Profesoriui Arnoldui Piročkinui – 80 metų

P E R S O N A L I J O S ALDONAS PUPKIS ARNOLDAS PIROČKINAS PROFESSZORNAK – 80 ÉVES Arnoldas Piročkinas professzor, a neves filológus, nyelvész, történész és művelődéskutató 2011. február 25-én töltötte be 80. életévét. És bár a személyiségek leértékelésének korában szokatlanná vált ünnepi, évfordulós cikkeket írni, Arnoldas Piročkinas elvégzett munkái mégis több figyelmet érdemelnek, mint amennyit a litván nyelvtörténeti szakirodalom eddig szentelt nekik. Ezért illik néhány szóval megemlékezni e munkákról, tisztelegve az ünnepelt előtt és a tisztelt Kalbos kultūros című folyóirat olvasói számára. A. PUPKIS. Profesoriui Arnoldui Piročkinui – 80 metų 285 Arnoldas Piročkinas életének és munkásságának évei látszólag semmiben sem különböznek kortárs nyelvésztársaiétól: az alap- és középfokú tanulmányok, valamint a litván szakos egyetemi képzés a Vilniusi Egyetemen, rövid ideig tartó iskolai munka, majd aspirantúra ugyanott, hosszú évek oktatói munkája ugyanabban a felsőoktatási intézményben, nyugdíjba vonulása után pedig ugyanazok az aggodalmak a litván nyelv és kultúra miatt. Ezen évek – csaknem fél évszázad – alatt azonban valóban sok minden történt: csaknem harminc könyvet írt és készített elő, mintegy 500 különféle tudományos és népszerűsítő cikket, recenziót és publicisztikai írást tett közzé, továbbá fordítások és szerkesztett könyvek egész sorát adta ki. A lista pedig egyre hosszabb: kevés tudós van, aki ebben az életszakaszban Arnoldas Piročkinashoz hasonlóan tele volna energiával, és továbbra is cikket cikk után közölne a sajtóban; ezekből nem egy tanulmány vagy könyv állhatna össze. A szélesebb közönség Arnoldas Piročkinast leginkább Jonas Jablonskis hagyatékának legjelesebb kutatójaként ismeri. E területen végzett munkáiért – a Prie bendrinės kalbos ištakų (1977) és a J. Jablonskis – bendrinės kalbos puoselėtojas (1978) című könyvekért – 1979-ben Litvánia Állami Díjával tüntették ki. Az összegző munka, a Jono Jablonskio darbų reikšmė bendrinės kalbos raidai, 1978-ban doktori (ma habilitált doktori) értekezésként került megvédésre. E nagy jelentőségű munkákon kívül a kutató két könyvet jelentetett meg Jonas Jablonskis hagyatékából: Jono Jablonskio laiškai (1985) és J. Jablonskis. Straipsniai ir laiškai (1991), valamint több oktatási kiadványt is (köztük különösen fontos a Jono Jablonskio kalbos taisymai, 1986). Jonas Jablonskis születésének 150. évfordulóján Arnoldas Piročkinas a neves nyelvésznek szentelt cikkek egész sorát publikálta; ezek nem a múlt gondolatainak ismétlései, hanem új kutatások, amelyek számos új felismerést kínálnak, és Jablonskis hagyatékának vizsgálatát minőségileg új szintre emelik. Arnoldas Piročkinas még a Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányai idején kezdte vizsgálni Jonas Jablonskis munkásságát. Diplomamunkájának témája a 1922 m. J. Jablonskio lietuvių kalbos gramatika volt, tudományos témavezetője, Jonas Palionis professzor pedig büszke lehet arra, hogy tehetséges tanítványát Jablonskis hagyatékának kutatási területére vezette. Bár a fiatal nyelvész később a mondattan felé fordult (1965-ben megvédte kandidátusi, ma doktori értekezését a litván összetett mondatok mondattanáról), témavezetője elvetett magja nem hagyta feledésbe merülni Jablonskist; gondosan ápolták, és két évtized múltán hihetetlenül