Polish Dialectology and the Challenges of the Changing Linguistic Situation in Villages – Earlier Research and a New Description of Dialects in New Conditions (Outline of the Problem)

Bendrinė kalba / Standard Language 2025, Nr. 98, p. 1–11 Contents link / Turinio nuoroda ISSN 2351-7204 (elektroninis / online) A lengyel dialektológia és a falvak változó nyelvi helyzetének kihívásai – korábbi kutatások és a nyelvjárások új leírása új körülmények között (a probléma áttekintése)1 A lengyel dialektológia és a falvak változó nyelvi helyzetének kihívásai – korábbi kutatások és a nyelvjárások új leírása új körülmények között (a probléma leírása) MACIEJ RAK, a Jagelló Egyetem Lengyel Filológiai Karának munkatársa. E-mail: [email protected] ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-0042-1406 Kutatási területei: lengyel dialektológia, nyelvjárási lexikográfia, nyelvjárási frazeológia, a lengyel nyelvtudomány története. https://doi.org/10.35321/bkalba.2025.98.03 ANNOTÁCIÓ A lengyel falvak nyelvi helyzetének dinamikus változásai más megközelítést tesznek szükségessé a nyelvjárások nyelvészeti kutatásban betöltött szerepéhez. A dialektológia eddig két tényezőt emelt ki: a vidékiséget és a földrajzi differenciálódást, de független maradt a szociolingvisztikától. Ma a dialektológia a nyelvjárások generációs, helyzeti és nemi sokféleségére, vagyis kifejezetten szociolingvisztikai tényezőkre összpontosít. A lengyel falu új nyelvi körülményei között a dialektológia a szociolingvisztika egyik részdiszciplínájává vált, és szociolingvisztikai módszereket alkalmaz. KULCSSZAVAK: dialektológia, szociolingvisztika, lengyel nyelvjárások, nyelvjárások új társadalmi helyzetben. ANNOTÁCIÓ A lengyel falvak nyelvi helyzetének dinamikus változásai más megközelítést tesznek szükségessé a nyelvjárások nyelvészeti kutatásban betöltött szerepéhez. A dialektológia eddig két tényezőt különített el: a vidékiséget és a földrajzi differenciálódást, azonban független maradt a szociolingvisztikától. Ma a dialektológia a nyelvjárások generációs, szituációs és nemek szerinti változatosságára, azaz szigorúan szociolingvisztikai tényezőkre összpontosít. A lengyel falu új nyelvi körülményei között a dialektológia a szociolingvisztika részdiszciplínájává vált, és szociolingvisztikai módszereket alkalmaz. KULCSSZAVAK: dialektológia, szociolingvisztika, lengyel nyelvjárások, nyelvjárások új társadalmi helyzetben. A cikk célja, hogy áttekintse a lengyel dialektológiai kutatások történetét, és bemutassa a lengyelországi vidéki nyelvi helyzet leírásának egy lehetséges új megközelítését. Mint kiderül, különböző okok miatt a régi módszerek és kutatási gyakorlatok a gyakorlatban nem folytathatók. 1Ezt a témát már két cikkben tárgyaltam (Rak 2021, 2023). Copyright © 2025 Maciej Rak. Kiadja a Litván Nyelvi Intézet. Ez a nyílt hozzáférésű cikk a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető; e licenc korlátozás nélkül engedélyezi a felhasználást, a terjesztést és a tartalom bármilyen médiumban történő többszörözését, amennyiben feltüntetik az eredeti szerzőt és a forrást. // Išleido Lietuvių kalbos institutas. Šis straipsnis yra atviros prieigos, platinamas pagal „Creative Commons“ priskyrimo licencijos sąlygas, leidžiančias neribotai naudoti, platinti ir atkurti turinį bet kokioje laikmenoje, nurodant autorių ir šaltinį. Beérkezett: / Gauta: 2025-02-25. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-23. 1 Tekintettel arra, hogy a kortárs lengyel dialektológia bizonyos mértékű visszaszorulásban van, itt elsősorban elméleti megjegyzéseket teszek. A LENGYEL DIALEKTOLÓGIAI KUTATÁS TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA A tudományos dialektológia kezdetét Lengyelországban Lucjan Malinowski könyvének megjelenése jelzi: Beiträge zur slavoischen Dialektologie. I. Ueber die Oppelnsche Mundart in Oberschlesien (1873). Természetesen korábban is foglalkoztak nyelvjárásokkal, az akkoriban megjelent munkák azonban jellemzően töredékes jellegűek voltak. L. Malinowski, a Jagelló Egyetem professzora és a Művészeti és Tudományos Akadémia Nyelvészeti Bizottságának titkára körül alakult ki a lengyel területek első, a szó teljes értelmében vett tudományos iskolája; képviselői kezdték értékelni a szavak kiejtését tükröző, módosított jelölést alkalmazó fonetikai kutatásokat. Ez a jelölés természetesen egyszerűsített volt, és távol állt a ma használt szláv ábécétől. Malinowski tanítványai közé tartozott Jan Bystroń, Stanisław Dobrzycki, Wojciech Grzegorzewicz, Władysław Kosiński, Szymon Matusiak, Roman Zawiliński és Kazimierz Nitsch. A legjelentősebb eredményeket Nitsch érte el, akit széles körben a lengyel dialektológia atyjának tekintenek. Malinowski többi tanítványa valójában egy-egy falu, kisebb régió vagy egyetlen nyelvjárási sajátosság leírására szorítkozott. A lengyel dialektológia arculatát Jan