The Evolution of a European Language: Standard German

GERHARD STICKEL A Német Nyelv Intézete Egy európai nyelv fejlődése: a standard német 1. A mai német nyelv Európában Minden nyelvnek megvan a maga története, különösen igaz ez egy nyelv domináns változatára, amely a természetes nyelvnek nevezett különféle regionális és társadalmi változatokból alakította ki standardjait. Miközben a standard litván nyelvet és annak történetét ünneplik, szeretnék hozzájárulni ehhez az eseményhez azzal, hogy röviden felvázolom és megvitatom egy másik európai standard nyelv kialakulását és jelenlegi helyzetét. Ez az a nyelv, amelyet anyanyelvemként a legjobban ismerek: a német. Jelenleg a német Németország, Ausztria, Liechtenstein, Svájc kétharmadának és Kelet-Belgium egy kis régiójának hivatalos nyelve. Luxemburgban és Észak-Olaszország egyik tartományában szintén a hivatalos nyelvek közé tartozik. Kisebbségi nyelvként Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, Oroszországban és számos más európai, valamint Európán kívüli országban is beszélik. A német Európában megközelítőleg 100 millió ember anyanyelve, és további 30–40 millióan használják vagy tanulják idegen nyelvként. Ezeket a lenyűgöző számokat azonban alaposabban is meg kell vizsgálni. Ha csupán a 100 millió anyanyelvi beszélőre szorítkozom, nem állíthatom, hogy mindannyian ugyanazt a német nyelvváltozatot beszélik. Sokan közülük német nyelvjárásokat vagy regionális változatokat beszélnek. Mindössze annyit mondhatunk, hogy e sokaság túlnyomó többsége megérti – kisebb nemzeti eltérésekkel – ugyanazt a német nyelvváltozatot, vagyis a standard németet, ahogy mondani szoktuk: Hochdeutsch. Ennek kialakulása több mint ezeréves történet. 2. A 8TH. századtól napjainkig A német nyelv korai formái azoknak a nyugat-germán törzseknek a nyelveiből alakultak ki, amelyek a népvándorlás idején – mintegy 1500 évvel ezelőtt – letelepedtek G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 119 Közép-Európában, és fokozatosan nagyobb törzsi alakulatokba olvadtak össze. Néhány rúnás felirat és latin szövegkörnyezetben előforduló elszigetelt szó kivételével a német nyelv legkorábbi formáiból nem maradtak fenn dokumentumok a 8th. század második felét megelőző időből. A középkori német nyelv különféle törzsi és regionális változatokban létezett. Ezek a változatok egy több évszázados folyamat során alakultak ki, és részben összeolvadtak; ez a folyamat Nagy Károly uralkodása idején kezdődött, és kisebb-nagyobb mértékben egészen a 18th. századig tartott. A német nyelvváltozatoknak a többi nyugat-germán nyelvtől, például az angoltól, a fríztől, a hollanditól és az alsónémettől való elkülönülését eredményező fő formai fejlemény a felnémet hangeltolódás volt, vagyis bizonyos germán fonémák fokozatos átalakulása fonetikailag rokon hangokká. Néhány példa: egy olyan germán szó, mint az óalszász appul ’alma’, így apful alakúvá vált a felsőnémetben. Az óalszász settian ’ülni’ megfelelője az ófelnémet setzan/sezzan, az óalszász that pedig a felsőnémet daz alaknak felel meg. A Karoling-korban a német nyelv latin melletti használatát a frank birodalom germán területein a keresztény hitre térítés és a vallásgyakorlás eszközeként ösztönözték. Az ebből az időszakból származó források elsősorban vallási írások, továbbá mágikus ráolvasások és hősi költészet töredékei. A 10th. századtól egészen a 11th. század előrehaladott szakaszáig a latin ismét szinte kizárólagos nyelvévé vált a vallásnak, a jognak, a tudományos műveltségnek és az irodalmi alkotásnak. A tekintélyes latin nyelv vallási és tudományos műveltségi fő eszközként, valamint a német népnyelvi változatok párhuzamos használatával járó funkcionális kétnyelvűség (diglosszia) évszázadokon át