Šis tas iš Lazūnų ir Zietelos šnektų leksikos gretinimo

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Aloyzas VIDUGIRIS A LAZŪNAI ÉS ZIETELA NYELVJÁRÁSOK SZÓKINCSÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁBÓL Lazūnai és Zietela néven ismertek a litván nyelv déli peremvidékének legtávolabbi nyelvjárásai: jelenleg Fehéroroszország Grodnói területének Vija járásában. A Lazūnai (fehéroroszul Lazduny) környéke, illetve plébániája, valamint Zietela (fehéroroszul Dziatloava) járása és plébániája. Mindkettő a maga módján valószínűleg a jelenlegi litván nyelvjárások közül a legarchaikusabb nyelvjárás. E nyelvjárásoknak számos különféle (köztük lexikai) közös vonásuk és eltérésük van, amelyeket mindeddig sem egymással, sem más nyelvjárásokkal nem vetettek össze és nem hasonlítottak össze. E nyelvjárások kutatásához szorosan kapcsolódnak a nagy litván nyelvészek. Már 1906-ban eljött Jonas Jablonskis a lazūnai nyelvjárás kutatására, Kazimieras Būga pedig a zietelaiéra. E nyelvjárások keresztapái is ők voltak. Ezt megelőzően ezeket a nyelvjárásokat csak Eduardas Volteris kutatta, a zietelai nyelvjárást pedig még Jan Rozvadovskis is. A lengyel megszállás éveiben Jurgis Šlapelis Lazūnuose szavakat gyűjtött és folklórt jegyzett fel. Juozas Balčikonis már a háború utáni években látogatta meg ezeket a helyeket, és gyűjtött szavakat. Mindezek a litvánok korszakos jelentőségű nyelvészek voltak, akik hozzájárultak Litvánia függetlenségének visszaszerzéséhez, és közös erővel alkották meg a litván köznyelvet mint egy önálló állam alapját. J. Jablonskis a köznyelv legnagyobb tekintélye és megalkotója volt, az orvos J. Šlapelis egész életét a litván nyelv ápolásának és a szlavizált Kelet-Litvániában való megszilárdításának szentelte, K. Būga a litván nyelvtudományt világviszonylatban is magas szintre emelte, J. Balčikonisnak pedig, mintegy a tartósság jelképeként, az a sors jutott, hogy összekösse három különböző korszakot, és napjainkig megőrizze mindazt, amit elődei létrehoztak. Zietela és Lazūnai nyelvjárásai között soha nem voltak közvetlen kapcsolatok. Ezeket egymástól mintegy 100 km-nyi, szlávok lakta terület, egy jelentős erdősáv és három nagyobb folyó —Maūčėdis, Nėmunas és Gauja —választja el. Közvetlen utak egyáltalán nincsenek. Ahhoz, hogy Zietelából eljussunk Lazūnaiba, Naugardukon (amelyet a zietelaiak Naugardnak neveznek) vagy Lydán keresztül kell utazni. Lazūnai Vilniustól délkeletre mintegy 130 km-re, Zietela pedig délre —150 km-re található. A lexika a nyelv meglehetősen sajátos területe. Mivel nyitott a különféle hatásokra, a nyelv valamennyi szintje közül ez a legérzékenyebb és a leggyorsabban változó. Különféle intralingvisztikai és extralingvisztikai tényezők hatnak rá. E tényezők hatása a lazūnai és zietelai nyelvjárásokra, amelyek már régóta elszakadtak a litván nyelvterület fő részétől, és szláv nyelvek veszik körül őket, meghatározó lehet. Az emberek beszéde itt néha nemcsak családonként vagy udvaronként, hanem személyenként és évenként is különbözik. Így a nyelvjárásra, különösen annak szókincsére, jelentős hatással vannak a helyi, a szubjektív és az időbeli tényezők. A litván nyelvet azok a személyek őrizték meg a legjobban, akik szülőhelyükön éltek, és egymással, valamint