Apie įvairuojančius, naujus lietuvių kalbos reiškinius ir ne tik

JOLANTA VASKELIENĖ Vilniusi Egyetem, Šiauliai Akadémia ORCID-azonosító: orcid.org./0000-0002-8516-8608 KUTATÁSI TERÜLETEK: szóalkotás, morfológia, szövegnyelvészet, stilisztika, variabilitás. DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.11 A VÁLTOZÓ, ÚJ LITVÁN NYELVI JELENSÉGEKRŐL ÉS MÉG MÁSOKRÓL Recenzija: Rita Miliūnaitė. Įvairuojantys ir nauji lietuvių kalbos reiškiniai XXI a. pradžioje: sistematika ir pokyčių kryptys, monografija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2022, 720 p. ISBN 978-609-411-322-2. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/e-pub.42.lietuviu-kalbos-pokyciai 2022-ben elektronikus formában jelent meg Rita Miliūnaitė monográfiája: Változó és új litván nyelvi jelenségek a 21. század elején: rendszerezés és a változások irányai (Vilnius: Litván Nyelvi Intézet). A recenzió e monográfia bemutatására és megvitatására vállalkozik1. Annak megfigyeléséhez, hogyan változik a nyelv, hogyan mutat variációkat, hosszú távú megfigyelésekre és különböző időszakokból származó empirikus anyagra van szükség. A monográfia szerzője évek óta foglalkozik a variabilitással és a litván nyelv változataival, így ez a monográfia következetes kutatások folytatása. R. Miliūnaitė e munkájával két alapvető kérdésre kívánt választ adni: „1) hogyan rendszerezzük azt, ami változik és megújul? 2) mi és hogyan változik a legszembetűnőbben a litván nyelvben a 21. század elején?” (21. o.). Máris elmondható, hogy a szerzőnek alapvetően sikerült választ adnia a kérdésekre. Ez a terjedelmes (720 oldalas) könyv minden szempontból megfelel a monográfiákkal szemben támasztott követelményeknek. A monográfia szerkezete átgondolt és logikus: Bevezetésből áll, amelynek négy fejezete részletesen bemutatja a kutatás célját és feladatait, jelzi annak aktualitását és újdonságát, ismerteti az elméleti és módszertani megközelítéseket, valamint meghatározza az alapvető mo- 1 Bár 2023-ban megjelent Erika Rimkutė-nek a monográfiáról írt recenziója, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy néhány saját gondolatomat is megosszam. JOLANTA VASKELIENĖ. Apie įvairuojančius, naujus lietuvių kalbos reiškinius ir ne tik 217 a monográfiában használt fogalmakat, valamint három, kisebb fejezetekre, alfejezetekre és szakaszokra tagolódó részt. A monográfia első része (A változó és új nyelvi jelenségek rendszerezésének kialakítása) részletesen bemutatja az adatforrásokat, tárgyalja a rendszerezett adatokat, osztályozásuk sajátosságait, nehézségeit, elveit és kritériumait, ismerteti a Változó és új nyelvi jelenségek tárának (a továbbiakban: Tár) felépítését, értékét és alkalmazási lehetőségeit. A második rész (A változó és új nyelvi jelenségek tára és leírása) magának a Tárnak szentelt. Ezt a részt négy fejezet alkotja (2.1. Lexika; 2.2. Szószerkezet; 2.3. Morfológia; 2.4. Szintaxis), amelyekben az egyes szintek változatai szerepelnek, és néhány konkrét, változó nyelvi jelenség kerül tárgyalásra. A harmadik rész (A köznyelv és jelenségeinek dinamikája) a nyelvi változatossággal, a litván köznyelv szerkezetében végbemenő változások irányaival foglalkozik, és széles európai köznyelvi kontextust is bemutat. A monográfia a kutatással összefüggő, részletes következtetésekkel, zárszóval, valamint a források és szakirodalom jegyzékével zárul. Különösen hasznosak a könyv informatív, szemléltető ábrái és táblázatai – a monográfiában összesen 56 ábra és a Tár 36 táblázata található. (Igaz, helyenként felmerült bennem, hogy az osztályozott empirikus anyag a könyv végén, függelékben is szerepelhetett volna, hogy az