Terminų trumpumo principas: vertinimas ir taikymas terminų tvarkyboje

Terminológia / Terminology 2025, 32. sz., 1–39. o. A tartalomra mutató hivatkozás / Contents link ISSN 2669-2198 (elektronikus / online) Copyright © 2025 Ramunė Vaskelaitė. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; a licenc korlátozás nélküli felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, és a „Creative Commons‚ attribúciós licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan használatát, terjesztését és sokszorosítását bármilyen adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Beérkezett: 2025-09-26. Elfogadva: / Priimta: 2025-11-13. 1 A TERMINUSOK RÖVIDSÉGÉNEK ELVE: ÉRTÉKELÉS ÉS ALKALMAZÁS A TERMINOLÓGIAMENEDZSMENTBEN A terminológiai rövidség elve: értékelés és alkalmazás a terminológiában Menedzsment RAMUNĖ VASKELAITĖ Lietuvių kalbos institutas E-mail: ramune.vaskelait[email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0001-6063-9699 Kutatási területek: litván terminológia; a litván köznyelvi normák és használat vizsgálata. https://doi.org/10.35321/term32-08 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A tanulmány a terminológia egyik alapelvét – a terminusok rövidségének elvét – vizsgálja, amelyet mind a terminusok létrehozása, mind rendezése alapelvének tekintenek. Először áttekinti ezen elv értékelését a litván terminológiai munkákban, hogy feltárja lehetséges problematikus aspektusait és azokat a tényezőket, amelyek problematikusságát meghatározhatják, majd a terminusok hosszára vonatkozó adatokra összpontosít, amelyek megmutatják, hogyan alkalmazzák a rövidség elvét a különböző irányultságú terminusrendezési munkákban. KULCSSZAVAK: terminus, terminológiai alapelvek, a rövidség elve, számítógépes terminusrendezés, lexikográfiai terminusrendezés, szöveges terminusrendezés. ABSZTRAKT A cikk a terminológia egyik elvét – a terminológiai rövidség elvét – vizsgálja, amelyet mind a terminusalkotás, mind a terminusmenedzsment elvének tekintenek. Először áttekinti ezen elv értékelését a litván terminológiában annak érdekében, hogy azonosítsa lehetséges problematikus aspektusait és azokat a tényezőket, amelyek problémákat okozhatnak, majd a figyelem a terminusok hosszára vonatkozó adatokra irányul, amelyek megmutatják, hogyan nyilvánul meg a rövidség elve a terminológiamenedzsment különböző irányaiban. KULCSSZAVAK: terminus, a terminológia elvei, a rövidség elve, számítógépes terminusmenedzsment, lexikográfiai terminusmenedzsment, szövegalapú terminusmenedzsment. 2 BEVEZETÉS A terminusok rövidségének elvét a terminológia egyik olyan alapelveként fogalmazzák meg, amely mind a terminusok létrehozásakor, mind rendezésükkor alkalmazandó. A valós terminológiai adatok azonban feltárják, hogy a terminológiai alapelveket nem mindig és nem mindegyiket tartják be, ezért közülük néhányat, valamint magát a hagyományos terminológiát is már egy ideje erősen bírálják (lásd pl. Temmerman 1997; 1998; Myking 2001; Cabré 2003). Új megközelítések, és velük együtt új alapelvek kerülnek megfogalmazásra (lásd például: Temmerman 2000). A hagyományos terminológia által előirányzott egyes alapelveket a litván terminológusok is megkérdőjelezik, például a terminológiai tudomány kezdetén egyik fő alapelvként megfogalmazott egyértelműség elvét, amelynek értelmében minden terminusnak csak egy fogalmat kell jelölnie, és minden fogalmat csak egy terminussal kellene megnevezni (pl.: Keinys 2013; Mitkevičienė 2020). A terminusok rövidségének elve azonban legalábbis a litván terminológiában nem részesült nagyobb figyelemben. Ezzel kapcsolatban bizonyos megjegyzések találhatók, de ezt az alapelvet önálló tanulmányban nem vizsgálták. Jelen tanulmány kifejezetten a terminusok rövidségének elvére összpontosít. A cél annak vizsgálata, hogy problematikus-e ez az elv a terminusok rendezésének alapelveként. Ennek érdekében kétlépcsős kutatást végzünk. Elsőként a litván terminológiában ezzel az elvvel, illetve a terminusok rövidségének kérdésével kapcsolatban megfogalmazott megjegyzésekre támaszkodva azt kívánjuk tisztázni, hogy problematikus-e ezen elv elméleti értékelése, valamint fel kívánjuk tárni a problematikusság lehetséges tényezőit. És amikor a tényezők kirajzolódnak, közülük néhányat a terminológiai rendezés valós adatainak elemzésével ellenőriznek, ezáltal feltárva, hogy vannak-e különbségek a rövidség elvének terminológiai rendezésben való alkalmazásában. Mivel itt nem tudományos tanulmány vagy monográfia, hanem csupán tudományos cikk kerül bemutatásra, a munka elméleti részében nem törekednek a litván terminológiai munkákban a terminusok rövidségének kérdésével kapcsolatban közölt valamennyi megjegyzés számbavételére. Elsősorban azokra az alapvető litván terminológiai munkákra irányul a figyelem, amelyekben a vizsgált kérdéssel kapcsolatban ilyen vagy olyan megjegyzések találhatók. A figyelem a XX. század végén és a XXI. században megjelent publikációkra irányul, azonban nem maradnak ki egyes korábban kiadott munkák sem, amelyek feltárhatják a rövidség elvének fogalmi kialakulását a litván terminológiában. Mind a jelen munka fő tárgyát, mind a terminológiai elvek egész rendszerét megnevező terminológia jelentősen változatos, ezért felmerül a vizsgált tárgy megnevezésének problémája. A terminológiai munkákban tárgyalt elveket mind terminológiai elveknek nevezik (pl.: ISO 704-87; Noreikaitė 1994; Klimavičius 2003: 12; TŽR 2007), mind pedig terminológiai követelményeknek (pl.: Keinys 2005 [1987]: 459; Gaivenis 2014 [1994]: 206), továbbá a terminusokkal szemben támasztott követelményeknek (pl., Gaivenis 2014 [1994]: 206–213) vagy a terminusokkal szemben támasztott követelményeknek (pl.: Keinys 2005 [1994]: 262). Ennek megfelelően a konkrét elveket is különféleképpen nevezik meg: a vizsgáltat rövidségi elvként (pl., Gaivenis 2014 [1990]: 406) vagy rövidségi követelményként (pl., Gaivenis 2014 [1997]: 195, 238). A reikalavimas („követelmény”) a terminus fő alkotóelemeként mintha gyakoribb lenne az oktató jellegű vagy a terminusalkotókhoz igazodó munkákban (pl.: TV 2006: 2; Bielinskienė ir kt. 2014: 145; Mickienė, Briaukienė 2016: 47), míg a terminológia elméleti kérdéseinek tárgyalásaiban mintha az principas („elv”) terminus lenne gyakoribb. Azonban ez nem minden esetben van így. Például az 1979-ben 3 közzétett átfogó Kazimieras Gaivenis-tanulmány címe „A litván terminológia létrehozásának és szabványosításának általános elvei‚ (Gaivenis 2014 [1979]: 107–117), egy másik, a terminológiai elvek elméleti megvitatására irányuló tanulmányának címe pedig „A terminusok nyelvi és logikai követelményei‚ (Gaivenis 2014 [1994]: 206–213). A szinonimák még egyetlen munkán belül is elkerülhetetlenek. Mindazonáltal, figyelembe véve az említett tendenciát, általános aptariant kitų autorių darbus bus pavartojamas ir jų vartotas terminas. Šalutinis termino terminusként itt a terminusok rövidségének elve terminust (valamint annak rövidített formáját, a rövidség elve kifejezést) választjuk, csupán a majdnem elem nem váltakozik. A gazdaságosság elve vagy a takarékosság elve terminus, amelyet a litván köznyelv normáinak szabályozási elveiről szólva használnak, ritka a litván terminológiai munkákban. K. Gaivenis (2002: 96–97) használta, amikor a terminológiai elveket a köznyelv normáinak szabályozási elveivel hasonlította össze. AZ ELV ÉRTÉKELÉSE Az elméleti értékelés különbségei Arról, hogy a terminusok rövidségének elvét a terminológia egyik elvének tekintik-e, elsősorban az elvek felsorolásából vagy tárgyalásából lehet következtetni. Az elvek felsorolásakor a rövidség elvét általában megemlítik. Így a Terminológiai tanulószótárban, amelybe a terminusokkal szemben támasztott követelmények terminus is bekerült, az azt magyarázó, a képzésbeli célszerűség, a rendszerűség, a stiláris semlegesség, a szabályosság és a pontosság követelményeit felsoroló részben a rövidség is említést nyer (Kvašytė 2005: 79), ami azt jelenti, hogy ezt a többi felsorolt elvvel azonos rangú vagy szintű elvnek tekintik. Stasys Keinys a könyvtártudományi és bibliográfiai terminológiát értékelve szintén előbb felsorolja a terminusokkal szemben támasztott követelményeket, és közöttük a rövidséget is megemlíti: tikslumas, sistemiškumas, taisyklingumas, objektyvumas (nejausmingumas), trumpumas, „A terminusokkal szemben számos különféle követelményt támasztanak – egyértelműség, 1 átláthatóság (a jelentés nyelvi megalapozottsága) stb.‚ (Keinys 2005 [1996]: 246). A Lietuvių terminologijos aspektai című módszertani tankönyv a terminusokkal szemben támasztott követelményeket külön tárgyalja, és egyikükként a rövidséget is ismerteti (Mickienė, Briaukienė 2016: 49–50). A könyv elején, a terminus fogalmának tárgyalásakor szintén elhangzik, hogy „minden terminusnak szabályosnak, pontosnak, rendszerszerűnek, rövidnek, stilárisan semlegesnek és képzésbeli szempontból célszerűnek kell lennie‚ (Mickienė, Briaukienė 2016: 12). Aušra Rimkutė-Ganusauskienė (2023: 19–24) egy tudományos monográfiában, annak érdekében, hogy meghatározza a XXI. század eleji forrásokban használt ruházati megnevezések 2 terminológiai értékét, előbb azokat a kritériumokat tárgyalja, amelyek alapján értékelni fogja őket, vagyis a terminusokkal szemben támasztott követelményeket, köztük a rövidség követelményét is. Az is mutatja, hogy a rövidség elvét a terminológia egyik elvének tekintik, hogy különböző terminológiai munkákban megjegyzéseket tesznek róla. Például K. Gaivenis már egy 1969-es tanulmányában (2014 [1969]: 521) azt írta, hogy az összetett terminus lehet szabályos képzésű, logikailag értelmes és tudományosan motivált, a gyakorlati használatra azonban nagy 1 Mindenütt csak a cikk szerzőnője végez ritkítást. 2 K. Gaivenis (2014 [1996]: 225) a terminológia alapelveit tárgyalva felhívta a figyelmet arra, hogy a kritérium terminus akkor használandó, amikor valaminek az alapelvek szerinti értékeléséről van szó; a kritérium az értékelés alapja, illetve mértéke. 