Kol nebuvo „Palemono“: kompiuteriai, lietuviški rašmenys ir šriftai

BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 PETRAS SKIRMANTAS Lietuvių kalbos institutas AMÍG NEM VOLT PALEMONAS: SZÁMÍTÓGÉPEK, LITVÁN BETŰKÉSZLETEK ÉS BETŰTÍPUSOK LÉNYEGES SZAVAK: különleges írásjelek, kódolás, kódlap, ASCII, ANSI, Unicode, a szöveg hangsúlyozása, fonetikus átírás. A litván számítógépes betűtípusokról szóló beszélgetés újra és újra megújul: igyekeznek tisztázni, hogy hányféle, milyen és milyen célra szánt betűtípus létezik, milyen esetekben van rájuk szükség, milyen széles körben terjedtek el stb. Nemrég ismét alkalom nyílt erről beszélni, amikor a Litván Nyelvi Állami Bizottság és a Litván Nyelvi Intézet megszervezte a Palemonas és más litván betűtípusok: használat és kilátások című vitaszemináriumot. Ezzel az írással szintén megpróbálunk kapcsolódni ahhoz, amiről ott szó esett. A számítógépes betűtípusok házi készítésére vagy, pontosabban fogalmazva, módosítására a gyakorlati szükségletek kényszerítették magukat, ahogy mondani szokás – maga az élet... Az elmúlt évezred utolsó évtizedének első felében, 1990 után, az akkori számítógépek a filológusok, a litván nyelvészek körében is kezdtek megjelenni, és egyre nagyobb számban elterjedni. Először is akkoriban egyre megfizethetőbbé váltak, másodszor pedig sokat közülük külföldről hoztak vagy adományként juttattak el hozzánk, mivel a külföldiek újabb, korszerűbb gépeket szereztek be, a régebbieket pedig nekünk adták, vagy viszonylag olcsón eladták. A számítógépek akkoriban jóval másabbak voltak, mint a maiak, és sokkal szerényebb lehetőségekkel rendelkeztek. De mivel az akkori számítógépekkel többek között írni is lehetett, vagyis ahogy akkoriban kezdtük mondani – szöveget gépelni –, nagyon gyorsan kiszorították a forgalomból az írógépeket. Ennek a kényelme óriási és meghatározó volt: amikor számítógépen írunk vagy írunk át egy szöveget, értelmét veszti az olyan fogalom, mint a piszkozat, mivel a hibajavítások vagy a szerkesztési jellegű módosítások megváltoztatják a javított szövegrészeket, és mind a képernyőn, mind kinyomtatva mindig csak a tisztázat látható. Így hamarosan a filológusok számára, akárcsak a más munkát végző emberek jelentős része számára, a szöveg írása, a szöveg gépelése vált a számítógépen végzett fő munkává. Mivel a számítógépek különféle módokon és gyakran – nem első fiatalságukban – kerültek hozzánk, már kezdetben felmerült a helyes litván nyelvű írás lehetőségének problémája: azt szerettük és kellett elérnünk, hogy mind a képernyőn, mind kinyomtatva láthatók legyenek a jelenlegi PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván írásjegyek és betűtípusok | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 helyesírásunkban használt összes írásjegy, mindenekelőtt a jelenlegi litván ábécé összes betűje (az ą, ę, į, ų, č, š, ž, ė, ū is), továbbá a szövegekben előforduló egyéb írásjelek. Erre nemcsak a filológusoknak vagy a lituanistáknak volt szükségük, hanem mindenkinek, aki számítógépen kívánta írni vagy szerkeszteni a saját szakterületéhez tartozó litván nyelvű szövegeket. De a lehetőségek nem mindig álltak rendelkezésre... Kissé kitérve érdemes emlékeztetni arra, hogy már akkoriban a számítógépek a filológusok számára aplinką patekdavo dažniausiai dvejopi, ir vieni nuo kitų jie gerokai skyrėsi tiek galimybėmis, is kényelmes munkavégzést tettek lehetővé (a vezérlés módját, valamint általában az emberrel való „kommunikáció”, az úgynevezett interfész (angl. interface) jellegét illetően). Egy részüket az Apple cég tervezte és gyártotta, más részüket pedig az International Business Machines (IBM). Már az 1980-as évek közepén az Apple cég által gyártani kezdett Macintosh sorozatú számítógépek (amelyeket az egyik almafajtáról neveztek el), később Mac néven váltak ismertebbé, és kezdettől fogva rendelkeztek egy speciális vezérlőeszközzel – egérrel – és ember–gép grafikus interfésszel (angl. graphic user interface, GUI), amely a számítógépen végzett munkához szükséges szinte mindent átgondolt, strukturált listákba rendezett, amelyeket a képernyőn erre a célra rajzolt grafikus ablakokban jelenített meg. Elég volt az egérrel a lista kívánt pontjára mutatni, és a számítógép „megértette”, mit kell tennie. Az ablakokban a művelet eredménye is látható volt – a feldolgozott szöveges vagy grafikus dokumentum, illetve annak állapota egy-egy művelet elvégzése után. A grafikus interfész alapelvei elterjedtek, és mindmáig érvényben vannak. Ezzel egy időben az IBM cég által gyártani kezdett, hasonló, PC sorozatú (a Personal Computer szókapcsolat rövidítése) számítógépek egy ideig nem rendelkeztek grafikus interfésszel. Vezérlésük valamennyi parancsát billentyűzettel kellett bevinni (begépelni), az emberrel való interfész pedig kizárólag szöveges volt, vagyis mind a bevitt parancsokat, mind a számítógép műveleteinek eredményeit szövegként jelenítették meg a képernyőn, amely jelekből álló, egyforma, szabványos méretű és alakú karakterekből állt, jelekből álló helyőrzőkkel körülhatárolva. A jelmező egy téglalap alakú szabványos mező, amely bizonyos számú, egyforma oszlopokba és sorokba rendezett pontból áll. A billentyűzetet és jelmezőkre felosztott képernyőt együtt szöveges terminálnak nevezik; egy ideig ez volt az IBM PC típusú számítógéppel való információcsere fő eszköze. Ezért az ilyen