Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas

E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 237 EGLĖ KRIVICKAITĖ vytauto Didžiojo universitetas INETA DABAŠINSKIENĖ vytauto Didžiojo universitetas A litván nyelv fonológiájának elsajátítása: értelmetlen szavak Az ismétlés kísérleti vizsgálata LÉNYEGES SZAVAK: a fonológia elsajátítása, értelmetlen szavak ismétlési tesztje, szótagstruktúra, a természetes fonológia elmélete. 1. A gYErmEk nYElvéNEk fonoLóGiai fejLőDési mintÁi Az első életévekben a nyelvi fejlődést két szorosan összefüggő tényező határozza meg: a biológiai (a beszédszervek fejlődése) és a kognitív-nyelvészeti (a környezetben hallott nyelv sajátosságainak érzékelése és elsajátítása) (stoel-gammon 2011: 2). A nyelvelsajátítás összehasonlító vizsgálatai azt mutatják, hogy 6 hónapos korig a különböző nemzetiségű gyermekek egyformán gagyognak: először zárhangokat (p, t, k, p, d, g), nazális (m, n) mássalhangzókat és magánhangzókat kezdenek ejteni (velleman, vihman 2007; žukauskienė 2012). Úgy vélik, hogy a gyermekek nemcsak e hangok artikulációs könnyedsége miatt kezdik ezeket először ejteni, hanem azért is, mert ezeket hallják leggyakrabban a környezetükben. Például a v, z és ð, illetve a réshangok artikulációja összetettebb, továbbá ritkábban is használják őket (velleman, vihman 2007: 26; Edwards, beckman 2008: 124). Kissé később ezeket az egyes hangokat cv (mássalhangzó–magánhangzó) szótagstruktúrájú hangkapcsolatokká kezdik összeilleszteni (velleman, vihman 2007: 26), a többször megismételt cv hangkapcsolatok pedig a felnőttek beszédének szavaira emlékeztetnek, pl. mama, tete, baba, bamido stb. (stoel-gammon 2011: 8). 6–7 hónapos kortól a gyermek egyre gyakrabban ejti anyanyelvének hangjait: a gyermeknyelvet1 folyamatosan hallva kezdi elsajátítani a környezetében hallott han1 gyermeknyelv – az a nyelvi regiszter, amelyen a felnőttek a gyermekekkel kommunikálnak. A gyermeknyelvre jellemző az egyszerűsített szókincs, a rövid, egyszerű szerkezetű mondatok, valamint a főnevek (különösen a kicsinyítő képzős alakok) és az igék nagy száma (Cameron-Faulkner és mtsai 2003; Kamandulytė 2006a). 238 A nyelv kultúrája | 86 sus, míg más hangok eltűnnek (Velleman, Vihman 2007: 26). Így megy végbe a fonológia természetes elsajátítása: a gyermekek a környezetük nyelvét hallva észreveszik dimi 10 hónapos francia gyermekek gagyogási időszakában, mint a svéd vagy japán dėsningumus ir pradeda jais remtis. Lyginamieji kalbų tyrimai atskleidė, kad, pvz., lūpiniai garsai, kurie yra būdingi prancūzų kalbai, dažniau gircsecsemőknél, akiknek környezeti nyelvében ezekből a hangokból kevesebb fordul elő (Edwards, Beckman 2008: 123); A svéd, észt és bolgár gyermekek korábban tanulják meg kiejteni a v hangot, mint az angol anyanyelvűek (Ingram 1988); A francia gyermekek később tanulják meg kiejteni az l hangot, mint az angol anyanyelvűek (Chervrie-Muller, Lebreton 1973, idézi Edwards, Beckman 2008: 3–4). A környezetben hallott nyelv hatása a gyermek szókincsének gazdagodásával nő; idővel a gyermek egyre összetettebb és ritkább hangokat, valamint hangkapcsolatokat képes kiejteni (Velleman, Vihman 2007; Kavitskaya és mtsai 2011). Megállapították, hogy a litván gyermekek körülbelül hároméves korukra már képesek kiejteni a következő mássalhangzó-kapcsolatokat szótagon belül: bl, dž, gt, kd, kl, km, kn, ks, kš, kt, lč, lg, ln, lp, nd, ng, nt, sk, sl, sp, st, sv, šč, tg, zd, žd, valamint a szótagok között található mássalhangzó-kapcsolatokat: gs, gt, ks, kš, kt, lk, ls, lt, lv, ms, mt, nk, nt, ps, sk, sn, st, šd, šk, šm, šp, šs, št, tl, tn, tr, tv, ts, žd, žm, žs, žt. A szótagon belüli kl és sp mássalhangzó-kapcsolatok, valamint a szótagok között található lv, nt, sk, st mássalhangzó-kapcsolatok kiejtését a legnehezebb megtanulni (Kamandulytė 2006b: 85–88). Valamivel később – körülbelül a negyedik–ötödik életévben – a gyermekeknek már jól kell ejteniük a 2–3 mássalhangzós hangkapcsolatokat (bár még mindig előfordulhat, hogy valamelyik mássalhangzót kihagyják) (garšvienė, ivoškuvienė 1993: 32–33). A gyermekek szókincse gazdagabbá válik, közeledik a felnőttek nyelvéhez: egyre több és változatosabb képzett szót használnak, tökéletesedik az összetett szavak képzése, és nő a képzős melléknevek száma (garšvienė, ivoškuvienė 1993: 37). A nem standardizált litván gyermekihang-kiejtési teszt