szomszédaikkal litvánul kommunikáltak. A később elköltözött asszonyokat nem számítva, az életkor előrehaladtával és a lakóhely megváltozásával (amikor a városokba költöztek gyermekeikhez) maguknak a nyelvjárási beszélőknek a beszéde is jelentősen változott, megszaporodtak a bizonytalanságok, a változatok és az alkalmi szóhasználatok. Másfelől a nyelvjárási szöveg rögzítésekor bizonyos keveredést maga a lejegyző öntudatlan, pszichológiai jellegű beállítottsága is okozhat: a nem hallott szó vagy forma megfelelő kontextus nélküli, elhamarkodott lejegyzése, az öntudatlan összehasonlítási, „normatívvá tételi” hajlam, amikor egy össze nem egyeztetett esetet vagy nemet hall, valamint a fonetikai 163 jelenségek különböző sajátosságainak nem kellően pontos meghallása stb. Valójában nem könnyű kapcsolatot tartani az ilyen elszigetelt nyelvjárások beszélőivel, mert sok idős ember szinte egyáltalán nem érti a köznyelvi szavakat, egyes öregek pedig nagyothallók. Mivel a zietelai és lazūnai nyelvjárások teljes szókincsének összevetése annak hatalmas és egyenetlen terjedelme miatt lehetetlen, ezért annak csupán egy bizonyos részére kell korlátozódni. A szótári szöveget bizonyos betűk, szavak vagy azok szócsaládjai szerint mechanikusan összevetni szintén aligha lehetséges az úgynevezett hiányok („lakúnák”), valamint az olyan néprajzi szavak miatt, amelyek az egyik nyelvjárásban előfordulhatnak, a másikban pedig nem. A két nyelvjárás szókészlete, azaz a szavak vagy azok szócsaládjai válogatott módon összehasonlíthatók, de ebben az esetben is meg kell elégedni bizonyos mennyiségükkel. Itt a legkönnyebb utat választottuk — a „Litván nyelv atlasza” első kötetében feltérképezett szókészletre korlátozódtunk, és még arra sem teljes egészében. A „Litván nyelv atlasza” említett szókészleti kötetében 190 reáliát térképeztek fel és írtak le. A szűk körben, nem mindenütt előforduló néprajzi szavakat és néhány informatív értékkel nem bíró feleletet elhagyva 150 tárgymegnevezéssel elégszünk meg, amelyek többsége a nyelvjárásokban különféle változatokban elterjedt. A választott feleleteknek ez a meghatározott és korlátozott mennyisége bizonyos hátrányokkal és előnyökkel jár. A „Litván nyelv atlasza” programjába főként különböző jelentésű tárgyak vagy jelenségek megnevezései kerültek be — olyan főnevek, amelyek a különböző nyelvjárásokban eltérő formában jelennek meg, azaz más a szógyökük vagy a szótövük. Aránytalanul kevés más szófajhoz tartozó szó került bele. Azt állítják, hogy még egy ilyen, bár meglehetősen körülhatárolt véletlenszerű kérdésmennyiség is kezelhető egy bizonyos lexikai összesség részeként. Ugyanazokat a tárgyakat a nyelvjárásokban különféleképpen nevezhetik: egyeseket saját, litván eredetű elnevezéseikkel, másokat kölcsönszavakkal vagy tükörfordításokkal, egyeseket az összehasonlított Lazūnai és Zietela beszédmódokban azonosan, másokat eltérően. Ezért a továbbiakban ezeket az elnevezéseket először eredetük, majd formájuk szerint tárgyaljuk. Litván eredetű lexika. 1. A fogalmak jelentős részét a Lazūnai és Zietela beszédmódokban azonosan, litvánul nevezik meg, bár olykor mellettük más szinonimák vagy hangsúlyozási változatok is ismertek lehetnek (ezeket zárójelben adjuk meg), pl.: apusé ~ epušė (nyj. apušė Lz) „szőrös levelű, remegő levelű fa, rezgő nyárfa” (LKA I 92"), dalgé „kasza” (LKA I * A tanulmány az LKA I térképeire támaszkodik — ezek számai, valamint a megfelelő kommentáradatok vannak feltüntetve. 