számítógéppel nehézkes dolgozni: meg kell jegyezni a vezérlőparancsokat, amelyekből jó néhány van, és helyesen, hibák nélkül le kell írni azokat, valamint a hozzájuk szükséges paramétereket (adatokat, hivatkozásokat). Az ember az ilyen számítógéppel úgyszólván levelezik: a képernyőn szabványos szövegként írja le a parancsokat és az adatokat, a számítógép pedig a parancsok profesionalų. Tačiau didžiuma žmonių vis dėlto labiau mėgsta jau minėtą grafinę sąsają, laiko végrehajtásakor kapott eredményeket. A szöveges terminál elvén alapuló ilyen felület egyes PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván írásjelek és betűtípusok | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 operációs rendszerekben még ma is a számítógéppel való információcsere fő módja, és különösen kedvelik, mivel kényelmesebb. Így természetes, hogy fokozatosan az IBM PC típusú számítógépek számára is létrehozták; a Windows találó nevet kapta, amely közvetlenül a felület fő elemére – a grafikus ablakokra – utal. A XX. század utolsó évtizedének közepe táján a Windows önálló operációs rendszerré fejlődött, és ettől kezdve a grafikus felület vált az IBM PC típusú számítógépek és az Filologų aplinkoje, kaip ir daug kur Lietuvoje, labiau plito IBM PC tipo kompiuteriai. ember közötti fő kapcsolattartási felületté. Mindkét típusú – az Apple által gyártott Macintosh, valamint az IBM PC – számítógépek kezelése, általában véve pedig a mindkét típusú számítógéppel végzett munka teljesen hasonlóvá vált, noha lényeges „belső” különbségek továbbra is maradtak. Hozzáférhetőbbek, olcsóbbak, mondhatni demokratikusabbak voltak; könnyen lehetett rájuk különféle eredetű szoftvereket telepíteni, mindenekelőtt a szükséges alkalmazásokat, köztük akár házilag készítetteket, saját magunk által létrehozottakat vagy ismerős programozóknál megrendelteket is. A ritkább, eredeti, az IBM cég által gyártott PC típusú számítógépek mellett gyorsan terjedni kezdtek a Délkelet-ázsiai országokban gyártott, illetve az onnan származó alkatrészekből itt, Litvániában összeszerelt analógok is, amelyeket IBM PC-vel kompatibilis számítógépeknek kezdtek nevezni... Megjegyzendő, hogy Macintosh-utánzatok lényegében nem voltak. Az elsősorban IBM PC-ket és azokkal kompatibilis számítógépeket használó filológusoknak ritkán adódtak nagyobb problémáik a szabályos, standard litván helyesírással kapcsolatban. Még az operációs rendszer, a DOS (angl. Disk Operating System) által vezérelt akkori PC típusú számítógépekben is, amelyekkel szöveges terminálon keresztül cseréltek információt, már meglehetősen pontosan meghatározott kódolási sémákat alkalmaztak a képernyőn karakterhelyeken megjelenített írásjelekhez; ezeket kódlapoknak vagy kódtábláknak (angl. code page, CP) nevezték. Több is volt belőlük, és nemcsak az angol nyelvű ábécé betűihez, hanem néhány más ország írásrendszerében használt jelekhez is kódokat rendeltek. Az operációs rendszerrel együtt számítógépes betűtípusokat (angl. fonts) is terjesztettek – ezek az operációs rendszerbe integrált szoftverkomponensek, amelyek lehetővé teszik a jelek látható, az emberi szem számára érzékelhető grafikai képekként való megjelenítését. Erre képes eszközből kettő van: a képernyő és a nyomtató. Problémásabb, és a számítógéppel való ötletesebb összehangolást igénylő eszköz volt az akkori nyomtató: sok minden függött működési módjától, típusától, gyártójától és így tovább. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy e két eszköz csak a számítógép vezérlésével végzi el a munkáját, a szükséges alapvető információt pedig a számítógép a számítógépes betűtípusokból nyeri. Savaime suprantama, taisyklinga lietuviška rašyba nebuvo svarbiausias firmos Microsoft, a szoftvereket az IBM PC-vel kompatibilis számítógépekhez (és jelenleg is számos mai számítógéphez) fejlesztő vállalatot foglalkoztató kérdés. Másfelől azonban jelenlegi helyesírásunk alapja – a litván ábécé – sem eredeti, sem különösebben egyedi, betűinek többsége savo rašyboje vartoja ne tik lietuviai, bet ir kitos tautos. Tikrai lietuviškų, niekieno daugiau bent PETRAS SKIRMANTAS. Kol nebuvo Palemono: kompiuteriai, lietuviški rašmenys ir šriftai | 4 közös, őket doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 már Európában gyakorlatilag nem használt betűk közül valószínűleg csak az ė, į és ų maradtak. Az ą és ę betűket a lengyelek, a č, š és ž betűket a csehek, az ū betűt pedig a lettek használják írásukban. Mindazonáltal kilenc betűt – ą, ę, į, ų, č, š, ž, ū, ė – gyakran elkülönítenek a litván ábécé többi betűjétől. És joggal – mindegyik kettős, két elemű, két összetevőből áll: az alapbetűből (a, e, i, u, c, s, z) és az alul vagy felül hozzáadott segédjelből – farkasfogból, madárkából, vonásból vagy pontból. Az összes többi abėcėlės raidės – a, b, c, d, e, f, g, h, i, y, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, z – yra viengubos, jas sudaro 23 betűnknek csak egy eleme van (ezt az állítást legfeljebb a kis i és j esetében lehetne megkérdőjelezni, amelyeknek felül pontjuk van, de érdemes megjegyezni, hogy a nagy I-nek és J-nek nincs pontja, míg az ė-nek és az Ė-nek egyaránt van, tehát e betűpárok különböznek). Azt is meg kell jegyezni, hogy az egyszerű betűk sokkal „nemzetközibbek” a kettősöknél: számos európai ország írásrendszerében használják őket, és mind a 23 szerepel az angol ábécében. Különösen