Profesoriui Vincentui Drotvinui – 80

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Litván Nyelvi Intézet VINCENTAS DROTVINAS PROFESSZOR 80 ÉVES A Vilniusi Pedagógiai Egyetem professzora, nyelvtörténész, a Kis-Litvánia lexikográfiájának kutatója, Vincentas Drotvinas a nyolcvanadik nyarát ünnepelte. E szép jubileum alkalmából szeretnénk egy pillantást vetni a múltra, és felidézni a Professzor életútját. Vincentas Drotvinas 1929. július 10-én született Stakiuose, a Jurbarkasi járásban. Tanulmányait Stakiuose kezdte, később a Raudonės és Vėdžgirio iskolába járt, végül a Raseiniai járásbeli Betygalos Maironis Középiskolában érettségizett, ahol legnagyobb tekintélye a neves pedagógus, Antanas Juška volt. Szeretett tanára biztatására 1949-ben felvételt nyert a Vilniusi Pedagógiai Intézetbe (ma egyetem), ahol bátyja, Leonardas1 már tanult, és a litván nyelv és irodalom szakot választotta. Itt a nyelvi tárgyakat Juozas Budzinskis professzor, Zenonas Slaviūnas professzor, Petronėlė Bernadišienė docens, Elzbieta Mikalauskaitė docens és mások tanították. 1Leonardas Drotvinas (1924–1983), ugyancsak nyelvész, a Vilniusi Egyetemen és a Vilniusi Pedagógiai Intézetben tanított; a litván nyelv szintaxisáról (különösen a régi írásokról) és más kérdésekről közölt tanulmányokat. 370 KALBOS KULTŪRA | 82 Tanulmányai befejeztével Vincentas Drotvinas 1953-ban felvételt nyert a Vilniusi Egyetem litván nyelvi aspirantúrájára. Jonas Palionis professzor vezetésével megírta, és 1967-ben megvédte disszertációját: XVI–XVIII a. lietuviškų raštų sudurtiniai daiktavardžiai; ezért a filológiai tudományok kandidátusa (ma: doktora) fokozatot kapta. Disszertációja témájában tudományos tanulmányokat publikált, amelyekben a régi litván írások – köztük Kristijonas Donelaitis Metai című műve – összetett főneveinek (összetételeinek) elemeit és összekapcsolási módjait vizsgálta. A disszertációhoz régi litván szövegekből gyűjtve az anyagot, alaposabban megismerkedett a Kis-Litvániában készült első német–litván szótárakkal is. Ez alapvetően meghatározta további tudományos érdeklődését: ettől kezdve kutatói tevékenységének fő területe Kis-Litvánia kétnyelvű litván lexikográfiája lett. Elmélyedt mind a kéziratos, mind a nyomtatott régi német–litván és litván–német szótárak összeállításának különféle kérdéseiben: keletkezésük körülményeiben, szerzőségükben, datálásukban, forrásaikban, lexikográfiai módszerükben, valamint a bennük rögzített lexikában és frazeológiában. Litvánia függetlenségének visszanyerése után a kutató Kis-Litvánia szótárainak forrásait németországi (berlini, hallei, münsteri, wolfenbütteli) és lengyelországi (gdański, toruńi) könyvtárakban kereste. A kutatás és vizsgálatok eredményeit tanulmányokban foglalta össze, amelyeket nemcsak litvániai, hanem külföldi tudományos kiadványokban is közölt (például: Europa in der Frühen Neuzeit, Geschichte der Sprachtheorie, Hallesche Forschungen, Kulturgeschichte Ostpreußens in der Frühen Neuzeit, Zeitschrift für Slawistik stb.). Nemzetközi tudományos konferenciákon számos előadást tartott a régi litván írások különféle kérdéseiről, főként a szótárakról. Vincentas Drotvinas nem korlátozódott a lexikográfiai kutatásokra, hanem a litván lexikológia, terminológia és nyelvművelés kérdései is érdekelték. Számos tanulmányt írt a litván nyelv jövevényszavairól, tükörfordításairól, nemzetközi szavairól, a szakkifejezések (például a nyelvtudomány, a lexikológia, a hadügy, az oktatás, a posta és a pénznevek területén) kialakulásáról, valamint a frazeologizmusokról. Társszerzőként Vladas Grinaveckisszel elkészítette a Kalbininkas Kazimieras Jaunius című tanulmányt (1970), közreadta e nyelvész összetett szavakról szóló munkáját (1970), és írt K. Jaunius kéziratos hagyatékának lexikai vonatkozásairól. Kiadta az Augustas Šleicheris lituanistas című füzetet (1979), továbbá értékes levéltári anyagokat közölt litván nyelvészekről – Kazimieras Būgáról, Jurgis Gylisről, Fridrichas Kuršaitisről, Antanas Salysról, Andrius Ugianskisről –, valamint August Schleicher leveleiről és másokról. A litván lexikográfia történetéhez és általában a nyelvtörténet tudományához való jelentős hozzájárulást jelentenek a Professzor Kis-Litvánia szótárainak datálására vonatkozó következtetései: B. TRIŠKAITĖ. Profesoriui Vincentui Drotvinui – 80 371 A kéziratok papírján található vízjelek vizsgálata alapján pontosította a Clavis Germanico-Lithvana összeállításának időpontját (az 1680-as év a szótár terminus post quem időpontjának tekintendő), és tisztázta, hogy az úgynevezett Krauzės (Krause) szótár a 18. század 3–4. évtizedében készült, ezzel megcáfolva azt a korábban elterjedt vélekedést, hogy szerzője a 17. században Nybudžiuiban élt Andrejus Krauzė volt. A litván filológusok közössége hálás a Professzornak a litvánisztika szempontjából jelentős források – a Litván Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában őrzött német–litván kéziratos szótárak – közzétételéért. 