Rygiškių Jono „Lietuvjų kalbos sintaksės“ pavyzdžiai

V. Labutis. Rygiškių Jonas: A litván nyelv szintaxisának példái 19 VITAS LABUTIS Vilniaus universitetas RYGIŠKIŲ JONAS LITVÁN NYELVÉNEK SZINTAXISPÉLDÁI KULCSSZAVAK: Jonas Jablonskis, szintaxis, példák, források, közlési módok. Nem is olyan régen telt el 100 év azóta, hogy megjelent Rygiškių Jonas (Jonas Jablonskis) A litván nyelv szintaxisa című művének I. része (Seinai, 1911)1. E nyelvtan példáit – annak különösen szembetűnő vonását – tárgyalva el kellene mondanunk egyet-mást azokról a körülményekről, amelyek között szintaxisunk tudománya és az iskolai tankönyvek fejlődése szempontjából mindmáig jelentős mű született2. A teljes litván nyelvi szintaxis rendszerezett leírását sem a XVII–XVIII. század első litván nyelvtanai, sem a XIX. század második felében készült tudományos nyelvtanok (August Schleicheré, 1856; Friedrich Kuršaitisé, 1876; Antanas Baranauskas Kalbamokslis lietuviszkos kalbos című műve, 1896; Kazimieras Jaunius Litván nyelvtana, hektografált 1897-ben), sem pedig a kisebb jelentőségű egyéb nyelvtanok nem adták közre. J. Jablonskis a litván nyelvtan terén tett első lépéseitől fogva felismerte, milyen kemény, gyomokkal benőtt parlagok a mondattan területei. Már 1890-ben, M. Miežinis pap Lituán nyelvtanának recenziójában hangsúlyozta, mire van mindenekelőtt szükség egy ilyen munka megkezdésekor: az embernek magának kell megértenie a szabályokat „dalainkból, találós kérdéseinkből (fejtörőinkből), közmondásainkból, példabeszédeinkből” (JR IV: 3). A litván nyelv mondattanának néhány tényét J. Jablonskis az 1893-ban a Varpasban megjelent „Medega sintaksiui” című cikkben vizsgálta meg. A szerkesztett cikk bekerült J. Jablonskis 1901-es Lietuviška gramatika című művének „Keli sintaksio įstatymai” című fejezetébe is (JRR I: 158–177). 1 Ezt az olvasók számára hozzáférhetőbb J. Jablonskis Rinktiniai raštai című műve I. kötetéből (szerkesztette Jonas Palionis), a 436–548. oldalról fogjuk idézni, a címet pedig J. Jablonskis Sintaksė alakra, illetve egyszerűen Sintaksė alakra rövidítjük. 2 A mondattan megalkotásának és közzétételének körülményeit J. Palionis írta le Jono Jablonskio Rinktiniai raštai című művének „J. Jablonskis ir jo lietuvių kalbos vadovėliai” című bevezetőjében. Mindezt különösen részletesen tárgyalja A. Piročkinas J. Jablonskis – bendrinės lietuvių kalbos puoselėtojas (1978) című tanulmánya; ez és az is kiemelést nyert Arnoldas Piročkinas által összeállított Jono Jablonskio laiškai (1985) című kötetben, valamint számos cikkében. - J. Jablonskis Sintaksės pavyzdžių című művének fontosságát a litván nyelv történetével foglalkozó összefoglaló munkák is megemlítik (Petras Jonikas, Jonas Palionis, Algirdas Sabaliauskas, Zigmas Zinkevičius és mások). ). 20 NYELVMŰVELÉS | 85 A LITVÁN NYELVI TANKÖNYVEK IRÁNTI IGÉNY – J. JABLONSKIS SINTAXISA ELŐZMÉNYE A litván sajtó visszaszerzését követően a litván nyelv utat kezdett törni magának az iskolákba, ezért sürgető szükség lett litvánnyelv-programok összeállítására és tankönyvek írására. E munkálatokba J. Jablonskis is bekapcsolódott: kidolgozta a litván nyelv programját a kezdő iskolák számára3, valamint a Panevėžysi Tanítóképző Szemináriumba felvételiző, e tantárgy leendő tanárai számára, tanácsokkal látta el az