eredményei azt mutatják, hogy az óvodáskor végén járó gyermekek egyötöde (78 százaléka) az egyes hangokat helyesen ejti, és leggyakrabban az s, z, š, ž, c, dz, č, dž és r hangok ejtésekor hibázik. A szóban található, megtanult hangot nehezebb kiejteni, mint önmagában vagy szótagban (garšvienė, juškienė 2008: 80), ezért a szavak ismétlésekor több hiba történik, mint az egyes hangok kiejtésekor. Leggyakrabban az egyik hangot egy másikkal helyettesítik, például: asilas → atilat, ropė → vopė, pjūklas → priūklas; emellett a hangokat – különösen a mássalhangzó-torlódásokban előfordulókat – gyakran kihagyják, például: zebras → zebas, sviestas → siestas, herbas → hebas (garšvienė, juškienė 2008: 80–81). Tehát az óvodáskor végén járó gyermekek számára továbbra is nehéz a E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 239 bonyolult artikulációjú és a litván nyelvben ritkább hangok kiejtése. A fonológia elsajátítását, vagyis az ember azon természetes képességét, hogy felfogja a hangrendszert, kiejtse a hangokat és azok kapcsolatait, a természetes fonológia2 elméletével próbálják magyarázni. Megpróbálják feltárni azokat a nas garsas ar garsų eilė gali būti klasifikuojami atsižvelgiant į jų suvokimo ir tarimo sudėtingumą. natūralioji fonologija aiškinama priešinimu: lengva nehézségeket, amelyekkel a gyermekek a fonológiai sajátosságok elsajátítása során szembesülnek. megállapítást nyert, hogy a gyermekek könnyebben érzékelik az alsó nyelvállású magánhangzókat (a, e), mint a felső nyelvállásúakat (u, i); nehezebb tisztán kiejteni a zöngés zárhangokat, mint a zöngétleneket. Kiejteni vs. egyértelműen érzékelni (Dziubalska-Kołaczyk 2004). Minden nyelv fonológiai folyamatai különlegesek, azaz minden nyelvnek megvannak a rá jellemző hangjai, hangkapcsolatai, szótagés szószerkezetei (Dziubalska-Kołaczyk 2004), az emberek azonban hasonlóan reagálnak a nyelvi nehézségekre. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjon kommunikálni, a gyermeknek le kell küzdenie a fiziológiai korlátokat, például az angolul beszélő gyermekeknek meg kell tanulniuk és meg kell szokniuk a mássalhangzó-torlódások kiejtését, míg a hawaii nyelven beszélőknek erre nincs szükségük, mivel a mássalhangzó-torlódások nem jellemzőek erre a nyelvre. Amint már említettük, a nyelv elsajátítása a nyelvben leggyakrabban használt mintákkal kezdődik: a gyermekek először azokat a hangokat és hangkapcsolatokat kezdik használni, amelyeket a környezetükben a leggyakrabban hallanak. Az összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekek először a CV szerkezetű szótagokat sajátítják el, leggyakrabban redukálják a mássalhangzó-torlódásokat, és nem ejtik ki a szótagban található utolsó mássalhangzókat (fikkert 2000). A kutatók megfigyelik a gyermekek beszédében végbemenő fonológiai folyamatokat, és leggyakrabban a távoli asszimilációt, valamint a metatézist említik. Megállapították, hogy a távoli hasonulás a gyermekek beszédében a gyermekek által használt szavak akár 32%-ában is végbemegy (velleman, vihman 2007: 33). A metatézis szintén gyakori a gyermekek beszédében – a szó eleji mássalhangzók leggyakrabban a szóvégi mássalhangzókkal cserélnek helyet. Feltételezik, hogy az ilyen folyamatok azért mennek végbe a gyermekek beszédében, mert az új szavak megtanulásakor a gyermekek a már felhalmozott szavak kiejtési tapasztalatára támaszkodnak. Az első szavakat meglehetősen pontosan ejtik ki (ez általában az első 10–20, egyszerű szerkezetű szó), a későbbi szavakat azonban már nem ejtik olyan szabályosan. A fonológia ilyen regressziója a korai beszédre jellemző, mivel a gyermekek rendszerezik az első szavak kiejtésének szabályszerűségeit, és ezekre támaszkodnak a későbbi szavak elsajátításakor. Más szóval, a gyermekek olyan szavakat választanak, amelyek megfelelnek a gagyogás időszakától ismert modellnek (pl. cvcv), ezért az összetettebb szerkezetű szavakhoz megpróbálnak olyan módszereket keresni, amelyek megkönnyítik 2 A természetes fonológia elmélete a XX. században alakult ki a fonetikai és fonológiai tanulmányokból. Ennek az elméletnek a kezdeményezője David Stampe (1969, 1973). később a természetes fonológia a természetes nyelvészet munkáinak ösztönzésére fejlődött tovább, különösen a W. u.-val kapcsolatos munkák nyomán. Dressler tanulmányai (1985, 1994, Dressler és mtsai 1987). 