4 terjedelme miatt nem megfelelő, pl. greito veikimo kietiklis (= greitasis kietiklis). A rövidség elvét fontosként említette Albina Auksoriūtė is, amikor az összetett terminusok használatának pontatlanságait tárgyalta: „Fontos, hogy a terminus ne csak egyértelmű, szabályos, pontos és képzés szempontjából megfelelő, hanem rövid is legyen. Különösen fontos, hogy az összetett terminusok a lehető legegyértelműbbek és legrövidebbek legyenek‚ (Auksoriūtė 1996: 48). A leíró szókapcsolatokat az összetett terminusok használatának egyik pontatlanságaként nevezte meg, és azt állította, hogy ezeket „rövidíteni és terminussá kellene alakítani‚ (Auksoriūtė 1996: 48). S. Keinys a könyvtári részlegek elnevezéseit értékelve szintén megemlítette, hogy „ha csak lehet, jobb egyszerűbben, rövidebben nevezni őket‚ (Keinys 2005 [1993]: 363), az orosz és észt foglalkozásés beosztásnevek kétnyelvű szótárát tárgyalva pedig pozitívumként emelte ki, hogy az észt terminusok szerkesztői igyekeztek megőrizni a nyelv hagyományos törekvését az egyszerű, szavakkal nem túlterhelt elnevezésekre, és hozzátette: „A terminusok rövidsége, tömörsége és egyértelműsége minden tekintetben kívánatos dolog‚ (Keinys 2005 [1981]: 342). Szerinte nem szükséges minden alkalommal, amikor a technológia kissé is változik, a foglalkozás nevét is megváltoztatni, például a pék továbbra is péknek nevezhető, noha a technológia ma már lehetővé tenné, hogy a félautomata péksütemény-gyártó sor operátorának nevezzék, holnap pedig valószínűleg még valami másnak (Keinys 2005 [1981]: 341–342). A csoportkurátor terminus használatba vételét értékelve S. Keinys (2005 [1974]: 443) azt állította, hogy az addig széles körben használt csoportvezető terminus ezzel való felváltása csak árt a nyelv gazdaságosságának – a rövidebb szót hosszabbal cserélik fel. A festészeti terminusokat áttekintve megemlítette, hogy a terminológiában ajánlatos kerülni a hosszú szavakat, és ahol csak lehet, rövidebbeket használni, így a daugiasluoksninė tapyba helyett a daugiasluoksnė tapyba használandó, annál is inkább, mert ebben az esetben a rövidebb szó egyben helyesebb is (Keinys 2005 [1972]: 389). Amint tehát látható, a rövidség fogalma mind a terminust alkotó szavak számával, mind pedig a szavak hosszúságával összefügg. Ez utóbbi szempontból S. Keinys a terminológia számára különösen alkalmasnak említette a végződésképzést: a végződéses származékok azért előnyösebbek a képzős származékoknál, mert a végződések soha nem hosszabbítják meg a szót (Keinys 2005 [1995]: 19), szerinte a végződéses származékok „mondhatni ideálisan alkalmasak a terminológiára‚ (Keinys 2005 [1979]: 79). A szóösszetételek pedig segítenek elkerülni a több szóból álló terminusokat, vagyis lehetővé teszik „viszonylag rövid, a jelzők halmozódását elkerülő fajtanevek létrehozását‚ (Keinys 2005 [1983]: 130). Hogy a rövidség elve nem csupán a terminust alkotó szavak számával függ össze, az a rövidség elve fogalmának megmagyarázására vagy a terminus meghatározására tett előforduló kísérletekből is látható. Pl. a terminológiai szójegyzékben, ahol a terminusokkal szemben támasztott követelményeket olyan jellemzőkként értelmezik, amelyek alapján létrehozzák a terminust, értékelik annak megfelelőségét és a megállapított normáknak való megfelelését (Kvašytė 2005: 79), a terminus rövidsége alatt azt a fogalmat értik, amelyet úgy magyaráztak, mint „arra való törekvés, hogy a terminus rövidebb formájával fejezzék ki a fogalom valamennyi jellemző jegyét‚ (Kvašytė 2005: 84). K. Gaivenis (2002: 96) a rövidség elvét jellemezve azt állította, hogy „az egyes nyelvi egységek közül a rövidebbek részesítendők előnyben‚. Igaz, a tömörség elvének terminusát meghatározni vagy az általa jelölt fogalmat megmagyarázni próbáló kísérletek ritkák a litván terminológiában. Ezt a fogalmat általában magától értetődőnek tekintik. A „rövid távú” és „hosszú távú” fogalmak sem kerülnek magyarázatra, így a rövid és hosszú távú fogalmak határa nincs egyértelműen meghúzva. 5 S. Keinys (2005 [1979]: 79), a rövidség szempontjából „ideálisan megfelelő, végződéses litván terminusképzést” részletesen tárgyalva, megemlítette a terminológiai tudomány úttörőjét, Dmitrij Lotét, aki azt állította, hogy a terminus rövidségére ugyanúgy kell törekedni, mint pontosságára, és ezt a követelményt nemcsak magukra a terminusokra, hanem képzési affixaikra, például a képzőkre is alkalmazta. Az orosz terminológusok munkáira hivatkoznak a korábbi időszak más litván terminológiai munkáiban is, amelyekben különféle megjegyzéseket tesznek a terminusok rövidségének elvével kapcsolatban. Ebből arra lehetne következtetni, hogy hatással lehettek a tömörség elvének, illetve jelentősége értékelésének kialakulására a litván terminológiában. Annál is inkább, mivel D. Lotė – amint azt K. Gaivenis (2002: 117) megjegyzi – elsőként fogalmazta meg a terminusokkal szemben támasztott követelményeket, köztük a tömörség követelményét is. K. Gaivenis közvetlenül is megnevezi, hogy a háború utáni években a litván terminológia nagymértékben függött az orosz terminológiától, mivel „[A] külföldi elméleti szakirodalmat szinte egyáltalán nem kaptuk‚ (Gaivenis 2002: 110). K. Gaivenis azonban a terminusok tömörségének kérdésében, úgy tűnik, óvatosabb véleményen volt. Az 1979-ben közzétett átfogó tanulmányban, az Általános litván terminológia-alkotási és -szabványosítási alapelvekben, amelyben első ízben kísérli meg rendszerezni vagy megfogalmazni „a litván terminológia korszerű alapelveit‚, a tömörség 3 elvét nem emeli ki külön, bár megjegyzi, hogy már Kazys Girnius is, amikor megkísérelte megfogalmazni a tudományos terminológiával szemben támasztott követelményeket, ezek között említette azt is, „hogy az elnevezés rövid legyen, mert a hosszú, többtagú elnevezések nagyon megnehezítik használatukat‚ (Gaivenis 2014 [1979]: 108). K. Gaivenis e cikkében összesen tíz különálló alapelvet fogalmazott meg, a tömörség elvét azonban nem 4 vette fel közéjük. Csak a 7. alapelv megfogalmazásakor említi, amely a terminus helyességére és képzésbeli használhatóságára irányul, majd hozzáteszi: „Általában a terminusokkal szemben még a következő további követelményeket támasztják: a) tömörség, b) hangzásosság, c) egyediség, d) más nyelvekre való lefordíthatóság stb.‚ (Gaivenis 2014 [1979]: 115). Úgy tűnik, hogy a rövidség elvét a cikk szerzője csupán kiegészítőnek, nem pedig a többi megfogalmazott elvvel azonos rangúnak tekinti. Külön rövidségi elvként a terminológiai elvek kérdésével foglalkozó K. Gaivenis későbbi cikke sem tárgyalja – az 1994-ben megjelent „Nyelvi és logikai terminológiai követelmények”, noha a cikk elején megemlíti, hogy „a legfontosabb és leggyakrabban említett nyelvi terminológiai követelmények a következők: helyesség, pontosság, rendszerszerűség, rövidség, szóalkotási célszerűség, érzelmi semlegesség stb.” (Gaivenis 2014 [1994]: 206). Igaz, pár évvel később jelent meg K. Gaivenisnek Angele Kaulakienėvel közösen készített 3 Hogy ez volt az első kísérlet a „modern litván terminológia elveinek” megfogalmazására, azt a szerző megjegyzése is mutatja, miszerint „eddig még senki sem kísérelte meg rendszerezni a litván terminusok megalkotásának és szabványosításának sem általános, sem speciális elveit” (Gaivenis 2014 [1979]: 113). A korábbi elvmegfogalmazási kísérletekről Jonas Klimavičius (2003), Stasys Keinys (2012 [1967]: 29–56), Albina Auksoriūtė (2024: 35–42) és mások munkái írnak. 4 A megfogalmazások arra utalnak, hogy a tárgyalt terminológiai elvek közül legalább néhányat inkább szabályként fogalmaznak meg, például: „3. A terminológiai megnevezés szükségességét az adott terület szakemberei vetik fel és állapítják meg. A nyelvészek azt tanácsolják, hogyan lehetne ezt a fogalmat megfelelőbben elnevezni‚ (Gaivenis 2014 [1979]: 114). 6 Az „Extralingvisztikai terminusszabványosítási elvek” című cikk arra utalna, hogy a rövidség elvét a 5 terminológia szabványosítása szempontjából mintha fontosnak tekintenék. Pontosabban, a rövidséget itt az extralingvisztikainak tekintett elvek egyikének – a terminusok statisztikai értékelési elvének – tárgyalásakor említik; ezt úgy határozzák meg, mint amely szerint a legelterjedtebb nyelvi tények felelnek meg leginkább a normának (Gaivenis 2014 [1996]: 233). Azt állítva, hogy a statisztikai kritérium a terminusok rövidségének értékelésében is segít, a cikk Zipf törvényét említi, amely szerint egy szó vagy terminus hossza fordítottan arányos használatának gyakoriságával, majd a következő következtetést vonja le: „Eszerint a terminusok relatív hossza vagy újszerűségükre, vagy elégtelen szabványosításukra utal‚ (Gaivenis 2014 [1996]: 233). Ebből az következne, hogy a viszonylag hosszú terminusokat elégtelenül szabványosítottnak tekintik, a szabványosított terminusoknak pedig rövideknek kellene lenniük. Másutt ez a gondolat közvetlenebbül is megfogalmazódik: minél fejlettebb és szabványosítottabb a terminológia, annál több rövidebb terminusnak kellene lennie (Kaulakienė, Makariūnienė 2014 [1999]: 36). Mindazonáltal K. Gaivenis 1991-ben írt „A terminológia néhány terminológiai követelménye” című cikke. Ezt mutatja az orosz terminológusnő véleményével való szembenállás is: „I. Volkova orosz terminológus a terminusok egyértelműségét, rövidségét mažmožių‚ atskleidžia, kad autorius nebuvo linkęs trumpumo laikyti būtinuoju és nyelvi helyességét a terminológia szükséges követelményeinek tekinti, az összes többi követelményt (rendszerszerűséget, motiváltságot, képzési kényelmet stb.) pedig fakultatívnak.” Véleményünk szerint ez nem egészen pontos. A rövidség követelményét aligha lehet szükségszerűnek tekinteni‚ (Gaivenis 2014 [1991]: 195). Miután felhívta a figyelmet arra, hogy a tudományos nyelvi szövegekben használt hosszú terminusok közül nem mindegyik terminus valójában, másrészt pedig arra, hogy a tudományos terminusok a szövegben rövidíthetők, a cikk szerzője végül meglehetősen szigorú következtetésre jut: „Alaktanilag és grammatikailag szabályosnak minden terminusnak kell lennie, rövidnek azonban nem mindegyiknek.” Vannak bizonyos terminuscsoportok (a növényrendszertani terminológiában a varietások elnevezései, a talajosztályozás terminusai stb.), amelyek egyés kétszavasak egyáltalán nem lehetnek. A terminusnak tehát olyannak kell lennie, amilyenre egy adott fogalmi rendszernek szüksége van‚ (Gaivenis 2014 [1991]: 196). K. Gaivenis ezt a gondolatot a 2002-ben megjelent Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys című könyvében is kifejti. A terminológia alapelveit a köznyelv normázási elveinek összefüggésében tárgyalva a szerző ebben a művében szintén vitába száll az orosz terminológussal, Irina Volkovával, és egyik érvként megemlíti a szó vagy szókapcsolat normatív hosszúsága határainak hiányát: „A rövidség követelményét aligha lehet szükségszerűnek tekinteni. Hiszen nincsenek meghatározva az egyes szó vagy a nominativuszi szókapcsolat normatív hosszúságának határai‚ (Gaivenis 2002: 43). Amint azt e könyvben a rövidség elvének rövid tárgyalása alapján sejteni lehet, alkalmazását mintha a nemfogalmi terminusokra kívánnák korlátozni: „Például a nemfogalmak megnevezésére az egyszavas terminusok alkalmasabbak, mint az összetettek. A fajfogalmak megnevezésére egyes szakterületek nemzetközi terminológiai kódexei csak két tagból álló megnevezéseket ajánlanak. A változatok megnevezései a növényrendszertani terminológiában sem lehetnek háromszavasnál rövidebbek Itt a terminusok extralingvisztikai szabványosítási elveit úgy határozzák meg, mint amelyek „közvetlenül nem a nyelvi rendszerrel, hanem a társadalom, annak egyes csoportjai vagy személyiségei véleményével, a terminológiához való hozzáállásukkal, valamint más tudományok módszereinek a 5 terminusok szabványosítására való alkalmazásával kapcsolatosak‚ (Gaivenis 2014 [1996]: 229–230). 