Priebalsiai „s“ ir „š“, „s“ ir „z“, „s“ ir „c“, „š“ ir „ž“, „š“ ir „č“, „z“ ir „ž“ bei „c“ ir „č“ skoliniuose iš vokiečių kalbos

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVI (1996) LITVÁN NYELV: KUTATÓK IR KUTATÁSOK ae A Nijolė CEPIENE MÁSSALHANGZÓK s IR §, sIR z, s IR ¢, šIR ž, 5 IR č, 2 | IR ž és ¢ IR ¢ KÖLCSÖNSZAVAKBAN IS NÉMET NYELVEK | A litván régi írásokban és ir nyelvjárásokban a mássalhangzók között su germanizáló | változatok találhatók: š, sir, sir, sir, z, šir, šir, zir, ¢, valamint cir ž, č, ž č. Már írtak arról, hogy a | német nyelv mássalhaš ngzója a litván nyelv hangjaivá változots, t: šir, a német nyelv z > lit. zir, a s, német nyelv c > lit. cir č, o más változatokat nem közöltek (Giriūnienė 27—29). | Változatok su s ir š. Gyakori mássalhansu gzó-változs ir š, atok, különösen előtte p, t, pl.: spykėrė „gabonaraktár, magtár” (Kelet-Poroszország litván | nyelvű írásaiban a XVI. századtól), spykeris (Prk) ir špykėrė (Kelet-Poroszország litván nyelvű írásaiban a XVI. századtól, Rsn, Plšk), špykėrė, špykerė, špykėris (Nyugatés Délnyugat-- ir Litvániában), vö. v.v.ž. spiker „u.a.” " (MndW), Pr.vok. Spiker „t.p.“ (Alm(PrW)); órák „óra“ (Kelet-Poroszország litván írásaiban a XVII. századtól, JV 518, Kdl), stūnda (a XVIII. századtól, Šlu, Vlkv) ir štūndas (JV 16), štūnda (Prk), vö. | v.v.ž. Stunde "ugyanott " (Sehwers 126), Pr.vok. stund“ugyanott ", n.v.a. Stunde "t.p.75 cölöpös ir kerítésoszlop; deszkakerítés? (elterjedt Észak-, Nyugatés Délnyugatir Litvániában, vö. v.v.ž. stacket „deszka-, cölöpkerítés”, ófelnémet Stakét „kerítéshez való rúd, deszkakerítés” (Fr II 360), n.v.a. Stakėt „statinė tvora“. Net tuose pačiuose šaltiniuose (Bretkūno Biblija, Juškos A. dainos) užrašyti žodžiai gali ; turėti ir s, ir š. he Skoliniy su žodžio pradžios garsais sir šyra prieš kitus ir priebalsius, pvz., prieš v, I, m, n: svėlis „slenkstis“ (N, NdŽ) K, švėlis/švelijs ir „sienojas, rąstas” (Kelet-Poroszország litván írásaiban a XVIII. századtól, Pgg, Lkš, Jrb), sveliai (Br, Lks, Snt), vö. v.v.a. swelle (Kluge 691), Pr.vok. swel „küszöb, alapgerenda, rönk” (Alm(PrW)); a svėbelis „gyufa” a žemaičiai körében elterjedt (Dr, Krtn, Žd, Mžk, Kl) švėbelis ir (LB 166, KŽ, Plk, Smln, Vn, Prk), švėbelis (NdZ), 4 švėbelis (Mrj, Brt, Grdž, Vdžg), vö. v.v.a. kén "kén" (Kluge 691), Pr. német šwebel "gyufa”; slėdės "rönkök szállítására szolgáló szán“ (J) šlėdės ir (S.Dauk, 1 Šlu, Klp, Skd, Pln), vö. v.v.ž. szánkó "u.ott. " (Sehwers 110), Rt.Pr.ném. sléde "u.ott. " ; smėra "kocsikenőcs" (N, /K/, KZ) šmėras ir (Q, KZ, Vv, Mrj, Krs), šmėrė 4 (Dr, Ps, Krs, Vks), vö. v.v.z. smer”t.p.” (Sehwers 112), Pr.vok. smér | „t. p.