Sociolinguistic Analysis of Address Usage in General Educational Institutions in Latvia

ANDA BLŪMANE Liepājai Egyetem, Lettország A MEGSZÓLÍTÁS HASZNÁLATÁNAK SZOCIOLINGVISZTIKAI ELEMZÉSE A LETTORSZÁGI ÁLTALÁNOS OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN A megszólításnak nagy jelentősége van minden ember kommunikációjában. A diákok, a tanárok és az iskola vezetősége közötti kommunikációra utal. Kommunikációjuk nehézkes lenne a különféle megszólítási formák nélkül. A megfelelő forma megválasztása befolyásolja a további kommunikációt és a kölcsönös megértést. Az első szavak, amelyeket másokhoz intézünk, megmutatják a hozzáállásunkat. Legtöbbször ezekkel a szavakkal szólítjuk meg őket, hogy felhívjuk a figyelmüket, hallgatásra vagy valamilyen cselekvésre bírjuk őket. Az első szavak gyakran meghatározzák az emberek későbbi kapcsolatát, és elindítják a megszólító megítélését. A tanár diákjaihoz intézett első szavai alapvető fontosságúak, mert hatással vannak az osztálytermi további interakcióra. A megszólítás nem vizsgálható kizárólag nyelvészeti szempontból. Olyan kutatási területekkel összefüggésben kell tanulmányozni, mint a pszichológia, az etnolingvisztika, az oktatás, az etika, a szociológia és a szemiotika. A diskurzuselemzés szintén nagy jelentőségű a megszólítás kutatásában. Egyes kifejezések vagy mondatok vizsgálata nem ad átfogó képet a kommunikációról, a partnerek kapcsolatáról, illetve az olyan társadalmi tényezők jelentőségéről a megszólítás használatában, mint a társadalmi távolság és az életkor. Már 1958-ban két publikáció jelezte a diskurzus tanulmányozásának új szakaszát. Ezek egyike R. Brown és A. Gilman tanulmánya volt, The Pronouns of Power and Solidarity, amely nagymértékben megalapozta a jelen vizsgálat elméleti alapjait (Brauns, Gilmans 2003: 124–147). A spontán beszéd elemzése létfontosságú a beszéd etnográfiájának tanulmányozásához. A jelen cikk a lettországi számos iskolában végzett kutatáson alapul. A szerző maga is tanár, ezért közvetlen, részvételen alapuló és elfogulatlan megfigyeléseket tud tenni a diákok, a tanárok és az iskola vezetősége közötti mindennapi kommunikációról. 202 KALBOS KULTŪRA | 82 A jelen cikk célja az iskolai megszólítási formák sokféleségének vizsgálata, különös tekintettel a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományos formákra, valamint azokra, amelyek a nyelvben újítónak tekinthetők. A cikk elemzi továbbá a megszólítási formák szimmetriáját és aszimmetriáját az iskolában különböző nyelvi szinteket képviselő beszélők között. A kutatás 718 diák, 11 iskolát képviselő 125 tanár, valamint 48 másik iskola 48 igazgatója által kitöltött kérdőíveken alapul. Lettország valamennyi régiójából kérdeztek meg diákokat és tanárokat. A diákok többsége városokban él (562 fő), vidéken mindössze 153-an laknak. A diákok kérdőíveit a válaszadók életkora szerint csoportosították. Az egyik csoportba a 10–14 évesek, a másikba a 15–19 évesek kerültek (lásd az 1. ábrát). 