terminológiáról” beszélnek (kutatási területről, tudományágról, terminológiai munkáról, terminuskészletről, terminusjegyzékről stb.). A terminography terminust, a lexicography mintájára alkották meg; Alain Rey a hetvenes években az „alkalmazott leíró terminológia” megnevezéseként javasolta (Rey 1995: 23, 129). A Terminography terminus a terminology work mellett meghonosodott a nemzetközi angol nyelvhasználatban. Megjelenik például az ISO 704-ben (2009), ahogyan fentebb láttuk, valamint az ISO 1087-ben (2000) is, de ott „a terminológiai munka terminológiai adatok rögzítésével és bemutatásával foglalkozó része” értelemben, amely „terminológiai adatbázisok, szójegyzékek, tezauruszok vagy más kiadványok formájában jelenhet meg”. A terminology work vagy a terminography helyett Sue Ellen Wright és Gerhard Budin (1997a) a terminology management terminust használja, azzal indokolva ezt, hogy jobban illeszkedik az angol nyelvhasználathoz, és az „information management” kifejezés analógiájára épül (uo. 1997a: 2). Szerintük a terminology management „a terminológiai információk strukturálásából, tárolásából, cseréjéből, terjesztéséből és szövegalkotási célú felhasználásából (beleértve a szótárakat stb.)” áll. Számukra a terminográfia a terminológiai információk rögzítésének tevékenysége, nem pedig a tágabb tevékenység. Klaus-Dirk Schmitz (2009) ezzel szemben az ISO 704 szerinti terminology work használatot részesíti előnyben, de a terminography helyett a terminology management terminust kívánja használni (lásd még Lušický & Wissik 2015: 8). Juan Sager (1990) a terminology processing terminust használja, amely azonban nem terjedt el annyira, mint a többi. Ebben a cikkben a terminology work terminust a terminológiákhoz kapcsolódó tágabb tevékenységre használjuk, míg a terminology management – K.-D. Schmitz (2009) értelmezése szerint – „a terminológiai munka terminológiai adatok rögzítésével és bemutatásával foglalkozó része”. A terminológiai szakirodalom meglehetősen eltérően írja le a terminológiai munka különféle típusait. Számos szinonim terminus és többértelműség fordul elő. Ebben a tanulmányban azonban inkább a terminológiai munka különböző típusainak elemei érdekeltek, és főként azok jellemzőire összpontosítok. A szakirodalomban leírt terminológiai munkatípusokat itt egymást kiegészítőként kezelem (1. ábra). A terminológiai munka jellemzőire való összpontosítás elméleti hozzájárulás ahhoz a sokoldalú és többdimenziós terminológiaelmélethez is, amelyet G. Budin (2001: 20) említ. A felosztás előzetes jellegű, és további vitára, fejlesztésre nyitott. A következőkben, 8 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work a különböző megközelítések jellemzőit különválasztjuk, és többé-kevésbé olyan elemekként vizsgáljuk, amelyek sokféleképpen összeilleszthetők. A különféle felosztási kritériumok csoportosítására kínálkozó számos lehetőség közül öt fő csoportot választottam, az alábbi alapvető kérdések mentén: kinek, miért, ki által, milyen terméket és hogyan? (Lásd az 1. ábrát.) 1. ábra. A terminológiai munka dimenziói Terminologija | 2018 | 25 9 3. K I N E K S Z Ó L A T E R M I N O L Ó G I A I M U N K A? Célcsoport. A terminológiai munkának különféle célcsoportjai vannak, amelyek igényei némileg eltérnek. Emellett a „kinek” és a „ki által” kérdései összefonódnak, és nem mindig választhatók szét. A normatív terminológiai munka és a terminológiai szabványosítás azért jött létre, hogy kezelje a szakterületi szakértők közötti kommunikáció akadályait, és kielégítse terminológiai igényeiket. A terminológia felhasználóinak másik nagy csoportját a fordítók alkotják; gyakran hangsúlyozták, hogy igényeik eltérnek a szakterületi szakemberekétől (lásd Wright & Wright 1997: 148). Ráadásul ők maguk is végeznek terminológiai munkát (bővebben az 5. fejezetben). Különös figyelmet fordítottak arra, miként illeszthető be a terminológiai munka a fordítási folyamatba annak részeként (fordításorientált terminológia; pl. Hohnhold 1990; Wright & Wright 1997). E két csoport mellett a terminológiai munka irányulhat például szervezetek vagy vállalatok belső (pl. műszaki szövegírók) vagy külső felhasználóira (pl. ügyfelek), diákokra, laikusokra és a széles közönségre. Továbbá nem minden felhasználó ember: terminológiai munka készül gépi fordításhoz, géppel olvasható ontológiákhoz és különféle információs rendszerek igényeinek kielégítésére is. 4. M I É R T V É G Z Ü N K T E R M I N O L Ó G I A I M U N K Á T? Számtalan oka van annak, hogy miért van szükség terminológiai munkára. Most azonban csak két alapvető, a terminológiai munka mögött meghúzódó dichotómiát tárgyalok. Az első a felhasználói igények sürgőssége: a terminológiai munka vagy előre felméri a felhasználó igényeit, vagy kérésre végzik. A második a munka céljával függ össze: a terminológiai munka célja vagy az, hogy befolyásolja, vagy az, hogy leírja egy szakterület terminusainak és fogalmainak használatát. Sürgősség. A felhasználói igények