“ (Alm(PrW)). Taigi kyla klausimas, ar ar vokiečių kalbos š priebalsis virto lietuvių kalbos garsu š. s. Šalia skolinių pateikti vokiečių kalbos pamatiniai žodžiai jau leidžia šiuo teiginiu suabejoti. a 156 Vokiečių kalbos priebalsis s prieš l, m, n, w nuo XIII–XIV a. pradėjo virsti garsu š. Šis procesas, prasidėjęs pietų Vokietijoje, vėliau vyko vidurio Vokietijoje, o dideliame vokiečių žemaičių kalbos plote s išliko nepakitęs (Paul I 348, Lasch § 333). H. Paulio nuomone, žodžio pradžios s pasikeitimas prieš visus priebalsius vyko vienu metu, ir tik dėl grafinių priežasčių rašyboje išliko sp ir st, nes šie junginiai buvo dažni ir lotynų kalboje (Paul I 348). XX a. Rytų Prūsijos vokiečių kalboje vietoj vakarų germanų žodžio pradžios s prieš priebalsius buvo tariamas š (Mitzka 161–162, Natau 39). Tačiau K. Alminauskio darbe, kuriame pasinaudota W. Ziesemerio rankraštiniu žodynu „Preussisches Wörterbuch- “, pateikiama žodžių su priebalsiais š ir s, plg. 3pil ir spil „spyglys“, špunt ir spunt „volė statinei“. Rytų Prūsijoje daugiausia kalbėta vokiečių žemaičių kalba. Vidurio vokiečių kalbos būta tik „salos“, tačiau pastaroji buvo Prūsijos literatūrinė kalba. Így az s-sel szereplő jövevényszavak valószínűleg a németalföldi nyelvjárásokból származnak, és régebbiek — a német š nem vált s-sé a litván nyelvben. Később, a XVI—XVII. században, különösen pedig a XVIII. században a német felnémet nyelv hatására a szavakat felnémetesítették, különösen az írásban. A XVIII. században a német felnémet nyelvterületről érkezett betelepülők számának növekedése miatt több, š mássalhangzót tartalmazó szó jelent meg. A nyelvjárásokban azonban az s is megmaradt. A jövevényszavakban megőrződött a német nyelv régi sk mássalhangzó-kapcsolata, pl.: skijvis „tányér” (N, K, TP 1880, 42, LC 1879, 38, Rsn, Kin, Prk, Krg, Klp), skijvas (Prk, Klp), skyvė (K, Rtr, NdZ, KZ), vö. középfelnémet schiw „ua.” " (ME IV 50); skindelis/skindelijs „zsindely, tetőfedésre szolgáló fahasáb, forgács” (Kelet-Poroszország litvánjainak szótáraiban a XVII. századtól, Adm,Skp, Grž, Krč, Vb, Vkš, Gr, Kdl), skiūdulis (R II 94, MZ II 123, N, K, NdZ, KZ), skiridelius (SD63, N, K, Ndz, Sut, I, KZ), vö. középfelnémet schindele „ua.” " (ME IV 41); skirikis „rossz, gyenge sör, mézsör” (Lex 74a, C II 412, Q 442, R II 305, MZ II 409, N, LsB 285, K, K.Donel, Jn), vö. v.v.z. schenkebér „sör, amelyet ajándékba adnak” (Mnd W); skutule „fedeles faedény vaj, túró vagy egyéb elhelyezésére” (K, NdZ, S.Dauk., KZ), skutulas (NdZ, Kos 210 (Sl), KZ), vö. v.v.z. schuttel „uo.”, v.ž. scutala (Alm); skūpas „szekrény” (N, /K/, KZ, Klp), skdpis (Klp, Kin), skūpė (BzF 169, KZ, Shu, Klp, Sg, Prk,), vö. v.v.z. schap(-pp-) „uo.” " (Sehwers 106). Vannak azonban ugyanilyen jelentésű, a § hangot tartalmazó későbbi szavak is, pl.: indelis (K I 274, LC 1887, 21), škutūlė (Mžš). A régi német nyelvi sk hangkapcsolat a német felsőnémet nyelvben körülbelül a XII–XIII. századtól sch /š/ hanggá változott. A középső német alsónémet nyelv írásos emlékeiben 1500 körül a sk a sch /š/ mellett használatos. A XVI. század végén G. Rollenhagen a „Niederdeutsches Jahrbuch” című