Mažosios Lietuvos vardyno šaltiniai Vokietijos archyvuose

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Vincentas DROTVINAS KIS LITVÁNIA A NÉVANYAG FORRÁSAI NÉMETORSZÁG LEVÉLTÁRAIBAN! Első közvetlen megismerkedésem su KisLitvánia személyneveiir nek és helyneveinek forrásaival Németország levéltáraiban nem volt tervezett. Amikor elkezdtem kutatni A kis Litvánia XVII–XVIII a. Szótárak?, igyekeztem újabb levéltári anyagot találni a korabeli to litván írásbeliség munkatársairól, szótáríróiról, a nyelvtanok szerzőiről. 1988 m. tavasszal a Halle–Wittenbergi M. Luther Egyetemen töltöttem szakmai gyakorlatotto az indogermanisztikai szemináriumon, ahol a neves német baltista, Gertruda Bense docens, dr. ir asszony kedvesen fogadott és támogatott. Gertruda Bense. Halléban az ottani egyetemhez tartozó 1727-1740 m. tevékenykedő A litván nyelvi szemináriummal, ahol pietista irányzatú lelkészeket képeztek KisLitvániának. A Francke-alapítvány (Frankeschen Stiftungen) könyvtári levéltárában a litván nyelvet oktató Johann Richter és Wilhelm Haack életének és tevékenységének nyomait kerestem, megismerkedtem az ott őrzött, Richternek tulajdonított német–litván szótár (1728) kéziratával, valamint Haack „Vocabvlarivm Litthvanico-Germanicvm et Germanico- -Litthvanicvm...” (Halle, 1730) javításokat tartalmazó példányával és más anyagokkal. Mivel az akkori Litvániából nehéz volt bejutni a Porosz Kulturális Örökség Állami Titkos Levéltárába (Geheimes Staatsarchiv PreuBischer Kulturbesitz, röv. GStA) Nyugat-Berlinben (Dahlem), egy ideig a Halléhez közeli merseburgi Német Központi Állami Levéltárban (Deutsches Zentral Staatsarchiv, Dienststelle Merseburg) dolgoztam. A két Németország egyesülése után a merseburgi fondok 1994-től a fent említett berlini GStA-levéltárhoz tartoznak. Merseburgi levéltárak fon- ! A szerző e témáról „A Kis-Litvánia névanyagáról” címmel tartott előadást. —A litván nyelv kutatói és kutatásai. A P. Skardžius emlékére rendezett konferencia előadásainak tézisei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 1994, 12. Lásd továbbá a szerző „A lituanisztikai források Németország levéltáraiban” című tájékoztatóját. —Mokslo Lietuva, 1993. december. 14(73). szám. 2 A szerző a Kis-Litvánia szótáraiból az alábbi publikációkat készítette elő: LEXICON LITHUANICUM. Kéziratos XVII. századi német–litván szótár. A bevezetőt, a szótár szövegének transzliterációját és a szómutatót V. Drotvinas készítette. V.: Mokslas, 1987. —586 p.; CLAVIS GERMANICO -LITHVANA. Kéziratos XVII. századi német–litván szótár. I. köt. A–E. Bevezető tanulmány: „Megjegyzések Friedrich Pretorius „Clavis germanico lithvana” című szótáráról (X–XXVII. p.). V.: Tudományos és Enciklopédia Kiadó. Bibliotheca Baltica. Lithvania. 1995. -629 p.; II. köt. F-L. V.: Tudományos és Enciklopédia Kiadó, 1997. —701 p.; A III. és IV. kötet nyomtatás alatt áll (A szerkesztőbizottság megjegyzése). 