Karłowicz Dictionary of Polish Dialects (1900–1911) című műve, valamint K. Nitsch szintézisei (1915 [1957]) teljesen megváltoztatták. A két világháború közötti időszakban (akárcsak Malinowski korában és a 20th. század első két évtizedében) a lengyelországi dialektológiai kutatás fő központja Krakkó volt, pontosabban a Jagelló Egyetem és a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia. Varsóban a két világháború közötti időszakban dialektológiai iskola alakult Witold Doroszewski körül, amely a szinkrón-szociológiai (statisztikai) kutatások felé orientálódott. Irányvonalát a Mowa mieszkańców wsi Starożreby [Speech of the Inhabitants of the Village of Starożreby] című tanulmány jelölte ki (Doroszewski 1934), amelyet többek között Milka Ivić (1975: 82) a szociolingvisztika szempontjából úttörő munkának tekintett. Ma ezt az iskolát Halina Karaś képviseli. A második világháború után egyrészt folytatódtak a nyelvföldrajzi kutatások (ekkor két, valamennyi nyelvjárást felölelő atlasz készült: a Kazimierz Nitsch és Mieczysław Karaś szerkesztette Mały atlas gwar polskich [Small Atlas of Polish Dialects] (MAGP), valamint Karol Dejna Atlas gwar polskich [Atlas of Polish Dialects] című atlasza (AGP)); másrészt pedig fellendült a lexikográfiai munka. Nem véletlen tehát, hogy a lengyel nyelvtudományban a 20th. századot a szótárak évszázadának nevezik. Ekkor kezdték kiadni a mindmáig készülő Słownik gwar polskich [Dictionary of Polish Dialects] PAN-t (lengyel rövidítése: SGP PAN), a Słownik gwar Ostródzkiego, Warmii i Mazur [Dictionary of Dialects of Ostróda, Warmia and Masuria]-t (SGOWM) és a Słownik gwar śląskich [Dictionary of Silesian Dialects]-t (SGŚ). A nagyobb lexikográfiai projektek közül elkészült Bernard Sychta Słownik gwar kaszubskich na tle kultury ludowej [Dictionary of Kashubian Dialects against the Background of Folk Culture] című műve (SychSGK). A 21st. századot eddig olyan szótárak fémjelzik, amelyekben egyértelmű az etnolingvisztikai megközelítés, például Józef Kąś Słownik gwary orawskiej [Dictionary of the Orava Dialect] című műve (KąśSGO) és Ilustrowany leksykon gwary i kultury podhalańskiej [Illustrated Lexicon of the Dialect and Culture of the Podhale Region] című munkája (KąśILG); J. Kąś és Maciej Rak Ilustrowany słownik gwary i kultury spiskiej [Illustrated Dictionary of the Dialect and Culture of the Spisz Region] című szótára (KąśRakILG); Halina Pelcowa Słownik gwar Lubelszczyzny [Dictionary of the Dialects of the Lublin Region] című munkája (PelSGL); valamint a Zofia Sawaniewska-Mochowa szerkesztette Słownik gwary i kultury Kujaw [Dictionary of Dialects and Culture of the Kuyavia Region] (SGiKK). 2 Érdemes megjegyezni, hogy a lengyel dialektológia nem maradt el a nyelvtudomány más ágaitól. A strukturalizmus eredményeit a nyelvjárások fonológiai rendszerének leírására is felhasználták (pl. Karaś 1965; Laskowski 1965; Dejna 1973; Reichan 1980). Később, ahogy a nyelvjárások egyre inkább széttagolódtak, a szociolingvisztikai tényezőket is figyelembe kezdték venni (pl. Dunaj 1986; Kurek 1990; Kąś 1994). Végül a kutatók az etnolingvisztika felé fordultak (pl. KąśSGO; KąśILG; KąśRakILG; PeISGL), amely a lengyel viszonyok között kognitív jellegű. K. Nitsch szerint a dialektológia alapvető célját, vagyis a nyelv földrajzi tagoltságának leírását mára – a második világháború után a lengyel falvakban végbement dinamikus társadalmi-gazdasági és demográfiai változások következtében – más, sajátos célok váltották fel: 1) az eltűnő nyelvjárások védelme és újjáélesztése; 2) a falvakban használt nyelv valamennyi szintjén végbemenő változások irányának vizsgálata; 3) minden nyelvjárási eredetű elem leírása, figyelembe véve annak megjelenési formáit minden lehetséges szövegben. A K. Nitsch által korábban megfogalmazott és követett gyakorlati célok, vagyis egy teljes és részletes általános nyelvjárási szótár, valamint a lengyel nyelvjárások pontos atlaszának elkészítése, elvesztették jelentőségüket. A lengyel dialektológia így lendületét vesztette; ezt a tényt a kutatók legalább az 1970-es évek óta felismerik, amint azt a falusiak által használt kód változékonyságát és heterogenitását feltáró gazdag szakirodalom is tanúsítja. Akár akarják, akár nem, a szociolingvisztika egyre inkább előtérbe kerül, ennek következtében pedig a dialektológia tulajdonképpen annak aldiszciplínájaként működik. Az előző bekezdésben tett megjegyzések fényében feltehetünk egy, a cikk címében is szereplő kérdést: milyenek lehetnek a dialektológiai kutatás új módszerei? A válasz előtt két dolgot kell tisztázni: az első a lengyel falvak nyelvi helyzetére, valamint arra vonatkozik, hogyan közelítik meg a dialektológusok a változásokat; a második pedig annak a más tudományterületekhez kapcsolódó kutatási tapasztalatát vizsgálja, amelyek szintén a folklór tágabb kérdéskörével foglalkoznak. A LENGYEL