Классификационный аспект определения термина

MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985) АЛЛА ВЯЧЕСЛАВОВНА КРЫЖАНОВСКАЯ A TERMINUS MEGHATÁROZÁSÁNAK OSZTÁLYOZÁSI ASPEKTUSA A modern terminológiaelméletben és -gyakorlatban állandó igény mutatkozik a terminológiai szókincs elválasztására a nem terminológiaitól, mégpedig a szaknyelvi szó sajátosságai miatt fokozott felelősséggel kezelve a terminus jelentését — a tudományos-műszaki gyakorlati tevékenység területéről származó, a szakmai kommunikációban működő szakmai megnevezését1. Ez a szükséglet különösen az ágazati terminológia rohamos fejlődésével összefüggésben erősödik: nap mint nap új terminusok kerülnek bele a tudományos stílus egyéb elemei mellé. Ezért a nyelvészeti elmélet azokat az objektív ismérveket keresi, amelyek segíthetnének a terminus tévedhetetlen meghatározásában. A tudományos, szakmai terminus természetét a hazai és külföldi szakirodalom kellő mélységben vizsgálta. A terminusokat a tudomány, a technika, a hivatalos nyelv fogalmi (reális) rendszerének, valamint ezek termelésben, társadalmi életben vagy azok egyes területein való megjelenésének megnevezőiként határozzák meg; e területeken minden terminus társadalmilag tudatosult jelentéssel rendelkezik2. A terminus meghatározásának problémája mégis aktuális és nehéz marad. Elég arra utalni, hogy korántsem minden nyelvészeti terminológiai szótár tartalmazza ezt a fogalmat a szócikkei között; például E. Hamp munkájában nem szerepel3; más esetekben nyelvészeti terminusként a terminológiát határozzák meg, az egyedi realitás definíciója pedig hiányzik4. Több oka is van annak, hogy ismét pontosítsuk a terminus definícióját: a tudományos-műszaki fejlődés felgyorsulásával folyamatosan megjelenő terminusok állandó rendszerezésének igénye; a tudományos-műszaki gyakorlat követelménye, hogy az egyes ágazati terminológiákat egységesítsék; a terminológia és az általánosan használt szókinccsel való összetett kölcsönhatás, valamint az ágazati nómenklatúrával való viszony. 1 Даниленко В. П. Русская терминология/Опыт лингвистического описания.— М.: Наука, 1977, с. 3, 201. 2 Ахманова О. С. Лингвистическое значение и его разновидности.— В кн.: Проблемы знака и значения. М., 1969, с. 110. 3 Хэмп Э. Словарь американской лингвистической терминологии.— М.: Прогресс, 1964.— 264 с. 4 Марузо Ж. Словарь лингвистических терминов.— М.: Иностр. лит-ра, 1960, с. 308. 85 A felsorolt okok ösztönzik a terminus meghatározására szolgáló optimális módszerek keresését, amikor azt beillesztik a megfelelő ágazati vagy általános terminológiai rendszerbe. Ezeket az ösztönző tényezőket némileg ellensúlyozzák a tudományos közéletben a terminus meghatározására vonatkozó ajánlások. Ezek alapján a lexikográfus szakemberek megkülönböztetik a terminust a nem terminustól, és egy vagy több nyelv terminológiájáról lexikográfiai leírásokat készítenek. A különböző tudomány- és műszaki területek szakemberei használják a megfelelő terminusokat. Az egy adott ágazat terminológiáját leíró több szótár terminusválogatásának összehasonlító elemzése azonban számos eltérést tár fel, amelyek a szó terminológiai jellegének meghatározásával kapcsolatos nehézségekből fakadnak. Ez az oka annak, hogy a terminológia elméleti problémáinak kidolgozása továbbra is folyik, és a látszólag mindenki számára világos tételekhez pontosításokat és korrekciókat fűz. Arra a kérdésre válaszolva, hogy szükséges-e részletesebben meghatározni a terminus lényegét, emlékeztetnünk kell néhány közismert