fennmaradt, egyes területeken egészen a 18th. századig. Bizonyos értelemben a német standard nyelv kialakulása a középkori latintól való fokozatos emancipáció folyamata volt. E folyamat nyomai közé tartozik többek között a latin és más romanizmusok nagy száma a modern német szókincsében. A 11th. század közepétől kezdve a német egyre nagyobb teret nyert az irodalmi alkotás nyelveként; ezeket a műveket már nemcsak tanult papok, hanem az alsóbb nemesség tagjai is írták. Ők kevéssé vagy egyáltalán nem tudtak latinul, és a francia, valamint provence-i lovagi kultúra és udvari szerelmi költészet hagyományai hatottak rájuk. Így virágzásnak indultak a világi lírai művek (Minnesang) és az eposzok (Parzival, Nibelungenlied stb.). A hadviselés, a lovagi kultúra és a luxuscikkek területén sok szót kölcsönöztek az ófranciából vagy a provence-iből; például: āventiure < ófrancia aventure, banier < ófrancia baniere, tanzen < ófrancia dance. 120 KALBOS KULTŪRA | 83 A 13th. század vége felé, amikor a növekvő városok egyre több polgára is írni-olvasni tudott, a német nyelv latin melletti használata az irodalomban, a jogi dokumentumokban, valamint az oktatási, orvosi és vallási írásokban egyre elterjedtebbé vált. Bár az írott nyelv regionális változatainak jellegzetességei még felismerhetők, a költészetben megjelentek a felnémet standard nyelv kialakulásának első tendenciái. A 12th. századtól a 14th. század közepéig a német nyelvű lakosság léleksűrűsége és területi kiterjedése jelentősen növekedett. A német fejedelmek szláv területekre terjesztették ki uralmukat, és nagy számban alapítottak új városokat és falvakat, olykor a helyi szláv uralkodók meghívására, máskor anélkül. Viszonylag stabil német nyelvterület alakult ki, amely kisebb-nagyobb mértékben egészen a 20th. századig fennmaradt. A Hohenstaufen-dinasztia bukása (1268) után a politikai és gazdasági hatalom a német délnyugatról keletre és délkeletre tevődött át: Meißen–Szászország nagy hatalmú dinasztiáihoz, a csehországi Luxemburgokhoz, majd az osztrák területeken uralkodó Habsburgokhoz. Ez a keleti nyelvváltozatoknak a német nyelv fejlődésére gyakorolt növekvő hatásához is vezetett, amint azt többek között egyes kancelláriák jogi iratai is tanúsítják: ezek (Kanzleien) a német népnyelvet használták, bár többségük továbbra is középkori latinul írt. A 16th. században a német standard nyelvvé fejlődése jelentős előrelépést tett. Két tényező volt fontos: a középnémet és felsőnémet sajátos keverékének használata a császári kancelláriában Prágában, később Bécsben, ami hatott más kancelláriák nyelvére is; valamint Luther Márton választása, aki a Biblia fordításaihoz és reformációs írásaihoz a meißeni–szász kancellária hivatalos nyelvezetét, a német keleti középnyelvi változatát használta. A Johannes Gensfleisch, más néven Gutenberg által a 15th. század közepén feltalált, mozgatható fémbetűs nyomdagép használata, valamint a 16th. század eleje körül több városban létrejött nyomdák hozzájárultak a reformáció Közép-Európa-szerte való elterjedéséhez. Nyelvi szempontból ez az északnémet területeket érintette, ahol az alsónémet volt a vallás és a közigazgatás standard nyelve. Addig az alsónémet volt a hatalmas Hanse, a Hanza-szövetség közvetítő nyelve is, keleten Novgorod, nyugaton pedig Bergen és London között. Most a protestáns lelkészek a német lutheránus változatán prédikáltak és imádkoztak. A Hanse hanyatlása tovább erősítette az írott nyelvnek az alsónémetről a felnémetre való áttérését, amely G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 121 az alsónémetről a felnémetre való áttérést eredményezte. A német nyelvű déli területeken szintén megfigyelhetők voltak az írott nyelv egységesítésére irányuló törekvések. E