kiadványban szemrehányást tett a vesztfáliaiaknak, hogy nem tudják kiejteni a š hangot. Ennek alapján arra következtetnek, hogy Magdeburgban és Brandenburg vidékén már a XVI. században a német felsőnémet nyelv hangjával egybeeső š hangot ejtettek. Ez a š zöngétlen palatális hang volt, az s-nél világosabb. Egyes német alsónémet nyelvjárásokban a szókezdő sk még fennmaradt (Lasch § 334). Az említett adatok azt mutatják, hogy a német nyelvben léteztek s és š mássalhangzókkal álló párhuzamos változatok. Az s és š hangot tartalmazó litván kölcsönszavak a német nyelv különböző nyelvjárásaiból származnak. A mássalhangzók előtt álló s-t tartalmazó 157 kölcsönszavak főként a német alsónémet nyelvjárásokból származnak, és régebbiek, míg a š-t tartalmazók a német felsőnémet nyelvjárásokból vagy felsőnémetesített alsónémet szavakból származnak, és későbbiek. S és z változatai. A litván nyelvben a szókezdő | s és z hangoknak magánhangzók előtt álló változatai is vannak, pl.: supd „leves” (N, K, Rtr, KZ), sūpė (R II | 347, MZ II 464, N, KZ) és zupa (K), zūpė (KZ, a žemaitis nyelvjárásokban), vö. n.v.a. Suppe "u.ott. " ; siksas "szászországi lakos" (N, K, NdZ, Rtr) és zūksas (B 1032, K), vö. n.v.a. Sachse "uo. ". | A porosz német nyelvben az s és z mássalhangzókat ebben a helyzetben szintén ejtették, vö. salwt, zalwij bot. "zsálya"; sip, zip "szappan" (Alm(PrW- )). A nyugati | germán s mássalhangzó zöngétlen volt, azonban az alsónémet szó belsejében a zöngés mássalhangzó előtt zöngéssé vált. Ma részben zöngés a szó elején is, magánhangzó előtt (Lasch $ 329). Így az s-szel kezdődő szavak régebbiek lehetnek, az alsónémetből származhatnak. nyelvjárások. A déli és közép-német nyelvjárások mássalhangzóira azonban nem volt jellemző a zöngésség (Paul I 343). Ezért kijelenthető, hogy az s-sel és z-vel átvett szavak valószínűleg a német nyelv különböző nyelvjárásaiból származtak, vagyis a ném. z | nem alakult át lit. s-sé. s és c változatai. Az írásos forrásokban és a nyelvjárásokban előfordulnak s és c mássalhangzókat tartalmazó germanizmusváltozatok, pl.: dyselis/dyselijs „mutató, mérőeszköz” (Kelet-Poroszország litván szótáraiban a XVII. századtól, a nyugati aukštaitis és žemaitis nyelvjárásokban) és dijcelis (BzF, KZ), dycelė (Šlu), dycelė (Prk, Plik, Klp, Šlu), dicėlė (Klp), vö. v.v.ž. dissel ’uo.’ (Sehwers 27), Rt.Pr. v.ž. disel (Mitzka 162); syrupas „cukraus tirpinys” (O), sirupas (NdZ, Adm) ir cjrupas (Grg, Sts), cjrupas. (K), plg. v.v.z. sirup, sirop (Sehwers Lw), n.v.a. Sirup „t.p.: ir Pr.vok. Zirop „t.p. " (Fr 495); svikis „volė, statinės kamštis” (S.Dauk., J, KZ, YI, Led Mik, Prk, Stk) és cvikis (KZ, Jns, Graz, Kr), čvikis (Sl), vö. v.v.z. swick (ck) (Sehwera 128) és Rt.Pr.vok. zwicke (Alm(PrW)). į Tehát, amint a példák mutatják, a sir ¢ hangokat tartalmazó jövevényszavak valószínűleg különböző német nyelvjárásokból kerültek át: az s-sel jelöltek