sürgőssége szempontjából a terminológiai munka lehet proaktív, azonnali igényhez igazodó, vagy a kettő közötti típus (LISE Guidelines 2013: 21–23). V. Lušicky és T. Wissik (2015: 9), akik a fordításorientált terminológiai munkára összpontosítanak, a proaktív terminológiai munkát „olyan szövegalapú terminológiai munkaként” határozzák meg, „amely a fogalmak és megnevezéseik gyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozik a fordítási folyamat előtt”. A LISE Guidelines (2013) azonban tágabb értelemben használja a kifejezést, minden olyan terminológiai munkára, amelyet „a valószínű 10 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work a jövőbeli igények, amelyek a megvitatandó szakterületekre, a lefordítandó szövegekre, az elfogadandó jogszabályokra stb. vonatkoznak. A terminológusok a jövőbeli igényeket úgy próbálják előre jelezni, hogy teljes szakterületekkel és olyan szövegspecifikus terminológiával foglalkoznak, amely még nem szerepel a hivatkozási alapként szolgáló terminológiai erőforrásban.” (LISE Guidelines 2013: 23) Ebben az értelemben a proaktív terminológiai munka magában foglalja a terminológiai tervezéshez szükséges tevékenységeket, például a szervezet, a vállalkozás, a szakterület, a nyelv, az ország stb. jelenlegi és jövőbeli igényeinek felmérését. Az EU például messzire mutató terminológiai tervezési stratégiákat dolgozott ki, amelyek meghatározzák az elvégzendő terminológiai munkát (lásd például Fischer 2010). Emellett a terminológia szabványosítása, valamint a vállalatoknál végzett terminológiai munka is proaktív. Kara Warburton (1997: 677) hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak „korán fel kell mérniük terminológiai igényeiket, és meg kell tervezniük az azok kielégítésére szolgáló intézkedéseket, hogy a jövőben csökkentsék a munkaterheket”. Míg a proaktív terminológiai munka jóval előre számol az igényekkel, a kontinuum másik végén az igény felmerülésének pillanatában végzett terminológiai munka áll. Ezt gyakran ad hoc terminológiának (munkának) nevezik, de a just-in-time, igény szerinti, expressz vagy alkalmi terminológia (munka) kifejezések is jól jellemezhetik (lásd például Ghallchobhair 2008; LISE Report 2013). Az ad hoc terminológia (munka) kifejezést különböző szerzők különböző fogalmakra használják, például a „szisztematikus terminológiai munka” ellentéteként, amelyre később még visszatérek. Az ad hoc vagy just-in-time terminológiai munkát vagy maga a felhasználó végzi („csináld magad terminológiai munka”), vagy különféle terminológiai szolgáltatások és központok, illetve vállalaton belüli terminológusok („igény szerinti terminológia”). Claudia Dobrina (2010: 82) az utóbbi esetet „terminológiai sürgősségi osztálynak” nevezi, amely „a sürgős és nem túl nagy terjedelmű terminológiai igények kielégítésére jött létre”. Akkor van rá szükség, amikor rövid idő alatt kell megoldani egyetlen terminológiai problémát vagy problémák egy csoportját (LISE Guidelines 2013: 23; Cabré 1999: 152). Igények. Továbbá különbséget tehetünk a szakterület-központú és a szövegközpontú terminológiai munka között (pl. Schmitz 2009). Az előbbi iránti igény a szakterületből ered, és a szakterületi tudás szolgál kiindulópontként. Átfogó anyagot gyűjtenek össze, beleértve a releváns dokumentumok különféle típusait, továbbá interjúkat készítenek a szakterület szakértőivel és konzultálnak velük (Wright & Wright 1997: 148). A szövegközpontú terminológiai munka példája az a fordítók által végzett előkészítő munka, amelynek során megoldják az általuk fordított szövegekben felmerülő terminológiai problémákat. Ezt úgy végzik, hogy konz- Terminologija | 2018 | 25 11 ultálnak más szövegeket a fordítási megfelelőkre és egyéb terminológiai adatokra vonatkozóan, mielőtt lefordítanák a szöveget. A szisztematikus szakterületi vizsgálat helyett a fordítók inkább saját terminológiai erőforrásokat hoznak létre, „amelyeket egy szakterület véletlenszerű kivonataival bocsátanak rendelkezésükre” (Wright & Wright 1997: 148). A szisztematikus terminológiai munkát (menedzsmentet) „szakterület-vezéreltnek”, a fordítóközpontú ad hoc terminológiát pedig „szövegvezéreltnek” is nevezik (Wright & Wright 1997: 147; Faber 1999: 98). Cél. A terminológiai munka fő célja és feladata kezdettől fogva az volt, hogy elősegítse a kölcsönös megértést a szakterületeken belül, valamint a nyelvi és egyéb határokon átívelően. Ennek érdekében két megközelítés alkalmazható: leíró vagy normatív (előíró) terminológiai munka. Ideális esetben a leíró terminológiai munka olyan terminológiai termékeket (szójegyzékeket, terminológiai adatbázisokat stb.) eredményez, amelyek lefedik a célszakterület valamennyi terminológiai és fogalmi változatát, és ismertetik a változatok közötti kapcsolatokat, a legmegfelelőbb változat kiválasztását pedig a felhasználóra bízzák. A normatív vagy előíró terminológiai munka célja, hogy „a célközönséget az előnyben részesített terminus használatára és az elutasított terminusok kerülésére ösztönözze” (Karsch 2014: 294), például egy vállalat termékére vagy szolgáltatására, jogrendszerre stb. vonatkozó terminológia esetében. A legtöbb munkafolyamatban ugyanazok a módszerek alkalmazhatók, mivel a leíró munka a normatív munkafolyamat első részét alkotja (lásd Cabré 1999: 132). In addition to these two types of terminology work, Helmut Felber (1984: 189) reminds us that there is also the type of terminography “used by scientific communities which is based on the idea that scientific concepts are in a constant flux. For them scientific terminology can only be recommended but not prescribed.” 