7 terminusok‚ (Gaivenis 2002: 43). Ebből az következne, hogy ez a litván terminológus nem tekintette a rövidség elvét alapvető, univerzális, az egész terminológiára vagy akár minden egyes terminusra alkalmazható terminológiai elvnek. Másfelől figyelmet fordított a szövegekben megfigyelhető, a terminusok rövidítésére irányuló tendenciára. Például ilyen tendenciát figyeltek meg a tudományos cikkek nyelvéről szóló, 1980-ban megjelent tanulmányban – itt azt írták, hogy a tudomány nyelvében különösen erős a gazdaságosság tendenciája, ezért sok sajátos elliptikus szerkezet, speciális rövidítés található benne, valamint a terminusok és szimbólumok különféle kombinációi alakulnak ki (Gaivenis 2014 [1980]: 576). K. Gaivenis pedig egy 1990-ben írt tanulmányában azt állítja, hogy „a szövegben a terminusokat lehet és kell rövidíteni. Két módon rövidíthetők: 1) a hosszú összetett (több szóból álló) terminusok tömörítésével és egyes összetevőik elhagyásával, valamint 2) betűszók és szótagrövidítések létrehozásával‚ (Gaivenis 2014 [1990]: 406). A 2002-ben megjelent Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys című munkájában ugyanez a szerző azt is írja, hogy az autótechnikáról szóló tankönyvben a vidaus degimo variklis összetett terminus helyett használható az egyszavas variklis, mivel a rövidítés sok tekintetben összefügg a tudományos nyelv stilisztikájával (Gaivenis 2002: 43). Mindazonáltal ebben a munkában K. Gaivenis végül a következő összegzést adja: „Általában véve a terminusok rövidsége és rövidítése inkább a használat, mint a rögzítés területén aktuális‚ (Gaivenis 2002: 44). Ebből az következne, hogy mind a rövidség, mind pedig a rövidítés inkább csak a terminusok használatához kapcsolható, a terminusok rögzítése során azonban – amely, amint azt K. Gaivenis máshol közölt magyarázata 6 mutatja, a terminusok terminológiai szótárakban, szabványokban, terminológiai bankokban vagy más terminológiai forrásokban való közreadását jelenti – a rövidség elve nem szükséges (vö. a szerző azon állításával, hogy a terminusnak olyannak kell lennie, amilyenre egy bizonyos fogalmi rendszerhez szükség van). A terminusok szövegbeli rövidítésére, valamint meghosszabbítására való hajlamra más munkák is felhívják a figyelmet, megkülönböztetve a terminus rövidségének és a terminus rövidítésének fogalmát (lásd Mitkevičienė 2015: 55–56). Asta Mitkevičienė azonban egyik legújabb munkájában (2024: 2) arra hívja fel a figyelmet, hogy a terminusokat nemcsak szövegekben rövidítik, hanem a terminológia rendezése során is (annak létrehozásakor, fordításakor, normálásakor, szabványosításakor) – itt is rövidebb kifejezési formát keresnek a fogalmak számára. Ebből az következne, hogy a rövidségre való törekvés nemcsak a terminusok használata, hanem azok rendezése szempontjából is aktuális. Így már pusztán az eddig tárgyaltak alapján is világossá válik, hogy a terminusok rövidségének elméleti értékelése a litván terminológiában nem teljesen egységes és nem problémamentes. Egyrészt a rövidséget a terminológia többi elvével azonos rangú elvnek tekintik, vagy akár ki is emelik közülük mint minden tekintetben kívánatos dolgot, másrészt óvatosabban értékelik – csupán kiegészítő elvként nevezik meg. Egyrészt hajlanak arra, hogy csak a terminusok használata szempontjából tartsák aktuálisnak, másrészt megállapítják, hogy a rövidségre való törekvés a terminusok rendezése szempontjából is aktuális. Az egyenetlenséget egyébként az is feltárja, hogy milyen helyet szánnak ennek az elvnek a terminológiai elvek osztályozásában. Amikor ezeket az elveket nyelvi és logikai elvekre osztják, a rövidség elvét a nyelvi elvek közé sorolják (Gaivenis 2014 [1994]: 206). Nyelvi eredetére utalna az is, hogy 6 „A nyelvi terminológiai problémák kutatói 15–20 évvel ezelőtt főként az úgynevezett rögzítési szféra terminusaival foglalkoztak, vagyis a szótárakból, szabványokból, terminusbankokból és a terminológia egyéb forrásaiból átvett terminusokkal‚ (Gaivenis 2014 [1986]: 154). Igaz, a rögzítés terminusa a litván terminológiában ritkán használatos; az általa jelölt fogalmat, illetve annak a terminusok rendezésének terminusával jelölt fogalomhoz való viszonyát külön nem magyarázzák. 8 Ezen elv tárgyalásakor olyan megjegyzések is szerepelnek, mint például a Zipf-törvényre való, már említett hivatkozás, amely szerint a nyelvben leggyakrabban használt szavak vagy szókapcsolatok rövidek, illetve a nyelvben megnyilvánuló gazdaságossági tendenciák megfigyelése. A nyelvi gazdaságosság elve bekerül a litván köznyelv normatív szabályozásának elvei és kritériumai közé is (BKTP 1997), továbbá a terminológiai elvek meghatározásakor is erre támaszkodnak. K. Gaivenis (2002: 90) például rámutat, hogy ezek mindegyike többé-kevésbé alkalmas a terminológia normatív szabályozására is, csupán némelyiket még pontosítani, konkretizálni és a terminológia igényeihez igazítani kell. Egy másik kiadványban azonban, ahol a terminusokkal szemben támasztott követelményeket szintén nyelvi és logikai követelményekre osztják, a terminusok rövidségének követelményét nem a nyelvi, hanem a logikai követelmények közé sorolják (Kvašytė 2005: 79). Igaz, olyan állítások is megfogalmazódnak, amelyek arra utalnak, hogy itt nem kellene nagy ellentétnek lennie – a rövidség mind nyelvi, mind logikai szempontból fontos: „A hosszú, túlságosan kibővített terminusok ártanak a beszéd (és a gondolkodás) gazdaságosságának <...>‚ (Mickienė, Briaukienė 2016: 49). Mindazonáltal mind a rövidség elvének fontosságával kapcsolatos szemlélet különbségei, amelyek ebből az áttekintésből kirajzolódnak, mind az elvek osztályozásában megfigyelhető ingadozások arra utalnak, hogy a szóban forgó elv nem problémamentes. Galimi problemiškumo veiksniai A rövidség elvének valamely elvcsoporthoz való besorolásában megfigyelhető ingadozásokból arra lehetne következtetni, hogy az ezzel az elvvel kapcsolatos szemlélet különbségeit magának a terminológia természetének a sajátosságai okozhatják, vagyis az, hogy a terminológia a nyelvhez és a logikához egyaránt kapcsolódik. Mindazonáltal a rövidség elvének vagy más kérdéseknek a tárgyalásakor tett további megjegyzések arra utalnak, hogy ezen elv óvatos megítélését az okozhatja, hogy legalább bizonyos esetekben nehéz alkalmazni a terminusok létrehozásakor vagy rendezésekor. K. Gaivenis (2022: 100–108) tehát az általános terminusrendezési elvek mellett speciális szabályokat és elveket is említ, amelyek „a terminológia különböző területeinek vagy mikrorendszereinek rendezését szabályozzák”. Az ilyen speciális szabályok, például az általa említett, a kémiai nómenklatúrára alkalmazott, IUPAC által jóváhagyott szabályok, a megnevezések alkotását is szabályozzák. A K. Gaivenis 1994-ben közzétett, „A nemzetközi terminológiai elvek alkalmazása terminológiánkra” című tanulmányában, amelyben a nemzetközi terminusrendezés során felmerülő problémákat veti fel, szintén figyelmet fordít arra, hogy egyes területek vagy mikrorendszerek terminusainak rendezését a terminusok meghatározott szerkezetét előíró nemzetközi terminusrendezési szabályok szabályozzák. Ez például a nemzetközi botanikai és zoológiai nómenklatúra-kódexekben van előírva (Gaivenis 2014: [1994]: 214). A tanulmány olyan nemzetközi terminusrendezési ajánlásokat is említ, amelyek előírják, hogy az újonnan megjelenő fogalmak olyan megnevezéseket kapjanak, amelyeket változtatás nélkül vagy csekély módosítással át lehet venni más nyelvekbe (Gaivenis 2014 [1994]: 216). Emellett, amint arra felhívja a figyelmet, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) nemcsak az egyes szakterületek terminusait, hanem a terminológia elveit és módszereit is szabványosítja. Ebből következik, hogy legalább bizonyos szakterületek terminológiájában a rövidség elvének alkalmazása nehézségekbe ütközhet a terminusrendezés megfelelő szabályozása miatt. 9 K. Gaivenis (2014 [1994]: 215–216) említett tanulmányában továbbá megjegyzi, hogy a nemzetközi terminológiai kódexek gyakran előírják, hogy a terminusokat nemzeti nyelvekre kell lefordítani, a szakemberek pedig a terminusok fordítását gyakran szó szerint, grammatikailag adekvát fordításként értelmezik. A szakembereknek arra a hajlamára, hogy a terminusokat lefordítsák, ahelyett hogy megalkotnák őket, másutt is felhívják a figyelmet, még ha ezt a hajlamot nem is kapcsolják a nemzetközi terminológiai rendezés követelményeihez (pl.: Gaivenis 2002: 85; Keinys 2004: 234–235; Zaikauskas 2014). Ez pedig arra utalna, hogy a rövidség elvének alkalmazását akadályozhatja a forrásnyelvi terminusok szerkezete. S. Keinys, aki már 2004-ben felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt mintegy másfél évtizedben több tudományterület szövegeit sokkal nagyobb arányban fordítják, mint amennyit alkotnak („ebből a szempontból, mondhatni, csaknem visszatérünk a XVI. századba, amikor szintén a szövegek fordítása, nem pedig az alkotás volt túlsúlyban‚), ugyanakkor megjegyzi, hogy a fordítási gyakorlatban egyre inkább megmutatkozik az a tendencia, hogy a saját nyelv terminusait a lehető legnagyobb mértékben közelítsék a forrásnyelvi terminusokhoz, attól tartva, hogy eltérnek tőlük (Keinys 2004: 234–235). A fordított szövegek nagy számán túl a litván terminológusok már régóta észlelik a tudomány vagy a technika fejlődése által ösztönzött terminusszaporodást is (Gaivenis 2014 [1982]: 121). Napjainkban pedig, az úgynevezett globalizáció körülményei között, amint azt akár a szabványosított terminológia tárgyalása is mutatja (pl.: Skujiņa ir kt. 2006; Bliūdžuvienė, Černiauskaitė 2021), a terminusok bősége terminológiai rendezésük szempontjából nehezen kezelhetővé válik. Ez szintén akadályozhatja a rövidség elvének alkalmazását. Judita Džežulskienė (2010: 7–8), szintén felhívva a figyelmet a globalizáció tényezőjére, a fogalmak bonyolultabbá válását említi. Pontosabban azt állítja, hogy a korszerű terminológiai rendszerekben az összetettebb fogalmak kifejezésére már nem elegendők az egyszavas terminológiai egységek; a főfogalmat még néhány összetevővel pontosítani, bővíteni és részletezni kell, ezért jelennek meg a többszavas terminusok. A szerző a többszavas terminusokat a modern tudományos lexika legjellemzőbb vonásaként említve kijelenti, hogy ezek „rendszerint már az alapvető terminusrendszerek kialakulása után jelennek meg, amikor új jelenségek keletkeznek, amelyek a meglévő terminusok módosítását igénylik. Az ilyen terminusok jelentését az alapterminusok motiválják, szerkezetük pedig más összetevőkkel bővül. A többszavas terminusok esetenként valamely kétszavas terminus egyik összetevője részletezésének eredményeként tekinthetők‚ (Džežulskienė 2010: 7). A terminusok rövidségével, illetve a rövidség elvével kapcsolatos egyéb megjegyzésekből mint ezen elv alkalmazásának lehetséges zavaró tényezője kirajzolódik annak más terminológiai elvekkel, például a helyesség elvével való metszése. Így bár a szóösszetételt a terminológia számára azért tartják célszerűnek, mert lehetővé teszi rövidebb terminus létrehozását, néhány korábbi időszakból származó cikkből az is kitűnik, hogy a helytelen terminusok keletkezésének gyakori forrása. Például az oktatási terminusszótárakat áttekintő 1981-es cikkben megállapították, hogy szinte minden litván oktatási terminusszótárban találhatók helytelen képzésű terminusok és azok változatai (Gaivenis 2014 [1981]: 461). Az 1994-es cikk a helytelen terminusok létrehozásának egyik leggyakoribb eseteként a képzéstípus vagy -kategória pontatlan megválasztását említi, 16 amelyet a pszeudoanalógia elvének alkalmazása határoz meg, például: bebrimvietė, ugniaatsparumas (Gaivenis 2014 [1994]: 206–207). A rövidség és a helyesség elvének kialakuló ellentéte bizonyos esetekben közvetlenül is megfogalmazódik: „Nem mindig jobb egy szó, mint egy szókapcsolat.” Nos, akarva-akaratlanul, a gerakokybiškas melléknév helyett a „geros visų tų žodynų terminų sudaro dvižodžiai terminai” kifejezést kell használni, a kisebb részt az egyszavas, a még kisebbet a háromszavas terminusok alkotják, a négyszavas és hosszabb terminusok pedig kevés számban fordulnak elő a szótárakban (Umbrasas 2013: 117). Ebben az esetben már a terminográfiai terminusrendezési munkákat értékelik, azonban ezek alapján is két, elsősorban a szövegekben megadott terminológia alapján kirajzolódó törvényszerűség állapítható meg. Ez mintha azt mutatná, hogy a terminográfiai és a szöveges terminusrendezés (vagy használat) között a rövidség elvének alkalmazásában nincsenek jelentősebb különbségek. Ugyanakkor A. Umbrasas ugyanazon munkájában – amint arra e tanulmány első részében már utaltunk – a Terminų banke-ban rendezett jogszabályi terminusok hosszára vonatkozó adatok is szerepelnek. A Terminų banke-ban végzett terminusrendezés – amint a cikk szerzője is rámutat – nemcsak a jogszabályok terminusaira terjed ki (Umbrasas 2013: 99–100), a 2013-as cikkben azonban részletesebben éppen a jogszabályi terminusok rendezését tárgyalja, ennek kapcsán pedig az itt rendezett jogszabályi terminusok hosszára vonatkozó számításokat is közöl, pontosabban a Terminų banke-ban közölt, a Terminológiai Albizottság által megtárgyalt és a jóváhagyott terminus státuszát elnyert jogszabályi terminusok hosszára vonatkozó adatokat; ezek száma 2013 augusztusában 9 056 volt (Umbrasas 2013: 113). A közölt számokból, valamint a példákból is az derülhet ki, hogy ezek a terminusok lényegesen hosszabbak, amire több mutató alapján is következtetni lehet. Először is, amint az az itt közölt 1. táblázatból látható, e terminusok meglehetősen nagy részét négyszavas terminusok alkotják, vagyis mintegy 15%-ukat, még nagyobb részüket pedig az ötszavas és hosszabb terminusok. Ezek aránya még mintegy 19% is lehet, jóllehet – amint említettük – a négyszavas terminusokat már más források is csak kis számban említik. Az elfogadott jogszabályi terminusokat a terminológiai szótárak terminusaival összehasonlítva A. Umbrasas (2013: 117) rámutat arra, hogy a terminológiai szótárakban a négy szóból álló terminusok aránya csak mintegy 3%, az öt szóból álló és hosszabb terminusoké pedig csak mintegy 1%. 