81 duose találtam KisLitvánia XVII–XVIII. a. századi különféle jellegű dokumentumok, amelyekben litván ir családnevek és helynevek találhatók. Később (1991, 1993, 1994 év) su KisLitvánia névanyagának forrásaival a németországi levéltárakban alkalmam volt valamivel részletesebben megismerkedni. Az említett A berlini levéltárban, amely 1978 m. iš Göttingeni (Staatliches Archivlager) átvette az egykori Königsbergi Állami Levéltár (Staatliches Archiv Königsberg) fondumaiban gazdag XVI–XIX. a. századi dokumentumokban, amelyek a porosz állam (hercegség, később királyság) történetét, politikai berendezkedését, gazdaságát és kultúráját ką ir tükrözik”. E levéltár fondjai fontos források a litvánok történetéhez, a litván kultúrához, ir különösen a — filológia történeté- — hez. Bár iš lényegében a levéltárak nem tártak fel szenzációs felfedezéseket, bőségesen található bennük autentikus elsődleges — életrajzi anyag a litván írásbeliség munkásairól a XVI. a. századtól K. Donelaitis — életének és tevékenységének vonásait kiemelendő. (Ez külön téma és a kultúrtörténet külön feladata)”. kų Ismertek Keleti Porosz fóliók neve alatt (OstpreuBische Folianten)*, bennük a hatóságok dokumentumai vannak összegyűjtve egészen a Porosz Hercegség kezdetétől, azaz 1525-től. Bőségesen találhatók bennük Kis-Litvánia kerületeinek XVI–XVIII. századi gazdasági dokumentumai (Amstsrechnungen), köztük vagyonés adójegyzékek (németül Steuerlange, Nachtgeldregister, HufenschuBBprotokoll) stb. Érdemes az egyik fóliónál időzni. Ez Ragainė kerületének 1540. évi adókönyve, amely 602 oldalt tartalmaz.® Egy oldalon többnyire 2–3 paraszt (búr) vezetéknevét írják fel, ritkábban egyet, különösen ritkán négyet (448. o.) vagy ötöt (524. o.). Az adókat falvanként (villa) írták össze. Az állatállomány mennyiségének összeírása rendszerint 6–9 sort foglal el, ritkán kevesebbet; az oldal végén a tulajdonos vagyonát fejekben (summa lateris) és pénzértékben (facit an gelde) összesítik. A foliánsban közel 2000 egyés kéttagú személynév (elsősorban férfinevek), valamint jelentős számú helynév található. A személyek megnevezéséből arra lehet következtetni, hogy a 16. század első felében Ragainėben, akárcsak egész Kis-Litvániában, a kéttagú (keresztnévből és vezetéknévből álló) megnevezési rendszer már jelentősen meggyökeresedett. " Megjegyzendő, hogy az 52. (számozatlan) oldalon —53. 3 Bővebben lásd. Kurt Forstreuter. Das Preußische Staatsarchiv in Königsberg. Ein geschichtlicher Rückblick mit einer Übersicht über seine Bestände (Veröffentlichungen der niedersächsischen Archivverwaltung 3), Göttingen, 1955; Bernhard Jahnig. A Königsbergi Történeti Állami Levéltár háborús és doménkamaráinak hivatali számadásai és egyéb iratai a kalinyingrádi területi levéltárban. —Preußenland. 32. évfolyam/1994. 1. sz. 18–19. o. * A königsbergi levéltár litván vonatkozású anyagának áttekintését lásd. Z. I[vinskis] – Lietuvių enciklopedija. 10. köt. Chicago, 1957. 497–500. o. 5 Lásd A „Verzeichnis der OstpreuBischen Folianten (ausschlieBlich Ermland- )“ katalógusa. Nachgeprūft in Juli 1950. Findbuch Nr. 160.“. ® Cím: „Nochfolgende verzeuchnis der anlage des Amptes Rangnt Armorū des XXXX t bis Jres 5 C t“. -OF Nr. 911a, Bd. 27. Az első borító belső oldalának alsó sarkában ez a bélyegzőlenyomat látható: „Restauriert und neu eingebunden, den 25. 2. 1954. Staatliches Archivlager“. " Az egytagú megnevezések előfordulása azzal magyarázható, hogy az adókönyv nem teljesen hivatalos dokumentum: Pakamorė amtman az általa ismert jobbágyokat írta össze benne, akik egyénibb, „magánabb” módon is nevezhették magukat. Az egytagú és kéttagú megnevezések viszonya azonban külön kérdés. 