240 KaLbos KuLtūra | 86 tarimą, pvz., prideda balsį žodžio pabaigoje, supaprastina žodžio pabaigos priebalsių tarimą (velleman, vihman 2007). fonologijos raida tęsiasi ilgai, todėl net priešmokyklinio ar pradinio moiskoláskorú gyermekeknek nehézségeik lehetnek összetettebb hangok, mássalhangzó-torlódások vagy több szótagú szavak kiejtésével. ebben a folyamatban vannak könnyebb ir sudėtingesnių atvejų, kuriuos mėginama aptarti kituose skyriuose. 2. nEtiKrų žoDžių Kartojimo tEstas A fonológiai fejlődés késői szakaszáról sok hasznos információ nyerhető speciális tesztek elvégzésével. Az álszavak ismétlésének tesztje olyan feladat, amelyben a vizsgált személyt arra kérik, hogy ismételje meg az álszavakat3. Egy szokatlan hangkapcsolatot, értelmetlen szót megismételni nem egyszerű – ehhez sokrétű kognitív-nyelvi képességekre van szükség: a nyelv megértésére, fonológiai memóriára, artikulációra stb. (rispens, parigger 2010). A kutatások azt mutatják, hogy a nyelvi zavarral élő gyermekeknek különösen nehéz pontosan megismételniük egy először hallott értelmetlen szót (marshall, van der Lely 2009: 40). A külföldön végzett kutatások következtetései egybehangzóak: a nyelvi zavarral küzdő gyermekek statisztikailag szignifikánsan rosszabbul ismétlik vissza az értelmetlen szavakat, mint a normális nyelvi fejlődésű kortársaik (gathercole 2006a, 2006b; rispens, prigger 2010). Például az értelmetlen szavak ismétlését vizsgáló teszttel 8;3–10;114 éves, normális nyelvi fejlődésű, illetve nyelvfejlődési zavarral küzdő gyermekeket vizsgálva5 statisztikailag szignifikáns különbséget állapítottak meg a két vizsgálati csoport között, különösen a két szótagnál hosszabb (három–öt szótagú) értelmetlen szavak ismétlését összehasonlítva (Weismer et al. 2011). Ezért úgy vélik, hogy az értelmetlen szavak ismétlését vizsgáló teszt diagnosztikai eszközként használható a lehetséges nyelvfejlődési zavar megállapítására mind a fiatalabb (4–5 éves), mind az idősebb (11–12 éves) gyermekek esetében (stokes, Klee 2009). A korai nyelvfejlődés diagnosztikai okai mellett az értelmetlen szavak ismétlését vizsgáló tesztek a szókincs és a nyelv egyéb szintjeinek fejlődését is jelentősen segítenek nyomon követni. A gyermeknek az a képessége, hogy korai életkorban megismétel egy új, első alkalommal hallott többszótagú szót, azt jelzi, hogy készen áll új szavak megtanulására és szókincsének bővítésére 3 az értelmetlen szavak olyan fonológiai hangsorok, amelyek megfelelnek egy adott nyelv fonotaktikai szabályainak, azonban nincs jelentésük, és nem alkotják a mondat egyetlen részét sem (clark et al. 2012: 578). 4 Az életkort a következőképpen jelölik: 8;3 – nyolc év, három hónap. 5 Ebben a tanulmányban a specifikus nyelvi zavarról (angl. Specific Language Impairment – SLI) van szó. Erről bővebben lásd: ruzaitė, Dabašinskienė 2010. E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 241 (gathercole 2006a): az első alkalommal hallott szó gyenge megismétlése jelezheti az új szavak tanulásának nehézségeit vagy a nyelvi fejlődés zavarát. A nemszavak ismétlési tesztjét a nyelvelsajátítással azonosítják: állításuk szerint a nemszavak ismétlése már csecsemőkorban elkezdődik, amikor a gyermekek éppen csak tanulni kezdik első szavaikat (gathercole 2006a). Más szóval minden szó, amelyet a gyermek valaha először hallott, szokatlanul, újonnan hangzott számára – ugyanúgy, mint azok a szavak, amelyeket a nemszavak ismétlési tesztjének elvégzésekor meg kell ismételnie (chiat, roy 2007). A nemszavak ismétlési tesztje eredményeit az elsők között az angol pszichológusok, s. E. gathercole és a. baddaley (1989) mutatták be: a nemszavak ismétlésének longitudinális vizsgálata során korrelációt állapítottak meg a nemszavak ismétlési tesztjének eredményei és a gyermek későbbi szókincsfejlődése között. A kutatás kezdetén 70 négyéves gyermek szókincsének terjedelmét mérték fel, és elvégeztették velük a nemszavak ismétlési tesztjét. A vizsgálat egy évvel későbbi megismétlésekor megállapították, hogy a négyévesek nemszavak-ismétlési eredményei statisztikailag szignifikánsan korrelálnak ugyanezen gyermekek ötéves kori szókincsének terjedelmével: azoknak a gyermekeknek, akiknek az egy évvel korábban elvégzett nemszóteszten elért ismétlési eredményei jobbak voltak, szélesebb volt a szókincsük, mint azoké, akiknek a nemszavak ismétlési tesztjén elért eredményei gyengébbek voltak (baddeley és mtsai. 