Monografija apie metskaitlių leidėją

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994) KALBOS NORMALIZACIJOS KLAUSIMAI ÁTTEKINTÉSEK, MEGJEGYZÉSEK, RECENZIÓK, BIBLIOGRÁFIA Monográfia egy számnévkiadóról Petkevičiūtė D. Laurynas Ivinskis. V.: Mokslas, 1988. 247 p. 1990-ben volt L. Ivinskis születésének 180. évfordulója. A litván enciklopédiák L. Ivinskist a nép felvilágosítójaként és irodalmárként mutatják be. Egy átlagos litván értelmiségi tudatában azonban ennek a nemes embernek az alakja mindenekelőtt talán a „naptárkiadó” és a „tanító” fogalmával kapcsolódik össze. És még a jóságos, világos lelkű, magányos ember képével is. L. Ivinskis személyisége és munkássága J. Basanavičiust, J. Šliūpast, Vaižgantast, V. Mykolaitis-Putinast és másokat is foglalkoztatott. A köznyelvünkért szerzett érdemeiről J. Kruopas, J. Palionis, V. Vitkauskas és más nyelvészek írtak. D. Petkevičiūtė monográfiája, amely összegzi L. Ivinskis alkotói munkásságának valamennyi kutatását, jelentősen kiemeli és rendszerezi életrajzának tényeit, kortársaival való kapcsolatait, valamint értékeli a neves felvilágosító és irodalmár kultúránkért szerzett érdemeit. A monográfia szerzőjének az a gondolata is helytálló, hogy „L. Ivinskis naptárai egyedülálló kiadványok a litván irodalom egész történetében”. Azt mondják, egyesek megelőzik a jövőt, másokat pedig megelőz a múlt. L. Ivinskis világos szellemű és haladó gondolkodású ember volt. Tudós gyakorlati szakemberként tehetsége markánsabb volt, mint alkotóként. L. Ivinskist korának neves tudósai nagyra becsülték: A. Bielenstein, A. Flamincynas, F. Kuršaitis, M. Voronin és mások. D. Petkevičiūtė hangsúlyozza, hogy L. Ivinskis „a litván felvilágosítók közül elsőként vetette fel a mindenkor sürgető természetvédelmi kérdést”. Emellett ő volt az első tudománynépszerűsítő, és az egyik első terminológus is. Ez a monográfia sok szempontból értékes. Mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy különösen az életrajznak szentelt része bőséges levéltári anyagra, a források alapos tanulmányozására és megfelelő összegzésére épül. D. Petkevičiūtė L. Ivinskis hagyatékát főként történészi, irodalmári és nyelvészi szemmel vizsgálja. Véleményünk szerint történészi nézőpontja a legélesebb. A monográfia szerzője jól rekonstruálta a kolainiai iskola világát, ahol L. Ivinskis tanult; részletesen bemutatta pedagógiai munkáját a rietavasi plébániai és agronómiai iskolákban, a joniškėli plébániai iskolában és Kaunában, valamint életének utolsó napjait Milvyduose-ban. Az irodalomtörténet szempontjából jelentősek a naptárak irodalmár munkatársaira vonatkozó új megállapításai: Mikalojus Gadliauskas (1818—1890), Jokūbas Kurmavičius (1794—1858), Karolis Brunas Rimavičius (1808—1874), Motiejus Žūtautas (1828—1880) és mások. A monográfia L. Ivinskis saját irodalmi hagyatékát is részletesen tárgyalja. A hagyomány szerint neki tulajdonítják az „Apženėjimas” című elbeszélést, az „A matinininkas ir čebatorius”, a „Turtingas ir menkas kaimynas”, a „Susimokymas” és a „Pasigodėjimas” című történeteket, valamint néhány rövid életképet. L. Ivinskis költői hagyatéka szintén nem nagy terjedelmű: 181 két fabula, két verses