Pirminių būdvardžių semantikos derivacinis aspektas

LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987) RITA ŠEPETYTĖ AZ ALAPFOKÚ MELLÉKNEVEK SZEMANTIKÁJÁNAK DERIVÁCIÓS ASPEKTUSA 1. Az aukštas, gilus, žemas melléknevek „nagy, erős; jó”, illetve „kicsi, jelentéktelen; rossz” jelentésben való használatát a litván nyelv szemantikai hibájának1 tekintik. J. Balčikonis professzor szigorúan2 javította. Az általa szerkesztett „Litván nyelv szótára” I. kötetében az aukštas melléknév szócikke nem közli a „jó, kiváló (minőségről)” és a „mennyiségét, erejét stb. tekintve nagy, jelentős” jelentést (vö. a második kiadással4). J. Balčikonis jól tudta, pontosabban szólva, ismerte a litván nyelvet, érezte, mi idegen tőle. Nyelvhelyességi javításainak egyik fő érve az volt, hogy egy szó vagy kifejezés mennyire hiteles a népi beszélt nyelv szempontjából5. A „Litván nyelv szótára” I. kötetének második kiadásában az aukštas melléknév véleményünk szerint túlzottan az orosz высокий melléknév jelentéseit figyelembe véve szerepel. Finom javításaival J. Balčikonis professzor nem gátolta a litván nyelv fejlődését, mint ahogyan talán némelyek gondolták, hanem ápolta annak sajátosságait. Hiszen minden nyelv a maga módján modellezi a világ képét. Ezt természetesen csak a szemantika alapos kutatása tárhatja fel. J. Balčikonis professzor nem írt nagy elméleti munkákat, javításai és fordításai azonban azt mutatják, hogy kiváló ismerője volt a litván nyelv szemantikájának. 2. Annak érdekében, hogy a litván nyelv alapfokú mellékneveinek szemantikáját a lehető legrendszeresebben írjuk le, más módszerek mellett az alaktani viszonyok elemzésének módszerét is alkalmaztuk. Az alapfokú melléknevek erre különösen alkalmas területet jelentenek; az alaktani viszonyok gazdagsága jellemzi őket. Emellett a melléknévi alapú szóalkotási típusokra6 meglehetősen nagyfokú szabályosság és produktivitás jellemző7. A derivációs viszonyok elemzését rendszerint a többjelentésű szó szemantikai struktúrájának szemémákra (jelentésekre) való felbontására alkalmazzák8, pontosabban szólva, a származékok 1A „Nyelvhasználati tanácsok” című kiadványban ezek a szavak a „jobb nem használni [ebben a jelentésben]” megjegyzést kapták; lásd: Kalbos praktikos patarimai. – V., 1976, p. 40, 81, 312. A tanácsok második kiadásában ezt a tilalmat enyhítették; lásd: Kalbos praktikos patarimai. – V., 1985, p. 41, 82. 2 Balčikonis J. Rinktiniai raštai/Sud. A. Pukpis. – V., 1978, t. 1, p. 155, 228, 291, 307, 332. 3 Lietuvių kalbos žodynas. – V., 1941, t. 1, p. 396–397. 4 Lietuvių kalbos žodynas. – V., 1968, t. 1, p. 488. 5 Keinys S. J. Balčikonio kalbos mokslo darbai. – Kalbos kultūra, 1985, sąs. 48, p. 7–8; Vitkauskas V. Juozas Balčikonis. – Kaunas, 1985, p. 66, 106. Žr. taip pat: Balčikonis J. Rinktiniai raštai, t. 1, p. 194. 6 Dėl termino darybos tipas žr.: Urbutis V. Žodžių darybos teorija. – V., 1978, p. 249. 7E terminusokhoz lásd: Urbutis V. Min. veik., p. 262–268. 