Veiksmažodžio formų vartojamumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą

BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Daiva Šveikauskienė Lietuvių kalbos institutas VEIKSMAŽODŽIO FORMŲ VARTOJAMUMAS, IŠRYŠKĖJĘS KURIANT A LITVÁN NYELV NYELVTANÁNAK INFORMÁCIÓS RENDSZERE KULCSSZAVAK: nyelvtan, morfológia, paradigmák, a szavak ragozott alakjai, szemantika. ANNOTÁCIÓ A ragozható szófajoknak paradigmáik vannak. A Litván nyelv nyelvtanának információs rendszerét (LIGIS) létrehozva megfigyelték, hogy a paradigmákban felsorolt ragozott alakok közül nem mindegyik használható. A tanulmány azokat az eseteket tárgyalja, amikor bizonyos szavak egyes ragozott alakjai nem használhatók. Három ilyen alaktípust, valamint azon szavak csoportjait mutatja be, amelyekre a kivételekkel tarkított ragozás jellemző. Megadja az okokat, amelyek miatt nem használt alakok jönnek létre. ABSZTRAKT Minden ragozható szófajnak megvannak a maga paradigmái. A Litván Nyelvtani Információs Rendszer (LIGIS) létrehozása során észrevettük, hogy elméletileg nem minden lehetséges ragozott alak használható a gyakorlatban. A cikk a litván nyelv igei paradigmáinak egyes eseteit tárgyalja, nevezetesen azt, amikor a ragozott alakok bizonyos része nem használható. Három használhatatlan alak esetét mutatjuk be, és mindegyik esetben megindokoljuk azon szócsoportok lefedését, amelyek kivételként ilyen ragozást mutatnak. BEVEZETÉS Iki XXI a. pradžios visi klausimai, susiję su gramatika, buvo analizuojami iš žmogaus kaip kalbos vartotojo pozicijų, t. y. aprašomi tik tie aspektai, kurie aktualūs žmogui, ir net nem esik szó olyan dolgokról, amelyek az emberek számára „magától értetődők“. Az utóbbi időben, amikor a nyelvi jelenségeket számítógépesíteni kezdték, olyan problémák merülnek fel, amelyeket a nyelv egyszerű használói általában észre sem vesznek. Ezekkel azonban a DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszere | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 számítógépes nyelvészet szakemberei szembesülnek, amikor számítógépes nyelvfeldolgozási feladatokat végeznek. Azt is el kell mondani, hogy a nyelv számítógépes feldolgozásakor a informacijos nepakanka, nes ten pateikiami tik bendriausieji lietuvių kalbos dėsningumai. Panašių teiginių galima rasti ir kitų mokslininkų darbuose, pvz.: „Tačiau žmonėms skirti nyomtatott szótárakban és nyelvtanokban található szótári adatok nehezen alkalmazhatók nyelvfeldolgozó programok létrehozására“ (Rimkutė, Kovalevskaitė 2008: 3). Hogy a szótárakban kompiuteriu, pastebėta ir tekstyno anotavimo metu Vytauto Didžiojo universiteto bemutatott információ nem elegendő a nyelvnek a Számítógépes Nyelvészeti Központban történő feldolgozásához. A mai litván nyelv szöveggyűjteményének (a továbbiakban – DLKT) morfológiai annotálásakor az egyéb adatok (nem, szám, eset, idő, személy, fokozat stb.) mellett a szó kezdő alakját (lemmáját) is megadják. A szótárakban „leggyakrabban csak az alapszavakat adják meg“ (Rimkutė 2006: 38), vagyis nem minden származékszó szerepel bennük, ezért a litván nyelv szavainak jelentős része kimarad belőlük, és ha csak a szótári adatokat felhasználó szoftvert készítenek, a szöveggyűjtemény számos szava felismeretlen marad. A morfológiai kategóriák grammatikai leírásakor néhány, az adott morfológiai kategóriával rendelkező szó példáját adják meg, az összes olyan litván szót azonban, amelyre az adott morfológiai kategória jellemző, nem sorolják fel. Például a Dabartinėje lietuvių kalbos gramatikoje (a továbbiakban – DLKG) a főnevek nemének meghatározásakor mind a hímnemű, mind a nőnemű szavakból négy-négy példát közölnek (DLKG 2006: 62). A grammatika által nem említett összes többi litván szó nemét az anyanyelvi beszélők számára nem nehéz meghatározni. A számítógép maga semmit sem tud kitalálni vagy eldönteni, minden egyes szó valamennyi grammatikai adatát, így a nemét is, nagyon pontosan meg kell adni számára. A litván nyelv számítógépes feldolgozása során olyan morfológiai jelenséget figyeltek meg, amelynek leírását a publikációkban nem sikerült megtalálni. Ez a paradigmákban megadott ragozott alakok és azok használhatósága közötti eltérés. Ez a probléma csak a számítógépes nyelvfeldolgozás során rajzolódott ki, és a nyelvészek korábban nem vették észre. A paradigma terminus a morfológiában „egy bizonyos szótőváltakozási típus ragjainak rendszere vagy egy adott szó ragos formáinak összessége, amelyet a megfelelő ragozási típus példájaként tartanak számon” (Gaivenis, Keinys 1990: 143) értelemben használatos. Például az igék jelen