1998: 160). A nemszavak tesztjén elért gyengébb eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a gyermek számára nehézséget okozhat az új szavak megtanulása és megjegyzése. Egy, a nemszavak ismétlési tesztjéhez hasonló kísérleti vizsgálat (gathercole, baddely 1990) eredményei lehetővé tették a gyermek szókincsfejlődésére vonatkozó újabb hipotézis megfogalmazását: minél hasonlóbb az új szó egy már ismert szóhoz, annál könnyebb megjegyezni. A kutatás során 5 éves angol anyanyelvű gyermekeket kértek fel gyakori nevek (Peter, Michael) és szokatlan nevek (Puemass, Meeton) megjegyzésére. Korrelációt állapítottak meg e teszt és az értelmetlen szavak ismétlését vizsgáló teszt eredményei között: azok a gyermekek, akiknek rosszabbak voltak az értelmetlen szavak ismétlését vizsgáló teszten elért eredményeik, az addig soha nem hallott neveket is rosszabbul jegyezték meg. Azt állítják, hogy az értelmetlen szavak ismétlésének pontossága összefügg a fonológiai memória képességeivel: minél jobban hasonlít az új szó egy már ismert szóhoz, illetve minél több asszociációt kelt egy ismert szóval, annál könnyebb megtanulni (gathercole, baddely 1990). Az értelmetlen szavak ismétlését vizsgáló teszt külföldi nyelv tanulásának vizsgálatára is alkalmasnak bizonyult: finn gyermekeknél (9–10 évesek), mielőtt elkezdték volna tanulni az angolt második idegen nyelvként, az angol nyelv fonológiai sajátosságai alapján kidolgozott értelmetlen szóismétlési tesztet végeztek el. Két év elteltével, amikor ellenőrizték ugyanezen gyermekek angol szókincsének nagyságát, erős összefüggést állapítottak meg a két évvel korábban elvégzett értelmetlen szóismétlési teszt eredményei és a két év alatt elsajátított angol szókincs nagysága között (baddeley és mtsai. 1998: 160). 242 KaLbos KuLtūra | 86 2.1. Pagrindinės netikrų žodžių kartojimo testo ypatybės A különböző nyelvek fonológiája alapján kidolgozott értelmetlen szóismétlési to lyginamieji tyrimai leido išskirti dvi pagrindines netikrų žodžių struktūros ypatybes, lemiančias testo rezultatus: 1) skiemens struktūrą (priebalsis–balsis (cv) arba priebalsių samplaika–balsis (ccv)); 2) žodžių ilgį (skiemenų skaičių žodyje) (chiat, roy 2007; gutierrez-clellen, simon-cereijido 2010). tesztjavasolt, hogy az értelmetlen szavak tesztje olyan fonémákból álljon, amelyeket a gyermekek a legkorábban sajátítanak el; ebben az esetben az ismétlés pontosságát nem befolyásolná a hang kiejtésére való fiziológiai képtelenség (Dollagham, campbell 1998). A világ különböző nyelveinek értelmetlen szóismétlési tesztjeiben elért eredmények egybeesnek: 1) A mássalhangzó-torlódásokat tartalmazó álszavakat nehezebb megismételni, mint a torlódásokat nem tartalmazó szavakat (santos et al. 2006; marshall et al. 2009, Kapalkova et al. 2013; Kavitskaya et al. 2011); 2) pontosabban ismétlik meg a szó elején található mássalhangzó-torlódásokat (marshall et al. 2009: 42), mivel ez összefügg a szó első szótagjának hangosabb és erőteljesebb kiejtésével (pegy, mork 2010). azt is megállapították, hogy a gyermekek először a szó elején kezdik ejteni a mássalhangzó-torlódásokat (körülbelül a második–harmadik életévben), ebben a pozícióban a mássalhangzó-torlódásokat gyakrabban használják, és azok változatosabbak (mcLeod et al. 2001); 3) az egyés kétszótagú álszavakat ismétlik meg a legpontosabban, vagyis az álszavak ismétlésének pontossága a szó hosszának növekedésével csökken (Kavit skaya et al. 2011). Az álszavak ismétlésekor a gyermeknek a rövid távú fonológiai memóriára kell támaszkodnia. A hosszabb szavak észleléséhez és megismétléséhez több időre van szükség, fonológiai reprezentációjuk fokozatosan elhalványul a rövid távú memóriából, ezért a hosszabb szavak ismétlésének eredményei rosszabbak. Úgy vélik, hogy a rövid távú fonológiai memória gyenge működése összefügg az egyes szavak lassú megtanulásával (gathercole 2006a: 600–601). Az álszavak ismétlésének pontosságát meghatározó másik fontos tényező a vizsgált személyek életkora: minél idősebb a gyermek, annál pontosabban ismétli meg mind a rövidebb (egy–két szótagú), mind a hosszabb (három–öt szótagú) álszavakat (santos et al. 2006; Kavitskaya et al. 2011; Kapalkova et al. 2013). Az idősebb gyermekek több, különböző hangkapcsolatokból álló szót ismernek, vagyis több fonológiai tudással rendelkeznek, és pontosabban képesek megismételni az első alkalommal