8 Медникова Э. М. Значение слова и методы его описания. – М.,1974, с. 60–61; Kalendienė D. Būdvardžio senas leksinė-semantinė charakteristika. – Kalbotyra, 1981, t. 32 (1), p. 38–51. Šios analizės taikymo pamatas – teiginys, kad dariniai paprastai remiasi viena (apibrėžta) pamatinio žodžio reikšme, žr.: Urbutis V. Min. veik., p. 152–156; Тихонов А. Н. О семантической соотносительности производящих и производных основ. – ВЯ, 1967, № 1, с. 114. 158 a különbségek a szémémák (jelentések) különbségének igazolása érdekében. A melléknevek derivációs viszonyait más szempontból elemezzük. A litván nyelv primer mellékneveit szabályos származékok jellemzik: belőlük az -umas, -uma képzőkkel főnevek, az -ai képzővel határozószók, az -ėti, -inti képzőkkel igék, valamint más, kisebb vagy nagyobb szabályosságú, különböző szófajokhoz tartozó származékok képezhetők. Megfigyeltük, hogy a melléknevekből formailag ugyanazon képzési séma szerint „előállított” származékok képzési jelentése gyakran eltérő, olykor pedig távol esik a várható (a „melléknév + képző” képzési sémára jellemző) jelentéstől, vagyis lexikalizálódott9. Hipotézisünk: 1) az alapszintű melléknevek szemantikai közelségéhez az azoknak megfelelő származékok szemantikai közelsége társul; 2) ha a szabályos10 származékok jelentése eltávolodik a várható képzési séma jelentésétől, akkor az alapszintű melléknevek szemantikai struktúrái fontos szemantikai komponensekben különböznek. Ebben a tanulmányban a primer melléknevek négy szemantikai csoportját választottuk ki elemzésre, azaz olyan mellékneveket, amelyek szemantikai struktúrájába a (különböző rangú) „tér”, „mennyiség”, „szín”, „idő” szémái11 tartoznak. A szémák nomenklatúráját Z. Sokolovskaja modellje12 alapján állítottuk össze. A szémák jelenlétét a szótárakban megadott jelentésdefiníciók alapján állapítjuk meg. A tanulmány a „Litván nyelv szótára”13 és a „Mai litván nyelv szótára”14 illusztrációs anyaga és jelentésmagyarázatai alapján készült. Hangsúlyozzuk, hogy feltevéseink és következtetéseink hipotetikusak; ez összefügg 1) a származékok szótári rögzítésével (a szabályos származékokat nem mindig rögzítik); 2) kevés illusztrációjukkal; 3) és ami a legfontosabb, a származékok lehetséges heterogenitásával és heterokróniájával15 (például nem egészen világos a képzési alap: senas–seninti vagy senti–seninti stb.). Elemzésünk továbbá nem terjed ki az átvitt jelentésekre (sem a származékok, sem az alapszavak esetében). 3. Elemzésre a következő szabályos származékokat választottuk: a) -uma képzővel. A „Litván nyelvtan”16 két képzési kategóriában tárgyalja őket: az „absztraktumok” és a „hely” kategóriájában. Egyúttal azt is állítja, hogy az absztraktumok „elvont tulajdonságot vagy időszakot, időbeli állapotot”17 jelölnek, a hely jelentésű származékok pedig „... egy tárgy részét” és időt18 is jelölhetnek; 9 A lexikalizációról lásd: Urbutis V. Min. mű, 146–148. o.; Кубрякова Е. С. Типы языковых значений. Семантика производного слова. – М., 1981, с. 57. 10 Minimális szabályosságnak két, ugyanahhoz a képzési sémához tartozó származékot tekintünk. 11 A széma és a szemantikai komponens ebben a tanulmányban szinonimaként szerepel. 