idejű alakjai a jelen idejű igetőből és a személyragokból képződnek. A jelen idejű igék három paradigma szerint ragozódnak, amelyek három igeragozási osztálynak felelnek meg (DLKG 2006: 337), míg a főnevek egyik, (i)a-val jelölt ragozási osztályát három paradigma alkotja, amelyek egyes esetragok alakjaiban különböznek egymástól (LKE 1999: 462). DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszere | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Tehát a ragozható szófajoknak megvannak a maguk paradigmái. Ebben a tanulmányban csak A probleminiai veiksmažodžių paradigmų atvejai. tanulmány célja az egyes szavak bizonyos alakjainak használatában megmutatkozó hiányosságok megvitatása, amelyeket a Litván nyelv grammatikájának információs rendszere (LIGIS) létrehozása során figyeltek meg. A cél elérése érdekében először áttekintjük a legfontosabb publikációkat, amelyek a grammatikai alakok használatának kérdéseit, valamint a természetes morfológia elméletét tárgyalják, amelyre a további kutatás alapozására teszünk kísérletet; ezt követően bemutatjuk a LIGIS létrehozásának ötletét, az elvégzett munkát és a felmerült problémákat, majd megvizsgáljuk az elméletileg lehetséges alakok használatának hiányát. Kiderült, hogy egyes szavaknak nem minden, a paradigmákban elméletileg megadott alakja lehetséges. Szelekciós módszert alkalmaztak, vagyis a kutatáshoz azokat a problémás eseteket választották ki, amelyek a nyelv számítógépes feldolgozása során váltak nyilvánvalóvá. 1. A SZÓALAKOK HASZNÁLATÁNAK KÉRDÉSEI A PUBLIKÁCIÓKBAN Ebben a fejezetben a litván nyelv grammatikáiban, valamint a nyelvművelési kézikönyvekben a szóalakok használhatóságának kérdéseiről közölt információkat tárgyaljuk, továbbá áttekintünk néhány olyan cikket, amelyekben különböző szempontokból vizsgálják a szóalakok problémáit. Sajnos nem sikerült olyan publikációkat találni, amelyekben a paradigmákban megadott alakok használatára vonatkozó, annak tisztázása céljából végzett kutatásokat írtak volna le, hogy a nyelvben használható-e minden elméletileg létező alak. 1.1. A grammatikákban tárgyalt nem használatos alakok Mind az egykötetes (DLKG 2006), mind a háromkötetes (LKG II 1971) litván nyelvtan tárgyalja bizonyos igealakok használatának eseteit. Mutatóként itt a szemantikai jegy is tekinthető – ezek az úgynevezett személytelen igék. A személytelen igék a cselekvő akaratától független természeti jelenségeket vagy más elemi folyamatokat jelölnek, és csak harmadik személyű alakjaik vannak. A személytelen igék paradigmáját a kijelentő, a feltételes és a közvetett mód harmadik személyű alakjai, a főnévi igenév, a határozói igenevek, továbbá egyes igék és a szenvedő igenevek semleges neme alkotja (DLKG 2006: 315-316). Hasonlóképpen írják az akadémiai nyelvtanban is: „A személytelen igék <...> sem személy, sem szám szerint nem ragozódnak, és alakjuk megegyezik a személyes igék harmadik személyével” (LKG II 1971: 213). A felsorolt szavak DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszere | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 többségének azonban, amelyeket a személytelen igék példáiként mutatnak be, a mondatban nincs alanya. A nyelvtanban említett személytelen igék némelyike tautologikus alannyal is használható: beasmeniškumas yra labai sąlygiškas, t. y. beasmeniai jie būna tik tam tikrame kontekste, kai eső esik, havazik a hó stb. Emellett az ének szövegében a felszólító mód alakjaira vonatkozó állítás sem teljesen pontos, vö. Lyk, lietuti, lyk. Még azokban az esetekben is, amikor az igének nem sakoma: Ar diena dienos, ar naktelė tems. Tada ir teiginiai, kad šių veiksmažodžių lehet alanya, például a reikėti esetében, használatosak a felszólító mód egyes alakjai, például az egyes szám második személyű alak. Különböző szólásokban fordul elő, például a DLKT-ban: Reikėk šitaip atsitikti. Internetes bejegyzések: Dingo. Minden eltűnt. És még szükséged lesz rám. Újra ott megjelenni. Hasonló példák szépirodalmi művekben is találhatók, például: Nekem, Polionija nővérének, egyszer csak ki kellene mondanom valamit arról a kis németről (Aputis 1977: 32). A személytelen igék használatának további tárgyalásakor ez olvasható: Azonban nem minden személytelen igének van teljes („teljes”) paradigmája. Például a pabaiso, pagailo, pagardo igéknek rendszerint csak egyszerű múlt idejű, ritkábban folyamatos múlt idejű alakját használják, a többi alakot pedig a megfelelő jelentésű melléknevek semlegesnemű alakjával (baisu, gardu), illetve a gaila határozószó és a darytis ige szerkezetével