ábécéskönyvek szerzőit (Povilas Višinskis, Ksaveras Sakalauskas és mások), és részt vett az ábécéskönyvek értékelésére kiírt pályázatokon. P. Višinskis és K. Sakalauskas ábécéskönyveiben megpróbálták megvalósítani J. Jablonskis meghirdetett gondolatait, miszerint a tankönyvekben mindenekelőtt az élő nyelvre és a népköltészetre kell támaszkodni. azonban teljesen megfelelő litván nyelvi tankönyv sem a kezdő iskolák számára nem állt rendelkezésre, még kevésbé voltak ilyen tankönyvek a felsőbb osztályok számára. J. Jablonskis új kiadást szándékozott készíteni az 1901-es nyelvtanból, amelyben a szintaxist el kellett volna választani a morfológiától, és egyébként is sok mindent át kellett volna dolgozni (lásd Palionis 1957: 32–33). Ennek ellenére 1909-ben J. Jablonskis úgy döntött, hogy külön litván nyelvi Sintaxist ír. akkoriban egy rendszeres szintaxiskönyvet tartott a legszükségesebbnek. A nyelv gyakorlati használatának is nagy szüksége volt rendszerezett szintaktikai szabályokra – nélkülük nehéz volt remélni, hogy e terület hibái csökkenni fognak4. HOGYAN ÍRÓDOTT ÉS JELENT MEG J. JABLONSKIS SZINTAXISA 1908 őszétől J. Jablonskis a breszti gimnázium latin nyelvtanáraként dolgozott. A pedagógiai munkával leterhelt, Žemaitė elbeszéléseit szerkesztő és egyéb tevékenységekkel is foglalkozó férfi számára nem volt könnyű időt találnia arra, hogy a litván nyelv szintaxisának szentelje magát. J. Jablonskis nem először szánta rá magát arra, hogy a nyári vakációkat az alkotásnak áldozza. azonban továbbra is nyomasztották a változó helyesírás nehézségei és a litván nyelvtani terminusok megválasztásával kapcsolatos tisztázatlan gondok. Itt érdemes megjegyezni, hogy J. Jablonskis litván nyelvi iskolai programját 1909-ben jóváhagyták és közzétették a Lietuvos ūkininko „Mokykla” című mellékletében (Buivydienė 2012: 189). 4 A Tankönyvbizottság gondjaira reagálva J. Jablonskis megállapította, hogy sok jó iskolai tankönyv hiányzik, és gondolatait így foglalta össze: „Hogyan kellene megírni a tankönyvet, mi hiányzik a jelenlegiekből – nagyon nehéz kérdés. Komolyan beszélni arról, hogy jelenleg mely tankönyvekre van a legnagyobb szükség, akkor tudunk majd, ha eldöntöttük, mely tankönyvekre van a legnagyobb szükség” (JR V: 236). V. Labutis. Rygiškių Jono A litván nyelv mondattanának példái 21 1 PaV. Fénykép az 1909. október 5-i, illusztrált litván kereszténydemokrata hetilapból, a Šaltinisből (39. szám) 22 NYELVI KULTÚRA | 85 teri nyelvét, és úgy döntöttek, hogy ebbe a munkába J. Jablonskist is bevonják. A papok több alkalommal tanácskozást hívtak buvo susirasti patarėjų ir talkininkų. tokia proga pasitaikė netikėtai: kai kurie jaunosios kartos kunigai pagaliau susirūpino apvalyti lietuviškų poössze – az egyikre 1909 elején Punskban J. Jablonskit is meghívták, néhány hónappal később pedig egy másik, vilniusi tanácskozáson már nemcsak Jonas Jablonskis, hanem Kazimieras Būga, Juozas Balčikonis és Jurgis Šlapelis is részt vett (vö. Piročkinas 1978: 62–63)5. 