igazságra. Az egyik ilyen igazság az, hogy a terminus meghatározásakor akkor érhető el tudományos eredmény, ha figyelembe vesszük mind a terminus anyagi-nyelvi lényegét (jelentésének pontosságát, a tudományos stílushoz való tartozását stb.), mind a nemzeti nyelv lexikai rendszerének más elemeivel való dialektikus kapcsolatát — legyenek azok irodalmi vagy nem irodalmi, például nyelvjárási, zsargonbeli stb. elemek —, valamint más nemzeti nyelvek elemeivel való kapcsolatát is, mivel az utóbbiakkal való kölcsönhatás során az integráció részleges megnyilvánulásai is lehetségesek5. A modern terminológia számos tudományos eredménnyel rendelkezik ezen a téren: a terminológia rendezése érdekében elemzik az egyes terminusok, azok lexikai-szemantikai változatainak és csoportjainak szemantikai sajátosságait (monoszémikus és poliszémikus terminusok, szinonim terminusok, antonim terminusok, homonim terminusok), tartalmuk logikusságával, valamint nyelvi — különösen szerkezeti és lexikai-rendszerszerű — célszerűségükkel összhangban. Ha a terminológia területén a logikai rendszerrel a logika foglalkozik, különös figyelmet fordítva az osztályozás alapjainak szigorúságára és a terminusoknak a fogalmi kategóriáknak való megfelelésére6, akkor az összes többi felsorolt kérdés a nyelvészeti terminológia illetékességi körébe tartozik. A terminusok szervezettségének rendszerszerű jellege általánosan elismert, és ezen a tulajdonságon alapulnak a terminusok különféle osztályozásai. A legfontosabbak közé tartoznak… 5 Булаховський Л. А. Виникнення української мови та її положення серед інших слов’янських мов.— Київ: Рад. школа, 1948, с. 3. 6 Даниленко В. П. Русская терминология, с. 3. 86 A terminusok fogalmi természetéhez kapcsolódó osztályozási elvek egyike az, hogy a szó egy adott tevékenységi területet kiszolgáló és az azon belüli tevékenységet leíró alnyelvhez tartozik 7. Ez szükség esetén lehetővé teszi a terminusok és a nem terminusok megkülönböztetését a terminológiában jelen lévő, az absztrakt, általános, gyűjtőterminusoktól a konkrét, szűk jelentésű egyedi terminusokig terjedő széles szemantikai skála figyelembevételével, továbbá a tudományos terminusok csoportjainak elkülönítését, köztük az általános tudományos terminusokét és az egyes tudományágak terminusosztályaiét: a műszaki, társadalmi-politikai, katonai és jogi terminusokét. A terminológiai osztályozásban olykor ez a tényező kerül előtérbe 8. Mindazonáltal az általános és gyűjtőjelentésű terminusok kiválasztásakor el kell különíteni őket az általános irodalmi nyelv absztrakt szókincsétől (ez elsősorban a társadalmi-politikai terminológia esetében fontos); az egyedi fogalmak megnevezésére szolgáló terminusok kiválasztásakor pedig meg kell különböztetni őket a nómenklatúra-megnevezésektől, azaz a nómenektől. Az osztályozás egy másik elve a terminus mint sajátos nyelvi jel természetéhez kapcsolódik, és figyelembe veszi azt a tényezőt, hogy a terminus nemcsak nyelvi jelentéssel, hanem formális szerkezettel is rendelkezik9. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy a terminológiai rendszeren belül meghatározzuk a terminusok alcsoportjait és kategóriáit, a tárgyi fogalmaktól egészen a folyamatok, cselekvések és állapotok absztrakt megnevezéseiig. Másrészt így határozhatók meg a terminusok produktív grammatikai és szóalkotási szerkezetei, szóként és szókapcsolatként való működésük lehetőségei, a terminusok egyértelmű és többértelmű változatai, valamint lexikai-szemantikai csoportjaik: a szinonim terminusok, a homonim terminusok stb. Első pillantásra a szó terminusjellegének meghatározásakor a legcélszerűbb figyelembe venni, hogy az egy- és többszavas terminusok — mivel minden egyes esetben meghatározott szemantikai egységet alkotnak — gyakran olyan viszonyban állnak egymással, mint a tárgyak nemét meghatározó szó (szókapcsolat) és az annak fajait megnevező szavak. Ennek az összességében eredményes megközelítésnek azonban van egy ellentmondása. Mivel a terminusok, a köznyelvi szavak és a nómenek a nyelvi jelek különféle típusaiként nemcsak sajátos jegyekkel, hanem számos közös tulajdonsággal is rendelkeznek, a terminus meghatározásakor és a nem terminusoktól való elkülönítésekor mindkét jegytípust figyelembe kell venni. 7 Канделаки Т. Л. Работа по упорядочению терминологии и некоторые лингвистические проблемы, возникающие при этом.— В кн.: Лингвистические проблемы научно-технической терминологии. М., 1970, с. 40—53. 8 Лейчик В. М. Термины и терминоподсистемы — пограничная область между естественными и искусственными языками.— В кн.: Вопросы терминологии и лингвистической статистики. Воронеж, 1976, с. 3—11. 9 Даниленко В. П., Скворцов Л. И. Терминология и норма: Вопросы культуры речи.— Русская речь, 1981, № 1, с. 77—82. 87 jeleknek. Hiszen mind a terminusok, mind a nem terminusok megnevezhetnek nem- és fajfogalmakat, mivel az ilyen, szavakkal — a valóságról alkotott képzeteink kifejezésére szolgáló nyelvi eszközökkel — végrehajtott tagolás nem lát el a terminus önálló definíciós jegyének funkcióját. Ezt külön is hangsúlyozni kell, mivel a terminusok nem- és fajfogalomként való, jogos szembeállítását a fenti megfontolások elvileg nem cáfolják. Csupán az kérdéses, hogy a nem-faj viszonyokat a terminusok nem terminusoktól megkülönböztető fő differenciális jegyének rangjára emeljük. A nemfogalmi és az annak alárendelt fajfogalmi jelentésű terminusok szembeállítása önmagában hasznos lehet. Ezt szemlélteti az a gyakorlat, hogy a modern terminológiatudomány algoritmusokat dolgoz ki a terminusok nem terminusoktól való felismerésére: ha egy nemfogalmat megnevező nyelvi egység terminus, akkor a megfelelő fajfogalmakat megnevező valamennyi nyelvi egység is terminus 10. Ebben az esetben nem annyira az a fontos, hogy a nem-faj viszonyok terminusokat és nem terminusokat egyaránt összekapcsolhatnak, hanem az, hogy a javasolt algoritmus nyitva hagyja a kérdést: maga a nemfogalom terminus-e. A gondolatmenet logikája azt sugallja: ha az adott nemfogalom fölött nincs terminus a megfelelő hierarchiában, akkor az adott szó nem terminus. Következésképpen a szavak pusztán nemek szerinti tagolása a valóság terminológiai leírásakor nem elegendő a terminus differenciális jegyeként. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, mennyire célszerű az a tudományos javaslat, amely az ágazati terminológia kellően tanulmányozott tulajdonságára támaszkodik. Ez a nyelv logikájának keretein belül helyezkedik el, és az adott ágazat realitásai, valamint azok terminológiai megnevezései közötti hierarchikus alárendeltség tulajdonságaként működik; ezek a viszonyok nem illeszkednek maradéktalanul a nem-faj viszonyokba. Ez a tudományos osztályozás, amelynek közismert, összetett és vitathatatlan példája D. I. Mengyelejev periódusos rendszere, amelynek alapja a természet egyik alapvető törvénye, a periodicitás törvénye. Ebben az osztályozásban minden kémiai elem megtalálta a helyét, sőt az egy ideig még ismeretlen elemeknek is kijelölték a helyüket, amelyeket a tudósok későbbi nemzedékei fokozatosan betöltöttek; az elemek valamennyi megnevezése pedig bekerült a kémia alapvető terminusainak korpuszába. Számunkra az a fontos, hogy az osztályozás a tárgyak leglényegesebb, szigorúan tudományos és objektív jegyek szerinti logikai felosztásának sajátos, dialektikusan stabil formája, amely az egy osztályba tartozó tárgyak azonosságán, valamint e tárgyak más osztályok tárgyaitól való különbözőségén alapul. 