fontos, hogy ez a két betűcsoport a számítógépes írásjelek kódolási sémáinak kialakításakor különböző kódcsoportokba került. Ábécénk egyszerű betűi, mivel egyben az angol ábécé betűi is, először kaptak kódokat, mégpedig olyanokat, amelyek később már nem változtak, és mindmáig állandóak maradtak. Ezek az úgynevezett szabványos karakterkészletbe kerültek (angl. sandard character set), amelyet egy régi, a hatvanas években kialakult szabvány, az ASCII (angl. American Standard Code for Information Interchange) szabályoz. Eszerint a jelek kódolására 0-tól 127-ig terjedő egész számokat használnak, ezek közül az írásjelek (betűk, számjegyek, elválasztók) kódjai a 32-től 126-ig terjedő kódok. Ez a kódolási séma (néha egyszerűen kódolásnak nevezik) még a „kis” számítógépek megjelenése előtt alakult ki, különféle távközlési eszközökhöz tervezték, a számítógépek pedig megjelenésükkor egyszerűen átvették és kisajátították. A számítógépek számának növekedésével és elterjedésével azonban a szabványos (ASCII) készletben található jelek már nem bizonyultak elegendőnek, mivel nem tartalmazta az összes olyan írásjelet, amelyre nemcsak angol, hanem más nyelveken írt szövegek esetében is szükség van. A számítógépes írás növekvő igényei miatt a jelek kódolására több egész számot kezdtek használni – 0-tól 255-ig, mivel a számítógépek belső felépítése ezt lehetővé tette. Az ASCII által szabályozott első 128 (0-tól 127-ig terjedő) kód változatlan maradt, de további 128 kód (a 128-tól 255-ig terjedő számok) jelent meg, amelyekkel a szabványos készletbe nem tartozó más jeleket lehetett kódolni. Az ilyen megnövelt kódhalmazt (kódtartományt) az angolul beszélők gyakran Extended ASCII-ként írják le, ez azonban nem az ASCII (a szabvány vagy az általa szabályozott kódolási séma) kiegészítése vagy kibővítése – hanem a kódhalmaz kibővítése oly módon, hogy az változatlanul magában foglalja az ASCII kódolási sémát, és egyúttal 128 további kódot biztosítson más szükséges jelek számára, amelyek kódolását az ASCII nem szabályozza. Így alakult ki a 256 kód elosztási modellje, amely a teljes kódhalmazt két egyenlő méretű részhalmazra osztja – az ASCII által szabályozott és a 0-tól 127-ig terjedő kódokat magában foglaló állandó részhalmazra, valamint a 128-tól PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván betűk és betűtípusok | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 255. Ezt a modellt éppen az angol Extended ASCII megnevezés jelölné. Rögzített szabad kódalhalmaza pedig megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a modell alapján számos különböző kódolási séma jöjjön létre, amelyeket – amint már említettük – kódlapoknak vagy kódtábláknak neveznek, és a legkülönfélébb jelölésekkel jelölnek. Mindegyikük állandó kódalhalmaza, állandó része azonos volt, és egybeesett az ASCII-val, a szabad rész kódjainak a jelekhez való hozzárendelése azonban nagyon változatos volt, attól függően, hogy milyen jel rinkiniui kodlapis būdavo sudaromas. A folyamatosan bővülő kódlap-változatosságban olyan kódlapok is megjelentek, amelyek szabad részében a litván ábécé összetett (kettős) betűi is kódolva voltak, gyakrabban – közülük csak azok, amelyekre nem csupán a mi helyesírásunkhoz van szükség. Olyan kódlapok is létrejöttek, amelyek a litván ábécé valamennyi betűjéhez kódokat rendeltek; ehhez a mi számítástechnikai szakembereink is hozzájárultak. Ezzel együtt létrejöttek az e kódlapoknak megfelelő számítógépes betűtípusok is, amelyek lehetővé tették, hogy a megadott kódokkal kódolt írásjelek a számítógépen ténylegesen használhatók legyenek. Zavar és bizonytalanság is akadt: az elmúlt évtized első felében már több, a DOS operációs rendszerhez készült kódlap is létezett a litván ábécé valamennyi betűjével – számuk 770-től 774-ig terjedt, majd csatlakozott hozzájuk a 775, 776, 777 és 778. A litván betűk kódjai e kódlapok némelyikén megegyeztek, másokon pedig különböztek. Ahogy szaporodtak az e kódlapokon kódolt jeleket megjelenítő számítógépes betűtípusok, szükség volt eligazodásra és körültekintésre. Még össze kellett kapcsolni ábécénk e kilenc kettős betűjének – amelyeket nemegyszer sajátos vagy specifikusan litván betűknek neveznek – változó kódjait a billentyűzettel, illetve annak megfelelő billentyűivel (az egyes, a szabványos ASCII-jelkészlet által lefedett betűk kódjainak a billentyűzettel való összekapcsolása érthető okokból soha nem okozott semmilyen problémát). Másrészt viszont mindez lehetőséget teremtett arra, hogy még a DOS operációs rendszer által vezérelt számítógépeken is helyesen lehessen litvánul írni. Az IBM PC típusú számítógépekhez készült Windows grafikus felület, amely a DOS kiegészítőjéből hamarosan önálló operációs rendszerré vált (az első ilyen a Windows 95 lett), alapjaiban változtatta meg mind a karakterek képernyőn való megjelenítését, mind a számítógépes betűtípusok, mind pedig általában a számítógépes írás helyzetét. Eltűntek a karakterhelyek, megszilárdultak a másfajta, új típusú, vektorosnak nevezett betűtípusok, amelyek a vektorgrafika eszközeivel hozzák létre a karakterek látható képét – a karakterek körvonalait Bézier-görbékkel jelölve ki. Szaporodtak a tintasugaras és lézernyomtatók, amelyekkel ezeket a körvonalakat papíron nagyon pontosan, a legapróbb grafikai részletekkel együtt lehet visszaadni. Ezért a számítógéppel előkészített és ilyen