1909 nyarán több sejnai pap J. Jablonskis, K. Būga, J. Balčikonis és J. Šlapelis nyelvészekkel együtt megszerkesztette az imádságok nyelvezetét. A nyelvészek a litván nyelv mondattanával kapcsolatos munkálatokba is belefogtak (lásd az 1. ábrát). Itt J. Jablonskis segítőivel megvitatta a tervezett Mondattan helyesírását és alapvető terminusait6. akkor Sejnyben sikerült megírnia Mondattanának jelentős részét. később J. Jablonskis még egy teljes éven át dolgozott rajta. Sietve dolgozott, egészségét sem kímélve. A Kazimieras Jokantasnak írt levelében bevallotta, milyen nehezen dolgozott, és hogy nem pihent (Piročkinas 1985: 160). A Szintaxisz nagy része feltehetően 1910 nyarán íródott Puziniškyben, a Petkevičiai-birtokon. Valószínűleg még akkor is dolgozott rajta, amikor visszatért Brestbe. J. Jablonskis Szintaxiszának szövegét először a J. Laukaitis szerkesztette, papoknak szánt Vadovas című havilapban nyomtatták ki 1910 őszén, két számban (Piročkinas 1978: 69)7. Hogy a társadalom számára hozzáférhető legyen, a Szintaxiszt külön kiadványként is meg kellett jelentetni. 1911 elején megjelent e kiadvány első fele, ugyanazon év júniusának elején pedig Laukaitis, Dvaranauskas és Narjauskas társasága Seinyben már a teljes Rygiškių Jono Lietuvjų kalbos sintaksė című művet kiadta (lásd a 2. ábrát)8. Erről maga a szerző is beszámolt a Viltis című újságban (JR IV: 64). J. Jablonskis ezt a munkát tervezett Szintaxisz-tankönyve első részének tekintette, és azt ígérte, hogy hamarosan kiadja a másodikat is – a névszóragok és a névutók tanát. Sajnos ez csak 17 évvel később jelent meg. 5 A Seinai­ban dolgozó nyelvészek bizottsága által készített néhány fénykép. Ezek egyikét a Šaltinis 1909. évi 39. számában tették közzé (lásd az 1. ábrát). Érdekes a fénykép alatti információ, miszerint J. Jablonskis itt írta a Szintaxist, és hogy az ott részt vevő nyelvészek miként osztották fel egymás között a munkát. E munkák egyik szervezője Juozas laukaitis pap volt. Korábban A. Baranauskas fősegédjeként dolgozott, majd a Seinai papnevelő intézetben a litván nyelvet is tanította. Ezenkívül alapította és szerkesztette a Vadovas és a Šaltinis katolikus kiadványokat. J. laukaitis tudott J. Jablonskis nyelvészeti munkáiról, és rokonszenvezett vele. 6 Az Előszó végén a szerző köszönetet mond segítőinek, különösen K. Būgának: „ha nem lett volna K. Būga, az ő szorgalma, a tudomány ügyének szentelt odaadása [...] – a kis munka még gyengébb lett volna”. 7 P. J. Laukaitis életrajzát részletesebben a nemrég megjelent Lietuvybės kovų verpetuose című könyv ismerteti (szerk. Kairiūkštytė, Gudonytė 2009: 164–168). 8 Három évvel később, nem feledve, hogy a seinaiak milyen gyorsan nyomtatták ki a Sintaksė-t, és még meg is dicsérték, J. Jablonskis keserű szemrehányással írta: „A seinai írók ezt a szintaxist tanulják a legkevésbé, legalábbis erre kellene következtetni a jelenlegi „Šaltinis” és „Vadovas” nyelvéből” (JR III: 54). V. Labutis. Rygiškių Jono Lietuvjų kalbos sintaksės pavyzdžiai 23 2 PaV. Rygiškių Jono Lietuvjų kalbos sintaksė 24 KAlBOS KUltūRA | 85 Atsivertęs J. Jablonskio Sintaksę, apimančią 110 puslapių, skaitytojas turi perskaityti gana informatyvią 4 puslapių „Prakalbą“. Čia autorius labai kuksaját kiadványukat „kapkodva és éhezve végzett munkának” nevezik: „annak a résznek nem minden részecskéje van egyformán kidolgozva, [...] és nem mindegyik van egyformán érthetően megírva”. A Sintaksė másik feladatára visszaemlékezve a szerző szemléletesen azt mondja, hogy ez az írott nyelv számára csupán „ék” lesz, amely nem hoz majd neki sok hasznot9. J. JABlONSKIS