„Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ ir kalbos normalizacija

LITVÁN LEXIKA IR TERMINOLÓGIAI PROBLÉMÁI LITVÁN NYELVTUDOMÁNYI KÉRDÉSEK, XXIX (1991) STASYS KEINYS „A MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRA“ IR NYELV NORMALIZÁCIÓ Jelen idő, múlt idő Valószínűleg jövő időben van, Ahogy ez a múltban rejlik. T. S. Eliot 1. „A jelenlegi litván nyelv szótára” (a továbbiakban DZ) az első litván normatív, értelmező, univerzális jellegű litván nyelvi szótár. Rendeltetését és ir terjedelmét tekintve ez a szótár egyenrangú a más nyelvek megfelelő, széles körben ismert és igen ir népszerű egynyelvű szótáraival. Ir készült (mindkét jo kiadás) a hasonló más nyelvű szótárak į figyelembevételével és azok tanulmányozása alapján. iš Ezt tömören így fogalmazza meg a második kiadás bevezetője: „Egyes ir általános fogalmak terminusainak magyarázatához a ir legújabb orosz, lengyel, német, angol stb. ir nyelvű értelmező szótárakat használták fel“ (DŽ kiad., II XXII). p. Hasonlóságot csak ne a jelentésmagyarázatok egy része ir mutat, magának a szótárnak a felépítése azonban nem. Az időnként to felhangzó kísérletek, amelyek bizonyos oxfordokat, ljaruszokat és ozsegovokat ir (az ilyen jellegű, széles körben ismert angol, francia és orosz szótárakat) állítanak ir szembe egymással, su a DŽ-t pedig csak dicsérik, a miénket o teljesen elmarasztalják, alighanem inkább a vita iš kiélezésének vágyából fakadnak, o ne iš semsemleges elemzésen alapuló meggyőződésből. Világos dolog, hogy ir nem lehet nem tų észrevenni bizonyos szótárak (mindegyiiš küknek, egymással összehasonlítva) a különbségeit. Nagyon fontos nem megfeledkezni arról, hogy más nyelvek leghíresebb egykötetes Szótárait régebb óta, sokkal gyakrabban ir adják ki, következéir sképpen nagyobb a nė jų szerkesztési hagyomáir nyuk. jų Végül a szerkesztésre fordított figyelem is sokkal nagyobb. DŽ eddig nincs saját lexikográfiai részlege, sőt egyetlen olyan ember sincs, aki folyamatosan foglalkozna nė ezzel a szótárral (hiszen az első kiadás megjelenése óta már egy év telt el). (o 35 Az to összeállítDŽ áshoz a többi (rendszerint fő) munka mellett csak szakaszosan lehet hozzáfogni, ezért nagyon sietősen kell dolgozni (mivel lehetne másképp magyarázni azt, hogy a második kiadásban meglehetősen sok lexikográfiai szerkesztési hiányosság maradt!). DŽ a neves litván ir szótárírók állították össze, szerkesztették és javították J. Balčikonis, N. Grigas, Kruopas, J. Lyberis, A. Paulauskas, J. Ulvydas és K. mások. ir E szótár ar első két kiadásának munkálataiban így vagy úgy részt vett a nagy „Litván nyelv szótára” (a továbbiakban A LKŽ szerkesztir ői és írói. Be ehhez figyelembe kell venni, hogy DŽ felmerült ne iš LKŽ. Ugyanis 1954 abban az évben, amikor megjeleDŽ nt az első kiadás, az LKŽ-ból mindössze du J. Balčikonis által szerkesztett kötetek jelentek meg, o 1972 m. (a DŽ második kiadás megjelenésének évében) — 8 az LKŽ kötetei (a betűig P) iš a 20 tervezett kötetek. A harmadik kiadás készítői támaszkodhattak 14 az LKŽ köteteire. 