FALVAK NYELVI HELYZETE A mai lengyel falu a 20th. század eleji városhoz képest (köztudott, hogy az akkori falusi nyelv megfigyelései képezték K. Nitsch kutatásainak és a dialektológia meghatározásának alapját) a következőkben különbözik: 1. Más a gazdaság típusa. A falusiak túlnyomó többsége nem a föld műveléséből él, ami többek között azt jelenti, hogy nagyobb településekre vagy városokba ingázik, falusi turizmussal foglalkozik, helyben vállal nem mezőgazdasági munkát, külföldön keres pénzt, vagy nyugdíjból él. A mezőgazdaság is megváltozott: az egy évszázaddal ezelőtt használt eszközök és gépek ma már csak múzeumokban találhatók meg; ezért játszik olyan lényeges szerepet az ikonográfia a 21st. században készülő dialektusszótárakban, mivel a szókincs egyre inkább elszakad a valóságtól. A falvakban kiépült a villamosenergia-hálózat, a csatornázás és a vízellátás szinte általánossá vált, a médiához és az internethez való hozzáférés pedig gyakorlatilag egész Lengyelországban egyforma. Így elmosódik a falu és a város közötti határ, vagyis a dialektológia hagyományos értelmezésének egyik alapja. 2. A paraszti társadalmi osztály már nem létezik. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a mai falusiak a parasztok leszármazottai. Rajtuk kívül is élnek falvakban olyan emberek – számuk és életkoruk különböző tényezőktől, mindenekelőtt a térség természeti adottságaitól és a városi agglomerációktól való távolságtól függ –, akik a városokból költöztek oda. Ezzel magyarázható a lengyelországi urbanizációs ráta lassú, de folyamatos csökkenése. Ennek következtében mindaz, amit a dialektológusok, etnológusok és folkloristák korábban leírtak, súlyosan erodálódott: a nyelvjárások, a sajátos axiológiai-normatív rendszer, a népi vallásosság egy sajátos formája, az agrárközpontúság, a népszokások és a verbális folklór is. Lehetetlen, hogy a falusiak – azért, hogy megőrizzék a népi kultúrát és a nyelvjárást – lemondjanak a civilizáció és az oktatás vívmányairól, és önként arra ítéljék magukat, hogy egy falumúzeumban éljenek. 3 a népi kultúra és a nyelvjárás megőrzése érdekében lemondjanak a civilizáció és az oktatás vívmányairól, és önként arra ítéljék magukat, hogy egy falumúzeumban éljenek. 3. A lengyel nyelvjárások minden szinten felbomlóban vannak (pl. a mazurálás eltűnése: czekać a nyelvjárási cekać helyett, szkoda – nyj. skoda, żaba – nyj. zaba, jeżdże – nyj. jezdze); a régi hosszú magánhangzók rendszere felbomlik (pl. ptak – nyj. ptok vagy ptouk, śnieg – nyj. śniyg vagy śnig, koń – nyj. kóń vagy klyń) és az orrhangú magánhangzók ejtése (pl. wąs – nyj. wons vagy wos, idę – nyj. ide vagy idem vagy idym, ręka – nyj. rynka vagy ronka vagy reka); a jellegzetes nyelvjárási szókincs visszaszorul (pl. a jegyességre vonatkozó nyelvjárási elnevezéseket: namowiny, nomowiny, nomówiny, rajynie, rynkowiny, umówiny, zrynkowiny egyetlen, országszerte használatos szó, a zaręczyny váltja fel); a nyelvjárási szóalkotási formákat országosan használatosak szorítják ki (pl. biały – nyj. białasty, czerwony – nyj. czerwonasty; rzemeczek – nyj. rzemyszek). Ezek a leginkább Sziléziában és Kis-Lengyelország déli részén (Podhale, Árva, Szepesség) maradtak fenn, de még itt is egyértelműen érvényesülnek az általános köznyelvi lengyellel való kölcsönhatások, amelyeket már közel harminc éve leírnak. Legalább 150 éve hallunk a nyelvjárások eltűnéséről, a dialektológusoknak pedig a korábban összegyűjtött anyagok feldolgozásán kívül ma is van terepi munkájuk. A nyelvjárások, mint minden élő nyelv, fejlődnek, és ez a folyamat nem állítható meg. 4. A fenti három megállapítás egyaránt érvényes Lengyelország azon részeire, amelyek 1945 előtt az ország határain belül voltak, valamint azokra, amelyeket a jaltai és potsdami megállapodások eredményeként csatoltak az országhoz. A FOLKLÓR KÉRDÉSE MÁS TUDOMÁNYTERÜLETEK NÉZŐPONTJÁBÓL A folklór kérdését különféle nézőpontokból írták le, többek között szociológiai, néprajzi, demográfiai, antropológiai (fizikai antropológiai), közgazdasági, jogi (mezőgazdasági jogi), politikai és statisztikai (agrárstatisztikai) szempontból. Ha megvizsgáljuk az e tudományterületekhez tartozó tudományos publikációkat, észrevehetünk valamit, ami jelentősen megkülönbözteti őket a dialektológiai munkáktól. A jelenre összpontosítanak, ami a kutatási terület kijelölésében is megmutatkozik. A második világháború vége és Lengyelország határainak megváltozása után nyolcvan évvel a dialektológusok még mindig jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Kis-Lengyelország, Szilézia, Nagy-Lengyelország és Mazóvia nyelvjárásainak. Ezzel szemben a volt német nyugati és északi területeket (azaz az Alsó-sziléziai vajdaságot, a Lubusi vajdaságot, a Nyugat-pomerániai vajdaságot, a Pomorzei vajdaság nyugati-északi részét, valamint a Varmia-mazúriai vajdaság északi részét) új keletű kevert