164 50), draugė „család” (// šeimyna) (LKA I 120), karvélis ‘balandis’ (LKA I 76), kūgis'didelė kupeta, stirta’ (LKA I 110), niekocia ‘gelda’ (//miekocia Zt) (LKA I 21), pelūdė (pelūdnyčia) “kluono dalis ar priestatas prie kluono pelams žerti' (LKA I 15), pirkia “gyvenamoji troba, namas' (LKA I 2), priemnė “priemenė, prieangis' (LKA I 5), prietema (LKA I 106), sunkūs Lz: suūkus Zt (LKA I 114), šaudyklė "prietaisas šeivai įdėti audžiant' (LKA I 67), vežimas (//ratai) “arklių traukiama važiavimo priemonė' (LKA I 34), žagrė ‘arklas’ (//žagrė Lz) (LKA I 45) ir kt. Tai daugiausia seni lietuviški žodžiai ar terminai. Pasitaiko ir naujesnių išplėstinės reikšmės ar daugiareikšmių žodžių, kurie gali būti atsiradę vietoj kadaise buvusių kitokių, bet išnykusių terminų, pvz.: daritis “'akėtvirbalis' (LKA I 49), duobė “krosnies židinys' (LKA I 8), /enta ‘audziamyjy staklių sėdynė, pasostė' (LKA I 67) ir kt. Tokių daugiausia visiškai sutampančių lietuviškos kilmės žodžių iš 150 klausimų Lazūnų ir Zietelos šnektose yra 41, arba 27,3%. 2. Čia minėtini lietuviškos kilmės bendrašakniai pavadinimai, kurie Lazūnų ir Zietelos šnektose skiriasi: a) képzéssel (képzőkkel), pl.: ėras, érditis „juhok fiatalja, bárány” Lz: ėrūkas Zt (LKA I 74), ragos „talpakon csúszó téli úti szekér, szán” Zt: ragutés Lz (LKA I 43), trainė, trainia „a szekér fékjének része, treinija” Lz: trainija Zt (LKA I 35); b) a tő vagy a képző vokalizmusával és konszonantizmusával, pl.: dilginé, dilgynė „gyógynövényként használt rostnövény, amelynek szárán és levelein csípős szőrök vannak” Lz: dirgelé Zt (LKA I 94), kailiniai „szőrméből varrt téli ruhadarab” Lz: kaliniai Zt (LKA I 72), spragilyčia „a cséphadaró, ütőfa nyele, cséphadarónyél, cséplőfa- ”, vö. spragilas Lz: spragelyčia, spragelyščius, spragelyštis, vö. spragelas Zt (LKA I 56); c) a tővéggel, pl.: priesvirnis „a hombár melletti eresz alatti hely, hombárelő” Lz: priesvirné, priesvirnė Zt (LKA I 12); d) hangsúlyozással, pl.: ka/vis „aki fémkovácsolással foglalkozik” Zt: kalvys Lz (LKA I 107) stb. Összesen 9 ilyen megnevezést találtak, vagyis 6%-ot. Ezek a szavak mintegy átmeneti megnevezéscsoportot alkotnak az azonosan, illetve másképpen (különböző tövű szavakkal) megnevezett fogalmak között a Lazūnai és Zietela nyelvjárásban. 3. Ugyanazt a fogalmat a Lazūnai és a Zietela nyelvjárásban eltérő, litván eredetű szavakkal (lexémákkal) fejezik ki, pl.: brauktuvé „a lent a pozdorjától tisztító, lehúzó szerszám, tiló” Zt: blaskytuve Lz (LKA I 59), giria „fákkal benőtt hely, erdő” Zt: médzias (ejtése: médzias) Lz (LKA I 113), karte, kartis „hosszú, vékony, megnyesett fatörzs- ”, vö. karčių tvora „karókerítés” Zt: satra, vö. Satry tvora „karókerítés” Lz (LKA I 19), kiémas „a lakóház előtti tér” Zt: atslaimas Lz (LKA I 9), klonis „alacsony fekvésű hely, völgy” Zt: /6bas Lz (LKA I 103), péntis „a kasza lába” Zt: kaklas Lz (LKA I 52), tarpupédis „a szérű azon része, amely a gabona vagy takarmány berakására szolgáló szérűasztagok között van, oldalszín” Lz: salis Zt (LKA I 16), védaras „sült darakásavagy törtburgonya-kolbász” Lz: dešra Zt (LKA I 32), vedega „ívelt pengéjű fejsze vályúk vagy teknők kivájására” Zt: medziagélé Lz (LKA I 33) stb. Összesen 10, vagyis 6,6% ilyen, eltérő tövű, egy fogalom kifejezésére szolgáló megnevezést rögzítettek a Lazūnai és Zietela nyelvjárásokban a „Lietuvių kalbos atlaso” programja alapján. 