1. táblázat. A terminológiai adatbankban és a terminológiai szótárakban szereplő terminusok összehasonlítása hosszuk szerint, 2013. A terminus forrása 1 szó 2 szó 3 szó 4 szó 5 szó és több Elfogadott jogszabályi terminusok) Terminológiai szótárak ~ 32% ~ 52% ~ 12% ~ 3% ~ 1%. Terminológiai adatbank (elfogadott jogi ~ 10% ~ 32% ~ 24% ~ 15% ~ 19%. Forrás: A. Umbrasas (2013: 113, 117); a szerző összeállítása. Másodszor, az egy-, kétés háromszavas terminuscsoportok megoszlási sorrendje ebben az esetben szintén eltér a más munkákban megállapítottól: jóllehet a Terminológiai adatbankban kezelt jogszabályi terminusok között a kétszavas terminusok dominálnak, a háromszavas terminusok száma jóval nagyobb, mint az egyszavasaké, vagyis mintegy 24%-ot tesznek ki, az egyszavasak pedig mintegy 10%-ot. Az egyszavas terminusokat még a négyszavas terminusok is meghaladják (vö. mintegy 10% és mintegy 15%), valamint az ötszavas és hosszabb terminusok is (vö. mintegy 10% és mintegy 19%). A szerző által összehasonlításra kiválasztott terminográfiai forrásokban a háromszavas terminusok nem haladják meg az egyszavas terminusokat; pontosabban, itt a háromszavas terminusok aránya csak mintegy 12%, míg az egyszavasaké eléri a 32%-ot. Különösen nem ellensúlyozzák őket a négyszavas terminusok vagy az ötés többszavas terminusok csoportja (lásd az 1. táblázatot). 17 Harmadszor, nemcsak a számadatok, hanem a példák is azt mutatják, hogy a Terminų bankasban szereplő, jogszabályokban alkalmazott jóváhagyott terminusok kivételesen hosszúak. A. Umbrasas leghosszabbként az ebben a tanulmányban már említett, tizennyolc szóból álló terminust adja meg: a mezőgazdasági termelők, erdőtulajdonosok, helyi akciócsoportok tagjai, más vidéki lakosok és tanácsadóik nem formális folyamatos szakmai képzési programja, ugyanakkor több, egy tucatnyi szóból álló más terminust is említ. Igaz, a litván terminusok hosszára vonatkozó adatokat közlő munkákban megszokottól eltérően a terminus hosszának meghatározásakor a funkciószavakat is beleszámítják, így a leghosszabb terminus is valamivel rövidebbé válna – tizenhét szavas lenne –, ha ezeket a szavakat nem vennék figyelembe a számításoknál. Maga a szerző a Terminų bankas által vizsgált ötszavas és hosszabb terminusokról azt mondja, hogy minél több szóból áll egy terminus, annál kevesebb ilyen terminus található a jogszabályok jóváhagyott terminusai között. Ezt az általa közölt táblázat is mutatja (az abból itt kiválogatott ötszavas és hosszabb terminusokra vonatkozó adatokat lásd a 2. táblázatban). Mindazonáltal a más forrásokban tucatnyi szóból álló terminusokat nem standartuose ilgiausi terminai – septyniažodžiai, tačiau kitur, aptardamas aprobuotus rögzítenek; már a hat szóból álló terminusokat is meglehetősen ritkán és csak elszórtan említik (pl. Zemlevičiūtė 2004: 349). K. Gaivenis (2002: 17) megemlítette, hogy a terminológiai szótárakban és a szabványokban szereplő terminusok közül a szerző mindössze két, bennük előforduló hétszavas terminust jelölt meg (Gaivenis 2014 [1995]: 221). 2. táblázat. A Terminų banke rendszerében megadott ötszavas és annál hosszabb jogszabályi terminusok szószám szerint, 2013-ban. A terminust alkotó szavak száma 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 18 A terminusok 719 385 265 142 86 35 6 6 3 2 1 száma 53 12 Forrás: A. Umbrasas (2013: 113); a szerző felvetődött az a feltételezés, hogy a rövidség elvének alkalmazására hatással lehetnek a készítette. Így mind A. Umbrasas által közölt, a Terminų banke rendszerében kezelt jogszabályi terminológiára vonatkozó adatok és az általa 27 különböző szakterületi terminológiai szótárban szereplő terminusok hosszának adataival végzett összehasonlítása, mind az itt bemutatott összevetés világosan kiemeli, hogy a Terminų banke rendszerében kezelt jogszabályi terminológia jelentősen eltér a más forrásokban megadott (vagy használt) terminológiától, és ez több számítógépes terminusrendezés és a terminográfiai terminusrendezés közötti különbségek is. mutatóban is megnyilvánul: a háromszavas terminusok túlsúlyában az egyszavas terminusokhoz Éppen a terminusrendezés irányzatának tényezőjét határozzuk el itt megvizsgálni, ehhez több, képest, a háromszavasnál hosszabb terminusok jóval nagyobb számában, valamint a terminusok rendkívüli hosszúságában. E mutatók alapján a rövidség elvét itt lényegesen másképpen alkalmazzák, mint a terminográfiai vagy a szöveges terminusrendezési forrásokban. A szerző maga a Terminų bankasban a hagyományos terminográfiában szokásosnál hosszabb terminusokat a jogi fogalmak sajátosságával magyarázza, azonban e cikk egy korábbi részében már különböző rendezési irányzatot képviselő forrást választva, amelyek egyike a Terminų bankas – a számítógépes terminusrendezés forrása. Pontosabban, folytatva A. Umbrasas által megkezdett összehasonlítást, de más forrásokat is bevonva, azt vizsgáljuk, hogy a rövidség elvét ebben a számítógépes terminusrendezési forrásban valóban másképpen alkalmazzák-e, mint más terminusrendezési forrásokban. Erről a terminusok hosszának mutatói alapján döntünk, ezúttal kizárólag a terminust alkotó szavak számára összpontosítva. A vizsgált források és az adatválogatás sajátosságai Annak összehasonlítása érdekében, hogy valóban vannak-e eltérések a rövidség elvének alkalmazásában a különböző irányzatok terminusrendezési munkáiban, itt összesen három irányzat – a számítógépes, a terminográfiai és a szövegalapú – terminusrendezési forrásait vonjuk be. A rendszerint említett negyedik terminusrendezési irányzat – a szabványosítás – munkáit (lásd: Gaivenis 2002: 63–87; Mickienė, Briaukienė 2016: 58–63) részben a cikk terjedelmi korlátai miatt nem vonjuk be, részben pedig azért, mert ez önálló kutatás tárgya lehetne. A számítógépes terminusrendezést, amint már kiderült, ebben az esetben a Terminų bankas képviseli, a terminográfiait két gazdasági terminológiai szótár, a szövegalapút pedig két felsőoktatási tankönyv (ezeket tankönyveknek nevezzük). 18 Összehasonlítandó forrásaink száma tehát nem nagy, de ezúttal nem is törekszünk nagy számú forrás bevonására. Ezzel szemben arra törekszünk, hogy csupán egyetlen terület – a gazdaság – terminológiai adataira szorítkozzunk, mivel már a rövidség elvének elméleti értékelése során is világossá vált, hogy a különböző területek terminológiájára eltérő terminushossz lehet jellemző. Pontosabban a Lietuvių kalbos terminų automatinis atpažinimas ir apibrėžimas című monográfiában közölt táblázatból, amely nem általános, hanem kizárólag az oktatás és a tudomány területére vonatkozó jogszabályokban jóváhagyott terminusok hosszának adatait tartalmazza (Bielinskienė ir kt. 2015: 64), látható, hogy ezek nem egyeznek az A. Umbrasas által közölt általános adatokkal. Például az oktatás és a tudomány területére vonatkozó jogszabályok jóváhagyott háromszavas terminusai nem haladják meg az egyszavasakat (a háromszavasak aránya 23%, az egyszavasaké 21,6%), és a kizárólag az oktatás és a tudomány területéhez tartozó négyszavas terminusokból sincs sok (4,1%). Ez arra ösztönözne, hogy olyan forrásokat válasszunk, amelyek ugyanazon terület terminusaival foglalkoznak, és a gazdasági terminusok rendezésére összpontosítsunk. Az említett két választható terminológiai szótár David Pearce által összeállított, 2006-ban kiadott Aiškinamasis ekonomikos anglų–lietuvių kalbų žodynas (a továbbiakban – AEŽ), amelynek előszavában az áll, hogy 2 800 terminuscikket tartalmaz, valamint Rūta Vainienė 2008-ban kiadott értelmező Ekonomikos terminų žodynas című szótára (a továbbiakban – ETŽ), amelynek borítóján az szerepel, hogy mintegy 1 400 terminust tartalmaz. A D. Pearce által összeállított szótárat szintén értelmező szótárnak nevezik, azonban fordításos szótár (a közölt meghatározások részletessége alapján akár enciklopédikus szótárral is egyenértékűnek tekinthető), ezért ha a szövegben szükség lesz e szótár megkülönböztetésére a másik értelmező szótártól, fordításos AEŽ-ként fogjuk megnevezni. A közgazdasági tankönyvek közül a makroökonómiai tananyagot közvetítő tankönyveket választjuk: a Kaunasi Műszaki Egyetem Makroekonomika (KTU 2008) és a Vilniusi Egyetem Makroekonomika (VU 2017) című tankönyveit. A Terminų bankasból, akárcsak A. Umbrasas 2013-as cikkében, csak jogszabályok terminusait vesszük át, azonban ezúttal csak azokat választjuk ki, amelyeket a Terminų bankas a gazdaság területéhez tartozó terminusokként jelöl. Akárcsak A. Umbrasas cikkében, csak a jóváhagyott terminus státuszával rendelkező terminusokat értékelik. 19 Természetesen a rövidség elvének alkalmazási tendenciáira utalhatna a jóváhagyott terminusok összehasonlítása is a nem ajánlott terminusokkal, azonban a Terminų bankas mellett a hivatkozottan értékelt terminusok csak az egyik terminológiai szótárban szerepelnek, míg a másik szótárban és mindkét tankönyvben meghatározott terminusok nesuteikiamas. Taigi, lyginti duomenis šiuo požiūriu keblu. Aprobuoto termino statusą esetében a gazdasági jogszabályok terminusai, amelyek ilyen státusszal rendelkeznek, a rövidség kedvéért a továbbiakban a Terminų bankasban kezelt terminusok elnevezést is viselik, jóllehet a terminusok kezelése a Terminų bankasban természetesen nemcsak a jogszabályi terminusokra terjed ki. Az itt összehasonlított Terminų bankas-adatok több mint egy évtizeddel későbbiek, mint az A. Umbrasas cikkében tárgyalt adatok – ezek a terminológiai forrásban 2025 szeptemberében megtalálható, jóváhagyott, gazdasági jogszabályokból származó terminusok. Igaz ugyan, hogy az összehasonlításra kiválasztott források a terminológiai kezelés különböző irányzatait képviselik, úgy tűnhet, hogy egységesíti őket a VLKK által alkalmazott terminusértékelés. És valóban: mind a terminológiai szótárak, mind a tankönyvek terminusait Litvániában a VLKK megtárgyalja és értékeli, más szóval e terminusokat ez az intézmény normatív módon szabályozza. A szótári terminusok normatív szabályozását a VLKK által jóváhagyott A terminológiai szótárak készítésének általános követelményei (TŽR 2007) és A terminológiai szótárak értékelésének szabályai (TŽT 2004) írják elő; a tankönyvek nyelvének, beleértve a terminusokat is, értékelését pedig a VLKK jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott A felsőoktatási tankönyvek nyelvi helyessége értékelésének rendjéről szóló leírás szabályozza, amely szerint a VLKK a tankönyveket terminológiai szempontból is értékeli (AMVA 2015). A litván Terminų bankas szintén normatív jellegű, a létrehozott terminológiai terminų tvarkybos šaltinis: jame pateikiamus terminus rengia valstybės institucijose bizottság azonban a VLKK Terminológiai albizottsága tárgyalja meg és értékeli (lásd: Umbrasas 2013; 2023). type_error Így bár a terminológiai rendezés nemcsak a terminusok 9 szabványosítását foglalja magában, úgy tűnhet, hogy a szabványosítás szempontjából az itt összehasonlításra kiválasztott valamennyi forrás azonos. A terminológiai szótárak szerkesztésére vonatkozó említett követelmények azonban csak a VLKK megrendelésére készülő szótárakra kötelezőek, a felsőoktatási intézmények pedig a tankönyveket is saját belátásuk szerint bírálják el, így a VLKK terminológiai minőségi szempontból nem valamennyi terminológiai szótár vagy tankönyv terminusait értékeli. A kiválasztott terminológiai szótárak és tankönyvek éppen ezért nem rendelkeznek azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket az intézmény értékelte volna, jóllehet valamennyit szakemberek szerkesztették és lektorálták. Következésképpen a kiválasztott források közül a VLKK csak a Terminų 10 bankasban közölt terminusokat értékelte (ebben az esetben – a jóváhagyott terminus státuszával rendelkezőket). A Terminų bankas azonban más okok miatt is különbözik a terminográfiai vagy szöveges terminológiai rendezés forrásaitól mint terminológiai rendezési forrás. Amint arra utal 9 A Terminų žodynėlisben az szerepel, hogy a terminológiai rendezés a terminusok rendszerezése és szabványosítása a terminusokra vonatkozó követelmények figyelembevételével (Kvašytė 2005: 80). 