helyettesítik, pl. (darosi) baisu, pabaiso, pabaisdavo, pasidarys baisu; (darosi) gaila, pagailo, pagaildavo (pasidarydavo gaila), pasidarys gaila (DLKG 2006: 316). Természetesen lehetséges a konstrukció: darėsi / pasidarė gaila. A pagailo ige és a darėsi / pasidarė gaila konstrukció szinonimikusan használt formák, amelyeknek nagyon hasonló, vagy akár azonos jelentésük van. Ha a paradigmából hiányzó, azaz a nyelvben nem használt bizonyos szóalakokat más szavak kapcsolatai helyettesíthetik, akkor ezeknek a hiányzó alakoknak van értelmük (jelentésük). Ebben a tanulmányban azokat az eseteket igyekszünk leírni, amikor bizonyos szavak egyes alakjai nem lehetségesek, azaz az ilyen alakban használt szavaknak nincs értelmük. A DLKG a melléknévi igenevek semleges nemének tárgyalásakor főként annak használatát (DLKG 2006: 324, 365, 377), illetve az ige összetett alakjainak képzésében való felhasználását tárgyalja (DLKG 2006: 302). Az információt az ige szempontjából adjuk meg: „A tárgyesetet nem vonzó igéknek csak semleges DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv nyelvtani információs rendszere | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 nemű melléknévi igenevekkel vannak összetett szenvedő alakjaik” (DLKG 2006: 320), pl. yra / buvo vaikščiojama / vaikščiota. 1.2. Morfologinių požymių nuspėjamumas Áttekintünk néhány tanulmányt, amelyek azt elemzik, hogy a litván nyelv szavainak bizonyos morfológiai jellemzői mennyire jelezhetők előre az e szavak morfológiai és egyéb jellemzőiről ypatybes. Tos ypatybės gali būti labai skirtingos prigimties, kaip antai semantinės, már rendelkezésre álló információ alapján. Néha még egymással ellentétes állítások is elhangzanak, például hogy a szemantikának van, illetve nincs hatása bizonyos jelenségekre. Kaip morfologinės ypatybės pavyzdį galima paminėti kaitybos klases, pagal kurias A képzett szavak szerkezetének jellemzőiről következtetnek. A Vilniusi Egyetemen végzett kutatás során azt vizsgálták, milyen kapcsolat van az igeképzők és a főnevek ragozási osztályai között. Megvizsgálták a jelenkori litván nyelv szótárának elektronikus változatában (DŽ6e) megtalált összes, ė-ti, y-ti, o-ti, uo-ti képzővel alkotott denominális képzett igét (Pakerys 2011: 273). A főnevek ragozási osztályainak megkülönböztetésére hagyományos jegyet használtak – a többes szám részes esetének végződésében álló magánhangzót, például: (i)a – vyrams, broliams; (i)o – šakoms, galioms stb. A kiválasztott szavak statisztikai elemzése alapján megállapították, hogy a főnévből képzett ige olyan képzővel rendelkezik, amely meglehetősen nagy valószínűséggel előre jelezhető, és az adott főnév ragozási osztályától függ. Például egy (i)a osztályú főnév igei származéka 70,95%-os valószínűséggel (i)uo-ti képzőt fog tartalmazni, egy (i)o osztályú főnév igei származéka pedig 71,53%-os valószínűséggel (i)o-ti képzőt. A következtetések között szerepel az az állítás, hogy a vizsgált toldalékok esetében nem sikerült kimutatni az egyértelműbb szemantikai információ hatását (Pakerys 2011: 286). Egy másik cikkben azt a vizsgálatot ismertetik, „hogy a litván lexémák morfológiai jegyei bizonyos mértékig hogyan jelezhetők előre a szemantikájuk alapján” (Arkadjevas 2008: 2). A litván nyelv azon elsődleges igéit vizsgálták, amelyek töve mássalhangzóra végződik. Mindegyiküket ragozási makroosztályokba sorolták, amelyek közül a legnagyobbak az n/stigék, vagyis azok a szavak, amelyek jelen idejű tövében betétet és -stképzőt tartalmaznak, valamint a j-igék, amelyek jelen és egyszerű múlt idejű tövében palatalizáció megy végbe. Az elvégzett elemzés kimutatta, hogy az n/stigék többsége (248-ból 237) intranzitív, és nem formálisan „szemantikai passzívumokként” írhatók le, vagyis olyan igékként, amelyek az alany akaratától nem függő helyzeteket jelölnek (például azért, mert az alany élettelen tárgy). Elsődleges j-igék DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 leggyakrabban (306-ból 247) egy élő ágens páciensre gyakorolt tudatos hatását jelölik, amely (visszafordíthatatlan) állapotváltozást él át (Arkadjevas 2008: 10). Az összesített adatok a következő helyen találhatók 1. ábra 1. ÁBRA Az igék szemantikája és morfológiai osztályai közötti kapcsolat (Arkadjev 2008: 14 alapján készült). A tárgyalt tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a jige-igékre és az n/st-igékre markáns szemantikai dominanciák jellemzők. 