bő termést hozott. Összegzésképpen elmondható, hogy Arnoldas Piročkinas nemcsak alaposan feltárta Jonas Jablonskis életrajzát, tudományos tevékenységét és műveit, hanem nyilvánvalóan kitágította a litván nyelvtudomány látóhatárát, és a köznyelvi litván nyelv történetét jelentős felfedezésekkel egészítette ki 286 KALBOS KULTŪRA | 84 jelentős felfedezésekkel és olykor váratlan, de jól megalapozott felismerésekkel gazdagította. Elmondható, hogy Jonas Jablonskist a XX. század 70-es éveiben értékelték először megalapozottan a XIX. század vége és a XX. század első három évtizede egyik legjelentősebb litván nyelvtudósaként, aki munkáival meghatározó szerepet játszott a modern köznyelv történetében. Jonas Jablonskisról szóló tanulmányaiban Arnoldas Piročkinas határozottan elutasította a nyelvész munkásságának romantikus megközelítését, félretette Jablonskisnak a litván (köznyelvi, vagyis írott) nyelv atyjaként való, hosszú éveken át széles körben használt megnevezését, és a litván nyelvtudomány nagy tudósának és gyakorlati művelőjének rangját adta neki. Hozzá kell tenni, hogy ezt az álláspontot – amelyet talán elsőként az ünnepelt tanára, Jonas Palionis fogalmazott meg világosabban munkáiban – Piročkinas továbbfejlesztette, és számos összegyűjtött levéltári ténnyel, valamint e tények és munkák ötletes értelmezésével támasztotta alá. Anélkül, hogy részletesen vizsgálnánk Arnoldas Piročkinas Jablonskis-kutatásait, érdemes felhívni a figyelmet néhány, bennük gyakran szinte szabad szemmel is látható sajátosságra. Először is Jablonskis hagyatékának tanulmányozásakor feltűnik az összegyűjtött tények sokasága. Úgy tűnik, a kutató figyelmét Jablonskis életének vagy tevékenységének egyetlen részlete sem kerülhette el, még a legapróbb sem, ha jelentősége lehetett a nagy nyelvész tevékenységének vagy munkáinak jellemzése szempontjából. Másrészt nem szorítkozott csupán az élet és a munkásság tényeire, hanem a kor széles politikai, kulturális és nyelvészeti összefüggéseire is támaszkodott; ezek lehetővé teszik az adott korszak számos körülményének jellemzését, és erősítik az értelmezések erejét. Mindezt a szerző számára Litvániában és külföldön elérhető valamennyi levéltárból, régi nyomtatványból, visszaemlékezésből és más forrásból gyűjtötte össze. Ezt tanúsítja Piročkinas által összeállított Jablonskis-levelezés és -munkák két kötete is, amelyekben számos dolgot maga a szerkesztő fedezett fel, és amelyek közül sok először jelenik meg. Jablonskisról szóló könyveit figyelmesen olvasva nyilvánvalóvá válik a tények és források hitelessége iránti rendkívüli tisztelet, a korrekt hivatkozás, valamint a tudományos apparátus általános kifogástalansága. Túlzás nélkül állítható, hogy teljes mértékben megbízhatunk Piročkinas idézett forrásaiban, és szükség esetén minden további nélkül támaszkodhatunk rájuk anélkül, hogy az eredetit ellenőriznénk. Másodszor, e számos tény értelmezése rendszerint nem vet fel komoly kétségeket, és többnyire csak azt értelmezi, amit a források adataival szilárdan alá lehet támasztani. Így például kifogástalanul jellemzi Jablonskis nyelvi normáinak forrásait, a normák kiválasztásának és értékelésének szempontjait, mindezt azonban történeti távlatban vizsgálja, bemutatva a nézetek változásának körülményeit és a történeti A. PUPKIS. Profesoriui Arnoldui Piročkinui – 80 metų 287 vagy annak szükségessége, hogy bizonyos nyelvi kérdéseket másként kezeljünk. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Arnoldas Piročkinas a maga korának gyermeke, aki nem szakadhat el kora nyelvészeti nézeteitől és az akkor elfogadható megoldásoktól. Ezt szem előtt tartva mondom, hogy az olyan személyiséget, mint Jablonskis, minden nyelvészgeneráció és a nyelvtörténet kutatói sajátos módon fogadják be és az adott korszak diktálta új feltételek és igények szerint értékelik. Lehetséges például, hogy most vagy a jövőben valaki másként ítéli meg Jablonskisnek a nyelvi normák rendszerszerűségéről vallott elvét (pontosabban: alkalmazott elvét), a nyelvi tények elterjedtségének kritériumát vagy más kérdéseket, hiszen mára a köznyelv is megváltozott, a kutatási igények pedig újak, az új körülmények vagy a megváltozott nyelvészeti nézetek határozzák meg őket. Mindazonáltal el kell mondani, hogy Piročkinas rendszerszerű szemlélete Jablonskis munkásságáról, valamennyi művének következetes elemzése és értelmezéseinek megbízhatósága számos megállapítást megkérdőjelezhetetlen történeti tényként hagy az utókorra, amelyek semmiféle történelmi változásnak nem lehetnek alárendelve. Ezek lehetővé teszik – vagy talán pontosabban: arra késztetnek –, hogy Jablonskisre rendszerszerűen tekintsünk, és soha ne veszítsük szem elől a történeti nézőpontot e nyelvész valamennyi művének és állításának vizsgálatakor. Harmadszor. Arnoldas Piročkinas megfelelően és teljesen megalapozottan határozta meg Jablonskis helyét a köznyelv történetében. Jablonskis ma úgy áll előttünk, mint az akkori köznyelv legnagyobb normateremtője, aki képes volt megszilárdítani a már létező, a nyugati litván nyelvjárások alapjára épülő, működő köznyelvi rendszert, valamint kijelölni fejlődésének irányait és tendenciáit. A köznyelvi rendszernek ez a jóváhagyása a XIX–XX. század fordulóján Jablonskis talán legnagyobb érdeme volt a litván köznyelv egész történetében. Magát a köznyelv eszméjét új szintre emelte, és megmutatta sajátosságát, önálló fejlődését, valamint azt a képességét, hogy saját alapjain fejlődjék és tökéletesedjék. Negyedszer. Arnoldas Piročkinas munkái talán végérvényesen bebizonyították, hogy Jablonskis nagy tudós volt, nem csupán a nyelv gyakorlati művelője, ahogyan egyes ellenfelei igyekeztek beállítani. Szilárd, tudományos alapokon kialakított köznyelvelmélettel rendelkezett, noha azt sehol sem fejtette ki „tiszta” formában. Piročkinas erőfeszítéseinek köszönhetően ma jól értjük ezt mint a tudományos munka következetes módszerét, amely a legjobban megfelelt az akkori köznyelvi normateremtés igényeinek. Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy Arnoldas Piročkinas heves vitát folytatott Jablonskis ellenfeleivel, akik őt egyszerű nyelvhasználónak, nem pedig litván nyelvtudósnak nevezték. Jono Jablonskis tudósi státuszát nemcsak a litván köznyelv nyelvtanokban és szintaktikai munkákban rendszerszerűen leírt szerkezete igazolja, hanem a litván filológia más területein végzett munkái is. Ezek közül kiemelhetők a litván lexikográfiához 288 KALBOS KULTŪRA | 84 való vagy a dialektológiához kapcsolódó érdemei is: Piročkinas erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős Jablonskis-féle felfedezések tárultak fel a litván nyelvjárások, különösen az északi žemait nyelvjárás szerkezetének kutatásában (lásd az Aleksas