a német alsónyelvjárásokból, a ¢-vel jelöltek pedig a poroszországi német felsőnyelvjárásokból. A š és ž mássalhangzókat tartalmazó változatok. Vannak š és ž mássalhangzókat tartalmazó jövevényszavak, például: štūrštas „kötény” (Bb 1 Moz 3, 7, MŽ, N, K, KŽ, Jms), vö. šiurštelis (RD 12, KlvD 249), valamint széles körben elterjedt žiūrstas, vö. Porosz. šoršt, šęršt „ua.” (Alm(PrW)); švengelis „a szekér rúdjának megnevezése?” (Klp, Šlu) és žverigelis (Vgr, Akm, Žml), vö. n.v.a. Schwengel „eszköz, amely hintázik, rezeg, forog”, v.v.ž. swengel, n.nl. zwengel (Kluge 692). A poroszországi német nyelvben szintén voltak š és ž hangokat tartalmazó szavak, vö. brūša, brūža „tombolni, zúgni, morajlani” (PrW 845); Porosz német. brošor, bražer (Klp), Bratscher „fecsegő, dicsekvő” (PrW 766). Változatok š és č hangokkal. Olyan kölcsönszavakat is találtak, amelyekben š és ¢ hangok szerepelnek, pl.: šėrė „a rokka szárnya” (Kelet-Poroszország litván szótáraiban a XVIII. századtól, a nyelvjárásokban használatos (Klp, Krtn, Pln, Dr, Kal, Šlu, Ms, Skd, Sl, TI/.../) és čėrė (Klp), vö. Kelet-porosz német. šėre „uo.” (Alm(PrW- )); šarpūoti „aštrinti, smailinti” (N, K, NdZ, KZ, J, Klp) ir éer-pyti „smailinti” (J), plg. n.v.a. schūrfen „t.p. " ; plg. aukščiau minėtus Pr.v.ž. brošorir Bratscher. | 158 Kadangi Prūsijos vokiečių kalboje būta variantų su priebalsiais šir ž, šir č, skoliniai su šiais garsais Įį lietuvių kalbą galėję patekti iš Prūsijos vokiečių kalbos tarmių. Variantai su zir ž. Randama variantų su priebalsiais žir 2, pvz.: zūk(a)s „maišas” (PVG 239 (1765), B 543) ir žak(a)s! (Rytų Prūsijos lietuvių raštuose nuo XVIII a., Klp, Šlu), plg. n.v.a. Sack „t.p. " ; zdgas „pjūklas“ (B 136, R, MZ, N, K, NdZ, KZ), zéga (B 1033, N, NdZ, KZ) ir zidgas (O, R, MZ, KZ, Graz, Dbč, Gdl, Lzd, Mrk, Pjv), zidga (KZ), plg. Poros vok. zége „tas pats“ (Alm(PrW- )), plg. vok. sage (ME IV 695). Priebalsiai z ir ž gali būti taip pat žodžio viduryje, pvz., kėzas „sūris, varškė“ (Lex 53, Q 292, B 880) ir kėžas (Rytų Prūsijos lietuvių raštuose nuo XVII a., J, Kv, Snt, Skr, Bt, Ar), plg. Rytų Prūsijos vok. kėz „sūris“ (Mitzka 129), poros vok. kėš t.p. (Alm(PrW- )). A porosz német nyelv szavainak végén, főnevekben és melléknevekben, magánhangzó után zöngés réshang állt (Fr II 240—241). A régi geminátában és a régi szóvégen Kelet-Poroszország német litvánjai zöngétlen hangot ejtettek, az új szóvégen azonban — rendszerint zöngés hangot, vö. yas "utca", réz "rózsa" (Mitzka 162). A porosz német nyelvben z és ž mássalhangzókat tartalmazó szavak nemcsak a szó végén, hanem a szó elején is előfordultak, pl.: briz, brėž "bríz, erős széllökés" (PrW 807), zok, žok "bokafix- ", zéle, žėle "(lószerszám-)szíj, csík" (Alm(PrW- )). A Kelet-Poroszország német litván nyelvében egykor meglévő ž hangról tanúskodnak a W. Mitzka és O. Natau munkáiban közölt példák is, noha a zöngés ž a germán szavakban