Šis tas iš Lazūnų ir Zietelos šnektų leksikos gretinimo

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Aloyzas VIDUGIRIS EZ-EZ A LAZŪNAI ÉS ZIETELAI NYELVJÁRÁSOK SZÓKINCSÉNEK ÖSSZEVETÉSÉBŐL A Lazūnai és Zietela néven emlegetett nyelvjárások a litván nyelv legdélebbi peremének legtávolabbi nyelvjárásai: ma Fehéroroszországban, a Grodnói terület Vija járásában található Lazūnai (fehéroroszul Lazduny) környéke, illetve Zietela (fehéroroszul Dziatłava) járása és plébániája. Mindkettő minden bizonnyal a mai litván nyelvjárások közül a legarchaikusabb. E nyelvjárásoknak számos közös vonásuk és különbségük van (a szókincs terén is), amelyeket mindeddig sem egymással, sem más nyelvjárásokkal nem vetettek össze vagy hasonlítottak össze. E nyelvjárások kutatása szorosan kapcsolódik a nagy litván nyelvészekhez. Jonas Jablonskis már 1906-ban elutazott a Lazūnai nyelvjárás kutatására, Kazimieras Būga pedig Zietelába. Ők voltak e nyelvjárások keresztapái is. Korábban e nyelvjárásokat csak Eduardas Volteris kutatta, Zietelát pedig még Janas Rozvadovskis is. A lengyel megszállás idején Jurgis Šlapelis Lazūnaiban gyűjtött szavakat és jegyzett le néprajzi szövegeket. Juozas Balčikonis már a háború utáni években látogatta meg ezeket a helyeket, és gyűjtött szavakat. Mindannyian korszakos jelentőségű litván nyelvészek voltak, akik hozzájárultak Litvánia függetlenségének visszaszerzéséhez, és közös erővel megteremtették a litván köznyelvet mint egy önálló állam alapját. J. Jablonskis volt a köznyelv legnagyobb tekintélye és megteremtője, az orvos J. Šlapelis egész életét a litván nyelv ápolásának és megszilárdításának szentelte a szlávosodó Kelet-Litvániában, K. Būga világszínvonalra emelte a litván nyelvtudományt, J. Balčikonisnak pedig, a folytonosság jelképeként, az volt a rendeltetése, hogy három különböző korszakot kössön össze, és megőrizze napjainkig azt, amit elődei megalkottak. Zietela és Lazūnai nyelvjárásai között soha nem volt közvetlen kapcsolat. Mintegy 100 km széles, szlávok lakta terület, kiterjedt erdősáv és három nagyobb folyó – a Maučėdis, a Nemunas és a Gauja – választja el őket egymástól. Közvetlen utak nincsenek. Zietelából Lazūnaiba Naugardukon (amit a zietelaiak Naugardának neveznek) vagy Lydán át lehet eljutni. Lazūnai Vilniustól délkeletre mintegy 130 km-re, Zietela pedig délre, 150 km-re fekszik. A szókincs a nyelv meglehetősen sajátos területe. Mivel nyitott a különféle hatásokra, a nyelvi szintek közül ez a legérzékenyebb és változik a leggyorsabban. Különféle intralingvisztikai és extralingvisztikai tényezők hatnak rá. E tényezők hatása végzetes lehet a Lazūnai és Zietela nyelvjárásaira, amelyek már régen elszakadtak a litván nyelvterület fő részétől, és szláv nyelvek veszik körül őket. Az emberek beszéde itt olykor nemcsak családonként vagy udvaronként, hanem személyenként és évenként is különbözik. Így a helyi tényezők, a beszélő személye és az idő jelentős hatással vannak a nyelvjárásra, különösen annak szókincsére. A litván nyelvet azok őrizték meg a legjobban, akik szülőhelyükön éltek- 163 ott, és egymással, valamint szomszédaikkal litvánul beszélgettek. A később elköltözött nőket nem számítva, az életkor előrehaladtával és a lakóhely