1. ÁBRA. A megkérdezett diákok száma életkoruk szerint REVIEW OF ADDRESS MODELS USED IN LATVIA IN THE PAST Az emberek megszólításának módja és a megszólítási formák tükrözik azt a kort, amelyben élünk, nemzeti hagyományainkat és kultúránkat, valamint etnikumunk jellegzetes vonásait. A világ nyelveiben különböző stratégiák figyelhetők meg az udvarias és A. BLŪMANE. Sociolinguistic analysis of address usage in general educational institutions in Latvia 203 tiszteletteljes kapcsolatok kialakítására. A nyelveket kutató tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetek megszólítási formáinak használatában hasonlóságok és különbségek egyaránt vannak (Braun 1988; Brauns, Gilmans 2003; Ervina-Tripa 2003). Minden nemzetnek megvannak a maga sajátos, történelmi eredetű megszólítási modelljei, amelyek azonban az idő múlásával módosulhatnak. Bármely megszólítási rendszer egyik jellemzője, hogy azt minden új nemzedék örökölheti. E. Sapir amerikai nyelvész behatóan foglalkozott egyrészt a nyelv, másrészt a társadalmi tényezők és a kultúra közötti kapcsolatokkal. A Sapir–Whorf-hipotézis lényege, hogy a nyelv meghatározza a gondolkodás és a viselkedés normáit. Minden nyelv sajátos valóságértelmezést alakít ki beszélőiben (Sepīrs 1999: 87). R. Brown és A. Gilman szintén megvizsgálták a személyes névmások thou és you használatát különböző országokban, és arra a következtetésre jutottak, hogy a névmások jelentését és stilisztikai használatát az a nyelv határozza meg, amelyben használják őket (Brauns, Gilmans 2003). Nagy valószínűséggel a kicsinyítő alakok (Peļuks, Lāčuks, Saldumiņš, Miļums, Smieklņš, Pekucītis, Gundiņ, Jānīt, Pauliņ) használata a diákok és tanárok közötti kommunikációban, valamint az állat-, madár-, növény- és fafajok neveinek (Briedis, Lapsa, Gliemezis, Žubīte, Cielava, Gulbis) becenévként való használata a diákok közötti kommunikációban a lett nemzet régi nyelvhasználati hagyományaival függ össze. A diákok beceneveit részletesebben az A Nickname to Every Student? című cikk vizsgálta (Blūmane 2008). Mivel Lettország területén mindig is számos más nemzet élt, kultúráik a lett nyelv és a megszólítási formák használatában is nyomot hagytak. Ezért nehéz elkülöníteni a lett etnikumra jellemző megszólítási sajátosságokat más etnikumoktól átvett elemektől. Kiindulópontként a folklór szolgálhat. Napjainkban a lett folklór anyagai forrásul szolgálnak a megszólítási formák használatával és hagyományaival kapcsolatos etnikai hagyományok rekonstruálásához. A történelmi és politikai helyzet változásai Lettországban a megszólítási formák használatára is hatással voltak. Nagy különbség figyelhető meg például a megszólítási formák megválasztásában a 19th. század végén, amikor a címek használata széles körben elterjedt volt a társadalmi osztályok között, és az 20-as, 30-as években, amikor Lettország független ország volt. Íme néhány példa 1899-ben írt levelek megszólításaiból: Viņa Augstībai kņazam / firstam / hercogam N. N. (‘Ő Főméltóságának, N. N. nagyhercegnek / hercegnek / grófnak’); Viņas Augstībai kņazienei / firstienei / hercogienei (‘Ő Főméltóságának, a nagyhercegnének / hercegnének / grófnénak’) 204 KALBOS KULTŪRA | 82 Grafiem, baroniem un fon kungiem (muižniekiem) (‘grófoknak, báróknak és von uraknak (vidéki nemeseknek)’); Viņa Godībai grāfam (‘Őméltóságának, a grófnak’); Augstdzimušam un dižciltīgam baronam N. N. kungam (‘N. N. úrnak, a magas származású és nemes bárónak’); Augstigodājamai dižciltīgai baronietei fon N. N. kundzei (‘Őnagyméltóságának, N. N. von bárónénak’); Augstigodāmajam barona fon N. N. lielkungam / lielmātei (‘Őnagyméltóságának, N. N. von báró uradalmi birtokosának / báróné uradalmi birtokosának’). A 20th. század 20-as és 30-as éveinek legjellemzőbb