4. Több a vegyesen használt megnevezés. Ezekben a nyelvjárásokban nemcsak formájukban, hanem eredetükben is különböznek. Amikor e két nyelvjárás egyikében (leggyakrabban a Lazūnai nyelvjárásban) litván megnevezést használnak, a másikban rendszerint kölcsönszó vagy hibrid található, és fordítva, pl.: buožė, buožėlė „a cséphadaró feje” Lz: bičis, bicius Zt (LKA I 56), églys, églius „a ciprusfélék családjába tartozó, fekete bogyójú tüskés cserje, boróka” Lz: velduka Zt (LKA I 91), gėlė 165 „szépen virágzó vagy szép levelű növény” Lz: kvietka, kviétkas Zt (LKA I 111), jungélis „a cséphadaró nyelét a fejével összekötő szíj” Lz: uZikas, viizas Zt (LKA 157), kupeta „összegereblyélt szénavagy szalmakupac” Lz: kapa Zt (LKA I 110), ratapédis „a kerék küllője” Lz: Spykis Zt (LKA I 41), sprandagalvis „fej” (//nagyalakú fej) Lz: galavocius Zt (LKA I 83), vieversys „a verébalakúak rendjébe tartozó énekes madár, pacsirta” Lz: Zavarankas Zt (LKA 179), vinkšna „a szánkó keresztirányú gerendája” Lz: vézas Zt (LKA I 44) és mások. A litván megnevezések közé sorolható a Lazūnai nyelvjárás bizonytalan eredetű Zi/ausis megnevezése „a férj nővére, sógornő” Lz: zaluvyčia Zt (LKA I 117). Összesen 20, vagyis 13,3% az olyan megnevezések száma, amikor az egyik nyelvjárás terminusának a másik nyelvjárás kölcsönszava felel meg. A kétes Zi/ausis megnevezést elhagyva ennek megfelelően 19, vagyis 12,796 ilyen párt kapnánk. A Lazūnai nyelvjárás több litván lexikai elemet őrzött meg. Az említett 20 objektum közül kétségtelenül litván megfelelője 15-nek van, bár nem egynek a helyére kölcsönszó vagy hibrid is kerülhet, például: felaūčius vagy jélaucius az églius mellett Lz, kačelkėlės ’a fonókerék orsóinak korongjai’ a ratėliai mellett Lz: katkéles Zt („uo.”) (LKA I 66), kaciorius ’nagy bukó’ az ančiūkas mellett Lz: kačioris Zt (LKA 173), vėzas a vinkšna mellett Lz, žėvarinka a vieversys mellett Lz. A Zietela-nyelvjárásban litván megnevezéseket a 20 esetből csupán négyben használtak, például: juosta ’szivárvány’ a fefičius mellett Zt: teacius Lz (LKA I 105), skylėlė ’a méhkas kaptárnyílása’ Zt: l/iotka Lz (LKA I 101), valamint más tükörfordítások (lásd alább). megnevezéseket egyáltalán nem mondott, például: kiškis ’Sustinis’ (LKA I 30), raudonikis ’vörös fejű tinóru, vörös kalapú tinóru’ (LKA I 98), stu/pėliai ’a fonókerék kerekét tartó száracskák, combok’ (LKA I 62). Így összesen a lazūnai nyelvjárásban litvánul megnevezett fogalmak száma 77 vagy 79, azaz 52%, míg a Zietela-nyelvjárásban 150 objektumból — csupán, azaz. 64, 4290. A szókészlet lexémáinak litván és nem litván eredetű megnevezésekre való felosztása meglehetősen feltételes. Mind a litván, mind a szláv nyelvekben sok olyan szó van, amelyről feltehető, hogy egymásból való másolás vagy tükörfordítás eredménye. Különösen gyanúsak lehetnek a kibővült jelentésű szavak, amelyeket speciális fogalmak megnevezésére használnak. Az