SZINTAXISÁNAK PÉLDÁIHOZ FELHASZNÁLT FORRÁSOK A „Prakalba” mintegy háromnegyed részét a Szintaxis példáinak és forrásainak tárgyalása teszi ki. A szerző úgy vélte, hogy ezek rendkívül fontos dolgok. Itt ez áll: „Az anyagot (később pontosította – a »példákat« (lásd a 3. ábrát)) szinte mindet (»mindet«) az emberek nyelvéből gyűjtöttem.” (JRR I: 437). Összefoglalóan az „emberek nyelve” nemcsak a falusi emberek kiválasztott hagyományos beszédét jelenti, hanem a népköltészetet is – nem csupán azt, amit a szerző hallott, hanem azt is, amit megbízható gyűjtők feljegyzésgyűjteményeiből vett át. Az emberek nyelvének e forráscsoportjait az akkori, litvánul beszélő vidékek közigazgatási határai alapján próbálják lokalizálni. Itt a szerzőnek jelentős nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor össze kellett egyeztetnie a cári korszak kormányzóságait és járásait a nyelvjárásokkal. A Szintaxisban meglehetősen sok forrást használtak fel: a számozottak közül 51-et jelöltek meg, azonban számos rövidítés mögött két vagy több helység rejtőzik, pl. : Kp. A (22) Kupiškio, Šimonių, Skapiškio apylékek nyelvjárásait foglalja magában, emellett pedig a Kp.d., azaz Kupiškis dalai is ide tartoznak. így a példaforrások valószínűleg kétszer ennyiben vagy még többen ismerhetők fel. A források két fő csoportra oszlanak: az elsőbe az emberek beszélt nyelvéből és a népköltészetből kiválasztott példák, a másodikba az írott nyelv példái tartoznak. Szigorúan nem különülnek el, mivel J. Jablonski számára itt fontosabb volt a példák minősége és megbízhatósága, mint az, hogy melyik csoporthoz tartoznak. Az is jelentőséggel bír, hogy a forrásokat milyen sorrendben ismertetik – ennek alapján számozzák meg őket. Erre a számra támaszkodva az olvasónak kell kiderítenie, mit jelent a rövidítés a később közölt, betűrendes forrásjegyzékben, mivel a szövegben a példák csak rövidítést és számot tartalmaztak. Íme, az alfabetikus jegyzékben megtaláljuk a 19. számot – ez a Švobiškis és Joniškis között fekvő Nerekonys falu a Kaunasi kormányzóság helységleírásában10. 9 J. Jablonskis mindazonáltal ezt a Szintaxist nemegyszer ajánlotta az írástudó embereknek figyelmes elolvasásra (lásd alább). 10 J. Jablonskis a példák mellett néha egy-egy másik tanulmányban is ugyanazokat a forrásrövidítéseket adja meg. V. Labutis. Rygiškių Jonas A litván nyelv szintaxisának példái 25 A példák forrásainak bemutatása a Szintaxisban Porosz Litvániával kezdődik. tehát az első forrás is: Pr.11. Elég sokféle példát foglal magában: e vidék beszélt nyelvéből, dalokból, találós kérdésekből, közmondásokból; Ezenkívül ide sorolandó mindaz is, amit Friedrich Kurschat szótárából és nyelvtanából, valamint August Schleicher nyelvtanából és chrestomathiájából vettek át12. Külön kerül megadásra: a Vilkyškiai 11-ben a példa forrásának címe dőlt betűvel szerepel – ugyanígy a rövidítése is. 12 Ez utóbbi A. Schleicher Handbuch der litauischen Sprache (Prag, 1857) című könyvének második része, amelynek címe Litauisches Lesebuch und Glossar. 3 ÁBRA. Jonas Jablonskis Lietuvjų kalbos sintaksės című művének „Előszava” (a szerző javításaival). (a kiadványt a Litván Irodalmi és Folklórintézet könyvtárában őrzik J. Jablonskis gyűjteményében.) 