12 Соколовская Ж. П. Опыт системного описания семантических отношений в лексике (на материале русских имен прилагательных): Автореф. дис.... д-ра. филол. наук. – Киев, 1981. – 28 с. 13 Lietuvių kalbos žodynas. – V., 1956–1984, t. 1–13 (toliau vartojamas sutrumpinimas LKŽ). 14 A mai litván nyelv szótára. – V., 1972 (rövidítése: DŽ). 15 Plg.: Кубрякова Е. С. Теория номинации и словообразование. – В кн.: Языковая номинация (Виды наименований). М., 1977, с. 270. 16 Litván nyelvtan. – V., 1965, 1. köt., 311., 399. o. 17 Uo., 311. o. 18 Uo., 399–400. o. 159 b) a -ėti formánssal. Ezek a származékok „az alapul szolgáló (= alapszóval kifejezett – R.Š.) tulajdonság fokozatos megjelenését vagy erősödését” jelentik19. Kissé formalizálva a képzés jelentése a következőképpen adható meg: „X-am/X-esniam-má válni”20; c) a -inti formánssal. A képzés alapjelentése: „olyanná tenni, amilyet az alapszóként szolgáló melléknév kifejez”21 („X-ává / X-esnibbé tenni”); d) ezenkívül elemeztük a „szín” szemát tartalmazó melléknevek -uoti formánssal képzett szabályos származékait, valamint az „idő” szemát tartalmazó melléknevek -yvas formánssal képzett származékait. Az elemzés során a következőkre fordítottunk figyelmet: 1) megfelel-e az adott származék jelentése a képzés jelentésének (azaz meghatároztuk a lexikalizálódás fokát); 2) milyen jelentést vesz fel (vett fel) a származék az alapszóként szolgáló melléknév szemájától függően. 4.1. „Szín” séma. Melléknevek: baltas „hó-, tejfehér”, juodas „szénfekete”, geltonas „boglárka virágának, kénnek vagy aranynak a színű”, mėlynas „a spektrum egyik alapszíne – a lila és a zöld között középen elhelyezkedő”, raudonas „a szivárvány meleg színéhez tartozó” („vérszínű” DŽ), rudas „sötétsárga”, žalias „fűszínű” DŽ. a) Jelentése: „X színű hely (felület)”. Pl.: baltuma „fehér hely”, juoduma „fekete hely, feketeség”, geltonuma „sárga hely”, mėlynuma „kék hely”, raudonuma „kipirosodott hely” (lehetne „piros hely” is), ruduma „barna hely, barna folt”, žaluma (nyelvjárásokban žaliuma) „zöld hely, zöld felület” DŽ. b) Inkább potenciális, mint tényleges képzéstípus. A szótárak rögzítik, de példákkal alig szemléltetik. Jelentése: „X/X-esnibbé válni”. Pl.: baltėti „fehéredni, fehérré válni” (példa nélkül); juodėti „feketévé … válni; feketedni” (5 szemléltető példa különböző jelentésekre); *geltonėti22, mėlynėti „kékké, kékebbé válni” (2 példa), raudonėti „pirossá válni” (1 példa; a másodlagos képzésű įraudonėti, išraudonėti stb. megkettőzi a -yti formánsú ige jelentéseit, vagy annak nyelvjárási változata), hasonlóképpen rudėti „barnává válni”, žalėti „zölddé, zöldebbé válni” (DŽ; szemléltető példa nélkül). c) Jelentése23 „X színűre festeni (kenni)”. Pl.: baltinti „valamivel fehérre festeni” („fehérre festeni” DŽ), juodinti „feketévé tenni, bekenni”, geltoninti „sárgává tenni” („sárgává tenni, sárgára festeni” DŽ; LKŽ-szemléltető példa – Gardakuliȧis geltonina gijas Šts), mėlyninti „kékes árnyalatúvá tenni, kékíteni” (Egliniai pelenai ne baltina, bet mėlenina žlugį Šts), raudoninti „pirosra festeni”, rudinti „barnára festeni”, žalinti „zölddé tenni; zöldre festeni” DŽ. d) Jelentések: 1) „X színűnek lenni, látszani”24, pl.: baltuoti „fehérnek lenni, fehérnek látszani”, juoduoti „feketének lenni, feketének látszani; a fekete tárgynak haladnia, siklania”, gelto- 19 Lietuvių kalbos gramatika. – V., 1971, t. 2, p. 258. 