5. KI VÉGZI? Szakértelem. A terminológiával valamilyen módon foglalkozók nagyjából három, egymással átfedő kategóriába sorolhatók: „alkotók”, „összeállítók és közvetítők”, valamint „felhasználók”. Az első csoport tagjai a szakterületi szakértők (szinonimák: szakterületi specialisták, tárgyi szakértők, SME), akik elsősorban saját szakterületük fogalmait és terminusait alkotják meg és használják (Sager 1990: 197; Cabré 1999: 121). Fogalmi rendszereket hoznak létre, meghatározzák a fogalmakat, és megállapodnak a közös terminológiában – vagy saját terminológiájukat népszerűsítik. Az ilyen típusú terminológiai munka eredményeit a szabványokban vagy azokban kifejezetten vagy hallgatólagosan dokumentálják- 12 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work … útmutatók, kézikönyvek, cikkek, tankönyvek, műszaki dokumentumok stb. A terminológiai módszereket, az ISO-szabványokat és az útmutatókat ennek a csoportnak szánták. E terminológiai „alkotók” munkája „elsődlegesnek” tekinthető, szemben azzal, amit a terminológusok és más érintettek tesznek a terminológiai adatok gyűjtése és elemzése, valamint terminológiai termékek előállítása és terjesztése során („másodlagos”). A harmadik csoport, a „felhasználók” azokból áll, akiknek munkájuk során szükségük van terminusokra és fogalmakra, például fordítókból, műszaki szövegírókból, tanárokból, információs és dokumentációs szakemberekből, laikusokból és diákokból, valamint az adott területen dolgozókból. A „felhasználók” terminológiával kapcsolatos munkája például a releváns terminusok, fogalmak, definíciók és ekvivalensek keresése („harmadlagos”). A terminológiai munkát végző csoportok közötti különbség abban rejlik, hogy milyen kapcsolatban állnak a terminológiai munka tárgyával, és milyen szintű szakértelemmel rendelkeznek az adott szakterületen. A folytonosság egyik végén a szakterületi szakértők állnak, akik „birtokolják” a terminológiát, vagyis ismerik saját területük terminológiáját, és beleszólásuk van abba, hogy mely terminusokat választják ki, és hogyan határozzák meg a fogalmakat. Meghatározó szerepük van a terminológiai projektcsoportokban, ezért a terminológusoknak konzultálniuk kell velük (lásd például Picht & Draskau 1985: 167; Cabré 1999: 121), valamint az általuk írt dokumentumokkal. A folytonosság másik végén azok állnak, akik úgy végeznek terminológiai munkát vagy keresnek terminológiát, hogy nem szakértői az adott szakterületnek. A két végpont között helyezkedik el a terminológusok és a szakterületi szakértők együttműködésével végzett terminológiai munka (lásd alább). Meg kell jegyezni, hogy a szakértő egyben „felhasználó” is, és például egy terminológus vagy fordító szintén lehet szakértő és „alkotó” (a szakértelemről bővebben lásd például Karsch 2014: 295–296). Együttműködés. A munka megszervezése szempontjából különbséget tehetünk a terminológiai munka között az együttműködés mértéke alapján, attól függően, hogy egyéni, szervezeten belüli vagy szervezetek közötti tevékenységről van-e szó. Emellett a nemzeti és nemzetközi együttműködés dimenziója már a kezdetektől jelen van. A terminológiai munka legjobb esetben együttműködésen alapuló tevékenység, és a szakirodalom különféle együttműködési modelleket javasolt (Felber 1984: 29; Picht & Draskau 1985; Karsch 2014); az alapmodell legalább egy terminológus és egy szakterületi szakértő közötti együttműködést kíván meg. Heribert Picht & Jennifer Draskau (1985: 167) még arra is rámutat, hogy „Azok a terminológusok [–], akik azt képzelik, hogy munkájuk szakértői tanácsadás nélkül is sikeres lehet [–], félreértették a... néhány alapvető Terminologija | 2018 | 25 13 szakmájuk alapelveit”. A legújabb fejlemények közé tartoznak a webalapú platformok és felhőszolgáltatások által lehetővé tett közösségi adatgyűjtési kezdeményezések (Karsch 2014). Folytonosság. A terminológiai munka lehet önálló, egyszeri vagy ismétlődő tevékenység, de lehet egy szervezet folyamataiba vagy például egy fordító munkájába beépülő folyamatos gyakorlat is. Egyes projekteket csak egyszer hajtanak végre, másokat azonban megismételnek – például a szabványosítás során. Ennek oka, hogy a szakterületek nem statikusak, hanem változások történnek, amelyek a fogalmakra, a fogalmi rendszerekre és a terminusokra is hatással vannak. A terminológiai projektek a kiterjedt vállalkozásoktól a szűkebb