92 Világos dolog, hogy az LKŽ megjelent kötetei rendkívül fontos támaszt jelentenek az új DŽ kiadások készítői számára, segítik a szavak bemutatásának és válogatásának pontosítását. Azonban önmagábto an nem elegendő. DŽ szorosabban kell kapcsolódnia a nyelv su legújabb használatához, fel kell ölelnie a különböző szakterületek szókincsének į magvát, figyelembe kell vennie ir a tudomány, a technika, a kultúra és a nemzet életének minden más területén bekövetkezett változásokat. Emiatt to DŽ A szerkesztőbizottság széles körben su konzultált különböző szakterületek specialistáival. A tų tanácsadók között volt Brazdžiūnas fizikus, akadémikus, P. Bulavas jogász, levelező tag, MA J. Daukšas vegyész, professzor, K. Daukšas botanikus, MA levelező tag, J. Dagys geográfus, MA levelező tag, V. Gudelis történész, akadémikus, J. Jurginis irodalomtörténész, akadémikus. K. Korsakas, hadtudományi szakértő, ezredes VI. Lunia, orvosprofesszor S. Biziulevičius, mérnökprofesszor A. Novodvorskis, csillagász, akadémikus P. Slavėnas, matematikus, docens G. Zilinskas és mások ir E hírességek többsége A litván szakembereknek nagy érdemeik vannak a litván nyelv terén, mivel sokat tettek a litván terminológia megalkotásáért és rendezéséért, tudományos, oktatási és tudományos ismeretterjesztő ir munkáikat pedig többnyire litvánul írták, amit sajnos már nem lehet elmondani a középés fiatalabb ir nemzedék tudósainak, illetve más szakembereinek nagy részéről. bė ir ir Így a szótár első két kiadásának mų tudományos színvonala a különböző területek terminusainak magyarázatában lo megfelelt a litván tudomány legjobb színvonalának. Természetesen minden változik, ezért a magyarázattų ok egy része módosításra szorul. Nem érthetünk azonban egyet azokkal a kijelentésekkel, su amelyek időnként egyik-másik tudományos dolgozó vagy oktató szájából ar hangzanak el, miszerint terminológiai szempontból reménytelenül elavult lenne. DŽ Az ilyen vélemények csak azt mutatják, hogy értelmiségünk egy része nincs egészen tisztában azzal, melyik szótárban kell keresni. ko DŽ — ne speciális, ne terminológiai szótár. Ez széles profilú filológiai szótár. Nem volt alkalmam sem látni, sem ir hallani olyan, a társadalom legszélesebb rétegeinek és a szakembereknek szánt, ilyen jellegű o ne szótárakról, amelyekben részletesen magyaráznák a terminusokat, bemutatva még a különböző tudományterületek és iskolák értelmezésbeli különbségeit is. Ez egyébként többnyire még a terminológiai szótárakban sem történik meg. DŽ a litván nyelvi lexikográfia normalizációjának hosszú tapasztalatára ir támaszkodik. Különösen jól tükröződik me XX a. az első fél évszázad normatív tevékenysége — K. Būga, Jablonskis, valamint a „Gimtoji J. kalba” közleményeinek javításai ir (a szótárat nem sokkal a po háború után állították össze). Az új kiadásokat természetesen össze kell hangolni az elmúlt évtizedek ir su nyelvi normalizációs munkáival — su a litván nyelv új, átfogó grammatikai munkáival (a második DŽ kiadás még a tudományos „Litván nyelvtan” su kötetével sem volt következetesebben összehangolva), a második kiadásban megjelent „Nyelvhasználati gyakorlati tanácsokkal”, a nyelvi normalizáció örökségének kutatásaival, valamint más fontosabb munkákkal, amelyek a „Nyelvi kultúra”, illetve a „Mi nyelvünk” kiadványaiban jelentek meg. közzétett I ir II po DŽ „Nyelvi kultúra” és jų ir „Mi nyelvünk” kiadványaiban. a nyelvi normákat még maguk a normatívák megalkotói is korántsem egységesen ítélik meg. Egyesek szigorúak, és igyekeznek mindent a lehető legnagyobb mértékben kodifikálni, szilárd szabályokat megállapítani, mások mérsékeltebbek, és nagyobb szabadságot hagynak a használónak.令paren?}]}ето??Ndzi? Į ?}】【。]} bios?]