26 NYELVI KULTÚRA | 85 dal (Vlk. 2), amelyet August Leskynas jegyzett le. Itt hozzáadódnak Kristijonas Donelaitis írásai is (Dn. 3). A szúvalkiai nyelv példáinak négy forrását jelölték meg: a Naumiestis járásbeli Rygiškiai falu, a Marijampolėi és Vilkaviškis járás (egyszerűen Sv.), Liudvinavas dalai (Ld.d.)13, Garliava meséi és dalai (Grl.d., Grl.p.), amelyeket egykor Karl Brugmann professzor14 gyűjtött össze. közéjük illesztették a Seinai dzsuk forrást. Így a tágabb értelemben vett szúvalkiaiak között (a Suwałki kormányzóság alapján) megtalálható a szűkebb értelemben vett szúvalkiaiak (a nyelvjárás alapján) forrása és a Seinai dzsuk betétje is. A legtöbb példaforrás az egykori Kaunasi kormányzóságból származik, amely Žemaitija, Középés Kelet-Litvánia nagy részét – az akkori Kaunasi, Raseiniai, Telšiai, Panevėžys, Šiauliai, Ukmergė járásokat és Zarasai környékének egy részét – foglalta magában. Itt külön hivatkozásokkal nem kevesebb mint 17 forrás szerepel. E helyekről maga J. Jablonskis gyűjtött össze számtalan példát, és jelentős részük más nyelvészektől vagy olyan személyektől is érkezett, akikkel a szerző kapcsolatban állt: Juozas Balčikonistól, Kazimieras Būgától, Kazimieras Jauniustól, Jurgis Šlapelistől, Petras Avižonistól, Jonas Šliūpastól és másoktól. A Gruzdžiųből (ma Gruzdžiai) és Žagarėből származó, kettős forrással (Sln., Sln.d.) jelölt, Mato Slančiauskas által közölt beszélt nyelvi és kiadott dalpéldák. A Vilniusi kormányzóság példái közül csak „kevéske” állt rendelkezésre – mindössze a Švenčionysi és trakųi járásokból, az utóbbi forrás azonban nem kevesebb mint öt, egymástól távol fekvő környéket foglal magában: Žasliai, Onuškis, Punia, Jieznas, Valkininkai. Példák szerepelnek a Litvániához tartozó lazūnaikból (Ašmena járás) és Zytelából (ma Zietela) (Slanimo járás) is. J. Jablonskis néha nemnurodo, o vartoja apibendrintus šaltinių pavadinimus: Žemaičių (Žm., Žm.d. 35), Rytų Lietuvos (Rt. 36)15. Az írott nyelv példáira nagyon óvatosan támaszkodott. Itt különválasztja a XIX. századi forrásokat és a „régi” írásokat. Az előbbiek közül a már említett K. Donelaitis írásai mellett Motiejus Valančius, Simonas Daukantas és Žemaitė írásait, az Anykščių Šilelist, a Šiaulėniškis Senelist, a Lietuvių pasakast, a Visuomenės įnamiust, Antanas 13 ezek 1871-ben, a liudvinavai környéken (akkoriban a Kalvarijai járásban) Filipp Fortunatov és Vszevolod Miller által feljegyzett litván népdalok, amelyeket cirill betűkkel Moszkvában nyomtattak ki (1872-ben és 1873-ban). 14 Megjelentek az A. leskynasszal közösen kiadott Lietuvių liaudies dainos ir pasakos iš Prūsų ir Rusijos Lietuvos című gyűjteményben (német nyelven, 1882-ben). 15 J. Jablonskis Sintaksisában több-kevesebb példa származik minden nagyobb nyelvjárásból; szinte egyáltalán nem voltak azonban példák a nyugati dzsukászoktól (a mai Alytus, Druskininkai, Lazdijai és más környékekről). V. Labutis. Rygiškiai Jonas Lietuvių kalbos sintaksė című művének példái, Juška Dainas (tts.) és Žodynas című művei, valamint mások. Néha az írásos forrást egyszerűen R. 45 jelöli. A „régi” írások közül Mikalojus Daukša, Konstantinas Sirvydas és néhány más író műveit tüntetik fel. A forrás Rr. rövidítését is használják. 