körűekig terjedhetnek: projektcsoport létrehozásával, tervezéssel, költségvetés készítésével stb. kezdődnek, és végül például egy szótár vagy egy terminológiai adatbázisban elhelyezett bejegyzéskészlet formájában elkészült termékkel zárulnak. A terminológiai szakirodalom gyakran projektként írja le a terminológiai munkát, jóllehet nem mindig lehetséges, sőt nem is szükséges ilyen messzire menni. Sok esetben elegendő a kisebb léptékű terminológiai munka, például az alkalmi munka, a kérdések megválaszolása vagy a terminológiai adatbázis karbantartása a hiányzó bejegyzések, megfelelőik vagy résztématerületi terminológiák feltárása érdekében. Mint fentebb említettük, a terminológiai munka folyamatos tevékenységként is végezhető, például egy vállalatnál vagy szervezetnél. Erre a terminológiai munkára különösen akkor illik a terminológiamenedzsment megnevezés, ha terminológiamenedzsment-rendszert használnak. Cristina Valentini (2016: 35) például a Szabadalmi Együttműködési Szerződés terminológiai adatbázisának (PCT) terminológiamenedzsmentjét a következőképpen írja le: „A PCT munkatársai közé tartozó terminológusok, fordítók és rövid távú terminológiai gyakornokok naponta járulnak hozzá fogalmak és terminusok létrehozásához. A hozzájárulások magukban foglalhatják a PCT terminológiai adatbázisában még nem szereplő fogalmak új rekordjainak létrehozását, illetve a meglévő rekordok kiegészítését hiányzó nyelvek hozzáadásával.” 6. M I L Y E N T E R M É K? Termék. A terméktől függően a terminológiai munkafolyamatok különböznek egymástól – legalábbis az utolsó lépésekben, amikor az eredményeket összeállítják és bemutatják. A „termék folytonosságának” egyik végén egyetlen terminus, definíció vagy ekvivalens áll, például terminológiai kérdések feldolgozásakor vagy terminusadatbázisba való bejegyzések felvitelekor. A másik végén kiterjedt terminológiai szókészlet található, például nyomtatott, e-könyv-, pdf- vagy weboldal-formátumban, a terminusadatbázis bejegyzéseinek halmazaként vagy teljes terminusadatbázisként. Egy másik 14 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work terméktípus például az információs vagy tudásrendszerbe foglalt, illetve abba integrált terminológiai munka, vagy az ontológiai munka része. Nyelv. A termékhez választott nyelv(ek)től függően a terminológiai munka lehet egy-, két- vagy többnyelvű. A terminológiai tankönyvekben és kézikönyvekben a terminológiai munkafolyamatot gyakran egynyelvű nézőpontból mutatják be, mivel az elképzelés szerint minden nyelven ugyanazokat a lépéseket kell megismételni, mielőtt az eredményeket egyesítenék (lásd pl. Cabré 1999: 151). Ez az eljárás feltárja a fogalmak közötti hasonlóságokat és/vagy különbségeket a két fogalmi rendszerben, és segít felmérni az e fogalmakat képviselő terminusok ekvivalenciáját vagy ekvivalenciafokát. Ez ideális eljárás, amelyet nem mindig követnek, illetve nem is lehet mindig követni, amint például C. Valentini, Geoffrey Westgate és Philippe Rouquet (2016: 179) megjegyzi (lásd még Tamás, Papp és Petz 2016). Különösen nagy szakterület esetén jelentős erőfeszítést igényel azonos mélységű elemzést végezni a szójegyzékbe vagy terminológiai adatbázisba felvenni kívánt összes nyelv anyagán. Ezért általában a projekt fő nyelvére vagy nyelveire összpontosítanak, és azokon alkalmaznak szisztematikus módszereket, míg a többi nyelv ekvivalenseit többé-kevésbé ad hoc módon gyűjtik össze. Az intézményi terminológiai adatbázisokban gyakran fordítók végzik a terminológiai munkát, és az alaposabb, szisztematikus vizsgálat helyett „fordítás közben felbukkanó terminusokat adnak hozzá” ad hoc módon, amint C. Valentini és mtsai (2016: 179) rámutatnak. 7. HOGYAN VÉGZIK A TERMINOLÓGIAI MUNKÁT? Anyag. A reprezentatív anyag kiválasztása kulcsfontosságú tényező a terminológiai munkában, és amint Picht & Draskau (1985: 167) rámutat: „egy terminológiai projekt eredményei csak annyira lehetnek jók, amennyire az alapjául szolgáló nyersanyag jó.” Ezért a terminológiai munkának a szakterület eredeti forrásaira kell épülnie, amit a kézikönyvek is hangsúlyoznak. A különféle dokumentumok mellett interjúkat és szakterületi szakértőkkel folytatott konzultációkat is igénybe vesznek, ahogy korábban említettük. A forrásanyag alkotja azt a korpuszt, amelyet terminológiai adatok kinyerésére használnak fel (Sager 1990: 130; Cabré 1999: 121). J. Sager (1990: 130) a szisztematikus terminológiai gyűjtést korpuszalapúnak nevezi, szembeállítva a korábbi lexikográfiai gyakorlatokkal, amelyek során a szavakat „korábbi listákból vagy egyéni keresések révén gyűjtötték ki” Terminologija | 2018 | 25 15 Manapság a korpusz többnyire digitálisan tárolt, strukturált szöveggyűjteményt jelent, amely speciális szoftverekkel, például korpuszelemző eszközökkel elemezhető (Ahmad & Rogers 1997b: 726; Bowker et al. 2002: 1). A hagyományosabb korpusz különféle, géppel nem olvasható anyagokból is állhat. Az elektronikus források különféle típusai – különösen az