20 X jellel itt és a továbbiakban az alapszóként szolgáló melléknevet jelöljük. 21 Jakaitienė E. Veiksmažodžių daryba. (Priesagų vediniai.) – V., 1973, p. 21. 22 A * jellel a szótárakban nem rögzített (potenciális) származékokat vagy azok jelentéseit jelöljük. 23 Vö. Jakaitienė E. Min. veik., p. 21, de itt a szerző által említett főnévi származékokról van szó (auksinti ir pan.). 24 Lásd Jakaitienė E. Min. veik., p. 43. Itt valószínűleg pontosabb magyarázat szerepel: „távolról olyannak látszani, láthatónak lenni, amilyet az alapszó kifejez”. 160 sárgállani „sárgának lenni, sárgának látszani”, kékelleni „kéknek lenni vagy látszani”, vörösleni „vörös színben mutatkozni, ragyogni” („vörösnek mutatkozni, vörösnek lenni” DŽ), barnállani „barnának mutatkozni, látszani”, zöldelleni „zöldnek lenni, zöldnek látszani” DŽ (ezt az igét gyakrabban lexikalizált jelentésben használják: „rétekről, mezőkről, növényekről (tavasszal és nyáron)”); 2) „fokozatosan X színűvé válni; X színnel befedődni (bevonódni)”, például: *fehéredni, feketedni „feketévé válni, feketedni” („feketedni, feketíteni” DŽ), *sárgulni (ezt a jelentést a második fokozatú apgeltonuoti származék rögzíti: „a felszínén sárgává válni”), kékülni „kékké válni”, vörösödni „vörösnek lenni, vörössé válni”, barnulni „barnává válni”, zöldülni „zöld rozsdával, penésszel bevonódni” DŽ; 3) „X színnel bekenni (beszennyezni)”, például: *fehéríteni (a jelentés nincs rögzítve, bár lehetséges, például a második fokozatú Kur išsibal­tavai nugarą? származékban: „Hol fehérítetted ki a hátadat?”), *feketíteni hasonlóképpen, sárgítani „sárgává tenni, sárgítani”, *kékíteni hasonlóképpen, *vörösíteni (de įraudonuoti „vörösre kenni”, nuraudonuoti „vörösre festeni” és hasonlók), *barnítani (de suruduoti „barnára szennyezni”); zöldíteni „zölddé tenni, zölddel beszennyezni” DŽ. Az első jelentés az at-, iš-, nu-, pa-, par-, su- előtagú második fokozatú származékokban is megnyilvánul, a második jelentés az ap-, į-, iš-, nu-, pa-, su-, už- előtagúakban, a harmadik jelentés pedig az iš-, nu-, su- előtagúakban. 4.1.1. A „színek” melléknévcsoportot szemantikai közelség jellemzi (talán ezért kedvelt elemzési téma). Ez a derivációs kapcsolatok áttekintéséből is nyilvánvaló. A csoportból kiemelkedik a žalias ‘zöld’ melléknév. Szemantikai szerkezete összetettebb a többi színmegjelölő melléknévénél (például a „fű színű”, a „éretlen, kiforratlan”, valamint a „főzetlen (feldolgozatlan)” jelentések együttélése). Emellett véleményünk szerint a derivációs kapcsolatok elemzése megerősíti, hogy a színmegjelölő melléknevek esetében a „felszín” szemája is releváns (lásd a származékok jelentésmagyarázatait is). 