tendenciák ellenére a beszélt nyelv regionális és helyi változatai használatban maradtak, és ez kisebb-nagyobb mértékben mindmáig így van. Luther írásai, valamint a különböző régiókból származó szerzők vallási és jogi szövegei olyan szavakkal gazdagították a német standard változatok szókincsét, mint geistre ich ’szellemes’, kleingläubig ’kishitű’, Machtwort ’parancsoló szó’, és sok más kifejezés. Latin kifejezések tükörfordításai is megjelentek, például: Eigenname (<nomen proprium), Gegensatz (<oppositio), Muttersprache (<lingua materna). A latin, görög (latin közvetítéssel), francia és olasz nyelvből történő kölcsönzés folytatódott: Kapitel, Minister, Akademie, Dekan, Professor, Manier, Bankier, brutto, netto stb. A 17th. század közepére az írott német nyelv standard formája néhány regionális változattal együtt meglehetősen szilárdan meghonosodott a középnémet, az északnémet és a délnémet területek egy részén, bár sok „magasabb rendű” funkcióban még nem ismerték el használatát. A latin mellett, amely továbbra is az oktatás nyelve, a katolikus területeken pedig az egyház nyelve volt, a XIV. Lajos udvarában beszélt francia is a tekintély nyelvévé vált a német területeken, különösen az arisztokrata elit körében. Ezt bírálták és ellenezték a több helyen létrejött Sprachgesellschaften, azaz „nyelvtársaságok”. A legrégebbi és legbefolyásosabb közülük, a Fruchtbringende Gesellschaft, vagyis a „Gyümölcsöző Társaság”, 1617-ben Weimarban alakult a firenzei Accademia della crusca (1582 óta fennálló) mintájára. A kor számos kiemelkedő íróját és grammatikusát tömörítette azzal a céllal, hogy megőrizze és fejlessze a német nyelvet, amelyet ideális és „tiszta” irodalmi nyelvként képzeltek el, idegen szavak és nyelvjárási kifejezések nélkül. Végül a 18th. század a standard nyelv regionális különbségeinek kiegyenlítődését és a német nyelv valamennyi funkcionális területen való használatának meghonosodását hozta el. Többek között a sokoldalú tudós, Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) német nyelv tudományban és politikában való használatára buzdító felhívásai, Christian Thomasius (1655–1728) egyetemi professzor provokatív döntése, hogy latin helyett németül tart előadásokat, valamint Christian Wolff (1679–1754) filozófus terminológiai munkássága készítette elő az utat ahhoz, hogy a német az oktatás, a filozófia, a tudomány és a közigazgatás nyelve legyen. A tekintélyt élvező latin és francia nyelvek használata fokozatosan- 122 KALBOS KULTŪRA | 83 ... visszaszorult a „felsőbb társadalmi körökben” és a tudományban. Összességében a német emancipálódása a középkori latintól később kezdődött, és tovább tartott, mint a spanyol, az olasz és a francia meghatározó nyelvvé válása saját országaikban és régióikban. E nyelvek emancipálódásával és szabványosításával ellentétben a standard német fejlődését nem királyi vagy kormányzati rendeletek támogatták, sőt kényszerítették ki, hanem a tudósok és művelt polgárok körében kialakuló, egyre szélesebb kulturális konszenzus. Jellemző, hogy a latin – a német mellett – a Német Nemzet Szent Római Birodalmának egyik hivatalos nyelve maradt egészen a birodalom 1806-os megszűnéséig. A 18.th század vége felé olyan filozófusok, mint Kant és Herder, olyan írók, mint Lessing, Goethe és Schiller, valamint sok más szerző egy már megszilárdult standard nyelv alapján bontakoztathatták ki saját nyelvi kreativitásukat, és így a művelt rétegek nyelvhasználatának mintaképeivé váltak. A 18.th század végén azonban ezek a rétegek a német nyelvű területek lakosságának legfeljebb 20%-át tették ki. A standard nyelv passzív megértése a 19.th században javult, amikor a különböző német nyelvű államokban bevezették az általános és kötelező iskoláztatást; ennek