Regional Studies for the Education of the Future Teachers: The Potential of Southern Kurzeme

LIENE MARKUS-NARVILA Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete IEVA OZOLA Liepājai Egyetem REGIONÁLIS KUTATÁSOK A LEENDŐ TANÁROK KÉPZÉSÉBEN: DÉL-KURZEME POTENCIÁLJA1 KULCSSZAVAK: nyelvészet, regionális kutatások, dialektológia, nyelvjárás, tanárképzés. ÖSSZEFOGLALÓ A cikk a regionális kutatásokban rejlő lehetőségeket vizsgálja a leendő tanárok képzésében, továbbá külön ajánlásokat fogalmaz meg a regionális kutatások felhasználására az integrált tantárgyak tartalmának változatosabbá tételében, a lett oktatási rendszerben megkezdett kompetenciaalapú oktatás keretében. A cikk célja, hogy a dél-kurzemei nyelvészeti kutatások alapján ajánlásokat fogalmazzon meg e kutatások eredményeinek kreatív felhasználására a leendő tanárok képzésében, a transzverzális készségek fejlesztése révén. A cikk feladatai: 1) a Dél-Kurzemében eddig végzett nyelvészeti kutatások potenciáljának értékelése a humán tudományok területén tanító leendő tanárok képzésében; 2) külön példák bemutatásával feltárni a regionális kutatásokban rejlő lehetőségeket az integrált tantárgyak tartalmának változatosabbá tételére az új tanulási modellben. A bevezetés ismerteti a cikk aktualitását, célját, kutatási módszereit és feladatait. A cikk első része, „A dél-kurzemei nyelv kutatása a leendő humán szakos tanárok képzésében” betekintést nyújt a Liepājai Egyetemen folyó regionális kutatásokba, és bemutatja, hogyan lehet felkelteni a leendő tanárok érdeklődését a regionális kutatások iránt. A cikk második része, „A regionális kutatások potenciálja az integrált tantárgyak tartalmának kidolgozásában” külön ajánlásokat ad arra, hogyan építhetők be a regionális kutatások az integrált tantárgyak tartalmába. A cikk végén a legfontosabb következtetések és ajánlások olvashatók. ABSZTRAKT A cikk a regionális tanulmányok jövőbeli tanárok képzésében rejlő lehetőségeit vizsgálja, és külön ajánlásokat fogalmaz meg a regionális tanulmányok felhasználására a kompetenciaalapú oktatás összevont tantárgyai tartalmának diverzifikálása érdekében, amelynek bevezetése megkezdődött a lett oktatási rendszerben. 1 A cikk a „Lett nyelv” állami kutatási program projektjében készült (Nr. VPP-IZM-2018/2-0002). BENDRINĒ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 tantárgyak tartalmának diverzifikálása érdekében, amelynek bevezetése megkezdődött a lett oktatási rendszerben. A cikk célja, hogy a dél-kurzemei nyelvvel kapcsolatos eddigi kutatások értékelése után ajánlásokat fogalmazzon meg e kutatások eredményeinek a tanulók és a jövőbeli tanárok oktatásába való beépítésére, transzverzális készségeik fejlesztése révén. A cikk feladatai: 1) felmérni az eddig végzett dél-kurzemei kutatásokban rejlő lehetőségeket a jövőbeli bölcsészettudományi tanárok képzésében; 2) külön példák bemutatásával feltárni a regionális tanulmányok lehetőségeit az összevont tantárgyak tartalmának diverzifikálásában az új tanulási modellben. A bevezetés ismerteti a cikk aktualitását, célját, kutatási módszereit és feladatait. A cikk első része, „A dél-kurzemei nyelv kutatása a jövőbeli bölcsészettudományi tanárok képzésében”, betekintést nyújt a Liepājai Egyetemen folyó regionális tanulmányokba, és leírja, miként lehet felkelteni a jövőbeli tanárok érdeklődését a regionális tanulmányok iránt. A cikk második része, „A regionális tanulmányok lehetőségei az összevont tantárgyak tartalmának fejlesztésében”, külön ajánlásokat ad a regionális tanulmányoknak az összevont tantárgyak tartalmába való beépítésére. A cikk végén szerepelnek a fő következtetések és ajánlások. BEVEZETÉS A kutatás aktualitását a lett oktatási rendszerben zajló változások, valamint az Állami Oktatási Tartalomközpont által megvalósított „Kompetenciaalapú megközelítés a tantervi tartalomban” projekt határozza meg (PI 2019), amelynek célja „olyan általános iskolai tanterv és tanítási megközelítés kidolgozása, kipróbálása és fokozatos bevezetése Lettországban az óvodáskortól a középiskoláig, amelynek eredményeként a tanulók megszerzik a mai élethez szükséges ismereteket, készségeket és attitűdöket” (lásd PP 2019). A kompetenciaalapú megközelítés elősegíti a tudományterületek integrációját, továbbá a tanulók életkorának megfelelő összetett feladatok megoldását sokféle forrás felhasználásával, csökkentve a tantárgyak elkülönülését. Az új tantervimodellhez igazítják a tanárképzési programokat, ezért 2020-tól a Liepājai Egyetemen (a továbbiakban: LiepU) is megkezdődött a különböző tantárgyakat oktató tanárok képzésére szolgáló új tanulmányi modell kipróbálása. A lett nyelv és irodalom tanárainak képzése is több bölcsészettudományi terület szempontjainak egyetlen tanulmányi kurzusba való integrálását irányozza elő; például a regionális tanulmányok (dialektológia) a „A lett nyelv és irodalom társadalmi és regionális aspektusai” című kurzusba illeszkednek, amelyben fejleszteni kell az egy adott szociolektus vagy regiszter kutatásához szükséges kutatási készségeket, BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 a helyi környezet nyelvhasználóinak társadalmi vagy területi csoporthoz való tartozását feltárva, és érdeklődő hozzáállást kialakítva a különböző nyelvváltozatok iránt. A regionális kutatások oktatási kontextusban való aktualitását az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről szóló Egyezménye is meghatározza: a szellemi kulturális örökséghez tartoznak a szóbeli hagyományok és kifejezési formák is, beleértve a nyelvet mint a szellemi kulturális örökség hordozóját (Konv.NKMS 2003; NKML 2016). Az Egyezménynek megfelelően a szellemi kulturális örökséget nemcsak dokumentálni, kutatni, megőrizni és védeni kell, hanem népszerűsíteni és a következő nemzedékeknek is át kell adni, különösen a formális és nem formális oktatás segítségével. 