4.2. A „tér” szemája. Melléknevek: aukštas „nagy magasságú, alulról fölfelé nagy kiterjedésű”, gilus „a felszíntől messzire benyúló”, žemas „alulról fölfelé kis kiterjedésű” DŽ, artus „közeli (hely tekintetében)” (artimas „közel levő”), tolus „térbeli értelemben távoli” DŽ (tolimas „messze levő (térbeli értelemben)”). a) „X hely” jelentés. Például: aukštuma „magas hely, magas terület, hegy, domb”, giluma „mély hely, mélység”, žemuma „alacsony hely, síkság, a tenger szintje fölé csak kissé emelkedő terület” DŽ, artuma „közeli hely”, toluma „messze levő hely, távolság” DŽ. b) A jelentések változatosak, például: aukštėti „magassá válni” (példa nélkül; véleményünk szerint e származék alapjelentése az aukštas 2. „a földtől felfelé messzire eső” és az 1. || „a megszokott szint fölé emelkedő (terep, víz)”), gilėti „mélyebbre menni” (mivel ehhez a melléknévhez nem tartozik megfelelő alapige, a gilėti ige jelentheti azt is, hogy „mélyebbé, mélyebbé válni” (a pagilėti második fokozatú származék)), žemėti hasonlóan az aukštėti igéhez, artėti „közelebb menni, közeledni (távolság tekintetében)” (magasabb fokú lexikalizáció; pri-, su- előtagú második fokozatú származékai vannak), tolėti „távolabbivá, távolivá válni” DŽ. c) Erősen lexikalizálódott „X/X-esebbé tenni” jelentés; a tenni valós cselekvést jelent, például: aukštinti „magasabbá tenni” (Gdusim tvorą aukštinti Grg), gilinti „mélyebbé tenni” 161 „mélyebbé tenni, vörösödni“, lejjebb vinni: „alacsonnyá tenni; lefelé engedni“ DŽ, közelebb hozni: „elérni, hogy közelebb kerüljön“ („közelebb húzni“), távolítani: „térbeli értelemben távolabbra vinni“ DŽ (ez a tolti ’távolodni’ igéből képzett származék is lehet) („távolabb tolni“, vö. az illusztrációt: Senis čia artino, čia tolino tabokinę rš). A másodfokú, nu-, pa- előtagos származékok jelentése tartalmazza a „túlzottan“ jelentéskomponenst, pl.: túl magasra emelni: „túl magasra tenni“, magasabbra emelni: „túl magasra tenni“, túlságosan mélyíteni: „túlzottan mélyíteni“, mélyíteni: „túl mélyre tenni“, lejjebb vinni: „túl alacsonyra tenni“, közelebb hozni: „túlzottan közelebb hozni“. 4.2.1. Az „űr“ melléknevek (az elemzés tárgyát képező) csoportját két alcsoportba oszthatnánk: 1) magas, alacsony, mély; 2) közeli, távoli. Az alcsoport mellékneveiből képzett származékokra a jelentések nagyobb fokú lexikalizálódása jellemző. Az „űr“ szemát ugyancsak hordozzák a hosszú, rövid, széles, keskeny melléknevek. Ezeknél azonban fontosabb a „mennyiség“ széma; a magas, alacsony, mély melléknevek esetében pedig a „mennyiség“ széma nem fontos. Továbbá megfigyelhető, hogy az „űr“ melléknevek származékainak jelentése a megfelelő határozószóval is értelmezhető (magasan, mélyen, alacsonyan; közel, távol). 