következtében a lakosság többségének írás-olvasási készsége is fejlődött. A 19.th század során megjelent szótárak és nyelvtanok szintén megszilárdították és megerősítették a standard nyelvet. A német nyelv 9.th század óta bekövetkezett formai változásainak (erősen leegyszerűsítő) szemléltetéseként íme néhány rövid részlet a Biblia különböző német fordításaiból vagy átdolgozásaiból (Lukács 2,1):1 - Latin (Vulgata): Factum es autem diebus illis exiit edictum a Cæsare Augusto ut describeretur uni- versus orbis. (Azokban a napokban rendelet jelent meg Augustus császártól, hogy az egész világot összeírják. Forrás: The New Revised Standard Version) - Ófelnémet (Tatian, kb. 830): És lőn azokban a napokban / parancs adatott ki a mindenek felett való császártól / hogy az egész földet összeírják. - Középfelnémet (Matthias von Beheim, 1343): Abban az időben történt, hogy parancs ment ki Augustus császártól, miszerint az egész földet össze kell írni. 1 Examples taken from Tschirch: 1969, 24f. G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 123 – Kora újfelnémet (Martin Luther, 1522): ES begab sich aber zu der zeytt / das eyn gepott von dem keyser Augusto aus gieng / das alle wellt geschetz wurde. – Modern német (kb. 1900): Es begab sich aber zu der Zeit, daß ein Gebot von dem Kaiser Augustus ausging, daß alle Welt geschätzt würde. A 19th. század közepétől kezdve a német nyelv – más európai nyelvekhez hasonlóan – szókincsében hatalmas bővülésen ment keresztül az ipari forradalom, az egyre több és szakosodottabb tudomány és technológia fejlődése, valamint a kereskedelem, a háborúk, az új médiumok és újabban a turizmus révén megsokszorozódó, más nyelvekkel való érintkezések következtében. A 20th. század közepe óta a korábban megkezdődött angol nyelvi kölcsönzés jelentősen megnövekedett. Jellemző a régi francia jövevényszavak anglicizmusokkal való felváltása; például az Appartement helyett az Apartment, a Bankier helyett a Banker, a Mannequin helyett pedig a Model. A különböző német nyelvű régiók helyesírási normái a 19th. század végéig nagymértékben közeledtek egymáshoz. A korábbi sikertelen kísérletek után végül az 1901-ben Berlinben tartott 2nd. Helyesírási Konferencián állapodtak meg az egységes helyesírásról, amelyet a következő években hivatalosan bevezettek valamennyi német nyelvű állam és régió iskoláiban és közigazgatásában. E norma módosításait újra és újra javasolták és megvitatták. Végül 1996-ban a részt vevő országok és régiók hatóságai megállapodtak a felülvizsgált normáról, amelyet néhány kisebb módosítás után 2006-ban hivatalosan elfogadtak és bevezettek az iskolákban. A német nyelvterület számos színházának színészei igényére a 19th. század vége felé a beszélt német kiejtésének egységesítésére is történtek kísérletek. Theodor Siebs 1892-ben mutatta be „Deutsche Bühnensprache” (német színpadi kiejtés) című művét. Normája, amely főként a standard nyelv északnémet artikulációján alapult, a színházakon kívül azonban nem nyert régiókon átívelő elfogadottságot, bár a Siebs-norma mérsékelt formában ma is hatással van a németországi rádiós és televíziós bemondók kiejtésére. Ausztriában és Svájcban a standard nyelv nyilvános használatára vonatkozó ortoépiai normák kissé eltérnek a némettől. 