interneten – például az összehangolt korpuszok, a párhuzamos szövegek és a kétnyelvű szövegek, valamint a fordítási memóriák lehetővé teszik az egyenértékű megfelelőjelöltek kinyerését két vagy több nyelven. Egyelőre azonban nem minden nyelv rendelkezik olyan fejlett természetesnyelv-feldolgozó eszközökkel, mint például az angol. További problémát jelent, hogy az eredmények minősége többek között attól függ, mennyire jók a korpuszokban szereplő fordítások. Eszköz. Az „eszköz kontinuum” egyik végén a kézi terminológiai munka áll, a másik végén pedig a teljesen automatizált munka. Közöttük a számítógépek terminológiai munkát segítő alkalmazásának különféle kombinációi találhatók (számítógéppel támogatott terminológiai munka). A terminológusok meglehetősen gyorsan alkalmazkodtak a számítógépek használatához a terminuscikkek és más terminológiai adatok tárolására, valamint azok digitális hozzáférhetővé tételére a felhasználók számára (az egyik legkorábbi említés: Wüster 1969: 5). Ma sok szervezetben a terminológiai munka egyet jelent a terminológiai adatbázisok kezelésével. Az új bejegyzéseket vagy szisztematikusan, vagy ad hoc módon veszik fel. A terminológiai adatbázisok számítógéppel támogatott fordítói eszközökkel is integrálhatók, hogy jobban kiszolgálják a fordítókat (lásd például Valentini et al. 2016: 173). Emellett jelentős kutatási és fejlesztési munka folyik többek között a korpusznyelvészet, a természetesnyelv-feldolgozás és a mesterséges intelligencia módszereinek és eszközeinek segítségével, különféle szoftverek létrehozása céljából, amelyek automatikus vagy félautomatikus terminuskinyerésre, valamint a fogalmi kapcsolatokra vonatkozó információk feltárására szolgálnak. A terminusok és más releváns adatok felismerése képzett és tapasztalt terminológusok készsége, ennek automatikus elvégzése pedig kihívást jelent. A számítógépes terminológia olyan kihívásai között, amelyek „elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt új megközelítéseket igényelnek”, Didier Bourigault et al. (2001: ix) a következőket sorolják fel: „a terminológiai egységek automatikus azonosítása folyamatos szövegben”, a változatok (szinonimák vagy morfoszintaktikai változatok) csoportosítása annak érdekében, hogy „a felhasználók pontos képet kapjanak egy dokumentum tartalmáról”, valamint „a terminusokra vonatkozó szemantikai és fogalmi információk feltárása, illetve a terminusok közötti fogalmi kapcsolatok megjelenítése”. A terminológiai kutatók e területen számítógépes nyelvészektől és informatikusoktól kapnak segítséget, akik szintén felfedezték a terminológia jelentőségét, és többek között gépi és számítógéppel támogatott fordítási, absztraktkészítési és szöveggenerálási alkalmazásokat dolgoznak ki— 16 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work —alkalmazások fejlesztésekor (Bourigault et al. 2001: ix). Az automatikus munkamódszerek mellett is szükség van kézi terminológiai munkára, például a terminusjelöltek listájának pontosság-ellenőrzéséhez. Ezért Lynne Bowker (2002: 165) a folyamatot inkább „számítógéppel támogatottnak” vagy „félautomatikusnak”, nem pedig „teljesen automatikusnak” írná le. A fogalomelemzés és a fogalmi rendszerek strukturálása, valamint a definíciók megfogalmazása továbbra is nagyrészt a terminológus feladata, bár ezekhez eszközök fejlesztése folyamatban van. Orientáció. A terminológiai munka és a lexikográfia között gyakran idézett különbségtétel szerint az előbbi fogalom-központú, míg a lexikográfia szó-központú. A különbséget onomasziológiai, illetve szemasziológiai megközelítésként is leírják. Ez a megkülönböztetés ismét aktuálissá vált, mivel legalábbis a kutatásban a lexikográfia és a nyelvtechnológia fejlett módszerei a szaknyelvekre és a különféle célú terminológiákra is kiterjednek. A terminológusok is kísérleteznek, fejlesztenek és alkalmaznak olyan eszközöket és módszereket, amelyek megkönnyíthetik például a terminológiai adatok automatikus kinyerését nagyobb vagy kétnyelvű korpuszokból (lásd Bourigault et al. 2001; Steurs & Kockaert 2014). Ebben az értelemben szembeállíthatjuk a fogalomközpontú és a terminusközpontú terminológiai munkát. A terminusoknak azonban mindig is központi szerepük volt a szakterületi fogalmak szövegekben és diskurzusban történő azonosításában és lokalizálásában. A gyakorlatban a terminológus a szakterület kulcsfogalmait és fogalmi rendszereit azok nyelvi megnevezései, azaz a terminusok és más kifejezések segítségével keresi. Amikor a terminológiai munkában szó-/terminusközpontú módszereket alkalmaznak, a fogalmi rendszereket is meg kell határozni a további terminuskinyeréshez és az adatok bemutatásához. A kutatások szerint ez még mindig vizsgálat alatt áll, és gyakran manuálisan végzik. Rendszerszerűség. A terminológiai szakirodalom rendszerint különbséget tesz a szisztematikus terminológiai munka, valamint a „nem szisztematikus”, „ad hoc” vagy „alkalmi” terminológiai munka között. Amint korábban idéztük, az