2021-ig a Dienvidkurzemes régióból mindössze a Rucava hagyományos kulturális tere került be Lettország szellemi kulturális örökségének értékjegyzékébe; ez több területet is képvisel, köztük a nyelvet mint a szellemi kulturális örökség hordozóját (RTK 2018). A regionális identitás kérdéseit a lett közigazgatási-területi reform is napirendre tűzte (a közigazgatási területekről és lakott helyekről szóló törvény 2020. június 23-án lépett hatályba), amely a nagyobb, gazdaságilag erősebb önkormányzati területek kialakítása és határaik kijelölése során vitákat váltott ki a kultúrtörténeti régiók lakossága identitásának megőrzéséről is. Ezzel egy időben Egils Levits, Lettország államelnöke a „Lett történelmi földek törvényének” kidolgozását is kezdeményezte, hangsúlyozva: „Minden lett történelmi földnek megvannak a maga egyedi és eltérő lett sajátosságai, hagyományai, nyelvváltozatai, valamint sajátos kultúrtörténeti környezete. A lett identitás jegyeinek sokfélesége, a lett írásbeliség két hagyománya, a lett történelmi földek kultúrtörténeti környezete és az azok fenntarthatóságát elősegítő, helyi közösségek által fenntartott kulturális terek a lett nemzet közös kincsei, amelyeket állami szinten támogatni és fejleszteni kell” (Levits 2020a). A cikk célja. A Dienvidkurzemes nyelvészeti kutatásaira alapozva ajánlásokat adni a kutatási eredmények kreatív felhasználására a leendő tanárok képzésében, keresztkompetenciáik fejlesztése révén. Összehasonlításképpen egy Bajorországban végzett kutatás, a „MundART WERTvoll. Lebendige Dialekte an Bayerischen Schulen” (2019) [MundART WERTvoll. Élő dialektusok a bajor iskolákban] eredményeit használjuk fel. Ez a kutatás elméleti alapelveket foglal össze, továbbá módszertant dolgoz ki és adaptál a nyelvjárási anyagok kreatív iskolai felhasználására, városi iskolákban is; például olyan tantervi programokban, mint a „Nyelvjárási szókincs”, a „Színház”, az „Irodalom és kreatív írás”, a „Nyelvjárások földrajza” (Dialektgeographie), a „Kreatív alkotás” (Kreatives Gestalten), a „Zene” és a „Kulináris kultúra” (lásd MundART WERTvoll 2019). BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 A cikk feladatai: 1. Felmérni az eddig elvégzett Dienvidkurzemes nyelvészeti kutatásokban rejlő lehetőségeket a leendő bölcsészettudományi tanárok képzésében; 2. Külön példák bemutatásával feltárni a regionális kutatásokban rejlő lehetőségeket a kombinált tantárgyak tartalmának változatosabbá tételében az új tanulási modellben. A cikk a 20. század második feléből és a 21. század elejéről származó Dienvidkurzemes nyelvjárási anyagokat használja fel: 1) A LiepU Kurzemes Humán Tudományok Intézete által Rucavában és Sventājában (2004–2005), Rucavában (2006–2007), Nīcában (2008–2009, 2011), Virgában és Bunkában (2012), Bārtában (2013–2014), valamint Priekule járásban (2018) végzett expedíciók feldolgozott anyagai (tájnyelvi szavak kartotékja, szövegek kéziratai), továbbá a „Mana novada valoda: Lejaskurzeme” (2004), a „Rucavā, tur Paurupē… Etnogrāfija, folklora, valoda” (2007, utánnyomás 2008), valamint a „No Sventājas līdz Ancei: Latviešu izloksnes Rietumkurzemes piekrastē 20. gs. beigās / 21. gs. sākumā” (2008) című kiadványokban közölt Dienvidkurzemes nyelvjárási szövegek; 2) A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézetének (a továbbiakban: LU LaVI) tájnyelvi szavak kartotékja, amelyben Dienvidkurzemes valamennyi nyelvjárása képviselteti magát (több mint 510000 tétel); 3) Az LU LaVI „A lett nyelv dialektusai a 21. században: szociolingvisztikai szempont” című projektjének keretében megjelent „Avoti vēl neizsīkst: Latviešu valodas dialekti 21. gadsimtā” (2016) című kutatás, amely mintegy 70 oldalnyi Bārta és Rucava településről származó szöveget tartalmaz. A 20. század második feléből és a 21. századból származó adatközlők csak részben felelnek meg a hagyományos dialektológia adatközlőjére jellemző ismérveknek. Már az idősebb nemzedék adatközlői esetében sem lehetséges, hogy kizárólag egyetlen községhez (nyelvjáráshoz) tartozzanak: a szülők családja elköltözött vagy áttelepítették (erre különösen hatott a második világháború vége Kurzemében, valamint a kollektivizálás és az önálló tanyákról a faluközpontba költözés), az adatközlő városi középiskolában vagy egyetemen tanult, városban dolgozott stb. Az anyaggyűjtéshez főként szociolingvisztikai módszereket alkalmaztak: kérdőívet és interjút. A Kurzemes Humán Tudományok Intézet 21. századi expedícióin minden községben (nyelvjárásban) kulturális és oktatási dolgozókat, helytörténészeket, valamint folklór- és néprajzi csoportok vezetőit és tagjait is meginterjúvoltak. A kutatás módszerei: 1) Dokumentumelemzés a regionalisztikai kutatások kontextusában. Annak megállapítására, hogy a „Skola 2030” projektben kidolgozott tantárgyfelosztás miként tagolja a tantárgyakat tanulási területekre, valamint hogy milyen alapelvek vonatkoznak a kompetenciaalapú megközelítés lényegére és a tantárgyak közötti kapcsolatokra, elemeztük a projekt honlapján közzétett tananyagot, módszertani útmutatókat és anyagokat. A regionalisztika szerepének megállapításához BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošō skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 a leendő tanárok képzésének új modelljében elemeztük a LiepU ESF 8.2.1.0/18/I/002 számú „A tanulmányi programok széttagoltságának csökkentése a LiepU-ban” projekt „Tanár” szakmai alapképzési programjának anyagait. Azonosítottuk azokat a tartalmi témacsoportokat, amelyeknél a regionalisztikai anyagok felhasználhatók az integrált tantárgyak tartalmának változatosabbá tételére; 2) A nyelvjárási anyagok kvalitatív elemzése. A tananyag tematikus csoportjainak azonosítása után (pl. ruházat, ételek, munkák és munkaeszközök, növény- és állatnevek) a dél-kurzemei nyelvi anyagok gyűjteményeiből (lásd a nyelvi anyagok forrásainak leírását) kiválasztottuk e csoportok szókincsét és nyelvjárási szövegmintáit. 