Monografija apie metskaitlių leidėją

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXI (1994) A NYELVNORMALIZÁLÁS KÉRDÉSEI ÁTTEKINTÉSEK, MEGJEGYZÉSEK, RECENZIÓK, BIBLIOGRÁFIA Monográfia a metsčiai leidėju Petkevičiūtė D. Laurynas Ivinskis. V.: Mokslas, 1988. 247 p. 1990-ben telt el 180 év L. Ivinskis születése óta. A litván enciklopédiákban L. Ivinskist a nép felvilágosítójaként, irodalmárként említik. Egy-egy litván értelmiségi tudatában azonban e nemes ember képe mindenekelőtt valószínűleg a „naptárkiadó” és a „tanító” fogalmával kapcsolódik össze. És még egy jószívű, derűs, magányos ember képével is. L. Ivinskis személyisége és munkái J. Basanavičiust, J. Šliūpast, Vaižgantast, V. Mykolaitis-Putinast és másokat is érdekeltek. A köznyelvünkhöz fűződő érdemeiről J. Kruopas, J. Palionis, V. Vitkauskas és más nyelvészek írtak. D. Petkevičiūtė monográfiája, amely összefoglalja L. Ivinskis alkotásainak valamennyi kutatását, erőteljesen kiemeli és rendszerezi életrajzának tényeit, kortársaival való kapcsolatait, valamint értékeli a neves felvilágosító és irodalmár kultúránkért szerzett érdemeit. Helytálló a monográfia szerzőjének gondolata, miszerint „L. Ivinskis kalendáriumai — egyedülálló kiadvány az egész litván irodalomtörténetben“. Azt mondják, vannak, akik megelőzik a jövőt, másokat pedig megelőz a múlt. L. Ivinskis világos gondolkodású és haladó szellemű ember volt. Gyakorlati beállítottságú tudósi tehetsége hangsúlyosabb volt, mint alkotói tehetsége. L. Ivinskist korának neves tudósai is nagyra értékelték: A. Bilenšteinas, A. Flamincynas, F. Kuršaitis, M. Voroninas és mások. D. Petkevičiūtė hangsúlyozza, hogy L. Ivinskis „a litván felvilágosítók közül elsőként vetette fel a természetvédelem minden korban időszerű problémáját“. Emellett ő volt az első tudományos ismeretterjesztő, valamint az egyik első terminológus. į Ez a monográfia sok szempontból értékes. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy különösen az életrajznak szentelt része gazdag levéltári anyagon, a források alapos tanulmányozásán és megfelelő összegzésén alapul. D. Petkevičiūtė L. Ivinskis örökségét főként történészi, irodalmári és nyelvészi szemmel vizsgálja. Véleményünk szerint talán történészi megközelítése a legéleslátóbb. A monográfia szerzője jól rekonstruálta a Kėlainių-i iskola környezetét, ahol L. Ivinskis tanult, részletesen bemutatta pedagógiai munkáját a Rietavai plébániai és agronómiai iskolákban, a joniškėlisi plébániai iskolá-. ban, Kaunasban, valamint életének utolsó napjait Milvyduiban. Az irodalomtörténet szempontjából jelentősek a naptárak újonnan azonosított irodalmár munkatársai: Mikalojus Gadliauskas (1818—1890), Jokūbas Kurmavičius (1794—1858), Karolis Brunas Rimavičius (1808—1874), Motiejus Žutautas (1828—1880) és mások. A monográfia részletesen tárgyalja magának L. Ivinskisnek az irodalmi hagyatékát is. A hagyomány neki tulajdonítja az „Apgenėjimas” című elbeszélést, az „Amatininkas ir čebatorius- ”, a „Turtingas ir menkas kaimynas”, a „Susimokymas” és a „Pasigodėjimas” című történeteket, valamint néhány rövid életképet. L. Ivinskis költői hagyatéka szintén 181 csekély: két példázat, két verses mese és néhány