Pranas Kniūkšta lietuvių kalbos kultūros baruose

R. VladaRskienė. Pranas kniūkšta a litván nyelv művelésének területén 331 RASUOLĖ VLADARSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet PRanas kniŪkŠTa a liTVÁN nyElV mŰvELÉsÉnEk tERÜlEtÉn A nyelvművelési kiadvány hosszú éveken át dolgozó szerkesztője és szerkesztője, Pranas Kniūkšta 2008 őszén ünnepelte 75. születésnapját. Pranas Kniūkšta 1933. szeptember 24-én született a Kretinga körzetében, a Salantai járásban fekvő Barzdžiai faluban, népes parasztcsaládban. Tanulmányait a Klausgalvai általános iskolában kezdte, 1946-tól a salantai középiskolában tanult, amelyet 1954-ben fejezett be. Kniūkšta 1954-től 1959-ig a Vilniusi Egyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait, litván nyelvet és irodalmat hallgatott. A kitartó és szorgalmas žemaitis kiválóan tanult, érdeklődött a nyelvtudomány kérdései iránt, aktív tagja volt a litván nyelvi szakkörnek, letett vizsgáinak többségét jelesre értékelték. Az egyetemet kitüntetéssel végezte el 1959-ben. Mivel a tudományos tevékenységre hajlamosnak tartották, Kniūkštát a Litván Nyelvés Irodalomtudományi Intézetben való munkára jelölték ki, de olyan jellemzést kapott, amelyben ez állt: „politikailag nem teljesen érett”, ezért a dieveniškėsi középiskolába (Šalčininkai járás) küldték. Itt eleinte tanárként dolgozott, egy év múlva pedig már a tanulmányi rész vezetője volt. Tevékeny pedagógusként, valamint a módszertani munka és az oktatási folyamat jó szervezőjeként tűnt ki, ezért kinevezték az eišiškėsi oktatási osztály módszertani kabinetjének vezetőjévé. 332 nyelvi kultúra | 81 A gyors pedagógiai karrier nem csillapította a tudományos munkának való odaadás vágyát. 1967-ben Kniūkšta a Litván Nyelvés Irodalomtudományi Intézet mai litván irodalmi nyelvi osztályán kezdett dolgozni. Ugyanebben az évben aspirantúrára iratkozott be, ahol 1970-ig tanult. 1971-ben megvédte a filológiai tudományok kandidátusi (ma doktori) disszertációját „Az -inis képzővel képzett melléknevek és grammatikai szinonimáik” címmel, 1976-ban pedig ennek alapján kiadta Az -inis képzős melléknevek című monográfiáját. Képzésük, jelentésük, grammatikai szinonimáik. az intézetben fiatalabb, később – vezető kutatóként dolgozott. Az újjáalakult Litván Nyelvi Intézetben 1991-től 2000-ig a nyelvművelési osztályt vezette. 2002-től az intézetben szerződéses munkaviszonyban dolgozik. A nyelvész tudományos tevékenysége sokrétű – főként a mai litván nyelv használatának, a nyelvművelés elméletének és gyakorlatának, a nyelvpolitikának, az utóbbi két évtizedben pedig a hivatali nyelv kérdéseinek szentel figyelmet*. Célirányosan dolgozik, reagál a nyelvgyakorlat legfontosabb szükségleteire, és minden munkáját igyekszik kifogástalanul elvégezni. Önmagával és másokkal szemben igényes lévén elvszerűen felveti a nyelvi visszásságokat, és érvekkel bizonyítja káros voltukat. A további tudományos tevékenységhez szilárd alapot szerzett a legfontosabb litván nyelvtanok megírásával: az akadémiai Litván nyelvtan harmadik kötetével, a Mai litván nyelvtannal, valamint az orosz nyelven kiadott Гpамматика литовс кого языка. Kniūkšta e kiadványok számára egyenként több fejezetet írt. Részt vett a Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című normatív kiadvány előkészítésében is. Kniūkšta a leghosszabb ideje a Kalbos kultūra című folyóiraton dolgozik – 1971-től napjainkig; ennek szentelte a legtöbb erejét és szívét. Első találkozása a Kalbos kultūra című folyóirattal egy, a 13. füzetben (1967-ben) megjelent cikk volt, amikor még csak elkezdett dolgozni a Litván Nyelvés Irodalmi Intézetben. 