Enklitinių veiksmažodžių formų „mi“, „ti“ vartojimas kai kuriose pietų žemaičių šnektose

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Adelė JUDEIKIENĖ AZ ENKLiTIKUS IGEI FORMÁK mi, ti HASZNÁLATA EGYES DÉL-ZEMAJTI NYELVJÁRÁSOKBAN" E cikk célja — legalább röviden megállni egy nagyon régi és érdekes nyelvi jelenségnél — az igék enklitikus mi, fr formáinak használatánál. Ezt a jelenséget nyelvjárási munkáikban már elemezte V. Grinaveckis professzor (Grinaveckis 1960: 41-110), A. Salys (Salys, 1992: 337) és Z. Zinkevičius professzor (Zinkevičius 1966). Számos ilyen, K. Sirvydas, M. Daukša, J. Bretkūnas, valamint régi írásbeliségünk más szerzőinek műveiből vett példa található az LKŽ köteteiben is. Nyelvünk e régi jelensége más országok nyelvészeit is érdekelte — a német S. Hermannt (Hermann 1926: 15), valamint a norvég Ch. S. Stang (Stang 1966: 253-254). Úgy vélték, hogy az igék enklitikus formái mára már teljesen eltűntek. Ezzel szemben kell érvelni: ezeket még a déli žemaitis (dūnininkai) nyelvjárás képviselői is használják. Igaz, a fiatalabbak, bár jól ismerik saját nyelvjárásukat, ezeket a formákat már egyáltalán nem ismerik. Szeretnénk legalább kissé elmélyülni a régi írásokban előforduló, illetve a Szótár kartotékában feljegyzett vagy a nyelvjárásokban hallott, e fennmaradt enklitikus formákat tartalmazó mondásokban. Feltételezik, hogy az enklitikus formák az ige + személyes névmás kapcsolatából alakultak ki. Mivel ez a névmás a hangsúlyos igéhez tapadva hangsúlytalan volt, rövidülés közben megváltozott: a munból mir, a fauból pedig tr alakult. Ezt a régi írások példái is bizonyíthatják: dokly duomi SD 72 „duoklę duomi”, afch iemus dimi amfina giwenima BP II 83 „AS jiemus duomi amžiną gyvenimą- “, galwa sawa dimi uffu awis mana BP II 74 „Galva savo duomi užu avis mano”, dikem nauie tikra Dwafe BP II 301 „Duokem (duok mi) naują tikrą dvasią", padimi ing twirtas rakas tawos Pweczeušios meiles DK 180-181 „Paduomi į tvirtas rankas tavos Svenciausios meilės“. Ilyen példákat nyelvészeink munkáiban is találunk. J. Jablonskis írásaiban is nem kevés található: duokiam (duokia + mi, azaz duokiam) duonos kasnelj Kv (J. Jabl), tylek, vaikeli, tuoj duonelės duosiuot (duosiu tau) (J.Jabl 1957: 256), paskum ir savo veidą pamirode (parodė man), dantį svembiam, dantį geliam * Őszintén köszönöm V. Vitkauskas docens doktornak a témára tett javaslatát és a tanulmány megírásában nyújtott segítségét (a térkép elkészítését és a transzkripció rendezését). 201 (szúr engem, fáj nekem) (J. Jabl 1957: 255-256). A professzor Z. Zinkevičius szerint (Zinkevičius, 1966: 300), néhány hasonló példa K. Jaunius Lietuvių kalbos gramatika című művében található. Megemlíthetnénk az alábbi mondatokat: suspauskiam (= suspauskim) galvelę „сожми мне головушку“, dantį skaudam „у меня болит зуб“, ar dantį skaudat? (= neked fáj) „6oxuT y Te6a 3y6?”, elhallgatsz, vesszőt veszek (= veszek neked) „moray, Bo3bMy Tebe pozry"(Zinkevičius 1966: 300-301). E. Kuršaitis véleménye szerint (KGr 1876: 299) a poroszországi litvánok az ilyen formákat a régi énekeskönyvekből ismerték, 0 az élő nyelvben pedig már szinte egyáltalán nem használták őket. Mindazonáltal a žemaičiai varniškiai, a vidék lakói még néha a jövő idő egyes szám első személyű alakjait hozzájuk növekedett t-vel (< ti), illetve a megfelelő (jelen idejű, egyes szám első személyű) alakokat mondják, még a cselekvő nemű melléknévi igenévhez is hozzáteszik azt a -!f (<tr) (bovdu osek'ėšos' it “buvau uzsikiSusi”, bova Zad'iejos'it “buvai zadéjusi”). Ez a jelentését vesztett dativus. V. Grinaveckis