költemény. Ivinskis munkásságát L. fordításait ir jo tárgyalva D. Petkevičiūtė helyesen hangsúlyozza, hogy Ivinskis legnagyobb L. érdeme az irodalom terén az, hogy a kalendáriumokban elsőként jo nyomtatták ki S. Valiūnas „Rašančiam lietuvišką žodinį” című költeményeit ir a „Birutė”-t, A. Baranauskas „Anykščių šilelis” című K. művét, Praniauskaitė „Žalčio motė” című D. fordítását, Poška „Mano darželis” című művét ir „Levél Tadeušas Čackishez“, Pabrėža „Artojas“ stb. Petkevičiūtė nem J. tárgyalja Ivinskis lexikográfiai és terminológiai tevékenységét. A ir monográfiában egyes más nyelvi, különösen terminológiai kérdéseket helyenként kissé felületesen, nem egészen pontosan magyaráznak. Például ez olvasható: „A naptárakban a zodiákus csillagképeinek elnevezései sikerültek a legjobban. D. A zodiákus csillagképeit még most is, több mint m. elteltével, L. Ivinskis naptáraiban lefordított neveken nevezik: Gromata pas Tadeušą Čackį“, Pabrėžos ne 141 p. 100 L. „Artojas“ kt. Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak“. Iš a valódi zodiákus csillagképek nevei — ne L. Az Ivinskis naptárai számára lefordított terminusok. D. Poška (korábban még ir M. Sarbievijus) azt állította, hogy a litvánok ismerték a zodiákus csillagképeket, és litván ir neveket adott meg! : jų „Első—Kos, második — Bika, harmadik neve Ikrek, negyedik — Rák, ötödik Oroszlán, haTodik — Panaitė, hetedik — Mérleg, nyolcadik — Parplys Kígyócska, kilencedik — Nyilas, tizedik — Bakocska, tizenegyedik — A Vízöntő ködök hasznát veszi, a tizenkett- — edik Hal istenek su hálójával nem fogja meg”*. ; To az év kalendáriumaiban a csillagképek neveit kissé változtatták. Például az „Aušra” kalendáriumában még a következő elnevezéseket használták: Tekis (Kos), Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak®. L. Ivinskis terminolóir giai neologizmusokat alkotott. Ezt mutatja a jo növényrendszertani terminológia, valamint a szépirodalmi művek és a tudományos ir ismeretterjesztő cikkek fordításai. Az új szavak meghatározásakor azonban bizonyítani kell, hogy ezek az emberek (a ne beszélt nyelv) szavai, és hogy a korábbi szerzők nem használták ir őket. tų D. Petkevičiūtė ebből a szempontból nem pontos. Például, amikor szó esik L. Ivinski által lefordított J. Krasicki „Koduras” című elbeszéléséről (p. 164) az áll, hogy L. Ivinski „a fordításban saját neologizmusait használta, például: draugininkaj, užmusziejas, klastininkaj”. Iš valójában a draugininkas szó nem L. Ivinski neologizmusa — „barát, jóbarát” jelentésjį ben használta K. Sirvydas, továbbá használta ő a „Summa Aba Trumpas iszguldimas Ewangeliv... Kiedaynise... 1653“, o „részes, társ” jelentésben jį használta M. Mažvydas ir „Margarita Theologica“. Tą Ugyanez elmondható a ir klastininkas szóról is. „A csaló, álnok“ jelentésben használta jį L. Ivinskio kortársa, Antanas Ta1 Gaivenis K. Csillagképek nevei // Nyelvkultúra. 1990. Sas. 59. P. 51. 2 Poška D. Írások. V., 1959. P. 89. 2? Kalonaitis R. A Nap az állatok körében jár. V. 1976. P. 21. 4 Jankevičius K., Jankevičienė R. Néhány új adat L. Ivinskio munkáiról a litván botanikai terminológia területén // Botanikai kérdések, 1962. T. 2. 