}]}}]} error Mindenki, aki csak valamivel többet forgatta a DŽ-t, könnyen észrevehette, hogy ez a szótár a normákkal szemben viszonylag liberális szemléletet tükröz. į Egyébként ennek a liberalizmusnak nyelvtudományunkban hagyománya — van: jellemző volt az említett háború előtti nyelvészekre, valamint részben egyik iš ir iš DŽ kezdeményezőjére és be kétségkívül e század legjelentősebb litván lexikográfusára, J. Balčikonisra. Liberalizmusa to miatt egyes, különösen a DZ radikálisabb nyelvészek és ir az új hibák után kutatók időnként — sőt talán még ma is — bírálták. Itt el kell mondani, hogy 93 ezek a bírálatok, amelyeket minden valószínűség szerint minden lehetséges módon — írásban, szóban, felsőoktatási intézményekben és általában a társadalommal való különféle találkozókon — hangoztattak, ártottak nyelvünk kultúrájának. Sokuk, még a litván nyelv tanárai közül is, nem szokott hozzá, hogy folyamatosan ebből a szótárból tanuljon, mert voltak oktatók, akik negatív hozzáállást alakítottak ki vele szemben. Ezáltal az ilyen tanároktól megfosztották az állandó és lényegében megbízható (bár kétségtelenül bizonyos hiányosságokkal rendelkező) tanácsadót. Hiszen így vagy úgy mégis azt gondolnánk, hogy a DŽ nem hibaszótár. Ráadásul ebben a szótárban viszonylag kevés a hibás közlés. Nem kevesebb található belőlük számos, a nyelvművelés és a normalizálás kérdéseivel foglalkozó más kiadványban is. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű kiadványokban, különösen az alapvető munkákban, a hibák nem igazolhatók és nem menthetők. Ez tehát ismét arra késztet, hogy felvessük a kérdést: ennek a szótárnak a korábbi szerkesztési gyakorlata (más munkák mellett, megszakításokkal és rendkívüli sietséggel) azonnal megszüntetendő, mivel ez nem csupán a nyelvészeket érdeklő kérdés. A DŽ-re az egész nemzetnek szüksége van, vagyis ez a szótár, akárcsak az LKŽ (mindegyik a maga helyén), a litván nyelvtudomány presztízsértékű munkája. | 2. A DŽ-t a litván nyelv szótáraként készítették, és a továbbiakban is akként kell gondozni. Nagy népnyelvi, népköltészeti és szépirodalmi (különösen a klasszikusok műveiből származó) kincseket halmozott fel, de nem hagyta figyelmen kívül a tudomány, a technika és a társadalmi élet lexikáját sem. A szótárban nem kerülték, és nem is kell kerülni az etnográfiai szakkifejezéseket, Litvánia valamennyi régiójának sajátos szavait, különösen azokat, amelyeket klasszikus irodalmunkban használnak. E tekintetben nem tűnnek teljesen elfogadhatónak egyes nyelvészek azon kifogásai, hogy a szótárban túl sok a nyelvjárási szó. Meg kell nézni, milyenek ezek a nyelvjárási szavak. E szavak többségét S. Daukantas, M. Valančius, A. Baranauskas, Žemaitė, Lazdynų Pelėda, V. Kudirka, Vaižgantas, Krėvė, Vienuolis, P. Cvirka és más litván írók használták. Az ilyen szavaknak a DŽ-be való felvétele nemcsak igazolhatónak vagy kívánatosnak, hanem egyszerűen szükségesnek is tűnik. Hiszen nincs más, mindenki számára hozzáférhető (és mindenki számára készült!) szótár, amelyben e művek olvasója megtalálhatná ezeket a szavakat. Naivitás volna minden esetben azt tanácsolni az olvasóknak, hogy használják az LKŽ-t, vagy még inkább elküldeni őket az írók műveinek szótáraihoz (amelyekből egyébként jóformán nincs is). E szótárakat kétségtelenül a filológus szakemberek fogják használni; kívánatos, sőt talán meg is követelhető, hogy a nyelvés