nyomtatóval kinyomtatott szövegek és dokumentumok hasonlóvá váltak a nyomdákban nyomtatott dokumentumokhoz. Jó néhány új típusú betűtípus a Windows grafikus környezetével együtt terjedt el; annak szerves részét képezték, ugyanakkor szükség esetén lehetőség volt a „rendszerbeli” betűtípus-készletet más, külön megvásárolt betűtípusokkal kiegészíteni. PETRAS SKIRMANTAS. Kol nebuvo Palemono: kompiuteriai, lietuviški rašmenys ir šriftai | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A karakterek kódolása szintén kezdett megszilárdulni. A helyi kódlapok sokfélesége ellenére egyre fontosabbá váltak az egyetemes nemzetközi kódolási szabványok. Kettőt érdemes leginkább megemlíteni: a több, fokozatosan kidolgozott részből álló ISO/IEC 8859-et és az ISO/IEC 10646-ot. Az előbbi meghatározta, miként kódolják kódlapokon – amelyek egyenként 256 kódot tartalmaznak – az európai írásrendszerek többségéhez szükséges karaktereket, az utóbbi pedig sokszorosára növelte azon egész számok halmazát, amelyek karakterkódok lehetnek – ez kétmilliárdnál is nagyobb lett! Ennek nagy része továbbra is kihasználatlan; az egész halmaz kódjaival egyelőre mindössze közel 140 ezer karakter van kódolva... Ezzel párhuzamosan egy másik, nem nemzetközi karakterkódolási szabvány is létrejött – a Unicode. Ez szintén a karakterkódok halmazának bővítését szolgálta. Az alapvonalait 1988-ban dolgozták ki, 1991 elején megalakult az Unicode Konzorcium, ősszel pedig megjelent a Unicode-szabvány első kötete, amely szerint a karakterkódok 65536 egész szám lehetnek – 0-tól 65535-ig. Nem sokkal később az ISO/IEC 10646 és a Unicode szabvány kidolgozói megállapodtak abban, hogy összehangoltan dolgoznak, így a két szabványt összehangolták (és továbbra is összehangolják), szinkronizálják, és a velük végzett karakterkódolás azóta teljesen azonossá vált, bár mindkét szabvány rendeltetése és funkciói sajátosak maradtak. Különböző okok és bizonyos követelmények miatt a ténylegesen használható kódok száma, amelyet általában kódterületnek neveznek, jelentősen csökkent, és jelenleg valamivel több mint 1,1 millió; ezek közül a karakterekhez már, amint említettük, mintegy 140 ezer, vagyis körülbelül 12,5 százaléknyi kódot rendeltek hozzá. A két szabvány metszetét általában unikódnak nevezik. Az elnevezés indokolt, és arra utaló erőfeszítéseket fejez ki, hogy egységesítsék a számítógépekben használt bármilyen karakter kódolását, és azt az egész világon egységessé tegyék. Az említett karakterkódolási szabványok univerzálisak, az információtechnológia szükségleteire irányulnak – nem kizárólag IBM PC típusú számítógépekhez vagy azok grafikus felületéhez készültek. A különböző típusú és rendeltetésű számítógépekhez, valamint a különféle operációs rendszerekhez készülő számítógépes betűtípusok kidolgozásakor azonban igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben követni az e szabványok által meghatározott karakterkódolást, mert ez hasznos: az egységes karakterkódolás biztosítja, hogy az írott, írásjelekkel közvetített információ pontosan legyen továbbítható, fogadható és visszaállítható, függetlenül attól, hogy milyen hardvert vagy szoftvert használnak. A Windows grafikus felületét létrehozó, fejlesztő és savus kodlapius, aprėpiančius po 256 ženklų kodus. Jie gavo savitus pavadinimus, bet vienas terjesztő Microsoft szoftvergyártó a vele együtt terjesztett vektoros betűkészletekhez olyan kódlapokat használt, amelyek csak a szabad kódalhalmaz, vagyis a 128-tól 255-ig terjedő kódok karakterekhez rendelése tekintetében különböztek egymástól és a DOS kódlapjaitól; a Windows PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván írásjelek és betűtípusok | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 olyan gyorsan fejlődött, hogy egy idő után, képletesen szólva, elnyelte a DOS operációs rendszert, és maga is operációs rendszerré vált. Az ASCII által szabályozott állandó alhalmaz szintén változatlan maradt (egyébként változatlan maradt az ISO/IEC 8859 valamennyi részében és a Unicode-ban is). A Windows első verzióival kezdték használni a 1252-es számmal jelölt kódlapot (code page 1252). Később rövidítve CP-1252-nek és Windows-1252-nek, valamint egyszerűen Latin 1-nek is nevezték. Ezután egyre több kódlap jelent meg, és ezzel együtt nőtt az általuk kódolt, latin és más ábécéken alapuló karakterek száma is. Annak hangsúlyozására, hogy ezek nem DOS-, hanem Windows-környezethez készült kódlapok, néha ANSI-kódlapoknak nevezik őket, mivel közülük az első, a CP-1252 eredeti változata az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet (American National Standards Institute, ANSI) által kidolgozott kódlaptervezet kezdeti változatán alapult. Ez a tervezet később az ISO/IEC 8859-1 kódlappá fejlődött, az ANSI elnevezés azonban ennek ellenére meghonosodott a Microsoft munkaterminológiájában, és a Windows-kódlapok gyűjtőnevévé vált. Hozzáteendő, hogy a DOS operációs rendszerhez készült kódlapoknak szintén volt közös, gyűjtőnevük – OEM. A kódlapok – amint azt már nemegyszer említettük – olyan karakterkódolási sémák, amelyek meghatározzák, hogy melyik karakterhez milyen kódot – 255-nél nem nagyobb egész számot – kell hozzárendelni. A kód – a karakter digitális azonosítója a számítógépes rendszerben, felismerésének konvencionális jele – csaknem ugyanaz, mint egy rádióállomás hívójele vagy egy litván állampolgár