1. A DÉL-KURZEMEI NYELV KUTATÁSA A LEENDŐ HUMÁN TANTÁRGYAKAT OKTATÓ TANÁROK KÉPZÉSÉBEN Valsts pētījumu programmas „Latviešu valoda” (2018–2021) apakšprojektā „Reģionālistika” turpināta Dienvidkurzemes izlokšņu izpēte, kas LiepU sadarbībā ar LU Latviešu valodas institūtu (turpmāk – LU LaVI) norit jau 20 gadu. Tas nebūtu iespējams bez pētnieku (Brigita Bušmane, Benita Laumane, Liene Markus-Narvila, Ieva Ozola u. c.) sadarbības ar studentiem, skolotājiem, bibliotekāriem, Dienvidkurzemes novadpētniekiem un citiem pētniecībā ieinteresētiem entuziastiem. Piem., Baltijas jūras piekrastes izlokšņu tekstu krājumā „No Sventājas līdz Ancei: Latviešu izloksnes Rietumkurzemes piekrastē 20. gs. Beigās / 21. gs. sākumā” (NSLA 2008) publicēto izlokšņu tekstu vākšanā un atšifrēšanā piedalījušies 26 Liepājas studenti. Šādu pētījumu dalībniekiem tas bieži ir personiski nozīmīgs darbs, jo saistās ar dzimtās vietas izloksni kā paša pētījuma dalībnieka lokālās identitātes iezīmi. Blakus zinātniskam devumam šādi pētījumi stiprina katra pētījuma dalībnieka identitāti un pašvērtējumu. Studenti gūst apliecinājumu, ka arī paši ir unikālu zināšanu avots, un tas dod papildu motivāciju studijām. A hallgatóknak először alapvető ismereteket és megértést kell szerezniük a lett nyelv regionális tagolódásáról, és választ kell találniuk az alapvető kérdésekre: „Mi a dialektus, mi a nyelvjárás, miért alakultak ki, léteznek-e még mindig stb.” Vagyis tisztázniuk kell az alapfogalmakat. E kérdések megválaszolásában nemcsak a lett dialektológia akadémiai kutatásai, például Marta Rudzīte „Latviešu BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 dialektoloģija” (1964), „Darbi latviešu dialektoloģijā” (2005), bet arī elektroniskie mācību izdevumi, piem., Latviešu valodas aģentūras izdevumi „Latviešu valodas rokasgrāmata” (VRGr), kurā ir dialektoloģijai veltīta daļa, „E-pupa” – elektroniskā latviešu valodas vārdnīca (sk. E-pupa) u. c. Šo resursu radīšanā piedalījušies nozares pētnieki un docētāji, resursi paredzēti galvenokārt skolēniem un citiem interesentiem, bet raksta autoru akadēmiskā darba pieredze liecina, ka tie noteikti izmantojami topošo skolotāju studijās: lai noskaidrotu un nostiprinātu pamatjēdzienus, pārbaudītu kompetenci, veicot testus un uzdevumus. A terepgyűjtések alapul szolgálnak a nyelvjárások, nyelvjáráscsoportok és dialektusok leírásához, bemutatva fő lexikai, fonetikai, morfológiai, egyelőre ritkábban pedig szintaktikai sajátosságaikat. A hallgatók a terepkutatások során tapasztalt kutatókkal együtt dolgozva elsajátítják az interjúkészítést, a kérdőívezést és a nyelvi anyagok gyűjtésének egyéb módszereit. Sajnos az új lett nyelv és irodalom tanári tanulmányi programban nem szerepel időkeret (kreditpont) a dialektológiai gyakorlat számára; a „A lett nyelv és irodalom társadalmi és regionális aspektusai” című kurzusban is nehéz lesz a terepkutatási gyakorlathoz kapcsolódó feladatokat tervezni az időhiány miatt. A rokon „Lett folklór” kurzusban a gyakorlati feladatok között mindössze egy kis folklóranyag-gyűjtés szerepel. Ezért az újonnan kidolgozott kurzusok tartalmának, valamint az elmélet és a gyakorlat közötti egyensúlynak az értékelésekor meg kell vitatni a gyakorlaton alapuló tanulmányi formák arányának növelését. Amint azt az LVDAf III. térkép mutatja (lásd az 1. ábrát), a közzétett nyelvjárás-leírások és átfogóbb kutatások lefedettsége továbbra sem egyenletes egész Lettországban, ezért ez ösztönzést jelenthet a leendő tanárok számára mind a tanulmányaik alatti saját munkájukhoz, mind pedig ahhoz, hogy későbbi pályájuk során a tanulókat is kutatásra ösztönözzék. A térkép jó dél-kurzemei lefedettsége a LiepU kutatásainak és a hallgatók bevonásának eredménye is, mindazonáltal itt is vannak kevéssé kutatott nyelvjárások; például a litván határ közelében beszélt Dunikai nyelvjárásról sem leírás, sem átfogóbb publikált vagy nem publikált kutatás nem áll rendelkezésre. A 21. században egyre elterjedtebbé vált a szociolingvisztikai módszerek és eljárások alkalmazása; például a LU LaVI dialektológusai megvalósították a „A lett nyelv dialektusai a 21. században: szociolingvisztikai aspektus” című projektet (2013–2016), amely az első átfogóbb, szociolingvisztikai irányultságú kutatás a dialektusok életképességéről Lettországban (lásd Stafecka, Markus-Narvila 2016). A kutatás csak esettanulmányokat tartalmazott: nyelvjárásmintát állítottak össze, amelyben Dél-Kurzeme két nyelvjárással – Bārtával és Rucavával – szerepelt. Nemcsak különböző nemzedékek beszédmintáit gyűjtötték össze, hanem feltárták a lakosság anyanyelvjárásukhoz mint identitásuk jeléhez való viszonyulását is, és megvizsgálták a nyelvjárás használatát a különböző kommunikációs helyzetekben BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 helyzetekben, a nyelvjárás életképességének kapcsolata a gazdasági és kulturális élet központjaival – az iskolával, a kulturális intézményekkel, az egyházzal. Mivel Lettországban a hagyományos nyelvjárási területeken eddig szinte egyáltalán nem vizsgálták a különböző generációk közötti kommunikáció nyelvét, a projektben rögzítették és értelmezték a különböző generációk beszédének eltéréseit. Feltárták a nyelvjárások dinamikáját, megállapítva, hogy a nyelvjárás mely jellegzetességei maradtak fenn valamennyi generáció beszédében, és mennyire ismerik a beszélők azokat a szavakat, amelyeket ezekben a nyelvjárásokban a 20. század közepén, a lett nyelv dialektológiai kérdőíves felmérése során jegyeztek fel (a kérdőívek mintáit lásd Stafecka, Markus-Narvila 2016: 501–510). Litvániában a Litván Nyelvi Intézet végzett ilyen, valamennyi nyelvjárási kutatópontot átfogó szociolingvisztikai vizsgálatot („Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida” [Modern geolingvisztikai kutatások Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információk interaktív terjesztése], 2010–2013): megállapították az erős, gyenge és már megszűnt nyelvjárási kutatópontokat, valamint a regiszterek és a regionális standardok kialakulását (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014). 