Lina Rutkienė. „Statybos terminijos dūriniai: formavimasis ir raida“: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021, 227 p.

doi.org/10.35321/term27-16 Lina Rutkienė AZ ÉPÍTÉSZETI TERMINOLÓGIA ÖSSZETÉTELEI: KIALAKULÁS ÉS FEJLŐDÉS: doktori értekezés Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021, 227 p. PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-8679-3253 2021. június 18-án a „Zoom” platformon, távoli részvétellel védték meg Lina Rutkienė doktori értekezését Az építészeti terminológia összetételei: kialakulás és fejlődés (témavezető dr. Albina Auksoriūtė). Bármely tudományterület történeti terminológiájának kutatása fontos és szükséges. A jelenlegi terminológia vizsgálatának alapját képezi. Ahhoz, hogy feltárjuk és megértsük a jelenlegi terminusok tudományos nyelvben való működésének körülményeit, ismernünk kell kialakulásuk és fejlődésük sajátosságait. Ezért különösen örvendetes, hogy újabb terminológiai értekezés született, amelyben végzett kutatást komplexnek nevezhetjük, hiszen nemcsak a történeti, hanem a jelenlegi építészeti terminológiát is magában foglalja, ezúttal annak egyik alrendszerét, az összetett terminusokat vizsgálva. Emellett ez az első terminológiai értekezés is, amely az összetett terminusokat a kognitív nyelvészet szemszögéből közelíti meg. Az értekezés „Bevezetése” a téma aktualitásának, valamint a témaválasztást meghatározó okoknak és problémáknak a bemutatásával kezdődik. Bár a litván nyelvtudományban és terminológiában az összetételeket már jelentős mértékben kutatták, „a tudományos építészeti terminológia összetételekből álló alrendszerét külön nem vizsgálták” (12. o.), kivéve a pa- 282 Palmira Zemlevičiūtė | a használat szempontjából releváns építőipari terminológiai összetételeket. Az összetételekkel kapcsolatos uralkodó gyakorlati, morfológiai és normatív megközelítést bővítené ezek kognitív nyelvészeti szempontú vizsgálata, amely magát az összetétel fogalmát is kiterjeszti, és kiegészíti az összetételek kutatását. A klasszikus prepozicionális kötött töveket tartalmazó hibrid összetételek, amelyek gyakran kiszorítják az őshonos terminusokat, jelenleg nagyobb figyelmet igényelnek. Itt merül fel a nemzetközi összetételek alkotóelemeinek értékelésével és megnevezésével kapcsolatos problémás és vitatható kérdés is. A szerző szerint „a szóösszetétel lehetővé teszi új, motivált terminusok létrehozását” (13. o.), és így elkerülhető a már működő szavak többértelműsége. Az építőipari terminológiában a szóösszetétel „új terminusok képzésének produktív módja” (13. o.). „Az összetételek, mivel rövidebbek és kényelmesebbek a kétszavas terminusoknál” (13. o.), a posztmodern világképet fejezik ki, amely a kényelem és a gazdaságosság elvét emeli ki a legfontosabbak között. A munka célja „a XX–XXI. századi építőipari terminológia összetételeinek több szempontú vizsgálata révén meghatározni e részrendszer fejlődési irányait, törvényszerűségeit és tendenciáit” (14. o.). A cél eléréséhez a szerző öt feladatot tűzött ki: 1) az összetételekkel kapcsolatos elméleti kérdések áttekintése után értékelni a valódi és a nem valódi összetételek arányát és annak változásait az építőipari terminológiában; 2) elemezni az őshonos és hibrid építőipari terminológiai összetételek képzését, és meghatározni képzésük különbségeit; 3) a kognitív nyelvészet propozicionális modelljeinek elméletét alkalmazva meghatározni az emberi tudat alapvető fogalmain alapuló kognitív propozicionális modelleket, amelyek szerint az építőipari terminológiai összetételek szemantikája kialakul; 4) tematikus csoportokba sorolni az építőipari terminológia összetételeit, amelyek az építéstudomány teljes képének egy-egy részletét tárják fel; 5) meghatározni az építőipari terminológiai összetételek alkotóelemei közötti szintaktikai-szemantikai viszonyokat (14. o.). A disszertáció tárgyát a XX–XXI. századi őshonos és hibrid összetételek (főnevek) alkotják, amelyek nemzetségi építőipari terminusként szerepelnek. Az építőipari terminológia összetételeit 290, műfajukat tekintve igen változatos forrásból gyűjtötték. Ezek ismeretterjesztő kiadványok, szótárak, kézikönyvek, tankönyvek, előadás-összefoglalók, előadási