Kiprijono Nezabitausko žodyno autorius

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVI (1996) A LITVÁN NYELV: KUTATÓK ÉS KUTATÁSOK Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések Opinions. Reviews. Observations Uberblicke. Rezensionen. Megjegyzések Giedrius SUBAČIUS KIPRIJONAS NEZABITAUSKAS SZÓTÁRÁNAK SZERZŐJE A XIX. század óta tovább él az a hagyomány, hogy Kajetonas Nezabitauskast tartják a Varsóban a II. világháború idején elégett kéziratos szótár, a „Zodinikas // Letuwiszkaj—Zemajtiszkas //yr //Lenkiszkaj yszrožitas [...] tom I-szy // od Lit. A do I wlasznie —//przez //Kajetana Niezabitowskiego //Zmujdina” szerzőjének (a cím Vincas Maciūnas alapján: Mūsų senovė, 1940, 3. köt., 1(10). sz., 142. o.). 1963 és 1967. A. Kaupuž a Literatūros 6. és 10. kötetében számos levelet közölt Ivan Loboikától, Nikolaj Rumiancev gróf kancellárjától és Kiprijonas Nezabitauskastól, amelyekből kétségtelenül kitűnik, hogy „a Szótár valódi szerzője Kiprijonas Nezabitauskis volt”, Kajetonas idősebb fivére*. Azonban még ma is gyakran kétségbe vonják, hogy a szótárt nem Kajetonas írta-e (vö. Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija. V., 1990. 4. köt. 128. o.; Žukas V. Nezabitauskis—Zabitis Kajetonas Rokas. —Tarybų Lietuvos enciklopedija V., 1987. 3. köt. 212. o. és mások). A. Kaupuž Kiprijonas szerzősége melletti nyilvánvaló érveinek megismétlése nélkül meg kell vizsgálni azokat az érveket, amelyek miatt továbbra is Kajetonast tartják a szerzőnek. 3 1. A címlapon Kajetont tüntették fel szerzőként. Rögtön megjegyzendő, hogy a címlapot jóval később kellett megírni, mint magát a szótár szövegét (az aj, ej, uj kettőshangzókat a címszóban j-vel írták, holott így csak a XIX. század negyedik évtizedében kezdtek szélesebb körben írni, magában a szövegben azonban úgy tűnik, y-nal vannak jelölve — Atkabintyiey, ahogyan 1823-ban is írhatták). Amikor a testvér, Kiprijonas az 1831-es felkelés után Párizsba emigrált, és távollétében halálra ítélték, Kajeton már félelem nélkül felírhatta vezetéknevét testvére szótárának címlapjára.. 2. Más XIX. századi források említik, hogy Kajeton litván nyelvi szótárt írt (Kurjer Polski, 1830, 64. sz.; Dykcyonarz Biograficzny powszechny. Warszawa, 1851). Ezek a kiadványok azonban valószínűleg magától Kajetontól szerezték információikat, aki akkor a varsói cenzúrabizottságban dolgozott. Kajeton maga is leveleiben — „Zr: Kaupuz_ A. Kai kurios papildomos žinios apie Lietuvos kultūros“ veikėjus XIX amž. század elején a Vilniusi Egyetem I. N. Loboiko professzorához írt leveleiben. — Literatura 6, 1963, p. 207—222; Kaupuza A. XIX. század eleji litván kulturális személyiségek I. N. Loboika professzor N. P. Rumiancevvel, a múzeum alapítójával folytatott levelezése alapján. —Literatūra 10, 1967, p. 165—199. (a szerk. megj.) 212 a krakkói Wiszniewski professzornak, valamint Simonas Daukantasnak azt mondta, hogy megírta a žemaitė—litván nyelv szótárát. Ám ezekben a levelekben valótlanságok is akadnak. Wiszniewskinek Kajetonas azzal dicsekszik, hogy ő maga készített egy méhekről szóló könyvecskét (1823-ban), csupán testvére, Kiprijonas neve alatt (jóllehet a nyelvi elemzés Kiprijonas, nem pedig Kajetonas szerzőségét igazolja), hogy N. Rumiancevas kancellár megköszönte neki ezt a fordítást (valójában Kiprijonasnak köszönte meg), hogy kiadta a Rozmyšlania wiešniaka rolnika című könyvecskét (de elhallgatta szerzőjét, Dionizas Poškát), hogy a Dziennik Wileriski közzétette Žemaitiján tett utazásának leírását (holott ott csak Poška Baublysáról volt szó) — e két utóbbi esetet már V. Maciūnas is észrevette. S. Daukantasnak írt levelében Kajetonas érdemeit felsorolva már nem említette sem a méhekről szóló könyvecske fordítását, sem a Rozmyšlania wiešniaka rolnika című művet —érezhette, hogy Daukantas ismerhette valódi szerzőiket. Mindkét levélben Kajetonas azt is állítja, hogy befejezte szótárát, holott az elégett kézirat csupán a K betű elejéig készült el (V. Maciūnas- ). Ó, amint I. Loboika leveleiből látható, a szótárt csak a K betűig írta meg Kiprijonas. Ezért nehéz cáfolni azt, hogy Kajetonas szeretett mások által létrehozott művekkel dicsekedni. Ezenkívül fontos, hogy Kajetonas D. Poška eszmetársa és egyben Kiprijonas versenytársa volt. Poška ezt írta: "nem láttam jobb helyesírást, mint [...] Kajetonas Nezabitauskas ábécéskönyvében”. Másfelől, miközben Kiprijonas még dolgozott a szótárán (1825 márciusában), Poška szintén versengő szótárt kezdett írni, azaz versenyre kelt Kiprijonasszal az írott žemaitė–litván nyelv megalkotásáért és meghonosításáért. Ha a szerző Kajetonas lett volna, aligha nem támogatta volna barátja, Poška a munkáját, és aligha döntött volna úgy, hogy segítés helyett versenyre kel vele. Vagyis még ha a kézirat nem is maradt fenn, számos érv mutat arra, hogy Kajetonas, aki szeretett dicsekedni és önmagát magasztalni, bátyja, Kiprijonas befejezetlenül maradt litván nyelvi szótárát is magának akarta tulajdonítani. Ezért, amint arra A. Kaupuž már rámutatott, a szótár szerzőjének Kiprijonas Nezabitauskast kell tekinteni. KÖNYV A BALTI NYELVEKRŐL A balti nyelvek kutatásának régi hagyományaival rendelkező Németországban az utóbbi években több, a baltisztika szempontjából jelentős új munka jelent meg. Ezek egyike a három nyelvész által német nyelven írt, 1994-ben nyomtatásban megjelent „A balti nyelvek. Bevezetés” című könyv. Ivadas”.! A tetszetős tipográfiával kiadott, 416 oldalas könyv négy fő fejezetből áll. A meglehetősen terjedelmes (15—70. o.) bevezető fejezet szerzője Rainer Eckert nyelvész, aki sokat tett a balti nyelvészetért és annak népszerűsítéséért. Nagyon tömören, mondhatni enciklopédikus módon közli a legfontosabb ismereteket valamennyi balti nyelvről és népről, nevükről, történetükről, tárgyalja a kihalt, más népek által asszimilált poroszokat, szudávokat, jatvingokat, kursokat, zemgalokat és szeleket. Érthető módon itt a legtöbb helyet a két élő balti nép — a litvánok és a lettek — történetének szenteli: megemlíti a legfontosabb eseményeket, amelyek e népeket az lL Eck ert R, Bukeviéiite E-J, Hinze F. Die ballischen S rachen. ine Einfuhrung. Langenscheidt. Encyclopédia Kiadó. Lipcse, Berlin, München; 213