1971-től kezdődött a komolyabb munka: kezdetben Kniūkšta segített a füzetek előkészítésében, később a szerkesztőbizottság tagja, összeállítója, felelős szerkesztője lett. Meghatározta a kiadvány irányát, összegyűjtötte a szerzőket, igényesen szerkesztette cikkeiket, türelmesen tanította fiatal kollégáit tudományos cikkek írására. A füzet összeállítójaként, később pedig felelős szerkesztőjeként ápolta a kiadvány elveit, és saját cikkei írásakor következetesen tartotta magát hozzájuk. Kniūkšta véleménye szerint a Kalbos kultūra című kiadványban mindenki számára fontos nyelvi kérdéseket kell felvetni, megvitatni és megoldani; mindenekelőtt az új nyelvi jelenségekre kell irányítani a figyelmet, azokat vizsgálni és értékelni. ∗ a Litván Nyelvi Intézet kiadta a nyelvész munkáinak bibliográfiáját: Pranas Kniūkšta. Bibliográfia, Vilnius, 2008, 48 p. R. VladaRskienė. Pranas kniūkšta a litván nyelvkultúra területén 333 Kniūkšta Kalbos kultūra című folyóiratban megjelent cikkeit több csoportra lehet osztani. A legjelentősebbek azok, amelyekben a nyelvművelés elveit tárgyalja, és a nyelvkultúra elméleti kérdéseit veti fel. Számos ilyen fejtegetés található magának a kiadványnak a bemutatására szánt cikkekben. Amikor a nyelv és kultúrája szempontjából jelentős személyek (Kazimieras Būga, Antanas Salys, Juozas Balčikonis, Kazys Ulvydas, Kazimieras Gaivenis és mások) munkáiról és azok jelentőségéről ír, a nyelvész a nyelv normatív szabályozásával kapcsolatos saját szemléletét is feltárja. A legnagyobb csoportot a hivatali és adminisztratív nyelvről szóló cikkek alkotják, számuk 25. A tárgyalt problémák köre széles – konkrét szavak és szókapcsolatok képzése és jelentése, különböző dokumentumok nyelvének kommentárjai, a litván hivatali nyelv fejlődése. Sokat írtak a vállalatok, intézmények és szervezetek elnevezéseiről; alaposan megvizsgálták a közvetlen jelentésű és a szimbolikus elnevezések képzését, rövidítését, ragozását, valamint magyarázták a használat bonyolultabb eseteit. A közigazgatási nyelvről szóló cikkek mellett említést érdemelnek a litván nyelv államnyelvvé válásának nehéz útjáról, később pedig e státusz megszilárdításának problémáiról, valamint a litván nyelvi bizottság tevékenységéről szóló írások is. A szóalkotás útvesztőivel Kniūkšta nem egy Kalbos kultūros-füzetben foglalkozott behatóan; az e témájú írásokat összefoglalja a „Törvényszerűségek, szabályok és egyes nyelvi tények” című cikk (1980, 38. füzet, 23–37. o.). Külön meg kell említeni az -inis képzős melléknevekről szóló cikksorozatot. A Kalbos kultūros kiadvány a nyelvész egyik legfontosabb fóruma. Összesen 90 rövidebb vagy hosszabb cikket írt ebbe a kiadványba – ez csaknem egyharmada a sajtóban közzétett összes cikkének. Reméljük, hogy ez a szám évről évre tovább növekszik. Kniūkštát mindig vonzotta az irodalom is, pontosabban a nyelvi kifejezés eszközei. A írók és költők nyelvéről cikkeket írt, konferenciákon tartott előadásokat, 1981-ben pedig kiadta Az író és a szó című könyvét. Az írók nyelvét vizsgálva a nyelvész igyekszik összehangolni a nyelv irodalmi és nyelvészeti értelmezését. Maga is jó mestere a szónak, ezt különösen különféle rendezvényeken szereti megmutatni: meggyőző és szemléletes nyelvezetével magával ragadja a hallgatóságot, nem ritkán žemaitis nyelvjárásban is megszólal. A nyelvművelő munkát végezve Kniūkšta mindig a legaktuálisabb események sűrűjében van. 1987–1991 között a Litván Nyelvi Bizottság titkára, 1992–1999-ben pedig a Litván Köztársaság Seimje mellett működő Állami Litván Nyelvi Bizottság tagja volt. Sokat fáradozott azon, hogy az állami litván nyelv státusát ne csak jogilag, hanem a gyakorlatban is rögzítsék. Elkészítette a Cégnévképzési szabályokat (1992) és azok „A megnevezések nemi nyelvész aktívan részt vett 334 kalBOs kUlTŪRa | 81 szavak használata és írása” (1995), amelyeket a nyelvi bizottság hivatalos dokumentumokként hagyott jóvá. 1990-ben litván, lengyel és orosz nyelven kiadta a Vilnius vidéke és a litván nyelv című füzetet; megírásában hasznára vált a Dieveniškėsen és Eišiškėsen szerzett tapasztalat. az Állami Litván Nyelvi Bizottságban a litván nyelv központozási kérdéseinek megvitatásában című függelékét. Folyamatosan gondoskodik a köznyelv helyességéről, és tevékeny tagja Vilnius városi önkormányzata Állami Nyelvi Ügyek Társadalmi Bizottságának. A nyelvi szabványosítási munkában Kniūkšta elismeri az élő nyelv elsőbbségét a mesterséges, rendszerszerű szabályokkal