megváltozásával (amikor a városokba, gyermekeikhez költöztek) maguknak a nyelvjárások beszélőinek a beszéde is jelentősen megváltozott; egyre több lett a változatosság, az ingadozás és az alkalmi szóalak. Másfelől a nyelvjárási szöveg lejegyzésekor bizonyos torzítást okozhatnak magának a lejegyzőnek a tudattalan, pszichológiai természetű előfeltevései, a még nem hallott szó vagy alak megfelelő kontextus nélküli, elhamarkodott lejegyzése, a hallott, oda nem illő eset vagy nem nyelvtani nem tudattalan összehasonlítására és „normálására” való hajlam, továbbá a különféle fonetikai jelenségek nem kellően pontos észlelése stb. Valójában nem könnyű kapcsolatot teremteni az ilyen elszigetelt nyelvjárások beszélőivel, mert sok idős ember szinte egyáltalán nem érti a köznyelvi szavakat, egyes öregek pedig nagyothallók. Mivel a Zietela és Lazūnai nyelvjárások teljes szókincsének összevetése annak óriási és egyenlőtlen terjedelme miatt lehetetlen, ezért annak egy bizonyos részére kell szorítkozni. A szótári anyag mechanikus összevetése bizonyos betűk, szavak vagy szócsaládok alapján aligha lehetséges az úgynevezett hiányok („lakúnák”), illetve az etnográfiai szavak miatt, amelyek az egyik nyelvjárásban előfordulhatnak, a másikban pedig hiányozhatnak. A két nyelvjárás szókincse, azaz szavai vagy szócsaládjai mintavételesen összevethetők, de akkor is meg kell elégedni egy meghatározott mennyiséggel. Itt a legegyszerűbb utat választották: a „Litván nyelvatlasz” első kötetében térképre vitt szókincsre szorítkoztak, és arra sem teljes egészében. A fent említett „Litván nyelvatlasz” szókincset tárgyaló kötetében 190 valóságvonatkozást térképeztek fel és írtak le. A szűk, nem mindenütt előforduló etnográfiai szavak és néhány tájékoztatásra alkalmatlan válasz elhagyása után 150 tárgy megnevezésével számolnak, amelyek többnyire különféle változatokban terjedtek el a nyelvjárásokban. A kiválasztott válaszok ilyen meghatározott és korlátozott mennyiségének vannak bizonyos hátrányai és előnyei. A „Litván nyelvatlasz” kérdőívébe főként különféle jelentésű tárgyak és jelenségek megnevezései kerültek be – főnevek, amelyek kifejezési formája különböző nyelvjárásokban eltérő, vagyis más a szógyökük vagy a szótövük. Aránytalanul kevés más szófajhoz tartozó szó került bele. Előnynek mondható, hogy ezt a mennyiséget – jóllehet meglehetősen meghatározott és esetleges kérdések alapján áll össze – már a szókincs bizonyos egészének részeként lehet kezelni. Ugyanazokat a tárgyakat a nyelvjárásokban különféleképpen nevezhetik meg: egyeseket saját, litván eredetű elnevezésekkel, másokat kölcsönszavakkal vagy tükörfordításokkal; a Lazūnai és Zietela összevetett nyelvjárásaiban némelyeket azonosan, másokat eltérően. Ezért az alábbiakban ezeket az elnevezéseket először eredetük, majd alakjuk szerint tárgyaljuk. Litván eredetű lexika. 1. A lazūnai és zietelai nyelvjárásokban számos fogalom megnevezése azonos, litván, bár néha mellettük más szinonimák vagy hangsúlyozási változatok is ismertek lehetnek (ezeket zárójelben adjuk meg), például: apušė ~ epušė (rt. āpušė Lz) ‘lombos fa remegő levelekkel, nyárfa’ (LKA I 92*), daigė ‘kasza’ (LKA I * A tanulmány az LKA I térképeire támaszkodik – a térképszámokat, valamint a hozzájuk tartozó kommentáradatokat közöljük. 