nyelvjárásokként tartják számon, amelyekben a feltételezések szerint integrációs folyamat zajlik. Ez azonban egyáltalán nincs így. Ábra. A lengyel nyelvjárások elterjedési területe Lengyelország határain belül 4 Lengyelország dialektológiai térképe, ahogyan ma ismerjük, K. Nitsch háború utáni munkássága nyomán alakult ki. Az izoglosszák – érthető módon – nem húzódhattak át a háború előtti Lengyelország területéről azokra a vidékekre, ahová 1945 után a keleti határvidékekről és az ország más részeiről érkező lengyel lakosság, valamint a „Visztula” akció során kitelepített lemkók és ukránok gyakorlatilag összehangolatlanul áramlottak. A MAGP ezért úgy döntött, hogy ezeket a régiókat kihagyja. A folklór kérdésével foglalkozó más tudományágak eltérően határolták körül a vizsgálat területét. Kezdjük azonban a két világháború közötti időszakkal. Akkoriban két atlasz készült Krakkóban: Mieczysław Małecki és Kazimierz Nitsch Atlas językowy polskiego Podkarpacia [A lengyel Podkarpacie nyelvatlasza] (AJPP) című munkája, valamint Kazimierz Moszyński Atlas kultury ludowej w Polsce [A lengyelországi népi kultúra atlasza] című kötete (AKLP). Az előbbi a tágabb Podkarpacie régiót fedte le (a lemkóvidékről származó adatokkal együtt). Az AKLP ezzel szemben a két világháború közötti lengyel állam teljes területét felölelte, beleértve az ukrán és belarusz lakosság által lakott vidékeket is. A két atlasz egy időben készült. A háború után jelent meg a MAGP, valamint Józef Gajek szerkesztésében a Polski atlas etnograficzny [Lengyel néprajzi atlasz] (PAE). E munkák között azonban egyértelmű eltérés mutatkozik. A MAGP a németektől visszaszerzett területeken mindössze 7 mintapontot tüntet fel, amelyek „az ukrán, belarusz és litván területeken található lengyel központokat képviselik, amelyek lakossága a háború után a visszaszerzett nyugati területekre költözött”. A Polski atlas etnograficzny [A lengyel néprajzi atlasz] ezzel szemben „a lengyel állam teljes területét, vagyis a második világháború után visszakerült területeket is felöleli”. A helyzet megváltoztatására tett kísérlet volt a kétkötetes Mały atlas językowy województwa gorzowskiego [A gorzówi vajdaság kis nyelvatlasza] (MAJWG). Kiderült azonban, hogy a K. Nitsch által kidolgozott módszerek alkalmazása a hagyományosan értelmezett nyelvjárásokénál jóval összetettebb anyag leírására nem hozta meg a várt eredményt. Az izoglosszák helyett a térképeken ábrázolt jelenségek elszigetelt pontok formájában rendeződtek el. E nehézségek ellenére a MAJWG némi betekintést nyújt a lubuskiei régió tényleges nyelvi helyzetébe, amelyről később már sokkal többet megtudhattunk a korábban idézett Anna Zielińska Mowa pogranicza. Studium o językach i tożsamościach w regionie lubuskim [A határvidék nyelve. Tanulmány a lubuskiei régió nyelveiről és identitásairól] című munkájából (2013). A fent vázolt megközelítés következtében a néprajzkutatók (valamint a szociológusok, demográfusok és statisztikusok) Lengyelország egészét annak jelenlegi határain belül írják le, míg a dialektológusok Kis-Lengyelország, Mazóvia, Nagy-Lengyelország és Szilézia nyelvjárásaira összpontosítanak, bemutatva az e régiókban zajló változásokat. A németektől visszaszerzett területeket ezzel szemben szociolingvisztikai és kommunikációs szempontból vizsgálják. MILYEN LEHET A LENGYEL FALU ÚJ DIALEKTOLÓGIAI KUTATÁSA? Először is új megközelítést kell elfogadnunk a dialektológiában: többé ne a nyelvföldrajz kutatásaként tekintsünk rá, hanem egyszerűen a falu nyelvének, különösen pedig azoknak az embereknek a nyelvhasználatát vizsgáljuk, akik nemzedékek óta egy adott helyen élnek. Ez utóbbi feltétel azonban nem condicio sine qua non, hiszen megfigyelhetjük, hogy vidéki környezetben az újonnan érkezők olykor átveszik a nyelvjárást és a helyi életmódot. Így kiderül, hogy már nem szükséges a legidősebb adatközlőket keresni, mert beszámolóik a gyakorlatban vagy annak maradványszerű képét adják, ami visszavonhatatlanul a múlté lett (vagy legjobb esetben éppen eltűnőben van), vagy gyakran a szüleiktől, illetve nagyszüleiktől hallott történetek. Ezek lényege: régen így mondták, de ma már nem mondják így. Az ilyen beszédmód elsősorban a passzív szókincset tárja fel. 5 Másodszor, azért, mert: 1) A lengyel nyelvjárásokról szóló ismereteinket továbbra is főként olyan munkákból merítjük, amelyekhez a 19th. század végén született emberektől gyűjtötték az anyagot; 2) Lengyelország térképén még mindig vannak dialektológiai szempontból kevéssé kutatott területek; 3) Több évtized elteltével meg kell ismételni a kutatásokat, hogy ezek alapján meghatározhassuk a változások mértékét és irányát; 4) A nyelvjárások akusztikai leírása ígéretes. Érdemes volna az egész országban, az alapoktól kiindulva, átfogó leíró kutatást végezni. Ez természetesen nem könnyű feladat. A gyakorlatban egy igen nagy, reprezentatív