olvasó – a hosszú táblázatoktól nem zavarva – jobban elmélyedhessen a szövegben és a magyarázatokban.) A felhalmozott empirikus anyag osztályozása és elemzése elméleti megfontolásokon alapul, és a szerző különböző nyelveken megjelent szakirodalomra támaszkodik – annak jegyzéke hasznos lesz az analóg kutatások iránt érdeklődő olvasók számára. R. Miliūnaitė kétségtelenül elmélyült a vizsgált jelenségben, ismeri a hasonló kutatásokat, valamint általában azt, hogyan fejlődnek a különböző országok köznyelvei, milyen helyzetek léteznek, mi jellemzi a litván köznyelv fejlődését stb. Lenyűgözőek a szerző találó meglátásai, sokoldalúsága, valamint az a képessége, hogy a nyelv különböző szintjeinek jelenségeit különféle szempontokból és nézőpontokból vizsgálja. Értékes, hogy a monográfia nemcsak egészében, hanem részletekben is olvasható (attól függően, kit mi érdekel, mit keres), mivel egyes részei összefüggnek, ugyanakkor viszonylag önállóak is. Ez különösen igaz a 3. részre (A köznyelv és jelenségeinek dinamikája) – az itt közölt meglátások igen sokféle olvasó számára hasznosak lehetnek. A monográfia tudományos stílusban íródott, gondos és megfelelően szerkesztett. A részletes angol nyelvű összefoglaló (Vaida Kavaliauskaitė-Ožalinskienė fordítása) lehetőséget ad arra, hogy a kutatás fő eredményei és meglátásai a nemzetközi közönséghez is eljussanak. Az is értékes, hogy a monográfia gondolkodásra, elemzésre, olykor vitára is ösztönöz. Megosztok néhány felmerült gondolatot (vagy kételyt). 218 BENDRINĖ KALBA | 96 A monográfia fejezeteinek (2.2. Szószerkezet és 2.3. Morfológia) címéről és felosztásuk alapjáról. A szószerkezethez egyaránt kapcsolódik a szóalkotás és a morfológia, a morfológia azonban a szavak morfémaszerkezetével (a szó összes morfémájának elkülönítésével) foglalkozik, míg a szóalkotás csak a képzőaffixummal, vagyis azzal az eszközzel, amellyel az új szó létrejött (a morfológia tárgyáról, a morfémaszintű és szóalkotási elemzés különbségeiről lásd Paulauskienė 1994: 10; LKE 2008: 359). Így hagyományosan, hogy ne mossuk össze a nyelvtudomány különböző ágait és azok vizsgálati tárgyait, a szóalkotás és a morfológia fejezeteit különítenénk el. Miért nem Szóalkotás, hanem Szószerkezet a monográfia 2.2. fejezetének címe, azt a 213. oldalon magyarázza: Ebben a monográfiában a szóalkotási folyamatra és a szavak szóalkotási szerkezetére a változatosság és a változások perspektívájából tekintenek, szem előtt tartva az általános célt: a leggyakoribb és új ĮNKR [változó és új nyelvi jelenségek] rendszerezését, különös tekintettel a litván köznyelvi normák változásával összefüggő jelenségekre. A kutatás tárgya tehát jóval szélesebb, mint pusztán az új szavak képzése, mivel az ĮNKR rendszerezése a hagyományos variációkat is magában foglalja (a használatban hosszabb-rövidebb ideig versengő szóalkotási változatokat). A változatosság (a változatok közötti viszonyok kialakulása) szempontjából továbbá nemcsak elméleti szóalkotási megközelítések alapján tekinthetünk a képzőmorfémát tartalmazó szóra: a morfémákra bontható szavak nemcsak a szóalkotás eredményeként foghatók fel, hanem olyan, eltérő szóalkotási morfémákat tartalmazó, de azonos lexikai jelentésük révén összekapcsolódó változatokként is. A monográfia mindezeket a jelenségeket összefoglalóan a szószerkezet jelenségeinek nevezi. Például a variáció megállapítására alkalmazott formai kritérium szerint egyes összetett szóalkotású szavak a Tárban a változó előtagú szavak közé kerülnek (prieškarinis, -ė: ikikarinis, -ė [ŽS prieš- 1]) vagy a változó végződésű szavak közé (beprocentinis, -ė: beprocentis, -ė [ŽS –inis 1]). Ezért az ilyen