Girdenisszel közösen közölt tanulmányt a Kalbotyros tudományos munkák gyűjteményében, 1977-ben). Az utóbbi években Arnoldas Piročkinas ráirányította a figyelmet Pranas Skardžius, a kor tekintélyes nyelvészének arra irányuló törekvéseire, hogy Jablonskis tudósi minőségét tagadja, és megalapozottan kimutatta e törekvések eredménytelenségét. Sőt, Piročkinas Jablonskis tudományos tevékenységét az akkori európai nyelvtudomány szélesebb összefüggésében tekintette át, és megmutatta, hogy a nyelvészt nemcsak itthon, hanem messze külföldön is nagy tudósként tartották számon. Jono Jablonskis munkásságának és tevékenységének kutatása során Arnoldas Piročkinas gondos nyelvtörténészként mutatkozott meg, aki tevékenységét a jelenre irányítja, amelynek a múlt bölcsességéből és hagyományaiból kell merítenie. Az ünnepelt által kialakított, múlt és jelen közötti kapcsolat számos munkájában megmutatkozik, különösen a Jablonskis javításainak szentelt könyvekben. E kérdésekről a tudós sokat írt a Jono Jablonskis életének és munkásságának szentelt, korábban említett monográfiákban, majd 1970-ben és 1976-ban megjelentek Jablonskis lexikai és morfológiai javításait külön tárgyaló könyvek; 1986-ban pedig napvilágot látott az egyesített mű, a Jono Jablonskio kalbos taisymai. Ezek a művek nem ismétlik egymást, hanem minőségileg újak, gazdag tudományos kommentárokkal kísérve. Önálló nyelvművelési kutatások ezek, amelyek jelentősen hozzájárultak a mai litván nyelv normáinak megállapításával kapcsolatos kérdések megoldásához is. Ezekkel és más műveivel Arnoldas Piročkinas a nyelvművelés sajátos képviselőjeként is megmutatkozott: időnként bizonyos kérdések határozott védelmezőjeként és értékelőjeként. Itt érdemes felidézni világos álláspontját, hogy az idegen tulajdonneveket kizárólag litván betűkkel és a litván kiejtés szerint kell írni. E tekintetben e normateremtési terület egyik legkiemelkedőbb teoretikusa. Bármit írjon vagy mondjon is a nyelvhasználat gyakorlati kérdéseiről, Arnoldas Piročkinas mindig népének és államának embere, aktív polgár. Meleg emlékként őrzöm az 1991-es, ma már távolinak tűnő év eseményeinek benyomásait, amikor a Legfelsőbb Tanács felkért bennünket a készülő Litván Köztársaság alkotmánya nyelvezetének felülvizsgálatára. Kis bizottságot állítottunk össze: Pranas Kniūkšta, a közigazgatási (hivatali) nyelv legkiemelkedőbb szakértője, Arnoldas Piročkinas, a Teisininkų kalbos kultūra (1980) és az Administracinės kalbos kultūra (1990) című tankönyvek szerzője, valamint én. Mindannyian önállóan javítottuk a szöveget, majd összeültünk, egyeztettük véleményünket, és közös döntéseket hoztunk. Amennyire emlékszem, nem emlékszem olyan esetre, hogy A. PUPKIS. Profesoriui Arnoldui Piročkinui – 80 metų 289 valamiben komolyan ne értettünk volna egyet vagy hevesen vitatkoztunk volna, és a közös álláspont könnyen bekerült a készülő feljegyzésünkbe. Később öröm volt látni, hogy az alkotmány végleges szövegében szinte valamennyi javaslatunkat felhasználták, bár hallottam, hogy más nyelvészek is részt vettek a szöveg nyelvi szerkesztésében. A megbeszélésekből azonban legélénkebben Arnoldas többször hangoztatott kívánsága maradt meg emlékezetemben: a Konstitúció egyes cikkeihez fűzött nyelvi megjegyzések mellé írjuk oda polgárként vallott véleményünket is. Tanácskozva ezt is megfogalmaztuk, természetesen a főszövegtől