hangfelvétel-adatbázis létrehozását jelentené, amely megfelelő feldolgozás után a lengyel nyelvjárások korpuszává válna; ennek létrehozását Halina Karaś már tizenegy évvel ezelőtt szorgalmazta. Így megbízható képet kaphatnánk arról, hogyan beszélnek valójában az emberek a lengyel falvakban, hiszen a kutatás tárgya voltaképpen a beszélt lengyel nyelv. Az 1945 után Lengyelországhoz csatolt területek nyelvi helyzetének különös összetettségét figyelembe véve érdemes alkalmazni a nyelvi/kommunikációs közösségek leírásának módszerét, amelyet Anna Zielińska (2013) a lubuskiei régióban alkalmazott. Harmadszor, a meg nem valósuló nagy dialektológiai projekteket más, országos vagy konkrét regionális kutatásokkal lehet helyettesíteni. Az előbbiek közé tartozik például a regionalizmusok (még mindig kevéssé ismert) témája. E tekintetben áttörést jelentene egy regionalizmusatlasz, amely a dialektológiához is kapcsolódik (hiszen köztudott, hogy egyes regionalizmusok nyelvjárásokból erednek). A regionális dialektológiai projektek terén már több szótárunk is van, amelyek a nyelvjárási lexika újabb megközelítését képviselik, például Kis-Lengyelországban (SGM), Sziléziában (SGŚ), Lublinban (PeISGL), Podhaléban (KąśILG), Oravában (KąśSGO), Szpiszben (KąśRakILG), Kujáviában (SGiKK), továbbá Nagy-Lengyelország regionális szótárainak sorozata. Mint látható, egyes régiók, például Podlasie és Suwałki, még további kutatást igényelnek. A részletes vizsgálatok terén kétségkívül sok munka vár még ránk a szókincs és a nyelvjárási szintaxis kutatásában. Negyedszer, a nyelvjárás második élete a tág értelemben vett kulturális szövegekben is megmutatkozik, így az irodalomban, a filmben és a „disco polo” dalokban. Az elsőként említett szövegtípusok iránt Stanisław Dubisz Stylizacja gwarowa w polskiej prozie trzydziestolecia powojennego [Nyelvjárási stilizáció a háború utáni harminc év lengyel prózájában] című könyve (1986) keltette fel az érdeklődést. A filmek nyelvjárási stilizációját Monika Kresa tárgyalja (pl. 2019), míg a „disco polo” dalok szövegeit nyelvi és kulturális szempontból Bogusław Skowronek és Natalia Zborowska (2021) elemezte. Már első pillantásra is számos párhuzam fedezhető fel e dalok és a hagyományos szóbeli folklór között, különösen a szerelmi dalok esetében (párhuzamos szó szerinti és átvitt képek felépítése, azonos kellékek és hasonló metaforák használata). A nyelvjárások az interneten is megjelennek, és ez a tanulmány tárgya. Ötödször, külön témát alkot a nyelvjárási irodalmi alkotás, amelyet elsősorban a Podhale, Orava és Spisz vidékeiről származó szerzők művelnek. E művek lexikai statisztikai szempontú vizsgálata lehetővé teszi, hogy megkülönböztessünk egy, a Jerzy Bartmiński (1990) által leírt köznyelvi és művészi stílustól eltérő nyelvjárási irodalmi stílust. A művészi stílus a köznyelviből, az irodalmi pedig mindkettőből ered, miközben jóval több ritka szókincset használ. Hatodszor, a dialektológiának választ kell adnia a társadalmi elvárásokra, amelyek többek között a nyelvjárások újjáélesztésében nyilvánulnak meg regionális néptánc- és énekegyüttesek tevékenységei, valamint különféle előadások keretében. A dialektológusokkal szemben támasztott társadalmi elvárások tekintetében alapvető fontosságú, hogy éljünk azzal a lehetőséggel, amelyet Lengyelország ratifikációja teremtett meg 6 2011-ben az UNESCO szellemi kulturális örökség védelméről szóló egyezményéhez. Az ilyen örökséghez természetesen a nyelvjárás is hozzátartozik. Hetedszer, a dialektológia módszertani és anyagi értelemben vett megerősítése a tudományág történeti gyökereire támaszkodva valósítható meg. A levéltárakban még mindig vannak olyan kéziratos művek, amelyek megváltoztathatják a lengyel tudomány történetéről alkotott képünket. A dialektológiai kutatások módszertanára vonatkozó fontos megjegyzések találhatók például K. Nitsch leveleiben is. Nyolcadszor, eredményeinek internetes népszerűsítésével megváltoztathatjuk a dialektológiáról kialakult közvélekedést. Ezt szolgálja például a Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe [Lengyel nyelvjárások. Online kompendium], H. Karaś2 szerkesztésében. Az ilyen népszerűsítő tevékenység szükségességét megerősítik a perceptuális dialektológiai felmérés eredményei, amelyet a szczecini egyetem bölcsészettudományi karának hallgatói (nem nyelvész szakosok) körében végeztek. A kapott válaszok feltárják és megerősítik, hogy a nem nyelvész válaszadók egészen másként látják Lengyelország nyelvjárási térképét. Az így felvázolt javaslat például egy új lengyel nyelvjárási atlasz létrehozásához vezethetne, amely az új, korábban ismeretlen megnevezéseket is figyelembe venné. Ez természetesen nem könnyű feladat. Döntéseink ugyanis a dialektológiai kutatások gazdag hagyományában gyökereznek, amelyet röviden felvázoltam e cikk első részében. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK Kétségtelen, hogy a dialektológiai vizsgálatoknak Lengyelország teljes területére ki kell terjedniük. Mivel azonban a volt német területeken és azokon a vidékeken, amelyek 1945 előtt a Lengyel Köztársasághoz tartoztak, eltérő a nyelvi helyzet, a falusi nyelv leírásakor ezt figyelembe kell venni. A nyugati és északi területek esetében a legmegfelelőbbnek A. Zielińska javaslata és gyakorlata tűnik: azokat a kommunikációs közösségeket kell vizsgálni, amelyek továbbviszik azokról a területekről származó nyelvjárásokat és hagyományokat, ahonnan elköltöztek, vagy – ha nem változtattak lakóhelyet (a német állam keleti tartományaiban élő, Lengyelországhoz csatolt lengyel lakosságra gondolok) – a háború előtti nyelvi és kulturális kapcsolatokat őrzik tovább. As for the areas that were within the borders of the Republic of Poland before 1945, it seems justified to undertake descriptive studies. It turns out (cf. the remarks from the section Linguistic situation in Polish villages) that the disintegration of dialects is already so advanced that instead of searching for traces of older dialect features, i.e. conducting retrospective research, it is better to simply note and describe the current features of the dialect understood as the language of the countryside. Since dialectology is connected with folklore, new research should also be aimed at recording new realisations of the artistic style of the dialect. For this reason, the spectrum of research will include, for example, party and disco polo works. Even a cursory comparison of texts of traditional verbal folklore (e.g. Bartmiński 1974) and disco polo song lyrics reveals many similarities in terms of subject matter (mainly love), symbolism, parallelisms and vocabulary (e.g., the presence of short pronominal forms: me (moje), twe (twoje), swe (swoje), mego (mojego), twego (twojego), etc.). Since the tradition of describing spoken language in Poland dates back to the 1970s (see e.g. Dunaj 2019), the developed methods can be successfully applied to material recorded in rural areas. A cikkben megfogalmazott tézisek, különösen a Lengyelország valamennyi falujára kiterjedő nyelvleírás, lehetővé tennék, hogy kitörjünk a dialektológiai kutatás holtpontjáról. 2 http://www.dialektologia.uw.edu.pl/index.php. 7 BIBLIOGRAPHY AGP: Atlas gwar polskich [Atlas of Polish Dialects], v. I–IV, Dejna Karol, Warszawa: Wydawnictwo Uniwersytetu Łódzkiego, 1995. AIPP: Atlas językowy polskiego Podkarpacia [Language Atlas of the Polish Podkarpacie], v. I–II, M. Malecki, K. Nitsch, Kraków: Polska Akademia Umiejętności, 1934. AKLP: Atlas kultury ludowej w Polsce [Atlas of Folk Culture in Poland], K. Moszyński, v. 1: 1934; v. 2: 1935; v. 3: 1936, Kraków: Polska Akademia Umiejętności. B a r t m i ń s k i J e r z y 1974: „Jaś koniki poi” (Uwagi o stylu erotyku ludowego) ["Jaś watered the horses" (Remarks on the Style of Folk Eroticism)]. – Teksty. Teoria literatury, krytyka, interpretacja 2(14), 11–24. B a r t m i ń s k i J e r z y 1990: Folklor – język – poetyka [Folklore – Language – Poetics], Wrocław–Warszawa–Kraków: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. D e j n a K a r o l 1973: Dialekty polskie [Polish Dialects], Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. D o r o s z e w s k i W i t o l d 1934: Mowa mieszkańców wsi Staroźreby. Opis i tezy teoretyczne [Speech of the Inhabitants of the Village of Staroźreby]. – Prace Filologiczne 16, 249–278. D u b i s z S t a n i s ł a w 1986: Stylizacja gwarowa w polskiej prozie trzydziestolecia powojennego (nurt ludowy w latach 1945–1975) [Dialect Stylization in the Polish Novels of the Thirty Years after the War], Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk–Łódź: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. D u n a j B o g u s ł a w 1986: Dialektologia a socjolingwistyka [Dialectology and Sociolinguistics]. – Acta Universitatis Lodziensis. Folia Linguistica 12, 15–23. D u n a j B o g u s ł a w 2019: Badania polszczyzny krakowskiej – przeszłość i teraźniejszość [The Past and the Present of Research into Cracow Polish]. – LingVaria 14(1), 35–47, DOI: https://doi.org/10.12797/LV.14.2019.27.02. I v i ć M i l k a 1975: Kierunki w lingwistyce [Directions in Linguistics], Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. K a r a ś M i e c z y s ł a w 1965: Polskie dialekty Orawy 1. Fonetyka i fonologia [Polish Dialects of Orava 1. Phonetics and Phonology], Kraków: Uniwersytet Jagielloński. K a r ł o w i c z J a n 1900–1911: Słownik gwar polskich [Dictionary of Polish Dialects] I–VI, Kraków: Nakładem Akademii Umiejętności. K ą ś J o z e f 1994: Interferencja leksykalna słownictwa gwarowego i ogólnopolskiego (na przykładzie gwar orawskich) [Lexical Interference of Dialectal and General Polish Vocabulary (Based on the Example of Orava Dialects)], Kraków: Nakładem Uniwersytetu Jagiellońskiego. KąśILG: Ilustrowany leksykon gwary i kultury podhalańskiej [Illustrated Lexicon of the Dialect and Culture of the Podhale Region], J. Kąś 2015–2019, v. I: A–B, Bukowina Tatrzańska – Nowy Sącz, 2015; v. II: C–Do, Bukowina Tatrzańska – Nowy Sącz, 2015; v. III: D–Gr, Bukowina Tatrzańska 2016; v. IV: Gu–Kol, Kraków, 2017; v. V: Koł–Mad, Nowy Sącz, 2017; v. VI: Mał–Nie, Nowy Sącz, 2018; v. VII: Nij–Pap, Nowy Sącz, 2018; v. VIII: Par–Pou, Nowy Sącz, 2018; v. IX: Pow–Sce, Nowy Sącz, 2019; v. X: Sch–Śró, Nowy Sącz, 2019; v. XI: Śry–Wych, Nowy Sącz, 2019; v. XII: Wyci–Ż, Nowy Sącz, 2019. 