esetekben nem előtagos vagy képzős származékokról, illetve összetett képzésekről, hanem változó affixumú szavakról esik szó. A szóalkotás szakértőjét ez a választás kissé zavarba hozza (de ez alighanem a recenzens problémája) – a tárgyalt szavak egyértelműen képzett alakok, ezért nem egyszerűen morfémákra bontható szavak versengéséről vagy váltakozásáról szeretne beszélni, hanem a képzett alakok (szóalkotási módok, szóalkotási típusok) versengéséről; a recenzió szerzője pedig még szóalkotási szinonimákról és szóalkotási változatokról is2. A megadott párok tagjai tipikus szóalkotási szinonimák: a szinonimapár 2 A szóalkotási szinonimák hasonló (azonos) lexikai jelentésű, azonos tövű, különböző szóalkotási típusokba tartozó képzett alakok; a szóalkotási változatok pedig ugyanahhoz a szóalkotási típushoz tartozó, azonos tövű képzett alakok, amelyeknek azonos (nagyon hasonló) a lexikai jelentésük, és valamilyen járulékos szóalkotási különbségük van. Például az azonos előtaggal képzett alakok végződésükben térnek el, azonos alapszavakból alkotott összetételek pedig kapcsolóhangjukban különböznek stb. (bővebben Vaskelienė 2013). JOLANTA VASKELIENĖ. Apie įvairuojančius, naujus lietuvių kalbos reiškinius ir ne tik 219 prieškarinis, –ė: ikikarinis, –ė két vegyes szóalkotási módú képzett alakot alkot, a beprocentinis, –ė és a beprocentis, –ė szinonimapárja pedig egy vegyes szóalkotási módú képzett alakból és egy származékból áll. Hogy miért nem nevezhető a 2.2. fejezet Szóalkotás-nak, és miért nem fontos a kutatás számára a szóalkotási szinonimák és szóalkotási változatok különbsége, arról részletes magyarázat található a 214. oldalon: A monográfiában azonban nem fontos különbséget tenni a szóalkotási változatok és a szóalkotási szinonimák között: mindkettő beilleszthető az általános variációba, és változó morfémaszerkezetű szójelenségnek, vagy egyszerűen változó szószerkezeti jelenségnek nevezi őket. Így az olyan variációk is ide tartoznak, mint a garbanotuvas: garbanoklis (ND, megtekintve: 2021-12-15) – ebben az esetben a szószerkezeti változatok ugyanazt a lexikai jelentést valósítják meg: „hajgöndörítő eszköz”. És valóban, a tágabban értelmezett változatok közé a szóalkotási szinonimák és a szóalkotási változatok egyaránt beletartoznak (R. Miliūnaitė már 2009-es monográfiájában is írt a változatok fogalmáról3). A recenzált monográfia a tág értelmezést követi – ezt a 0.3.6. alfejezet ismerteti, és a szószerkezetről, illetve szintaxisról szóló konkrét fejezetekből is kitűnik4. Azt, hogy a szerző a szerkezeti sajátosságok alapján választotta a változékony szavak elnevezését (és osztályozását), igen világosan kifejti (és kiemeli) ugyanazon az oldalon: „A szószerkezet ĮNKR-jának azonosításakor a gyakorlati kérdés nem az, hogy miből és hogyan jött létre a szó (milyen alapszóra épül)?, hanem az, hogyan épül fel a szó, és mivel verseng a használatban?, milyen szóalkotási (nem feltétlenül az utolsó lépcsőből származó) morfémakülönbségek vannak a versengő változatok között?” Lásd még a 214. oldalt: „Az ĮNKR-tár szószerkezeti részét tehát olyan, szóalkotási morfémáikban különböző szóváltozatok alkotják, amelyek nem feltétlenül közvetlen szóalkotási folyamatban keletkeztek; továbbá olyan változatok, amelyeknek az ellentagja (a jelölt tag) szóalkotási morfémát tartalmaz, ezért leggyakrabban negatívan kodifikálják, míg a variáció fő tagja más típusú kifejezőeszköz is lehet (szókapcsolat vagy hasonló).” Természetesen ugyanazt az empirikus anyagot a kutatók bizonyos szempontból osztályozhatják és elemezhetik (és osztályozzák, elemzik is), más megközelítésből… 3 Monográfiájában a változatok három fogalmát mutatja be: a legszűkebbet (a szó azonossága + a jelentés azonossága), az uralkodót (a nyelvi egység azonossága + a jelentés azonossága) és a legtágabbat (a nyelvi jelenség jelentésének (funkciójának) azonossága) (Miliūnaitė 2009: 140–147). Egyébként a recenzens szerint a legszűkebb fogalom belefér az uralkodóba – hiszen a szó is nyelvi egység. 