megszólítási formái a kungs / kundze (‘úr/asszony’) voltak. Az embereket gyakran a gazdaságuk nevével is szólították, mivel sokszor a gazdaságnak és tulajdonosának ugyanaz volt a neve. A 20th. század 40-es éveitől a 80-as évek végéig használt megszólítási formák (biedrs (‘elvtárs’), biedri (‘elvtársak’), pilsonis (‘polgár’), pilsoņi (‘polgárok’)) jelentősen különböznek a 21st. század elején használatosaktól, amikor az angol nyelv hatása különösen erősen érződik a fiatalok megszólítási formáin. A szovjet időkben Lettországban a hatóságok egyetlen megszólítási formát írtak elő: a biedri, biedre (‘elvtárs’ – hím- és nőnemű alakban egyaránt) formát, amelyet önmagában vagy az illető keresztnevével, vezetéknevével, foglalkozásával vagy tiszteletbeli címével együtt használtak (Blinkena 1968: 4). A kungs (‘úr’) szó, akárcsak a litván ponas szó, kiszorult a hivatalos kommunikációból. Helyüket az „elvtárs” szó vette át: litvánul draugas, lettül pedig biedrs. A legújabb kutatások szerint a lett kungs szót jóval gyakrabban használják, mint a litván ponas szót (Kvašīte, Čepaitiene, Župerka 2003: 11). A tanárok és iskolaigazgatók által kitöltött kérdőívek elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az olyan megszólítási formákat, mint a biedri, biedre, pilsonis, pilsone, már nem használják. A Lettországban az 20-as és 30-as években használatos olyan megszólítási formák, mint a vezetéknév + kungs, vezetéknév + kundze, egyre népszerűbbek. A politikai rendszer tehát nyomot hagy a megszólítási formák használatán. A fent említett két időszak között azonban nincsenek éles határvonalak, bár az ezekben az időszakokban jellemző fő tendenciák a megszólítások használatában továbbra is nyomon követhetők. A fenti körülményeket figyelembe véve előre jelezhetjük, hogy napjainkban milyen megszólítási formákat és modelleket használnak az iskolában. Az iskola kutatási szempontból érdekes környezet, mert az ősi nyelvi hagyományok itt újításokkal ötvöződnek. A lett nyelv régebbi hagyományai közé tartozik a kicsinyítő képzők változatos használata – mind lexikai jelentésük, mind alakjuk tekintetében – valamennyi korcsoport, így a diákok körében is, A. BLŪMANE. Sociolinguistic analysis of address usage in general educational institutions in Latvia 205 valamint a skolotāj (tanár) és a director (igazgató) szakmai cím használatát, amelyeket történelmileg megszólításként használtak: skolmeistara kungs / kundze („Iskolamester úr / Iskolamesternő”). A Jūs („ön”) névmás használatának is nagy múltú hagyományai vannak a lett nyelvben. Andrejs Veisbergs, a Lett Egyetem professzora szerint a tu („te”) és a jūs („ön”) értékes elemei nyelvünknek, mert lehetővé teszik az árnyalatok kifejezését. Érzelmeinket a tu vagy a jūs használatával is kifejezhetjük: megalázhatjuk vagy megtisztelhetjük azt, akivel kommunikálunk. A nyelv nagyon árnyalt. Ha ezeknek a formáknak nem lenne jelentésük, a nyelv elhagyná őket (Puķe 2000: 15). A TU ÉS A JŪS NÉVMÁS HASZNÁLATA A LETT NYELVBEN A lett nyelv egyik új jelenségeként említhetjük a tu névmás használatának kiterjedését olyan helyzetekre, amelyekben néhány évtizeddel ezelőtt a tiszteletet és megbecsülést kifejező Jūs megszólítási formát használták. A fiatalabb nyelvhasználók tanáraikat vagy osztályfőnökeiket a tu névmással szólítják meg. A tu és a jūs használata közötti ingadozás a felnőttek körében is