irodalomtanárok is forgassák őket, de nem érdemes arra számítani, hogy könnyen hozzáférhetők lesznek minden művelt ember, egyetemista vagy tanuló, vagyis a nyelv úgynevezett „tömeges” használója számára. A DŽ tehát ebből a szempontból a nemzeti kultúra kulcsának szerepét tölti be. A nemzeti kultúra kulcsának ezt a szerepét legalábbis mindaddig meg kell őriznie, amíg nincsenek változatosabb, szakosodott litván nyelvi szótárak. Ezzel egyébként a DŽ hozzájárul a társadalom nyelvi neveléséhez és fejlesztéséhez is. A nyelv ilyen pozitív nevelése sokkal fontosabbnak és hatékonyabbnak tűnik, mint a negatív nyelvi nevelés, vagyis a hibák állandó javítgatása. Az úgynevezett DZ nyelvjárási szavakról beszélve még egy dolgot szem előtt kell tartani. A minden litván számára közös szókincsrészen kívül (itt is különbséget jelenthetnek a morfológiai, hangsúlyozási és egyéb változatok) az irodalmi nyelv használói bizonyos olyan szavakat is használnak, amelyek csak az egyik vagy másik nyelvjárási területről származó emberekre jellemzők. Ez a terület egybeeshet a nyelvjárásokkal, de többnyire szűkebb azoknál (aldialektusok, beszédmódok, helyi beszédváltozatok vagy még kisebb szint), és úgy tűnik, ritkábban tágabb. Egyébként a szókészlet sajátosságai alapján elkülönített nyelvjárási egységek határain belül a szavak gyakran nem férnek el, 94 elterjedési határaik némileg eltérőek. Ilyen regionális szavakat mindenki használ, aki anyanyelvét természetes módon sajátította el, különösen azok, akik az élő (elsősorban nyelvjárási) nyelv környezetében nőttek fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a szavak nem tartoznának az irodalmi nyelv kincséhez. A nyelv szókincsének nagy része nem ismert minden nyelvhasználó számára — az említett területi sajátosságon kívül más szempontok szerint is különbözik, ezek közül például különösen feltűnő a szakmai jelleg. Így sok esetben itt nem az a kérdés, hogy irodalmi vagy nem irodalmi nyelvi szó áll-e előttünk, hanem az, hogy tágabb vagy szűkebb körben használt szóról van-e szó. A DZ elhatárolódik a szűk körben használt szavaktól. Ezért a DŽ-ben a dz. jelölés. (dzsúk nyelvjárási), keleti (keleti aukštaičių), tarm. (dialektinis), vak. (vakariniai aukštaičiai), žem. (žemaičiai), taip pat trečiajame leidime pridėto pažymėjimo aukšt. (aukštaičiai), nereikėtų suprasti pažodžiui, t. y. juo pažymėtų žodžių nelaikyti visiškais dialektizmais. Kur kas teisingiau tokius žodžius laikyti siauresnėje vartosenoje esančiais literatūrinės kalbos žodžiais (jie būdingi tam tikros literatūrinės kalbos vartojimo teritorijos ir iš jos kilusių žmonių kalbai). Toks į DŽ įtrauktų žodžių vertinimas literatūrinės kalbos požiūriu, žinoma, nereiškia, kad, pavyzdžiui, dialektologijos požiūriu, t. y. atsižvelgiant į tarmių leksikos teritorinį pasiskirstymą, tie patys Žodžiai, be abejo, negalėtų būti vertinami griežčiau (tik tokiu atveju paprastai šiek tiek skiriasi tų Žodžių fonetinė raiška). DŽ, kaip lietuvių kalbos žodyno, vertė labai priklauso nuo to, kiek jis atspindi materialiojo ir dvasinio tautos gyvenimo daiktus bei reiškinius, jos papročius, valstybės ir tautos istorinį gyvenimą bei dabartį. A DŽ-be felvett szavak legnagyobb része éppen ezt a célt szolgálja. Ezt a szótári irányt tovább kell erősíteni. Különösen fontos a Litvánia történelméhez kapcsolódó lexika rendszerezettebb bemutatása (az ilyen típusú