124 KALBOS KULTŪRA | 83 3. A MODERN NÉMET NYELV A NÉMET NYELVŰ ORSZÁGOKBAN A német nyelvterület Európában a német ajkú telepesek és migránsok 13th. és 14th. századi megtelepedése után érte el legnagyobb kiterjedését. Politikai, katonai és gazdasági fejlemények ellenére ez a terület a második világháborúig többé-kevésbé állandó maradt. A háború után, amelyet 1939-ben a náci irányítású „Harmadik Birodalom” indított, Németország területe keleten jelentősen csökkent. Az elvesztett területek német nyelvű lakosságát arra kényszerítették, hogy nyugat felé, Németország és Ausztria megmaradt részeibe költözzön. A standard német nyelv nemzeti változatait a szókincs kisebb részleteiben mutatkozó különbségek jellemzik, különösen a jogi és közigazgatási terminológiában, valamint az ételekre utaló kifejezésekben. A morfofonemikában és a kiejtésben is vannak eltérések. A nemzeti változatok abban is különböznek, hogyan használják a regionális változatokat a standard nyelvhez képest. Németország északi részén a mindennapi beszédben kevés vagy egyáltalán semmilyen nyelvjárást nem használnak, helyette standard vagy ahhoz közeli, régiókon átívelő változatokat beszélnek. Délen, valamint Közép- és Kelet-Németország egyes részein gyakran használnak regionális változatokat, de használatuk a helyzet formalitásához igazodik. A nyelvjárásokat inkább informális, a standard vagy ahhoz közeli változatokat pedig formális helyzetekben használják. Általában a jellegzetes regionális változatok visszaszorulnak, és helyüket régiókon átívelő változatok veszik át. A regionális nyelvi formák használatát továbbra is alacsony társadalmi presztízs övezi, ha a beszélő nem alkalmazkodik a beszédhelyzethez (formális-informális, távolságtartó-közvetlen stb.). Az osztrák nyelvi helyzetet egyrészt az egyes régiókhoz (Bundesland) kötődő nyelvjárási változatok, másrészt egy olyan koiné-változat egyre gyakoribb használata jellemzi, amely a bécsi térségből terjed az ország keleti és középső részeire. Az ausztrtriai változatok használatára jellemző a regionális, régiókon átívelő és standard változatok közötti váltás rövid beszédszakaszokon belül, a beszélő és a hallgató közötti viszonytól, valamint a beszédhelyzet formális vagy nem formális jellegétől függően. A nem standard változatok használata a mindennapi beszédhelyzetekben minden társadalmi csoportban megszokott, és nem jár társadalmi megbélyegzéssel. Ugyanakkor különbség van a városi és a nem városi változatok között: az utóbbiakat alacsonyabb presztízsűnek tartják. Svájc nyelvi helyzete még mindig eltér a másik két országétól, mivel diglosszia áll fenn a „svájci- G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 125 a „dütsch” (svájci német), vagyis az alemann német regionális (kantonális) változatai, valamint a német svájci standard változata. A standard nyelvet a mindennapi beszélgetések normájaként egyetlen társadalmi csoport sem használja. A svájci német beszélői dialektusban beszélnek és standard nyelven írnak – ezt a helyzetet a szociolingvisztikában mediális diglossziának nevezik. A mediális változatok között nincs köztes nyelvváltozat. A standard nyelv szóbeli használata csak az iskolai és egyetemi formális oktatásban, a tényszerű rádió- és televízió-műsorokban, a parlamentben, valamint hivatalos beszédekben fordul elő. Általánosságban elmondható, hogy a svájci német köznyelv bármely változatának használatához nem kapcsolódik sem társadalmi presztízs, sem megbélyegzés; ez a köznyelv számos, többnyire kölcsönösen érthető regionális változatból áll. A dialektusok és a pánregionális változatok használatától eltekintve a standard német nemzeti változatai közötti különbségek, különösen írásbeli használatukban, nem olyan jelentősek, mint például a standard angol változatai közötti eltérések Nagy-Britanniában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban. 4. NYELVJOGI SZABÁLYOZÁS ÉS NYELVI INTÉZMÉNYEK Németországban a német nyelvnek nincs alkotmányos státusza, ellentétben például a franciával Franciaországban, a spanyollal Spanyolországban vagy a litvánnal Litvániában. Vagyis a német alkotmány nem tartalmaz olyan rendelkezést, mint hogy „a német Németország államnyelve (vagy államnyelve lesz)”. Csak külön