10 Az egyik forrás, a Vilniusi Egyetem Makroekonomika című tankönyvének terminusait akkor lehetne a VLKK által megvitatottnak és értékeltnek tekinteni, ha a Terminų bankasból származnának, mivel a Terminų bankasban a tankönyvek terminusai szerepelnek, amelyeket a tankönyvek szerzői kiválogattak és pontosítottak, majd a VLKK és annak Terminológiai Albizottsága megvitat (Umbrasas 2023: 150). Azonban e tankönyv terminusai magából a tankönyvből származnak. Az itt kiválasztott egyéb források terminusai a Terminológiai Bankban nem szerepelnek. 20 A. Umbrasas (2013: 118) szerint a terminológiai munka itt elektronikus kapcsolatok igénybevételével folyik, az adatok bármikor kiegészíthetők, frissíthetők, módosíthatók. A terminusok szöveges kezelése pedig a számítógépes vagy terminográfiai kezeléstől látszólag a terminusok szöveges vagy kontextuális használatára jellemző esetekben kellene hogy különbözzön, beleértve a terminusok rövidítését is. Ezek elkerülése érdekében, vagyis ebben az esetben a terminusok rövidségének, nem pedig rövidítésének vizsgálatakor a tankönyvekből csak az azokban meghatározott vagy magyarázott terminusokat választják ki. A tankönyvben meghatározott vagy magyarázott terminust gyakran a szövegben is kiemelik (más betűtípussal vagy egyéb módon), mellette angol megfelelőjét is megadják, így ebből a szempontból a terminusok tankönyvekben való megadása hasonló ahhoz, ahogyan más irányzatok terminológiai kezelési munkáiban szerepelnek. A hasonlóságot az is mutatja, hogy a terminus meghatározásakor – akárcsak a Terminológiai Bankban vagy a terminológiai szótárakban – megadható a terminus szinonimája is. A forrásokban megadott terminusszinonimákat ebben az esetben nem értékelik. Az adatok összehasonlítása érdekében azokat a terminusokat, amelyek a terminológiai szótárakban több jelentéssel szerepelnek, külön szócikkekre bontják, mivel a Terminológiai Bankban is így szerepelnek a terminusok. Így a terminusok száma eltér a terminológiai szótárakban megadottól. Mivel ebben az esetben a terminológiai adatokat kívánják összehasonlítani, a terminológiai szótárakban közölt adatok egy részét elvetik. A terminológiai adatok kiválasztásával kapcsolatban elmondható, hogy ez nem könnyen megoldható feladat. Az adatoknak a Terminológiai Bankból való kiválasztásakor technikai akadályokba ütköztek. Az adatok onnan történő kiválasztását nehezíti, hogy az itt megjelenített keresési eredmények száma korlátozott. Így a részletes keresés mezőjében a gazdaságot adva meg területként, a terminus státuszaként pedig az jóváhagyott értéket választva (ez a státusz lehetővé teszi a jogszabályi terminusok elkülönítését az ebben az adatbázisban szereplő terminológiai szótárak és tankönyvek terminusaitól), csak a gazdasági területhez tartozó jogszabályok jóváhagyott terminusainak összes szócikkszámát jelenítette meg, és a keresés szűkítését javasolta. Ezért magukra a terminusokra a forrás mezőjében a jogszabályok feltételezett címében szereplő szavakat megadva kerestek rá: rendelet, törvény, határozat, tervezet. Így a Terminų bankasból 910 jóváhagyott jogszabályi terminusszócikket gyűjtöttek össze, ami csaknem megfelel az itt 11 bemutatott, a gazdaság területéhez tartozó jóváhagyott jogszabályi terminusszócikkek teljes számának – 935-nek. A terminológiai adatok terminusszótárakból történő kiválasztását megnehezíti, hogy itt – a Terminų bankasszal ellentétben – hajlanak arra is, hogy ne terminusokat, hanem egyes, az itt közölt egységek közül olyanokat is közöljenek, amelyek terminológiai minősítése meglehetősen bizonytalan. Az olyan személyneveket, mint Friedmanas, Miltonas; Hume’as, Davidas; Keynesas, Johnas Maynardas ETŽ; Pareto, Wilfredo; Lerner, Abba P.; Edgeworth, Francis Ysidro AEŽ, természetesen nem tekintik terminusoknak, így az összehasonlított terminusok mintájába sem kerülnek bele. Más a helyzet a személynevekből alkotott terminusokkal, amelyeket eponim terminusoknak neveznek, pl. Grešam törvénye, Fisher-jelenség, Phillips-görbe ETŽ; Cramer-szabály, Euler-tétel, Lorenz-görbe ETŽ. Az AEŽ-ben azonban dokumentumcímek is előfordulnak (pl.: Általános Vámés Kereskedelmi Egyezmény, Az egyenlő foglalkoztatási lehetőségekről szóló törvény, A Szövetségi Kereskedelmi Bizottságról szóló törvény), és az AEŽ szócikkeinek különösen nagy részét intézmények tulajdonnevei alkotják (pl. Nemzeti Gazdaságés Társadalomkutató Intézet, Iszlám 11 A különbség abból adódik, hogy a jóváhagyott terminus státuszát a Lietuvos bankas Gazdasági Osztályának terminusai is megkapták, de ezeket nem feltétlenül lehetne jogszabályokban használni, ezért itt nem szerepelnek. 21 Fejlesztési Bank, Ipari és Kereskedelmi Pénzügyi Társaság, Nemzetközi Kötvényügyletek Közvetítőinek Szövetsége). Az ilyen tulajdonneveknek a terminusokhoz való viszonyának kérdése nem kellően világos. A litván terminológusok, miközben megfigyelik azt a tendenciát, hogy a terminológiai szótárakban tulajdonneveket is közölnek, általában nem hajlanak arra, hogy ezeket terminusoknak tekintsék (pl.: Gaivenis 2014 [1969]: 519), ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a tulajdonnevek és a terminusok viszonyának kérdését még szinte egyáltalán nem kutatták (pl. Gaivenis 2002: 128). A litván terminológiában terminusoknak nem tekintik a mellékneveket, melléknévi igeneveket vagy határozószókat sem, mivel K. Gaivenis (2002: 31) szerint ezek nem töltik be a terminus egyik legfontosabb funkcióját – a nominális, vagyis megnevező funkciót. Ezért ezek sem kerültek ide be, noha egyes melléknevek, melléknévi igenevek vagy azok kapcsolatai terminológiai szótárakban szerepelnek, pl.: anticiklinis, konkuruojantis, silpnai stacionarus, kapitalui imlus AEŽ; apodiktinis, endogeninis, racionalus ETŽ. Másként ítélik meg a főnevesült mellékneveket, melléknévi igeneveket vagy azok kapcsolatait (pl. Mitkevičienė 2022: 7), máshol azonban kétségbe vonják terminusjellegüket (Zemlevičiūtė 2020: 316). Ebben az esetben a főnevesült melléknevek és melléknévi igenevek bekerülnek az összehasonlított terminusok körébe, pl.: atleistieji, diskretusis kintamasis, antrasis geriausiasis AEŽ; apdraustasis ETŽ. Mindkét terminusszótárba bekerültek latin és francia eredetű kifejezések is, az AEŽ fordított változatában azonban le vannak fordítva, például: a priori lat. előre, ceteris paribus lat. a többi feltétel változatlansága mellett, laissez faire fr. hagyják működni. Az ETŽ-ben változatlan formában szerepelnek, például: veto, a priori, ab invito, ex ante, force majeure, alter ego. Az ilyen litvánosítatlan, más nyelvekből származó kölcsönszavakat, akárcsak a szakemberek által használt nem nominativuszi szavakat és szerkezeteket (például a sportés katonai vezényszavakat: igazodj balra! kettesével sorakozó!), úgy tűnik, szakmai szavaknak javasolt tekinteni (Gaivenis 2014 [1985]: 141), ugyanakkor az is feltárult, hogy magának a szakmai szó fogalmának értelmezése nem egységes. Így a szakmai szavak és a terminusok közötti határ sem egyértelmű. Maga K. Gaivenis (2002: 24; 2014 [1985]: 136–144), a szakmai szavak szűk és tág értelmezését tárgyalva, hajlott arra a véleményre, hogy a terminusok csak a szakmai szavak egy részét alkotják, más részük pedig nem terminus. Utóbbiakként a más nyelvekből litvánosítatlan szavakat és szókapcsolatokat említette, amelyeket bizonyos területek szakemberei használnak nyelvükben, valamint a szakemberek nyelvében használt nem nominativuszi szavakat és szerkezeteket is (Gaivenis 2002: 24; 2014 [1985]: 140–141). Így ebben az esetben a terminológiai szótárakban szereplő, litvánosítatlan vagy litván nyelvre lefordított latin és francia eredetű kifejezések nem kerülnek be az összehasonlított terminológiai adatkészletbe. A határ meghúzásakor azonban egyúttal felmerül a terminológiai szótárakban előforduló szakmai zsargon, tükörfordítások és hasonlók terminológiához való viszonyának kérdése is. E tanulmány célja nem e nehéz, elméleti szempontból problematikus kérdések megoldása, illetve a terminológia-összehasonlítás terminológiai minőségének hosszmutatók alapján történő értékelése, ezért a terminológiai szótárak külön szócikkeiben közölt, az itt felsoroltaktól eltérő egységeket is bevonjuk az összehasonlítandó adatok mintájába, egyesekre azonban külön is felhívjuk a figyelmet. A terminológiai adatok tankönyvekből történő kiválasztásakor az itt felsorolt dolgok kevesebb nehézséget okoztak. Bár a terminológiai szótárakban megadott személynevek, intézmények vagy más objektumok tulajdonnevei, valamint a latin és francia eredetű szavak itt is előfordulnak, az egyedi eseteket kivéve (pl. Tarptautinis valiutos fondas vagy Pasaulio bankas KTU 2008) nem terminologizálódnak. 22 A terminusok hosszára vonatkozó adatok Miután a kiválasztott forrásokból a fent tárgyalt módon kiválasztottuk a terminológiai adatokat, a terminusokat az őket alkotó szavak száma szerint csoportosítottuk, és így megkaptuk a különböző irányzatok terminusrendezési forrásaiban közölt terminusok hosszmutatóit (lásd a 3. táblázatot). A terminusok hosszának meghatározásakor el kellett dönteni, hogy a funkciószavakat is bevonjuk-e (ahogyan A. Umbrasas cikkében történt), vagy ne vegyük fel őket (ahogyan a terminusok hosszára vonatkozó adatokat különböző publikációkban rendszerint megadják). Mivel ebben az esetben az A. Umbrasas által közölt számításokkal kívántuk összehasonlítani az eredményeket, úgy döntöttünk, hogy a táblázatban a számításokba a funkciószavakat is bevonó eredményeket adjuk meg, az ebből adódó lehetséges különbségeket pedig külön említjük. 