1. ÁBRA. A nyelvjárások közzétett leírásainak és átfogóbb kutatásainak térképe (LVDAf 2013: III. térkép, 198). A 21. századi dialektológia (geolingvisztika) még sokrétűbb, ezért az új módszerek meghonosodása a lett dialektológiában érdekesebbé tehetné a nyelvjárások megismerését és kutatását a képzési programokban mind azoknak a hallgatóknak, akik beszélnek valamelyik nyelvjárást, mind azoknak, akiknek már nincsenek élő családi kötődéseik a hagyományos nyelvjárásokhoz. Az egyik ilyen módszer a perceptív dialektológia (a 21. században már a litván geolingvisztikában is alkalmazzák, lásd például Aliūkaitė 2020; BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 Brazaitienė 2020). Šī metode paredz dažādu paaudžu valodas paradumu, valodu uztveres, runātāju lingvistiskās attieksmes, izlokšņu subjektīvā vērtējuma noskaidrošanu. Latviešu reģionālistikā ieskatu šai metodoloģijā un lauka pētījuma rezultātos, skaidrojot folkl ingvistikas (folk linguistics) būtību un pētījumu virzienus, sniedz, piem., Sanita Lazdiņa (Martena) rakstā „A kuo tu vari izskaidruot volūdu? Folkl ingvistika jeb nevalodnieku devums valodniecībā (Baltinavas lauka pētījuma piemērs)” (Lazdiņa 2014). Dienvidkurzemē šādi pētījumi pagaidām veikti epizodiski un tikai izlases veidā – daļēji iekļaujoties LU LaVI projektā „Latviešu valodas dialekti 21. gadsimtā: sociolingvistisks aspekts” veiktajās aptaujās. Növekszik azoknak a leendő lett nyelv- és irodalomtanároknak az aránya, akiknek a hagyományos nyelvjárásokhoz (a lett nyelv regionális változataihoz) fűződő kapcsolata minimális vagy egyáltalán nincs. Várható, hogy az urbanizáció következtében az ilyen hallgatók aránya Lettországban, többek között Kurzemében is nőni fog. Ezért egyrészt egyre nagyobb szükség van változatos nyelvjárási anyagokra és kutatásokra: nemcsak hagyományos tudományos cikkekre, monográfiákra, nyelvjárási szótárakra és dialektusatlaszokra, hanem nyelvjárási hangfelvételekre, videókra és olyan képekre is, amelyek a 21. századi hallgatók számára ismeretlen vidéki életet, természeti és egyéb valóságokat illusztrálnak. Egyre fontosabb, hogy a leendő tanárok megértsék a lett klasszikus irodalomban ábrázolt vidéki környezetet, valamint az ennek megnevezésére használt tájszavakat: az irodalmi kurzusok oktatói nem nélkülözhetik a regionális kutatásokat. A tájszavak a kortárs lett irodalmi szövegekben is megjelennek, például Valdis Rūmnieks és Andrejs Migla „Kuršu vikings” (Kur-földi viking) című regényében (Rūmnieks, Migla 1998) a 9. századi Jūrpilīben (a mai Grobiņában) beszélt nyelvet nem utánozzák, a nyugat-kurzemei nyelvi környezetet viszont sokféle kurizmus használata idézi meg (a szöveg megértéséhez jelentésüket ismerni kell), például klanga ‘hullám’, denķts ‘erős, zömök’ stb. A dél-kurzemei szókincs Nora Kalna és Olafs Gūtmanis verseinek, illetve Jēkabs Janševskis „Dzimtene” (Haza) című kultúrtörténeti regényének olvasásával ismerhető meg. Ez utóbbiban olyan, a dél-kurzemei nyelvjárásokra jellemző lexémák szerepelnek, mint antiķi ‘szemöldök’, āzenis ‘délnyugati szél’, gandrs ‘gólya’, gotena ‘üsző, fiatal tehén’, neķielis ‘rossz természetű ember’, skutuls ‘tál’, tīre ‘üres kása’ stb. (bővebben lásd például Bušmane 2004: 73–75; Petre 2018). A németországi Bajorország tartomány iskoláiban megvalósított, a nyelvjárások életképességével foglalkozó projektben arra ösztönözték a tanulókat, hogy hagyományos kreatív tevékenységeket is végezzenek – például nyelvjárásban állítsanak színpadra színdarabot –, továbbá „poetry slamet” és improvizációt hozzanak létre, fejlesszék a nyelvjárási kreatív írást, valamint videoklipeket készítsenek (MundART WERtVoll 2019: 9). E feladatok egyike sem végezhető el, ha a tanulók előzetesen nem ismerkedtek meg a nyelvjárás szókincsével, kiejtési és szövegalkotási sajátosságaival. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 A tájszavak jelentésének tisztázásához mind a leendő tanárok, mind a tanulók különféle szótárakat használnak. Ezt az elektronikus tananyagok is lehetővé teszik, például a „Latviešu valodas rokasgrāmata” (A lett nyelv kézikönyve), amelynek „Dialektoloģija” (Dialektológia) című fejezetében a nyelvjárási szókincs megismerését szolgáló 5. feladat már a tezaurs.lv elektronikus lett szótárra irányítja a figyelmet (lásd 2. ábra). Mivel a feladatban olyan tájszavak szerepelnek, amelyek Lettország egyes régióira jellemző ételeket neveznek meg, amelyeket a tanulók és hallgatók rendszerint nem kóstoltak, a feladat a megadott szótár használata nélkül nem oldható meg. 2. ÁBRA. A „Latviešu valodas rokasgrāmata” „Dialektoloģija” című fejezetének 5. feladata a nyelvjárási szókincs megismerésére (VRGr). A dél-kurzemei nyelvjárások kutatásaiból kiderült, hogy azokban a községekben, ahol néprajzi együttesek, folklór- és hagyományőrző csoportok, valamint gyermek-folklórcsoportok működnek, előadásokhoz vagy turisták szórakoztatására olyan szövegeket (performanszokat) hoznak létre, amelyekben tudatosan halmozzák azokat a nyelvjárási elemeket (kiejtésbeli eltéréseket, szavakat, szóalakokat), amelyeket a mindennapi beszédben már nem hallani, vagy csak szórványosan hallani. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 10 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 az idősebb generáció beszélőitől. Ilyen szövegeket a tanárok is készítenek a tanulók különféle szónokversenyeken való részvételéhez, ezért fontos, hogy a tanár jól ismerje a nyelvjárás jellemzőit, és a nyelvet egységes egészként érzékelje, képes legyen elmagyarázni azt a tanulóknak, túlzások nélkül. Például a nyugalmazott rucavai tanár, Dzintra Skrube így mesél: „Nekem még folklórcsoportom is volt, a Ķuocītis. Gyerekek, iskolás gyerekek. Az összes műsorba, amit készítettünk, mindig igyekeztem beletenni a rucavai beszédet, a rucavai nyelvet” (Stafecka, Markus-Narvila 2016: 197). 2. A REGIONÁLIS TANULMÁNYOK KUTATÁSI POTENCIÁLJA A KOMBINÁLT TANTÁRGYAK TARTALMÁNAK KIDOLGOZÁSÁBAN A regionális tanulmányok kutatása nemcsak a bölcsészettudományok területén fontos, ezért a leendő tanárok képzésébe sokrétűbben is beépíthető. Az új tananyag kidolgozásakor fontos az elmélyült tanulás: „A kompetencia fejlesztése az elmélyült tanuláshoz kapcsolódik – ahhoz a folyamathoz, amely során a tanuló fejleszti az általánosítás képességét, valamint azt, hogy új ismereteit és készségeit ismeretlen helyzetekre (a való élet helyzeteire is) alkalmazza; a tanítás középpontjába az a folyamat kerül, amelynek révén ismeretekre teszünk szert (honnan tudjuk?), nem pedig egy meghatározott mennyiségű tartalom felhalmozása (mit tudunk?)” (MI 2019). Az új tanulási modell szerint „az egyszerű feladatok mellett a tanulók összetett feladatokat is végeznek, amelyek megoldásához nem csupán egyetlen tantárgyi területen, hanem több tantárgy vagy tanulási terület keretében sajátítják el a tananyagot” (MS 2019). Ebben hasznosak a regionális tanulmányok kutatásai, amelyek kapcsolatot teremtenek a tanuló személyes tapasztalatai és a különböző tantárgyak között. Az összegyűjtött tárgynevek és maguknak a tárgyaknak a leírásai kifejezőbben teszik lehetővé a történelmi események és jelenségek