4 392. o.: „A szintaktikai kapcsolatok, szerkezetek és mondatok létrehozásának változékony kifejeződését a Tár tág értelemben fogja fel, tehát nemcsak az úgynevezett szintaktikai változatokat közli – vagyis az „egészen azonos jelentésű szintaktikai szerkezeteket” (Župerka 1983: 28). A változatok csoportjaihoz szintaktikai szinonimák is tartoznak (vö. Valiulytė 1998: 9–12), valamint olyan szintaktikai egységek is, amelyek jelentésárnyalataikban különböznek, és lexikai összetételük nem mindig azonos.” 220 BENDRINĖ KALBA | 96 kiválasztott szempont szerint. A monográfia szerzőjének joga eldönteni, hogyan osztályozza a képzett alakokat. A legfontosabb, hogy R. Miliūnaitė részletesen megindokolja választását, következetesen alkalmazza, az olvasónak pedig csak el kell fogadnia a felkínált játékszabályokat5. Mindazonáltal, még a szerkezeti sajátosságaikban különböző változatokról szóló részek olvasásakor is tisztázatlan maradt néhány szó besorolása. A 26. táblázatban a debiurokratizuoti szó mellett a 183. lábjegyzet szerepel („Ez és néhány más, az új képzett szavak rovatába sorolt neologizmus (kivéve elsősorban azokat, amelyeknek litván tövük van) lehet kölcsönszó is, de használati kontextusuk (lásd ND) inkább a szóalkotás vagy a tükörfordítás valószínűségét mutatja”), ami nem sokkal teszi világosabbá a kérdést – egyszerűen el kell fogadnunk a szerző véleményét, miszerint például a hiperintensyvus, -i új kölcsönszó, a hiperjautrus, -i pedig új képzett szó vagy tükörfordítás (a könyvben darinys / vertinys áll), hogy az antiinfl iacinis kölcsönszó, az antipabėgėliškas, -a, antiria ušinis, -ė pedig képzett szavak vagy tükörfordítások, a koaferistas, -ė kölcsönszó, a kokūryba, kopriklausomas, -a pedig képzett szavak vagy tükörfordítások, és így tovább. A monográfiában valószínűleg csak a litván alapszóval rendelkező szavakat tekintik képzett szavaknak. Gyakran azonban nehéz megállapítani, hogy egy szót már toldalékokkal együtt kölcsönöztek-e, vagy a mi nyelvünkben alkották meg. Hiszen nem zárható ki annak lehetősége, hogy például az antiinfl iacinis, -ė vegyes szóalkotási mód eredménye (az infliacija szóból az anti- és az -inis, -ė képzővel alkották)6. Emellett felmerült bennem a kérdés: ha a legfontosabb a szavak szerkezete, bizonyos szóelemek, akkor egyáltalán szükség volt-e arra, hogy megkíséreljék elkülöníteni az új kölcsönszavakat a képzett szavaktól és a tükörfordításoktól (utóbbi esetben is, mint látható, fenntartással kezelik a megkülönböztetést, hiszen a képzett szó és a tükörfordítás elhatárolása gyakran szubjektív). A monográfia 26. táblázatának címe: Tarptautinių priešdėlių inventorius <...>, első oszlopának címe pedig: Tarptautiniai priešdėliai, noha a 181. lábjegyzet magyarázata szerint itt előtagok és összetételi előtagi elemek egyaránt szerepelnek. Egyes idegen eredetű elemeket különbözőképpen kezelnek (hol előtagnak, hol az összetett szavak elemének tekintik őket); például a 26. táblázatban felsorolt eks-, hiper-, infra-, intra-, mega- és egyebek a Tarptautinių žodžių žodyne (TŽŽ) összetételi elemekként vannak feltüntetve (TŽŽ 2013: 207, 330, 353, 362, 518). A monográfia szerzője megmagyarázza, mit tekint előtagnak: „A monográfiában azt a felfogást követjük, hogy a nemzetközi előtagok közé azok sorolandók, amelyek nem önállóan is használt nyelvi szóra épülnek (nem kapcsolódnak semmilyen tőhöz), hanem csupán az alapszó jelentésének bizonyos módosulását jelölik a növekedés–csökkenés, 5 Talán, ha a žodžių sandaros elnevezés mellett döntöttek, a morfológiával való viszonyt is meg kellett volna magyarázni – mi tartozik a morfológia körébe, és mit, illetve miért választanak le a szóstruktúra tárgyalásánál. 