1.3. Normatív kérdések a szóalakok használatával kapcsolatban Számos, a szóalakok használatát tárgyaló publikáció jelenik meg a litván nyelv normálásának kérdéseiről. A Litván Állami Nyelvi Bizottság által közzétett Nyelvi hibák jegyzékében bizonyos szóalakok használatának helyes eseteit javasolják, ez azonban csak egyes szóalakokra vonatkozik.أ}]}时时彩官网?>tagger期特码 (translation_batch) Sorry. We need valid JSON. Let's 1 regenerate. erotikk. :] Need only correct. Például megjelölik, hogy nem használatosak a hímnemű főnevek nőkre, foglalkozásuk, beosztásuk stb. alapján történő jellemzésére szolgáló alakjai: architektas (= architektė) Žilienė; nem használatosak a sorszámnevek és a kelintas névmás hímnemű birtokos esetű alakjai a hónap napjának megjelölésére: Kelinto (= Kelinta) šiandien?, Atostogausiu nuo liepos penkiolikto (= penkioliktos) stb. Azonban az ilyen alakokat nem lehet vartoti tik tam tikrame kontekste, kitais atvejais (architektas Žilinskas, tik iš kelinto karto pavyko nustatyti) jos yra visiškai tinkamos. A Litván nyelv kulturális kézikönyve főiskolák számára című tankönyv azokat az eseteket tárgyalja, amikor ugyanannak a szónak két vagy több elterjedt toldalékváltozata van. Az ilyen toldalékokat párhuzamos toldalékoknak nevezik: A toldalékalakok gyakran taisyklingos, o kitos į bendrinę kalbą ateina iš tarmių, šnekamosios kalbos), 1 párhuzamosak, vagyis két hasonló (egyikük DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszerét | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 ir nors abi leistinos, kalba, siekdama pastovumo, renkasi vieną, labiau http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/didziosios-klaidos/formu-vartojimo elterjedt és kodifikált változat (Griškevičienė és mtsai 2003: 144). Az összes lehetséges, vagyis „Įvairūs variantai, o norminis dažniausiai vienas“ (Griškevičienė ir kt. 2003: 144). Pavyzdžiui, használatos változat felsorolása után ajánlatos egyetlen, normatív változatot használni: normatívnak a főnév esetvégződéseinek következő változatait tekintik: sesuo – su seserimi (de nem su seseria), obelis – prie obels (de nem prie obelies), šuo – be šuns (de nem be šunies, be šunio); a melléknév alanyeseti végződései: smailus, nem pedig smailas kampas, smaili, nem pedig smaila adata; a névmás birtokos esete: pats – paties, de nem pačio (Griškevičienė és mtsai 2003: 144). Mindazonáltal az ebben a tankönyvben említett valamennyi eset lehetséges, és a toldalékok bármely változatával alkotott szavak érthetők. A kreatív iparágak szakának szánt nyelvművelési tankönyv az egyes esetek nem használható eseteit tárgyalja (Vladarskienė 2013: 75-82). Például az alanyeset nem használható meghatározatlan mennyiségű tárgy vagy egy tárgy részének kifejezésére: Amikor a vélemények nagyon eltérnek, viták (=vita) törnek ki; A szabályok megsértése miatt balesetek (=baleset) történnek. A birtokos eset használata nem ajánlott, amikor az elvont dolog nincs részekre bontva: A szervezetek imázsa döntő hatással (=döntő hatást) van azokra a vállalatokra, amelyek hosszabb távú gazdasági sikert szeretnének elérni. Az eszközhatározói esetet helytelennek tartják a kettős esetvonzat kifejezésére: A sport segít az embernek egészségessé és élénkké (=egészségessé és élénkké) válni. A nem ajánlott helyhatározói eset helyett néha még olyan szókapcsolat használatát is javasolják, amelyben a javítandó szó már nem szerepel: Az infláció és a szezonalitás hatására (=Az infláció és a szezonalitás miatt) torzulnak az éves mutatók. A részes eset nem használható a cselekvés tárgyának kifejezésére az „atitikti” és „neatitikti” szavakkal: A jármű márkája, típusa és tömege megfelel a kérelemben megadottaknak (= a kérelemben megadottakat). Hasonlóképpen a dokumentumtípusok megnevezésében nem a részes esetet kell főnévi igenévvel használni, hanem a tárgyesetet főnévi igenévvel: engedély építési munkák elvégzésére (= építési munkák elvégzésére). E megjegyzések mellett azonban a részes eset helyes használatának esetei is szerepelnek: A kapott adatok nem elegendők a döntés meghozatalához. Így kijelenthető, hogy az vartojimas daiktavardžio linksnių pozicijoje. Vardininko: Bet neįmanomas (=neįmanoma) ebben a tankönyvben lehetetlenként vagy nem ajánlottként megjelölt szóalakok is csak DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 8 bizonyos szövegkörnyezetben válnak azzá. Más esetekben teljesen helyesnek tekintendők. A Lietuvių kalbos kultūra című monográfia a melléknévi igenév semlegesnemű alakjait tárgyalja: mums reikalingesnis (= reikalingiau) nei duona; tárgyeset: Literatūros kūryboje dalyvauja ir doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 nyelvi intuíció: išgirsti negirdimą (= negirdima), pasakyti nepasakytą (= nepasakyta). A birtokos esetet egy melléknévi igenév semlegesnemű alakjával alkotott szintaktikai szerkezettel javasolják helyettesíteni: Az elmondottból (=abból, amit elmondtak) világos, hogy a kommunikáció tartalma lényegében megegyezik az oktatás és nevelés tartalmával; A vers szépsége gyakran az ismert, hallott és váratlan (=annak, ami ismert, hallott és váratlan) metszéspontjában tárul fel. Ugyanígy javasolják helyettesíteni az eszközhatározói esetet is, pl. Munkánkban azonban nem lehet megelégedni az elérttel (=azzal, amit elértek), valamint a helyhatározói esetet, pl. A szépség váratlan visszhangja a régi, elfeledettben (=abban, ami régi, elfeledett) mintha életre keltené azt (Paulauskienė 2001: 139-145). Ezzel együtt megemlítik a formaképzés lehetetlen eseteit is: a személytelen igékből nem lehet ragozható, cselekvő értelmű melléknévi igeneveket képezni, belőlük csak ragozhatatlan, állítmányként szereplő alakok képezhetők (Paulauskienė 2001: 221), pl. pasnigę. Az Állami Nyelvhasználati Normázási és Terjesztési Program végrehajtása során a litván nyelv 2 grammatikai formái használatának sajátosságait vizsgálták. Nagy figyelmet fordítottak a szám kategóriájára, mivel problémák merülnek fel az elvont főnevek számával kapcsolatban . Elmondható, hogy „a számformák használata és normázása csak a főnevek számára releváns” (Paulauskienė 2001: 146). A litván nyelv grammatikáiban megállapították, hogy az elvont főneveknek csak egyes számú alakjaik lehetnek, és szám szerint nem változnak (LKG I 1965: 175; DLKG 2006: 62). A nyelvi tanácsok leírják azokat a kivételes eseteket, amikor az elvont főnevek konkretizálódnak, és többes számuk használható, pl.: Az embert különféle félelmek keríthetik hatalmukba (KP G1 2002: 20); ez a cselekvések megnevezéseire is jellemző, pl.: Két teljesen különböző gondolkodásmód találkozott egymással (Bučienė 2017: 50). Nem sikerült azonban olyan publikációkat találni, amelyek az igék egyes vagy többes számú használatát, különösen a nem lehetséges eseteket elemeznék. Bizonyos formák helyes használatának eseteit a Nyelvi tanácsok javasolják, és a Bendrinė kalba folyóirat szinte minden számában tárgyalják a formák helyességének kérdéseit. A vizsgált témához talán legközelebb álló, megtalálható forrás Jonas Jablonskis megjegyzése az 1925-ben kiadott Rygiškių Jonas Lietuvių kalbos vadovėlis című tankönyvében: „A melléknevi igenevekről Tačiau jie irgi neapima visos paradigmos vartojamumo. http://www.vlkk.lt/programos/paraiskos/valstybines-kalbos-vartojimo-norminimo-ir-sklaidos-programa mindenütt és nem minden igéből képezhetők” (Jablonskis 1925: 61). Itt azonban azt az esetet tárgyaljuk, „būsimas, siųsimas, vesimas“ <…> čia netenka kalbėti: jie retas tėra kalbos dalykas, jie ne 2 amikor egy adott igető mellett nem létezik az igenév valamennyi formája. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszere | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 1.4. A természetes morfológia alkalmazása A természetes morfológia szempontjából a balti nyelveket csak e század elején kezdték vizsgálni. Az első évtizedben a lett nyelv főnévi rendszerét vizsgálták (Rosinas 2005), később ezt a módszert a litván nyelv igéire alkalmazták (Pakalniškienė, Šarkytė 2012). A természetes morfológia egyik vizsgált kérdése az, hogy mi tekinthető normálisnak egy adott nyelv rendszerében (Dressler 2019). Egy morfológiai jelenséget akkor tekintenek természetesnek, ha elterjedt a nyelvben, és 3 annak változása során nem változik (Mayerthaler 1981: 2). Nem minden morfológiai jelenség egyformán elterjedt, például a képzők gyakrabban fordulnak elő, mint az előképzők. Egy nyelvnek egyáltalán nem kell előképzőkkel rendelkeznie (pl. a töröknek), de ha legalább egyféle affixa van, akkor az képző (Crocco Galeas 2001: 8). Az ebben az irányban végzett további kutatások arra a következtetésre vezettek, hogy a képzők és az előképzők elterjedtebbek, mint a betoldások (Wurzel 2001: 27) A szuppletivizmus szintén ritka, ennélfogva a szóalkotásban természetellenes is 4 (Dressler 1985: 97). A litván nyelvben nagyon kevés szuppletív forma van: esu – buvau; én – engem és mások 5 A litván nyelv igeidőinek vizsgálata során arra a következtetésre jutottak, hogy „[A] természetes morfológia szempontjából a litván nyelv tőigéinek múlt idejű alakjai alapalakoknak, jelen idejű alakjai pedig származékos alakoknak tekintendők“ (Pakalniškienė, Šarkytė 2012: 155). Érvként azt a tényt hozzák fel, hogy „[A]z infixumos és -sta tövű igék jelen idejű alakjai szerkezetileg összetettebbek a múlt idejű töveknél, ezért szinkrón szempontból származékos alakoknak tekintendők“ (Pakalniškienė, Šarkytė 2012: 155). A természetes morfológia szempontjából „a ragozási szabályok olyan morfológiai műveletek, amelyekkel a morfológiai kategóriákat formálisan kódolják a szóban“ (Mayerthaler 1981: 8). 