Stilių normų atspindys metakalbiniuose komentaruose

A LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) KAZIMIERAS ŽUPERKA A STÍLUSNORMÁK TÜKRÖZŐDÉSE A METANYELVI MEGJEGYZÉSEKBENĮ Metanyelvi megjegyzésnek nevezzük a nyelv, valamint egységei vagy a szöveg nyelvi kifejezésmódjának tárgyalását: értékelését, használatának indoklását stb.? Pl. : Okosnak lenni nemritkán annyit jelent, mint függőnek és engedelmesnek lenni. (A szó új és furcsa jelentése, de sajnos egyre népszerűbb.) LM 1984.V.13; Kedves tanárnőnk, akihez egyáltalán nem illik a docensnő hideg megnevezése (ezért nem is így szólítjuk!), nagyon hasonlít egy ilyen borostyánkőhöz N 1975 12 25; Az „orumas“ szó nagynak tűnik, különösen — amikor litván parasztasszonyról beszélünk LM 1981.V.16; Az a nemzet, amely ilyen dalokat alkotott, már csak ezekért is megérdemli a halhatatlanságot. Ezek túlságosan patetikus szavak MarcD 96. A metanyelvi megjegyzések tartalma meglehetősen változatos. E sokféleségből kiválasztottuk a stilisztikai információt nyújtó megjegyzéseket, vagyis a metanyelvi stílusmegjegyzéseket. Ezeket szépirodalmi, publicisztikai és tudományos szövegekből gyűjtötték? valamint beszédekből gyűléseken, konferenciákon, a mindennapi beszélgetésekből. Ezek a megjegyzések azt mutatják, hogy társadalmunk nyelvi tudatában a litván nyelv használatának számos módja létezik: tudományos, jogi, hivatalos, újságnyelvi, publicisztikai, mindennapi, népies, emelkedett, durva, falusias, ódon, mai, idősekre jellemző, fiatalokra jellemző, képszerű, érzelmes, szatirikus, tömör, sablonos, zsargonnyelvi stb. A felsorolt nyelvhasználati módok közül soknak a stilisztika tudományában stílus státusza van, funkcionális vagy más jellegű stílusnak tekintik őket (tudományos, publicisztikai, mindennapi, emelkedett, képszerű, tömör). Más beszédmódokat (az idősekre jellemzőt, a fiatalokra jellemzőt, a zsargonnyelvit) általában nem tekintenek stílusnak, de szorosan kapcsolódnak a nyelv stilisztikai rendszeréhez, a stílusok normáihoz. A tárgyalt metanyelvi megjegyzések kettős stilisztikai információt nyújtanak: egyrészt azt mutatják, hogy a beszélő megkülönböztet egy bizonyos nyelvhasználati módot (illetve stílust); másrészt valamely nyelvi eszközt szokásosnak, az adott stílusra jellemzőnek, azaz e stílus normájának tekintenek. Egyes szavakat, kifejezéseket, a szöveg nagyobb szakaszait, illetve általában a beszédmódot értékelik. Pl. : A törvények nyelvén [szólva], ő visszaeső bűnöző, különféle lopásokért több alkalommal elítélték 'T 1980.X1.12; Meghívta őt, mint te...1 Lásd Jitičkova J. Metafečovy komentaf.—Slovo a Slovesnost, 1979, N 2, s, 149—151; Hoffmannova-Jifičkova J. Metajazyk a metareč a jejich charakter v dile Karla Čapka. — Slovo a Slovesnost, 1979, N 4, s. 295-296. * A metanyelvi funkciók (róluk lásd Zuperka K. Metalingvistiné kalbos akto funkcija įvairiuose stiliuose. —In: Visuomenė ir asmenybės ugdymas/- Mokslinés konferencijos tezės. Šiauliai, 1978, p. 117) tekintetében a többi tudománytól különbözik a nyelvészet: itt az egész szöveg metanyelvi, nem pedig csak az egyes kommentárok. A nyelvészeti munkákból csak a saját szöveg nyelvi kifejezésére vonatkozó kommentárokat gyűjtötték ki. A nyelvészek, akárcsak a nyelv többi használó194 ja, beszéd vagy írás közben keresik a szót, és ezt a keresést néha kommentálják, ninkai mondja, bűncselekménybe keverte V. K.