anyagok, monográfiák, oktatási könyvek, tudományos folyóiratok, tudományos tanulmánykötetek, módszertani anyagok, újságok, doktori disszertációk és konferenciaanyagok. E forrásokból kézzel 6 181 építőipari terminológiai összetételt gyűjtöttek ki, és felvették a Microsoft Access adatbázisba. A munka újdonságára, valamint gyakorlati és elméleti értékére utalva a szerző kijelenti, hogy „ez a disszertáció az első olyan munka, amely részletesen, különböző szempontokból vizsgálja az építőipari terminológia összetételeinek részrendszerét, Terminologija | 2021 | 28 283 feltárja annak fejlődését és jelenlegi állapotát. Hozzájárulhat a litván terminológiai kutatásokhoz, és hasznos lehet új építőipari terminusok megalkotásában. A munka az építőipari szakembereknek is hasznára válhat szabványok és szótárak készítésekor, valamint a terminológiai munkákat író kutatóknak. A disszertáció elkészítéséhez gyűjtött új építőipari terminológiai összetételekkel ki lehetne egészíteni a Litván Köztársaság Terminológiai Bankját” (17. o.). A „Bevezetés” végén, a védésre bocsátott tézisek megfogalmazása, a munka felépítésének rövid ismertetése és annak akkreditációjára vonatkozó adatok megadása után következik az építőipari terminológiai összetételek nyelvészeti elemzése, amelynek hat fejezetet szentelnek. Az építőipari terminológia összetételeit szakaszonként, szerkezeti és szemantikai szempontból tárgyalva a szerző átfogó képet ad azok kialakulásáról és fejlődéséről, az előtudományos időszaktól (1918 előtt) napjainkig (2019-ig), „nemcsak az építőipar sajátosságait tárja fel, és az építéstudomány intenzív fejlődését mutatja be, hanem legalább részben lehetővé teszi a litván nyelv szóösszetételi tendenciáinak, a litván nyelv és az idegen nyelvek kapcsolatának, az idegen nyelvek litván terminológiára gyakorolt hatásának, valamint általában a fogalmak megnevezésének alapjául szolgáló mentális gondolkodási modelleknek a megítélését” (204. o.). Az első, „Az összetételek általános elméleti aspektusai” című fejezet három megközelítés alapján tárgyalja az összetétel fogalmát és az összetételek jellemzőit (ortográfiai, fonológiai, szintaktikai és szemantikai): a szóalkotással (és egyúttal a morfológiával), a kognitív nyelvészettel – pontosabban a kognitív propozicionális modellek elméletével – és a szintaxissal összefüggő megközelítés alapján. A litván és külföldi kutatók klasszikus, latinból származó kötött töveket tartalmazó alakulatokról szóló meglátásaira támaszkodva felveti és tárgyalja a valódi és nem valódi összetételek problémáját, valamint azt vizsgálja, milyen helyet foglalnak el az összetételek a különböző nyelvek és tudományterületek terminológiáiban. A második, „Az építőipari terminológia összetételeinek fogalma és forrásai” című fejezet meghatározza, mit tekint a disszertáció építőipari terminológiai összetételnek, majd tárgyalja azok forrásait. A szerző szerint „az építőipari összetételek keletkezésének nincsenek sajátos, megkülönböztető jellemzői; ugyanúgy keletkeznek, mint bármely más terület terminusai, bármilyen képzési mód révén” (32. o.), mégpedig: az élőbeszéd és a köznyelv összetételeinek terminologizálásával, vagyis terminusjelentéssel való felruházásával (szemantikai képzés, illetve terminologizáció); más szakterületek összetételeinek transterminologizálásával (belső kölcsönzés, illetve transterminologizáció); új összetételek alkotásával új fogalmak megnevezésére felmerülő igény esetén (szóképzés); más nyelvekből kész összetételek átvételével (kölcsönzés); valamint más nyelvekből való fordítással (tükörfordítás, teljes vagy részleges). 