historizmusokból az első DŽ-kiadásokban meglehetősen sok található, azonban sok minden hiányzik is). A DŽ harmadik kiadásában szintén törekednek a litván növényés állatnevek, valamint a litván tájat tükröző szavak rendszerezettebb bemutatására. Az említett lexikai rétegek bizonyos mértékben a DŽ sajátosságát alkotják, de nem teszik ezt a szótárt tisztán néprajzi vagy lituanisztikai jellegűvé. Az ezekbe a rétegekbe bekerült szavak közül sok olyan fogalmakat jelöl, amelyek más népekre is jellemzők, valamint az emberiség közös értékeit is. Hiszen a litván nép más népekkel együtt részt vett és vesz a civilizáció fejlődésének közös folyamatában. Ezért a szótárban igyekeztek az emberek életének legkülönbözőbb területeit tükrözni. 3. Įžodynā ir apkopota plaša, daudzveidīga, būtībā visa pamatinformācija par katru šķirkļa vārdu. Tādējādi arī šīs vārdnīcas normatīvā loma aptver visus valodas līmeņus, ar kuriem vārds kā leksikogrāfijas objekts ir saistīts. Įžodynā sniegtas rakstības, uzsvara, locīšanas (morfoloģijas), nozīmju (semantikas), lietojuma (sintakses un stilistikas), daļēji arī izrunas normas; tajā atspoguļotas arī vārddarināšanas normas. Parastam valodas lietotājam — gan intelektuālim, jebkuras jomas speciālistam, gan studentam vai skolēnam — vārdnīcā sniegtajai informācijai būtu pilnībā jāpietiek. Tiesa, speciālisti dažkārt vēlas, lai vārdnīcā plašāk tiktu atspoguļota vienas vai otras specialitātes leksika. Tomēr visi saprot, ka, būtiski nepalielinot vārdnīcas apjomu, to izdarīt nav iespējams. Tā nevar ne aizstāt, ne nomainīt speciālās vārdnīcas. 95 to DZ DZ Tai vismaz ir pagaidām ir jāpaliek par galveno, svarīgāko, bet ne vienīgo lietuviešu valodas ne normatīvo vārdnīcu. Valamivel több információs igényük van DŽ (különösen a valencia tükrözését illetően) azoknak az emberekiš nek, akik a nyelvből élnek. Ők a különféle szerkesztők, az úgynevezett stiliszták, nyelvi lektorok. De ez a szótárhasználók ir viszonylag kisszámú, sajátos (legalábbis egyelőre) csoportja. Az ilyen emberek valamennyi információs szükségletét az általános filológiai szótár aligha tudja kielégíteni. Ezeket a szélesebb körű iš igényeket voltaképpen a LKŽ-nek, valamint a különféle szakszótáraknak kellene kielégíteniük. Például a szavak kapcsolódási lehetőségeit részletesen a kapcsolódási szótárban kellene bemutatni (egy ilyen igei szótár jelenleg készül). Be jó lenne továbbá, ha különféle felhasználói DŽ csoportok számára is lennének ilyen jellegű szótárak, például gyermekek, tanulók, egyetemisták, munkások, értelmiségiek, hivatalnokok ir stb. számára. Néhány más országban ez így történik. ir Litvániában sajnos hamarosan nem lesz bőség ilyen szótárakból, bár egy-kettő készül. ir Így a továbbiakban, legalábbis a DŽ ir közelebbi időszakban, az egyetemes szótár lényegében iš az egyetlen ilyen jellegű litván szótár lesz. A normatív szótárak készítését azonban már most feltétlenül bővíteni kell. A Litván Nyelv Kutatóközpontjában végre létre kell hozni a normatív lexikográfiai részleget. Hiszen a társadalom ne alig várja a változatosabb rendeltetésű és terjedelmű normatív szótárakat, szótárfüzeteket. ir Mindenképpen szükség volna egy ir többkötetes, normatív értelmező, irodalmi nyelvi szótárra; o úgy tűnik, ilyen munkát még senki sem tervez. nė DŽ van egy normatív szótár a ne nyelvészek számára, o, ahogyan mondtuk, a litván nyelv szélesebb használói rétegei számára. Be az, vagyis egykötetes (bár ez a kötet nagy) ir szótár. Ezért benne mindenből — ir a ir szavakbir ól, a jelentésekből, a használatból válogattak. Kétségtelką en, hogy ezt a válogatást – miközben ką valamit be kihagynak, valamit kiegészítenek, valamit kijavítanak – mindaddig folyamatosan el kell végezni, amíg ezt a szótárt kiadják. Tačiau pagrindinė žodžių dalis liks visuose žodyno leidimuose. 