személyi száma. Az angol nyelvű számítástechnikai szakirodalomban a kódot ma találó, szerencsésen megalkotott szóval codepointnak (néha code point formában) szokás nevezni, ezzel jelezve, hogy a kódhalmaz egy pontjáról, a halmaz egyik számáról van szó. Mindazonáltal hangsúlyozandó, hogy a kód nem valamiféle, a karakter immanens, annak „belsejében” rejlő attribútuma – a karakterhez szabadon választják ki és rendelik hozzá, bizonyos megállapodás alapján. Ezért ugyanaz a karakter, ha különböző kódlapokba és (vagy) különböző kódolási szabványokba kerül, elvileg különböző kódokat kaphat, jóllehet ez nem kívánatos és kerülendő. A kódokra nemcsak azért van szükség, hogy a karaktereket számítógépes betűtípusokban kódolják, hanem elsősorban azért, hogy az írásjelekkel kifejezett információ összehangoltan keringhessen a számítógépes rendszeren belül, hogy a számítógép különböző, információt küldő és fogadó szoftveres, illetve hardveres komponensei változatlanul őrizzék meg azt, ne torzítsák el, ne alakítsák véletlenszerű jelek áramlásává, azaz információs zajjá, entrópiává. Kai kompiuteriai patobulėjo ir atsirado galimybė kodams naudoti daug kartų už 255 nagyobb egész számokat, a kódlapok jelentősége kissé elhalványult. A Unicode-ban, a kódteret jelentősen kibővítő szabványban a kódlap fogalmát már nem használják, másfajta, a karakterek rendeltetéséhez és használatához kapcsolódó karaktercsoportokat különböztetnek meg, ezeket dažniau vadinamos blokais. Tačiau Microsoft nuosekliai laikosi vadinamojo suderinamumo iš szkripteknek nevezik, a kódteret pedig alulról felfelé történő felosztás (néha – a történeti kompatibilitás) elve szerint alakítják: arra törekednek, hogy az új, modern Windows-verziók által vezérelt számítógépeken ugyanúgy működhessenek a régi, korábban használt programok is. Ezért a PETRAS SKIRMANTAS. A Palemonas előtt: számítógépek, litván írásjelek és betűtípusok | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Windows jelenlegi verziói kétféle karakterkódolást támogatnak: az újszerű, Unicode-kompatibilis, valamint a korábban létrehozott ANSI-kódlapoknak megfelelő régi kódolást. Az említett, a számítógép belsejében zajló információáramlást a rendszertárakban található Windows API (API – az angol Application Programming Interface rövidítése) programfüggvény-készlete vezérli, és a karakterekkel, valamint azok sorozataival való munkára szolgáló számos függvényének két változata van: az A változat az ANSI-kódokkal kódolt karakterekhez, a W (angl. wide) változat pedig a Unicode-kódokkal rendelkező karakterekhez és azok sorozataihoz készült. Mivel a különböző kódlapokon egy karakterhez rendelt ANSI-kódok és a Unicode által hozzárendelt kód közötti megfeleltetés egyértelmű, nem nehéz az egyik kódtípust „mindkét irányban” egy másikra átalakítani – csupán azt kell tudni, melyik ANSI-kódlappal történik az átalakítás. A karaktereket szükség esetén ANSI-kódokká kódolják át a rendszer bizonyos belső sajátosságai, valamint a még mindig előforduló régi alkalmazások miatt, amelyek nem ismerik fel a 255-nél nagyobb kódokat. A modern, szövegekhez készült alkalmazások általában hosszú (angl. wide) kódokkal kódolt karakterekkel dolgoznak. A Unicode-alapú karakterkódolás ma már norma. A szabályos litván helyesírásról a vektoros betűtípusok megszilárdulásával gondoskodtak. Ez szintén számítástechnikusaink érdeme. Az az időszak, amikor az írógépeket kiszorító számítógépek egyre nagyobb számban kezdtek megjelenni filológusaink íróasztalain, nagyjából egybeesett a grafikus felület Windows első verzióinak megszilárdulásának időszakával. Igaz, ez a felület normálisan és hasznosan csak újabb számítógépeken működhetett, amelyek legalább Intel 80386 processzorral, valamint VGA szabványú videoadapterrel (videokártyával) és képernyővel rendelkeztek, de az akkoriban filológusok által beszerzett számítógépek korántsem mindegyike volt ilyen. A Windows-verziók változásával a számítógép hardverével (az úgynevezett technikai felszereléssel) szembeni követelmények folyamatosan növekedtek, vagy pontosabban fordítva: a hardver lehetőségeinek bővülésével megteremtődtek az előfeltételek a grafikus felületű Windows új, továbbfejlesztett Windows 3.11, ir jau būta vektorinių šriftų su visomis lietuviškomis raidėmis. Pirmiausia čia verzióinak megjelenéséhez. A szóban forgó időszakban már terjedni kezdett a Windows 3.1-es változata, valamivel később pedig említést érdemel a Fotonija által készített TimesLT betűtípus, amely igen elterjedt volt, és a litvánok sokáig használták. Betűinek rajzolata a rendkívül népszerű ir TimesLT. Ženklai šiuose šriftuose jau buvo koduojami pagal Lietuvos ir Latvijos kompiuterininkų tuomet kurtą bendrą kodlapį užmojo kupinu pavadinimu BalticRIM, atseit Times betűcsaládot utánozta. Hamarosan megjelentek a TimesLT más betűcsaládokat utánzó tuomet veikusios ir informacijos technologijos reikalus kuravusios Ryšių ir informatikos betűrajzolattal rendelkező megfelelői is, amelyek szintén ugyanúgy kódolták a litván betűket, mint a Baltijos apvadas vagy a Baltijos žiedas... Szép volt természetesen az is, hogy ebben váratlanul visszatükröződött a minisztérium rövidítése. Ennek a kódlapnak az ANSI-részében összpontosultak PETRAS SKIRMANTAS. A Palemonas előtt: számítógépek, litván betűk és betűtípusok | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a Baltikumot