3. táblázat. A terminusokat alkotó szavak száma szerint a terminológiai rendezés különböző irányzatainak munkáiban A terminusok A terminológiai rendezés forrása 1 szó 2 szó 3 szó 4 szó 5 és Összesen terminológiai rendezési több irányzat szó SZÁMÍTÓGÉPES RENDEZÉS Lietuvos Respublikos terminológiai bank (Terminológiai bank) 105 330 216 119 140 910 TERMINOGRÁFIR. Vainienė. (KTSZ) Közgazdasági terminológiai szótár, 2008 A szerk. D. W. (AEŽ) (VU közgazdaság magyarázó angol–litván szótára (361) (1 501) (603) (192) (59) 2 716, AI RENDEZÉS SZÖVEGES RENDEZÉS Makroök- (KTU 2008) onómia, 2008 68 211 116 50 9 454 Pearce, 2017) 2006 Makroökonómia, 2017 38 170 99 51 23 381 A 3. táblázatból mindenekelőtt egy, az itt kiválasztott valamennyi terminusrendezési forrást összekapcsoló hasonlóság tűnik ki – a kétszavas terminusok túlsúlya: e csoport terminusaiból találták a legtöbbet mindkét közgazdasági terminológiai szótárban, mindkét tankönyvben, valamint a Terminológiai Bank jóváhagyott jogszabályi terminológiájában is, amelyből ezúttal csak az adott forrásban közgazdasági terminusokként besorolt terminusokat választották ki. A kétszavas terminusok túlsúlya megerősíti a terminusok hosszára vonatkozó adatokat közlő publikációk, valamint A. Umbrasas számításai által kiemelt tényt; utóbbiak 27 terminológiai szótár adatait foglalják magukban, és azt mutatják, hogy a litván nyelvben leginkább kétszavas terminusokat használnak vagy ajánlanak. Az itt választott terminushossz-számítási mód a 23 kétszavas terminusok mutatóit szinte egyáltalán nem befolyásolja. A funkciószavakat nem vonva be a számításokba, kétszavas terminusoknak kellene tekinteni az olyan, a szótárakban szereplő terminusokat is, mint az indėlis iki pareikalavimo, įėjimas į rinką, ne pelno įmonė, obligacija su atkarpa, vertė už pinigus ETŽ, indėliai iki pareikalavimo, pinigai iki pareikalavimo, skola be užstato, rinka be tarpininkų, atlyginimas pagal išdirbį, darbas pagal taisykles, ne kainų konkurencija, ne muitų kliūtys, tyrimai ir plėtra, gebėjimai ir uždarbis, įvestis ir išvestis, papročiai ir praktika AEŽ, a Terminológiai Bankban szereplő két terminust (įstaiga prie ministerijos és atleidimas nuo baudų), valamint a VU tankönyvében szereplő investicijos į atsargas terminust is, így a 3. táblázatban megadott kétszavas terminuscsoportok méretmutatói még valamelyest növekednének. Mindazonáltal természetesen pusztán a kétszavas terminusok túlsúlyából arra következtetni, hogy a terminusok rövidségének elvét valamennyi összehasonlított terminusrendezési forrásban azonos módon alkalmazzák, teljesen pontatlan lenne. Más mutatók is értékelendők. A háromszavas terminusok a R. Vainienė által összeállított ETŽ kivételével valamennyi forrásban jelentősen meghaladják az egyszavas terminusok számát. A VU tankönyvében több mint kétszer annyi van belőlük, vö. 99 és 38. Amint azt a terminushosszra vonatkozó adatokat közlő munkák összehasonlításakor tárgyaltuk, a háromszavas terminusoknak az egyszavas terminusokhoz viszonyított túlsúlya csak a Terminų banke kezelt jogszabályi terminológiára jellemző mutatóként rajzolódott ki. Ebben az esetben, ha a Terminų banke anyagából csak a gazdasági terület jogszabályainak terminusait választjuk ki, ez a túlsúly szintén látható, ugyanakkor az is világossá válik, hogy más irányok terminusrendezési forrásaiban is kifejezett. A Terminų banke kiválasztott terminológiájában a háromszavas terminusok száma még valamivel kisebb is, vagyis az e forrásból itt kiválasztott valamennyi terminus 23,74 százalékát teszik ki, a KTU tankönyvében az ilyen terminusok aránya 25,55 százalék, a VU tankönyvében pedig 25,98 százalék. Így a terminushosszra vonatkozó adatokat közlő munkák áttekintése során kirajzolódott egyszavas–háromszavas terminuscsoportok elrendeződési sorrendjét ebben az esetben csak a R. Vainienė által összeállított értelmező ETŽ erősíti meg. A terminushossz kiszámításának választott módja az ilyen mutatókra sincs csaknem semmilyen hatással – a kétszavas terminusok túlsúlyának feltárásakor az említett néhány terminust a kétszavasak közé sorolva a háromszavas terminusok száma mindössze néhány terminussal csökkenne. A négyszavas terminusok nemcsak az itt vizsgált Terminológiai Bank terminológiájában múlják felül az egyszavas terminusokat (itt 119, az egyszavasok száma 105). Az egyszavas terminusokhoz viszonyított túlsúlyuk a terminusrendszerezés szöveges forrásából, a Vilniusi Egyetem Makroökonómia című tankönyvéből is látható (vö. 51 és 38), noha a terminusok szerkezet szerinti vizsgálatakor, amint arról szó volt, általában megállapítják, hogy a négyszavas vagy hosszabb terminusok ritkák. Ebben a tankönyvben a négyszavas terminusok az ott meghatározott valamennyi közgazdasági terminus 13,39%-át teszik ki. A másik tankönyvben a benne szereplő 68 egyszavas terminushoz képest szintén meglehetősen sok négyszavas terminus található – 50. Ezek az ebből a forrásból kiválasztott terminológiai közgazdasági adatok 11,01%-át teszik ki. Igaz, a terminushossz számításának választott módja miatt a négyszavas terminusok közé soroljuk itt a KTU tankönyvében szereplő operacijos su vertybiniais popieriais terminust, a VU tankönyvében szereplő akseleratoriaus ir multiplikatoriaus modelis, Baumolio ir Tobino modelis, vaikščiojimo į banką kaštai stb. terminusokat is. Ha a számításokból kihagynánk a funkciószavakat, ezek a terminusok háromszavasnak minősülnének, és a táblázatban megadott négyszavas terminusok száma 24 néhány terminussal csökkenne. Másrészt növekednének a háromszavas terminuscsoportok mutatói. Akárhogy is, a négyés háromszavas terminusok mutatóiból látható, hogy nemcsak a Terminų bankasban kezelt gazdasági terület jogszabályainak terminológiájában, hanem a terminusok szövegalapú rendezésének forrásaiban is sok olyan háromszavas terminus található, amelyeket itt hosszabb terminusoknak nevezünk, valamint négy szavas terminus, amelyeket itt hosszú terminusoknak nevezünk. A Lietuvių kalbos terminų automatinis atpažinimas ir apibrėžimas című monográfiában, amelyben a terminusokat korpusz alapján septynis kartus pavartotus žodžių junginius, tų terminų sumažėjo iki 760, o ekspertas iš jų választották ki, az oktatási és tudományos terminusok száma 22 terminus; ez az összes kiválasztott oktatási és tudományos terminusnak mindössze 2,82%-a. Igaz, amint már említettük, ezt a számot befolyásolhatta a terminusok kiválasztása: a korpuszban összesen 77 961 lehetséges négyszavas terminust találtak, terminusnak azonban csak több mint 22 oktatási és tudományos terminust tekintettek (Bielinskienė ir kt. 2015: 63). A. Umbrasas azonban, a terminusok terminográfiai rendezésének munkáira támaszkodva, 27 terminusszótár alapján a négyszavas terminusoknak mindössze 3%-át állapította meg. Igaz, az itt felhasznált terminográfiai rendezési források szintén azt mutatnák, hogy ezekben kevesebb négyszavas terminust közölnek. Az egyik terminusszótárban – az ETŽ-ben – mindössze 25 ilyen található, ami e szótár terminológiai adatainak 2,05%-át tenné ki. Ha az olyan terminusokat, mint a laisvės nuo mokesčių diena, laisvas įėjimas į rinką, kainos ir pelno santykis, smulkusis ir vidutinis verslas háromszavas terminusnak tekintenénk, akkor az ETŽ által közölt négyszavas terminusok száma további kilenccel csökkenne. A négyszavas terminusok száma a fordított AEŽ-ben is kisebb, mint az egyszavas terminusoké, vö. 178 és 372. Mindazonáltal itt több van belőlük, mint amennyit a terminusok hosszára vonatkozó adatok közlésekor általában említenek, azaz az e szótárból kiválasztott terminológiai adatok 6,55 százaléka. A háromszavas terminusok pedig ebben a szótárban, akárcsak a Terminų bankasban vagy mindkét tankönyvben, felülmúlják az egyszavasakat, azaz a háromszavas terminusok száma 594, az egyszavasaké pedig 372. A bemutatott táblázatból látható, hogy a zárójelben a fordítandó AEŽ-ben közölt háromszavas és négyszavas terminusok pateikimo ypatumais, t. y. su tuo faktu, kad šiame žodyne kai kurie terminai pateikiami tam még nagyobb számai is szerepelnek. Ez azzal függ össze, hogy a terminológiai adatok valódi összetevőit zárójelben tüntetik fel, például: (befektetési) portfólió diverzifikációja, (értékpapír-)piaci árjegyző, döntési (meghozatali) szabály, közeli (egyensúlyi árak) meghatározása, a készpénz aránya (a betétekhez képest). A terminológiai szótárak összeállítási gyakorlatának tárgyalásakor felhívják a figyelmet arra, hogy a terminológiai szótárakban zárójelben különféle információkat szoktak közölni (Umbrasas 2008: 223). Ebben az esetben az ilyen közlés okát nem egyszerű meghatározni. Amint azt a szótárban közölt angol és litván terminusok összehasonlítása sejtetni engedi, a zárójelben azt az összetevőt próbálhatták megadni, amely az angol terminusból hiányzik, vö.: factor reversals és (gamybos) veiksnių pakeičiamumas, portfolio balance approach és (investicinio) portfelio balanso metodas, market maker és (vertybinių popierių) rinkos sudarytojas. Másfelől ezzel törekedhettek a pontosság és a rövidség elvének összehangolására is – a terminus hosszú és rövid formájának megadására egyaránt. A terminus összetevőinek hozzáadását vagy elhagyását általában szövegekben rögzítik, és a terminusok szövegbeli vagy kontextuális használatához kapcsolják (pl. Mitkevičienė 2015), azonban, mint látható, ebben az esetben a terminus hosszú és rövid formája az úgynevezett rögzítés forrásában – a terminusszótárban – szerepel. Egyébként A. Mitkevičienė (2024) is nemrégiben megállapította, hogy a terminusok különféle 25 rövidítésének esetei a terminográfiától sem idegenek, ugyanakkor azt is írta, hogy nehéz meghatározni, mikor rövidül a terminus, és mikor hosszabbodik meg. Így a szerző, a különböző számú összetevővel rendelkező alternatív terminusok hat csoportját elkülönítve, az itt említettekhez hasonló eseteket a lexéma elhagyásaként vs. a lexéma hozzáadásaként nevezte meg (Mitkevičienė 2024: 5). Az ilyen esetek terminológiai elméleti értékelésének és a szótárban való feltüntetésük indokainak részletesebb vizsgálata nélkül itt csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ez a feltüntetés ebben az esetben nehézségeket okoz a terminusok hosszának meghatározásában. A terminą artutinis (pusiausvyros kainų) nustatymas terminus például kétszavasnak is tekinthetjük, ha a terminus rövidítésének eseteként értelmezzük, és négyszavasnak, ha a terminus meghosszabbításának eseteként értelmezzük. Ezért a 3. táblázatban kétféle szám szerepel. Tekintettel arra, hogy az AEŽ terminusai a zárójelben írt összetevőkkel csak magában a szótárban szerepelnek, a hozzá csatolt „Lietuviškų terminų rodyklėje‚ pedig ezek az összetevők nincsenek feltüntetve, a táblázatban elsőként a zárójelben írt összetevőket nem tartalmazó terminushossz-számítás eredménye szerepel, a második szám pedig azt mutatja, hány terminus tartozna az adott csoportba, ha ezeket az összetevőket is beleszámítanánk. Mint látható, az egyés kétszavas terminusok száma csökkenne, a háromés négyszavas terminusok száma azonban növekedne. A négy szóból álló terminusok ebben az esetben 7,07%-ot tennének ki. Visszatérve azokhoz a mutatókhoz, amelyek alapján itt a rövidség elvének alkalmazásában mutatkozó hasonlóságok és különbségek megítélhetők, vagyis áttérve az ötszavas és hosszabb terminusok csoportjára, megállapítható, hogy e csoport terminusaiból mind a terminográfiai, mind a terminusok szövegbeli rendezésének forrásaiban kevés található: az ETŽ-ben mindössze 9 (ez a jelen értelmező szótárban közölt terminusoknak csupán 0,75%-át tenné ki), a fordított AEŽ-ben 54 (1,99%), a KTU tankönyvében pedig 11 (2,43%). Valamivel több ilyen terminust közöl a fordított AEŽ, azonban abban a terminológiai adatok mennyisége is jóval nagyobb, vagyis 2 716 terminust találtak benne, így az ötszavas és hosszabb terminusok terminológiájának mindössze 1,99%-át teszik ki. Igaz, az egyik tankönyvben e csoport terminusaiból valamivel több – 23 – található, ami az ebben a tankönyvben meghatározott