professzor azt állítja, hogy az ő nyelvjárásában (Laukuva környékén) a kijelentő mód jövő idejű igéi az egyes és többes szám első és második személyének végződésében gyakran ¢-vel ejtendők a végén, és a következő mondatokat közli: d'érpsiit Spuoké.n'e —dirbsuot špokinę “madárodút fogok készíteni”; zesiit nom'in ~ eisuot numien “haza fogok menni”; važ'ūsūt i Šelal'e ~ vaziuosuot (“vaziuosiu- ”) į Šilalę; vérsiit večėrė pdtra ~ virsuot (“virsiu” večerei putra; ar és'it'i jėžera “vajon eisyt (“eisi *) a tóhoz"; a dūs'it mon piitos ~ ar duosyt (“duosi”) mun pietus; je fres It, gaus'it—jei ėsyt (“ési”), gausyt (“gausi”) (Grinaveckis 1960: 109). A jövő idő első személye toldalékkal; gyakrabban használatos, mint a második. Néha más igealakok végén is ejtik, pl.: 02b70skas bovūu os'ek'ėšos'it —uz bliuskos (“palaidinukés”) buvau užsikišusyt [nosinę] (Grinaveckis 1960: 109). Feltételezik, hogy az említett igék £ végződése a # (tau) névmás részes esetének enklitikus maradványa. Miután elvesztette saját jelentését, a # összeolvadt az ige első személyével, és végződésnek kezdték tekinteni. Később az f-et az első személy analógiájára a második személyű igék végződéséhez is hozzáillesztették. Néha, a rendelkezésemre álló adatok szerint, más igealakokhoz is hozzákapcsolódik. Gyakran összeolvad a jelen idő első személyű igéinek végződésével, előfordul, hogy még a melléknévi igenevek végződéséhez is hozzánő. Mindezt bizonyíthatnák az én, valamint a többi közeli žemaitė nyelvjárásból lejegyzett példák is (egy részüket az LKŽ kartotékájából vették, más részüket dr. V. Vitkauskas jegyezte le). Íme: būsūt nažėnos nuv'erčau jūkas Pj (LKŽ K) “būsuot nežinąs — nuverčiau juokais"; kon dar'is'it Šv “ką darysyt? "; kon p'ėrks'it torgū Šv “ką pirksyt turguo?”; mos'ičt tor'ies'it t'ik p'ėn'ingū, ka tūok'os dal'ikos perkal'ūoje Šv (LKŽ K) “turbūt turėsyt tiek piningų, kad tokius dalykus pirkalioji?”; ka to I'ieks'it pro dor'ės Grdm “kad tu lėksyt pro duris"; kaZ'e ar aš tau it ėksūt Šv „kažin ar aš tau jtiksuot?“; d4 nu galviios tabliec’o 10riit Kv (LKZ K) „dar nuo galvos tablečių turuot“; /dukiit liukit, vo anūo jau nab'ie (mires) Sv „laukuot paplitimo žemėlapis pietų žemaičiuose 202 Veiksmažodžių formų 22; fi (dūnininkai) * 100 102 126 98 125 127 9 Telšiai 130 128 131a " š L 129 151 o Kretinga o Plungė 152 156 157 158 155 ; “ag, 159 189 190 187 yee 191 —s 219 20 20a — 252 ai \ 222 Kelmė „p 253 o 254 \ 255 256 < 258 Fitts) 2 Ss 288 289 290 ią [| 292 293 3 287 / 291 Q g Šilalė 326 328 Er J WwW 325 ai 3 9 322 Pd 327 32 361 83 % 357 3 3 359 o Sime i —- UBF ua 358 360 362 ava) 1 X 332 390 391 396 x 387 89 344 14. 3 s L a 388 a9 Teurde® 295 397 o 435 p. 392 vD-25 Li 43) 34 arn 4 a N 8 433 = 28 Ly ao § 5) LS 465 pt “1 ą “x, 461 462 466 ——4), an A% ai 4188 489 5 & R 484 Jurbarkas RTF S 490 492 į "i ) , rado“ Istit11š Šešupe 511 Šai Ka timing 510 5 pg A 525 A települések listája, amelyekről anyagot gyűjtöttek 286 —Judrėnai (Klaipėda járás) 288 —Kvėdarna (Šilalė járás) 254 —Laūkuva (Šilalė járás) 322 —Pajūris (Šilalė járás) 289 —Šiaūduva (Šilalė járás) 323 —Šilalė 285 —Švėkšna (Šilalėi járás) 321 —Teneniai (Šilalėi járás) 356 —Vainūtas (Šilalėi járás) 357 —Žvingiai (Šilalėi járás) 203 laukuot, 0 ano jau nebėra"; Sp ėrso, e ženūosit Jdr (LKŽ K) “išpersiu (kailį), ir Zinosyt”; torit m'ižo, kvičū Šv “turuot miežių, kviečių"; važ'ūsūt i torgo Šv “važiuosuot į turgų"; asit pas raibe Šv “eisuot pas Raibį"; ; tujau b'ėnksūt s'ūt'e Grdm “tujau bengsuot siūti"; af'edūk, kon bova žad'iejos'it Lkv (LKŽ K) „add vissza, amit megígértél”; aš in ėsūt Žv (LKŽ K) „én be fogok menni”; kan aš eš juo iš v'ėrsūt (iš to gėrimo), aš f pavils ose eso Tn (LKZ K) „amit én abból kiöntöttem (abból az italból), azt már megettem”; ana mon bdva s'ėn'ė žad'iejos'it Lkv (LKŽ K) „ő nekem régen megígérte”; je nezad'in'- sit, mone k'éks Vn (LKZ K) „ha nem ígérsz, félek”; boc’ parnasos'it 15 sos'iedo (tūbelį) Šv „elvittem volna a szomszédtól (a tubust)”; ga/nabrisdt= važ ūjo i egūon'en- 'e Kv „talán nem bírom — a kórházba megyek”; lisk isk, kol uodegą įkišyt Sv (LKZ XVII 469). Amint a példák mutatják, az enklitikus végződést nemcsak a jövő idejű igékkel használják. Az olyan igealakok, mint a forūt, /dukit és más hasonlók azt mutatják, hogy enklitikus végződései vannak a jelen idejű igéknek, sőt még a mellékneveknek is. Feltételezik, hogy az mj, fr enklitikumok, miután elvesztették eredeti jelentésüket, más igealakokhoz is hozzákezdtek kapcsolódni. A rendelkezésre álló nyelvi adatokból arra lehet következtetni, hogy ez egy nagyon régi, eltűnőben lévő nyelvi jelenség, amely azonban a nyelvtudomány számára mindenképpen fontos, és egyelőre még él az idős emberek ajkán. A bemutatott példák alapján a térképen feltüntetik e jelenség használatának határait, amelyek nyugaton Ramučiai -Inkakliai és Skomantai nyugati pereme mentén húzódnak, északon —Pėžaičiai -Petraičiai -Judrėnai és Šiuraičiai déli pereme mentén, keleten —Požerėn keresztül Šilalė keleti és déli pereme mentén, délen pedig —Žvingiai -Bikavėnai -Gorainiai vonalán haladnak, majd ismét Ramučiaiénál zárulnak. IRODALOM ÉS FORRÁSOK BP II —Postilla tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Evangeliu... PerJana Bretkuna... Karaliaucziuie... 1591. I. és II. rész. DK -Katechismas arba mokstas kiekwienam krikszionii priwalvs. Fordította D. Iakvba Ledesma teológus, a Jézus Társaságának tagja. Lengyel nyelvből litvánra fordította Mikatōjus Daugša kanonok, a žemaitijai egyházmegye kanonokja. Kinyomtattatott Vilniusban... 1595. Grinaveckis V. 1960: Az északnyugati dūnininkai nyelvjárások fonetikai sajátosságai és fejlődésük. — VVPI Tudományos munkái, Litván nyelv és irodalom 11, 41—110. Grinaveckis V. 1957: Az északnyugati dūnininkai nyelvjárások vokalizmusa. Az a, e magánhangzók. — VVPI Tudományos munkái 3, 161—174. Hermann S. 1926: Litván tanulmányok, Berlin. J. Jabl-Jablonskis J. Válogatott írások 1, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957. Jonikas P. 1939: A Pagramantisi nyelvjárás, Kaunas: Az Oktatási Minisztérium Könyvkiadási Bizottsága. KGr —A litván nyelv grammatikája Friedrich Kursch a t tollából, Halle a. S.,1876. LKŽ I-II — A litván nyelv szótára 1, Vilnius, 1941; 2, Kaunas: Állami Enciklopédia-, Szótárés Tudományos Irodalmi Kiadó, 1947. LKŽ XVII — A litván nyelv szótára 17, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1996. 204 LKŽ K — A „Litván nyelv szótára” kartotékja. Salys A. 1992: Írások 4, Róma: Litván Katolikus Tudományos Akadémia. SD-Sirvydas K. 1713: Dictionarivm trivm lingvarvm, In usum Studiosae Tuventutis, Avctore.- .. Constantino Szyrwid.- .. Owinta editio... Vilnae... M DCC XIII... (a szótár ötödik kiadása). Stang Ch. S. 1966: A balti nyelvek összehasonlító grammatikája, Oslo [és mások). Zinkevičius Z. 1966: Litván dialektológia, Vilnius: Mintis. A mij, ti enklitikus igealakok használata a déli žemaitis nyelvjárásokban Összefoglalás A tanulmány a litván nyelv igen régi jelenségét, a mi, ti enklitikus igealakokat, valamint ezek használatát vizsgálja a régi írásokban és a déli žemaitis (diinininkai) nyelvjárásban. A tanulmányhoz mellékelt térkép e formák elterjedését jelzi. 205