mese és néhány költemény. L. Ivinskis műveit és fordításait tárgyalva D. Petkevičiūtė helyesen hangsúlyozza, hogy L. Ivinskis legnagyobb érdeme az irodalom terén az, hogy naptáraiban jelentek meg először S. Valūnas „Rašančiam lietuvišką žodinį” és „Birutė” című versei, A. Baranauskas „Anykščių šilelis” című műve, K. Praniauskaitė „Žalčio motė” című fordítása, D. Poška „Mano darželis” című műve és a „Gromata pas Tadeušą Čackį”, J. Pabrėža „Artojas” című műve és mások. D. Petkevičiūtė nem vizsgálja L. Ivinskis lexikográfiai és terminológiai tevékenységét. A monográfia más nyelvészeti, különösen terminológiai kérdéseket helyenként kissé felületesen és nem egészen pontosan tárgyal. A 141. oldalon például ez áll: „A naptárakban a zodiákus csillagképeinek elnevezései sikerültek a legjobban. A zodiákus csillagképeit még most, több mint 100 év elteltével is L. Ivinskis naptáraiban lefordított neveken nevezik: Avinas, Jautis, Dvynėj, Wiežis, Lewas, Pana, Swarstikles, Kurklis, Strielczius, Ožis, Wandu, Žuvis”. Valójában a zodiákus csillagképeinek nevei nem L. Ivinskis naptárai számára lefordított terminusok. D. Poška (és korábban M. Sarbievijus is) azt állította, hogy a litvánok ismerték a zodiákus csillagképeit, és megadta litván neveiket¹: „Első—Avins, második — Bulius, harmadik neve Dvynaičiai, negyedik — Vėžys, ötödik Levas, hatodik — Panaitė, hetedik — Svąras, nyolcadik — Parplys Kirminėlis, kilencedik — Šaudytójas, tizedik — Ožragėlis, tizenegyedik — Vandeninks, aki a ködök hasznát veszi, tizenkettedik — a Žuvis istenek hálójával nem fog halat”². Az akkori naptárakban a csillagképek neveit kissé módosították. Az „Aušra” naptár például a következő elnevezéseket is használta: Tekis (Avinas), Jautis, Dvinučiai, Vėžis, Liutas, Pana, Swarstiklė, Kurklis, Strėlczis, Ožis, Vandensvaras, Žuvis³. L. Ivinskis terminológiai neologizmus is alkotott. Erre utal az általa használt növényrendszertani terminológia⁴, a szépirodalmi fordítások és a tudománynépszerűsítő cikkek. Az új szavak megállapításakor azonban bizonyítani kell, hogy ezek nem a köznyelv szavai, és hogy azokat korábbi szerzők sem használták. D. Petkevičiūtė e tekintetben nem pontos. Például L. Ivinskis által lefordított J. Krasicki-elbeszélés, a „Koduras” (164. o.) kapcsán azt írja, hogy L. Ivinskis „a fordításban saját új szavait használta, például: közösségi vezetők, gyilkos, hamisítók”. Valójában a közösségi vezető szó nem L. Ivinskis új szava — „barát, jóbarát” jelentésben K. Sirvydas használta, és a „Summa Aba Trumpas iszguldimas Ewangeliv… Kiedaynise… 1653” című könyvben is előfordul; „részes, társ” jelentésben pedig M. Mažvydas és a „Margarita Theologica” használta. Ugyanez mondható el a hamisító szóról is. „Csaló, szélhámos” jelentésben L. Ivinskis kortársa, Antanas Ta- használta 1 Gaivenis K. Žvaigždynų pavadinimai // Kalbos kultūra. 1990. Sąs. 59. P. 51. 2 Poška D. Raštai. V., 1959. P. 89. 3 Kalonaitis R. Saulė eina žvėrių ratu. V. 1976. P. 21. 4 Jankevičius K., Jankevičienė R. Kai kurie nauji duomenys apie L. Ivinskio darbus lietuviškos botaninės terminijos srityse // Botanikos klausimai. 1962. T. 2. 