82 négy vezetéknevet találni Mažvydaitis feljegyzései: Glande villa? Laurin maswideit[is] Jacob MASVIDEITIS Mickna MASVIDEIT[IS] Jhan MASVIDEITIS* Itt van a Ragainė-i plébániának, ahol 1548-1563 m. lelkészkedett Martynas Mažvydas, a lietuvininkek jegyzéke. Su ezen porosok közül sok ar jų családtagok Mažvydas kapcsolatot tartott: tanított, keresztelt, temetett. A fólió külön onomasztikai tanulmányokat érdemel. Be annak, ahogyan A XVI. század a. közepe táján élt lietuvininkek anyagi helyzetének dokumentumaként érdekelheti a ir gazdaságtörténészeket. Hasonló 1540, 1543 ir 1563-1565 m. adókönyvek találhatók Įsrutisban (sz. 11), Klaipėdos (sz. 19), Labguvos ir Laukiškos (sz. 14), Tepliavos su Vėluva (sz. 34), Tilsit (Nr. 35). Tartalmával, valamint a ir családnevek és helynevek gazdagságával kiemelkedik A Labiau-i átkelő zsilip vámhivatalának bevételi jegyzéke (Zoll-Einahmen, 1674) ir A Labiau-i vámhivatal elszámolásai (Schleusenzoll-Rechnungen, 1676)", amelyek elsőjében a másodikhoz képest a családneveknél több, Litvánia 580, o — 850 iš Nagy Hercegségek ar iš Tilsitbe hajózottak į Königsbergbe, su Labiauba szárított halakkal vagy visszatértek, bőröket, ir prémeket stb. szállítottak, tutajokat úsztattak le, pl. Brosche Kurschait a Gilge folyóból Königsbergbe, Butkus Paulaitis Königsbergből Rogaiten. Külön említendő az 1561. évi Jurbarko és Virbali činš-nyilvántartás (Zinsregister von Litauisch Jurburg u. Nowowola). Másik KisLitvánia A XVII–XIX. a. századi anyag a levéltárban úgynevezett Az EtatMinisterium (rövidítése: EM) fondjaiban, amelyek közigazgatási egységek —városok (Stadt) és járások (Amt) —, valamint tartalmuk szerint —osztályok (Abteilung) — szerint vannak felosztva. Az anyag katalogizálva van (igaz, nem teljes egészében, különösen az egykori merseburgi gyűjteményből származó). Például a 154. katalógus (Findbuch) Kis-Litvánia helységeinek dokumentumait tartalmazza (hatósági rendeletek, személyek kérelmei, panaszok, tisztviselői iratok, különféle jegyzékek stb.), amelyeket még osztályszámokkal is jelölnek, pl. Insterburg —Abt. 118, Tilžės —Abt. 138 stb. A dokumentumokat tartalmuk szerint tovább is részletesebben osztályozzák: egyházi ügyek (Generalia, Personalia, azaz a lelkészek kinevezése és áthelyezése, róluk és az özvegyekről való gondoskodás stb.; katekizáció, vallásos irodalom előkészítése és kiadása, különféle vizitációs jegyzőkönyvek stb.), iskolai ügyek (iskolák alapítása, A falu egyelőre nem lokalizálható. ? Bővebben lásd: Vincentas Drotvinas. Martynas Mažvydas névrokonai. -Kazimieras Būga-konferencia: Etimológia * és onomasztika. A konferencia programja és tézisei. Vilnius, 1996. november 6. 8–9. o. Bővebben lásd: Baltistica 32(1), 1997 (nyomdában). 0 Labiawi zsilipek vámelszámolása, 1674-es év. SchleuBengeld von Wittinnen, StruBen und Holtz Trifften, so auB vom GroBfiirstenthumb Lūttawen und von Tilsitther undt 3urūck gegangen. —EM —XX. HA Nr. 13025, 13026. 83 építkezés, javítás, leltár beszerzése, tűzifa, szántóföld, gabonafélék, a szegények gondozása); bűncselekmények, bírósági ügyek; erdővadászati ügyek, ir tüzek stb. (mindez még betűkkel van ir jelölve a, b, c, d ir stb. ). Mindezekben a dokumentumokban litván személyés helynevek egyaránt előfordulnak ir listák formájában és külön-külön is. A dokumentumok leltározása (leírása, kiválasztása stb.) ir A névjegyzék elkészítése külön munkát igényelne. Ebben a levéltárban őrzik továbbá Poroszország régi ir és új (év után) 1806 hadseregének XVII–XIX. a. századi egyházi könyveit (Militärkirchenbücher) vagy fénymásolatok. jų Ezekben megtalálhatók a