3 „<…> ami egy adott nyelv potenciális rendszerében normális“ (Dressler 2019). 4 „<...> ist dann externe Flexion natürlicher als interne Flexion, und Präund Suffixe sind natürlicher als Infixum“ (Wurzel 2001: 27). 5 „<...> a suppletio a legtermészetellenesebb“ (Dressler 1985: 97). DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszere | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 3.2. Az egyszeri múlt idő hiánya Egy újabb eset, amikor lehetetlen szóalakok vannak, szintén a szemantikával kapcsolatos. A tebeelőtaggal rendelkező igék folyamatos cselekvést jelentenek (Arkadiev 2010: 21), ezért 8 ezzel az előtaggal nem lehetnek perfektív igék. A litván nyelv grammatikájának leírásakor rámutatnak arra, hogy „az ige aspektusellentéteinek alakja szabálytalan”, és „az aspektus szempontjából különböző idők alakjai állíthatók szembe egymással – a jelen idő folyamatos aspektusjelentéssel bír, míg a múlt és a jövő idő perfektív <…>, vö. „: Eljön a komor este (Nėris) és Eljött a várva várt napfogyatkozás órája (Vienuolis)” (Judžentis 2012: 157-158). A citátumban állítottak alapján az ateis szó perfektív igének tekintendő, a tebeateis azonban már a cselekvés folytatódását jelzi, és a folyamatos aspektushoz sorolható (Tudta, hogy fia levelei e történés után is ugyanúgy továbbra is meg fognak érkezni.). A litván nyelv kultúrájában szintén tárgyalják az igék aspektusát: „<...> a folyamatos aspektusú igék előtag nélküliek, míg a perfektív aspektusú igék előtaggal állnak. Ha az előtag csupán a megfelelő irányban végbemenő cselekvés eredményét jelöli, akkor a képzési kapcsolat révén összetartozó szavak annyira közel állnak egymáshoz, mintha ugyanazon szó alakjai lennének: a) tenni–megtenni; írni–megírni; hasogatni–szétaprítani; fehéredni–kifehéredni, kifehéredni, elfehéredni; elsüllyedni–elsüllyedni, elmerülni; eltűnni–eltűnni; b) kimenni ...-ból/-ből – kimenni; bemenni ...-ba/-be – bemenni; elmenni ...-tól/-től – elmenni; átfutni ...- átfutni; elfutni ... mellett – elfutni stb.” (Paulauskienė 2001: 211) A továbbiakban megállapítja, hogy az aspektust az ige ideje is meghatározhatja: „<...> a litván nyelv jelen ideje lehetővé teszi, hogy egyes igék prefixummal ellátott formáit folyamatos jelentésben is használják: a mozgást jelentő igék: ateina, atplaukia, atvažiuoja, išvažiuoja, parvažiuoja választ adnak a folyamatos aspektus kérdésére: mit csinál most? <...> Ám elegendő a jelent múlt időre változtatni, és az ige befejezett, eredményes cselekvést jelöl: atėjo, atplaukė, atvažiavo, išvažiavo, parvažiavo.” (Paulauskienė 2001: 213) 8 „<...> a teés bekombinációja <…> ezt a szekvenciát csak folyamatos formaként lehet értelmezni <...>” (Arkadiev 2010: 21). DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Azt még hozzá lehetne tenni, hogy nemcsak a jelen, hanem a múlt gyakorisági idejének formái is folyamatos aspektusúak, mivel az ismétlődő cselekvés folytatódik: ateidavo, atplaukdavo, atvažiuodavo, išvažiuodavo, parvažiuodavo. Mindazonáltal nincs leírva olyan megfigyelés, hogy egyes prefixumok a befejezett aspektusú igéket folyamatos aspektusú igékké változtathatják. Ha a megadott igékhez még a tebeelőtagot is hozzáadjuk, a múlt idő egyszerű alakjai lehetetlenné válnak. Az eseményaspektusú igék ezzel az előtaggal képzett ragozott alakjai irreálisak, például a harmadik személyű *tebeišvažiavo alak. A LIGIS az ilyen igék múlt idő egyszerű alakjait nem közli. Így megfigyelhető az az általános tendencia, hogy az irányt jelölő mozgásigék (néhány nem mozgásige is) az at-, nuelőtaggal, ha még a tebeelőtagot is felveszik, nem rendelkezhetnek múlt idő egyszerű alakokkal, például: atvažiuoti, nuvažiuoti, atbėgti, nubėgti, atskristi, nuskristi, nudažyti stb. A tebeatvažiuoja, tebeatvažiuodavo, tebeatvažiuos szavak lehetségesek a litvánban, a *tebeatvažiavo, *tebenudažė alakok azonban már értelmetlenek. A Kai aš grįžau, jis dar tebedažė lentyną mondat érthető és helyes, mivel a dažė folyamatos aspektusú ige. Az eseményaspektusú alak a nudažė lenne, a *tebenudažė azonban már szokatlanul hangzik; erőltetetten kell gondolkodni azon, mit jelenthetne, és aligha jutna eszünkbe e szó valamiféle jelentése. A tebeés az eseményaspektus kölcsönösen kizárják egymást. 