-t, aki egyébként szintén kiskorú volt T 1978. X.5; Elnézést kérek, ha a válasz nagyon tankönyvszerűen fog hangzani. A városterv strukturális magja, lakóés középületek komplexuma szolgáltató központtal, amely az építészek által kidolgozott funkcionális-kompozíciós elképzelés alapján épült — így határozzák meg a várostervezők a lakónegyedet LM 1983.X.15 (az építész interjújából). A nyelvészeti stilisztikában a stílust általában a nyelvi eszközök célszerű szelekciójaként (kiválasztásaként) és kombinációjaként (kompozíciójaként) határozzák meg. A nyelvhasználók metanyelvi megjegyzései főként a szelekciót, vagyis a stilárisan jelölt stílusleltárt tükrözik és értékelik. Š. Bali (Bally) „A francia nyelv stilisztikája” című művében ezt írta: „Azoknak a jelenségeknek, amelyek nem érdeklik a beszélőt, a stilisztikát sem kell érdekelniük”*. Ezzel az állítással ma csak részben értünk egyet: a kódolás stilisztikájára érvényes; a dekódolás stilisztikáját az is érdekli, ami a címzettet érdekli. Š. Bali állítását így fogalmazhatnánk át: a stilisztikát nem hagyhatják érdektelenül azok a jelenségek, amelyek |érdeklik a beszélőt. A metanyelvi kommentár használata a nyelvi kifejezés tudatosságát, a megnyilatkozás aktualizálását jelzi. Ezek a kommentárok a nyelv sajátos vizsgálatai, és nyilvánvalóan megerősítik F. de Saussure (de Saussure) megjegyzését, miszerint a nyelvi tevékenységet kisebb-nagyobb mértékben mindenki vizsgálja‘. Az utóbbi években a metanyelvi stíluskommentárok egyre inkább felkeltik a stilisztika és a szövegnyelvészet kutatóinak figyelmét“. Fontos kérdés — a stíluskommentárok tipológiája. A kommentárokból összegyűjtött, korábban felsorolt nyelvhasználati módok nem alkotnak egységes osztályozási rendszert: különböző alapokon különülnek el, és egymással hol aláés mellérendeltségi, hol elkülönülési, hol pedig metszési viszonyban állnak. A kommentárok elemzése megerősíti az általános stilisztikai problémák kutatóinak következő megállapításait: 1) a stílusok száma nem véges®, 2) az egyetlen alapelven nyugvó osztályozás nem teszi lehetővé az összetett stílusjelenség teljesebb tárgyalását, különböző stílusosztályozásokra van szükség". A kommentárok elemzése nem javasol új stílusfelosztást, és nem cáfolja a ir meglévő osztályozásokat. Igaz, nem lehet azt mondani, hogy ezek nyilvánvalóan megerősítik őket. Ugyanis egyrészt a kommentárok nyelvi kifejezőeszközeit valamelyik stílushoz sorolják, de a stílus itt nem jelenik meg meghatározott rendszerként. Másrészt a stílust valamely ne nagyobb rendszer tagjaként, csupán egy kétpólusú stilisztikai o szembeállítás tagjaként jelölik meg: a szembeállítás mindkét tagját kimondják, vagy – gyakrabban – csak az egyiket mondják ki, a második pedig kikövetkeztethető, pl. Hivatalosan Újzenei Együttesnek nevezik, köznyelvben és rövidebben pedig 3 Bannu III. Opanny3ckas criwmcTHka. —M., 1961, c. 79. 4 Zr. Cocciop O. ne. Tpymst no si3biko3Hanmioo. —M., 1977, c. 45. 5 Zr. Bumokyp T. I". O comepXaHWM HEKOTOPBIX CTHIMCTHYCCKHX HOHATHH. — B KH. Crujnmacrnuecrne uccrnenopamus. M., 1972, c. 84; BexOunka A. Merarexrcr B TekcTe. — B KkH. : Hosoe B 3apybexnoit ruarsuctake. M., sem. 1978, 8, c. 417; Yepemucnu II. I“. Pycckas cTumacruKa. — M., 1979, 4. 2, c. 38—44; MIsapukond Bb. C. Crpaterus H TakTHKa mpouecca pe9H B HX OTHOINCHHH K CTHIMCTHYECKOHW HOpMe. — B kH. : SI3pikoBast HOpMma H dyHKIHOHAIBHBIE crim. IlporpaMMa-ItpHriialNeHHe H Te3HCbI MOKIAJO0B peciIyOjiHKAHCKOTO CHMIO3Hyma. BHMJILioc, 1984, c. 50-52. 6 Lásd. CxpeGren FO. M. Ouepx Teopux cramucTaku. — [opekmit, 1975, c. 48. " Ten pat, p. 42, 56, 166. 