törvények írják elő a németet az igazságszolgáltatás és a közigazgatás hivatalos nyelveként. A német „nemzeti” vagy „hivatalos” nyelvi, illetve a több hivatalos nyelv egyikeként betöltött státuszát azonban kifejezetten rögzítik Ausztria, Liechtenstein, Svájc és Belgium alkotmányos törvényei. A német nyelvterület országai egyikében sincsenek olyan, a standard nyelv felett széles körű normatív hatáskörrel rendelkező hivatalos intézmények, mint például a francia nyelv esetében az Académie française vagy a spanyol nyelv esetében az Academia Española. A standard német tényleges kodifikációját kiadók, például a Dudenverlag, a Bertelsmann és mások végzik Németországban, Ausztriában pedig az Österreichische Bundesverlag, amely az „Österreichisches Wörterbuch” című szótárt adja ki. Svájcnak nincs saját német szótára; ehelyett a Németországban kiadott szótárakat használják. 126 KALBOS KULTŪRA | 83 Németországban több intézmény osztozik a nyelvakadémiákéhoz hasonló feladatokon. A mannheimi Institut für Deutsche Sprache (Német Nyelvi Intézet), a német nyelv legnagyobb kutatóközpontja, a modern német nyelv és közelmúltbeli történetének empirikus leírására összpontosít. Eredményei közé tartozik többek között a mai német nyelv átfogó nyelvtana, szaknyelvi szótárak, valamint a német nyelv különböző aspektusairól szóló monográfiák és kézikönyvek sokasága2. Az intézet az elmúlt 40 évben összeállított nagy nyelvi korpuszairól is ismert. A darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung (Német Nyelvi és Költészeti Akadémia) neves regényírókat, költőket, irodalomkritikusokat és néhány nyelvészt tömörít a különböző német nyelvű országokból; célja a német nyelv és irodalom ápolása és előmozdítása irodalmi és nyelvészeti kérdésekről rendezett konferenciákkal, valamint kiemelkedő íróknak odaítélt díjakkal. A Goethe Institut elsődlegesen a német nyelvterületen kívüli országokban terjeszti és népszerűsíti a német nyelvet. Számos további, többnyire magánszervezet foglalkozik a standard német jelenlegi használatával és fejlődésével. Messze a legnagyobb, a mintegy 30 000 tagot számláló Verein Deutsche Sprache (Német Nyelvi Egyesület) élénken küzd az anglicizmusok használata ellen. A Gesellschaft für deutsche Sprache (Német Nyelvi Társaság) szintén a kortárs standard német használatával foglalkozik, de komolyabb, nyelvészeti alapokon nyugvó megközelítéssel. A nagyobb, államilag támogatott nyelvi intézmények 2003 óta a Deutscher Sprachrat (Német Nyelvi Tanács) keretében működnek együtt; ez egy laza társulás, amelynek célja, hogy erősítse a német lakosság nyelvi tudatosságát. Ausztriában a nyelvi kodifikáció az Österreichische Bundesverlag szótári részlegének feladata, amely az Österreichisches Wörterbuch (Osztrák szótár) című művet adja ki. Az osztrák német kutatásával két kisebb kutatóegység foglalkozik: az egyik az Osztrák Tudományos és Technológiai Akadémián, a másik a Grazi Egyetemen működik. Utóbbi főként szaknyelvi szótárak és korpuszok összeállításával foglalkozik. Svájcban mindmáig nincs kodifikáló intézmény. Szabályozó szerepet a Schweizerische Erziehungsdirektorenkonferenz EDK tölt be 2 A részletes publikációs jegyzékekért lásd: www.ids-mannheim.de. G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 127 (Svájci Oktatási Miniszterek Konferenciája), amely a németet első nyelvként oktató svájci iskolák tananyagaiban használt nyelvi normákat szabályozza. A német nyelvű országok különféle nyelvi intézményei és szervezetei sokféleképpen működnek együtt, többnyire azonban informális kapcsolatok révén. A német nyelv egyetlen nemzetközi intézménye a Rat für die deutsche Rechtschreibung (A Német Helyesírás Tanácsa). Feladata a megreformált német helyesírás előmozdítása és összehangolása valamennyi német nyelvű országban és régióban. 