10 Головин Б. Н. О некоторых доказательствах терминированности словосочетаний.— В кн.: Лексика, терминология, стили. Горький, 1973, вып. 2, с. 61. 88 — nem mindig esik egybe a nemfogalom fajfogalmakra való felosztásával 11. Ez a lineáris tudományos osztályozás — a terminusok hierarchikus alárendelésének sajátos formája — egységbe foglalja a kiinduló, általánosított vagy gyűjtő jelentésű terminust és az annak alárendelt nem-, faj-, alfaj-, egyedi csoport- és egyedi terminusokat, amelyek a lánc utolsó tagjaként a speciális terminológián túlmutató nómenklatúrai megnevezésekre korlátozódhatnak 12, nem pedig csupán az adott tudomány tipikus objektumainak különleges nevei, az adott tudományterületen használt megnevező terminusok; ezek különböznek a terminológiától, amely elvont fogalmak és kategóriák megjelöléseit foglalja magában 13. Mivel a tudományos osztályozás lehetővé teszi egy adott szakterület terminusai teljes tematikus körének körülhatárolását, a szó terminológiai jellegének meghatározásában differenciáló tényezőnek kell tekinteni. Ezt az állítást számos példa támasztja alá, hiszen minden terminus valamely osztályozási rendszer alkotóeleme. Például a „Biológiai szótárban” kerekesférgek, vagy fonálférgek a elsődleges testüreges férgek típusába tartoznak; közülük az egyik alosztályként kiemelkednek a húrférgek, amelyek további 12 nemre oszlanak, több mint 100 fajt egyesítve. Az osztályozás itt nem ér véget: a vizsgált szemantikai mezőbe és ebbe az osztályozási rendszerbe tartozó valamennyi megnevezés terminus. Azok addig a határig maradnak terminusok, amely elválasztja őket a szóban forgó osztályozási rendszerhez kapcsolódó, egyedi objektumok megnevezéseitől, amelyek azonban nem rendelkeznek a speciális terminológia tipikus tulajdonságaival. Az elmondottakat szemléletesen illusztrálja az ismert televízió tudományos terminológiában elfoglalt helyének meghatározása. Ez a terminus a rádiótechnikai készülékek osztályozási csoportjában foglal helyet, és televíziós adások vételére szolgáló készüléket jelöl15. A televíziókat az áramkörök kivitelezésének osztályozási elve szerint (terminusegyüttes: csöves televíziók), valamint méreteik és képernyőjük nagysága szerint is típusokra osztják. Az osztályozó terminusrendszer akkor merül ki, amikor megjelennek a televíziómárkák megnevezései — a gyorsan változó változatok sajátos címkéi („Elektron”, „Foton”, „Temp”). Ezek 11 Краткое методическое пособие по разработке и упорядочению научно-технической терминологии. — М.: Наука, 1979, с. 22. 12 Суперанская А. В. Терминология и номенклатура. — В кн.: Проблема определения терминов в словарях разных типов. М.: Сов. энциклопедия, 1966, с. 270. 13 Ахманова О. С. Словарь лингвистических терминов. — М.: Сов. энциклопедия, 1966, с. 270. 