magyarázatát, valamint egy adott korszak életmódjának jellemzését. Az eltűnőben lévő vagy már eltűnt tárgyak elnevezései a társadalmi-gazdasági változásokhoz kapcsolódnak: a gazdasági tevékenység változásai által veszélyeztetett tájnyelvi szócsoportok közé tartozik az állattartás, a földművelés és a halászat szókincse, például a lexéma brāģis ‘négy oszlop között fel-le mozgatható kis tető, amellyel a szénakazlat védik a nedvességtől’ (lásd a 3. ábrát), krāģis ‘szénaboglya’ (Apv., LiepU anyag); kūģis ‘kaszanyél (LaVI anyag)’, ķestes ‘szénahordó rudak’, spaile ‘rend’ már nem része az aktív szókincsnek, mivel részben már eltűnt az adott szénagyűjtési mód is (erről lásd még Bušmane, Markus-Narvila 2016: 102). A nyelvjárási feljegyzések gyakran egy-egy tárgyat is részletesebben jellemeznek, például az LVI Tájszókartotékájának adatai BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 11 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 nemcsak nyelvi információkat tartalmaznak, hanem a tárgy meglehetősen pontos külsejét ábrázoló képet, valamint működésének leírását is. 3. ÁBRA. brāģis ‘négy oszlop között fel-le mozgatható kis tető, amellyel a szénakazlat védik a nedvességtől’ (LU LaVI anyag). E lexémák egy részét nemcsak a legidősebb, hanem a középső generáció is ismeri, és passzív szókincsében megőrizte, ha gyermek- vagy fiatalkorában maga is részt vett ilyen munkákban. Például az 1960-as és 1980-as évek között született, Rucavából és Grobiņából származó adatközlők a Hogyan gyűjtötték régebben a szénát, emlékeznek rá? kérdésre válaszolva még ma is meg tudják nevezni ennek a gazdálkodási módnak a jellegzetesebb lexémáit. Rucavában: gurkste – ez az a kötözőanyag, vagyis egy kevés abból a [..], a gabona száraiból vették, és azzal kötötték össze…; akkor még apám kaszált kaszával. aztán már kūģis [volt]. és mit vittek? – ilyen ķestes? [..] ķestes – két lucfenyőléc, ezeket ķestem-nek hívják; de a kūģis az a kis, az a kupac, nem pedig a zārds. A zārds az [az], amibe berakják; Grobiņában: a szénát régebben kראguos rakták kazalba, most már csak bálákban látni. te még krāgi tudnál kazlat rakni? krāgi még én is tudnék rakni – neked a sarkokkal kellett kezdened; emlékszel, hogyan másztunk fel egyszer Uldisszal krāģt a rétre, apa még meg is szidott minket, amiért mindent letapostunk. A társadalmi és állampolgári tanulási területek (társadalomismeret, történelem) pedagógusai számára a tárgyak és elnevezéseik, valamint a helynevek érdekesebbé tehetik a lakosság vándorlási útvonalainak vagy a régió etnikai sokféleségének magyarázatát. A nyelvek és népek közötti kapcsolatok megértésének jelentőségét Egils Levits is hangsúlyozta a „Történelmi lett földekről szóló törvény” tervezetének indoklásában, megjegyezve, hogy „a lettek történelmi földjei hosszan tartó és összetett etnokulturális folyamatok BENDRINĖ KALBA 94 (2021)http://journals.lki.lt/bendrinekalbaISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 12 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 olyan képződmények, amelyek folyamatos fejlődésben vannak. A lett történelmi föld Lettország területének azon része, amelynek őslakos népessége a korai feudalizmus idején meghatározható etnikai egység leszármazottaiból alakult ki, és amely idővel más vidékről érkezőkkel, valamint más etnikumokhoz tartozó emberekkel egészült ki” (Levits 2020b). A mindennapokban használt szavak eredete iránti érdeklődés beszélgetésekhez vezet arról, miért kölcsönözhettek szavakat régebben is, mely etnikumok képviselői telepedtek le egy-egy helyen, és miért történt ez; vagyis elmélyül a lakóhely történetének megértése. Például a kurši etnikum nyomai a Dienvidkurzeme-i háznevekben is megtalálhatók: Kurši Bunkában, Kurša namelis Pērkonében; a zemgalok jelenlétének tanújele a Zemgaļi nevű régi gazdaság Dunikában; a lívek emlékét a Lībieši nevű parasztgazdaság őrzi Rucavában (Laumane 2004: 213–214), a poroszok nyomai pedig a Prūsis háznévben Pērkonében, Purmsātos és Virgában, a Prūši háznévben Dunikában és Gramzdában, a Prūšu grava, Prūsupe helynevekben Gaviezében, valamint az Prūsene nevű embūtei réten stb. találhatók (Laumane 2017: 112). A földrajztanároknak is ismerniük kell a helyneveket, azok gyűjtését és eredetét. A 21. században a Lett Nyelvi Intézet mozdította elő a helynevek iránti érdeklődést azzal, hogy 2017-ben elindította a Helynévgyűjtő akciót (VvTalka 2017). Sanda Rapa, az LU LaVI vezető kutatója elismeri, hogy napjainkra „a helynévgyűjtő expedíciók hagyománya szinte teljesen eltűnt, és kevés az új adat – különösen a térképeken nem szereplő kisebb helynevekről és azok helyi kiejtési formáiról” (VvTalka 2017). Egyelőre nem minden régióban aktívak a helynévgyűjtő akciók résztvevői: Alūksne, Gulbene, Jaunpils és Ogre járás, Riga és Carnikava a leggazdagabb. Ezért a tanárokat és a diákokat oktatni és ösztönözni kell arra, hogy gyűjtsék össze saját régiójuk földrajzi neveit, különösen a mikrotoponimákat, és készítsenek róluk diák-kutatási dolgozatokat. Ez lehetőséget ad a lett nyelv, a történelem és a földrajz tantárgyak összekapcsolására. A régió szókészletének kutatása a technológiai műveltség területén (tervezés és technológia) is felhasználható, például annak összehasonlítására, hogyan változott az idők során a különféle mindennapi munkák elvégzése (munkaeszközök, munkamódszerek). Például a különféle modern elektromos habverők és keverőgépek mellett Kurzemben ma is használatos a mietur(i)s ‘fenyő csúcsából készített keverő-, habverőeszköz’ (LiepU mat.): a diákok elmondhatják, láttak-e ilyet a saját otthonukban vagy nagyszüleik házában, elmagyarázhatják, hogyan kell használni, sőt talán maguk is készíthetnek egyet. Mivel a mieturis gyakran karácsonyfa csúcsából készült, ez alkalmat ad a zöld életmód és az erőforrások fenntarthatóságának aktuális kérdéseiről való beszélgetésre is. A mai közösségi munkakultúráról beszélgetve össze lehet hasonlítani, milyen munkaeszközökkel végezték régebben a mezőgazdasági munkákat, és azt is, hogyan vittek magukkal akkoriban italt vagy ennivalót. Például, BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 13 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 Dienvidkurzemében a szénakaszálásra duidubenis nevű edényt vittek magukkal ‘fából