195 —Nako ansambliu LM 1984.111.31; Hivatalosan aláírta: „Előre is hálás Braziulis“ (az autóbuszban folytatott beszélgetésből). A kommentárokból összegyűjtött nyelvhasználati módok elnevezései és fogalmai alapján elmondható, hogy itt többféle stílusjelenség tükröződik: 1) az úgynevezett funkcionális stílusok; 2) az általános stíluskultúra kategóriái és 3) különféle stilisztikai, valamint a stílussal kapcsolatos szembeállítások: az úgynevezett vertikális stílusosztályozás (magasabb —alacsonyabb), életkori (idősebbek —fiatalok- ), történeti (régiesen — —újítón beszélve- ), területi (vidékiesen —városiasan beszélve- ), a köznyelv és más nyelvváltozatok szembeállítása (pl.: hogyan nevezik a dzsukák, zsargonban beszélve). 1. A metanyelvi kommentárokban jól tükröződnek a 4 funkcionális stílus — a tudományos, a hivatalos, a publicisztikai és a társalgási — kifejezőeszközei. a) A tudományos stílus eszközeire a következő kommentárok utalnak: tudományosan szólva, tudományosan mondom, tankönyvszerűen fog hangzani, ahogy a skolasztikusok mondanák. Ide sorolhatók az értelmi munka különböző területeinek nyelvére való utalások is: a szelekciós szakemberek nyelvén szólva, a filozófusok (közgazdászok...) terminusát használva. b) A hivatali (hivatalos, jogi, törvényhozási) stílusra való utalások: hivatalosan szólva, hivatalosan nevezik, a törvények nyelvén szólva, jogi nyelven beszélve, a jogászok úgy neveznék, bírósági nyelven szólva, ahogy a jogászok mondják. c) A publicisztikai (újságnyelvi) stílusra való utalások: publicisztikusan szólva, plakátszerűen elnevezve, ahogy az újságokban mondják, ahogy az újságírók írják, a sajtóban nevezik. d) A társalgási (mindennapi) stílusra való utalások: hétköznapibban szólva, mindennapi nyelvre lefordítva, egyszerűen mondva, egyszerű szó. Leggyakrabban erre a stílusra utalnak az olyan kommentárok is, mint: ahogy a nép mondja, népiesen szólva, ahogy az emberek mondják, ahogy az emberek szokták mondani, az emberek szerint, ahogy a világ mondja. A társalgási stílusra való utalások közé sorolható az alacsonyabb rendű (durva) stílus számos kommentárja: ahogy a bugrisok mondják, egyenesen (durván; gyakori, nem nagyon ajánlott: gorombán) szólva, nem szépítve mondva, csúnya szó. Az ilyen stílusjelzések bocsánatkéréskor is előfordulnak, bocsássanak meg ezért a megfogalmazásért. e) A művészi stílusnak nincsenek sajátos nyelvi eszközei, néhány ritka kivételtől eltekintve (a litván nyelvben) a költői kifejezéseket, a metanyelvi megjegyzésekben pedig, amint mondottuk, valamely stílus jellegzetes eszközeire hívják fel a figyelmet, tehát ebben az esetben nincsenek tipikus metanyelvi megjegyzések. A meglehetősen gyakori képletesen (szemléletesen) szólva megjegyzés a beszéd képszerűségét jelzi mint az általános stíluskultúra sajátosságát (azaz a teljes kontextus kifejezésmódjához viszonyított viszonylagos képszerűséget), nem pedig mint a művészi stílus jellegzetes sajátosságát. A nyelvi kifejezés költőiességét olyan megjegyzések jelezhetik, mint ahogy a költő (költők) mondja, a költő szavaival élve, ahogy a dalban mondják, illetve az egyes megfelelő megjegyzések, pl. ahogy a dal ígérte MarcSA 191. 2. A stíluskultúra fogalmába az általánosabb (pontosság, világosság, tömörség) és a specifikusabb (képszerűség, elevenség stb.) stilisztikai sajátosságok tartoznak. A metanyelvi megjegyzésekben különösen gyakran tükröződik a megnyilatkozás pontosítása és tömörítése: pontosabban (jobban, igazabban) szólva; tömören szólva, röviden mondva, röviden és velősen, (egyetlen) szóval. A tanulmány 196 H. K.. Andersen „Mesék”. A 4 pontosító utalások közül a (3 következők találhatók: helyesebben szólva k.), pontosabban szólva (1); 14 — elkészítése során metanyelvi megjegyzéseket válogattunk ki J. Balčikonis „Válogatott írások” című kétkötetes művéből (a szerző saját szövegének megjegyzései), valamint az általa fordított, tömörségre utaló kifejezésekből: röviden szólva (T), rövidebben szólva (1), szó szerint (1), szólva egy (1), szóval szólva szóval (4). 