5. TENDENCIÁK ÉS PROBLÉMÁK A német nyelv jelenlegi fejlődését tekintve a standard német nemzeti változatainak helyzete egyenlőtlen. Németországban mintegy 80 millióan beszélik, Ausztriában 8,2 millióan, Svájc német nyelvű részén pedig körülbelül 4 millióan. A többi német nyelvű régióban legfeljebb 350 000 beszélő él. Németországnak tehát nemcsak a legnagyobb a beszélőközössége, hanem a televíziós műsorokra is a legnagyobb befolyással bír; ezeket a német nyelvű térségek szinte minden háztartásában lehet fogni. Az újságok és folyóiratok túlnyomó többségét, valamint a legtöbb gyermekműsort és hanganyagot Németországban adják ki. Ez azt jelenti, hogy a németországi standard német fejlődése Ausztria és Svájc nemzeti standard változataira is hatással van, különösen az új szavak, a frazeológia és a szöveghagyományok terén. Másfelől sok osztrák és svájci beszélő ragaszkodik saját nyelvi sajátosságainak használatához és megőrzéséhez, nemzeti identitásuk jeleként. Ez a standard nyelv és a nyelvjárások viszonyát is befolyásolja: Németországban csökken a markáns nyelvjárások használata. Ausztriában a regionális változatok és használatuk stabilabbak, bár a helyi nyelvjárásoktól a nagyobb, régiókon átívelő változatok felé való eltolódás is megfigyelhető. Svájcban ezzel szemben egyre több helyzetben használják szóban a regionális nyelvjárásokat a standard német helyett; vagyis mind jellegzetesebbé válik a beszélt nyelvjárás és az írott standard nyelv közötti diglosszia. Ezt bírálják a francia és olasz nyelvű régiók svájci polgárai, mert a szóbeli kommunikációt 128 KALBOS KULTŪRA | 83 az ország német nyelvű részének lakóival egyre nehezebbé teszi. A német nyelvű országok és régiók mindegyikét érintő jelentős probléma, hogy a standard nyelv használata visszaszorul a tudomány és a gazdaság több területén. A 20th. század első évtizedeiig a németet az angol és a francia mellett nemzetközi kommunikációs nyelvként használták olyan tudományágakban, mint a kémia, a fizika, a biológia, az orvostudomány és a humán tudományok egyes területei. Az Egyesült Államok kémiaszakos hallgatóinak vagy a japán orvostanhallgatóknak németül kellett tanulniuk, hogy olvashassák a vonatkozó nemzetközi folyóiratokat és kézikönyveket. A két világháború után a német nyelv elveszítette ezt a státuszát. Az Egyesült Államok tudományban és technológiában megszerzett jelentősége, valamint a nemzetközi csere iránti igény miatt az angol a természettudományi és orvostudományi publikációk szinte kizárólagos nyelvévé vált. Az angol a tudományos konferenciák előnyben részesített munkanyelve is, még a német nyelvű országokban tartott rendezvényeken is. Számos, gazdálkodásra és közgazdaságtanra szakosodott magánegyetemen az oktatás nyelve szintén az angol. Ha ez a folyamat folytatódik, a német nyelv súlyos mértékben veszíthet használati területeiből; vagyis a német többé nem fejlődne együtt az egyes tudományágak előrehaladásával, ami azt jelentené, hogy egy napon még a német, osztrák és svájci tudósok sem tudnának anyanyelvükön kommunikálni szakterületük témáiról. Ez azonban más európai nyelveket is érintő probléma. A használati területek fenyegető elvesztése sok német nyelvű országban élő értelmiségi legfőbb aggodalma a német standard nyelv jövőbeli fejlődését illetően. Tudósok, kutatók és írók évszázados erőfeszítései kellettek ahhoz, hogy nyelvváltozataikból a társadalom minden területén használható standard nyelv váljék, vagyis olyan közvetítő nyelv, amelyen minden kifejezhető, amit tudunk és tudni szeretnénk. Most fennáll a veszélye annak, hogy standard nyelvünk – más európai standard nyelvekhez hasonlóan – elveszíti ezt az értékes tulajdonságát. E