elkülönítve... Arnoldas Piročkinas polgári elkötelezettsége számos munkájában megmutatkozik; itt különösen érdemes kiemelni a nemrég közzétett cikksorozatát Kelet-Poroszország oktatásügyének helyzetéről és történetéről, az evangélikus egyháznak a Klaipėda-vidék oktatásában játszott szerepéről, valamint a németesítők azon törekvéseiről, hogy a vidék életét saját kezükbe vegyék. E cikkekből meglehetősen jelentős tanulmány állhatna össze a Klaipėda-vidék oktatástörténetéről. Arnoldas Piročkinas polgárként és szülőföldje hazafijaként egy másik összetett munkát is vállalt: összeállította és szerkesztette a nagy terjedelmű Jurbarkas. Istorijos puslapiai (1996) című könyvet. A technikai jellegű munkán túl a kötetben több, az összeállító tollából származó cikk is található: Antanas Giedraitį íróról, a vidék más jeles személyiségeiről, az evangélikus lutheránusokról, a könyvek útjáról Kis-Litvániában és más témákról. E munkájáért, valamint jelentős litvánisztikai kutatásaiért 2011 nyarán Arnoldas Piročkinas megkapta Jurbarkas díszpolgára címet. Számos írásával az ünnepelt olyan rátermett történészként mutatkozik meg, aki jól ismeri az általa tárgyalt témát, annak történeti körülményeit és tágabb kulturális összefüggéseit. Ezek az írásmódbeli sajátosságok különösen jól megmutatkoznak Piročkinas könyvében, amely akkoriban némileg váratlanul jelent meg a közönség előtt: Devyneri Adomo Mickevičiaus metai: biografinė apybraiža (1995; 1998-ban lengyelül is megjelent). A meglepetés azonban eloszlik, ha felidézzük, hogy Piročkinas már 1984-ben társszerzője volt a litván tudományos emlékek sorozatában kiadott Mokslas senajame Vilniaus universitete című könyvnek. Ennek megírása során kétségtelenül nemcsak ösztönzést kapott ahhoz, hogy Adomas Mickevičius litván éveiről beszéljen, hanem rengeteg anyagot és tényt is összegyűjtött, továbbá új felismeréseket fogalmazott meg. Adomas Mickevičius tanulmányozása ösztönözhette a nagy terjedelmű Lietuvių–lenkų ir lenkų–lietuvių kalbų žodyną szótár elkészítésére is (2001-ben jelent meg Varsóban). Így hát Arnoldas Piročkinas professzor munkásságának panorámája valóban széles és lenyűgöző. Itt még nem tekintettük át számos litván nyelvi tankönyvét, és cseh tanulmányait sem tárgyaltuk. Utóbbiakról elmondható, hogy a tudós az akkori Csehszlovákiában 1971–1972-ben töltött féléves kutatói ösztöndíja idején 290 KALBOS KULTŪRA | 84 A litvánisztika forrásait kutatta, és alaposan megismerte a cseh kulturális és nyelvi életet. Így születtek meg a terület kutatói közötti kapcsolatokról szóló tanulmányok, egy cseh nyelvkönyv (1974), egy cseh–litván és litván–cseh szótár (2004), valamint számos szépirodalmi és más műfajú cseh műfordítás (néhány más nyelvből is). Befejezésül még egyszer hangsúlyozni kell Arnoldas Piročkinas professzor tudományos és kulturális érdeklődésének széles körét, a tudós nagy műveltségét, és meg kell említeni a nyelvtudomány és a nyelvművelés terén immár fél évszázada gondosan és következetesen végzett munkáját. Az általa elvégzett munka nélkül sok tekintetben szegényebbek lennénk, mint amilyenek most vagyunk. Örömünkre szolgál, hogy Professzor úr most is sikeresen viszi tovább ezt a sokféle munkát, ezért jó egészséget és új felfedezéseket kívánunk neki egész kultúránk javára. Érkezett: 2011. 11. 30. A. PUPKIS. Profesoriui Arnoldui Piročkinui – 80 metų 291