164 50), draugė ‘család’ (// šeimýna) (LKA I 120), karvėlis ‘galamb’ (LKA I 76), kūgis ‘nagy szénakazal, amelyet …-ra szánnak’ (LKA I 110), miekočia ‘vályú’ (// miekočia Zt) (LKA I 21), pelūdė (pelūdnyčia) ‘a csűr része vagy a csűrhöz csatolt toldalék, ahová a pelyvát söprik’ (LKA I 15), pirkia ‘lakóház, ház’ (LKA I 2), priemnė ‘eszköz, előtér’ (LKA I 5), priėtema (LKA I 106), sunkus Lz: sunkus Zt (LKA I 114), šaudyklė ‘az eszköz, amelybe szövés közben a vetélőt helyezik’ (LKA I 67), vežimas (// rātai) ‘ló vontatta jármű’ (LKA I 34), žagrė ‘eke’ (// žagrė Lz) (LKA I 45) és egyebek. Ezek többnyire régi litván szavak vagy szakkifejezések. Előfordulnak újabb, kiterjesztett jelentésű vagy többjelentésű szavak is, amelyek talán egykor használatos, de kihalt más szakkifejezések helyébe léptek, például: dantis ‘borona fogas rúdja’ (LKA I 49), duobė ‘a kemence tűztere’ (LKA I 8), lenta ‘a szövőszék ülése, ülőkéje’ (LKA I 67) és egyebek. Az ilyen, többnyire teljesen megegyező, litván eredetű szavak száma a lazūnai és zietelai nyelvjárásban a 150 kérdésből 41, azaz 27,3%. 2. Itt kell megemlíteni a litván eredetű, közös tőből származó megnevezéseket, amelyek a lazūnai és zietelai nyelvjárásban különböznek: a) képzésükben (a képzők tekintetében), például: éras, eráitis ‘juhok kicsinye, bárány’ Lz: erūkas Zt (LKA I 74), rāgos ‘szánkótalpon csúszó téli úti jármű, szán’ Zt: rāgutės Lz (LKA I 43), trainė, trainià ‘a szekérrúd vonórúdjának része, treinėja’ Lz: trainijà Zt (LKA I 35); b) a tő vagy a képző magánhangzóiban és mássalhangzóiban, például: dilginė, dilgynė ‘gyógyászati célú rostnövény, amelynek szára és levelei csípős szőrökkel borítottak’ Lz: dirgėlė Zt (LKA I 94), kailiniai ‘szőrméből varrt téli ruha’ Lz: kaliniai Zt (LKA I 72), spragilyčia ‘a cséphadaró nyele, cséplőnyél, cséplőbot’, vö. sprāgilas Lz: spragelyčia, spragelyščius, spragelyštis, vö. sprāgelas Zt (LKA I 56); c) a tővégi hangban, például: priešvirnis ‘a hombárhoz csatlakozó tető alatti rész, előcsűr’ Lz: priešvirnė, priešvirnė Zt (LKA I 12); d) a hangsúlyozásban, például: kālvis ‘fémkovácsolással foglalkozó személy’ Zt: kalvỹs Lz (LKA I 107) és egyebek. Összesen 9 ilyen megnevezést találtak, azaz 6%-ot. Ezek a szavak mintegy átmeneti csoportot alkotnak a lazūnai és zietelai nyelvjárásban az azonosan, illetve másképpen (eltérő tövű szavakkal) kifejezett fogalmak megnevezései között. 3. Ugyanazt a fogalmat a lazūnai és zietelai nyelvjárásban különböző, litván eredetű szavakkal (lexémákkal) fejezik ki, például: brauktuvė ‘a len pozdorjáról való megtisztítására, lekaparására szolgáló eszköz, tiloló’ Zt: blaškýtuvė Lz (LKA I 59), giria ‘fákkal benőtt hely, erdő’ Zt: medžias (kiejtése: medžias) Lz (LKA I 113), kārtė, kārtis ‘hosszú, vékony, gallyaitól megtisztított fatörzs’, vö. kārčių tvorà ‘karókerítés’ Zt: sàtrà, vö. satrų tvorà ‘satrų-kerítés’ Lz (LKA I 119), kiēmas ‘a lakóház előtti tér’ Zt: atšlàimas Lz (LKA I 9), klónis ‘mélyen fekvő hely, völgy’ Zt: lóbās Lz (LKA I 103), pėntis ‘a kasza lába’ Zt: kākłas Lz (LKA I 52), tarpupėdis ‘a csűrnek a gabona vagy takarmány felhalmozására szolgáló, oszlopközök közötti része, hombár’ Lz: šalis Zt (LKA I 