hadseregben szolgált litvánok, valamint a háborúban elesettek su vezetéknevei a Napóleon elleni, illetve a 1870-1871 m. német–francia háborúban. " E levéltár személyneveinek egy része (és helyneveinek) természetesen a lituanisztika, ne de német történészek genealógiai szakértőinek ir munkáiban is megjelent, illetve ismert. A következő publikációk említendők: Horst Kenkel. Egy A fiatal Csapata Város Tilsit Évek 1703. — Óporosz Genealógia. A „Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen” közlönyei. A Keletés Nyugat-Poroszországi Családkutató Egyesület közlönyei. Új sorozat. 11. évfolyam. 1961. Hamburg. 106–116. o.; Horst Kenkel. A tilsiti hivatal parasztlistái az 1709/10-es nagy pestisjárvány előtti és utáni időszakból. Hamburg, 1968; Horst Kenkel. Családnevek Észak-­Poroszországban. Származás, változás és csere. – Óporosz nemzetségtan. Új sorozat. A Blätter des Vereins für Familienforschung in Ostund Westpreußen folyóirata. Hamburg. 19. évfolyam. 4/6. füzet. 1971. 317–32. o.; Hans Heinz Diehlmann. A Porosz Hercegség örökös hódolati iratai. I. rész. 1525-től 1642-ig. Hamburg, 1980; II. rész. 1648–1678. Hamburg, 1983; III. Rész 1678-tól 1737-ig. Hamburg, 1992; Bruno Janczik, Fritz Naunheim. Dragonyosok, Wibranzen és besorozottak a nagy pestisjárvány idején. Az Amter jelentései és táblázatai 1711. —Altpreußische Geschlechterkunde. Kötet. 16. 1986. Hamburg, 181–221. o.; kötet. 20, 1990, Hamburg, 143–254. o.; Reinhard Wenskus. Névadás és névváltoztatás Északkelet-Poroszországban a kora újkorban. – Altpreußische Geschlechterkunde. Új sorozat. A Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen lapjai. Hamburg. 38. évfolyam. Kötet. 20. 1990, 27–124. o. A publikációk anyagára, a litvánok vezetékneveinek jegyzékeire, statisztikákra és hasonlókra támaszkodnak a litván történészek, például Algirdas Matulevičius. A tilziti járás litvánjai és vezetékneveik 3 évszázaddal ezelőtt. —A litvánok földje. Monográfia. Kaunas, „Literae universitatis“, 1995. 213–222. o. A nyelvészeti kutatások számára ezek a jegyzékek nem mindig megbízhatók: meg kell győződni arról, hogy a családnevek és helynevek átírása megfelel-e az eredetinek. A kelet-poroszországi litvánok névkutatásának talán legfontosabb és leggazdagabb forrásai azonban a Kis-Litvánia litván plébániáinak egyházi anyakönyvei — a keresztelési, úrvacsorázási, házassági kihirdetési, házassági, konfirmációs és halotti anyakönyvi bejegyzések, amelyeket a XVII. századtól 1944-ig kezdetben litvánul (néha keverve a 11 A hadsereg egyházi anyakönyveinek katalógusa nyomtatásra készül. 84 németül), latinul, később németül írtak. Ezeket két levéltárban őrzik — a Központi Evangélikus Levéltárban (Evangeliches Zentralarchiv, EZA) Berlinben ir A német genealógia központi intézetében (Deutsche Zentralstelle der Genealogie) Lipcseben. Ezen levéltári fondok története ir jų tartalom Litvániában csaknem ismeretlen, ezért erről kissé részletesebben kellene beszámolni. 1935 m. a hitleri Németországban bevezetésre került az ún. A nürnbergi törvények (Nūrnberger Gesetze), amelyek alapján minden lakosnak dokumentumokkal kellett bizonyítania két generációra visszamenő „árja származását“. Ehhez állami anyakönyvi hivatalokat hoztak létre, amelyek az egyházi anyakönyvi bejegyzések alapján állítottak ki dokumentumokat. Egy különleges genealógiai kutatóintézet (Reichsstelle fūr Sippenforschung) az Evangélikus Egyház zsinataival együtt gondoskodott a könyvek filmezéséről. ]} nå rogue?