6 Hasonló kérdések merültek fel néhány, a 29. és 30. táblázatban bemutatott példát látva is. JOLANTA VASKELIENĖ. Apie įvairuojančius, naujus lietuvių kalbos reiškinius ir ne tik 221 az eltávolítás–hozzáadás, a státusz emelése–csökkentése és hasonló irányokban” (233. o.). Mindazonáltal megszokottabb és pontosabb volna a táblázatban felsorolt összes morfémát előtagoknak és összetételi előtagi elemeknek nevezni (azaz így írni: Tarp-tautinių priešdėlių ir pirmųjų dūrinių dėmenų inventorius <...>), annál is inkább, mert a monográfia ugyanazon a helyén (233. o.) arról ír, hogy a szerző által előtagnak tekintett szavak önálló szóként is előfordulnak: „Igaz, vannak kivételek is: például mind az említett vice-, mind pedig az eks-, super-, ultra- elemek lexikalizálódnak, és olykor a kötetlen stílusokban önálló szóként használatosak.” Más kérdés, hogy helyes-e a valódi előtagokat és az összetett szavak első elemeit együtt felsorolni, de a szerző ezt a megoldást választotta. Vö. a 2.2.2. alfejezetben használt tágabb terminussal: baigmuo (Žodžiai su įvairuojančiais baigmenimis); talán a 2.2.1. alfejezetet sem kellett volna Žodžiai su įvairuojančiais priešdėliais címmel ellátni, hanem Žodžiai su įvairuojančiais pradmenimis címmel, és ott mind az előtagokat, mind az összetett szavak elemeit tárgyalni? Továbbá nehéz megérteni, miben különbözik a 26. táblázatban felsorolt egyes elemek a 28. táblázat összetételi elemétől, a kripto--tól („az összetett szavak első része, amely a szó második részével jelölt fogalom titkosságát fejezi ki, pl. kriptografija” TŽŽ 2013: 455). A 26. táblázatban nem szerepel az összes előtagváltozat. Például a TŽŽ-ben (2013: 61, 64) változatként szerepel az archi- és az arki- (a táblázatban az archi- nem szerepel) – feltehetően egyszerűen nem fordultak elő a vizsgált forrásokban olyan szavak, amelyek ezeket a változatokat tartalmazzák. A 181. lábjegyzet szerint a táblázatban szereplő egyes morfémák (cis-, supra-, mal-, mis-) sem a TŽŽ-ben, sem a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (DLKG 2005) nem találhatók meg. Feltehetően éppen az említett sajátos előtagfelfogás miatt tekintik őket előtagoknak. Néhol kétségek merültek fel a változó elemek viszonyáról szóló részek olvasásakor. Például a 13. táblázatban („nem összetévesztendő normatív jelenségek, amelyek jelentésbeli vagy funkcionális árnyalatokkal rendelkeznek”) a kupiškietis ↔ kupiškėnas példa szerepel. A Dabartinės lietuvių kalbos žodyne (DLKŽ₈) azonban a kupiškietis, -ė és a kupiškėnas, -ė jelentése azonos: „Kupiškis városának vagy járásának lakója” (tehát képzési szinonimák). A Bendrinės lietuvių kalbos žodyne (BLKŽ) a kupiškietis, -ė szó magyarázata: „Kupiškisben vagy annak környékén élő, illetve onnan származó személy”, míg a kupiškėnas, -ė jelentése: „1. Kupiškis környékén élő, illetve onnan származó személy”, valamint „2. a keleti aukštaitiszek kupiškėnai nyelvjárását beszélő személy”. Tehát mind a DLKŽ, mind a BLKŽ alapján a kupiškietis, -ė és az első jelentésében használt kupiškėnas, -ė között nincs szemantikai különbség7, ebben a jelentésben a váltakozásuk 7 Hacsak a szerző nem látott valamilyen funkcionális különbséget. 