14 Біологічний словник/За ред. І. Г. Підопличка, К. М. Ситника, Р. В. Чаговця. — Київ: Гол. ред. УРЕ АН УРСР, 1971. — 551 с. 15 Словник іншомовних слів/За ред. О. С. Мельничука. — Київ: Гол. ред. УРЕ АН УРСР, 1974. — 776 с. 89 nem terminusok, hanem az adott osztályozási rendszeren kívül eső nómenklatúrai megnevezések. A megnevezések terminológiai és nómenklatúrai elemekre való felosztása a tudomány és a technika különböző területein történik, ám a terminus és a nomen közötti határ meghúzása a szaknyelvi lexika osztályozási alapjának szigorú figyelembevétele nélkül igen nehéz, ezért a gyakorlatban ez a felosztás gyakran meglehetősen feltételes. Így a „Botanikai terminológiai és nómenklatúrai orosz–ukrán szótár” 16 alapján a nómenklatúrai megnevezések közé meglehetősen feltételesen sorolnak különböző hierarchikus szinteken álló speciális megnevezéseket, például авран лікарський, аїрчик паннонський, барк-гузія альпійська, вишня звичайна, зірочник блідий, калий круглоголовий, ковила українська, липа пухнастостовпчикова, пастернак посівний, трюфель пізній, шаблія дібровна, sőt még a рижій, імбир megnevezéseket is. E megközelítés szerint az osztályozási rendszer végén, a terminológia határán kívül álló nómenklatúrai megnevezések egymással nem-faj viszonyban is állhatnak: vö. az említett szótárban a тринія (nem megnevezése) és az alárendelt fajnevek: тринія Китайбеля, тринія багатостебла, тринія українська, тринія щетиниста. Це közvetett módon megerősíti, hogy a szavak terminológiai jellegének meghatározásakor a nem- és fajbeli jegyek nem differenciáló tényezők, és hogy a nómenklatúrai jelleg értelmezése bizonyos konkrét esetekben feltételes megállapodáson alapul. Leggyakrabban az egy osztályozási körbe, sorba tartozó terminológia nyelvtanilag közös tövű szerkezeteket mutat, és egyaránt magában foglal egyszavas terminusokat és terminusszerkezeteket. A többszavas terminusok az osztályozási fokozatokhoz kapcsolódva jelennek meg, vö.: конструкція, конструкція безроксійна, конструкція вибухово-безпечна, конструкція каркасна. Az egy osztályozási csoportba tartozó, azonos tövű terminusok a tudományos osztályozások összetettségéről és szerteágazó voltáról tanúskodnak; például a gépipari ujj terminus egy osztályozási csoportba tartozik az azonos tövű ujjszerű, ujjhoz tartozó, ujj alakú, ujjas, ujjacska terminusokkal17. A terminusszerkezetek nyelvtani szerkezete nem egyformán viszonyul a modern terminológia tudományos-osztályozási és lexikográfiai kialakításához. A hagyományos osztályozások szerint az ilyen terminusokban az alárendelő komponensnek kell első helyen, az alárendeltnek pedig másodikon állnia, például: геотропизм не- 16 Русско-украинский словарь ботанической терминологии и номенклатуры/Сост. Д. Я. Афанасьев, А. И. Барбарич, Д. К. Зеров и др.— Киев: Изд-во АН УССР, 1962.— 310 с. 17 Русско-украинский технический словарь/Сост. А. И. Матейко, М. М. Матейко, Н. С. Родзевич и др.— Киев: Держтехвидав, 1961.— 648 с. 90 gátló, valeriánaolaj, sejtközötti járat. A terminológiának az irodalmi nyelv lexikai rendszerébe szervesen beépülő komponensként való értelmezése azonban ezekben az esetekben az összetett terminológiai szerkezet közvetlen felépítésének elvét diktálja; ezért az új szótárakban, például az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiáján készülő háromkötetes „Orosz–ukrán tudományos terminológiai szótárban” a terminológiai szókapcsolatok ilyen elrendezését javasolják: aszfaltburkolat, marónátron-magnézia, bolygók forgása. A besorolási és lexikográfiai gyakorlat közötti eltérés oda vezet, hogy a terminológiai szótárakban, különösen a természettudományi tárgyúakban, a szókapcsolatokból álló terminusokat gyakran még ugyanazon könyvön belül is eltérően szerkesztik, vö.: centripetális idegrostok, második jelzőrendszer és tapintásérzék, szerves célszerűség a fentebb említett „Biológiai szótárban”. Ezt a következetlenséget meg kell szüntetni. Az ábécérendes terminológiai szótárak normájává, amelyek a terminusokat elsősorban nyelvtani szerkezetük figyelembevételével dolgozzák fel, kiválasztásuk során viszont osztályozási tulajdonságaikra támaszkodnak, az vált, hogy a szókapcsolatból álló terminusokat természetes nyelvi formájukban helyezik el a szótárban, vagyis: tapintásérzék, szerves célszerűség. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a terminus osztályozási jegyei azok a más szavakkal (terminusokkal) fennálló rendszerszerű szemantikai kapcsolatai, amelyek segítenek megkülönböztetni a terminust a nem terminustól. Segítségükkel körülhatárolható egy-egy terminuscsoport, ez teszi a tudományos osztályozást a szó terminológiai jellegének meghatározásakor differenciálóvá. Figyelembe kell venni, hogy a terminusok tudományos osztályozása nem állandó, hanem a tudományos ismeretek fejlődésével és tökéletesedésével változik. Még egy adott szakaszban is rendkívül változatosak az osztályozások. Ezt a következő példával szemléltethetjük. Egyre gyakrabban keresik a terminus megkülönböztető jegyeit a tematikus egység, az egy fogalmi mezőhöz tartozó szavak kapcsolata alapján. A genus–species, illetve a fogalmi kapcsolatok önmagukban, a terminus más jegyeitől elkülönítve nem alkalmasak a szó terminológiai jellegének meghatározásakor megkülönböztetésre, mivel a nyelvben gyakorlatilag minden teljes jelentésű szót összekapcsolnak. Az ágazati orientáció, a megfelelő szövegek lexikai-statisztikai elemzése és a szövegek szakosodott összetevői közötti fogalmi kapcsolatok meghatározása együttesen azonban lehetővé teszi a rendezett, normalizált terminológia kiválasztását és csoportosítását. A terminológiai szókincs ilyen, nagyobb léptékű lexikai-szemantikai csoportosításának módszerét, a leírt jegyek figyelembevételével és a szerkezeti-szóképzési kapcsolatok alapján, a modern tezauruszok dolgozzák ki. Ezek speciális, többnyire terminológiai szótárak, amelyekben az adott szakterület fogalmainak megnevezései és osztályozási kapcsolataik megnevezései szerepelnek. Mint látjuk, 91 Ez a terminusok tudományos osztályozásának egyik változata, amely a tudományos szövegben fennálló természetes kapcsolataikra épül. Ennek az általunk feltételesen tezaurusz-alapú osztályozásnak nevezett módszernek az az előnye, hogy a különböző szempontú szemantikai összevetések alapján nemcsak a terminusok tartalmi hierarchiáját állapítja meg, hanem azok normativitását is; nemcsak a terminusok közötti hierarchikus viszonyokat határozza meg, hanem azok hiányát is jelzi. Az egyik ilyen szótárban, a „Tudományos-műszaki terminusok tezauruszában”18 a terminusokat objektív viszonyok alapján, szemantikailag feltételes ekvivalenciaosztályokba sorolják. Ezek az egyenértékűség viszonyai (több terminus terjedelme teljesen megegyezik), a kereszteződés viszonyai (a terminusok szemantikai tartalmának részleges egyezése), valamint az alárendeltség viszonyai – a terminusok közötti genus–species viszonyok egyik fajtája. Ilyen feltételek mellett az osztályozási rendszerbe teljesen azonos, abszolút szinonim terminusok, valamint olyan terminusok kerülnek, amelyek bizonyos feltételek mellett a szövegekben egymás helyett használhatók; például ebben a szótárban egyenértékűnek tekintik, illetve közelítik egymáshoz az gyorsulásmérőket mint gyorsulásmérő eszközöket, a gyorsulásintegrátorokat, a newtonmétereket. Következésképpen a szó