körülvevő országok többségének írásához szükséges, ám az ASCII-részébe be nem férő karakterek. Kétségtelenül köztük volt a mi kilenc sajátos, kettős betűnk is. A Windows-95 PE-változatától kezdve (PE – az angol Pan European kifejezésből) a Microsoft ezt a kódlapot ténylegesen a balti országok számára készült Windows-1257 kódlapként ismerte el (Windows Baltic, CP1257, CP1257 BalticRIM stb. néven). Ebben a litván betűket és a balti országok valamennyi írásjelét ugyanazokkal a kódokkal kódolják, amelyek Litvániában már meghonosodtak a TimesLT és az ezt a kódolást követő más betűtípusok révén. Így alakult ki és szilárdult meg a Baltijos žiedas néven, asszociációkat keltő jelkészlet, amely további két kódlapba került: az akkor még használt DOS operációs rendszer számára készült 775-be, majd később, 1998-ban, az ISO/IEC 8859 nemzetközi szabvány tizenharmadik részébe (ISO/IEC 8859-13:1998 Information technology – 8-bit single-byte coded graphic character sets – Part 13: Latin alphabet No. 7), amelyet nem hivatalosan gyakran szintén BalticRIM, Baltic RIM vagy Baltic Rim néven említenek. A jelgyűjtemény azonos, a kódolás pedig – az idézőjelek és az aposztróf kódjait kivéve – lényegében csak a Windows-1257 és az ISO/IEC 8859-13 esetében egyezik; a jelek OEM 775 kódlappal történő kódolása jelentősen eltér. A vektoros számítógépes betűtípusok alapvetően megváltoztatták a számítógépen készített szöveges dokumentumok megjelenését. Ezek kezdtek nagyon különbözni a géppel átírt dokumentumoktól, vagyis a gépiratoktól, és egyre inkább hasonlítani kezdtek a nyomdákban a poligráfia eszközeivel nyomtatott kiadványokra. A betűk alakjának kialakításához felhasznált vektoros számítógépes grafika lehetővé tette, hogy szükség, elképzelés vagy kívánság szerint széles tartományban változtassák a betűk méretét (fokozatát) anélkül, hogy körvonalaik a legkevésbé is deformálódnának; továbbá megfelelő vektorosbetűtípus-készlet birtokában lehetővé vált bármilyen méretű betűk vastagságának (az őket formáló vonalak szélességének) változtatása, a kívánt betűk dőlt betűs megjelenítése, valamint a betűk vagy soraik közötti távolságok módosítása. A számítógépen készített dokumentumok kifejező, nyomdai jellegű megjelenése megtetszett és megfelelt az embereknek, a filológusoknak is, ezért számítógépes írásuk fő eszközévé szinte azonnal, és mindmáig a Microsoft által forgalmazott Microsoft Office alkalmazáscsomag egyik összetevője, a szövegek készítésére szolgáló Microsoft Word program vált, mivel ez viszonylag könnyen lehetővé teszi a vektoros betűtípusok említett lehetőségeinek gyakorlati felhasználását. Még ma is akadnak filológusok, akiket nem sikerül meggyőzni arról, hogy a jų profesinės veiklos dalis, praktinius poreikius. Rašytojui, žurnalistui, literatūros kritikui, kino teszteket nemcsak a Word programmal lehet megírni, és hogy bizonyos esetekben ésszerűbb lenne más szoftvereszközökkel elkészíteni őket. A vasérv – Worddel sikerül a legszebben... A számítógépes betűtípusok litván betűi, és ezzel együtt a litván szöveg helyes, a jelenlegi helyesírási normák megsértése nélküli írásának lehetősége kielégítette és mindmáig kielégíti az írásos anyagokat készítő intézmények többségét és sok embert, akik számára az írás a forgatókönyvíró vagy hasonló foglalkozású személy lehetőségeinek része, gyakran pedig fő eleme is; ez gyakran elegendő, többre mintha nincs is szükség. A filológusok, különösen a nyelvészek azonban írásos munkáikban nemcsak a litván ábécé szokásos betűit használják, hanem sokféle egyéb jelet, mindenféle írásjelet is, időnként PETRAS SKIRMANTAS. A Palemonas előtt: számítógépek, litván betűk és betűtípusok | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A Fontra hosszabb időre, csaknem egy évtizedre – 2004–2005-ig – meghonosodott, aztán kezdte kiszorítani a modern, alapjaiban más Palemonas. Az előző évezred vége és az új kezdete táján a fonetikus írással, átírási jelekkel nyomtatott könyvek száma jelentősen megnőtt, egymás után kezdték kiadni őket, és ebben alighanem a Fontrának is szerepe lehetett. Egyébként A. Girdenis professzor nagyon kedvelte a Fontrát, a fonetikus írás sikeres eszközének tartotta, amely leginkább az átírt nyelvjárási szövegek nyomtatására alkalmas; azt szerette volna, hogy az általa előkészített szövegeket éppen ezzel nyomtassák ki. A Palemonast A. Girdenis nem kedvelte... Ezért a professzor által szerkesztett nyelvjárási szövegek második, 2008-ban megjelent könyve, a Žemaičių dzūkai Fontrával jelent meg, noha akkoriban már sok helyen a Palemonas váltotta fel. Csak a harmadik žemaitiai szöveggyűjteményt, az Észak-Žemaitija Skuodasi zónáját, amelyet már a professzor halála (†2011) után adtak ki, tanítványai konvertálták át Palemonasra... 