ritkán, leginkább jövevényszavakban fordult elő. W. Mitzka számára nem volt világos a Kelet-Poroszország német litván nyelvében előforduló ž hang eredete. Kételkedett abban, hogy ez a hang a nyugati germán sk-ból vagy s-ből alakult-e ki, vagy a litván, lengyel, illetve francia nyelvek hatására jött létre. Mivel a kelet-poroszországi német nyelvben zir és ž mássalhangzókat tartalmazó szavak is előfordultak, ezért az ilyen hangokat tartalmazó litván kölcsönszavak Poroszország német nyelvjárásaiból származhatnak. Cir č változatok. Olyan kölcsönszavakat is találtak, amelyekben cir č hangok szerepelnek, például: akcizė „közvetett adó az árukra” (PVG 188), akcizas (Kp) és akéyzé (C 1175, B 43, MZ 2, PVG 112, A 1884, 190, N, K), akčyžia (K I 37, PVG 341), vö. Porosz német Akzise „adó, különösen olajra, mézsörre és más italokra” (PrW 104); ciekis/ciékis „jel; folt” (Kel 1881, 183, Mrj, Vdzg, Rdm, Zgc), „valaminek a megjelölésére szolgáló eszköz” (PVG 446, Mrj) és éékis/ciekis „jel” (a kelet-poroszországi litvánok írásos emlékeiben a XVII. századtól, BsP III 117), „valaminek a megjelölésére szolgáló eszköz” (a XVIII. századtól), vö. Porosz német zézen „jel” (Alm(PrW)); hibr. cimernink(a- )s „ács” (Kelet-Poroszország litván nyelvű szótáraiban a XVII. századtól) és čimerninkas (C 1054, R II 413, MŽ II 71, N, K, KŽ), vö. n.v.a. Zimmerer, Zimmermann „uo.” " (Alm). W. Ziesemer és H. Frischbier szótáraiban olyan német szavakat jegyeztek fel, amelyekben ¢ és é mássalhangzók szerepelnek, pl. : Pritsche és pritze „deszkaágyak, fekhelyek”, pratsch és pratz interj. „hirtelen” (PrW 771), Brudergrucz „a rend testvéreinek szánt kása” (PrW), vö. n.v.a. Grütze; Zetschke és Tschezke zool. ” ¢ivylis (madár) Fringilla can1 Be to, a szó eleji §-sal lejegyzett kölcsönszó is: šūkas LB 185 (Grl), KZ. 159 nabina” (Fr II 414, 492). A Német Lovagrend nyelvében olyan szavak fordultak elő su cz /č/ a n.v.a. helyett z /c/, pl. .: herrengrocze, -pelcz, -smalcz (Ziesemer 115). Vagyis már KeletPoroszország németjei a hangot č ejtették c, helyette, ezért a német c valószínűleg nem alakult át litvánná. č. | Mivel a német nyelvjárásokban, különösen KeletPoroszországban, voltak olyan su szóváltozatok, § amelyekben z a c, mássalhanZ gzók sir sir ¢, sir šir šir zir žbei cir voltak, č, feltételezhető, hogy a litván nyelv e hangokkal su képzett kölcsönszavai a német nyelv: nyelvjárásiš aiból származhattak. IRODALMI IR FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEK į AlmAlminauskis K. Die Germanismen des Litauischen. Teil I: A német Jövevényszavak im Litván, Šv. K: Kazimiero d-jos knygynas, 1934. a Giriūnienė — Giriūniemn ės. A német kölcsönszavak fonetikai adaptációja a XVI–XVIII. századi litván írásbeliségben Kelet-Poroszországban. 11. Konzonantizmus. — Nyelvészet 29(4), 26—31, 1978. és. Kluge — Kluge F. Etymologisches Worterbuch der deutschen Sprache. 