16), vēdaras ‘sült darából vagy tört burgonyából készült kolbász’ Lz: dešrā Zt (LKA I 32), vedegà ‘ívelt pengéjű fejsze vályúk vagy teknők kivájására’ Zt: medžiagėlė Lz (LKA I 33) és egyebek. Összesen 10 olyan, eltérő tövű megnevezést jegyeztek fel, amely ugyanazt a fogalmat fejezi ki a lazūnai és zietelai nyelvjárásban a „Lietuvių kalbos atlaso” programja alapján, azaz 6,6%-ot. 4. Több a vegyesen használt megnevezés. Ezek a nyelvjárások nemcsak alakjukban különböznek 165 hanem eredetükben is. Amikor e két nyelvjárás egyikében (leggyakrabban a lazūnaiban) litván megnevezést használnak, a másikban rendszerint kölcsönszó vagy hibrid szó szerepel, és fordítva, például: buožė, buoželė ‘a cséphadaró feje’ Lz: bičis, bičius Zt (LKA I 56), ėglẏs, ėglius ‘a ciprusfélék családjába tartozó, fekete bogyójú tűlevelű cserje, boróka’ Lz: velauka Zt (LKA I 91), gėlė ‘szépen virágzó vagy szép levelű növény’ Lz: kvietką, kvietkas Zt (LKA I 111), jungėlis ‘a cséphadaró nyelét a fejjel összekötő kötél’ Lz: užikas, vūžas Zt (LKA I 57), kupetà ‘összegereblyézett széna- vagy szalmakupac’ Lz: kapà Zt (LKA I 110), rátapedis ‘kerékküllő’ Lz: špykis Zt (LKA I 41), sprandagalvis ‘ebihal’ (// stambagalvis) Lz: galavóčius Zt (LKA I 83), vieversẏs ‘a verébfélék közé tartozó énekesmadár, mezei pacsirta’ Lz: žāvarankas Zt (LKA I 79), vińkšna ‘a szán keresztgerendája’ Lz: vėzas Zt (LKA I 44) és egyebek. A litván megnevezések közé sorolandó a lazūnaiak žilausis ‘a férj nővére, sógornő’ nevű, bizonytalan eredetű megnevezése is: žaluvyčia Zt (LKA I 117). Összesen 20 olyan megnevezés van, amelyeknél az egyik nyelvjárás szakkifejezésének a másik nyelvjárásban kölcsönszó felel meg, azaz 13,3%. Ha elhagyjuk a kétes žilausis megnevezést, akkor 19 ilyen párt kapunk, azaz 12,7%-ot. A lazūnai nyelvjárás több litván lexikát őrzött meg. Az említett 20 tárgy közül 15-nek kétségtelenül van litván megfelelője, bár ezek közül nem egynek a helyére kölcsönszó vagy hibrid szó is kerülhet, például: jelaučius ar jėlaučius az ėglius mellett Lz, kačelkėlės ‘a nyüstök csigái’ a ratėliai mellett Lz: katkėlės Zt (“u. a.?”) (LKA I 66), kāčiorius ‘gácsér’ a ančiukas mellett Lz: kāčioris Zt (LKA I 73), vėzas a vińkšna mellett Lz, žėvarinka a vieversẏs mellett Lz. A zietelai nyelvjárásban a 20 eset közül mindössze négyben használnak litván megnevezést, például: jūosta ‘szivárvány’ a tenčius mellett Zt: tetėčius Lz (LKA I 105), skylėlė ‘a méhkaptár röpnyílása’ Zt: liotkà Lz (LKA I 101), továbbá más tükörfordítások (lásd alább). Emellett a lazūnaiak még három fogalmat neveztek meg litvánul, amelyeknek a zietelaiak egyáltalán nem mondták meg a nevét, például: kiškis ‘posztóköpeny’ (LKA I 30), raudonikīs ‘vörös kalapú vargánya, vörös tinóru’ (LKA I 98), stulpėliai ‘a rokka kerekét tartó oszlopok, lábak’ (LKA I 62). Összesen tehát 77 vagy 79 olyan fogalmat neveznek meg litvánul a lazūnai nyelvjárásban, azaz 52%-ot, míg a zietelai nyelvjárásban a 150 fogalom közül csak 64-et, azaz 42%-ot. Tükörfordítások. A lexémák litván és nem litván eredetű megnevezésekre való felosztása meglehetősen feltételes. Mind a litván, mind a szláv nyelvekben sok olyan szó van, amelyet felmerülhet gyanítani, hogy az egyik a másikból másolta vagy