284 Palmira Zemlevičiūtė | A „Statybászati terminológia összetett szavai az építéstudomány fejlődésének és szakirodalmának kontextusában” című harmadik fejezet az építészeti szakirodalom főbb műveit tárgyalja, amelyeket „a litván építéstudomány fejlődésének főbb szakaszai szerint osztályoztak; ezek egybeesnek az építési terminológia, ezen belül az összetett szavak alrendszere fejlődésének szakaszaival” (37. o.). Így feltárul, „hogyan vezetett az építéstudomány fejlődésével és a történelmi körülmények hatására a szórványosan, esetlegesen képzett építési terminológiai összetett szavaktól e terminusréteg alrendszerének kialakulásáig vezető út” (37. o.). A tudományos építési terminológia csírái a népi terminológiához és a régi írásokhoz kötődnek. A XIX. század elejétől 1918-ig tartó változékony és nehéz időszakban kiadott ismeretterjesztő litván füzetekben építési terminusok összetett szavai is előfordultak. Ezek a sajtótilalom eltörlése után megjelent építési témájú könyvekben, valamint nem kifejezetten az építésnek szentelt, hanem más lexikográfiai munkákban is fellelhetők; például J. Šlapelis összeállításában, a Svetimų ir nesuprantamų žodžių žodynėlyje (1907). Az 1918–1940 közötti időszak az építési terminológia fejlődésének új szakasza, 1918 pedig nemcsak a tudományos építési terminológia rendszerének, hanem az összetett szavak alrendszerének valódi kezdetét is jelöli. Litvánia függetlenségének visszaállítása után fellendült az építőipari tevékenység és a könyvkiadás. A két világháború között számos építészeti szakkönyv és tankönyv jelent meg; tudományos cikkeket közöltek az építésről, valamint építéstudományi kiadványokról szóló recenziókat, amelyek az építészeti kiadványokban használt terminológia kérdéseit is tárgyalták. Az építési terminusokat sokáig nem hivatásos terminológusok, hanem építési szakemberek alkották. Az akkori építési terminológia és általában e szaknyelv kialakulásában nagy jelentőségük volt a külföldön tanult és/vagy dolgozott építőmérnököknek, akik Litvániában tevékenykedtek, jelentős tudományos kutatásokat végeztek, cikkeket és könyveket írtak, valamint fiatalokat oktattak. Kiemelkedő személyiségek voltak például Kazimieras Vasiliauskas, Jonas Šimoliūnas, Pranas Morkūnas, Anatolijus Rozenbliumas és Pranas Jodelė. Műveik többnyire fordítások voltak (német nyelvből fordították őket). Az új összetett szavak megalkotásában tehát Litvánia első függetlenségi időszakában fontos szerepet játszott a német nyelv, amelyet az összetett szavak nagy száma jellemez. Az 1940–1990 közötti építési korszak akkor kezdődött, amikor a Szovjetunió megszállta Litvániát. A szovjet korszakban számos oktatási segédanyag jelent meg: tankönyvek, oktatókönyvek és előadásjegyzetek; ekkor adták ki az első egynyelvű építési terminusszótárakat is. Az említett segédanyagok jelentős része vagy oroszból készült fordítás volt, vagy szerzőik írás közben az adott szakterület orosz nyelvű szakirodalmára támaszkodtak. Az építészeti könyvek intenzív kiadása e korszak pozitív fejleményének tekinthető, az építési terminusok megítélése azonban nem egyértelmű. Egyrészt Terminologija | 2021 | 28 285 megjegyzik, hogy az építési szakirodalomban kevés kölcsönszót használnak, és litván megfelelőket keresnek; másrészt viszont a litván terminusalkotást erőteljesen kezdi befolyásolni az orosz szóalkotási rendszer: egyre több, orosz mintára alkotott összetett szó, orosz tükörfordítás és hasonló jelenség jelenik meg. Az építészeti szakirodalom utolsó szakasza 1990–2019 közé tehető. Megjegyzik, hogy Litvánia függetlenségének újbóli visszaállítása és az építőipar kedvező változásai nyomán sokféle műfajú építészeti szakirodalom készül és jelenik meg intenzíven, valamint új építési terminusok születnek. Ezek helyessége és rendszerszerűsége szempontjából fontossá vált a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának, az Állami Litván Nyelvi Bizottságnak és a Litván Szabványügyi Hivatalnak a terminológiai tevékenysége. Különösen üdvözlendő, hogy a disszertáció szerzője bátran szavakba önti a litván tudományos élet egyik, az adott időszakban terjedő káros jelenségét, amely akadályozza a litván építési terminológia kialakulását és fejlődését (és kétségkívül nem csak azét! – a szerző megjegyzése): „az angol nyelven írt és angol nyelvű folyóiratokban publikált tudományos cikkek magasabb[an] értékel[ése]” (48. o.). A „Statybászati terminológia összetett szavainak szóalkotása” című negyedik fejezet az építési terminusokként használt összetett szavakat szóalkotási szempontból elemzi. A saját eredetű és a hibrid összetett szó fogalmának, valamint a kapcsolódó problémáknak az ismertetése után külön tárgyalja a saját eredetű (valódi és nem valódi), illetve a hibrid (valódi és nem valódi) építési terminológiai összetett szavak képzését. Mindezeket az összetett szavakat kronologikusan elemzi: az 1918-tól az ismeretterjesztő szakirodalomban használtaktól a 2019-ig előfordulókig; vagyis szóalkotásukat az építési terminológia fejlődési szakaszai szerint tárgyalja. Következetesen vizsgálja a négy időszak – (1) 1918 előtt, (2) 1918–1940, (3) 1940–1990 és (4) 1990–2019 – építési terminusainak összetételi típusait, jellemző sajátosságait és fejlődési tendenciáit. Figyelmet fordít a saját eredetű összetett szavak tövének, nemének és végződésének, valamint kötőhangzójának megválasztására, továbbá a hibrid összetett szavak kölcsönzött tagjainak eredetére. Az „Építési terminológiai összetett szavak szintaktikai-szemantikai viszonyai” című ötödik fejezet szintaktikai-szemantikai szempontból vizsgálja az építési terminusokként használt összetett szavakat. Először a litván és külföldi nyelvészeknek az összetett szóról mint szintaktikai-szemantikai képződményről vallott nézeteit ismerteti, majd az építési terminusok összetett szavait az őket alkotó elemek szintaktikai-szemantikai viszonyai alapján osztályozza. Külön tárgyalja a determinatív, más néven alárendelő, illetve a kopulatív, azaz mellérendelő összetett szavakat. Mivel az előbbiekben az alárendelt tag meghatározza a főtagot, hat csoportra osztja őket: attribútív, tárgyi, határozói, komplemetív, hasonlító, 286 Palmira Zemlevičiūtė | alárendelő összetételeket. E csoportokon belül az összetételeket annak alapján tárgyalja, hogy az alárendelő tag milyen dolgot jelöl. Az alárendelő összetételek tagjai közötti viszonyokat nem bontja tovább részletesebben, mivel mindkét tag egyenrangú. A hatodik, „Az építőipari terminológia összetett terminusainak tematikus csoportjai kognitív szempontból” című fejezet a kompozitum szemantikájának alapját képező propozicionális struktúrákra, valamint lexikai-szemantikai jegyekre támaszkodva tematikus csoportokba sorolja az építőipari összetett terminusokat. Így „bemutatja az összetételekkel jelölt építőipari megnevezések rendszerét és azokat a kognitív modelleket, amelyek alapján e rendszer egységei kialakulnak” (126. o.). Az összetételekről szólva fontossá válik a kognitív nyelvészet egyik legfontosabb terminusa, a konceptus (az emberi tapasztalat minimális egysége) fogalma. Kognitív szempontból az összetételben „az emberek számára nyelvüktől függetlenül közös, a propozicionális struktúrát alkotó alapkoncepciók közötti kapcsolat” figyelhető meg (202. o.). Az összetételalkotás során a konceptusokat predikátumok kapcsolják össze, például: LENNI, VALAMIVEL LENNI, HASZNÁLATRA LENNI, RÉSZE LENNI, JELLEMZŐNEK LENNI, VALAMIBŐL KÉSZÜLTNEK LENNI, VALAMIVEL MŰKÖDNI. Az ilyen konceptuskapcsolatokat propozícióknak, illetve propozicionális struktúráknak nevezzük. A vizsgált építőipari összetett terminusok négy konceptuális tartományhoz sorolhatók (EMBERI, TERMÉSZETI, ELVONT JELENSÉGEK, MESTERSÉGES TÁRGYAK); meghatározzuk a bennük domináló konceptusokat. E konceptuális tartományok megnevezéséül szolgáló építőipari összetett terminusokat tematikus csoportok szerint tovább bontjuk, azokon belül pedig tárgyaljuk a hozzájuk rendelt megnevezések szemantikai alapját alkotó kognitív propozicionális modelleket. A disszertáció végén a kutatás részletes következtetései, a 290 tételből álló forrásjegyzék és a 165 tételből álló többnyelvű szakirodalmi jegyzék szerepel. Fontos megjegyezni, hogy a szerző a disszertációban nem kerüli meg az építőipari terminológia összetett terminusaival kapcsolatos különféle problémás esetek tárgyalását, és megfontolásokat, hipotéziseket is felvet. Nyilvánvaló, hogy elméletileg jól felkészült tudományos munka végzésére. Lina Rutkienė doktori disszertációja, a Az építőipari terminológia összetett terminusai: kialakulás és fejlődés, nemcsak elemző jellegét tekintve erős, hanem tudományos stílusa, szabatos, világos és gördülékeny nyelvezete, valamint a gondolatok következetes kifejtése szempontjából is. Érett magként gazdagítja a litván terminológiai kutatások tárházát. Beérkezett: 2021-10-01 Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] Terminologija | 2021 | 28 287