51 (a példák tartalmából arra lehet következtetni, hogy ezek egyszerűen vallásos írások). egy ilyen meglehetősen változatos, sőt tarka, nem mindenütt szigorúan differenciált és meghatározott forrásjegyzék arra enged következtetni, hogy J. Jablonskis már tanulmányai idejétől gyűjtötte a példákat, és valamiféle kartotékuk is volt. igaz, J. Jablonskis egyik K. Būgának írt levelében szerényen csak saját példáinak „egyvelegét” említi (Piročkinas 1985: 89). A példák sokasága J. Jablonskis Szintaxisában a példák sokasága azonnal szembetűnik az olvasónak. E munka egyik első kritikusa, a fiatal költő, Kleopas Jurgelionis, Amerikában élve, már fél év elteltével sietett megszámolni, hogy a Szintaxisban mintegy 2300 példa található. Megszámolta és felháborodott: állítólag azért közöltek itt ennyit belőlük, „hogy csak az írók szemét kápráztassák”, és ezek a példák többnyire suvalki nyelvjárásúak, vagy magának J. Jablonskisnak a szerkesztett munkáiból valók. Ennek a hirtelen haragú kritikusnak aligha számított, kinek szánták ezeket a példákat, és hogyan adták elő őket. A számos különféle forrást felvonultató, említett „Előszó” szintén aligha lett figyelmesebben elolvasva. A példák nem túl sok értelmet rejtő aritmetikájától megfertőzve mi is számolgatni kezdtünk ezt-azt. J. Jablonskis által kitalált és kommentált mondatokat sem mellőzve mintegy 2900 példát találtunk. azonban a konkrét számok talán kevésbé érdekesek16, mint a példák bizonyos fajtái, azok összehasonlítása és arányai. J. Jablonskis szintaxisának módosított példatípusait három fő csoportba soroljuk: 1) a beszélt nyelv, 2) a népköltészet, 3) az írott (az írásművek) nyelvének példái. A beszélt nyelv (nyelvjárások) példái az összes vizsgált szintaktikai tény mintegy egyharmadát teszik ki. E csoporthoz nemcsak az úgynevezett suvalkijaiaktól (kapszoktól és zanavykoktól) származó, közvetlen hivatkozással ellátott példákat soroljuk, hanem mintegy 100, maga J. Jablonskis által a Rygiškiai környékén feljegyzett, mindenféle hivatkozás nélkül közölt példát is. Mindazonáltal a Szintaksziszban jó néhány, a žemaitėktől (Alsėdžiai, Kvėdarna és más helyekről), valamint Közép-Litvániából gyűjtött tényt is találunk (Šiauliai, Panevėžys, Pasvalys, Žagarė környékéről). Az egy helyre összegyűjtött konkrét számokhoz K. Jurgelionio is hozzáadott; ezeket A. Piročkinas kommentálta és egészítette ki (lásd Piročkinas 1978: 86). 34 NYELVI KULTÚRA | 85 J. Jablonskis Szintakszisza nemcsak a litván nyelv szintaktikai jelenségeinek módszeres leírásával támogatta nyelvtanunk normatív szabályozását, amelynek módszertani irányát „a funkcióktól a kifejezés felé“ haladásként értelmezhetjük. A szerző számára világos volt, hogy az általa megállapított törvényszerűségek egy idő után feledésbe merülhetnek, az ezeket szemléltető jó nyelvi példák azonban emlékezetünkbe vésődve, mintegy útjelzőkként mutatják, hogy őseink egy-egy esetben miként tudták gondolataikat szép litván nyelven kifejezni. J. Jablonskis szintaxisrendszere, bár korrigálva és kiegészítve, számos más tankönyvön és különféle nyelvtani leíráson keresztül sokáig megszilárdította nyelvünk erejét. Így például 1985-ben a kivándorlásban élő Juozas Masilionis új tankönyvet adott ki az Egyesült Államokban élő litvánok számára Lietuvių kalbos sintaksė címmel. Itt is elismerik J. Jablonskis szintaxisának hagyományait, amelyek Petras Klimas, Zigmas Kuzmickis, Leonardo Dambriūnas, Pranas