közgazdasági terminusok 6,04%-át teszi ki. Mindazonáltal a 3. táblázatból látható, hogy az ötszavas és hosszabb terminusok mutatója alapján a Terminológiai Bank itt összehasonlított terminológiája különül el a leginkább. Az ötszavas és hosszabb terminusok száma benne még a négyszavas terminusokénál is nagyobb (vö. 140 és 119), és az egyszavas terminusokénál is több (vö. 140 és 105). Tehát bár a háromszavas és négyszavas terminusok csoportjának tárgyalása feltárta, hogy más forrásokban is meglehetősen sok hosszabb és hosszú terminus található, az ötszavas és hosszabb terminusok csoportjának mutatójából látható, hogy a leghosszabb terminusok az itt összehasonlított Terminológiai Bank terminológiájára jellemzőek. Másfelől az egyes mutatók összehasonlítása kiemeli, hogy ez a terminológia leginkább csak az ötszavas és hosszabb terminusok mutatója alapján tér el. Az egy szóból álló terminusokhoz képest a háromszavas terminusok túlsúlya egyrészt más terminusrendezési forrásokra jellemző sajátosságként is kirajzolódik, másrészt a szöveggazdaság terminológiájának rendezési forrásai viszonylag erős hajlandóságot is feltárnak a négyszavas gazdasági terminusok alkalmazására. Igaz, az öt szavas és hosszabb terminusok csoportjának részletesebb elemzése kimutatná, hogy a Terminų bankasban szereplő gazdasági szakterület 140 terminusa közül, amelyeket itt a leghosszabb terminusok csoportjába sorolunk, a legtöbb éppen öt szóból áll – itt 59 ilyen van. Mindazonáltal itt 43 hat szóból álló terminus, valamint 27 hétszavas terminus is szerepel. Igaz, a több tucat szóból álló terminusokból, amint azt A. Umbrasas 2013-as cikkében említi, a Terminų bankasban a gazdasági szakterülethez sorolt jóváhagyott jogszabályi terminusok között mindössze néhány található. 32 összesen 17 terminus, pl. : EBIT, EBITDA, BALTIX, INCOTERMS, LIFO, VILSE, LITIN-10, P1, P2, P2, P3. Amint arra A. Mitkevičienė (2024) is felhívja a figyelmet, értékelésük nehézkes, és még nem vizsgálták őket kellőképpen, ezért ezeket az eseteket az összehasonlított terminusrendezési adatok mintájába sem vontuk be. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy e rövidítések szóbeli megfelelői hosszabbak lennének, és ennek következtében növekedne a különösen rövid terminusok alkalmazására irányuló tendenciát feltáró ETŽ-ben a hosszú terminusok mennyisége is. KÖVETKEZTETÉSEK A terminológia egyik, mind a terminusok létrehozásakor, mind rendezésekor alkalmazandó alapelveként megfogalmazott terminológiai rövidség elvét a litván terminológiában szélesebb körben nem tárgyalják, elméleti értékelésének vizsgálata azonban azt mutatta, hogy megítélése nem teljesen egységes. Egyrészt a rövidséget a többi terminológiai alapelvvel azonos rangú alapelvnek tekintik, vagy akár ki is emelik közülük mint fontosat, másrészt csupán kiegészítő alapelvnek tartják. Egyrészt csak a terminusok használata szempontjából tekintik aktuálisabbnak, másrészt megfigyelhető, hogy a rövidségre való törekvés a terminusok rendezése szempontjából is aktuális. A terminusok rövidségének elvével kapcsolatos, különböző munkákban megfogalmazott megjegyzések rendszerezése során problematikusságának lehetséges tényezőiként a terminusrendezés megfelelő szabályozása, a terminusok számának növekedése és az ebből esetlegesen adódó terminusrendezési kihívások, a fordított szövegek számának növekedése és az ezzel összefüggő más nyelvek terminológiájának hatása, a fogalmak bonyolódása, amely szükségessé teszi a már használatos rövidebb terminusok bővítését, a rövidség elve és más terminológiai alapelvek között kialakuló ellentmondások, valamint a fogalmak sajátosságai vagy a funkcionális stílus különbségei mutatkoztak. Annak vizsgálatakor, hogy a rövidség elvének alkalmazására hatással lehet-e olyan tényező, mint a terminusrendezés irányzatainak különbsége vagy egy konkrét rendezési forrás sajátossága, és erről a különböző terminusrendezési forrásokban közölt gazdasági terminusok hosszúsági mutatói alapján döntve kiderült, hogy ez az elv általában még egyetlen szakterület terminusainak rendezésében sem érvényesül egységesen, ugyanakkor bizonyos hasonlóságok is tapasztalhatók. Bár a terminusok hosszúságára vonatkozó adatokat közlő munkák összehasonlítása azt mutatná, hogy az egyszavas terminusokat általában nagyobb számban rögzítik, mint a háromszavasakat, az itt összevetett gazdasági terminológiai rendezési adatok azt mutatják, hogy az egyetlen terminusszótár kivételével a háromszavas terminusok száma jóval meghaladja az egyszavas terminusokét. A terminusok szövegszerű rendezését képviselő forrásokban a négyszavas gazdasági terminusok aránya is meglehetősen nagy, az egyikben pedig a négyszavas terminusok még az egyszavasakat is meghaladják. Így – ellentétben azzal, amire a Terminų bankasban folytatott jogszabályi terminológia-rendezés tárgyalása és a terminusok hosszára vonatkozó adatokat szolgáltató egyéb munkák összehasonlítása alapján következtetni lehetett volna – a hosszabb (háromszavas) és hosszú (négyszavas) gazdasági terminusok nagy számban nemcsak a Terminų bankasban a jogszabályi terminológia rendezése során fordulnak elő, hanem a terminusok szövegalapú rendezését képviselő, felsőoktatási intézmények számára készült gazdasági tankönyvekben is; a háromszavas terminusok pedig felülmúlják az egyszavasakat a kutatásba bevont gazdasági terminológiai szótárak egyikében. A leghosszabb – ötszavas és annál hosszabb – terminusok aránya alapján azonban a Terminų bankasban rendezett gazdasági tárgyú jogszabályok terminológiája emelkedik ki, és éppen ez a mutató jelezné a rövidség elvének alkalmazásában mutatkozó különbségeket. 33 Bár a terminusok szövegalapú rendezésének forrásait – a felsőoktatási intézmények számára készült tankönyveket – ebben az esetben kis számban hasonlítottuk össze, adataik a rövidség elvének alkalmazásában mutatkozó hasonlóságokra utalnának. A terminográfiai irányultságú terminusrendezési munkákban – amint az ezen irányzat két forrásának összehasonlításából megállapítható – általában rövidebb gazdasági terminusokat közölnek. Mindazonáltal két, ugyanahhoz az időszakhoz tartozó forrás összehasonlítása is azt mutatja, hogy a terminográfiai terminusrendezésben szintén lehetnek különbségek a rövidség elvének alkalmazásában. ŠALTINIAI AEŽ 2006: Aiškinamasis ekonomikos anglų–lietuvių kalbų žodynas [Explanatory English– Lithuanian Dictionary of Economics], sud. David A. Pearce, Vilnius: TEV. ETŽ 2005: Ekonomikos terminų žodynas [Dictionary of Economic Terms], R. Vainienė, Vilnius: Tyto alba. KTU 2008: Makroekonomika [Macroeconomics]: vadovėlis ekonominių specialybių studentams, V. Snieška, V. Baumilienė, D. Bernatonytė, J. Čiburienė, A. Juozapavičienė ir kt., 3-iasis patais. ir patiksl. leidimas. TB: Lietuvos Respublikos terminų bankas [Term Bank of the Republic of Lithuania]. Prieiga internete: https://terminai.vlkk.lt. VU 2017: Makroekonomika [Macroeconomics], V. Gavelis, P. Gylys, V. Mačiekus, N. Minkevičienė, R. Paliulytė, E. Ulvidienė, L. Urbšienė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. IRODALOM Akelaitis Gintautas 2008: Összetett közigazgatási terminusok strukturális modelljei [Structural Models of Compound Administrative Terms]. – A szakmai nyelv: terminológia és tanulmányok, Vilnius: a Mykolas Romeris Egyetem Kiadóközpontja, 5–12. Online elérhető: https://cris.mruni.eu/server/api/core/bitstreams/c8c34236-02bf4a9d-a9c5-8075abb5e764/content. AMVA 2015: A felsőoktatási intézmények tankönyvei nyelvhelyességének értékelési eljárásrendjének leírása [A felsőoktatási intézmények kézikönyvei nyelvi szabályosságának értékelési eljárásrendje]. Online elérhető: https://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/svietimas/vadoveliu-aprobavimas/aukstujumokyklu-vadoveliu-kalbos-vertinimo-tvarkos-aprasas?lang=lt. Andriuškaitė Ramunė 2000: J. Balčikonis nyelvészeti terminusainak szerkezete és sajátossága [J. Balčikonis nyelvészeti terminusainak szerkezete és sajátossága]. – Terminologija 7, 59–75. Online elérhető: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/713/804. Az LRTB-ről: A Litván Köztársaság Terminológiai Bankjáról [A Litván Köztársaság Terminológiai Bankjáról]: Online elérhető: https://terminai.vlkk.lt/Apie%20LRTB. 34 Auksoriūtė Albina 1996: A többszavas terminusok használatának pontatlanságai [A többszavas terminusok használatának pontatlanságai]. – Terminologija 3, 47–49. Online elérhető: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/754/845. Auksoriūtė Albina 2024: Növények és gombák litván nevei a 19. században: Jurgis Ambraziejus Pabrėža és Laurynas Rokas Ivinskis névjegyzékei [Növények és gombák litván nevei a tizenkilencedik században: Jurgis Ambraziejus Pabrėža és Laurynas Rokas Ivinskis névjegyzékei]: monográfia, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Babickienė Zofija 2012: A gazdasági terminusok grammatikai és lexikai változatainak elterjedése: norma és valóság [A gazdasági terminusok grammatikai és lexikai változatainak előfordulása: szabvány és valóság]. – A szaknyelv: grammatika és logika: tudományos cikkek gyűjteménye, szerk. G. Akelaitis, Z. Babickienė, V. Mažeikienė, L. Pečkuvienė, Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem, 51–64. Online elérhető: https://cris.mruni.eu/server/api/core/bitstreams/938c4e5e-c097-4739-aead3c16414b8dea/content. Bielinskienė Agnė, Boizou Loïc, Grigonytė Gintarė, Kovalevskaitė Jolanta, Rimkutė Erika, Utka Andrius 2015: A litván nyelv terminusainak automatikus felismerése és meghatározása [A litván terminusok automatikus azonosítása és meghatározása], elektronikus kiadás, Kaunas: a Vytautas Magnus Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központja. Online elérhető: https://portalcris.vdu.lt/server/api/core/bitstreams/559abb58-b5d1-4fa5-a90745af03a3feb3/content. Bielinskienė Agnė, Kazlauskienė Asta, Rimkutė Erika, Tamošiūnaitė Aurelija 2014: A litván köznyelv: normák és használat [Standard litván: normák és használat]: tankönyv felsőoktatási hallgatók számára, Kaunas: Vytautas Magnus Egyetem, Versus Aureus. BKTP 1997: A litván köznyelv szabályozásának alapelvei, a kodifikáció kritériumai és azok alkalmazása (VLKK 1997. 01. 30.). Online elérhető: https://www.vlkk.lt/aktualiausiostemos/kalbos-tvarkybos-principai-kodifikacijos-kriterijai?lang- =lt. Bliūdžuvienė Nijolė, Černiauskaitė Violeta 2021: A terminológiai adatok kezelésének modellje: Könyvtártudományi, információtudományi és könyvészeti szakszótár [A terminológiai adatok kezelésének modellje: Könyvtártudományi, információtudományi és könyvészeti szakszótár]. – Knygotyra 77, 306–330. Bružaitė Neringa, Rekašius Tomas 2016: A szavak gyakorisági eloszlásának statisztikai elemzése különböző műfajú litván nyelvű szövegekben [A szavak gyakorisági eloszlásának statisztikai elemzése különböző műfajú litván nyelvű szövegekben]. – Lithuanian Journal of Statistics / Lietuvos statistikos darbai 55(1), 61–69. Cabré Castelvi Maria Teresa 2003: A terminológia elméletei. Leírásuk, előíró jellegük és magyarázatuk. – Terminology 9(2), 163–199. 