tükörfordította. Különösen gyanúsak lehetnek azok a kibővült jelentésű szavak, amelyeket speciális fogalmak megnevezésére használnak. Az így keletkezett megnevezések egy része régi lehet, és eredetük nehezen felismerhető, mások viszont újak. Az utóbbiak eredetét az árulja el, hogy a litván nyelv délkeleti peremének egyes nyelvjárásaiban szűk körben használatosak. A tükörfordítások alakjukban semmiben sem különböznek a litván szavaktól. Szokatlan jelentésük miatt könnyen a nyelvjárás egzotizmusainak vélhetők. Gyakran szemantikailag is motiváltak, például: arkliūkas ‘szöcske’ Zt, vagy namėlis ‘keretes méhkaptár’ Zt. Ezért néha nehéz megmondani 166 vajon például a namelis szó ebben a jelentésben tükörfordítás-e (vö. szl. domik), vagy pedig hasonlóság alapján használt litván szó, akárcsak a lazūnaiak hibrid megfelelője, a skrynelė (LKA I 100). Hiszen az ilyen kaptárakat más litván nyelvjárásokban is gyakran bičių nameliais ‘méhházacskáknak’ nevezik. Így a zietelaiak namelį szavát sem kellene talán feltétlenül pusztán tükörfordításnak tekinteni. Más eset a arkliukas, vö. belarusz kónik ‘szöcske’, amely máshol ebben a jelentésben sehol sem adatolt. Ebben az esetben a lazūnaiak többnyire a kazlaitis, kazlėlis hibrideket vagy a tiszta kölcsönszót, a kāzlas alakot használják (vö. LKA I 86). Hasonlóképpen keletkezett a lápė, lapáitė ‘sárga ehető gomba, rókagomba’ Lz: lisýčià, lisicá Zt (LKA I 97) megnevezés is. A szép litván kifejezéseket — kėlines apsiauti ar apsimauti, sijoną apsisėgti, apsivilkti — többnyire az uždėt ar užsidėt kėlines, suknelę ‘felvenni a nadrágot, ruhát’ igével adják vissza (vö. belarusz nadziec, orosz nadiet) Lz, Zt; ritkábban a kráuti igével, például: an savė kėlnes kráut (vö. lengyel nałożyć) Zt (LKA I 115). Az ilyen tükörfordításokat szemantizmusoknak vagy szemantikai kalkoknak is nevezik (Velakoski 1984: 221–222). Az ilyen, sajátos litván hangzású, de más, idegen, kölcsönzött jelentésű szó rendszerint másik szóvá (lexémává) is válik. Ezért a tükörfordítást a megnevezés egyik módjának tartják (Pavel 1983: 74, 83). A szótárak azonban nem egységesen kezelik az ilyen szavakat. A főneveket általában külön szócikkben adják meg, az igéket pedig csak külön (kölcsönzött) jelentéssel együtt, például: líšti ‘felmászik, kapaszkodik’, lùpti ‘tép, bont’, riñkti ‘vesz’, uždėti ‘felöltöztet, felhúz, felövez’ stb. (bővebben lásd Vidugiris 1989: 39–54; 1995: 175–180). Kölcsönszavak. A lazūnai és zietelai nyelvjárást régóta körülveszik és befolyásolják a szláv (belarusz, lengyel, ma már orosz) nyelvek, ezért rendkívül sok, különféleképpen adaptált kölcsönszót tartalmaznak. Ezeket a litván eredetű szavakkal azonos rend szerint hasonlítják össze. 1. A kölcsönszavak többsége egybeesik a lazūnai és a zietelai nyelvjárásban, például: ābadas ‘kerékabroncs’ (LKA I 42), buliónas ‘krumplileves’ (// bùlionas Lz) (LKA I 29), dieškà ‘dagasztóteknő’ (LKA I 25), káuka ‘csóka’ (LKA I 78), krinvčià ‘forrás’ (LKA I 104), õdina ‘kígyó’ (LKA I 80), plotkà ‘bodorka, vörösszárnyú keszeg’ (LKA I 82), statývos ‘a szövőszék combjai’ (LKA I 6), striekà ‘tető’ (dãchas Lz) (LKA I 3), tákas ‘a csűr vagy a kemence döngölt padlója, tapasztott padló’ (LKA I 4) stb. E kölcsönszavak többségét a litván nyelv