222 BENDRINĖ KALBA | 96 Lehetséges. Vagyis a közös tövű származékok kupiškietis, -ė és kupiškenas, -ė csak akkor alkalmasak a 13. táblázatban szereplő állítás szemléltetésére, ha a szót valamennyi jelentésével együtt vesszük figyelembe (mint ahogyan, úgy tűnik, tették is). Elgondolkodtatott ez az állítás: „A lexikai változatok pontosított meghatározása tehát a következő lehetne: különböző tövű, azonos lexikai jelentésű szavak” (133. o.). A 100. lábjegyzetben idézett Kalbotyros terminų žodyno (Gaivenis, Keinys 1990) tőre vonatkozó állítását nem vitatva, és elfogadva, hogy a tő kétségtelenül fontos, azt kell mondanunk, hogy talán nem maga a tő, hanem a végtermék a legfontosabb. Ha elismerjük, hogy a származékok önálló lexikai egységek, akkor a lexikától való elkülönítésük mesterségesnek tűnik (tehát azonos jelentésű, közös tövű származékok szintén lexikai változatok (tágabb értelemben), például az említett kupiškenas, -ė ir kupiškietis, -ė). Kétségtelen, hogy a lexikai egységek eredete különböző; erre a 134. oldalon is utalnak: „A variációkat alkotó lexikai egységek természete maga is különböző.” Mindazonáltal részletesebben kellett volna írni arról a döntésről, hogy lexikai változatnak csak a különböző tövű szavakat tekintik (utalással arra, hol esik majd szó a közös tövű, versengő szavakról). A munkakategóriáról. A 269. oldalon ez olvasható: „Az -akas (-iakas) [ŽS -akas/skol., žarg., ŽS -iakas/skol., žarg.] képzőelem meglehetősen gyakori a litván származékokban – főnévi vagy igei tulajdonság hordozóinak megnevezésében <...>.” Az itt felsorolt példák közül egyedül a laižiakas („nyalakodás” [szenvedélyes csókolózás]) igéből képzett szó. Ez azonban nem az igei tulajdonság hordozójának megnevezése, hanem az ige elvont főneve (a cselekvés megnevezése), még ha konkretizálódott is. Néha nehéz megérteni, miről van szó: kölcsönzésről vagy szóalkotásról, képzőről vagy szóvégződésről. Például a 264. oldalon a -abilus, -i végződésről esik szó, de ugyanott képzőként is említik: „Ennek a képzőnek az általános szóalkotási jelentése: »képes azt tenni (vagy birtokolni), amit az alapszó kifejez«. Az ilyen jövevényszavak litván nyelvbeli adaptációja és versengése a kifejezés alternatív eszközeivel nem egységes.” Egyébként rendszerint a származékok (nem pedig a jövevényszavak) szóalkotási jelentéséről beszélnek. A 376. oldalon ez olvasható: „A szavak grammatikai alakváltozatainak osztályozási szempontú elkülönítésére törekednek a szóalkotási változatoktól, amelyek a használatban azonos jelentésű szavak különféle szóalkotási eszközökkel történő létrehozásakor keletkeznek, vö.: pakampis: pakampė, potemė: potemės, aiškiaregis: aiškiaregys.” Valóban, az itt felsorolt példák mind szóalkotási változatok, de mivel a nyelvészeti művekben gyakran összekeverik őket a szóalkotási szinonimákkal, hasznos lett volna leírni, hogy valamennyi pár közös tövű származékai ugyanahhoz a szóalkotási típushoz tartoznak. JOLANTA VASKELIENĖ. Apie įvairuojančius, naujus lietuvių kalbos reiškinius ir ne tik 223 (az előtagokkal pa-, po- és melléknévből, illetve igéből alkotott összetételek), de az alárendelt szóalkotási eszközök – a végződések – különböznek. Még néhány apróság. A leggyakrabban használt terminus a priešdėlis (előtag), de olykor a prefiksas (prefixum) is, például a 321. oldalon: „Vö. az adaptált jövevényszavak: 1) nemzetközi prefixummal: egocentriškas, -a ← ego- + -centriškas, -a (angolul egocentric <...