8 KaśRakILG: Ilustrowany słownik gwary i kultury spiskiej [Illustrated Dictionary of the Dialect and Culture of the Spisz Region], J. Kaś, M. Rak, v. I: A–J, Kraków: Księgarnia Akademicka, 2024. KaśSGO: Słownik gwary orawskiej [Dictionary of the Orava Dialect], J. Kaś, Kraków: Księgarnia Akademicka, 2003. Kresa Monika 2019: Filmowa stylizacja gwarowa na przykładzie lwowskiego bałaku w polskich filmach fabularnych (1936–2012) [Cinematic Dialect Stylization on the Example of Lviv Balak in Polish Feature Films (1936–2012)], Warszawa: Nakładem Wydziału Polonistyki Uniwersytetu Warszawskiego, Instytut Języka Polskiego Uniwersytetu Warszawskiego. Kurek Halina 1990: Metodologia socjolingwistycznego badania fonetyki języka mówionego środowisk wiejskich (na przykładzie kilku wsi Beskidu Niskiego) [Methodology of Sociolinguistic Research on the Phonetics of Spoken Language in Rural Environments (Based on the Example of Several Villages in the Low Beskids)], Kraków: Nakładem Uniwersytetu Jagiellońskiego. Laskowski Roman 1965: System fonologiczny gwary wsi Moszna w powiecie krapkowickim [The Phonological System of the Dialect of the Village of Moszna in the Krapkowice District]. – Zeszyty Naukowe UJ. Prace Językoznawcze, 191–210. MAGP: Mały atlas gwar polskich [Small Atlas of Polish Dialects] 1–13, K. Nitsch, M. Karaś, Wrocław–Kraków: Polska Akademia Nauk, 1957–1970. MAJWG: Mały atlas językowy województwa gorzowskiego [Little Language Atlas of the Gorzow Voivodeship], v. 1: ed. Z. Zagórski, A. Sieradzki, E. Grzelakowa, Poznań, 1992; v. 2: ed. Z. Zagórski, Poznań: Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu, 1996. Malinowski Lucian 1873: Beiträge zur slavischen dialectologie I. Ueber die Oppelnsche Mundart in Oberschlesien [Contributions to Slavic Dialectology I. On the Opole Dialect in Upper Silesia], Leipzig: Druck von Bär & Hermann. Nitsch Kazimierz 1915 [1957]: Dialekty języka polskiego z 3 mapami [Polish Dialects with 3 Maps], Wrocław–Kraków: Zakład Narodowy im. Ossolińskich [first edition in: Encyklopedia Polska Akademii Umiejętności 3: Język polski i jego historia z uwzględnieniem innych języków na ziemiach polskich [Polish Encyclopedia of the Academy of Arts and Sciences 3: The Polish Language and Its History, Including Other Languages in Poland] 2, Kraków, 1915: nakładem Akademii Umiejętności, 238–343]. PAE: Polski atlas etnograficzny [Polish Ethnographic Atlas] I–VI, ed. J. Gajek, Wrocław: Polskie Towarzystwo Ludoznawcze, 1964–1981. PeISGL: Pelcowa Halina, Słownik gwar Lubelszczyzny [Dictionary of the Dialects of the Lublin Region] I: Rolnictwo – Narzędzia rolnicze. Prace polowe. Zbiór i obróbka zbóż, 2012; II: Rolnictwo – Transport wiejski. Rośliny okopowe i paszowe. Gleby i rodzaje pól. Uprawa lnu i konopi. Zbiór siana, 2014; III: Świat zwierząt, 2015; IV: Sad i ogród warzywny. Budownictwo i przestrzeń podwórza, 2016; V: Świat roślin, 2017; VI: Pokarmy, 2019; VII: Odzież i obuwie, przędzenie lnu i tkanie płótna, 2020; VIII: Człowiek i rodzina, higiena i choroby, meble, sprzęty i prace domowe, 2020; IX: Przestrzeń wsi. Ukształtowanie powierzchni. Życie społeczne i zawodowe, 2021; X: Obrzędowość i obyczajowość ludowa, Lublin, 2022; XI: Meteorologia i astronomia, czas, kolory, Lublin, 2022; XII: Czynności – miary – uczucia – cechy i właściwości – inne. Teksty gwarowe. Indeks haseł, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 2023. 9 Rak Maciej 2021: Dialektologia wobec zmian językowych na polskiej wsi. Jak mogłoby wyglądać nowe spojrzenie? [Dialectology Towards Language Changes in the Polishvillage. How Could a New Look Like?]