182 mondta (1805—1889). Már csak e tény miatt sem bizonyítható, hogy a klastininkas szó L. Ivinskis neologizmusa. A striekis terminus sem neologizmus (229. o.). Germanizmus. A monográfia helyesen rója fel L. Ivinskisnek, hogy amikor Robinson Crusoe-t fordította, „néhány szóalakot ügyetlenül alkotott meg, pl.: ispanczikas, brazilazikai“ (229. o.). Itt a nyelvész nem hagyhatja szó nélkül a „szóalak“ fogalmát, mivel ez alatt a szavak formáját, nem pedig a lexémát értik. Az L. Ivinskis által használt latin botanikai terminusok közlésénél helyenként nem sikerült elkerülni a sajtóhibákat, pl.: „Wilkuoge juodoje. Actaca (= Actaea —KG) spicata“ (221. o.), „Kartinis ne musmiris. „Agraricus (= Agaricus —KG) muscarius“ (221. o.) „Skujej, lapaj eglu, puszun ir kadagiun.“ „Folija (= Folia —KG) ociculares (= acicularis —KG)“ (221. o.) és mások. Ha ezek L. Ivinskis hibái, akkor ezeket a lábjegyzetekben kellett volna megvitatni. Maga a szerző által használt terminusok sem mindenütt pontosak, például: „A fordításban L. Ivinskis helytelenül használta a nu előtagot: az összetett szavakban helyette a nuo hipernormalizmust írta“ (o. 223). Su Az előtagokkal képzett szavakat sem összetett, sem összetett szavaknak nem lehet nevezni. Másutt ez olvasható: „A nyelvjárást az orrhangú formákban fennmaradt n hang [...] igazolja“ (222. o.). A nyelvészetben nincs „orrhangú forma“ fogalom. Mindez mindenféle apróság, kisebb tévedés. Mivel azonban ilyen apróságokból a monográfiában nem egy és nem kettő, hanem egy egész maréknyi van, akarva-akaratlanul kételkedni kezdesz L. Ivinskis szövegeinek nyelvi elemzésének szakmai színvonalában. Egy-két kifogást a monográfia tartalmával szemben is lehet tenni. Például első fejezete „Az életút” címet viseli. De hiszen a pedagógusi munka vagy a Kaunasban végzett munka —ez is életút. A monográfiához csatolták az L. Ivinskis kalendáriumaiban közzétett művek, cikkek és híradások bibliográfiai jegyzékét, azonban hiányoljuk az ilyen monográfiákban rendszerint szereplő névmutatót és az illusztrációk jegyzékét. Amikor kiemeljük a recenzált monográfia kisebb hiányosságait, nem gondoljuk, hogy a fáktól nem látni az erdőt. Az erdő itt jól látható, és gyönyörködteti a szemet. D. Petkevičiūtė munkája méltó a dicsérő szavakra. A római drámaíró, Publius Terentius szavaival élve: pro captu lectoris habent sua fata libelli, azaz a könyvek sorsa az olvasók felfogóképességétől függ. Úgy véljük, ennek a könyvnek kedvező lesz a sorsa, mivel becsületesen megírt és jó tudományos színvonalú mű. Kazimieras Gaivenis LYGUTĖ, O NE LIGUTĖ A litván ornitológia tekintélye, Tadas Ivanauskas szerint a pacsirtafélék (Alaudidae) családjában a legismertebb mezei fajon — a mezei pacsirtán, vagyis pacsirtán (Alauda arvensis) LPV 134, LP III 167 —, a városi fajon — a búbos pacsirtán, vagyis szeméthalmocskán (Galerida cristata; a TLE IV-ben szereplő crictata nyomdahiba) LPV 135, LP III 173 (másként kuodys) —, valamint a nálunk nagyon ritka (főként a Kuršių-nyéren előforduló) szarvas pacsirtán (lettül ausainais—füles), azaz füles pacsirtán (Eremophila alpestris) LPV 135, LP III 175 kívül van egy negyedik faj is — a száraz, homokos talajoké (nem kedveli Suvalkija termékeny szántóföldjeit, Klaipėda LJ 183