Gailiūnas Juozas Žiugždával együtt, valamint mások tankönyvein keresztül terjedtek el. Ismét hangsúlyozzák, hogy J. Jablonskis Sintaksėje mindig a példák kimeríthetetlen tárháza volt (Masilionis 1985: 5). Valóban, már csak azt a J. Jablonskis által talán négyszer is említett közmondást: „A fekete kenyér – nem éhség” valószínűleg minden valamelyest részletesebb litván szintaxisleírásban megtalálnánk. KÖVETKEZTETÉSEK 1. J. Jablonskis a litván nyelv szintaxisát elsősorban azzal a céllal írta, hogy pótolja a felsőbb iskolai osztályok számára készült tankönyvek hiányát e tárgyból – ez részben a példák nagy számát és elrendezésüket is meghatározta. A Szintaxis számára már moszkvai tanulmányai idejétől kezdve gyűjtötte a példákat – mintegy 30 éven át. 2. A szintaxist Brestben kezdte írni, amikor tanár volt; 1909-ben K. Būga, J. Balčikonis és J. Šlapelis közreműködésével, miután Seinaiban menedékre lelt. Ezt a munkát 1910 nyarán is folytatta Puziniškisben, a Petkevičiai-birtokon. Önálló kiadványként 1911 júniusában jelent meg Rygiškių Jono Lietuvjų kalbos sintaksė című műve. A példák forrásainak többségét konkrét hivatkozásokkal közölte. 3. Körülbelüli számítások szerint mintegy 2900 példa található benne. A források alapján a példák rétegei megközelítőleg így oszlanak meg: körülbelül egyharmaduk a beszélt nyelvből, valamivel több a népköltészetből, kevesebb mint egyharmaduk pedig írásművekből származik. 4. A példák a hagyományos szintaxis felépítését követik: a mondat és részei, a mondattípusok, az alárendelő és mellérendelő összetett mondatok, az úgynevezett összevont mellékmondatok és azonos mondatok, végül pedig a központozási jelek használata. J. Jablonskis megalapozottan védelmezte az elbeszélő V. Labutis. Rygiškių Jono Lietuvjų kalbos sintaksės pavyzdžiai című művében (35. o.) több módszert alkalmaznak: az induktívat, a deduktívat és a (dalyvinę) kalbą. Ne kartą Sintaksėje primenama, kad sunkesniais atvejais tą patį sakinį galima interpretuoti ir nagrinėti keliais būdais. Pavyzdžiams pakövetkeztetésen alapulót. 5. A J. Jablonskis által összegyűjtött helyes, szép litván nyelvi, különösen népköltészeti példák gyakran mintegy tárházai voltak más nyelvtanainknak. J. Jablonskis Sintaksė című művét mint a litván nyelv szintaxisának rendszeres leírási modelljét a XX. század litván nyelvi tankönyveinek számos szerzője, valamint a szintaxis kutatói is többé-kevésbé felhasználták. Az általa megállapított szabályok és a nyelvhasználat tendenciái elősegítették a litván nyelv számos nyelvtani normájának megszilárdulását. lItERAtūRA Buivydienė V. 2012: lietuvių kalbos mokymas XX a. pradžioje: pirmosios lietuvių kalbos programos ir to laikotarpio vadovėliai. – Naujausi kalbų ir kultūrų tyrimai. Sudarė V. Meiliūnaitė, N. Morozova. Vilnius: Petro ofsetas. Jonikas P. 1987: Lietuvių tauta ir kalba amžių būvyje, Chicago: lituanistikos instituto leidykla. JR I–V: Jablonskio raštai 1–5. Sudarė J. Balčikonis. Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys, 1932–1936. JRR I–II: J. Jablonskis. Rinktiniai raštai 1–2. Sudarė J. Palionis. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1957–1959. Kairiūkštytė N., Gudonytė A. (sud.) 2009: Lietuvybės kovų verpetuose. Vilniaus ir Seinų kraštai XIX a. pabaigoje–XX a. pradžioje, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas. Masilionis J. 1985: Lietuvių kalbos sintaksė, Chicago: lB švietimo taryba. Palionis J. 1955: Įžymus lietuvių kalbininkas Jonas Jablonskis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Palionis J. 1957: J. Jablonskis ir jo lietuvių kalbos vadovėliai. – J. Jablonskis. Rinktiniai raštai 1. Sudarė J. Palionis. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Piročkinas A. 1978: J. Jablonskis – bendrinės lietuvių kalbos puoselėtojas, Vilnius: Mokslas. Piročkinas A. 1980: J. Jablonskis, Kaunas: Šviesa. Piročkinas A. 1985: Jono Jablonskio laiškai, Vilnius: Mokslas. Rygiškių Jonas. 1911: Lietuvjų kalbos sintaksė, Seinai. Sabaliauskas A. 1979: Lietuvių kalbos tyrinėjimų istorija 1, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1992: Lietuvių kalbos istorija 5: Bendrinės kalbos iškilimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Beérkezett: 2012. 12. 20. 36 NYELVI KULTÚRA | 85 PÉLDÁK A LIETUVJŲ KALBOS SINTAKSĖ (A LITVÁN NYELV SZINTAXISA) CÍMŰ MŰBŐL RYGIŠKIŲ JONAS Összefoglalás: a litván nyelv szintaxisának első átfogó és rendszerszerű leírását, a Lietuvjų kalbos sintaksė (A litván nyelv szintaxisa) című művet Jonas Jablonskis Rygiškių Jonas álnéven írta, a nyelv létfontosságú részének tankönyveként abban az időben, amikor a litván sajtó tilalmának feloldása után a litván nyelv utat tört magának az iskolákba. Jablonskis egy év alatt írta meg a Lietuvjų kalbos sintaksė című művet. Kazimieras Būga, Juozas Balčikonis és Jurgis Šlapelis segítettek neki a helyesírással és a terminológiával kapcsolatos kérdések megoldásában. Jablonskis Lietuvjų kalbos sintaksė című műve Seinai városában jelent meg Juozas laukaitis pap kezdeményezésére, a vallási irányultságú Vadovas havilapban, 1910 őszén. Önálló könyvként 1911-ben Seinai városában is megjelent. A kiadvány előszavában Jablonskis rámutatott, hogy milyen fontosak voltak e mű számára a példák (2900 darab), és bemutatta azok forrásait. Ezek egyharmada a különböző falvak beszélt nyelvéből vett példa, a folklórból származó példák több mint egyharmadot (több mint 900-at) tesznek ki, a 19. századi írásokból (Kristijonas Donelaitis, Žemaitė, Motiejus Valančius, Simonas Daukantas és mások műveiből) vett, a legjobb nyelvhasználatot bemutató példák pedig kevesebb mint egyharmadot alkotnak. A Lietuvjų kalbos sintaksė példái e tárgy tankönyveinek hagyományos felépítését követik – mondat, mondatrészek, mondattípusok, összetett mondatok és azok fajtái. A litván grammatikákban első alkalommal közöltek írásjeleket használatuk szabályaival és szemléltető mondatokkal együtt. a vizsgált kiadvány segített feltárni és megalapozni a grammatika normáit: ez elsősorban a szintaxis különböző kérdéseire megállapított, meggyőző példákon alapuló szabályokban figyelhető meg; emellett rámutattak a szintaktikai szerkezetben rögzült különféle hibákra is. A 20. századi, e tárgyról szóló tankönyvek többsége folytatta Jablonskis Lietuvjų kalbos sintaksė című művének hagyományait. A példák egy részét (különösen a folklórból származókat) széles körben felhasználták a tankönyvek, valamint a tudományos művek szerzői. KULCSSZAVAK: Jonas Jablonskis, szintaxis, példák, források, bemutatási módszerek. Vitas Labutis Vilniaus universitetas Universiteto g. 5, lt-01513 Vilnius