3. Iš a fennmaradó, még nem tárgyalt metanyelvi stílusmegjegyzések közül legalább a következők említendők: a) A magas és az alacsony ir stílus szembeállítását tükrözők. A magas stílust jelzi: hangzatosan mondott, csengő szó, fényes szó, ünnepélyesen hangzik, szép szavakkal szólva, ahogyan a himnuszban mondják. Egy emelkedettebb stílusú megjegyzés (az a név nekünk túl furfangos) talált H. K.. Andersen „A mesékben”: — A ir rómaiak ją a görögöket nevezték Driada, — mondta az öregember. — De ez a név túl ravasz nekünk, Naujasodysban „a šeimedių ir nagyanyja” ją néven nevezték el. BalčAP m stílusára a 112. kommentárok utalnak, amelyeket már a társalgási stílusról szólva említettünk. b) Az alacsony stílusra vonatkozó utalások egy része a pozitív és į negatív — konnotáció — újabb ir érzelmi oppozícióját is magában foglalja, vö. gyengéden nevezi, kedves (becéző) néven nevezi, szépen nevezte ir el — nem gyengéden szólva, durván fogalmazva. c) Kifejezett történeti (kronológiai) — szembeállítáir sa a régi és az — új beszédmódnak: régiesen beszél, régiesen mondanád, régiesen szólva, régies kifejezés, ahogy akkor mondták, ahogy korábban az emberek mondták — ahogy most szokás (kedvelt, divatos) — mondani, ahogy most nevezik, mai terminusokkal szólva, mai módon mondva, új módon fogalmazva, modern módon beszélve. d) Az életkor (nemzedékek) nyelvi szembeállítása: az öregek mondják, az idősebb emberek nevena — ahogy most a fiatalok mondják, a fiatalok szerint, ahogy a mi fiatalságunk mondaná. Ide tartoznak a gyermeknyir elvi kommentárok: a gyerekek így nevezik, az óvodások így nevezik (szembeállí- — tva azzal, hogy a felnőttek mondják). Iš részben összefonódik az ir idősek beszédének régies módja, pl.: ahogy a szüleink mondani szerették. e) A falu és a — város ir nyelvének — területi szembeállítása. Megjegyzések: falusias stílus, a falusi ember szavaival élve városi nyelv. — A falusias beszédre vonatkozó megjegyzések néha su keresztezik a régies beszédre vonatkozó megjegyzéseket: ahogy a falunkban mondták, ahogy a faluban mondani szokták. f) A köznyelvvel különösen gyakran állítják szembe a zsargont: zsargonban mondják, a folyosó zsargonján mondta, a filmesek zsargonján szólva, a rabok zsargonján fogalmazva, a meliorátorok zsargonján nevezik, a vilniusiak zsargonján fejezte ki. A metanyelvi stílusmegjegyzések nemcsak expliciten tükrözik a tényleges stílusnormát; általuk a nyelvhasználók, a társadalom a norma kodifikálásának jogára is igényt tart. Úgy tűnik, hogy a tényleges stilisztikai használat és a stílusnormák kodifikációja között kisebb a távolság, mint más nyelvi normák és azok kodifikációja között. Mondjuk, könyvszerű (vagy „beszédszerű”„) az, amit az egész litvánul beszélő társadalom, vagy legalábbis annak nagy része könyvszerűnek (vagy „beszédszerűnek”„) érzékel, a nyelvi hiba pedig attól még nyelvi hiba, hogy a társadalom nagy része követi el. Hiszen a stílusnormák a nyelv belső normái, megsértésük nem rombolja le a nyelvi rendszert; változásuk, a stílusok bizonyos diffúziója csupán másképpen differenciálja ezt a rendszert. A stilisztika számára igen értékes lehet a stílusra vonatkozó metanyelvi megjegyzések részletesebb vizsgálata (ebben a tanulmányban mindössze 700 példára támaszkodtunk). Az ilyen megjegyzéseket tartalmazó kijelentések érdekes adatokat szolgáltathatnak a nyelvi eszközök versengésének megértéséhez, mivel számos megjegyzés (más szóval, tudományosan szólva és így tovább) nem más, mint a versengés bemutatása. 197