2013-ban nyomtatták ki. A lingvisztikai munkákhoz szükséges speciális jeleket megjelenítő betűkészletek harmadik, pontosan ugyanúgy összeállított és az előző kettőhöz hasonlóan IndoBalt névre keresztelt együttese az indoeurópaista, baltisztikai, valamint történeti grammatikai művekben előforduló sajátos írásjegyek és szimbólumok számára készült. Jelentősen megkönnyítette a Kalbotyra és a Baltistika szövegeinek előkészítését, és más nyelvészeti munkák kiadásakor is használták. A három említett betűkészlet – LT-Times, Fontra és IndoBalt – birtokában a nyelvészeti munkákhoz szükséges speciális jelek hiányát a Vilniusi Egyetem Filológiai Karán többé nem érezték, annál is inkább, mivel szükség esetén könnyen készíthető segéd-betűkészlet, még egy Varia... A Filológiai Kar akkoriban szinte egyáltalán nem publikált írásbeli örökséget, ezzel lényegében a Litván Nyelv Intézete foglalkozott, így az örökség sajátos írásjegyeivel kapcsolatos problémák is az ő vállaira nehezedtek. Ezeket hasonló módon oldották meg – a szükséges jeleket tartalmazó betűkészletek elkészítésével. A szükség által ösztönzött „házi” betűkészlet-készítési gyakorlat, amely a még nem oly régi szovjet idők rendkívül népszerű „csináld magad” jelszavára emlékeztetett, viszonylag sikeresen tette lehetővé a számítógépek elterjedése által kiváltott nyomdatechnikai változásokból fakadó, a nyelvészeti szakirodalom előkészítésével és kiadásával kapcsolatos kihívások kezelését. Lehetővé vált szinte bármilyen poligráfiai összetettségű nyelvészeti mű előkészítése és kiadása. Azonban kezdtek kirajzolódni a hátrányok is: egyre több házi készítésű betűtípus született, nőtt a speciális jelek összlétszáma, a jelek elkezdtek megkettőződni, ismétlődni... Az egyre bővülő betűtípusés jelállomány áttekintése és kezelése mind nehezebbé vált. Lassult a szövegek begépelése: a billentyűzet billentyűi már sehogy sem voltak elegendők az összes jelhez, gyakran kellett az egyre vastagodó jeltáblázat-mappában turkálni valamilyen furcsább írásjegyet keresve... Különösen problémásak voltak azok a szövegek, amelyekben házi készítésű „speciális rendeltetésű” betűtípusokat használtak, amikor egyik számítógépről a másikra vitték, illetve továbbították őket. Hiszen szükség volt arra, hogy a számítógépre telepítve legyen az összes, az átvett PETRAS SKIRMANTAS. Kol nebuvo Palemono: kompiuteriai, lietuviški rašmenys ir šriftai | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 szövegben felhasznált betűtípus. Valójában ez azt jelentette, hogy az elkészített vagy készülő szöveget, a számítógépes dokumentum fájlját, az abban felhasznált betűtípusok készletével együtt kellett elküldeni, és ez nem volt jó: ki akarna a számítógépére néhány, olykor akár egy tucatnyi ismeretlen eredetű és minőségű, nem hitelesített betűtípust telepíteni csupán azért, hogy egy-egy dokumentumot helyesen el tudjon olvasni? Közben a számítógépes kapcsolatok is bővültek, az internet egyre funkcionálisabbá és könnyebben hozzáférhetővé vált, megjelentek mind adathordozón terjesztett, mind pedig internetre szánt elektronikus szótárak, valamivel később pedig – elektronikus könyvek. A nyomtatott kiadványként megjelenő hagyományos publikációk mellett kezdtek megjelenni elektronikus változatok is. Ebben az irányban kezdtek elmozdulni a nyelvészeti kiadványok is. A hagyományos kiadáshoz teljesen megfelelő, házilag készített, speciális, szabad „tabuk nélküli” kódolású betűtípusok is nagy és rendkívül nehezen leküzdhető akadállyá kezdtek válni. A szövegekkel való munkára szolgáló szoftverek is változásokon mentek keresztül. A legnépszerűbb és a filológusok számára leginkább megszokott íróeszköz, a Microsoft Word a nyolcadik, közismertebb nevén Word 97-es verziójától kezdve lehetővé tette a 255-nél jóval több jelet tartalmazó számítógépes betűtípusok használatát: ezekben – ahogyan azt az akkorra már megszilárdult és tekintélyre szert tett Unicode előirányozta – több száz, sőt több ezer jel is lehetett. A házilag készített, leírt készletek betűtípusai ilyenek nem voltak, de a nagy betűtípusok megnyíló perspektívája vonzónak tűnt. Hiszen egy ilyen betűtípusban elférhetett volna a filológusok munkájához szükséges valamennyi speciális jel! Maradt volna hely az egyes ábécék egyszerű, hagyományos betűi és változataik számára is, hiszen egy ilyen formátumú betűtípusba – bár ez sem korlátlan – több mint 65,5 ezer különböző jel helyezhető el. Ezt a perspektívát még reálisabbá tette az Adobe cég által az ezredforduló táján kiadott új kiadványszerkesztő program, az InDesign, amely szintén támogatta a Unicode-alapú karakterkódolást és az ezen alapuló betűtípusokat (a korábban használt Adobe PageMaker kiadványszerkesztő program valamennyi verziója – az utolsó, hetedik kiadás kivételével, amely már az InDesign megjelenése után látott napvilágot, és hamar feledésbe merült – csak az ANSI típusú kódokat ismerte el). Az összes, a nyelvészethez szükséges jelet tartalmazó egyetlen betűtípus gondolatát az is előmozdította, hogy a számítógéppel átírt nyelvjárási szövegeket nemcsak könyvekben kezdték kiadni, hanem számítógépes adattárakban és adatbázisokban is gyűjteni: a fonetikus átírás jeleit tartalmazó betűtípusok sokasága és változatossága kezdett zűrzavarrá válni, a jelek kódolásának szabadsága pedig, hogy egyenesen fogalmazzunk, káoszhoz vezetett. Ez természetesen korlátozta a jelkészletek fejlesztésének lehetőségeit, és kétségeket ébresztett funkcionalitásukkal, valamint hasznosságukkal kapcsolatban. Röviden: szükség volt egy új, többfunkciós, azaz nyomtatáshoz, internethez és adatbázisokhoz egyaránt használható betűtípusra. buvo jaučiamas visur. A Litván Nyelvi Állami Bizottság kezdeményezte egy ilyen betűtípus létrehozását. 2002 őszén az általa összehívott munkacsoport az új betűtípus megalkotására tartotta első munkamegbeszélését. 