fő nyelvjárásaiban nem használják, sőt nem is ismerik. Ebbe a kölcsönszótípusba sorolhatók a köznyelvi rendszerbe bekerült kölcsönszavak is, amelyek helyett más nyelvjárásokban gyakran nincs megfelelő szó, például: burõkas ‘cékla’ (LKA I 88), kõšė ‘püré’ (LKA I 30), norãgas ‘az eke vagy az ekekapa olyan része, amely éles oldalával szántáskor levágja a földréteget’ (LKA I 46). A lazūnai és zietelai nyelvjárásban 46 azonos kölcsönszó van, vagyis 30,6%. Ha ehhez hozzászámítjuk az azonos, litván eredetű megnevezéseket is, összesen 88 (vagyis 58,7%) olyan fogalmat kapunk, amelyet a lazūnai és a zietelai nyelvjárásban azonosan neveznek meg. 2. A litván közös tövű szavakhoz hasonlóan a közös tövű kölcsönszavak között is előfordulhatnak hasonló eltérések: a) képzésbeliek, például: karvalãtas, karaulãtas ‘fonókerék’ Lz: karvalãtas, karaulùtkas Zt (LKA I 60); b) a tő vagy a tövön belüli magánhangzózásban, például: ãrnas ‘kovácstűzhely, kohó’ Lz: hãrunis Zt (LKA I 108), 167 rapukà ‘varangy’ Lz: rapuchà Zt (LKA I 81), švōranas ‘a szekér rúdja’ Lz: švōrinas Zt (LKA I 38); a tővégi elemben, például: padnebiėnė (// padnebė) ‘a kenyérsütő kemence boltozata, mennyezete’ Zt: padnebėnia Lz (LKA I 7) stb. Hét ilyen válasz van, vagyis 4,7%. 3. Ugyanazt a fogalmat különböző kölcsönszavakkal vagy hibridekkel fejezik ki, például: bruška ‘karórépa, tarlórépa’ Zt: kručka Lz (LKA I 89), bul’ba ‘burgonya’ Lz: kunodà (ritkábban kurdūplė) Zt (LKA I 87), chrīstulys, chrūštulys (// mojavinis, mōjinis žūkas) ‘cserebogár’ Zt: kārklinis žūkas, lazinis žūkas Lz (LKA I 84), dešėtkas ‘kazal, szénaboglya’ Zt: menðlis Lz (LKA I 109), kalādė ‘kerékagy’ Lz: kūlbė Zt (LKA I 40), katkėlė ‘a fonókerék csigája’ Zt: muterkà Lz (LKA I 63), košys ‘ginalovis’ Zt: skrynėlė Lz (LKA I 68), stajėkas, stajōkas ‘előtető’ Lz: stōpčis, stōpčius Zt (LKA I 58) stb. Összesen nyolc ilyen párt jegyeztek fel, vagyis 5%-ot. Az utóbbi kölcsönszavak összevetése azt mutatja, hogy a lazūnai és zietelai nyelvjárás lexikájára különböző szláv nyelvek (főként a belarusz, kisebb mértékben a lengyel) és a belarusz nyelvjárások hatottak. Egyelőre nem lehet kijelenteni, hogy valamelyik szláv nyelv az egyik nyelvjárásra nagyobb hatást gyakorolt volna, mint a másikra. A fennmaradó négy (2,7%) kérdés közül a zietelai adatközlők három (2%) fogalom megnevezését nem mondták meg, a lazūnaiak pedig egyét (0,7%). A Zietelos és Lazūnų nyelvjárásban összesen 54 olyan litván és szláv megnevezés van, amely nem egyezik, vagyis 36,4%. Ebből 19 (34,5%, illetve az összesből 12,7%) eltérő litván megnevezés, 19 (35,7%, illetve 12,7%) vegyes, 16 (29%, illetve 10,7%) pedig kizárólag kölcsönszó; az egyes nyelvjárásokban külön-külön: csak a lazūnai nyelvjárásban 34 (61,8%, illetve az összesből 22,6%) eltérő litván megnevezés van, a zietelai nyelvjárásban 23 (41,8%, illetve 15,3%), a nem egyező kölcsönszavak száma a lazūnai nyelvjárásban 20 (37,4%, illetve az összesből 13,3%), a zietelaiban pedig 32 (58,2%, illetve 21,3%). Ez azt mutatja, hogy a lazūnai és zietelai nyelvjárás eltérő környezetben, egymástól függetlenül alakult ki. A csak a lazūnai nyelvjárásban előforduló litván megnevezések száma meghaladja az összes megnevezés felét, vagyis 79 (a žilausis