17. A flage, Berlin: Walter de Gruyter. & CO, 1957. 3 Lasch — L a s ¢ h A. Mittelniederdeutsche Grammatik, Halle: Verlag von Max Niemeyer, 1914. ME-Miulenbach aK. A lett nyelv szótára. Szerkesztette, kiegészítette, befejezte J. Endzelins, Riga: A Kulturális Alap 1929—1932. kiadványa, Mitzka — M it z k a W. Ostpreussisches Niederdeutsch északra a következőtől Ermland Marburg: N. G. Elwert-féle kiadókönyvkereskedés, 1919. 3 MndW — Schiller K.,Libben A. középalnémet Wörterbuch Münster in Westf.: Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung, 1931. Natau — Nat au O. Mundart und Siedelung im nordéstlichen Kelet-Poroszország, Königsberg; Berlin: Ost-Europa-Verlag, 1937. Paul — P a ul H. Német Nyelvtan 1, Halle (Saale): VEB Max Niemey Kiadó, 1956. PrW — Ziese mer W. Porosz Szótár, Königsberg: Grafe és U 1935—1944. (PrW) — W. Ziesemer ” Preußisches Wörterbuch” című mű, amelyet felhasznált K. Alminauskis. PVG — Porosz kormányzati iratok, intések és elbeszélések ir a litván parasztok számára. Összeállította P. Pakarklis, V.: Állami Politikai és ir Irodalmi Kiadóvállalat, 1960. | Sehwers — Se h w e rs J. A német Jövevényszavak im A lett nyelvben, Zürich: Nyomda Berichthaus, 1918. rE Sehwers — S e h w e r s J. Nyelvi-kultúrtörténeti vizsgálatok mindenekelőtt a német befolyásról im Lett, Berlin: Bizományosi kiadó: Otto Harrassowitz Wiesbaden, 1953. 8 új holland nyelv. — + új felnémet nyelv. n.a. — új német felsőnyelv. Poroszország. — | Poroszországé. Keleti. == Keleti. v.v.a. — középfelnémet nyelv. V.V.Z. — középalnémet nyelv. v.ž. — alsónémet nyelv. A többi rövidítés megegyezik a nagy Litván nyelv szótárában találhatókkal. 160 A s és š, s és z, s és c, š és ž, š és ¢, z és ž, c és č mássalhangzók a németből átvett jövevényszavakban Összefoglalás A litván régi írásokban és nyelvjárásokban a germanizmusoknak olyan változatai fordulnak elő, amelyekben az s és §, s és z, s és ¢, š és ž, š és č, z és ž, c és č mássalhangzók szerepelnek, például: spykére és špykėrė ” Speicher”; saksas és zaksas ” Sachse”; dyselis (dyselys) és dycelis, -e ” Deichsel”; štūrstas és Ziurstas ”Schirze”; Sere ir éére” Schere am Spinnrad”; zakas és žakas ”Sack”; ciekis (ciékis) és &ékis (čiekis") ”Zeichen; Gerat zur „Rajz”. Az s-szel írt jövevényszavak többnyire az alsónémet nyelvjárásokból származnak és régebbiek, a §-szel írtak pedig a felnémet nyelvjárásokból vagy felnémetesített alsónémet szavakból származnak és fiatalabbak. A jövevényszavakban megőrződött a régi német sk mássalhangzó-kapcsolat, amely később §-szé vált, pl.: skapas, -¢ »szekrény- «; skindelis, -ys „tetőzsindely”; skyvis, -as, -e" tányér”; skinkis »rossz, gyenge sör«; skutule, -ulas „kazetta”. A litván változatok a fent felsorolt mássalhangzókkal a német alapszavakból származhatnak, mivel a német nyelvjárásokban, különösen Kelet-Poroszországban, az említett mássalhangzókkal ugyanazon lexémák változatai is léteztek. 161