4.3. A „mennyiség“ széma. Melléknevek: hosszú „hosszúságában elnyúló; tartós“ (a DŽ és az LKŽ kompilatív meghatározása), rövid „nem nagy hosszúságú“ DŽ, vékony „kis átmérőjű“, vastag „amelynek nagy a távolsága a két síkfelület között“, széles „keresztirányban nagy“, keskeny „kis átmérőjű, szélességű“, nagy „kiterjedésével jelentős“, kicsi „nem nagy termetű, magasságú, méretű“, kemény „ellenáll egy másik test nyomásának, nem összenyomható, nem gyűrhető össze“, puha „könnyen kinyomható, nem rugalmas“ DŽ. a) „X-edik rész“ jelentés. Pl.: hossz „a leghosszabb rész“ (DŽ – „hosszú hely“, illusztráció nélkül), vékony rész „vékony hely“ (az illusztrációkból azonban kitűnik, hogy a jelentés valószínűleg „vékony rész“, pl.: Lašinių plonuma DŽ, Eikit [šieno] plonumą grėbstyt Ds stb.), vastagság „a vastag rész, hely, vastagabb szakasz“ (vastagabb szakasz „a vastag rész, vastagság“), szélesség „széles, legszélesebb hely“ (lehetne „rész“ is), keskenység hasonló, nagyobb rész²⁵ „nagyobb rész, többség“, kisebbség „kisebb rész“, kemény rész „kemény hely“ (lehetne „rész“ is, pl.: A puha részt megette, a keményet pedig nekem hagyta stb.), puha rész „a puha rész, a puha belső rész“. b) „X-esebbé válni“ jelentés. Pl.: hosszabbodni „hosszabbá válni“, rövidülni „röviddé (rövidebbé) válni“ DŽ, szélesedni „szélessé (szélesebbé) válni“ DŽ (az LKŽ-ben megadott „szélesedni, oldalirányban terjeszkedni“ jelentés részben lexikalizálódott, mivel kapcsolatban áll a széles melléknév szerkezetében lévő „űr“ szemával), keskenyedni hasonló, vékonyodni „vékonyabbá válni“, vastagodni „vastagabbá válni“, növekedni* „nagyobbá válni“ (LKŽ „növekedni, gyarapodni (szélesedni, vastagodni)“), csökkenni* „kisebbé válni“ („csökkenni“ – LKŽ), keményedni „keménnyé válni“ („keménnyé (keményebbé) válni“ DŽ; részben lexikalizálódott „megszilárdulni, megdermedni, megkeményedni“ jelentés is szerepel, amely a kemény melléknév más, itt nem említett szémáihoz kapcsolódik), puhulni „puhává, puhábbá válni“. Ugyanez a jelentés pa- előtagos másodfokú származékokban is megnyilvánul. c) „X-esebbé tenni” jelentés. Pl.: ilginti „hosszúvá tenni”, trumpinti „röviddé tenni” DŽ, platinti „szélessé (szélesebbé) tenni”, siaurinti „keskennyé tenni,” 25 A származékok szemantikai és formális alapszavának eltéréséről lásd: Urbutis V. Min. veik., p. 84. 162 keskenyebbé, vékonyítani „vékonyká tenni“, vastagítani „vastaggá, vastagabbá tenni“, növelni „nagyobbá tenni“ (LKŽ – a növekedni műveltető igéje: Pavasarį reikės sodą didinti Gs), csökkenteni „kisebb terjedelművé tenni“, keményíteni „keménnyé, keményebbé tenni“, puhítani „puhává, puhábbá tenni“. Ezek az igék (a keményíteni és puhítani kivételével), valamint a magasabbra emelni, lejjebb vinni, mélyíteni, közelebb hozni, távolítani szótárakban nem rögzített (bár olykor példákkal illusztrált) „olyan hatást kelteni, mintha X lenne“ jelentéssel is bírnak, pl.: A rövid szoknya hosszabbnak mutatja a lábakat, A függőleges vonalak szebben mutatnak – magasítják és karcsúsítják az alakot trš, A bő ruhák kövérebbnek mutatják az embert DŽ, A távcső az egyik végén keresztül közelebb hoz, a másikon át távolít DŽ, nagyító DŽ, A narancssárga szín szűkíti, kisebbíti a teret trš stb. A keményíteni és puhítani igék, pontosabban pa- előtagos másodfokú származékaik „érintéssel kipróbálni, hogy X-e“ jelentésűek, pl.: megkeményíteni „kipróbálni, mennyire kemény“, megpuhítani „megnyomkodni, megnézni, puha-e“ (vö. megkönnyíteni és megnehezíteni: „felemelgetni, hogy megállapítsuk a súlyát“). A nu- előtagos másodfokú származékok „túl X-essé tenni“ jelentést kapnak, pl.: túl hosszúra nyújtani „túl hosszúvá tenni“, megrövidíteni „túl röviddé tenni“ DŽ, túlnagyítani „túl naggyá tenni“, túlszélesíteni „túl szélessé tenni, túl szélesre szabni“ stb. Ilyen jelentést a megkeményíteni ige is feljegyez: „túl keménnyé tenni“. 