ISO 1087 a terminológiai munkát „a fogalmak és megnevezéseik szisztematikus gyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozó munkaként” határozza meg, és a rendszerszerűséget a terminológiai munka alapvető jellemzőjének tekinti. A rendszerszerűség legalább három elemmel kifejezetten vagy hallgatólagosan összefügg Terminologija | 2018 | 25 17 terminológiai munka: 1) szisztematikus munkavégzés, vagyis egy módszer követése, szemben az alkalmi/ad hoc kereséssel; 2) fogalomorientáció, amelynek része a további elemzés alapjául szolgáló fogalmi rendszer kidolgozása, szemben a lexikográfiában jellemző szóorientációval; valamint 3) az eredmények szisztematikus rendezése és bemutatása, szemben az ábécérenddel. A LISE Guidelines a szisztematikus terminológiai munkát „szakterület-specifikus tevékenységként” írja le, amelyet „általában egy projekt keretében végeznek”, és amely „időigényes, de lehetővé teszi a terminológusok számára, hogy egyetlen szakterületre vagy összefüggő témák egy csoportjára összpontosítsanak. Ez elmélyíti szakterületi ismereteiket, hatékonyabbá teszi a dokumentációgyűjtést, és magában foglalja fogalmi rendszerek létrehozását”. (LISE Guidelines 2013: 23–24) Az ad hoc munkának nincsenek rögzült módszerei, Kaisa Kuhmonen (1999: 155), a Finnish Centre for Terminology munkatársa azonban amellett érvel, hogy bár a megoldandó terminológiai probléma nem teljes fogalmi rendszereket, hanem elszigetelt terminusproblémákat érint, a lekérdezési szolgálatnál alkalmazott módszerük alapvetően nem különbözik a terminológiai projektekben alkalmazottól. A válasz megtalálása érdekében a fogalomra és a fogalmi kapcsolatokra összpontosítanak. Ilyen esetben a szisztematikus terminológiai munkának nem kell teljes projektet felölelnie: a módszer nagyon korlátozott változata is alkalmazható. 8. K Ö V E T K E Z T E T É S E K A terminológiai munka sokdimenziós tevékenység. Dimenzióinak első elemzését Eugen Wüster végezte el 1969-ben a tolmácsoknak és fordítóknak szóló folyóiratban megjelent „Die vier Dimensionen der Terminologiearbeit” című előadásában. A terminológiai munkát négy dimenzió megkülönböztetésével írta le: szakterület (különféle szakterületek), nyelv (különféle nyelvek), megközelítés (cél: a terminológiai munka összehangolása, a terminológia használata, szisztematikus terminológiai munka), valamint absztrakciós szint (esettanulmány, alapelvekkel kapcsolatos munka) (Wüster: 1969 1–6; lásd még Felber 1984: 3–12). Elemzésének eredménye a jellemzők többszempontú osztályozása, amelyet a „Kommodenbau” (komódépítés) modellel szemléltet (Wüster 1969: 2). Wüster kora óta a terminológia területe érettebbé vált, és sokféle formát öltött; például a mindenütt jelen lévő digitalizáció ma már számos módon alakítja a terminológia területét. Ez azok körét is kibővítette, akik érdeklődnek a terminológiai kutatás iránt, illetve módszereket dolgoznak ki a terminológiai munkához, például automatizált módszereket a terminuskivonásra, korpuszok és szójegyzékek összeállítására stb. 18 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work A terminológiai munka számos más, fogalmi és nyelvi rendszerezést és egyértelműséget igénylő tevékenységben is hasznosnak bizonyult, elemeinek egy részét pedig például az ontológiákkal, információs rendszerekkel és archívumokkal kapcsolatos munkába is beépítették. E tanulmányhoz a későbbi szakirodalomban szereplő explicit és implicit dichotómiákat és trichotómiákat vizsgáltuk meg, hogy feltárjuk a mai terminológiai munka jellemzőit és tipológiáit. A megkülönböztetett dimenziók a következők: célcsoport (szakértők, fordítók, egyéb érdekelt felek, nagyközönség, gép stb.), a szükséglet sürgőssége (proaktív, éppen időben végzett), különféle szükségletek (szakterület- vagy szövegorientált), cél (normatív, ajánló, leíró), szakértelem (elsődleges, másodlagos stb.), együttműködés (együttműködésen alapuló, egyéni), folytonosság (önálló, folyamatos), termék (szókészlet, adatbázis stb.), nyelv (egy-, két- vagy többnyelvű), anyag, eszköz (kézi, számítógéppel támogatott, számítógépes), orientáció (fogalom- vagy terminusorientált), valamint szisztematikusság (szisztematikus, alkalmi). A dichotómiák/trichotómiák (sőt, akár ennél hosszabb alternatívasorok) gyakran átfedik egymást, és a különböző jellemzők többféleképpen kombinálhatók. A terminológiai munka például lehet önálló, egyszeri vállalkozás vagy ismétlődő tevékenység, amelynek eredményeként terminológiai szójegyzék készül nyomtatott, e-könyv- vagy pdf-formátumban, weboldalakon vagy terminológiai adatbankban szereplő bejegyzések gyűjteményeként. A vállalatok és szervezetek számára viszont célszerűbb úgy kezelni a terminológiát, hogy a terminológiai munkát folyamatos gyakorlatként építik be folyamataikba. Számukra a terminológiai munka a terminológiai adatbázis kezelésével is egyenértékű lehet. A terminológiai munka lehet egy projektcsoport, csapat, részleg vagy hivatásos terminológus szervezett tevékenysége, amelynek