1987-ben jelent meg egy 17. század közepéről származó, névtelen kéziratos szótár, a Lexicon Lithuanicum fakszimiléje, átirata és a litván szavak mutatója, 1995–1997-ben pedig kiadták a kétkötetes Clavis Germanico-Lithvana kéziratának fakszimiléjét (1–4. kötet). V. Drotvinas mindkét kiadványhoz bevezető tanulmányt írt, amelyben tárgyalta a szótárak keletkezésének körülményeit, vizsgálta a szerzőség kérdéseit, a szótárak szerkezetét és a bennük közölt litván nyelvi lexikát. Megjelent a sok munkát igénylő, gondos, hosszú évek munkájának gyümölcse is: Jokūbas Brodovskis szótárának háromkötetes kiadása, a Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithuanico-Germanicum. Az első és a második kötet a kézirat digitális másolatát és átiratát közli, a harmadik kötet pedig a szótár litván szavainak indexét tartalmazza. A Professzornak köszönhetően tehát a gótikus gyorsírással írt, nehezen olvasható kéziratok nemcsak a tudományos közösség, hanem a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetőbbé váltak. Meg kell említeni azt is, hogy Vincentas Drotvinas kezdeményezésére a Vilniusi Pedagógiai Egyetem Litvánisztikai Karán megkezdték a kéziratos szótárak elektronikus változatainak elkészítését: már összegyűjtötték a Clavis Germanico-Lithvana litván szövegrészét (ennek alapján elektronikus szóalak-konkordanciákat állítanak össze), valamint az említett Krauzė-szótár szövegét. A Professzornak sikerült megtalálnia Michaelis Mörlin Principium primarium in lingua Lithvanica című traktátusának (1706, Königsberg; elveszettnek hitték) egy példányát a Lengyel Tudományos Akadémia gdański könyvtárában. E lelet fakszimiléjét, szövegkritikai megjegyzésekkel ellátott dokumentumhű átiratát, litván fordítását és a litván szavak indexét a Kis-Litvániában 1706-ban kibontakozott filológiai vita két másik forrásával együtt tették közzé (2008). Három évvel ezelőtt a Professzor annak évfordulóját ünnepelte, hogy ötven éve tanít alma materében, a Alma mater Vilniusi Pedagógiai Egyetemen. Több mint öt évtized alatt litvánisták nemzedékeit nevelte fel. Kezdetben bevezetést tartott a nyelvtudományba és az irodalmi (írott) nyelv történetébe litván szakos hallgatóknak, az utóbbi évtizedekben pedig lexikológiai 372 KALBOS KULTŪRA | 82 és lexikográfiai kurzusokat tart. Hallgatói szívesen választanak az általa oktatott tantárgyakból témát nemcsak évfolyamdolgozataikhoz. A Professzor minden évben vezet alap- és mesterszakos szakdolgozatokat; négy doktorandusza védte meg doktori értekezését lexikográfia, onomasztika és terminológia témakörében. Több tankönyvet is írt: Pagrindinės leksikologijos sąvokos (1986), Lietuvių kalbos leksika ir frazeologija (1987), Leksikologijos užduotys (2002). 1969-ben Vincentas Drotvinas docensi, 1987-ben pedig professzori címet kapott. Bár a Professzornak sikerült összeegyeztetnie az oktatott tantárgyat tudományos érdeklődésével, többször is említette, hogy mindenekelőtt pedagógus, és csak azután tudós. A kizárólagos kutatómunkát az is akadályozta, hogy csaknem négy évtizeden át adminisztratív feladatokat látott el: 1962–1983 között oktatási ügyekért felelős rektorhelyettes volt, 1983–1991 között a Litvánisztikai Kar Litván Nyelvi Tanszékét, 1991–2002 között pedig a Litván Nyelvészeti Tanszéket vezette. Tudományos kutatói és oktatói munkája mellett V. Drotvinas az iskoláról sem feledkezik meg. Tanulmányokat publikált a litván nyelv iskolai oktatásának kérdéseiről, és szerkesztette a Lietuvių kalba mokykloje című tanulmányköteteket (1–3. kötet, 1983–1989). Emellett már egy ideje aktív résztvevője a VPU Litvánisztikai Kar oktatói által megvalósított ismeretterjesztő projektnek, és kollégáival együtt kihelyezett konferenciákat és szemináriumokat szervez Litvánia különböző városainak litván szakosai számára. A tisztelt Professzornak szép jubileuma alkalmából lankadatlan lelkesedést, jó egészséget és erőt kívánunk ahhoz, hogy továbbra is megfejtse a régi litván írások rejtélyeit, és a litván történeti lexikográfia területén munkálkodjék. B. TRIŠKAITĖ. Profesoriui Vincentui Drotvinui – 80 373