Darbščioji žodynininkė Klementina Vosylytė

340 Kalbos Kultūra | 81 VIOLETA ČERNĖ Litván Nyelvi Intézet SZORGALMAS SZÓTÁRÍRÓNŐ KlEMENtINa VosYlYtĖ 2008-ban a bölcsészettudományok doktora, Klementina Vosylytė szótáríró megünnepelte 70. születésnapját. A zeneszerzők jubileumi koncertekre hívhatják meg tisztelőiket, a festők jubileumi kiállításokra – a lexikográfusnő pedig a kupiskėnai szótár első kötetének – nevezzük jubileumi kötetnek – bemutatójára hívta össze őket. Kevés litván lexikográfus követi rokonai szakmai nyomdokait. Klementina Vosylytė folytatja a szakmai dinasztiát, hiszen nagynénje és keresztanyja a jól ismert szótáríró, Bronė Vosylýtė volt. Klementina Vosylytė Kupiškis vidékén született; ahogy Bronė Vosyliaićė szavaival élve, Litvánia legszebb folyója, a Pyvesa mellett, a föld legkellemesebb zugában, Bakšnuose. A leendő nyelvész Kupiškisben fejezte be a középiskolát, felsőfokú tanulmányait pedig a Vilniusi Egyetemen végezte, ahol a litván nyelv és irodalom tanulmányozását választotta. A nyelvészeti tárgyakat Juozas Balčikonis, Zigmas Zinkevičius, Vytautas Mažiulis, Jonas Palionis, Juozas Pikčilingis, Vincas Urbutis és Jonas Kabelka professzor tanította neki. A litván irodalmat pedig Jurgis Lebedys, Meilė Lukšienė, Vanda Zaborskaitė és Irena Kostkevičiūtė. Szabadidejében Vosyliaićė egyikükkel síelni járt, másokkal pedig futballmérkőzésekre. V. ČErNĖ. A szorgalmas szótáríró, Klementina Vosyliaićė 341 Tanulmányai befejezése után Vosyliaićė azonnal a Litván Nyelv és Irodalom Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályán (akkoriban szektorában) kezdett dolgozni. Egyébként az intézet maradt az egyetlen munkahelye. Más kollégáival együtt összeállította a Litván SZSZK folyóés tóneveinek jegyzékét (1963), és meglehetősen hamar a Szótárak Osztályán kezdett dolgozni. Hihetetlenül rövid idő alatt megírta disszertációját a litván nyelv összehasonlító frazeologizmusairól. Miután 1973-ban megvédte disszertációját, a nyelvész elmerült a nagy Litván nyelv szótárának munkálataiban, és – saját szavaival élve – „annyit írt, amennyit csak elbírt”. A szótárt lapozgatva Vosylyté által írt szövegek már a IX. kötettől felbukkannak, szerkesztett szövegei pedig a XII. kötettől. Hiszen sem írni, sem szerkeszteni nem volt könnyű, a szövegek nehezek és szeszélyesek voltak. Vosylyté a Litván nyelv atlasza (1–3. köt., 1977–1991) számára is gyűjtött adatokat. A szótárírói tevékenység másik fontos iránya a szógyűjtő expedíciók szervezése volt. A szavak gyűjtését korán kezdte. Vosylyté „egy csomóba gyűjtötte” a kupiskiszi nyelvjárást és a népi szókincs gazdagságát – nagy vállalkozásba fogott, és megírta az élő nyelv négykötetes szótárát. Csak a kartoték összeállítása tíz évet vett igénybe, és ugyanennyi időt a szöveg elkészítése is. Az első kötet mintegy 90 szerzői ív terjedelmű, feltehetően a többié is hasonló lesz. Talán nem véletlen, hogy a szótár borítója mézszínű, akár egy kaptár, amelyben zsong a kupiskiszi beszéd. A szótár kézirata már elkészült, de a korrektúraolvasás még hátravan, és nem egyszer, nem kétszer kell elolvasni. Másfelől nem szabad – sőt bűn – nem idézni ebből a műből: Az én őseim a hadsereget csatába vitték, a dédunokája pedig aztán a tehenek nyomát követi, lám, hogyan lefogytam; Amikor a rongyosok veszik át a hatalmat, akkor mindenki lerongyolódik; Az egyik gyerek ugyanaz, mint egyetlen ing; Lehettek ti tanultak, lehettek