veszély leküzdésének egyetlen módja, ha meggyőzzük tudósainkat és közgazdászainkat a gyakorlati kétnyelvűség, vagy még inkább a háromnyelvűség előnyeiről. Természetesen mindenkinek ezt kellene célul kitűznie, hogy megőrizze standard nyelvét Európa nyelvi sokszínűségének részeként, amely kontinensünk kulturális sokszínűségének és gazdagságának alapja. G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 129 IRODALOM Ammon U. et al. 2004: Variantenwörterbuch des Deutschen. Die Standardsprache in Österreich, der Schweiz und Deutschland, Berlin / New York. Clyne M. 1992: Pluricentric Languages. Differing Norms in Different Nations, Berlin / New York. Keller R. E. 1978: The German Language, London / Boston. Kluge F. 2002: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Bearb. v. Elmar Sebold, 24. durchges. u. erw. Aufl., Berlin / New York. Knipf-Komlósi E., Berend N. (eds.) 2001: Regionale Standards. Sprachvariationen in den deutschsprachigen Ländern, Budapest / Pécs. Koenig W. 1996: dtv-Atlas zur deutschen Sprache, 11. Aufl., München. Moser H. 1969: Deutsche Sprachgeschichte, 6. überarb. Aufl., Tübingen. Muhr R., Schrodt R., Wiesinger P. (Hrsg.) 1995: Österreichisches Deutsch. Linguistische, sozialpsychologische und sprachpolitische Aspekte einer nationalen Variante des Deutschen, Verlag Hölder Pichler Tempsky, Wien. Muhr R. 2007: Aussprachewörterbuch und Aussprachedatenbank des Österreichischen Deutsch, Frankfurt a. M.: Peter Lang Verlag. Österreichisches Wörterbuch, 2005, 40. Aufl., Wien, öbv&hpt. Polenz P. von, 1995–1999: Deutsche Sprachgeschichte vom Spätmittelalter bis zur Gegenwart, 3 Bde., Berlin / New York. Schmidt W. 1993: Geschichte der deutschen Sprache, 6. Aufl., Stuttgart / Leipzig. Siebenhaar B., Wyler A. 1997: Dialekt und Hochsprache in der deutschsprachigen Schweiz, 5. vollständig überarbeitete Auflage, Zürich. Tschirch F. 1969: 1200 Jahre deutsche Sprache in synoptischen Bibeltexten, 2. Aufl., Berlin: de Gruyter. Gauta 2010 10 22 Egy európai nyelv fejlődése: a standard német nyelv Összefoglalás A cikk bemutatja a német nyelv világban elfoglalt helyzetét, következetesen áttekinti a nyelv kialakulásának történetét és területi változatosságát, mai helyzetét, problémáit és azok megoldási módjait. A szerző tényszerű információkat közöl a német nyelv világméretű elterjedtségéről, és áttekintést ad a nyelv fejlődéséről a 8. századtól napjainkig. Bemutatja 130 KALBOS KULTŪRA | 83 a német nyelv használatának érdekes tendenciáit és területi változatosságát. A leírás nagyobb figyelmet fordít nem annyira Németország, mint inkább más országok (Ausztria, Svájc) német nyelvi helyzetére. A német nyelv regionális és nyelvjárási változatossága nem olyan szembetűnő, mint az angolé, amelyben markánsan elkülönülnek a brit, ausztrál és amerikai nyelvváltozatok. Szó esik az Ausztriában használt nyelvjárásokról és azok presztízséről, valamint Svájc sajátos helyzetéről, amelyet a mediális diglosszia kifejezéssel írnak le: írásban a német nyelv hivatalos változatát használják, beszédben pedig egy szabadon kialakult német nyelvváltozatot. A német nyelv jogi hátterét és nyelvfelügyeleti intézményeit is bemutatja. A litván nyelv litvániai helyzetétől eltérően a német nyelvnek nincs alkotmányban rögzített státusza. A szerző a nyelv fejlődésének fő tendenciáit és a mai világban jelentkező problémáit tárgyalva elismeri, hogy jelenleg egyes német nyelvi doméneket – például a tudomány nyelvét – egyértelmű veszély fenyegeti, és ezek elvesznek. A javasolt megoldás a két- vagy háromnyelvűség, amely megfelelne az európai többnyelvűségi tendenciáknak. GERHARD STICKEL Institut für Deutsche Sprache [email protected] G. STICKEL. The Evolution of a European Language: Standard German 131