hallott ismeretlen szavakat (Munson és mtsai 2005: 1034). E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 243 2.2. A litván nyelvi álszavak ismétlési tesztjének felépítése A litván álszavakat6 a litván nyelv szószerkezeti sajátosságait figyelembe véve alkották meg: csak olyan hangokat és szótagstruktúrákat használtak, amelyek lehetségesek és leggyakrabban fordulnak elő a litván nyelv szavaiban. A litván nyelv egy szava átlagosan 7 fonémából áll (leggyakrabban körülbelül 5–8 fonémából) (Kazlauskienė 2010: 35–37), a két–négy szótagú szavak vannak túlsúlyban (Karosienė, Girdenis 1990: 21). A litván szavak leggyakoribb szótagtípusai a CV, CVC, CCV, CCVC (Karosienė, Girdenis 1994; Kazlauskienė, Raškinis 2008: 26–27), vagyis a szótag a litván nyelvben leggyakrabban 2–3 hangból áll (Karosienė, Girdenis 1994). Megállapították, hogy valamennyi litván szó szótagjainak kétharmada (körülbelül 65%-a) nyílt szótag (CV, CCV, CCCV) (Girdenis, Karosienė 2010: 82), a szótag leggyakrabban a k, l, s, t, p, n mássalhangzókkal kezdődik, és magánhangzókkal végződik: o, a, i, e, u (Girdenis, Karosienė 2004: 220), a szavak belső szótagjaiban sok a lágy mássalhangzó, és az elöl képzett magánhangzók vannak túlsúlyban (Garšva, Girdenis 1996). A szót alkotó leggyakoribb hangok az i, a, e, o, valamint az s, k, t, m, n, r (Karosienė, Girdenis 1993; Kazlauskienė, Raškinis 2009). A litván álszóismétlési tesztben csak két mássalhangzóból álló mássalhangzó-torlódásokat tartalmazó szavak szerepelnek, mivel a három mássalhangzóból álló torlódások a kisgyermekek számára túl nehezen ejthetők ki. A litván nyelv két mássalhangzóból álló leggyakoribb típusai a következők: rt7 (42 százalék) (nt, rt, nk, rb); st (18 százalék) (st, šk, št, sp); tr (13 százalék) (kl, pr, tr, tv, gr, bl, tl, pl); sr (6 százalék) (sm, sn, šv, sl, sv, šl) (girdenis 1995: 107–111; Kazlauskienė 2007: 37–40). Tehát a litván nyelv szószerkezetének e főbb sajátosságai, valamint a litván gyermekek fonológiai szerkezet-elsajátítására vonatkozó korábbi kutatások (Kamandulytė 2006b; garšvienė, juškienė 2008) alapján litván álszavakat állítottak össze (lásd a mellékletet). A litván álszavakat igyekeztek úgy összeállítani, hogy ne hasonlítsanak valódi litván szavakra, ne keltsenek semmilyen asszociációt ismert szóval, ugyanakkor megfeleljenek a litván szavak szerkezeti valamennyi sajátosságának: az álszavak mássalhangzó-kapcsolatai két mássalhangzó-kapcsolattípusból állnak: st (39 százalék), tr (33 százalék) és sr (28 százalék)8; a szavak hossza 6 A litván álszóismétlési tesztet (szerzők: Dabašinskienė, Krivickaitė 2013) a COST IS0804 Language Impairment in a Multilingual Society: Linguistics Patterns and the Road to Assessment projektben (2011–2013) való részvétellel dolgozták ki. 7 s – pučiamasis (s, z, š, ž, f, h, ch); t – sprogstamasis (p, b, t, d, k, g); r – sklandusis (l, m, n, r, v, j). 8 rt típusú mássalhangzó-kapcsolatok az álszóismétlési tesztben nem szerepelnek, mivel ez a kapcsolat csak szótagok között lehetséges. 244 KaLbos KuLtūra | 86 két és négy szótag között változik (4–9 fonéma), a szavak szótagjai pedig cv, ccv vagy ccvc szótagstruktúrákból állnak (lásd a mellékletet). szótagúak (6–7 fonéma), 8 pedig négy szótagból áll (6–9 fonéma). Mindegyik csoportban 2 mássalhangzó-torlódás nélküli szó és 6 Lietuvišką netikrų žodžių testą sudaro 24 žodžiai, kurie suskirstyti į tris grupes: 8 žodžiai, sudaryti iš dviejų skiemenų (4–6 fonemos), 8 – iš trijų mássalhangzó-torlódást tartalmazó szó található: három szóban a mássalhangzó-torlódás a szó elején, háromban pedig a szó közepén van. minden mássalhangzó-torlódás szótagon belül található, mindössze két kétszótagú szóban pedig szótagon belül és szótaghatáron is (lásd a mellékletet). A kutatás szerzői azt kívánták ellenőrizni, hogy a gyermekek nemcsak álszavakat, hanem hasonló szerkezetű litván szavakat is képesek-e kiejteni, ezért minden álszóhoz egy megfelelő szót választottak – egy litván szót (lásd a mellékletet). A megfelelő szavakat a következők figyelembevételével választották ki: 1) a szavak hossza: az álszavakban és a valódi szavakban ugyanannyi szótag van, pl. šve.la9 → sma.la (kétszótagúak), šku.li.nė → ska.re.lė (három szótagúak), ma.gvu.no.lė → re.kla.mė.lė (négyszótagúak); 2) a szótag szerkezete (a szótagban található fonémák száma) és a mássalhangzó-torlódások, pl. ke.mu → do.ja (a szótagokban egyenként két fonéma); spa.de.ki → sta.tu.la (mássalhangzó-torlódások az első szótagokban). Más szempontokat (a mássalhangzók és magánhangzók artikulációs jellemzőit) nem vettek figyelembe, mivel nem sikerült azonos szavakat találni, a mássalhangzó-torlódások artikulációját azonban igyekeztek a lehető leginkább hasonlóvá tenni. pl. pr (zöngés zárhangú bilabiális + zöngés elülső alveoláris nyelvrészhang) br megfelelővel (zöngés zárhangú bilabiális + zöngés elülső alveoláris nyelvrészhang) lett felcserélve: gaprė → kobra; gv (zöngés zárhangú hátulsó veláris + zöngés labiodentális hang) kl-re (zöngés zárhangú hátulsó veláris + zöngés elülső dentális nyelvrészhang) lett felcserélve: magvunolė → reklamėlė; šk (zöngétlen réshangú elülső alveoláris + zöngés zárhangú hátulsó veláris) sk-re (zöngétlen réshangú elülső dentális + zöngés zárhangú hátulsó veláris) lett felcserélve: škulinė → skarelė; néhány szó esetében a kitalált és valódi szavak mássalhangzóinak azonos megfeleléseit találták: gitva → gatvė, klesta → klasta, sminto → smiltė (lásd a mellékletet). 9 szótag pontokkal elválasztva. E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 245 3. LiEtuvišKų nEtiKrų ir tiKrų A szavak ismétlésének vizsgálata Ehhez a feltáró vizsgálathoz 25, normális nyelvi fejlődésű gyermeket10 választottak ki Kaunas város óvodáiban és iskoláiban. Minden gyermeket tavimo duomenys. tiriamieji suskirstyti į 5 amžiaus grupes po penkis vaikus: 1) 4–5 m.; 2) 5–6 m.; 3) 6–7 m.; 4) 7–8 m. ir 5) 8–9 m. Duomenys egyénileg teszteltek: először a Kitalált szavak ismétlésének tesztjét11 végezték el, majd a Valódi szavak ismétlésének tesztjét. A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsa a különböző életkorú gyermekek képességét a kitalált és valódi litván szavak megismétlésére. Felvetődött az a hipotézis, hogy a gyermekek a valódi litván szavakat pontosabban tudják majd megismételni, mint az értelmetleneket, azonban minden többszótagú szónak és mássalhangzó-torlódást tartalmazó szónak több nehézséget kellene okoznia. Az elvégzett kutatás eredményei lehetővé tették egy olyan előzetes következtetés levonását, amely egybeesik más országok hasonló kutatásainak adataival: a gyermekek számára az értelmetlen, soha nem hallott szavakat nehezebb megismételni, mint a valódiakat. A gyermekek a litván értelmetlen szavakat körülbelül 89%-os, a valódiakat pedig 95%-os pontossággal ismételték meg. A kutatás kimutatta, hogy a kétszótagú szavakat (mind a valódiakat, mind az értelmetleneket) azonos pontossággal ismétlik meg (96%-os pontossággal), azonban a két szótagnál hosszabb valódi és értelmetlen szavakat összehasonlítva különbségek figyelhetők meg: a gyermekek a valódi háromszótagú szavakat ugyanolyan pontosan ismétlik meg, mint a kétszótagúakat (96%), a négyszótagú valódi szavak ismétlésekor valamivel gyengébb eredmények születtek12 (93%) (lásd a 2. ábrát). Az értelmetlen szavak ismétlésének pontosságára a szótagok száma nagyobb hatással van: a kétszótagú értelmetlen szavakat 96%-os, a háromszótagúakat 89%-os, a négyszótagúakat pedig 82%-os pontossággal ismételték meg (lásd az 1. ábrát). A két teszt eredményeit összehasonlítva látható, hogy leggyakrabban az azonos szerkezetű valódi és értelmetlen szavak ismétlésekor hibáznak – azokénál, amelyek mássalhangzó-torlódásokat tartalmaznak, pl. smala és švela; kobra és gaprė; žoliapjovė és gosakluni stb., azzal a különbséggel, hogy az értelmetlen szavak ismétlésekor gyakrabban hibáznak (lásd a 2. ábrát). 10 A normális nyelvi fejlődésű gyermekek közé sorolják azokat, akiknek nincs nyelvi zavaruk, és nem járnak logopédushoz. 11 A litván álszóismétlési teszt szerkezetét és végrehajtásának módszertanát részletesebben lásd: Krivickaitė 2013; Dabašinskienė, Krivickaitė 2013; Krivickaitė 2014. Ezért a raskila szó 12 ne visi vaikai žinojo ir tikrų žodžių reikšmes, pavyzdžiui, vienas informantas sakė niekada negirdėjęs žodžio raskila ir nežinantis, ką šis žodis reiškia, galima manyti, kad dėl šios megismétlésének pontossága nem magas. Nyilvánvaló, hogy az iskola-előkészítő és az általános iskolás korú gyermekek közül sokan nem ismerhetnek egy-egy ritkábban használt vagy elvontabb jelentésű szót. 252 NYELVI KULTÚRA | 86 K a m a n d u l y t ė L. 2006a: A gyermeknyelv sajátosságai. – Nyelvi kultúra 79, K 264–273. a m a n d u l y t ė L. 2006b: A morfonotaktika