182 tarė (1805—1889). Már önmagában ez a tény sem bizonyítja, hogy a klastininkas szó L. Ivinskis új szóképzése. A striekis terminus sem új szóképzés (229. o.). Germanizmus. A monográfia joggal rója fel L. Ivinskinek, hogy a Robinson Crusoe fordítása közben „egyes szóalakokat ügyetlenül alkotott meg, például: ispanczikas, brazilczikai” (229. o.). A nyelvésznek itt nem kerülheti el a figyelmét a „szóalak” fogalma, hiszen ezen nem a szavak formáját, hanem a lexémát értik. L. Ivinskis latin botanikai terminusainak közlésekor helyenként sajtóhibák maradtak a szövegben, például: „Wilkuoge juodoje. Actaca (= Actaea — KG) spicata” (221. o.), „Kartinis musmiris. Agraricus (= Agaricus — KG) muscarius” (221. o.); „Skujej, lapaj eglu, puszun ir kadagiun. Folija (= Folia — KG) ociculares (= acicularis — KG)” (221. o.) stb. Ha ezek L. Ivinskis hibái, akkor lábjegyzetben kellett volna tárgyalni őket. A szerző maga által használt terminusok sem mindenütt pontosak, például: „L. Ivinskis a fordításban helytelenül használta a nu előtagot: összetett szavakban helyette a nuo hiperkorrekt alakot írta” (223. o.). Az előtagokkal képzett szavakat nem lehet sem összetett, sem szóösszetétellel alkotott szavaknak nevezni. Egy másik helyen ez olvasható: „A nyelvjárás igazolja, hogy a nazális formákban megmaradt az n hang[…]” (222. o.). A nyelvtudományban nincs „nazális forma” fogalom. Mindez különféle apróság, kisebb tévedés. Mivel azonban ilyen apróságból nem egy vagy kettő, hanem egy egész maroknyi akad a monográfiában, az ember akarva-akaratlanul kételkedni kezd L. Ivinskis szövegeinek nyelvészeti elemzésében megmutatkozó szakmai hozzáértésben. A monográfia tartalmával szemben is megfogalmazható egy-két apró kifogás. Például első fejezetének címe: „Életút”. De hiszen a pedagógusi munka vagy a kaunasi munkavégzés is az életút része. A monográfiához csatolták az L. Ivinskis kalendáriumaiban közölt művek, cikkek és hírek bibliográfiai jegyzékét, ám hiányoljuk a hasonló monográfiákban rendszerint megtalálható névmutatót és az illusztrációk jegyzékét. Amikor rámutatunk a recenzált monográfia apró hiányosságaira, nem gondoljuk, hogy a fáktól nem látszik az erdő. Itt az erdő jól látható és gyönyörködteti a szemet. D. Petkevičiūtė munkája elismerő szavakat érdemel. Publius Terentius római drámaíró szavaival élve: pro captu lectoris habent sua fata libelli, azaz a könyvek sorsa az olvasók felfogóképességétől függ. Úgy véljük, e könyv sorsa kedvező lesz, mert becsületesen megírt, magas tudományos színvonalú munka. Kazimieras Gaivenis LYGUTĖ, NEM PEDIG LIGUTĖ Tadas Ivanauskas, a litván ornitológia szaktekintélye szerint a pacsirtafélék családjában (Alaudidae) az ismert mezei pacsirtán — dirvinio vieversio, más néven vyturio (Alauda arvensis) LPV 134, LP III 167 — és a városi búbos pacsirtán — kuoduotojo vieversio, más néven sašlavukės (Galerida cristata; a TLE IV-ben szereplő crictata sajtóhiba) LPV 135, LP III 173 (más néven kuodys) kívül van nálunk egy nagyon ritka (főként a Kuršių-öbölben előforduló) raguotojo (lettül ausainais—ausytasis) vieversio (Eremophila alpestris) LPV 135, LP III 175, továbbá egy negyedik faj is — száraz, homokos talajoké (nem kedveli a Suvalkija termékeny földjeit, Klaipėda 183