3.3. A szenvedő nemű melléknevek kizárólag semleges neme A szenvedő nemű melléknevek jelentős részét csak semleges nemben használják. ezt a század Neveikiamosios rūšies dalyvių, padarytų iš intranzityvinių veiksmažodžių, galima tik bevardės giminės forma. Bene pirmi pastebėjimai apie vartojamą dalyvių tik bevardę giminę buvo elején írták le, csak kissé másképpen fogalmazták meg, a semleges nemet a melléknév ragozhatatlan alakjának nevezve: „A tárgyatlan igékből csak egyeztethetetlen és ragozhatatlan alak képezhető” (Paulauskienė 2001: 222). a bėgyra 14 310-et, míg a szenvedő nemű Tai matyti ir iš statistinių LIGIS duomenų. Veikiamosios rūšies dalyvių su šaknimi melléknevek csupán 1 772-t tesznek ki. Hasonló véleményt kifejező állítások elméleti munkákban is találhatók: „<...> a szenvedő nemű melléknevek a cselekvő nemű melléknevekből daugiau negu neveikiamosios“ (Paulauskienė 2001: 221). Taigi labai didelė dalis képződnek, vagyis az intranzitív igékből képzetteknek nincs nőnemű és hímnemű alakjuk, valamint esetük. Pl. bėgamas ruožas, prabėgta kur, azonban az *išsibėgiotas szó már nem atkarpa, nubėgti kilometrai gali būti vartojama, taip pat kaip ir vaikų jau buvo išsibėgiota kas DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant A litván nyelv grammatikájának információs rendszere | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 lehetséges. A LIGIS adatbázis összesen 236 szenvedő nemű melléknévi lexémát tartalmaz. Közülük 120-nak csak semleges nemű alakjai lehetnek. Más példák is találhatók más igékkel, amelyek egyelőre még nem kerültek be a LIGIS-be, és amelyeknél csak a szenvedő melléknévi igenév semleges neme lehetséges. Például az augti, blizgėti, nesisupti igékből létrehozható az augta, blizgėta, nesisupta, azonban az *augtas, *augtam, *blizgėtas, *blizgėtame, *nesisuptas, *nesisupto formák már érthetetlenek. KÖVETKEZTETÉSEK A számítógépeknek a nyelvfeldolgozásban való alkalmazásának kezdetét követően új tények váltak ismertté a nyelvekről és azok grammatikájáról, amelyekre korábban nem fordítottak figyelmet, mivel ezek a kérdések az ember mint nyelvhasználó számára nem relevánsak. A litván nyelv grammatikájának számítógépes feldolgozása során megfigyelték, hogy egyes litván szavak nem vehetik fel az elméleti paradigma valamennyi alakját, és ez a lexikai jelentésnek a grammatikai jelentéssel való össze nem egyeztethetősége, illetve logikai ellentmondásuk miatt történik. A csoportos cselekvést jelentő szavak egyes száma nem lehetséges. A teelőtaggal képzett, befejezett aspektusú igéknek nem lehetnek egyszerű múlt idejű alakjaik. Az intranzitív igékből képzett szenvedő melléknévi igenevek többsége csak semlegesnemű alakban állhat. ŠALTINIAI DLKT – Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas. Prieiga internete: http://tekstynas.vdu.lt/tekstynas/menu?page=advanced (žiūrėta 2021-05-25). LIGIS – Lietuvių kalbos gramatikos informacinė sistema. Prieiga internete: http://ligis.lki.lt/ (žiūrėta 2021-05-25). LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas, t. 1–20, 1941–2002 (elektroninis variantas), vyr. red. G. Naktinienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. Prieiga internete: www.lkz.lt (žiūrėta 2021-05-25). DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LITERATŪRA Aputis Juozas 1977: Sugrįžimas vakarėjančiais laukais: Novelės, Vilnius: Vaga. Arkadiev Peter 2010: Notes on the Lithuanian restrictive. – Baltic Linguistics 1, 9-49. Arkadjevas Piotras 2008: Lietuvių kalbos pirminių veiksmažodžių klasių semantika tipologinių duomenų kontekste. – Acta Linguistica Lithuanica 59, 1-27. Bučienė Laimutė 2017: Daiktavardžių skaičiaus kategorijos raiška: normos ir vartosenos sankirta. – Kalba ir kontekstai: mokslo darbai 7 (2), 44-61. Crocco Galeas Grazia 2001: What is Natural Morphology? The State of the Art. - Linguistics Athens 13, 7-33. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas. 5-as patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2006. DŽ6e –Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, vyr. red. S. Keinys. 