. – Studia Linguistica 16, 173–184. Rak Maciej 2023: Dialektologia i socjolingwistyka – nowe ujęcie w nowych warunkach językowych Polski [Dialectology and Sociolinguistics – a New Approach to the New Linguistic Conditions of Poland]. – Język Polski 103, 3, 5–15. Reichan Jerzy 1980: Małopolskie gwary jednonośówkowe [Lesser Poland's Mononasal Dialects] 1–2, Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. SGiKK: Słownik gwary i kultury Kujaw [Dictionary of Dialects and Culture of the Kuyavia Region] 1, A–H, ed. Z. Sawaniewska-Mochowa, Bydgoszcz: Wydawnictwo Uniwersytetu Kazimierza Wielkiego, 2017. SGM: Słownik gwar małopolskich [Dictionary of Małopolska Dialects], ed. J. Wronicz, v. 1: A–Ó, 2016; v. 2: P–Ż, 2017, Kraków: Instytut Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk. SGOWM: Słownik gwar Ostródzkiego, Warmii i Mazur [Dictionary of Dialects of Ostróda, Warmia and Masuria], v. I–VII, ed. Z. Stamirowska (v. I–III), H. Perzowa, D. Kołodziejczykowa (v. IV–V), D. Kołodziejczykowa, K. Sobolewska (v. VI), K. Sobolewska (v. VII), Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk, 1987 (v. I), Wrocław–Warszawa–Kraków, 1991 (v. II), Warszawa–Kraków, 1993–2018 (v. III–VII): Zakład Narodowy im. Ossolińskich, Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, Instytut Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk. SGP PAN: Słownik gwar polskich [Dictionary of Polish Dialects], ed. M. Karaś (Źródła, v. 1), J. Reichan (v. 2–9, no. 2), S. Urbańczyk (v. 2–5), J. Okoniowa (v. 6–9, no. 2), B. Grabka (v. 7–9, no. 2), R. Kucharzyk (v. 9, no. 2–v. 10, z. 2), v. 1–3: Wrocław–Warszawa–Kraków 1977–1991, v. 4–10: Kraków, 1992–2021: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, Instytut Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk. SGŚ: Słownik gwar śląskich [Dictionary of Silesian Dialects] I–XVI, ed. B. Wyderka, Opole: Instytut Śląski, 2000–2017. Skowronek Bogusław, Zborowska Natalia 2021: Disco polo. Analiza lingwistyczno-kulturowa [Disco Polo. Linguistic and Cultural Analysis], Kraków: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu Pedagogicznego im. Komisji Edukacji Narodowej w Krakowie. SychSGK: Sychta Bernard, Słownik gwar kaszubskich na tle kultury ludowej [Dictionary of Kashubian Dialects against the Background of Folk Culture], v. I: A–G, 1967; v. II: H–L, 1968; v. III: Ł–O, 1969; v. IV: P–Ř, 1970; v. V: S–T, 1972; v. VI: U–Ż, 1973; v. VII: Suplement, 1976, Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Zielińska Anna 2013: Mowa pogranicza. Studium o językach i tożsamościach w regionie lubuskim [Language of the Borderlands. A Study of Languages and Identities in the Lubusz Region], Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy SOW. 10 MACIEJ RAK POLISH DIALECTOLOGY AND THE CHALLENGES OF THE CHANGING LINGUISTIC SITUATION IN VILLAGES – NEW METHODS IN NEW CONDITIONS Summary Dynamic changes in the linguistic situation in Polish villages necessitate a different approach to the role of dialects in linguistic research. Until now, dialectology has exposed two factors: rurality and geographic differentiation, but it has remained independent of sociolinguistics. Today, dialectology focuses on generational, situational and gender diversity of dialects, that is, on strictly sociolinguistic factors. Dialectology in the new linguistic conditions of the Polish village has evolved into a sub-discipline of sociolinguistics, utilising sociolinguistic methods. With that in mind, it is worthwhile to carry out extensive descriptive research across the country from scratch. Of course, this is not an easy task. In practice, it would consist in the preparation of an extensive, representative database of recordings, which – after appropriate processing – would form a corpus of Polish dialects. In this way, we would obtain reliable information on how people actually speak in Polish villages, as the research actually concerns spoken Polish. Taking into account the particular complexity of the linguistic situation in the territories that were incorporated into Poland after 1945, it is worth applying the method of describing linguistic/communicative communities, which Anna Zielińska (2013) practised in the Lubuskie region. Major dialectological projects that will not be implemented can be replaced by others, both nationwide and regional, specific ones. The former, for example, includes the (still poorly recognised) topic of regionalisms. The second life of dialect can be seen in broadly understood cultural texts, including literature, film and ‘disco polo’ songs. A separate topic is dialect literary output, which is practised primarily by authors from Podhale, Orava and Spisz. A look at this literature from the perspective of lexical statistics makes it possible to distinguish a dialect literary style different from the colloquial and artistic styles. Dialectology should respond to social expectations, which are manifested, among other things, in the form of revitalising dialects for the activities of regional folk dance and song groups and different types of performances. Strengthening dialectology in methodological and material terms can be achieved by drawing on the discipline's historical roots. We can change the public perception of dialectology by popularising its achievements on the Internet. A suggestion outlined in this way could result, for example, in a new atlas of Polish dialects that also takes into account new, previously unknown designations. 11