terminológiai jellegének meghatározására szolgáló módszer szemléletesen feltárja a terminusok közötti szinonimikus és genus–species kapcsolatokat. A szinonimák körét korlátozó elfogadott megkötéseknek köszönhetően az ezzel a módszerrel meghatározott szinonimák közé elsősorban eltérő szerkezetű szókapcsolatok kerülnek, például: házépítő kombinátok, az építőipar vállalatai. Ez az osztályozás szemantikailag összefüggő terminusszavakat és terminológiai szókapcsolatokat rögzít (gégehang-telefonos fejhallgatók, sisakfejhallgatók), valamint szókapcsolatokat és rövidítéseket (PTURSZ, páncéltörő irányított rakéták). A terminológia meghatározására szolgáló tezaurusz-módszer előnye nem csupán az, hogy segítségével bevonható a lexikográfiai vizsgálat körébe az adott időszakban, az adott tudományos szakirodalomban előforduló valamennyi tudományos terminus, hanem az is, hogy a különböző szempontú szemantikai összevetések alapján ez a módszer nemcsak a terminusok szemantikai hierarchiájának, hanem normativitásuknak a meghatározását is lehetővé teszi. Ez azért fontos, mert egyazon szakterületen a különböző osztályozási rendszerekhez tartozó terminusok ütközése a terminusok rendszerszerű kapcsolatainak felborulásához vezet. Az említett módszertan segítségével nemcsak feltárhatók a terminusok közötti hierarchikus viszonyok, hanem megállapítható az is, hogy egy adott terminus esetében fennállnak-e ilyen viszonyok, mivel figyelembe veszik a szemantikai azonosság mértékét, meghatározzák a fölérendelt (alárendelő) terminusokat és az alárendelt (alárendelt) terminusokat, valamint ezek meglétét a genus- 18 Тезаурус научно-технических терминов/Общ. ред. Ю. И. Шемакина. — М.: Воениздат, 1972. — 671 с. 92 terminusoknál. Figyelembe veszik azokat a terminusokat is, amelyeknek közös szemantikai kapcsolataik vannak az alapterminussal, noha nem állnak vele genus–species viszonyban. E módszertan normalizáló tényezője a szövegek tudományos elemzése alapján azoknak a terminusoknak a meghatározása, amelyeket le kell cserélni, vagy amelyek szemantikai komponensekként részekre bonthatók. Például a megnevezett tezaurusz a Wankel-motorok terminus lecserélését javasolja a forgódugattyús motorok terminussal, a űr-navigációs rendszerek terminust pedig olyan terminusként rögzíti, amelyet összetevőire kell bontani: űrnavigáció, navigációs rendszerek. Ezek már gyakorlati lépések a szakterületi terminológia objektív jegyek alapján történő rendezése felé. Összegezve a terminus meghatározásának lehetőségeit a hierarchikus és tezaurusz-alapú tudományos osztályozások segítségével, meg kell állapítani, hogy ezek különböző mértékben célszerűek a modern tudomány és technika terminusainak egyes területein. Egészében véve, ha ismerjük a terminus mint speciális, tudományos fogalom megnevezésének fő jegyeit, és alkalmazzuk azokat a leírt osztályozási módszereket, amelyek segítségével a terminusnak minősülő szó egy adott osztályozási rendszerbe illeszthető, objektív kritériumok alapján elválaszthatjuk a terminust a nem terminustól, továbbá a létező, heterogén szakmai megnevezések közül kiválaszthatjuk a legrendszerszerűbb, tehát a tudományos és műszaki gondolat kifejezésére legalkalmasabb terminust. Ennélfogva minden alapunk megvan arra, hogy a terminusnak mint a tudományos-műszaki és gyakorlati tevékenység területéről származó, a szakmai kommunikációban működő speciális megnevezésnek a meghatározását kiegészítsük a következővel: a modern tudományos és szakterületi osztályozási rendszer komponense.