6-as leid. (elektroninis), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006. Dressler Wolfgang U. 2019: Natural Morphology. - Oxford Research Encyclopedias – Linguistics. Prieiga per internetą: https://oxfordre.com/view/10.1093/acrefore/9780199384655.001.0001/acrefore9780199384655-e-576 (žiūrėta 2021-05-25). Dressler Wolfgang. U. 1985: Suppletion in Word-formation. Historical Semantics, Historical Word-formation, ed. J. Fisiak, 97-112. Gaivenis Kazimieras; Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. Griškevičienė Jolita; Lapkuvienė Cecilija; Navalinskienė Gražina; Šmulkštytė Rima 2003: Lietuvių kalbos kultūros vadovėlis kolegijoms, Vilnius: Homo liber. Jablonskis Jonas 1925: Rygiškių Jono Lietuvių kalbos vadovėlis, Kaunas: „Vaivos“ b-vė. Judžentis Artūras 2012: Lietuvių kalbos gramatinės kategorijos, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. KP 2002: Kalbos patarimai 1: Gramatinės formos ir jų vartojimas, sud. R. Miliūnaitė, teksto aut. R. Miliūnaitė, A. Paulauskienė, vyr. red. A. Pupkis, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 20 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis. LKG 1971: Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis. Mayerthaler Willy 1981: Morphologische Natürlichkeit. / Linguistische Forschungen 28, Wiesbaden: Athenaion. Paikens Peteris; Rituma Laura; Pretkalnina Lauma 2013: Morphological Analysis with Limited Resources: Latvian exaample. Proceedings of the 19th Nordic Conference of Computational Linguistics (NODALIDA 2013). Linköping Electronic Conference Proceedings 85, 267-277. Prieiga per internetą: https://www.researchgate.net/publication/260907832_Morphological_analysis_with_li mited_resources_Latvian_example (žiūrėta 2021-05-25). Pakalniškienė Dalia; Šarkytė Raimonda 2012: Mikalojaus Daukšos raštų intarpiniai ir sta kamieno veiksmažodžiai natūraliosios morfologijos požiūriu. – Res Humanitariae XI, 151172. Pakerys Jurgis 2011: Dabartinės lietuvių kalbos daiktavardinių veiksmažodžių priesagų ir jų pamatinių daiktavardžių kaitybos klasių santykis. – Baltistica, 46, 271-288. Paulauskienė Aldona 2001: Lietuvių kalbos kultūra, Kaunas: Technologija. Rimkutė Erika 2006: Dabartinės lietuvių kalbos gramatinių formų vartosena morfologiškai anotuotame tekstyne. – Lituanistika 66 (2), 34-55. Rimkutė Erika; Kovalevskaitė Jolanta 2008. Tai, kas tinka žmogui, netinka mašininiam vertimui: žodynų problema. - Gimtoji kalba 2, 3-14. Rosinas Albertas 2005: Latvių kalbos daiktavardžio linksniavimo sistema: sinchronija ir diachronija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Šveikauskienė Daiva 2010: Lietuvių kalbos vientisinių sakinių automatinė sintaksinė analizė: daktaro disertacija. Šveikauskienė Daiva 2016: Lietuvių kalbos gramatikos informacinė sistema: I. Morfologija. - Lietuvių kalba 13. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviukalba/article/view/183 (žiūrėta 2021-05-25). Vladarskienė Rasuolė 2013: Kūrybinių industrijų specialybės kalbos kultūra: vadovėlis, Vilnius: Technika. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 21 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Wurzel Wolfgang U. 2001: Flexionsmorphologie und Natürlichkeit: Ein Beitrag zur morphologischen Theoriebildung. Studia Grammatica 21, Berlin: Akademie-Verlag GmbH. Zinkevičius Vytautas 2000: Lemuoklis – morfologinei analizei. - Darbai ir dienos 24, 245– 273. Érkezett 2019 10 22 Priimta 2021 09 06 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Veiksmažodžio formų vartojamaumas, išryškėjęs kuriant Lietuvių kalbos gramatikos informacinę sistemą | 22 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.02 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A LITVÁN NYELVTANI INFORMÁCIÓS RENDSZEREN KIFEJLESZTETT IGEALAKOK HASZNÁLATA Összefoglalás Eddig a grammatikai alakok használatát főként standardizációs vagy diakrón szempontból tárgyalták. A paradigma lefedettségéről vagy teljességéről szóló cikkek keresése nem hozott eredményt. Ugyanezzel a kritikus kérdéssel találkoztunk a Litván Nyelvtani Információs Rendszer létrehozása során is, pontosabban az OTHER FORMS (EGYÉB ALAKOK) fül anyagának előkészítésekor. Kiderül, hogy egyes szavak paradigmái hiányosak, amit nem a litván nyelv morfológiai jellemzői, hanem a szavak jelentése határoz meg, így bizonyos paradigmaalakok lehetetlenné, nem létezővé válnak, és olyan szavak jönnek létre, amelyeket az anyanyelvi beszélő nem ért. Három ilyen előfordulástípust mutatunk be: 1. Egyes számú alakkal nem rendelkező igék: az ilyen igék csoportos cselekvést jelölnek. 2. Olyan igék, amelyek egyszerű múlt idejű alakjai logikátlanok. Ilyen probléma akkor fordul elő, amikor az igék aspektusának jelölője az idő (azaz a jelen idejű alakok folyamatos, az egyszerű múlt idejű alakok pedig befejezett aspektusúak), és az igéhez a folyamatosságot jelölő tebeprefixum kapcsolódik. 3. A tárgyatlan igékből képzett melléknévi igenevek többségének csak semlegesnemű alakjai lehetnek. KULCSSZAVAK: grammatika, morfológia, paradigmák, a szavak ragozott alakjai, szemantika. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]