Aloyzui Vidugiriui – 80

326 Kalbos Kultūra | 81 ALGIRDAS SABALIAUSKAS Litván Nyelvi Intézet ALOYZAS VIDUGIRISNEK – 80 ALOYZAS VIDUGIRIS barátai számára, akikkel már fél évszázada ugyanazokat a feladatokat végezte, gyakran ugyanazokon az örömökön osztozott, és a valódi, olykor pedig a vélt szerencsétlenségek miatt szomorkodott – például az elvesztett kosárlabda-mérkőzések miatt –, mindig nagyon fiatalnak tűnt. Talán ennek valós alapja is volt. Emlékszem, hogyan szórakoztunk mi, három barát – a nemrég örökre eltávozott Kazys Morkūnas (1929–2008), Aloyzas Vidugiris és e cikk szerzője – egy dialektológiai expedíció során egy szép vasárnap délután Zarasaiban, miután csak egyetlen jegyet vettünk, felváltva egy tánctéren. Aloyzas egy vilniusi Pedagógiai Intézetben tanuló harmadéves diáklánnyal táncolt, és amikor azt mondta partnerének, hogy ő is ebből az intézetből és ugyanarról a karról való, a lány elmagyarázta neki, hogy a felsőbb évfolyamok hallgatói gyakran nem emlékeznek fiatalabb kollégáikra... Aloyzas Vidugiris akkor már nemcsak befejezte a Pedagógiai Intézetet, hanem második éve sikeresen dolgozott a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben. Aloyzas Vidugiris 1928. december 25-én született, vagyis éppen karácsonykor. Szülőfaluja a Panevėžysi járásban akkor Gaknaisnak hívták, 1936-ban pedig taũtvilusra keresztelték át. Aloyzas nagyapja földjén született. sabalIausKas. aloyzus Vidugirisnak – 80 327 je, amelyet ez a függetlenségi harcokban elesett önkéntes fiáért kapott, majd később másik fiának – aloyzus apjának – adott át. Mielőtt elkezdte volna tanulmányait a tiltagali általános iskolában, a leendő nyelvésznek még egy nehéz nyarat kellett eltöltenie nagybátyja hatalmas, a kis pásztorral egyáltalán nem törődő tehéncsordája mellett. Gyermekkori emlékei közül aloyzus számára különösen élénken maradt meg a süketnéma öccse, az aranykezű mester által készített fa kerékpár, amelynek kerekei szinte úgy forogtak, mint az igazié, és az emberek, amikor meglátták, meglepetésükben felkiáltottak. Középiskolai tanulmányait aloyzus Panevėžysben kezdte, 1950-ben pedig Subačiusban fejezte be. Itt nemcsak jól tanult, hanem az iskola zenekarában hegedült is. E művészet iránti hajlamát nyilvánvalóan apjától örökölte, aki nemcsak példásan művelte a földet, hanem híres falusi muzsikus is volt. többek között halála előtt megkövetelte gyermekeitől, hogy temetésén fúvószenekar játsszon. Aloyzo Vidugirio útja a nyelvtudományhoz nem volt egyenes. Még az érettségi bizonyítványában is, ahol minden tantárgy mellett a „jeles” szerepelt, a litván és az orosz nyelvből „jó” állt. Látva, hogy szülei felsőfokú tanulmányaihoz aligha tudnak hozzájárulni, elhatározza, hogy jelentkezik a Katonaorvosi Akadémiára. Hamarosan azonban kiderül, hogy egy balti számára semmi remény sincs bejutni egy ilyen tekintélyes oktatási intézménybe. A leendő nyelvészt baráti társaságával együtt egy amolyan híradós katonai iskolába küldik Arzamaszba (Moszkvától messze keletre). De miután pár hetet eltölt a régi kolostorban berendezett laktanyában, a katonai tanulmányok folytatásának vágya teljesen elillan. Az írásbeli vizsgán Vidugiris elhatározza, hogy megreformálja az orosz helyesírást, és annyi litván betűt vezet be, hogy a vizsgabizottság úgy dönt: erre a