ilyen módon létrejött egyes megnevezések lehetnek régiek, és eredetük nehezen felismerhető, mások viszont újak. Eredetüket a használatuk szűk köre árulja el a litván nyelv délkeleti peremvidékének egyes nyelvjárásaiban. A tükörfordítások alakjukat tekintve semmiben sem különböznek a litván szavaktól. Szokatlan jelentésük miatt könnyű őket a nyelvjárás egzotizmusaival összetéveszteni. Gyakran szemantikailag is motiváltak, pl.: arklūkas „sáska” Zt, illetve namélis „keretes méhkaptár” Zt. Ezért olykor nehéz megmondani, hogy például a namelis szó ebben a jelentésben tükörfordítás-e (vö. szl. domik), vagy pedig hasonlóság alapján használt litván szó, akárcsak a lazūniškiek hibrid megfelelője, a skrynéle (LKA I 100). Hiszen az ilyen kaptárokat más litván 166 nyelvjárásokban is gyakran méházacskáknak nevezik. Így a zieteliškiek namelj szavát sem kellene aligha feltétel nélkül csupán tükörfordításnak tekinteni. Más a helyzet az ark/ūkas esetében, vö. a fehérorosz konik „sáska” szót, amelyet másutt ebben a jelentésben sehol sem adatoltak. Ebben az esetben a lazúniak leggyakrabban a kazlaitis, kazlėlis hibridákat vagy a tiszta kölcsönszót, a kazliast használják (vö. LKA I 86). Ugyanígy keletkezett a J/špė elnevezés is, amely „sárga, ehető gomba, kakasgomba, rókagomba” jelentésű Lz-ben: /isyčia, lisica Zt-ben (LKA I 97). A szép litván kė/ines apsiaūti vagy apsimduti, sijoną apsisėgti, apsivilkti kifejezéseket többnyire az uždėtar ige segítségével fordítják: užsidėt kélines, suknéle (vö. a belarusz nadziec, az orosz nadier) Lz, Zt, ritkábban a krauti igével, pl. an save kélnes kraut (vö. a lengyel nafozyc) Zt (LKA I 115). Az ilyen tükörfordításokat szematizmusoknak vagy szemantikai tükörfordításoknak is nevezik (Velakoski 1984: 221-222). Általában az ilyen, litvánul hangzó, de más, idegen, kölcsönzött jelentéssel rendelkező saját szó egyben más szóvá (lexémává) is válik. Ezért a tükörfordítást a nomináció egyik módjának tekintik (Pavel 1983: 74, 83). A szótárakban azonban az ilyen szavakkal nem egységesen bánnak. A főneveket általában külön adják meg, az igéket pedig csak külön (kölcsönzött) jelentésükkel együtt, pl.: ljsti „felmászni, feljutni, mászni”, /ūpti „tépni, szétszedni”, rinkti „venni”, uždėti „felöltöztetni, ráadni, begombolni” stb. (bővebben lásd Vidugiris 1989: 39-54; 1995: 175-180). Jövevényszavak. A Lazūnaši és Zietelai nyelvjárást ősidők óta körülveszik és befolyásolják a szláv (belorusz, lengyel, ma orosz) nyelvek, ezért rendkívül sok, különféleképpen adaptált jövevényszót tartalmaznak. Ezeket ugyanabban a sorrendben hasonlítják össze, mint a litván eredetű szavakat. 1. A Lazūnaši és Zietelai nyelvjárásokban a jövevényszavak többsége megegyezik, pl.: dbadas ‘kerékabroncs’ (LKA I 42), bulionas “burgonyaleves' (//bulionas Lz) (LKA I 29), dieška ‘kenyérdagasztó dézsa’ (LKA I 25), kduka “szarka' (LKA I 78), krinycia ‘forrás’ (LKA I 104), odina ‘kígyó’ (LKA I 80), plotka “bodorka, vörösszárnyú keszeg' (LKA I 82), statyvos “a szövőszék lábai' (LKA I 6), strieka ‘tető’ (dachas Lz) (LKA I 3), takas “a csűr vagy a kemence döngölt padlója, padozat' (LKA I 4) és mások. E jövevényszavak többségét a litván nyelv fő nyelvjárásaiban nem használják, sőt nem is ismerik. Az ilyen típusú jövevényszavak közé sorolhatók a köznyelv rendszerébe bekerült jövevényszavak is, amelyeket más nyelvjárások gyakran nem tudnak mivel helyettesíteni, pl.: burokas ‘répa’ (LKA I 88), košė ‘püré’ (LKA I 30), noragas ‘az eke vagy az ekekapa része, amely éles oldalával szántáskor levágja a földréteget' (LKA I 46). A Lazūnaši és Zietelai nyelvjárásokban megegyező jövevényszavak száma 46, vagyis 30,696. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a megegyező litván eredetű elnevezéseket, összesen 88 (vagyis 58,7%) olyan fogalmat kapunk, amelyet a Lazūnaši és Zietelai nyelvjárásokban azonosan neveznek meg. 2. Akárcsak a litván tőazonos szavaknak, a tőazonos jövevényszavaknak is lehetnek hasonló eltéréseik: a képzésben, pl.: karvalatas, karaulatas ‘fonókerék’ a) Lz : karvalatas, karaulūtkas Zt (LKA I 60); b) a gyökszár ar vokalizmusában, pl.: arnas “kovácsműhelybeli tűzhely, tűzpad' harunis Lz : Zt (LKA I 108), 167 rapuka 'varangyos béka' Lz: rapucha Zt (LKA I 81), svoranas “a szekér tengelyágya' Lz: svorinas Zt (LKA I 38); a tő végében, pl.: padnebiéné (|/padnebė) “a kenyérsütő kemence mennyezete, boltozata' Zt: padnebenia Lz (LKA I 7) stb. Ilyen megfelelések 7-en vannak, vagyis 4,7%. 3. Ugyanazt a fogalmat különböző jövevényszavak vagy hibridek fejezik ki, például: bruška „griežtis, sėtinys” Zt: krucka Lz (LKA I 89), bū/'ba „bulvė” Lz: kunoda (ritkábban kurduplé) Zt (LKA 187), chrištulys, chruštulys (|| mojavinis, mojinis žūkas) „karkvabalis” Zt: karklinis žūkas, lazinis žūkas Lz (LKA I 84), desétkas „guba, šlitis” Zt: mendlis Lz (LKA I 109), kaladė „stebule” Lz: kulbe Zt (LKA I 40), katkéle „verpiamojo ratelio skriemulys” Zt: muterka Lz (LKA I 63), košys „girnalovis” Zt: skrynėlė Lz (LKA I 68), stajékas, stajokas „priebrukas” Lz: stopcis, stopcius Zt (LKA I 58) stb. Összesen 8 ilyen párt jegyeztek fel, vagyis 5%-ot. Az utóbbi jövevényszavak összevetése azt mutatja, hogy Lazūnai és Zietela nyelvjárásának szókincsére különböző szláv nyelvek (főként a fehérorosz, kisebb mértékben a lengyel) és a fehérorosz nyelvjárás hatottak. Egyelőre nem állítható, hogy valamelyik szláv nyelv az egyik nyelvjárásra jobban hatott volna, mint a másikra. A fennmaradó 4 (2,796%) kérdésből a zietelaiak 3 fogalom elnevezését (2%) nem tudták megadni, míg a lazūnaiak —1-et (0,7%). Összesen 54, azaz 36,4% az olyan, mind a litván, mind a szláv elnevezések között nem egyező elnevezések száma Zietela és Lazūnai nyelvjárásában. Ebből az eltérő litván elnevezések száma 19 (34,5%, illetve az összesnek 12,7%-a), a vegyeseké — 19 (35,7%, illetve 12,7%), a kizárólag jövevényszavaké — 16 (29%, illetve 10,7%), továbbá külön-külön a nyelvjárásokban: csak a Lazūnai nyelvjárásban 34 (61,8%, illetve az összesnek 22,6%) eltérő litván elnevezés van, a Zietela nyelvjárásban — 23 (41,8%, illetve 15,3%), a nem egyező jövevényszavaké a Lazūnai nyelvjárásban 20 (37,4%, illetve az összesnek 13,3%), a Zietela nyelvjárásban pedig 32 (58,2%, illetve 21,3%). Ez azt mutatja, hogy Lazūnai és Zietela nyelvjárása különböző környezetben, egymástól függetlenül alakult ki. A litván elnevezések összesített száma csak a Lazūnai nyelvjárásban haladja meg a teljes szám felét, azaz 79-et (a ži/ausis szóval együtt 80-at), vagyis 52,7%-ot (53,3%-ot), míg a