készült edény aludttejes zabkása mezőre viteléhez’ (LaVI mat.). Meg lehet vizsgálni, miért van az edénynek „két feneke”, mekkorának kellene lennie, hogy az aludttejes zabkása minden résztvevőnek elegendő legyen stb. Ezenkívül az etnográfiai tárgy neve a kurši nyelvjárások területén fennmaradt régi balti u (dui ‘kettő’, dubens ‘fenék’) magánhangzót is tartalmazza, ezért annak a tanárnak, aki ezt a megnevezést használja, nemcsak magát a tájszót kell ismernie, hanem a fonetikai sajátosság magyarázatát is. Ősszel, a burgonyaszedő közös munkák során Dienvidkurzemében ķebeklis vagy kašelis nevű eszközt használtak ‘ágas kapát burgonya kiásásához’ (LaVI mat.). A regionális kutatások hasznosak a diákokkal folytatott, az öltözködés történetéről, különösen a régió népviseletéről és annak részleteiről szóló beszélgetésekhez. Az 1990-es évektől, Lettország függetlenségének helyreállításával párhuzamosan, ismét előtérbe került a népviselet készítésének és viselésének hagyománya, ezért újjáéledt a népviselet egyes részeihez kapcsolódó különféle lexémák használata is. Mind a népviselet elemei, mind azok elnevezései ismét aktív szókincsünk részévé váltak (LiepU mat.). A népviselet megismerésére különféle munkaformák alkalmazhatók: egyéni tanulói feladatok, találkozó népviseletkészítő mesterekkel az iskolában, kirándulások kézművesműhelyekbe stb. Nemcsak a ruhadarabok elnevezéseire kell figyelmet fordítani, hanem a viselet hordásának szokásaira, valamint az ezekből fakadó etikai és esztétikai elképzelésekre is. Például egy bārtai adatközlő ezt mondja: általában [a népviselet részeinek megnevezését] a lábakkal kezdik. réges-régen úgynevezett sietavákkal tekerték be. [..] hosszú, hosszú szalag, és akkor betekerték vele a lábat. [..] azt mondták, ha a gazda feleséget keres, mégsem akar olyat, akinek olyan kis lába van, mint a pálcikák [vékony], hogy venne el ilyet. rendesnek kell lennie. és van, amivel átkötik, prievītének hívják. átkötik vele a harisnyát, hogy ne csússzon le. [..] aztán jön az ing, aztán a lindruks, lindraks. [..] aztán ott a mellény... de a nagymama mindig azt mondta, az būrste. aztán [..] a villāne [..] és aztán a mēlene. aztán [..] van egy vászonból szőtt. drābulisnak hívják. [..] aztán ott van, az a lakac. [..] prūsene. Így az olyan szavak, mint a burste, drābulis, lindruks, mēlene, prūsene stb., ismét az aktív szókincs részévé válnak. A régiók hagyományos konyhájának újjáéledése szintén előtérbe állítja a hozzá tartozó szókincset; például Dienvidkurzemében egyre népszerűbb a baltais sviests ‘vajfajta, amelynek készítésekor nem választják külön az írót’, a kuģelis ‘reszelt burgonyából készült rakott étel’, a rieziks, riezis ‘reszelt burgonyából és húsból készült rakott étel’ és más ételek. Az Európai Bizottság 2018. szeptember 5. óta felvette a Rucava-i balto sviestu az Európai Unió oltalom alatt álló földrajzi árujelzőinek nyilvántartásába (RBsviests 2018). BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 14 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 A helyi ételek nevükkel együtt turistacsalogatóként is szolgálnak; például 2011 óta Liepāja éttermei kínálják a Liepājas menciņi nevű ételt (cserépedényben párolt burgonya füstölt tőkehallal és hagymával). Az étel elnevezésekor figyelembe vették, hogy Dél-Kurzemében a hal nevét nem nőnemű alakban (ahogyan az irodalmi nyelvben), hanem hímnemben használják: mencis, menciņš. A bajor iskolákban megvalósított, a dialektus életképességét vizsgáló projekt egyik tematikus csoportja szintén a kulinária (Kulinarik): a program módszertana nemcsak az étel elkészítését és az összetevők nevének elsajátítását írja elő, hanem az azt megelőző kulturális-történeti háttér megismerését is (MundART WERTvoll 2019: 93). A természettudományi területek és a lett nyelv tantárgyainak összekapcsolásakor a nyelvjárási anyagok további kutatásra ösztönözhetnek. A tengerparti régiók helyneveiről, köztük a mikrotoponimákról sok információt tartalmaz Benita Laumane „Zeme, jūra, zvejvietas: Zvejniecības leksika Latvijas piekrastē” (1996) című könyve, amely összegyűjti a halászfalvak és halászhelyek nevét, valamint a parttal, a dűnékkel, a tengerrel, az öblökkel, a sekélyekkel és a tengerfenékkel kapcsolatos, a Balti-tenger és a Rigai-öböl partvidékére jellemző elnevezéseket. Az éghajlatról és annak változásairól beszélve a hivatalos elnevezések mellett hasznos a helyi változatokat is megismerni, például Dél-Kurzemében: bargs ’hideg’, (pērkuons) bruzd, bruzdina ’(a mennydörgés) morog’, perkuonija ’zivatar’ stb. E tematikus csoport szókincsének gazdagításához hasznosak Benita Laumane „Smalki līja zelta lietus: Dabas parādību nosaukumi latviešu valodā” (2005) és „Vēju un vētru grāmata” (2015) című könyvei. A biológiaórákon nemcsak a hivatalos, hanem a helyi növény- és állatnevek is megismerhetők, például a Dél-Kurzeme területére jellemző lexémák: ķemeles ’kömény’, spīla ’nád’, titarene ’cickafark’, bimbals, bimbils ’bögöly’, gandrs ’gólya’, naģe ’béka’. A tanárnak tudnia kell, hogy a térség mely helyi elnevezései tartozhatnak a fiatalabb nemzedék aktív szókincséhez is, és ezért használhatók az órákon. Például egy rucavai lakos így emlékszik: [..] nu runāju tā, kā runāju. un naģe, naģe, naģe. un skuoluotāja vel prasa un vel. un nav vārde, bet naģe. visu laiku naģe. tas man tā palika (Stafecka, Markus-Narvila 2016: 190). E célra jól felhasználhatók a már megjelent anyagok: egyrészt a „Latviešu valodas dialektu atlants” lexikai részének térképei és magyarázatai, amelyek a körtefa, a berkenye, a boróka, a cickafark, az üröm, a réti legyezőfű, a pióca, a gyík, a gólya, a veréb, a bagoly, a juh és mások elnevezéseit tárgyalják, másrészt egyéb kutatások, például Benita Laumane „Zivju nosaukumi latviešu valodā” (1973) és „Jūra latviešu valodā un folklorā: etnolingvistisks aspekts” (2013) című könyvei, amelyek az algák, a borostyán, a kagylóhéjak, a medúzák, a tengerparti növények és más hasonló dolgok elnevezéseit gyűjtik össze és magyarázzák. A bajor tartomány iskoláiban BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 15 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 A megvalósított projekt „Flóra és fauna” tematikus csoportjában emlékezet- és dominójátékokat készítettek a növények és állatok nyelvjárási elnevezéseinek megismerésére (MundART WERTvoll 2019: 89). „Minden lett történelmi föld lakójának joga van ápolni és fejleszteni földje közös identitását és kulturális-történeti környezetét, valamint előmozdítani az ezek megőrzése és a következő nemzedékeknek való átadása iránti közös érdeklődést” (Levits 2020a). A tanárok feladata, hogy különféle utakat teremtsenek ahhoz, hogy a gyermekek és fiatalok megismerjék és megértsék gyökereiket, és kialakítsák identitásukat. A már nyilvánosan hozzáférhető, széles körű nyelvi anyag lehetővé teszi a tananyag elmélyítését, valamint arra ösztönzi a különböző tantárgyak leendő tanárait és a tanulókat, hogy felfedezői és kutatói szellemmel közelítsenek a témához. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A kompetenciaalapú tantervi megközelítés („Skola 2030”) megvalósítására képes tanárok felkészítése érdekében a Liepājai Egyetem 2020 elejétől új képzési modellt vezetett be a különböző tantárgyak – köztük a lett nyelv és irodalom – tanárainak képzésére. Ennek során előtérbe került a regionális kutatások módszereiben és eredményeiben rejlő lehetőség, nemcsak a humán tudományok, hanem más területek, például a természettudományok, a technológia, valamint a társadalmi és állampolgári nevelés oktatásában is. 2. A humán tudományok területén tanító pedagógusok képzésének megújított tartalma előirányozza, hogy kialakítsa és megszilárdítsa a régiók nyelveinek kutatásával kapcsolatos alapfogalmak és alapvető kérdések megértését – a dialektus és a nyelvjárás, kialakulásuk feltételei, dinamikájuk, állandó és változó sajátosságaik. A képzés jelenlegi tartalma azonban nem biztosít kellő teret a terepkutatásban és expedíciókban szerzett tapasztalatoknak, amelyek elmélyíthetnék az elméleti tanulmányok során megszerzett tudást és fejleszthetnék a kutatási készségeket. Ezért szükség van a leendő tanárok képzési tartalmának nyomon követésére és fejlesztésére, hogy optimális egyensúly alakuljon ki elmélet és gyakorlat között. 3. Annak az elvnek az érvényesülésével, hogy a tananyagot több tantárgy vagy tanulási terület keretében is elsajátítják, a regionális kutatások jelentősége is bővül: valamennyi terület leendő tanárainak képzési tartalmát gazdagíthatják, ami Lettországban eddig nem volt elterjedt gyakorlat. A cikk szerzői által kidolgozott példák megerősítik, hogy a regionális kutatók és oktatók együttműködése a természettudományi, technológiai, társadalmi és állampolgári nevelési területek oktatóival elmélyítheti a tantárgyak közötti kapcsolatokat a képzés során, személyesebbé téve azt. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 FORRÁSOK ÉS IRODALOM Aliūkaitė Daiva 2020: The Narrative of A Naïve Estimator or the Spread of Perceptual Dialectology in Lithuanian Dialect Research. – Lithuanian Dialectology Profiles: Problems and Findings, ed. D. Mikulėnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 249–266. Available at: http://lki.lt/wp-content/uploads/2021/01/KIDP6.pdf. DOI doi.org/10.35321/e-pub.8.problems-and-finding. Brazaitienė Laura 2020: Research on Perceptual Dialectology in Lithuania: Subjective Dialectal Variation of Lithuanian Language Area in Relation to Objective Variation. – Lithuanian Dialectology Profiles: Problems and Findings, ed. D. Mikulėnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 267–291. Available at: http://lki.lt/wp-content/uploads/2021/01/KIDP6.pdf. DOI doi.org/10.35321/e-pub.8.problems-and-finding. Bušmane Brigita 2004: Lejaskurzemes izlokšņu bagātības I. Janševska romānā Dzimtene. – Mana novada valoda: Lejaskurzeme, zin. red. B. Laumane. Liepāja, LiePA, 61–80. Bušmane Brigita, Markus-Narvila Liene 2016: Kārļa Mīlenbaha, Jāņa Endzelīna un Edītes Hauzenbergas-Šturmas „Latviešu valodas vārdnīcā” ietvertā Lejaskurzemes leksika mūsdienu kontekstā. Valsts valodas komisijas Raksti, 8. Rīga: Zinātne, 78–109. Pieejams: https://www.president.lv/storage/items/PDF/VVK%208_Latviesu%20valodas%20vardnica.pdf. E-pupa – Elektronikus lett nyelvi szótár „E-pupa”. Elérhető: http://epupa.valoda.lv. Konv.NKMS 2003: Konvencija par nemateriālā kultūras mantojuma saglabāšanu, 2003. Pieejams: https://likumi.lv/ta/lv/lv/starptautiskie-ligumi/id/1533-konvencija-par-nemateriala-kulturas-mantojuma-saglabasanu. Laumane Benita 1973: Zivju nosaukumi latviešu valodā, Rīga: Zinātne. Laumane Benita 1996: Zeme, jūra, zvejvietas: Zvejniecības leksika Latvijas piekrastē, Rīga: Zinātne. Laumane Benita 2004: Uzvārdu un vietvārdu liecības par iedzīvotājiem Lejaskurzemē. – Mana novada valoda: Lejaskurzeme, zin. red. B. Laumane. Liepāja: LiePA, 212–227. Laumane Benita 2005: Smalki līja zelta lietus: Dabās parādību nosaukumi latviešu valodā, Liepāja: LiePA. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošō skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 Laumane Benita 2013: Jūra latviešu valodā un folklorā: etnolingvistiskais aspekts. Liepāja: LiePA. Laumane Benita 2015: Vēju un vētru grāmata: Dabas parādību nosaukumi latviešu valodā, 2. Liepāja: LiePA. Laumane Benita 2017: Bārtas mājvārdi. – Bārtas dzīpari: valoda, kultūra, tradīcijas, ļaudis, atb. red. E. Lāms, A. Helviga. Liepāja: LiepA, 101–173. LaVI mat. – A LU Lett Nyelvi Intézetének délnyugat-kurzemei nyelvjárási anyagai. Lazdiņa Sanita 2014: A kuo tu vari izskaidruot volūdu? Folklvingvistika jeb nevalodnieku devums valodniecībā (Baltinavas lauka pētījuma piemērs). – Baltu Filoloģija 23(2), 51–74. Levits Egils 2020a: Latviešu vēsturisko zemju likums. Pieejams: https://likumi.lv/ta/id/324253-latviesu-vesturisko-zemju-likums. Levits Egils 2020b: Likumprojekta „Vēsturisko zemju likums” anotācija. Pieejams: https://www.president.lv/lv/media/4771/download. LiepU mat. – A Liepājai Egyetem délnyugat-kurzemei nyelvjárási anyagai. LVDA₍f₎ 2013 – A lett nyelv nyelvjárási atlasza. Fonetika, szerk. A. Sarkanis. Riga: LU Lett Nyelvi Intézete. MI 2019: Mācīšanās iedziļinoties. Skola 2030. Pieejams: https://www.skola2030.lv/lv/istenosana/macibu-pieeja/macisanas-iedzilinoties. Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta 2014: XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), Vilnius: Briedis. MS 2019: Mācību saturs. Skola 2030: Pieejams: https://www.skola2030.lv/lv/macibu-saturs/macibu-satura-pilnveide/pilnveides-principi. MundART WERTvoll 2019: MundART WERTvoll. Lebendige Dialekte an Bayerischen Schulen. Handreichung, München: Bayerisches Staatsministerium für Unterricht und Kultus. Available at: https://www.bestellen.bayern.de/application/eshop_app000001?SID=734250936&ACTIONxSESSxSHOWPIC(BILDxKEY:%2705000204%27,BILDxCLASS:%27Artikel%27,BILDxTYPE:%27PDF%27). NKML 2016: Nematerialās kultūras mantojuma likums. Pieejams: https://likumi.lv/ta/en/en/id/285526-intangible-cultural-heritage-law. NSLA 2008: No Sventājas līdz Ancei: Latviešu izloksnes Rietumkurzemes piekrastē 20. gs. Beigās / 21. gs. Sākumā, sast. Liene Markus-Narvila, zin. red. Benita Laumane. Liepāja: LiePA. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 Petre Biruta 2018: Olafa Gūtmana dzejas vārdi: lietvārdi, Liepāja: LiePA. PI 2019: Pārmaiņu iemesli. Skola 2030. Pieejams: https://www.skola2030.lv/lv/macibu-saturs/macibu-satura-pilnveide/nepieciesamibas-pamatojums. PP 2019: Par projektu. Skola 2030. Pieejams: https://www.skola2030.lv/lv/par-projektu. RBsviests – Rucavas baltais sviests, 2018. Pieejams: https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/food-safety-and-quality/certification/quality-labels/geographical-indications-register/details/EUGI00000014904. RTK 2018: Rucavas tradicionālā1 kultūrtelpa. – Nemateriālās kultūras saraksts. Mutvārdu tradīcijas un izpausmes, ieskaitot valodu kā nemateriālā kultūras mantojuma nesēju,. Pieejams: https://nematerialakultura.lv/Elementi/rucavas-tradicionala-kulturtelpa-2018. Rudzīte Marta 1964: Latviešu dialektoloģija, Rīga: Latvijas Valsts izdevniecība. Rudzīte Marta 2005: Darbi latviešu dialektoloģijā, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds. Rūmnieks Valdis, Migla Andrejs 1998: Kuršu vikingi, Rīga: Zvaigzne ABC. Stafecka Anna, Markus-Narvila Liene 2016: Avoti vēl neizsīkst. Latviešu valodas dialekti 21. gadsimtā, Rīga: LU Latviešu valodas institūts. VRGr – A lett nyelv kézikönyve. Elérhető: http://valodasrokasgramata.lv. VvTalka – Vietvārdu talka, 2017. Pieejams: http://www.lulavi.lv/datubazes/vietvardu-talka. Beérkezett: 2021. 11. 22. Elfogadva: 2021. 12. 28. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 Regionális kutatások a leendő tanárok képzésében: Dél-Kurzeme lehetőségei Összefoglaló Dél-Kurzeme nyelvjárásainak szisztematikus kutatása több mint 20 éve folyik. Ez a kutatás résztvevői (diákok, tanárok, helytörténet iránt érdeklődők stb.) számára gyakran személyesen is jelentős munka, mivel szülőhelyük nyelvjárásához kapcsolódik, amely a résztvevő helyi identitásának egyik jellemzője. A tudományos hozzájárulás mellett az ilyen kutatások erősítik valamennyi résztvevő identitását és önbecsülését. A cikk célja, hogy a dél-kurzemei nyelvre vonatkozó eddigi kutatások értékelése után ajánlásokat fogalmazzon meg e kutatási eredmények tanulók és leendő tanárok képzésébe való beépítésére, transzverzális készségeik fejlesztése révén. A cikk feladatai: 1) felmérni az eddig végzett dél-kurzemei kutatások lehetőségeit a leendő bölcsésztanárok képzésében; 2) külön példák bemutatásával feltárni a regionális kutatások lehetőségeit az összevont tantárgyak tartalmának diverzifikálásában az új tanulási modellben. A bevezetés ismerteti a cikk aktualitását, célját, kutatási módszereit és feladatait. A cikk első része, „A dél-kurzemei nyelv kutatása a leendő bölcsésztanárok képzésében” betekintést nyújt a Liepājai Egyetemen folyó regionális kutatásokba, és bemutatja, miként lehet felkelteni a leendő tanárok érdeklődését a regionális kutatások iránt. A cikk második része, „A regionális kutatások lehetőségei az összevont tantárgyak tartalmának fejlesztésében” külön ajánlásokat fogalmaz meg a regionális kutatások összevont tantárgyak tartalmába való beillesztésére. A cikk végén szerepelnek a fő következtetések és ajánlások. A nyelv regionális változatainak, eredetének és változásainak, valamint a nyelvjárás és az írott nyelv közötti kapcsolatnak a kutatása sokféleképpen felhasználható a személyiségfejlesztésben és a leendő lett nyelv- és irodalomtanárok képzésében, nem csupán az előadások tartalmában. A hallgatók hagyományosan terepmunkában, a már meglévő nyelvi gyűjtemények feldolgozásában és digitalizálásában, felvételek lejegyzésében, publikációk előkészítésében stb. vesznek részt. Így a dialektológia kutatási módszereit a gyakorlatban sajátítják el. Lettországban BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LIENE MARKUS-NARVILA, IEVA OZOLA. Reģionālistikas pētījumi topošo skolotāju izglītībai: Dienvidkurzemes potenciāls | 20 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.10 Az elindított lett nyelv- és irodalomtanári képzési modell a bölcsészettudományok több aspektusának egyetlen tanulmányi kurzusba történő integrálását irányozza elő. Ezt az integrált megközelítést támogatni kell, az új képzési program megvalósítása azonban csak 2020 őszén kezdődött, ezért a program minőségének javításához szükség van az oktatói és kutatói tapasztalatok, valamint javaslatok figyelemmel kísérésére. Főbb következtetések: 1) A leendő tanárok különböző tantárgyainak új oktatási modelljében a regionális tanulmányok nemcsak a bölcsészettudományok, hanem más oktatási területek, például a természettudományok, a technológia, valamint a társadalmi és állampolgári nevelés elsajátításában is rejtenek lehetőségeket; 2) Az új képzés tartalmát figyelemmel kell kísérni és fejleszteni kell, hogy megtaláljuk az elmélet és a gyakorlat optimális kapcsolatát anélkül, hogy elveszítenénk a terepkutatás hagyományait; 3) A kidolgozott példák (pl. az eszközök nevei, a regionális ételek nevei, a regionális viselet elemeinek nevei) megerősítik, hogy a regionális tanulmányok kutatói és oktatói, valamint más oktatási területek oktatói közötti együttműködés elmélyítheti a tanulási folyamat interdiszciplináris kapcsolatait, személyesebbé téve azt. KULCSSZAVAK: nyelvészet, regionális tanulmányok, dialektológia, nyelvjárás, tanárképzés. LIENE MARKUS-NARVILA Latvijas Universitātes Latviešu valodas institūts Kalpaka bulvāris, Rīga LV-1050, Latvija [email protected] IEVA OZOLA Liepājas Universitāte Lielā iela 14, Liepāja, Latvija [email protected] BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204