megfigyelhető, nemcsak az iskolában. Magazinokban és újságokban, valamint televíziós és rádiós interjúkban olykor eltérnek az elfogadott Jūs megszólítási formától (Lauze 2003: 344; Ernstsone 2005: 27). Előfordul tehát, hogy egymást alig vagy egyáltalán nem ismerő emberek kölcsönösen a tu formát választják. Nem veszik figyelembe az életkor és a társadalmi státusz hierarchiáját, amelyet eddig szigorúan betartottak. Hasonló megfigyeléseket tehetünk az iskolai környezetben zajló, tanárok és az igazgató, illetve olykor a diákok és tanárok közötti kommunikációval kapcsolatban is. Mi lehet ennek a jelenségnek az oka Lettországban? Az egyik ok más kultúrák hatása, mivel vannak olyan nemzetek, amelyek elhagyták az egyik névmást; például az angolban az egyes számú thou névmás már régen eltűnt, és ma már csak régies stílusban használatos. Egy másik lehetséges ok a társadalom demokratizálódásának 1990 körül Lettországban megindult hulláma. Lettországban minden nyelvhasználó időről időre bizonytalanná válik a tu és a jūs közötti választásban, különösen akkor, ha a kommunikáció informális helyzetben zajlik, és a megszólító és a megszólított nem áll egymáshoz olyan közel 206 KALBOS KULTŪRA | 82 hogy a Tu megszólítási formát használják. Az udvariasság, a jó baráti viszony, a hatalom és a szolidaritás azok a szempontok, amelyek meghatározzák a tu vagy a jūs névmás választását. Egyetérthetünk A. Veisbergs nyelvész véleményével: kétség esetén biztonságosabb a Jūs megszólítási formát használni. A lett nyelvben a Jūs névmás használatának több évszázados hagyományai vannak. A Jūs különösen értékes a nyelvben, mivel ez a megszólítási forma lehetővé teszi a tisztelet kifejezését és a másik személytől való távolságtartást, valamint az áttérést a tu használatára, amely a lettben kölcsönös bizalmasságot és barátságot fejez ki. Ez utóbbi árnyalat lehetetlen azokban a nyelvekben, amelyekből hiányzik ez a forma. A tu névmás használata olyan kommunikációs eszköznek tekinthető, amely korlátozott lehetőségeket kínál a társadalmi árnyalatok és különbségek kifejezésére. MEGSZÓLÍTÁSI MODELLEK A fiatalok körében nagyon népszerűek a keresztnevek és vezetéknevek különféle becéző, illetve hangalaki módosuláson alapuló alakjai, például Siņča, Sindžs, Eļuka, Antrucīte, Lindočka, Santočka, Arčiks, Ārčijs, Zaņuks, Megucis, Ilžuks, Renčs, Ginčs, Janka, Jaņķels, Valčs, Kalvels, Dančiks, valamint a személynevek rövidített alakjai, például Rēne (a Renāte névből), Sola (a Solveiga névből), Mona (a Monika névből), Rūža (a Rudīte névből). Mivel a kérdőívet írásban kellett kitölteni, az eredmények megerősítették, hogy az angol rendkívül nagy hatással van e nevek írásmódjára és kiejtésére; ilyen például a Pingy, Snoopy, W-man, Henrix, Džonis, Džastons. A lettországi iskolákban leggyakrabban használt névszói és névmási megszólítási formák a következők: keresztnév, becenév, asszociatív becenév (a keresztnév vagy vezetéknév hangalaki módosulása), a keresztnév vagy vezetéknév rövidített alakja, csak a vezetéknév használata (ez a megszólítási forma igen népszerű a 15–19 évesek körében), a keresztnév és az apai név használata, a keresztnév vagy vezetéknév kicsinyítő alakja, megszólítási inverzió (meit („lányom”), dēls („fiam”)), összetett megszólítási formák: indulatszó + megszólítás, kolēģīt („kolléga”) + Tu, kolēģīt + Jūs, draugs („barátom”) + Tu, Jūs + keresztnév, skolotāj („tanár”) + keresztnév, skolotāj + vezetéknév, direktor („igazgató”) + vezetéknév, direktor + keresztnév, valamint más hasonló formák. Előfordul, hogy az igealak jelzi a választott megszólítást, például: lūdzu, pasakiet! („kérem, mondja meg!”). A. BLŪMANE. Sociolinguistic analysis of address usage in general educational institutions in Latvia 207 A harmadik személyű formákat is használják. Ha valaki nem biztos a kölcsönös kapcsolat közvetlenségében, a hallgatót egyes szám harmadik személyű formával szólítják meg (Lauze 2004: 28). A jelen cikk szerzője megfigyelte, hogy a tanárok közötti kommunikációban ilyen megszólítási formák fordulnak elő a szünetekben, illetve amikor az előadó köszönti a hallgatóságot. Az iskolában a korrelációs szabályok vertikális és horizontális szinten egyaránt érvényesülnek. A vertikális viszony a hatalmi elvek működésében, a horizontális pedig az együttműködési kapcsolatokban válik nyilvánvalóvá. A vertikális dimenzió a diák és a tanár, a diák és az igazgató, valamint a tanár és az igazgató között érvényesül; a horizontális dimenzió a diákok, illetve a tanárok között. A vertikális megszólítási modellt főként formális, a horizontálisat pedig informális kommunikációban használják. A megszólítási formák változatai leginkább horizontális szinten figyelhetők meg. A tanár és az igazgató között használt megszólítási formák többnyire aszimmetrikusak. A tanárok olyan formákkal szólítják meg az igazgatót, mint a ön, igazgató (iskolaigazgató), ön + vezetéknév. Az igazgatók viszont a tanárokat a keresztnevükön szólítják, és tegező formát használnak velük szemben, ami hierarchiára és társadalmi távolságra utal (lásd a 2., 3. és 4. ábrát). 2. ÁBRA. Az iskolaigazgató által a fiatal tanárok megszólítására használt formák 208 KALBOS KULTŪRA | 82 3. ÁBRA. Az iskolaigazgató által az idősebb tanárok megszólítására használt formák 4. ÁBRA. A tanárok által az iskolaigazgató megszólítására használt formák A 10–14 éves diákok osztálytársaikat főként keresztnevükön, becenevükön, illetve a második személy egyes számú tu névmással szólítják meg. Ebben a korcsoportban a fiatalok 85%-a a keresztnevet használja. Az iskolásévek alatt használt megszólítási formák örökre fennmaradnak az egymás közötti kommunikációban. Amikor az osztálytársak és barátok hosszú évek múltán újra találkoznak, informális kommunikációjukban a régi megszólítási formákat használják. A 15–19 éves tinédzserek körében a leggyakoribb megszólítási forma a keresztnév, a becenév (az esetek 66%-ában), valamint a második személy egyes számú tu névmás. A diákok gyakran használnak a személynevekből képzett becéző alakokat. A. BLŪMANE. Sociolinguistic analysis of address usage in general educational institutions in Latvia 209 A diák és a tanár közötti kommunikációban a legtöbb esetben aszimmetrikus megszólítási modellt alkalmaznak. A 10–14 éves diákok körében a tanáraik megszólítására leggyakrabban használt szó a skolotāj („tanár”) (37%); a te megszólítás ritkább (25%) (lásd az 5. ábrát). Ahogy a diákok idősebbé válnak (15–19 évesek), egyre gyakoribbá válik a kölcsönösen szimmetrikus formák használata a tanár és a diák között. A megkérdezett diákok 19%-a a skolotāj („tanár”) + keresztnév megszólítási formával szólítja meg tanárát. Lauze L. nyelvész hasonló következtetésekre jutott (Lauze 2002: 31–32). Az aszimmetrikus