szóval 80), azaz 52,7% (53,3%); a zietelai nyelvjárásban 65, vagyis 43,4%, tehát nem éri el a felét sem. Ez azzal magyarázható, hogy a lazūnai nyelvjárás elszigetelődése a litván nyelvterület fő részétől később kezdődött, mint a zietelaié. Ha mindkét esetben levonunk két egyértelmű tükörfordítást, akkor a lazūnai nyelvjárásban 77 (51,3%), a zietelaiban pedig 63 (42,4%) litván eredetű szót kapunk. Ha nem számítjuk a zietelai nyelvjárás hat és a lazūnai nyelvjárás egy megválaszolatlan kérdését, az összes többi megnevezés kölcsönszó. A lazūnai nyelvjárásban 70 (46,7%) tiszta kölcsönszó van, a kétségtelen tükörfordításokkal együtt 72 (48,4%), a zietelaiban pedig 80 (53,3%), illetve 82 (54,7%). Vigaszt jelenthet csupán, hogy az itt közölt számok és százalékok meglehetősen feltételesek, hiszen többnyire apró, sajátos tárgyak megnevezéseivel dolgozunk. E nyelvjárások kölcsönszavainak aránya jóval meghaladja nemcsak a fő nyelvjárások 16%–30%-os, hanem a vilniusi nyelvjárások 27%–40%-os kölcsönszó-átlagát is (Zinkevičius 1978: 147–151). A „Litván nyelvatlasz” anyagának gyűjtése idején a délkeleti peremvidék számos nyelvjárása már kihalófélben volt. E terület nyelvjárásainak túlnyomó többségében, köztük olyan sajátos… 168 Az olyan nyelvjárásokban, mint a zietelai és a lazūnai, ez a szovjet korszakban bekövetkezett hanyatlás halállal végződött. Hamarosan teljesen eltűnnek a litvánul beszélők Breszt környékéről, Pastovysból, a Varanavaszi járás egész hatalmas keleti részéből, a Gardinasi járás északi feléről és máshonnan is. Ma már csak találgatni lehet, mekkora a kölcsönszavak halálos mennyisége egy nyelvjárás számára. A saját népük kultúrájától megfosztott és mindenféle módon pusztított nyelvjárások számára feltehetően bármilyen szám végzetes. A hanyatlás valószínűleg akkor kezdődik, amikor az anyanyelv elveszíti saját szókincsének legalább egyharmadát. Sajátos rekorder a zietelai nyelvjárás, amelynek teljes szókincsében a kölcsönszavak aránya körülbelül kétharmad. Ebben az esetben az extralingvisztikai körülmények meghatározóak. Mindazonáltal a litván szókincs nemcsak a nyelvjárás vagy a tájnyelv számára jelentős, hanem a nyelvtudomány számára is. Sokkal többet mondhat a nyelvtudománynak, mint a kölcsönszavak. A litván megnevezések zöme azt mutatja, hogy a lazūnai és a zietelai nyelvjárás ugyanahhoz a litván nyelvi törzshöz tartozik, és e területek régi litván (balti) múltjára utal. Egyes egybeeső szavak elterjedése alapján látható, hogy a lazūnai és a zietelai nyelvjárás a déli aukštaitis nyelvjárással együtt a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjáráshoz kötődik, például: apušė, dalgė, niekočia, pirkià, stõvai; más szavak elterjedése szerint, például eráitis, éras, erùkas, kiẽmas, sprãgilas vagy sprãgelas, vežìmas, a déli aukštaitis nyelvjárással együtt szorosan kapcsolódik a nyugati aukštaitis nyelvjárásokhoz stb. A különböző tövű szavak elválasztják egymástól a zietelai és a lazūnai nyelvjárást, és eltérő nyelvjárási hovatartozásukra utalnak. A lazūnai nyelvjárást a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjáráshoz az alábbi szavak kapcsolják: atšláimas (// kiẽmas), jáuja, lóbãs ‘völgy’, medžiagėlė ‘vedega’, viñkšna stb. Más szavak viszont