2006 őszén pedig, az Infobalt 2006 kiállításon bemutatták a nyilvánosságnak PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván betűk és betűtípusok | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a befejezett és ellenőrzött, lényegében már 2004 óta könyvkiadáshoz használt új Palemonas betűtípust. A Palemonast létrehozó csoport ezenfelül összeállította és 2005-ben kiadta a Lituanistinis šriftas Palemonas című könyvet, amelynek nagy részét konkrét technikai információk alkotják – az alapbetűk szerint csoportosított jellisták, amelyekben minden jel unikódos neve és kódolása is fel van tüntetve, továbbá a szükséges jel gyors megtalálását segítő ábrák. A Palemonas alighanem az egyetlen ilyen részletesen dokumentált litván számítógépes betűtípus. A Palemonas kidolgozásával párhuzamosan, 2003 körül megjelent egy úttörő alkotás – a Fotonija által létrehozott, azonos formátumú kereskedelmi betűtípus, az Aistika, amelyet nyilvánosan az első litván számítógépes betűtípusként mutattak be. Bár ezen lehet vitatkozni (vajon a korábban ugyancsak a Fotonija által terjesztett TimesLT és TimesLTAccented nem litván betűtípusok voltak?), az Aistika mindenképpen e terület első valóban sikeres alkotása volt: a litván betűket – nemcsak a szokásosakat, hanem a speciálisak jelentős részét is – modern, unikódolású betűtípusként testesítette meg. Az Aistika a Fotonija egyéb termékeihez, az általa terjesztett számítógépes szótárakhoz készült, ugyanakkor lehetővé tette mind a szabványos, mind az ékezetes litván vagy orosz betűkkel való minőségi írást, tartalmazta a görög betűket, számos átírási jelet és más szimbólumokat is. Az Aistika azonban sem tartalmazta a filológiai kiadványokhoz szükséges összes jelet. Ezért a Palemonas az Aistika megjelenése után is szükséges maradt, annál is inkább, mivel ingyenes, szabadon terjeszthető betűtípusként tervezték, és mindmáig az is maradt. Ez a két unikódolású betűtípus kompatibilis egymással, és az összes ékezetes betű kódolása is összehangolt (még azoké is, amelyeknek nincs unikód-kódjuk). Ezért az egyikükkel begépelt egyszerű és ékezetes litván szöveg egyaránt visszaállítható a másikkal anélkül, hogy torzulna. A Palemonas létrehozásával a nyelvészeti és lituanisztikai munkákhoz szükséges speciális írásjelek problémája lényegében megoldódott. Beérkezett: 2019. 12. 15. PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván írásjelek és betűtípusok | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 PALEMONAS ELŐTT: SZÁMÍTÓGÉPEK, LITVÁN GRAFÉMÁK ÉS BETŰTÍPUSOK Összefoglaló The article is an account of the difficulties that had to be overcome in preparing A 20. század utolsó évtizedében – amikor a számítógépes szedés megjelenésével a szedéstechnológiák radikális változásokon mentek keresztül – megjelent, a litván nyelvészettel foglalkozó filológiai kiadványok, amelyek a szabványos litván ábécén túli, különleges grafémákat tartalmaztak. Hangsúlyt kap az IBM PC-kompatibilis számítógépek grafikus felületének, valamint az ahhoz tartozó vektoros betűtípusoknak a jelentősége és az általuk megnyíló lehetőségek. A tárgyalt témák közé tartoznak a encoding schemes current at the time and the situation of the Lithuanian alphabet therein. The karakterek; a tanulmány fő hangsúlya azonban a litván filológiában használt, a szabványos litván ábécé betűin túli különleges nyelvészeti karaktereken, valamint a velük kapcsolatos technikai kihívásokon van. A tárgyalt témák közé tartoznak továbbá az akkoriban házilag készített különleges számítógépes betűtípusok és betűtípus-gyűjtemények, amelyeket a Vilniusi Egyetem Filológiai Karán használtak a Baltistica és a Kalbotyra című folyóiratok, valamint a litván nyelvjárások fonetikusan átírt szövegeit, litván hangsúlyjelöléseket (szótaghangsúlyokat), az úgynevezett „Geruliai” fonetikai ábécét (azaz az úgynevezett koppenhágai transzliterációs és fonetikai átírási sémán alapuló, a litván nyelvjárások kutatásába a neves tudós, Jurgis Gerulis által bevezetett fonetikai átírási rendszert), továbbá az ilyen kiadványokhoz szükséges egyéb, az akkori szabványos számítógépes betűtípusokban nem elérhető karaktereket tartalmazó nyelvészeti könyvek kiadásához. El kell ismerni, hogy e házilag készített betűtípusok felhasználási köre meglehetősen szűk volt, és a nyelvészeti szövegek papíralapú kiadására korlátozódott; ezért ezek a betűtípus-készletek nem jelentettek univerzális információcsere-eszközt, ami a többi, szabványos betűtípushoz képest hátrányosabbá tette őket. A nem univerzális jellegből és a magánúton készített betűtípus-változatok sokasodásából fakadó nehézségeket szintén tárgyaljuk; a kérdés különösen akkor került előtérbe, amikor eljött az ideje a nyelvészeti szövegek internetes közzétételének, valamint rendezhető és kereshető adatbázisokba szervezésének. E nehézségek és az ezekből fakadó új követelmények jelentik a fő okát egy modern, univerzális számítógépes betűkészlet létrehozásának, amelynek magában kell foglalnia a nyelvészeti szövegekhez szükséges összes grafémát, különösen azokét, amelyek Litván nyelvészet. PETRAS SKIRMANTAS. Palemonas előtt: számítógépek, litván betűk és betűtípusok | 20 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.09 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 KULCSSZAVAK: betűkészlet, a nyelvészet speciális karakterei, kódolás, karakterkészlet, kódlap, kódolási szabványok, ASCII, ANSI, Unicode, ékezetjelölés az írásban, fonetikus átírás PETRAS SKIRMANTAS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]