Zietela nyelvjárásé — 65, azaz 43,4% — még a felét sem éri el. Ez azzal magyarázható, hogy a Lazūnai nyelvjárás elszigetelődése a litván nyelvterület fő részétől később kezdődött, mint a Zietela nyelvjárásé. A 2-2 egyértelmű tükörfordítás elhagyása után rendre 77 (51,3%) litván eredetű szót kapunk a Lazūnai nyelvjárásban, a Zietela nyelvjárásban pedig 63-at (42,4%). A Zietela nyelvjárás 6 és a Lazūnai nyelvjárás 1 megválaszolatlan kérdését nem számítva minden fennmaradó elnevezés kölcsönszó. A Lazūnai nyelvjárásban a tiszta kölcsönszavak száma 70 (46,7%), a kétségtelen tükörfordításokkal együtt 72 (48,4%), a Zietela nyelvjárásban pedig 80 (53,3%), illetve 82 (54,7%). Csak azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az itt közölt számok és százalékok meglehetősen viszonylagosak, mivel főként apró, speciális tárgyak elnevezéseivel dolgozunk. E nyelvjárások kölcsönszavai jóval meghaladják nemcsak a fő nyelvjárások kölcsönszavainak 16%-30%-os arányát, hanem a vilniusi nyelvjárások 27%-40%-os kölcsönszó-- átlagát is (Zinkevičius 1978: 147-151). A „Litván nyelvatlasz” anyagának gyűjtése idején a délkeleti peremvidék számos nyelvjárása már haldoklott. A terület nyelvjárásainak és nyelvjárásváltozatainak abszolút többsége számára – köztük olyan egyediek számára is, mint a zietelai és a lazdūnai – ez a sorvadás a szovjet időszakban halállal végződött. Hamarosan teljesen eltűnnek a Breszt, Pastovys környékén, a Varanavasz járás egész hatalmas keleti részén, a Hrodnai járás északi oldalán és másutt litvánul beszélők. Most csak találgatni lehet, hogy a jövevényszavak milyen mennyisége halálos a nyelvjárás számára. A saját népük kultúrája által nem támogatott és mindenféle módon pusztított nyelvjárások számára nyilvánvalóan bármilyen szám végzetes. A sorvadás valószínűleg akkor kezdődik, amikor az anyanyelv elveszíti saját szókincsének legalább egyharmadát. Sajátos rekordtartó a zietelai nyelvjárás, ahol a jövevényszavak az egész szókincs mintegy kétharmadát alkotják. Ebben az esetben az extralingvisztikai körülmények a meghatározók. Mindazonáltal a litván lexika nemcsak a nyelvjárás vagy a nyelvjárásváltozat, hanem a nyelvtudomány számára is a legjelentősebb. A nyelvtudomány számára sokkal többet mondhat, mint a 168 kölcsönszavak. A litván elnevezések többsége azt mutatja, hogy a Lazūnai és Zietela nyelvjárása ugyanahhoz a litván nyelvi törzshöz tartozik, és e területek régi litván (balti) múltjára utal. Egyes egybeeső szavak elterjedése alapján látható, hogy a Lazūnai és Zietela nyelvjárása a déli felső-aukštaitis nyelvjárásokkal együtt a vilniusi keleti felső-aukštaitis nyelvjárásokhoz kapcsolódik, pl.: apušė, dalgé, niekocia, pirkia, stovai, míg más szavak elterjedése alapján, pl. érditis, éras, ėrūkas, kiėmas, spragilas vagy spragelas, vežimas, a déli felső-aukštaitis nyelvjárásokkal együtt szorosan a nyugati felső-aukštaitis nyelvjárásokhoz kapcsolódik stb. A különböző tövű szavak elválasztják egymástól a Zietela és Lazūnai nyelvjárását, és eltérő nyelvjárási hovatartozásukra utalnak. A Lazūnai nyelvjárást a vilniusi keleti felső-aukštaitis nyelvjárásokhoz kapcsolják az atslaimas (//kiémas), jauja, Iobas ‘völgy’, medžiagėlė ‘vedega’, vinkšna és más szavak. Más szavak azonban azt