elsajátítása. – Ember és szó 8 (1), 84–89. K a p a l kova s., po l i š e n s k a K., v i c e n ova Z., 2013: Az álszóismétlés teljesítménye szlovák anyanyelvű, SLI-vel rendelkező és anélküli gyermekeknél: új pontozási módszerek. – International Journal of Language, Communication Disorders 48 (1), 78–89. K a ro s i e n ė v., g i rd e n i s a. 1990: A köznyelvi szó és szótag statisztikai szerkezete. – Kalbotyra 1 (1), 36–48. K a ro s i e n ė v., g i rd e n i s a. 1993: A köznyelv fonémáinak gyakorisága. – Kalbotyra 2 (1), 28–38. K a r o s i e n ė v., g i rd e n i s a. 1994: A litván köznyelv szótagtípusainak gyakorisága. – Kalbotyra 3 (1), 34–42. K av i t s k a y a D., b a byo ny s h ev m., Wa l l s t., g r i g o r e n ko E. 2011: a szótagkomplexitás hatásainak vizsgálata oroszul beszélő, sLi-ben szenvedő gyermekeknél. – Journal of Child Language 38, 979–998. K a z l a u s k i e n ė a. 2007: Intervokális mássalhangzók: egyés kéttagú csoportok. – Kalbų studijos 11, 36–42. K a z l a u s k i e n ė a. 2010: A litván szavak fonémikus szerkezetének törvényszerűségei. – Žmogus ir žodis 1, 35–41. K a z l a us ki en ė a., r a š k i n i s g. 2009: a köznyelvi litván nyelv hangjainak gyakorisága. – Respectus Philologicus 16 (20), 169–182. K a z l a u s k i e n ė a., r a š k i n i s g. 2008: A litván nyelv fonológiai szótagja strukturális modelljeinek gyakorisága. – Žmogus ir žodis 1, 24–31. Kr ivi c ka i tė E. 2013: kitalált szavak tesztje: a litván egynyelvű és kétnyelvű gyermekek nyelvének vizsgálata. előadás a Kalba és emberek: tér, idő, identitás című nemzetközi alkalmazott nyelvészeti konferencián, Vilnius: Vilniusi Egyetem. internet-hozzáférés: <https://www.academia.edu/5762723/isgalvotu_zodziu_testas_Lietuviu_vienakalbiu_ir_dvikalbiu_vaiku_kalbos_tyrimas>. Kr iv ic k ai t ė E. 2014: álszavak ismétlési tesztje: litván egynyelvű és kétnyelvű gyermekek nyelvének vizsgálata. – Taikomoji kalbotyra 4, 1–22. m a r sh a l l c. r., va n de r Le l y H. K. j. 2009: A szópozíció és a hangsúly hatása a szókezdő mássalhangzó-torlódások produkciójára: bizonyítékok a tipikus fejlődésből, a specifikus nyelvi zavarból és a diszlexiából. – Language 85 (1), 39–57. m c L e o d sh., va n D o o r n , r e e d a. v. 2001: mássalhangzó-kapcsolatok normális elsajátítása. – American Journal of Speech – Language Pathology 10 (2), m u n s o n b., Ku r t z b. a., W i n d o r 2005: a szókincs 99–110. méretének, a fonotaktikai valószínűségnek és a szóhasonlóságnak a hatása a nemszóismétlésre E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 253 of children With and Without specific Language impairment. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 48, 1033–1047. p e g y m o r k p. K. 2010: Language-specific realizations of syllable structure and vowel-to-vowel coarticulation. – The Journal of the Acoustical Society of America 128, 1346–1356. r i s p e n s j., par i g g e r E. 2010: nemszóismétlés specifikus nyelvi zavarban szenvedő, olvasási problémákkal küzdő és azokkal nem küzdő, hollandul beszélő gyermekeknél. – British Journal of Developmental Psychology 28, 177–188. r u z a i t ė j., D a b a š i n s k i e n ė i. 2010: specifikus nyelvi zavar: egy szűrőteszt adaptációja a litván nyelvre. – Darbai ir dienos 54, sa n to s f. H., 277–300. bue n o o. f. a., ga th erc ol e s. E. 2006: Hibák a nemszóismétlésben: a rövid és a hosszú távú memória összekapcsolása. – Brazilian Journal of Medical and Biological Research 39, 371–385. s t a m p e D. 1969: a fonetikai reprezentáció elsajátítása. – CLS 5, 443– stampe D. 1973: Disszertáció a természetes 453. fonológiáról, bloomington: iuLc. s t o e l - g a m m o n c. 2011: a lexikai és a fonológiai fejlődés közötti kapcsolatok kisgyermekeknél. – Journal of Child Language 38, 1–34. s t o k e s. f., K l e e th., 2009: egy új, korai nemszó-ismétlési teszt diagnosztikai pontossága a későn beszélő és a tipikusan fejlődő gyermekek megkülönböztetésében. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research vel l e m a n s. L., m i h m a n m. v. 2007: a fonológia fejlődése 52, 872–882. csecsemőkorban és kisgyermekkorban: következmények a nyelvtanulás elméleteire. – Phonology in Context. (red. Pennington. M. C.), Luton: Palgrave Macmillan, Žukauskienė R. 2012: Raidos psichologija: integruotas požiūris, 25–50. Vilnius: Margi raštai. Weismer s. E., tomblin j. b., Zhang X., buckwalter p., chynowe t h j. g., jo n e s m., 2011: az iskoláskorú, nyelvi zavarral élő és nyelvi zavar nélküli gyermekek nemszó-ismétlési teljesítménye. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 43, 865–878. W i l l i a m s D., Pa y n e H., M a r s h a l l Ch., 2013: non-word repetition tal Disorders 43, 404–417. impairment in autism and specific Langauge impairment: Evidence of Distinct underlying cognitive causes. – Journal of Autism and Developmenbeérkezett 2013 10 20 elfogadva 2013 12 20 254 Nyelvi kultúra | 86. melléklet. A litván nyelv nem valódi és valódi szavai szótagigazi valódi n sz. szó szó nem valódi szavak mássalhangzó-kapcsolata → valódi szavak mássalhangzó-kapcsolata 2Kemu téma – 2Doja Koja – 2Skimo Stalas sk → st 2Švela Smala šv → sm 2gaprėKobra pr → br 2gitva gatvė tv → tv 2SmintoSmiltė sm → sm; nt → lt16 2KlestaKlasta Kl → kl; st → st17 3geloša Karosas – 3širuta šalikas – 3Škulinė Skarelė šk → sk 3Plemuta Klimatas pl → kl 3maspulė raskila sp → sk 3Lasmuvi vyšnelė sm → šn 3Spadeki Statula sp → st 3pasvapi gyslotis sv → sl 4sulertė serenada – 4žadevina šokoladas – 4Snalidina Svajotoja sn → sv 4Spiratuša Skylamušis sp → sk 4nisparima Restoranas sp → st 4magvunolė Reklamėlė gv → kl 4Staligosa Skanumėlis st → sk 4gosakluni žoliapjovė Kl → pj pastaba. pajuodinta priebalsių samplaika; ketvirtoje lentelės skiltyje pažymėta, kokia tik rame žodyje esanti samplaika atitinka netikrame žodyje esančią priebalsių samp laiką. 16 netikrame žodyje sminto priebalsių samplaika nt yra tarp skiemenų, tikrame žodyje smiltė priebalsių samplaika lt taip pat tarp skiemenų. 17 A hamis szóban, a klesta szóban a st mássalhangzó-torlódás szótagok között helyezkedik el, a valódi szóban, a klasta szóban a st mássalhangzó-torlódás szintén szótagok között helyezkedik el. E. KrivicKaitė, i. DabašinsKiEnė. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 255 a litván fonológia elsajátítása: nemszó-ismétlési kísérleti vizsgálat Összefoglalás Egy új, több szótagú szó első hallásra, korai életkorban történő megismétlésére való képesség a gyermek új szavak megjegyzésére és szókincsének bővítésére való képességét mutatja (Gathercole 2006a); ezért a nemszó-ismétlési teszt összefügg a nyelvelsajátítással. Megállapították, hogy a nemszavak ismétlése nagyon korán, akkor kezdődik, amikor a gyermek elkezdi megtanulni az első szavakat (Gathercole 2006a): minden szó, amelyet a gyermek életében először hall, szokatlannak és újnak hangzik – akárcsak azok a szavak, amelyek megismétlését a nemszó-ismétlési tesztben kérik (Chiat, Roy 2007). A tanulmány egy nemszóés szóismétlési teszteken alapuló kísérleti pilotvizsgálatot mutat be. A litván nemszó-ismétlési tesztet a litván szavak szerkezeti jellemzőinek (szóhosszúság, magánhangzóés mássalhangzó-gyakoriság, szótagstruktúra) kellő figyelembevételével dolgozták ki; a teszt 24, különböző szerkezetű nemszóból áll. Minden nemszóhoz egy litván megfelelő társul, amely figyelembe veszi a szó hosszát és szótagstruktúráját. A kísérleti vizsgálat mintáját 25 tipikusan fejlődő óvodásés iskoláskorú gyermek alkotja (4–9 éves kor között). A vizsgálat eredményei feltárták, hogy a nemszavak és szavak ismétlésének pontosságát három tényező határozza meg: 1) szótagstruktúra: a legtöbb hiba a mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó szavak és nemszavak ismétlésekor fordul elő. Ezenkívül a nemszavak ismétlésének pontosságát az is meghatározza, hogy hol fordul elő a mássalhangzó-kapcsolat: több hiba történik a szó közepén mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó szavak ismétlésekor, mint a szó elején mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó szavak esetében. A mássalhangzó-kapcsolat helye nem befolyásolja a szavak ismétlésének pontosságát; 2) szóhossz: minél hosszabb a szó, annál alacsonyabb az ismétlésének pontossága; 3) a vizsgálat résztvevőinek életkora: minél idősebb korcsoportba tartoznak, annál pontosabban ismétlik mind a rövidebb (egy-két szótagú), mind a hosszabb (három-négy szótagú) szavakat és nemszavakat. KEYWORDS: acquisition of phonology, nonword repetition test, syllable structure, natural phonology theory. EgLė KrivicKaitė vytauto Didžiojo universitetas K. Donelaičio g. 58, Lt-44248 Kaunas [email protected] inEta DabašinsKiEnė vytauto Didžiojo universitetas K. Donelaičio g. 58, Lt-44248 Kaunas [email protected]