4.3.1. Amint már említettük, a hosszú, rövid, széles, keskeny melléknevek „űr“ szémával is rendelkeznek (és némelyik származékuk jelentése megfelel a magas, mély, alacsony melléknevek származékai jelentésének). Szerkezetükben azonban fontosabb a „mennyiség“ széma. Ezt pszicholingvisztikai magyarázat is alátámaszthatja. Hiszen ahhoz, hogy egy dolgot például magasnak minősítsünk, fontos számunkra a térbeli helyzete (függőlegesség, alap, felső rész stb.). Egy hosszú vagy széles tárgy viszont térbeli helyzetétől függetlenül is lehet ilyen; itt a tárgy részeinek mennyiségi viszonyai a legfontosabbak. 4.4. Az „idő“ széma. Melléknevek: hosszú „mennyi ideig tartó“, rövid „rövid ideig tartó“ DŽ, öreg „sok idős, megöregedett, nem fiatal (emberekről, állatokról); sokáig növő (növényekről)“, fiatal „kevés éves, nem öreg“, új „nemrég keletkezett, készített, vásárolt“, korai „valamely időszak kezdetére eső“, késői „messze előrehaladott, a végéhez közeledő (időről)“ DŽ. a) hosszaság „a leghosszabb idő“ (Ilgumo dienos aš ir tai tiek nesuverpiu Sdk), rövidség hasonló (pl. az LKŽ cédulagyűjteményéből: Trumpumoj nakties), öregség „az öregkor; régi tárgy“, fiatalság „ifjúság“ (ifjúság „fiatal évek, fiatal kor“), újdonság „valami új“, koraiság „koraiság, korai idő“, későiség, „késői idő“ DŽ. b) Az uralkodó „idő“ szémájú melléknevekből például nem képezhetők ilyenek: a hosszabbodni és rövidülni a „mennyiség“ szémát, nem pedig az „idő“ szémát jeleníti meg. A öregedni „öreggé (öregebbé) válni“ és a fiatalodni „fiatalabbá válni, fiatalabb kor felé haladni“ (nyilván az öregedni analógiájára; relatív jellegű) a „állapot“ szémához kapcsolódik. c) A jelentések lexikalizálódtak, pl.: hosszabbítani „késleltetni, folytatni“, korábbra hozni „valamit túl korán tenni, siettetni“, későbbre halasztani „valamit a szükségesnél később tenni“ DŽ, megújítani „a használat, viselés, öregedés nyomainak eltüntetése“, megfiatalítani „fiatallá tenni; visszaadni az ifjúság erejét“, öregíteni „lásd: öregíttetni“ (öregíttetni caus. öregedni „öreggé tenni“) (utóbbiak jelentései a legkevésbé lexikalizálódtak; ennek oka feltehetően az, hogy az alapszavaknak állapot szémájuk van). 163 d) A „időfázis” szemájával egyesített melléknevekből -yvas formánssal képzett melléknevek keletkeznek; jelentésük azonban nem azonos: ankstyvas „korán bekövetkező…”, vėlyvas * „későn bekövetkező”, jaunyvas „középkorú, nem öreg” DŽ (pontosabb definíció), senyvas „idős, öregedő”. Amint látható, az első két származék jelentése jóval lexikalizálódottabb, a második kettőé pedig modifikációs. 