mutatják, hogy a Lazūnai nyelvjárás szorosan kapcsolódott a déli felső-aukštaitis nyelvjárásokhoz (az úgynevezett nyugati dzsükekhez- ), pl.: gréndymas, kréslas ‘a szekér elejének felső keresztgerendája’ (LKA I 37), satra, különösen pedig azok keleti részéhez, pl.: blaskytuve ‘bruktuve’, mėdžias ‘erdő’, ratapėdis ‘küllő’, farpūpėdis 'oldalrész' és mások. Ezzel szemben a Zietela nyelvjárását inkább a déli, különösen pedig a déli nyugati felső-aukštaitis nyelvjárásokhoz kapcsolják ezek az elnevezések (néha maguk a tárgyak is): duobė ‘bizonyos, a len szárítására szolgáló tüzelőhellyel ellátott földkunyhó’ (LKA I 20), giria “erdő”, kartis, klonis “völgy, mélyedés”, vedega és mások. A Zietela nyelvjárásában és gyakran a déli felső-aukštaitis nyelvjárásban fennmaradt, a nyugati baltiakra jellemző elemek jelentős száma arra enged következtetni, hogy egykor a Dél-Litvánia nagy területén, amely ma Litvánia, Hudzsiország (Belarusz) és Lengyelország között oszlik meg, a litvánokhoz közeli szudóvi (jatving) törzsek szövetsége élt (Būga 1961: 126— 156; 601-602; Zinkevičius 1987: 40-46; Vidugiris 1996: 1-2). IRODALOM Būga K.: A litván nép és nyelv, valamint közeli rokonai. —Būga K. Válogatott írások 3, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 128-156; A jotving földek folyóneveinek -da végződése. —Ugyanott, 601-602. LKA I —A litván nyelv atlasza 1, Lexika, Vilnius: Mokslas, 1977. Pavel V. K. 1983: Lexikai nomináció, Kisinyov: Stiinca. Velokoski H. 1984: A német modell szerinti kalkokról az orosz nyelvben. —Studia slavica 169 Finlandensia 1, Helsinki, 221-232. Vidugiris A. 1995: A rinkti ige jelentéséről a litván–fehérorosz nyelvjárási határvidék nyelvjárásaiban. — A litván nyelvészet kérdései 28. Vidugiris A. 1995: A nyelvi kontaktusok hatása a lexikai szemantika fejlődésére. — A lengyel–keleti szláv határvidék dialektológiai és névtani kutatásai, 175-180. Bialystok, Vidugiris A. 1996: A szudávok (jatvingok) és az általuk lakott területek. —Voruta 12(246). Zinkevičius Z. 1978: Gondolatok a Litván nyelvatlasz I. kötetének megjelenése alkalmából. —Baltistica 14(2), Vilnius: Mokslas, 147-151. Zinkevičius Z. 1987: A litván nyelv története 2, Vilnius: Mokslas. A LAZŪNAI ÉS ZIETELA NYELVJÁRÁSOK SZÓKINCSÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRÓL Összefoglalás Összehasonlítjuk a két délkeleti legtávolabbi litván nyelvjárás — a Lazūnai és a Zietela nyelvjárás — szókincsét; ezek a települések ma Fehéroroszország Gardinas régiójának részét képezik. Az összehasonlítás a „Lietuvių kalbos atlasas” (A litván nyelv atlasza) szókincsén alapul — 150 tárgy megnevezését hasonlítjuk össze eredetük, valamint a két nyelvjárásban előforduló formáik azonossága vagy különbözősége szerint. A Lazūnai nyelvjárás több litván eredetű szót őrzött meg (5396), amelyeket a Zietela nyelvjárásban a jövevényszavak (54%) túlsúlya ellensúlyoz. A litván eredetű megnevezések elterjedése azt mutatja, hogy a Lazūnai nyelvjárás bizonyos déli és olykor nyugati aukštaitis nyelvjárási sajátosságokkal rendelkező tipikus keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárás, míg a Zietela nyelvjárás — a déli és keleti aukštaitis nyelvjárásokkal közös vonásai ellenére — közelebb áll a délnyugati aukštaitis nyelvjáráshoz. 170