jelentkezőre felelős katonai szolgálatot nem lehet bízni. Így visszatér Vilniusba. A Pedagógiai Intézetben a litván nyelv, pedagógia és pszichológia szak elsőéves hallgatói számára még egy hely maradt, amelyet Aloyzas Vidugiris nagy nehézségek árán el is foglalt. Itt már nyelvésznek érezte magát. Tetszettek neki Riçardas Mironas és Jonas Kabelka előadásai. A szülőnyelvjárásról írt dolgozatát az akkor még fiatal oktató, Zigmas Zinkevičius méltatta. A leendő dialektológus Vidugiris számára nagyon hasznos volt Elzbieta Mikalauskaitė docens gondos támogatása. Az ő ösztönzésére dialektológiai expedíciókra járt. Még közvetlenül az államvizsgák előtt is, amikor barátai nem mozdultak el a könyvek és jegyzetek mellől, Vidugiris Kybartai és Virbalis környékének nyelvi példáit jegyezte fel. 1954–1989 között Aloyzas Vidugiris a Litván Nyelvés Irodalmi Intézetben dolgozott (1956–1959-ben az intézet aspirantúráján tanult), 1990-től 2001-ig pedig a Litván Nyelvi Intézetben. Azokban az években Litvánia egyik legjelentősebb dialektológusává és haldokló nyelvjárásaink leglelkiismeretesebb megmentőjévé vált. 328 Kalbos Kultūra | 81 a litván nyelvészet történetében valószínűleg mindig említeni fogják Aloyzas Vidugiris 1962-ben megvédett doktori disszertációját, „A Zietelai litván nyelvjárás” címmel. A nyelvész a disszertáció témájáról számos tanulmányt publikált. A disszertációból fontos monográfia nőtt ki: Zietelai litván beszéd (2004), Danguole Mikulėnienėvel együtt összeállított Zietelai beszéd szövegei (I. rész, 2005), valamint a hatalmas Zietelai beszéd szótára (1998). Érdekes fonetikai, grammatikai és lexikai sajátosságai, valamint földrajzi helyzete miatt – a litván nyelvterület központi részétől távol, minden oldalról szláv nyelvekkel körülvéve – a Zietelai litván nyelvjárás már a XIX. század végén felkeltette a nyelvészek figyelmét. Talán elsőként Eduardas Volteris érkezett ide Szentpétervárról. Akkoriban több mint ezer, ezeken a környékeken litvánul beszélő embert talált, a járási hivatal falán azonban egy táblát is látott, amelyen ez állt: Po litovski govorit’ strogo vospreščajetsia1. A helyi litván nyelvet itt tanulmányozta még a Szentpétervári Egyetem hallgatója, Kazimieras Būga, a Krakkói Egyetem professzora, Jan Rozwadowski, a Lipcsei Egyetem professzora, Jurgis Gerulis, az Oslói Egyetem professzora, Christianas Stangas, a Tartui Egyetem professzora, Pėteris Arumaa, a fiatalabb litván nyelvésznemzedék számos tagja, valamint orosz nyelvészek. azonban mindezen nyelvészek kutatásait összefoglalni, és erről a ma már teljesen kihalt nyelvjárásról kimondani a végső szót Aloyzas Vidugirisnek kellett. Munkái e litván nyelvjárás sajátos nekrológjai. A nekrológok mindig szomorúak. Szomorú ez a monográfia is. Vidugiris nemcsak a Zietela környéki litván nyelvjárást írta le részletesen, hanem az ezen a nyelvjáráson beszélő embereket is, bizonyára a „mi szegény testvéreink” közül a legnagyobbakat. A disszertáció megvédése után a nyelvész annak egyik példányában felsorolta a Zietela környékén talált összes litvánul beszélő embert, megadva keresztnevüket, vezetéknevüket, születési évüket (a nyelvjárás legidősebb képviselője 1866-ban született) és halálozási évüket. Akkor még nem mindenki halálozási évét jegyezték fel. azonban fokozatosan egyre