5.1. Ebben a tanulmányban lényegében csak a képzési viszonyok elemzése alkalmazásának példáját mutattuk be. Bizonyos következtetéseket is levonhatunk, amelyek megerősítik hipotézisünket: 1) ha az alapszóként szolgáló mellékneveknek közös szemájuk van, akkor megfelelő származékaik a) azonos képzési jelentéseket vesznek fel (vagy megismétlik a jelentések készletét, például a -uma formánssal képzett származékok esetében), különösen, ha ez a séma domináns (például a „szín” mellékneveknél); b) azonos fokú lexikalizáltságú jelentésekkel rendelkeznek (például az -ėti formánssal képzett származékok). 2) A képzési jelentések eltérése azt mutatja, hogy az alapul szolgáló melléknevek más szemák tekintetében különböznek egymástól (például senyvas és ankstyvas, illetve baltuoti és žaliuoti). 5.2. A nyelvben érvényesül a kifejezőeszközök gazdaságosságának törvénye. A szemantikai analógia szerinti szóalkotás e törvény megnyilvánulásának egyik esete. Úgy véljük, hogy a melléknevek derivációs viszonyainak további vizsgálatával maximálisan közeli szemantikai struktúrák (szemantémák) határozhatók meg. A NEM SZÁRMAZÉK MELLÉKNEVEK SZEMANTIKÁJÁNAK DERIVÁCIÓS ASPEKTUSA Összefoglaló A tanulmány a melléknevek szóalkotási viszonyai elemzésének alkalmazását írja le annak igazolására, hogy szemantikailag közel állnak valamely, szemantikai struktúrájukat alkotó közös szemához. Az ilyen elemzés célszerűsége azon a hipotézisen alapul, hogy egy adott szóalkotási modell szerint képzett származékok szemantikai közelsége a képzésük alapjául szolgáló szavak szemantikai közelségéről tanúskodik; az ilyen elemzés lehetőségét a litván nyelv melléknévi derivációjának szabályossága alapozza meg. A szemák jegyzéke Zs. P. Szokolovszkaja modelljének figyelembevételével készült. A szemák meglétét a szótári meghatározások általánosítása révén állapítjuk meg. A tanulmány négy, közös (különböző rendű) szemával egyesített melléknévcsoport egyes szóalkotási viszonyait ismerteti: „szín”, „tér”, „mennyiség”, „idő”. A származékok jelentéseinek áttekintése azt mutatta, hogy a vizsgált melléknévi derivációs modellek némelyikében a képzés alapjául szolgáló szavak kategóriabeli (lexikai-grammatikai) közössége — vagyis hogy minőségi melléknevek — nem elegendő alap a modellnek megfelelő, elvárható szóalkotási jelentésű származékok létrehozásához. A jelentések (különböző mértékű) lexikalizációja figyelhető meg. Megállapítható, hogy a közös szemával egyesített képzésalapok — különösen, ha ez a séma domináns — olyan származékokkal állnak kapcsolatban (azonos modellen belül), amelyek azonos szóalkotási jelentéssel vagy azonos mértékben lexikalizálódott jelentésekkel rendelkeznek; e jelentések változatossága arra utal, hogy a képzésalapok szemantikai struktúrájában más releváns szemák is jelen vannak. Feltételezhető, hogy a szóalkotási viszonyok további vizsgálata hozzájárulhat egymáshoz maximálisan közeli szemantémák meghatározásához. Hangsúlyozzuk, hogy az állítások és következtetések hipotetikus jellegűek; ez mindenekelőtt a származékok lehetséges heterogenitásával és heterokróniájával függ össze. 164