>)” – nem világos, hogy van-e köztük különbség, vagy szinonimaként használják őket. A 183. lábjegyzetben vediniai (származékok) szerepel, míg a táblázatban a tágabb jelentésű darinio (képzett alak) terminust használják. A szakirodalom bőséges, de egyes helyeken – például a frazeologizmusokról szólva – Rūta Marcinkevičienė (2001) publikációjára is lehetett volna támaszkodni, amely a hagyományos frazeológiáról és a megmerevedett szókapcsolatokról szól. A recenzióban megfogalmazott gondolatok és észrevételek semmiképpen sem kisebbítik a szerző hatalmas munkájának értékét. R. Miliūnaitė monográfiája, az Įvairuojantys ir nauji lietuvių kalbos reiškiniai XXI a. pradžioje: sistematika ir pokyčių kryptys, a jelenkori litván nyelvről szóló egyik alapmű lesz. Nem kétséges, hogy a monográfiában közölt elméleti meglátásokat, gazdag empirikus anyagot és a Szójegyzéket a nyelv különböző szintjeit, a változatosságot, a normákat, a nyelvváltozatokat és más kérdéseket kutató tudósok, valamint azok a gyakorlati szakemberek is használni fogják, akiket a konkrét litván nyelvi változatok, kialakulásuk okai, versengésük és megítélésük érdekel. Ezért a könyv hasznos a lexikológusok, morfológusok, a szóalkotás és a szintaxis szakértői, a nyelvi normák kodifikálói, szerkesztők, fordítók és más olvasók számára; ötletesen tankönyvként is felhasználható. A monográfia a nyelvészetben járatlan olvasóknak nehezebben érthető lehet, de remélhető, hogy a benne foglalt meglátások a szélesebb közönséghez is eljutnak, hiszen a változatok létrehozói éppen annak tagjai. Csupán egyetérteni lehet a szerző állításával, miszerint ez a mű (különösen a Szójegyzék) „a köznyelvi változatosság további kutatásának szükséges feltétele és kiindulópontja. Más szóval a Szójegyzékre szükség van a nyelvhasználat változásainak és tendenciáinak vizsgálatához” (11. o.). A könyv végén (az Utószóban) a további kutatások irányait is felvázolja. A recenzió végén megállapítható, hogy R. Miliūnaitė monográfiája kétségtelenül biztosítja a további kutatások lehetőségét. IRODALOM ÉS FORRÁSOK BLKŽ – A köznyelvi litván nyelv szótára (készülőben), főszerk. D. Liutkevičienė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Elérhető az interneten: https://ekalba.lt/bendrinės-lietuvių-kalbos-žodynas. DLKG 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas. 4-as patais. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 224 BENDRINĖ KALBA | 96 DLKŽ8e 2021: A mai litván nyelv szótára, főszerk. S. Keinys, 8. javított és bővített kiadás (elektronikus változat), Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Elérhető az interneten: https://ekalba.lt/dabartines-lietuviu-kalbos-zodynas. LKE 2008: Lietuvių kalbos enciklopedija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. G a i v e n i s K a z i m i e r a s, K e i n y s S t a s y s 1990: A nyelvészeti terminológia szótára, Kaunas: Šviesa. M a r c i n k e v i č i e n ė R ū t a 2001: Hagyományos frazeológia és más állandósult szókapcsolatok. – Lituanistica 4(48), 81–98. M i l i ū n a i t ė R i t a 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. P a u l a u s k i e n ė A l d o n a 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. R i m k u t ė E r i k a 2023: Rita Miliūnaitė. Įvairuojantys ir nauji lietuvių kalbos reiškiniai XXI a. pradžioje: sistematika ir pokyčių kryptys. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2022. – Acta Linguistica Lithuanica 88, 309–325. TŽŽ 2013: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera. V a s k e l i e n ė J o l a n t a 2013: Darybinių sinonimų, darybinių variantų ir paronimų panašumai bei skirtumai. – Žmogus ir žodis: Didaktinė lingvistika 15(1), 206–214. Beérkezett: 2023. 08. 10. J O L A N T A V A S K E L I E N Ė A Vilniusi Egyetem Šiauliai Akadémiája Vytauto g. 84, LT-76352 Šiauliai [email protected] JOLANTA VASKELIENĖ. Apie įvairuojančius, naujus lietuvių kalbos reiškinius ir ne tik 225