megszólítási modell azonban gyakrabban figyelhető meg. Te–te viszony mindössze az esetek 19%-ában fordul elő. A tanárok közötti kapcsolatokban leggyakrabban a szimmetrikus megszólítási formákat használják, bár az idősebb és fiatalabb kollégák közötti viszonyokban aszimmetria figyelhető meg. Az aszimmetria különösen kifejezett azon tanárok kapcsolataiban, akik korábban mindketten tanár-diák viszonyban álltak egymással. A volt diákok tiszteletet éreznek egykori tanáraik iránt. Az iskolai megszólítási formák jelentősen megváltoztak. Ez különösen a tu és a jūs használatában, valamint a becenevek, keresztnevek és vezetéknevek fonetikai módosulásainak sokféleségében és használatában figyelhető meg. A fiatalok szabadon választják meg a megszólítási formákat, és más kultúrák hatása is érvényesül választásukban. A diákok és tanárok közötti kommunikációban távolságot és a tanár iránti tiszteletet kifejező, aszimmetrikus megszólítási formákat használnak. A diák, a tanár és az igazgató közötti szimmetrikus formák használata arra utal, hogy a tanárok nyitottak a nyelvi és oktatási új irányzatokra. Az iskolai megszólítási rendszer számos különféle megszólítási formából áll. A megszólítási változat kiválasztása a nyelvi hagyományoktól, a társadalmi illemszabályoktól és más társadalmi tényezőktől függ. Az életkor a meghatározó tényező az iskolai megszólítási viselkedés alakításában. A nem ebből a szempontból jelentéktelen, különösen a diákok körében. A diákok, tanárok és iskolaigazgatók közötti kommunikációban a nyelvi eszközök megválasztásának legfontosabb tényezője az ismeretség mértéke. Minél jobban ismeri a beszélő a megszólítottat, annál kötetlenebbül és szabadabban viszonyul a nyelvi eszközök megválasztásához. A fent említett társadalmi csoportok egyikének sincs hibátlan megszólítási kompetenciája, hiszen minden ember egyéniség. Ez a kommunikáció mindkét résztvevőjére vonatkozik: a beszélőre és a megszólítottra. A. BLŪMANE. Sociolinguistic analysis of address usage in general educational institutions in Latvia 211 REFERENCES Blinkena A. 1968: Dažas domas par uzrunas veidu mūsu sabiedrībā. – Padomju Jaunatne 27. apr., 4 lpp. Blūmane A. 2006: Uzrunas formu izvēle skolēnu un skolotāju saziņā. – Vārds un tā pētīšanas aspekti: rakstu krājums 10, Liepāja: LiePA, 141–149. Blūmane A. 2006: Uzrunas formu izvēle izglītības iestādē: pedagogu viedoklis. – Artura Ozola dienas konference 17. – 18. martā, R.: LU Filoloģijas fakultāte Baltu valodu katedra, 7 lpp. Blūmane A. 2008: Vai katram skolēnam pa iesaukai? – Letonikas otrais kongress. Kurzemes novada kultūrvēsturiskais mantojums, tā izpēte un saglabāšana, Liepāja: Liepājas Universitāte, 18–29. Braun F. 1988: Terms of address: Problems of patterns address usage in various languages and cultures, Berlin: de Gruyter. Brauns R., Gilmans A. 2003: Solidar itātes un varas vietniekvārdi. – Kentaurs 30, R.: Minerva, 124–147. Burkovska I. 2001: Tu vai jūs? – Diena 18. febr., 14 lpp. Ernstone V. 2005: Solidar itāte un demokrātija: uzrunas lietojums elektroniskajos plašsaziņas līdzekļos. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi. Nr. 1. Rīga: LU Akadēmiskais apgāds, 24–30. Erviņa-Tripa S. 2003: Sociolingvistiskie likumi uzrunas formu izvēlē. – Kentaurs 30, R.: Minerva, 106–123. Kvašīte R., Čepatiene G., Župerka K. 2003: Valodas un rakstniecības stilistiskā savdabība kā tautas vēstures sekas (lietuviešu un latviešu paralēles). – Linguistica Lettica 12, R.: Latviešu valodas institūts, 105–115. Lasila S. 1994: Jaunā zelta uzvedības grāmata, Rīgā: Sprīdītis. Lauze L. 2002: Vietniekvārdu tu un jūs lietojums jauniešu vērtējumā. Valoda – 2002. Valoda dažādu kultūru kontekstā: Humanitārā fakultāte zinātniskie lasījumi: 1. daļa. – Valodas lingvistiskie aspekti, Daugavpils: Saule, 29–34. Lauze L. 2003: Uzrunas lietojums radio. – Vārds un tā pētīšanas aspekti: rakstu krājums 7, Liepāja: LiePA, 341–349. Lauze L. 2004: Ikdienas saziņā: vienkāršs teikums latviešu sarunvalodā, Liepāja: Liepājas Pedagoģijas akadēmija. Puķe I. 2000: Es šaubos – tātad lietošu jūs? – Diena 19. febr., 15 lpp. Sepīrs E. 1999: Valodniecība kā zinātne. – Kentaurs 18, R.: Minerva, 87 lpp. Universal (vispārīgs) vēstulnieks jeb priekšzīmju grāmata, kā jāraksta, 1899: Rīga: Jakobsona. Gauta 2009 11 02 212 KALBOS KULTŪRA | 82 SOCIOLINGVISTINĖ LATVIJOS BENDROJO LAVINIMO ĮSTAIGOSE VARTOJAMŲ KREIPIMOSI FORMŲ ANALIZĖ Santrauka Mokyklose ir bendrojo lavinimo įstaigose vartojamos kreipimosi formos daugiausia lemia komunikacijos ir tarpusavio supratimo sėkmę. Kreipimosi formos sociolingvistikoje neapsiriboja šauksmininko linksniu vartojamais daiktavardžiais, bet apima įvardžius ir asmens pareigas, vardą bei pavardę nusakančias žodžių grupes. Juos tiriant svarbu atsižvelgti į visuomenėje vyraujančias etiketo normas, komunikacijos simetriją ir asimetriją, vertikalųjį ir horizontalųjį komunikacijos lygmenį bei oficialųjį ir neoficialųjį kalbos stilių. Šiame tyrime remiamasi 718 mokinių, 125 mokytojų bei 48 mokyklų direktorių apklausų duomenimis. Dauguma mokinių (562) gyvena miestuose ir miesteliuose. Mokinių anketos suskirstytos pagal amžiaus grupes: 10–14 ir 15–19 metų. Tyrimo rezultatai atskleidė, kad daugumoje mokyklų bendravimas tarp mokinių ir mokytojų yra formalus, tai atspindi kreipimosi formų vartoseną. Kreipiantis į mokytoją, vyrauja forma skolotāj (mokytojas) + pavardė ir panašios formos. Tarp mokinių vyrauja vardažodinės kreipimosi formos, tokios kaip vardas, pravardė, asociatyvi pravardė (fonetiškai modifikuotas vardo ir pavardės garsų junginys), tik pavardė. Pastaroji būdinga 15–19 metų jaunuoliams. Mokyklų bendruomenėse pasitaiko ir tokių kreipimosi formų, kaip vardas ir tėvavardis, mažybinė vardo ir pavardės forma, jaustukas + kreipinys, kolēģīt (kolega) + tu, kolēģīt (kolega) + Jūs, draugs (draugas) + tu, Jūs + vardas, skolotāj (mokytojas) + vardas, direktor (direktorius) + pavardė, direktor (direktorius) + vardas ir t. t. Jaunimo vartojamos kreipimosi formos laisvesnės, dažnai veikiamos kitų kultūrų. Asimetriška komunikacija tarp mokinių ir mokytojų dažniausiai rodo didesnę distanciją bei pagarbą mokytojui. Simetriškų formų vartojimas tarp skirtingų lygmenų rodo mokytojo atvirumą naujiems kalbos ir švietimo polinkiams. Pastebėtas vyresniųjų klasių mokinių (19 proc.) polinkis bendraujant su mokytoju vartoti tokią kreipimosi formą: skolotāj (mokytojas) + vardas. Asimetriškos kreipimosi formos būdingos jaunesniųjų ir vyresniųjų mokytojų bendravimo situacijoms bei pokalbiams tarp mokyklos direktoriaus ir mokytojo. ANDA BLŪMANE Liepājas Universitāte Lielā iela 14 Liepāja LV-3401 Latvia [email protected] A. BLŪMANE. Sociolinguistic analysis of address usage in general educational institutions in Latvia 213