4. DŽ Již vykonal významnou roli při stabilizaci norem. Prvního vydání bylo vydáno tisíce výtisků 20 (jako ir 1948 m. „Slovníku litevského pravopisu“), náklad o druhého vydání již činil tisíce výtisků. 50 V té době m.) (1972 dokonce i populární romány jen zřídka dosahovaly takového nákladu. Podle rozšířenosti DŽ je patrně nejrozšířenějším litevským slovníkem, samozřejmě s výjimkou školního pravopisného slovníčku, „Slovník mezinárodníir 1985 m. 100 ch slov“, vydaný v nákladu tisíců výtisků (rekordním v dějinách litevských slovníků). Fontos szem előtt tartani, hogy po DŽ megjelenése óta minden fontosabb normatív litván nyelvi munka e szótár szócikkeire támaszkodik. Igaz, előfordulnak eltérések, de nem olyan jų nagy ra számban, hogy általában véve kétségbe vonnák a Szótár normatív jelentőségét. DZ a szócikkekre immár negyedik évtizede támaszkodnak a kiadók, használják őket a sajtó és a rádió ir TV munkatársai, s e szócikkekre épül a mai litván irodalmi nyelv oktatása mindenféle iskolában. Mivel összegzően felhalmozódik a litván nyelv normalizációjának DŽ tapasztalata, mivel e szótár ir alapot teremt más normalizációs tevékenységhez, valamint a normák ir bevezetéséhez, teljes joggal állítható, hogy a litván nyelv normalizációjának alapvető műve. DŽ 96 Minden szótár a kiadás (pontosabban a szerkesztés, mivel a kiadás néha meglehetősen ir hosszú időt vesz igénybe) éveinek normalizációs állapotát rögzíti. A normákat pontosítják, néha megváltoztir atják. Ezért, magától értetődően, a szótárak, valamint ir DŽ, elavul. Például, po 1972 évben, amikor a második kiadás megjelent, valamivel több DŽ különálló normát korrigáltak, valamint 1976 1985 m. a kiadott „Nyelvgyakorlati tanácsokban” ir 1976 m. a kiadott „A litván nyelv helyesírásir ában és központozásában”. Mivel ezek a kiadványok közvetlenül a második kiadás után jelentek po meg, érthető DŽ módon egyes tételek felülvizsgálatára és korrigálására DŽ alig volt szükség ir ne iš alkalommal. Ez rossz, különösen annak tudatában, hogy a kiadások közötti időköz DŽ túlságosan nagy, körülbelül egy évtized. — du Az ilyen hirtelen normabeli ellentéteket el kell kerülni, ha az anyanyelvi kultúrát hatékonyan és ir egységesen kívánjuk javítani. Hogyan to kerülhető ez el? Mindenekelőtt sokkal DŽ gyakrabban kell kiadni. Legrosszabb esetben a szótár új kiadása nem léphetné túl az egy évtizedes határt, azonban arra kell törekedni, hogy ötévente egyszer adják ki. Vidékünk körülményei között a szótárkiadások közötti ötéves időszak teljesen megfelelőnek tűnik. Másodszor, a normák nagyobb ar pontosításait és módosításait az új kiadás előkészíDŽ téséhez kell igazítani. Az első néhány év során kialakult helyzet po DŽ a második kiadás, a nyelvi normák bevezetése, a nyelvművelés, végül pedig maguknak a ir nyelvi normázóknak a tekintélye és a normalizáció presztízse szempontjából csak káros volt. Hiszen a legutóbb ką megjelent, fundamentális jellegű normatív mű mintegy árnyékba került (ha nem még ne rosszabb helyzetbe) amiatt, hogy egyes tételeit más jo munkákban elutasították, illetve ar megkérdőjelezték. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az elutasított, megkérdőjelta ezett rész az ar információ terjedelmét tekintve viszonylag csekély volt, a su DŽ szótár használói számára azonban kétségkívül bizonyos kellemetlenségeket be okozott, 0 jų egy részüknek (különösen a nyelv szempontjából kevésbé művelt ir olvasóknak) azt a ar gondolatot ébreszthette, hogy egyáltalán lehet-e megbízni ebben a szótárban. Ez nincs rendjén. Hiszen normális szemmel nézve az összes többi normatív szótár és szójegyz- — ék: ir helyesírási, hangsúlyozási, ir kiejtési, hibajegyzék, kollokációs stb. — csak műholdak DŽ vannak. Az összes ilyen szótár ar szójegyzékeinek szerepe viszonylagosan segédjellegű. su DŽ. Ezért nem kellene konfrontálódniuk, egymással szembeállítani őket. su DŽ. Ez nem jelenti azt, hogy a kizárólag normatív jellegű szótárakban, szójegyzékear kben és más kiadványokban ne lehetne pontosítani, illetve szükség esetén megváltoztatni a normákat. DŽ Azonban ezeket nem szabad váltogatni az oktatási kiadványokban, valamint a fordításos szótárakban, különféle enciklopédiákban, kézikönyvekben stb. ir 5. A litván nyelv kultúrájának valódi javításához, fejlesztéséhez való hatékony hozzájáruláshoz, valamint ahhoz, hogy ösztönözzük a társadalom érdeklődését saját nyelve iránt, a felsőoktatási intézményekben minden leendő litvánés másnyelv-tanárt meg kell tanítani, illetve ir hozzá kell szoktatni DŽ ir ahhoz, hogy más normatív nyelvészeti kiadványokat is használjon; ez minden más szak hallgatói számára is ir hasznos lenne. ir Minden litvánnyelv-tanárnak hozzá kellene szoktatnia a felsőbb DŽ ir osztályok tanulóit, valamint a szakmai műszaki iskolák és technikumok diákjait ahhoz, hogy más, a ir társadalom számára készült normalizációs szakirodalmat is használjanak. Ezt a szótárt minden tantárgy valamennyi oktatójának és tanárának ir használnia kellene, hogy saját ir hallgatói és tanulói nyelvi kultúráját fejlessze. Be ezzel együtt su DŽ, o ne vele szemben különféle más szótáraknak, szójegyzékeknek, nyelvtanoknak, tanácsadó gyűjteményeknek és ir népszerű kiadványoknak kellene nagy számban rendelkezésre állniuk. Következésképpen a litván nyelvi normák meghonosításának legnagyobb feladata: 7. A litván nyelvészet kérdései olyan 29 t. 97 összehangolt — normalizációs művek rendszerének létrehozása, amelyek az egész társadalomnak, illetve annak egyes csoportjainak szólnak. Az adott rendszer központi művét folyamatosan javítani és rendezni kell, továbbá meg kell felelnie az irodalmi nyelv normalizációs elmélete gyakorlati szintjének ir „A kortárs litván nyelv szótára“. C. KEŪ HMC „CJIOBAPb COBPEMEHHOTO JIM TOBCKOTO S3bIKA MH HOPMAJIMB3AI HA SI3bIKA Pes3irome crarbe B paccMaTPUBAETCS HOPMATHBHOE 3HaueHHe OJHOTOMHOIO TOJIKOBOTO YHHBeEpCaJIbHOro CJIOBapDfi COBPEMEHHOTO JIMTOBCKOTO s35IKa „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas“ (1-e n3a. — 1954 r., 2-e — 1972 r.), ocBeim[fatOTCA KÉRDÉSEK MOATOTOBKH €ro HOBBIX n3jiaHnū, A 1 cikket az elhangzott előadás alapján írták 1988 m. október 13 d. a „A hallgatók oktatási módszereinek fejlesztése a felsőoktatási intézmény átalakításának körülményei között” című, a Šiauliai Pedagógiai Intézetben megrendezett iskolák közötti tudományos konferencia alapján.