újabb és újabb halálozási dátumokat jegyeztek fel. Az utolsó ilyen dátumot 1988-ban jegyezték fel. tehát nagyon pontosan ismerjük ennek a litván nyelvjárásnak a halálának időpontját. Vidugiris monográfiájának bevezető részét még a nyelvészet iránt nem érdeklődő ember is valószínűleg valamilyen megrendítő elbeszélésként olvashatná el többször is. 1921-ben a lengyel hatóságok elűzték Zietelából az utolsó litván papot, és megszüntették a litván nyelvű istentiszteleteket. a litvánt felmentették az elöljárói tisztségből. 1928-ban bezárták a litván iskolát. A nyelvjárást háborúk, a változó megszállások, tűzvészek és a kollektivizálás rombolták. igaz, a litvánság utolsó szimbóluma, Zietela baž1 litvánul beszélni szigorúan tilos. a. sabalIausKas. aloyzui Vidugiriui – 80 329 m., o Zieteloje dar ilgai išliko: prieš pat mirtį lenkų klebonas Alojzui Vidigiriui padovanojo ten dar išlikusią lietuvišką maldaknygę... Jau mūsų laikais. Zietelos krašto lietuviai buvo labai pamėgę savo tyrėją: „kai tave išvysiu, regis, brolis radnas; su tavimi pasitarsiu, tada man veselė; aš kaip namie lesiu, brolį išvydau jus.“2 O tyrėjas veždavo jiems ir duonos, ir saldainių, ir vaistų... Tiriamojoje teritorijoje Alojzui Vidugiriui, sakytume, teko palikti net ir savo kraujo pėdsakų. 1987 metų rugpjūčio 23 dieną, kai būrelis disidentų Vilniuje prie Adomo Mickevičiaus paminklo susirinko paminėti tragiškųjų Molotovo–Ribbentropo pakto metinių, mūsų kalbininkas netoli didžiojo poeto gimtinės vietinių chuliganų buvo sumuštas – dialektologinė ekspedicija jam baigėsi Vilniaus Šv. Jokūbo ligoninės traumatologijos skyriuje, o vėliau buvo pratęsta dar ir Baltarusijos Varanavo rajono teisme. Vidugiris tiesiog sirgo dialektologinėmis ekspedicijomis. Egyet külön is szeretnék megemlíteni. A Zietela vidékén élő idős asszony, aki még meglehetősen jól beszélt litvánul, elárulta neki, hogy tudomása szerint Oroszország belsejében, valahol a Volga közelében, a szamarai kormányzóságban van egy litván templomocska, a plébánosa litván, és egymás mellett 122 litván tanya található. Vidugiris kiderítette, hogy azok a litvánok az 1863-as felkelők leszármazottai. Hogyan lehetne oda eljutni? A nyelvész pontosan tudta, hogy disszertációvezetője, borisz larin akadémikus maga is nagy expedíciórajongó. Az ő érdeme, hogy Vidugirisnek is engedélyezték, hogy a Zietela nyelvjárásáról írja disszertációját, mivel akadtak olyanok, akik azt állították, hogy egy ilyen disszertáció egy másik köztársaság ügyeibe való beavatkozás. Csodálatos lehetőség adódott – a felkelés századik évfordulója. aloyzas Vidugiris és mitológiánk kutatója, Norbertas Vėlius (1938–1996) elrepült saratovba. A repülőtéren a Leningrádból érkező Borisz Larin akadémikussal kellett találkozniuk. Sajnos ott egy távirat várta őket, amely szerint az akadémikus súlyosan megbetegedett. Mindkét tudós boldogan tért vissza az expedícióról: a litván templomot és a litván plébánost természetesen már nem találták ott, de még 42 litván család élt ott. Amikor negyven évvel később e vidékre, a Čiorna Padina településre családtagjaival és bőséges ajándékokkal szülőföldjét meglátogatni érkezett az Egyesült Államok neves üzletembere és a litván közélet szereplője, Juozas Kazickas (aki 1921-ben szüleivel erről a vidékről tért vissza Litvániába), ott nem csupán úgy általában litvánokat talált, hanem egy egész Kazickas-csoportot is – sajnos ott már senki sem beszélt litvánul. Így Aloyzas Vidugirisnek egy újabb litván nyelvjárás nekrológját kellett megírnia... És ez még nem az utolsó. 