szemben. Kollégáit, nyelvészeket a túlzott normalizáció veszélyére figyelmezteti: „a nyelvrendezési munkát végezve teret kell hagynunk a nyelvi szabadságnak is. El kell ismerni a normák változatait és fokozatos változásukat, meg kell különböztetni a nagyobb (valódi) és kisebb (kodifikációs) hibákat, a nyelvhasználat különböző területeinek és stílusainak eltérő követelményeit, a presztízsértékű és a közönséges köznyelvet, az ideãlis nyelvi normákat és a köznyelv használatát” (a nyelvrendezés célja – a nyelv fejlesztése. Kalbos kultūra, 68. szám, 1996, 38–39. o.). Kniūkšta több mint az elmúlt két évtizede kutatja és szabványosítja a litván közigazgatási nyelvet. Szakértőként értékeli a dokumentumtervezetek nyelvét, a bíróságok számára nyelvi szakvéleményeket készít, és szemináriumokon beszél a hivatali nyelv kérdéseiről. E terület legfontosabb munkái – közreműködőkkel együtt elkészített Kanceliarinės kalbos patarimai (A hivatali nyelv tanácsai; 5 könyvkiadás jelent meg, a hatodik pedig internetes) és az összefoglaló jellegű Administracinė kalba ir jos vartosena (A közigazgatási nyelv és használata, 2005) című monográfia. Tudományos és nyelvi normatív munkája mellett Kniūkšta az iskola ügyeiről sem feledkezett meg: „Az élet azt kívánja az iskolától, hogy lefektesse azokat a nyelvi alapokat és kifejlessze azt a nyelvérzéket, amelyet egykor az ember a családtól és a környezetétől kapott. Elmúltak azok az idők, amikor a tanár számára a legfontosabb az olvasás és az írás tanítása, valamint a nyelvtan ismerete volt. most már magát a nyelvet is tanítani kell” (A litván nyelv állapota és az iskola. Literatūra ir menas, 1988. október 15.). A nyelvész, tökéletesen felismerve az iskola óriási felelősségét a társadalom nyelvi kultúrájának fejlesztésében, nem maradhatott közömbös. 1983-ban elkészítette a Mokomasis lietuvių kalbos rašybos ir kirčiavimo žodynas című, a litván nyelv helyesírási és hangsúlyozási szótárát (A. Lyberisszel). Ezt a kijavított és kiegészített oktatási segédanyagot csaknem 10 alkalommal adták ki újra. Egy másik népszerű, többször újra kiadott, a tanulóknak szánt és általuk kedvelt kiadvány a Lietuvių kalbos žinynas. Kniūkšta állította össze, és három fejezetet írt bele. R. VladaRskienė. Pranas kniūkšta a litván nyelv művelésének területén 335 nyelvész tudományos cikkeket közölt a nyelvművelés, a szociolingvisztika, a szépirodalmi nyelv és a közigazgatási nyelv kérdéseiről a Tudományos Akadémia munkáiban, a Lietuvių kalbotyros klausimai című kiadványban és másutt. Legjelentősebb írásait a Kalbos vartosena ir tvarkyba című tanulmánykötetben gyűjtötték össze. kniūkšta arra törekszik, hogy a nyelvi normákat minél szélesebb körben terjessze, és azokat alaposan elmagyarázza a nyelv egyszerű használóinak, ezért a nyelvművelés és a nyelvpolitika aktuális kérdéseiről számos cikket közölt különböző újságokban (Tiesa, Tarybinis mokytojas, Lietuvos aidas, Lietuvos žinios, Literatūra ir menas, Savivaldybių žinios és mások), folyóiratokban (Mūsų kalba, Gimtoji kalba, Gimtasis žodis és mások), valamint több, a társadalomnak szánt könyvecskét adott ki: Įstaigų, įmonių ir organizacijų pavadinimai (2004), Viešieji užrašai: po dokumentus ir Vilniaus gatves pasižvalgius (2006), Naujosios skyrybos taisyklės. Ką jos duoda ir ką patiems reikia suvokti (2007), Dokumentų rengimo taisyklių naujienos. Pataisymai ir nutaisymai (2007). kniūkšta folyamatosan hangsúlyozza, hogy a nyelvtudományi munkának a gyakorlatra kell épülnie, és hogy mindenekelőtt a legaktuálisabb jelenségeket kell vizsgálni. A nyelvelmélet, a gyakorlat és a használók igényeinek összehangolására irányuló állandó erőfeszítések eredményeként a nyelvész munkái nemcsak a nyelvtudomány számára értékesek, hanem a társadalom számára is szükségesek; ezt bizonyítják a kniūkšta által összeállított művek ismételt — nem is csupán egyszeri — kiadásai. E szép évforduló alkalmából szeretnénk egy szilárd jellemű, számos jelentős munkát véghez vitt žemaitisnak új lendületet, alkotóenergiát és jó egészséget kívánni.