célja a terminushasználat és a fogalmak használatának egységesítése vagy harmonizálása; de a fordító vagy műszaki szövegíró munkájának része is lehet, amelyet folyamatosan vagy szükség szerint végeznek. A terminológiai munka fő feladata az volt, hogy elősegítse a kölcsönös megértést a szakterületeken belül, valamint a nyelvi és egyéb határokon átívelően. Ezért a szabványok és kézikönyvek hangsúlyozzák a normatív terminológiai munkát. Célja, hogy a felhasználókat az előnyben részesített terminusok és definíciók elfogadására ösztönözze, az elutasítottak használatát pedig elkerülje. A terminológiai munka leíró jellegű is lehet, és végezhető azért, hogy tájékoztassa a nyelvhasználókat a létező alternatív terminusokról, fogalmakról és fogalmi rendszerekről. A Terminologija | 2018 | 25 19 Ezenkívül a terminológiai munkát gyakran a terminológiai projektek, az adatbázis-kezelés, az egynyelvű terminológiai munka vagy a szisztematikus terminológiai munka szempontjából mutatják be. Az ad hoc vagy éppen időben elvégzendő terminológiai munkához azonban a terminológiai módszerek sajátos adaptációjára van szükség. Összefoglalva, a tanulmány arra tesz kísérletet, hogy feltárja a terminológiai munka jellemzői és típusai rendszerezésének lehetséges módjait. A modellben még számos további felosztásnak lehet helye. A dichotómiák és trichotómiák gyümölcsöző megközelítésnek bizonyultak. J. Myking (2007: 281) szerint a dichotómiák „azért fontosak, mert lehetővé teszik a vizsgálat tárgyának, valamint az elméleti és módszertani alapelveknek az azonosítását. Ennek azonban az (el)túlzott leegyszerűsítés az ára.” A teljes ellentétpárokként való bemutatásuk a szabványok, kézikönyvek, tankönyvek vagy kutatási tanulmányok által alkalmazott didaktikai, szemléltető vagy retorikai fogás. A valóságban a terminológiai munka különféle típusai nem mindig különülnek el egymástól élesen, konkrét megvalósulásaik pedig inkább egy folytonos skálán helyezkednek el. REFERENCES Ahmad K., Rogers M. 1997: Corpus Linguistics and terminology extraction. – Wright, Budin 1997b, Vol. 2, 725–760. Antia B. 2001: Metadiscourse in terminology: thesis, antithesis, synthesis. – IITF Journal 12, No. 1–2, 65–84. Bourigault et al. 2001: Recent Advances in Computational Terminology. Bourigault D., Jacquemin C., L’Homme M.-C. (eds.), Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Bowker L. & Pearson J. 2002: Working with Specialized Language: A Practical Guide to Using Corpora, London: Routledge. Budin G. 2001: A critical evaluation of the state-of-the-art of terminology theory. – IITF Journal 12, No. 1–2, 7–23. Cabré M. T. 2003: Theories of terminology: Their description, prescription and explanation. – Terminology. International Journal of Theoretical and Applied Issues in Specialized Communication 9, Issue 2, 163–199. Cabré Castellví M. T. 1999: Terminology: Theory, methods and applications, Amsterdam/ Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Dobrina C. 2010: Terminology on demand. Maintaining a terminological query service. – Terminology in Everyday Life. M. Thelen, and F. Steurs (eds.), Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 81–95. Faber P. 1999: Conceptual analysis and knowledge acquisition in scientific translation. – Terminologie et Traduction 2, 97–120. Felber H. 1984: Terminology Manual, Paris: Unesco, Infoterm. Fischer M. 2010: Language (policy), translation and terminology in the European Union. – Terminology in Everyday Life. M. Thelen & F. Steurs (eds.), Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 21–33. Galinski C., Budin G. 1993: New Trends in Translation-Oriented Terminology Management. – Scientific and Technical Translation. S. E. Wright, L. D. Wright (eds.), Amsterdam/ Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 209–216. Ghallchobhair F. N. 2008: Term Watch. The influence of translation on terminology and language. Slides. Available at: http://www.eaft-aet.net/fileadmin/files/SOMMET_2008/FN_Ghallchobhair_presentation.pdf. Hohnhold I. 1990: Übersetzungsorientierte Terminologiearbeit, Stuttgart: InTra. 20 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work ISO 1087-1 2000 Terminology work – Vocabulary – Part 1. Theory and application, Geneva: International Organization for Standardization. ISO 704 2009 Terminology work – Principles and methods, Geneva: International Organization for Standardization. Karsch B. 2014: Terminology work and crowdsourcing. Coming to terms with the crowd. – Handbook of Terminology. F. Steurs, H. Kockaert (eds.), Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 291–303. Kuhmonen K. 1999: Kurkistus termipalvelun kulissien taakse. – Toimikunnista termitalkoisiin. K. Kuhmonen (ed.), Helsinki: Tekniikan Sanastokeskus, 154–158. Laurén C., Myking J., Picht H. 1997: Terminologi som vetenskapsgren, Lund: Studentlitteratur. LISE Guidelines 2013: Chiocchetti E., Heinisch-Obermoser B., Löckinger G., Lušicky V., Ralli N., Stanizzi I. & Wissik