2 A nyelvjárásban lejegyzett szövegekből. 330 Kalbos Kultūra | 81 Az erről a vidékről származó Jonas Petrauskas (1915–2006) újságíróval együtt Vidugiris kiadta a nyelvészek másik kedvencének, a már kihalófélben lévő, Fehéroroszország területén található litván nyelvjárásnak – a Lazūnai nyelvjárásnak – a szótárát (1985), önállóan pedig közzétette a Lazūnai nyelvjárás szövegeit (1987), valamint az említett szótár kiegészítéseit (1991). Hamarosan meg kell jelennie a Lazūnai litván nyelvjárásáról szóló monográfiának is. Danguole Mikulėnienėvel és Kazys Morkūnasszal együtt Vidugiris elkészítette a nagyon archaikus, érdekes litván nyelvjárás, a Dieveniškiai-nyelvjárás szótárát (I. rész, 2005). Aloyzas Vidugirisnek több évtizeden át kellett dolgoznia a litván dialektológia legfontosabb művén, a Litván nyelv atlaszán (I–III, 1977–1991). Ehhez a kiadványhoz 40 lakott települési pontot vizsgált meg (itt Vidugirist senki sem múlta felül), és egyik szerkesztője is volt. Másokkal együtt a Litván nyelv atlaszán végzett munkájáért 1994-ben neki ítélték oda a Litván Köztársaság tudományos díját. Vidugiris egyike a Litván nyelvjárások (1970) című chrestomathia szerzőinek is. Aloyzas Vidugirist a litván nyelvészek között talán Kazimieras Eigminasszal (1929–1996) együtt a legaktívabb néprajzi kutatónknak is kell tekintenünk. E területen végzett munkáját szintén nagyra értékelték – más helytörténeti kutatás iránt lelkesedőkkel együtt 1994-ben elnyerte a Jonas Basanavičius Állami Díjat. Vidugiris cikkeket írt a kétnyelvűségről, a történeti dialektológiáról, a litván nyelv kutatásának történetéről és a nyelvi kultúra kérdéseiről. Összeállította a „litván nyelvjárások és kölcsönhatásuk kutatási programját. lexika“ (1995). A nyelvész legnagyobb szerelme azonban mégis a Zietelai beszédmód volt. Miután már könyveket adott ki erről a beszédmódról, és régen feljegyezte a nyelvjárás utolsó képviselőjének halálozási dátumát, 2005-ben feleségével ismét útnak indult. Felkereste azokat a tanyákat, ahol a legtöbbet kellett dolgoznia. Itt-ott könyveiből is hagyott, noha tudta, hogy itt senki sem fogja olvasni őket. azonban egyikük vagy másikuk valószínűleg megnézi majd szülei vagy nagyszülei, a tudományos könyvekbe bekerült szegényes kunyhóikról készült fényképeket. a litván nyelv tudományáért szerzett érdemeiért Aloyzas Vidugiris 2002-ben a Litván Nagyfejedelem Gediminas-renddel tüntették ki. Neves dialektológusunkról szóló elbeszélés egy Zarasaiban végzett expedíción történt találkozással kezdődött. egyébként Aloyzas Vidugiris számára ez a találkozás sorsdöntő volt: itt látta meg először leendő feleségét, a kémiai tudományok doktorát, a szibériai száműzetés túlélőjét, Vitát. Aloyzas Vidugiris életében és tudományos tevékenységében ő mindig nagyon szilárd támasz volt3. Hogy az a találkozás létrejött, abban némi érdemet magának is hajlamos tulajdonítani e történet szerzője. 3 Sajnos Vita Vidugirienė nem érhette meg férje jubileumát: súlyos betegség után hunyt el, amikor a jubileumig már csak három hónap volt hátra.