azt mutatják, hogy a lazūnai nyelvjárás szorosan kötődött a déli aukštaitis nyelvjáráshoz (az úgynevezett nyugati dzūk nyelvjárásokhoz), például: gréndymas, krėsłas ‘a szekér elejének felső keresztfája’ (LKA I 37), šãtrà, különösen pedig azok keleti részéhez, például: blaškýtuvė ‘tiló’, mėdžias ‘erdő’, rãtapėdis ‘kerékküllő’, tarpūpėdis ‘oldalsó pajta’ stb. Ezzel szemben a zietelai nyelvjárás inkább a déli, különösen pedig a déli nyugati aukštaitis nyelvjárásokhoz kapcsolódik az alábbi megnevezésekben (esetenként a tárgyakban is): duobė ‘bizonyos típusú, len szárítására szolgáló, fűtőhellyel ellátott földkunyhó’ (LKA I 20), girià ‘erdő’, kártis, klónis ‘völgy, lapály’, vedegà stb. A zietelai nyelvjárásban és gyakran a déli aukštaitis nyelvjárásban fennmaradt, a nyugati baltira jellemző számos elem arra enged következtetni, hogy egykor Dél-Litvánia nagy területén — amely ma Litvánia, Gudija (Belarusz) és Lengyelország között oszlik meg — a litvánokhoz közeli szudóv (jotving) törzsek szövetsége élt (Būga 1961: 126–156; 601–602; Zinkevičius 1987: 40–46; Vidugiris 1996: 1–2). LITERATŪRA B ū g a K.: Lietuvių tauta ir kalba bei jos artimieji giminaičiai. – Būga K. Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 128–156; Jotvingų žemės upių vardų galūnė -da. – Ten pat, 601–602. LKA I – Lietuvių kalbos atlasas 1, Leksika, Vilnius: Mokslas, 1977. P a v e l V. K. 1983: Leksicėskaja nominacija, Kišinev: Stiinča. V e l o k o s k i H. 1984: O kal'kach po nemeckoj modeli v russkom jazyke. – Studia slavica 169 Finlandensia 1, Helsinki, 221–232. V i d u g i r i s A. 1995: Iš veiksmažodžio rinkti semantikos lietuvių ir baltarusių paribio šnektose. – Lietuvių kalbotyros klausimai 28. V i d u g i r i s A. 1995: Vlijanije jazykovich kontaktov na razvitije leksičeskoj semantiki. – Badania dialektów onomastyki na pograniczu polsko-vschodniosłowiańskim, Białystok, 175–180. V i d u g i r i s A. 1996: Sūduviai (jotvingiai) ir jų gyventos teritorijos. – Voruta 12(246). Z i n k e v i č i u s Z. 1978: Mintys pasirodžius Lietuvos kalbos atlaso I tomui. – Baltistica 14(2), Vilnius: Mokslas, 147–151. Z i n k e v i č i u s Z. 1987: Lietuvių kalbos istorija 2, Vilnius: Mokslas. ON THE COMPARISON OF THE VOCABULARY OF THE LAZŪNAI AND ZIETELA SUBDIALECTS Summary The vocabulary of the two furthest south–east removed Lithuanian subdialects – Lazūnai and Zietela – locations which are now part of the Gardinas region, Bielorussia, are compared. The comparison is based on the vocabulary of ‘Lietuvių kalbos atlasas’ (The Atlas of the Lithuanian Language) – 150 names of objects which are compared according to their origin, coincidence or non-coincidence of their forms in the two subdialects. The Lazūnai subdialect has retained more vocabulary of Lithuanian origin (53%), which is outbalanced in the Zietela subdialect by loanwords (54%). The spread of Lithuanian origin names shows that the Lazūnai subdialect is a typical east-aukštaitish Vilnius subdialect with certain peculiarities of the southern and, sometimes, western aukštaitish subdialects, while the Zietela subdialect, despite a number of common features with southern and eastern aukštaitish, is closer to the southern-western aukštaitish. 170