T. Guidelines for collaborative legal/administrative terminology work, Bolzano: EURAC Research. Lušicky V., Wissik T. 2015: Procedural Manual on Terminology. Translation-Oriented Terminology Work. Available at: http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.731.8552&rep=rep1&type=pdf. Myking J. 2001: Socioterminology, terminology planning and standardization. – IITF Journal 12, No. 1–2, 49–64. Myking J. 2007: Dichotomies: impossible and indispensable? – Evidence-based LSP – Translation, text and terminology. Ahmad K., Rogers M. (eds.), 265–283. Also at: http://www.computing.surrey.ac.uk/lsp2003/LSP PROCEEDINGS.pdf. Picht H., Draskau J., 1985: Terminology: An Introduction, Surrey: University of Surrey. Pointer Report POINTER – Proposals for an operational Infrastructure for terminology in Europe. 1996. At: http://www.computing.surry.ac.uk/ai/pointer/report/intro.html. Rey A. 1995: Essays on Terminology. Translated and edited by J.C. Sager, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Sager J. 1990: A Practical Course in Terminology Processing, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Schmitz K.-D. 2009: Applied Principles of Terminology Work. Slides. Terminology Summer School, 06–10 July 2009, Cologne. Available at: http://www.termnet.org/downloads/english/events/tss2009/TSS2009_KDS_TerminologyWork.pdf. Steurs F., Kockaert H. 2014: Handbook of Terminology 1, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Tamás D., Papp M. E., Petz A. 2016: Translator as Terminologist. – The Modern Translator and Interpreter. Ildikó Horváth (ed.), Budapest: Eötvös Loránd University, 57–78. Available: http://www.eltereader.hu/media/2016/04/HorvathTheModernTranslator.pdf. Temmerman R. 2000: Towards New Ways of Terminology Description: The sociocognitive approach, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Valentini C. 2016: Quality Control in Terminology Management. – Term Bases and Linguistic Linked Open Data. H. Erdman Thomsen, A. Pareja-Lora, B. Nistrup Madsen (eds.), Copenhagen Business School, 34–43. Available at: http://openarchive.cbs.dk/handle/10398/9323. Valentini C., Westgate G., Rouquet P. 2016: The PCT Termbase of the World Intellectual Property Organization. Designing a database for multilingual patent terminology. – Terminology. International Journal of Theoretical and Applied Issues in Specialized Communication 22, Issue 2, 171–200. Warburton K. 1997: Globalization and terminology management. – Handbook of Terminology Management: Application-oriented terminology 2. Compiled by S. E. Wright, G. Budin, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 677–696. Wright S. E., Budin G. 1997a: Handbook of Terminology Management: Basic aspects of terminology 1, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Wright S. E., Budin G. 1997b: Handbook of Terminology Management: Application-oriented terminology 2, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Wright S. E., Wright L. D. 1997: Terminology Management for Technical Translation. – Handbook of Terminology Management 1: Basic aspects of terminology. Compiled by S. E. Wright, G. Budin, Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–159. Wüster E. 1969: Die vier Dimensionen der Terminologiearbeit. – Mitteilungsblatt für Dolmetscher und Übersetzer 2/15 (März), 1–6. Terminologija | 2018 | 25 2 1 TERMINOLOGIJOS DARBO ASPEKTAI Straipsnyje aptariami įvairūs terminologijos darbo aspektai. Nagrinėjama terminologijos literatūra, ieškant aiškių ir numanomų dichotomijų ir trichotomijų, susijusių su tikslinė grupė, poreikio tenkinimo skuba, įvairiais poreikiais, tikslu, ekspertize, bendradarbiavimu, tęstinumu, produktu, kalba, medžiaga, priemone, orientacija ir sistemiškumu. Kaip tyrimo rezultatas pateikta daugiaaspektė terminologijos darbo tipologija (sąvokų sistema), kurios kategorijos gali būti įvairiai derinamos. Pavyzdžiui, terminologijos darbas gali būti savarankiška vienkartinė ar pasikartojanti veikla, kurios produktas – spausdintas, el. knygos ar pdf formatu parengtas, tinklalapyje pateiktas ar kaip terminų straipsnių rinkinys terminų banke įdėtas terminų žodynas. Be to, terminologijos darbas gali būti organizuota, bendradarbiavimu paremta veikla, kurios imasi projekto grupė, organizacijos padalinys ar profesionalus terminologas, jis gali būti vertėjo ar specialiųjų tekstų rengėjo darbo dalis, atliekama nuolat ar pagal poreikį. Šiuolaikinis terminologijos darbas labai įvairus. Jam reikia tokių metodų ir principų, žinynų ir vadovėlių, kurie galėtų aprėpti įvairius poreikius ir suteiktų tinkamą pagrindą skirtingų tipų terminologijos darbui: terminologijos planavimui, greitai atliktinam terminologijos darbui, įvairioms tikslinėms grupėms numatytai veiklai, įskaitant kompiuterijos sprendimus, projektus, tęstinę terminologijos tvarkybą ir kt. Gauta 2018-07-03 Anita Nuopponen University of Vaasa P.O. Box 700 65101 Vaasa Finland 22 Anita Nuopponen | Dimensions of Terminology Work