ti gazdagok, úgyis elhanyagoltak; Čėsas nem folyócska, nem duzzad fel gallyacskáktól... A szótár élő, olyan, mint egy élőlény, amelyet – akárcsak a szótár szerzőjét – senki mással nem lehet összetéveszteni. igazi boldogság elmerülni abban a szóóceánban, ezért nem értek egyet a szerzővel, aki egyszer nyilvánosan kijelentette, hogy senki sem fogja a szótárt regényként olvasni: a szótárt úgy olvasod, mint a bölcsesség könyvét, amelyben az ősök nyelvének fonala húzódik, s amelyből a természettel való tiszteletteljes és szeretetteljes bánásmód, a falusi ember megfigyelőképessége, az öröm, a tréfálkozás és a mókázás képessége árad. Itt nem árt felidézni Viktorija Daujotytė irodalomtudós szavait, miszerint a szavak eltűnnek a földben, és a szótárakban virágoznak, azok a virágaikra, életükre emlékező emberek által új életre keltve. A lexikográfia művészetének szabályait kiválóan ismerő Vosylytėet most is felkérik, hogy ossza meg tapasztalatait. Íme a szótárak egész sora, amelyeken Vosylytė szövegíróként és szerkesztőként dolgozott vagy dolgozik. ez a Zanavykų nyelvjárás szótára (1–3. köt., 2003–2006), a Kazlų Rūda-i nyelvjárás szótára, a köznyelvi lit- 342 Kalbos Kultūra | 81ván nyelv szótára. A frazeológusnő azt tervezi, hogy kiegészíti az 1985-ben megjelent Litván nyelvi összehasonlítások szótárát, amelybe akkor sok szót egyszerűen nem lehetett felvenni. Vosylytė életrajzában fontos hely jut a litván nyelv gyakorlatával kapcsolatos kérdéseknek is. Különböző nyelvészeti – és nem csak nyelvészeti – kiadványokban publikált cikkeket az összehasonlító frazeologizmusokról, a sport nyelvéről és egyebekről; a Kalbos kultūra című kiadvánnyal a 3. füzetétől kezdve ápol baráti kapcsolatot: egyik füzettől a másikig összehasonlító frazeologizmusok kötegei húzódnak itt. A nyelvésznő nem zárkózik be a tudomány berkeibe, szava gyakran felvillan hol az egyik, hol a másik, szülőföldijei által kiadott kiadványban. Szoros szálak fűzik a tudósnőt Kupiškis járás (Salamiestis, Alizava és Kupiškis város) iskoláihoz és könyvtáraihoz, amelyeket Vosyl­ytė kupiškisi bőkezűséggel szeret meg a lélek táplálékával – könyvekkel. Nem könnyű felsorolni a tudósnő valamennyi munkáját, korántsem került ide minden, ezért hát bocsássa meg... Egyszer Vosyl­ytė így nyilatkozott: semmiben sem különbözöm másoktól, szorgalmas és kötelességtudó vagyok. de nem csak. Vosylytė színes, sokoldalú, nonkonformista személyiség, aki bátran kimondja az igazat mások szemébe. Nem tapadnak hozzá az unalmas emberek és egyéb búvalbéleltek; gyakrabban kíséri őt az asztalitenisz és a röplabda, a tréfák és a „koldusok báljai”. A kupiskiszi vidék tájszólásban versszakokat formáló költőnője, Uršulia Tamošiūnaitė ezt írta: „Aki nem tudja jól kormányozni önmagát, azt a többiek hamar abbahagyják szolgálni.” Tehát most a kitüntetésekről. 1996-ban Klementina Vosylijtė lexikográfust (más kollégákkal együtt) a Litván Köztársaság tudományos díjával tüntették ki a Litván nyelv szótárán végzett munkájáért; 1998-ban Mindaugas király érmével tüntették ki a Litván nyelv szótárán végzett munkájáért és a nyelvjárási anyag gyűjtéséért. 2008. április 24-én a Kupiškiszi járási önkormányzat tanácsának határozata alapján a tudós elnyerte a Kupiškiszi vidék díszpolgára címet. A Litván Nyelvi Intézet szótárírói szívből köszöntik a kedves Klementina Vosylijtėt, és örömteli, beérett szavakból álló aratást kívánnak neki!