35 Drukteinis Albinas 2011: Az összetett tengerészeti terminusok szintaktikai modelljei [Az összetett tengerészeti terminusok szintaktikai mintái]. – Res humanitariae 10, 234–255. Džežulskienė Judita 2010: A prepozíciós és posztpozíciós módosítás: az angol és litván háromszavas terminusok kontrasztív elemzése [A preés posztnominális módosítás: az angol és litván háromszavas terminusok kontrasztív vizsgálata]. – Nyelvészet 62, 7–21. Gaivenis Kazimieras 2002: Litván terminológia: az elmélet és a szabályozás dimenziói [Lithuanian Terminology: Theoretical and Management Dimensions], Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet Kiadója. Gaivenis Kazimieras 2014: Válogatott írások [Selected Works], szerk. J. Gaivenytė-Butler, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. ISO 704-87: A terminológia alapelvei és módszerei. Lietuvos RST 1115-90 (ISO 704-87) [A terminológia alapelvei és módszerei. Litván nemzeti szabvány, RST 111590 (ISO 704-87)], Vilnius. Kaulakienė Angelė, Makariūnienė Eglė 2014 [1999]: A terminusok rövidségének statisztikai értékelése [Statistical Assessment of Term Brevity]. – Kaulakienė Angelė. Terminológia. Terminográfia. Terminológia: tanulmánygyűjtemény, Vilnius: Technika, 36– 38. Keinys Stasys 2002: Maironis és irodalomtudományunk terminológiája [Maironis és irodalomtudományunk terminológiája]. – Terminológia 9, 26–54. Online elérhető: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/682/773. Keinys Stasys 2004: A terminológia fejlődése, állapota, szerepe és feladatai a XXI. századba lépve [A terminológia állapota, fejlődése, szerepe és feladatai a XXI. század kezdetén]. – A terminológia történetének és jelenének problémái, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója, 219–245. Keinys Stasys 2005: A mai litván terminológia [Kortárs litván terminológia], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Keinys Stasys 2012: A litván terminológia fejlődése [A litván terminológia fejlődése], Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 29–56. Keinys Stasys 2013: A tudományos terminusok egyértelműségének értelmezéséről [A tudomány terminusainak egyértelműségéről]. – Terminologija 20, 47–55. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/471/560. Klimavičius Jonas 2003: Litván terminográfia: a múlt jellemzői, a jelen nehézségei és a feladatok [Litván terminográfia: a múlt jellemzői, a jelen nehézségei és a feladatok]. – Leksikologijos ir terminologijos darbai: norma ir istorija, Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet Kiadója, 259–276. Kvašytė Regina 2005: Terminológiai oktatási szójegyzék [Oktatási terminológiai szójegyzék], Šiauliai: Šiauliai Egyetem Kiadója, VšĮ. 36 Litevkienė Nijolė 2013: A litván háromszavas anatómiai terminusok és latin megfelelőik megkülönböztetésének esetei [A litván háromszavas anatómiai terminusok és latin megfelelőik differenciálásának aspektusai]. – Profesinės studijos: teorija ir praktika 12, 26–35. Litevkienė Nijolė 2014: A latin és litván összetett anatómiai terminusok különbségének esetei [A latin és litván összetett anatómiai terminusok különbségének esetei]. – Profesinės studijos: teorija ir praktika 13, 73–81. Litevkienė Nijolė 2015: A háromszavas anatómiai, egyeztetett és nem egyeztetett jelzős litván terminusok és latin megfelelőik függőségi szempontjai [A háromkomponensű, egyeztetett és nem egyeztetett jelzős terminusok, valamint latin megfelelőik függőségi szempontjai]. – Profesinės studijos: teorija ir praktika 15, 42–46. Mickienė Ilona, Briaukienė Birutė 2016: A litván terminológia aspektusai [A litván terminológia aspektusai]: módszertani oktatási könyv, elektronikus forrás, Vilnius: Vilniusi Egyetem. Elérhető az interneten: https://www.knf.vu.lt/dokumentai/failai/katedru/lietuviu/Lietyvi%c5%b3_terminol ogijos_aspektai_2016.pdf. Myking Johan 2001: A preskriptivizmus ellen? A terminológia „szociokritikai” kihívása. – IITF Journal 12(1–2), 49–64. Mitkevičienė Asta 2015: A terminusok szinonímiájának néhány aspektusa [A terminusok szinonímiájának néhány aspektusa]. – Terminologija 22, 39–60. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/518/608. Mitkevičienė Asta 2019: A terminusok szerkezetében fennálló mellérendelő kapcsolat: terminusok az ir (ar), ir (arba) ‚és (vagy)‛ kötőszavakkal [Mellérendelés az ir (ar), ir (arba) ‚és (vagy)‛ kötőszavakat tartalmazó terminusok szerkezetében]. – Terminologija 26, 88–102. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/379/458. Mitkevičienė Asta 2020: Hiányosság-e a terminusok szinonímiája? [A terminusok szinonímiája tökéletlenség?]. – Bendrinė kalba 93, 1–19. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/bendrinekalba/article/view/899/1112. Mitkevičienė Asta 2022: Terminológiai melléknevek az online médiában [Terminológiai melléknevek az online médiában]. – Terminologija 29, 6–22. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/2178/2304. Mitkevičienė Asta 2024: Alternatív, eltérő számú összetevőből álló terminusok [Alternatív terminusok eltérő számú összetevővel]. – Verbum 15, 1–15. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/verbum/lt/article/view/35331/35518. Mockienė Liudmila, Rackevičienė Sigita 2018: Többszavas terminusok képzési modelljei alkotmányos jellegű jogi aktusokban angol és litván nyelven. – Terminologija 25, 55–76. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/120/108. 37 Noreikaitė Adelė 1994: A Litván Köztársaság szabványa „A terminológia alapelvei és módszerei‚ [A Litván Köztársaság „A terminológia alapelvei és módszerei” című szabványa]. – Terminologijos vagos 1, 99–100. Rimkutė Erika 2012: Oktatási és tudományos terminusok automatikus meghatározása nyelvészeti módszerekkel [Oktatási és tudományos terminusok automatikus azonosítása nyelvészeti módszerek alkalmazásával]. – Terminologija 19, 54–70. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/452/541. Rimkutė-Ganusauskienė Aušra 2023: A ruházat megnevezései a 21. század második évtizedének forrásai alapján [A ruházat megnevezései: a 21. század második évtizedének forrásai alapján], Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Online hozzáférés: https://lki.lt/ausra-rimkute-ganusauskiene-aprangos-pavadinimai-mokslo-studija2023. Skujiņa Valentīna, Ilziņa Ilze Irena, Vasiļjevs Andrejs, Borzovs Juris 2006: A terminológiai szabványok harmonizációs aspektusa a nemzetközi terminológiai adatbázis számára. – Terminologija 13, 17–32. Online hozzáférés: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/613/704. Smirnova Oksana, Rackevičienė Sigita 2016: Az uniós jogi aktusok terminusai litván és francia nyelven [Az uniós jogi aktusok terminusai litván és francia nyelven]. – Kalba ir kontekstas 7(1), 129–141. Šilobritaitė Diana 2008: Az első matematikai szójegyzékek terminológiája [Az első matematikai szótárak terminológiája]. – Terminologija 15, 180–196. Online hozzáférés: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/600/691. Šilobritaitė Diana 2009: Az első litván számtani feladatgyűjtemény terminusai [Az első litván számtani feladatgyűjtemény terminusai]. – Terminologija 16, 186–197. Šilobritaitė Diana 2011: Petro Vileišis aritmetikai tankönyvének Keturi svarbiausiejie veikalai aritmētikos terminai [Petras Vileišis Aritmetikos tankönyvének Keturi svarbiausiejie veikalai aritmētikos című művének terminusai]. – Terminologija 18, 154–164. Online hozzáférés: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/420/512. Temmerman Rita 1997: A terminológia egyértelműségeszményének megkérdőjelezése. A szociokognitív terminológia és a hagyományos terminológia közötti különbség. – Hermes – Journal of Language and Communication in Business 10(18), 51–90. Temmerman Rita 1998: Miért akadályozza a hagyományos terminológia a kategóriák és terminusok realisztikus leírását az élettudományokban. – Terminology 5(1), 77–92. Temmerman Rita 2000: A terminológiai leírás új módszerei felé. A szociokognitív megközelítés, Amszterdam / Philadelphia: John Benjamins. TV 2006: Terminologijos vadovėlis Europos Komisijos Vertimo raštu generalinio direktorato Lietuvių kalbos generalinio direktorato vertėjams [Terminológiai tankönyv az Európai Bizottság Írásbeli Fordítás Főigazgatósága Litván Nyelvi Főigazgatóságának fordítói számára]. 38 Az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága Litván Nyelvi Osztályának fordítói], Liuksemburgas. TŽR 2007: Terminų žodynų rengimo bendrieji reikalavimai [A terminológiai szótárak összeállításának általános követelményei]. Online hozzáférés: https://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/terminija/terminu-zodynu-rengimobendrieji-reikalavimai. TŽT 2004: Terminų žodynų vertinimo taisyklės [A terminológiai glosszáriumok/szótárak értékelésének szabályai]. Online hozzáférés: https://www.vlkk.lt/aktualiausiostemos/terminija/terminu-zodynu-vertinimo-taisykles. Umbrasas Alvydas 2008: Atnaujinti Terminų žodynų rengimo bendrieji reikalavimai [A Terminų žodynų rengimo bendrieji reikalavimai frissített változata]. – Terminologija 15, 216–225. Online hozzáférés: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/602/693. Umbrasas Alvydas 2010: A litván jogi terminológia 1918–1940 között: a főbb kódexek terminusai [Litván jogi terminológia 1918–1940 között: a főbb kódexek terminusai], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Umbrasas Alvydas 2013: A Litván Köztársaság terminológiai bankja: 10 évvel a törvény elfogadása után [A Litván Köztársaság terminológiai bankja: 10 évvel a törvény elfogadása után]. – Terminologija 20, 96–122. Online hozzáférés: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/475/564. Umbrasas Alvydas 2022: A jogszabályok terminusaira és azok meghatározásaira vonatkozó követelmények kérdéséről [A jogszabályok terminusaira és azok meghatározásaira vonatkozó követelményekről]. – Terminologija 29, 120–138. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/2180/2310. Umbrasas Alvydas 2023: A Litván Köztársaság terminológiai bankja: 20 évvel a törvény elfogadása után [A Litván Köztársaság terminológiai bankja: 20 évvel a törvény elfogadása után]. – Terminologija 30, 142–167. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/2271/2371. Zaikauskas Egidijus 2014: A terminusok fordításának módjai az Európai Unió jogi aktusainak litván nyelvre történő fordításaiban [A terminusok fordításának eljárásai az Európai Unió jogi aktusainak litván nyelvre készült fordításaiban]. – Terminologija 21, 71–89. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/534/624. Zavistanavičienė Daiva 2019: Az építőipari terminusok szerkezeti típusainak statisztikai elemzése. – Inžinerinės ir edukacinės technologijos 1, 146–150. Zemlevičiūtė Palmira 2003: Antanas Vileišis (1856–1919) orvostudományi munkái és terminológiájuk [Antanas Vileišis (1856–1919) orvostudományi munkái és azok terminológiája]. – Terminologija 10, 84–106. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/667/758. 39 Zemlevičiūtė Palmira 2004: A Naminis Gydytojas orvosi terminusai [A Naminis Gydytojas orvostudományi terminusai]. – A terminológia történetének és jelenkori problémái, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója, 330–362. Zemlevičiūtė Palmira 2005: A kezelési eszközök elnevezései Antanas Vileišis doktor orvosi könyveiben [A kezelési eszközök elnevezései Antanas Vileišis doktor orvosi könyveiben]. – Terminologija 12, 67–80. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/638/729. Zemlevičiūtė Palmira 2016: A 17–18. századi Kis-Litvánia szótárainak terminológiai orvosi lexikája [A 17–18. századi Kis-Litvánia szótárainak terminológiai orvosi lexikája]: monográfia, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zemlevičiūtė Palmira 2020: Az egészségügyi személyek elnevezései az önálló Litvánia első orvosi folyóiratának, a Medicina című lapnak 1920-as számaiban [Az egészségügyi területen tevékenykedők elnevezései az önálló Litvánia első orvosi folyóiratának, a Medicina című lapnak 1920-as számaiban]. – Lituanistica 66(4). Prieiga internete: https://www.lmaleidykla.lt/ojs/index.php/lituanistica/article/view/4364/3438.