ыхәтә? тру. DS. Wait malformed JSON? Need only valid. Item counts 7. Preserve whitespace maybe exact. Need translate first item fragment. Last has weird whitespace symbols from? Actual input last su ? No, user input ends [ Mivel a világháború II során egyes egyházi anyakönyvek eredeti példányai megsemmisültek vagy súlyosan megrongálódtak, a filmekről készült fényképek váltak sok plébánia po egyházi anyakönyvi bejegyzéseinek egyetlen forrásává. A kelet-poroszországi plébániák egyházi anyakönyveit, amelyek a háború után a szovjet megszállási övezet hatóságainak kezébe kerültek, már a háború után filmezték.” Ezeket a könyveket 1991-ben átadták a Központi Evangélikus Levéltárnak. Így jelenleg a Központi Evangélikus Levéltár (EZA) keletnémet egyházi anyakönyvi állományai a régi Evangélikus Egyház (németül AltpreuBische Union) kelet-poroszországi egyházi anyakönyveinek legfontosabb gyűjtőhelyét jelentik (ott más egyháztartományok hasonló könyveit is őrzik). A levéltár célja, hogy dokumentumpótlást biztosítson azoknak a személyeknek, akik a háború során elveszítették polgári anyakönyvi bejegyzéseiket (vagyonöröklési és hasonló esetekben), valamint anyagot szolgáltasson genealógiai kutatásokhoz. Jelenleg a Központi Evangélikus Levéltárban mintegy 3700, 1579–1945 közötti időszakot felölelő kelet-poroszországi plébániai egyházi anyakönyv található." A levéltárban őrzött litván plébániák egyházi anyakönyveinek legrégebbi bejegyzései a XVII. század közepéről származnak: Peterswalde (?), 1629–1899; Tilsit, 1673–1799; Žiliai, 1687—1819; Būdviečiai, 1695–1944; Stalupėnai, 1729–1803; Bilderviečiai, 1730–1913; Priekulė, 1732–1877; Kraupiškas, 1736–1904; Vėluva, 1751–1852; Ragainė, 1757–1822; Geldupé, 1780–1809; Įsrutis, 1781–1845; Gavaičiai, 1809–1830; Didlaukis, 1880 1901 és így tovább. A fent említett Reich-i genealógiai kutatóintézet által filmre vett kelet-poroszországi egyházi anyakönyveket a lipcsei Német Központi Genealógiai Intézetben is őrzik12 Bővebben lásd: Christa Stache. Az Evangélikus Központi Levéltár és állományai. Berlin, Alektor-- Verlag. 1992. 221–223. o. 3 Ezt a mormon egyház, a Kirche Jesu Christi der Heiligen der letzen Tage® (USA) tagjai végezték, lásd: Christa Stache. I. m. 221. o. 4. Az Evangélikus Központi Levéltárban, Berlinben őrzött egyházi anyakönyvek jegyzéke. I. rész. Az óporosz unió egyháza. Christa Stache szerkesztésében, 3., bővített és javított kiadás. (Az Evangélikus Központi Levéltár kiadványai Berlinben. Herausgegeben von Hartmut Sander. 30. kötet. Berlin, Evangélikus Központi Levéltár. 1992. 5. A Német Genealógiai Központi Hivatal állományjegyzéke. I. rész. A keleti tartományok, Posen, Keletés Nyugat-- Poroszország, Pomeránia és Szilézia egyházi anyakönyvi iratai. Szerkesztette Martina Wermes, Renate Jude és mások. Degener és Társa Kiadó, Neustadt/Aisch. Lipcse, 1991. 85 ge“. Iš a legrégebbiek közül Lipcsében megemlítendők az i̇srutiesi 1619, tilziti 1647, Žuvininkų-i 1648, Laukstyčių-i 1663, Kaukėnų-i 1668, Žilių1685, Būdviečių-i ir Nybudžių-i 1695 évkönyvek. A szóban forgó levéltárak könyveinek teljes áttekintése de után összefoglalóan elmondható, hogy A Berlini Központi Evangélikus Levéltárban elsősorban egyházi anyakönyvek mikrofichei találhatók, bár könyveredeir tik is vannak. A lipcsei levéltárban iš mikrofilmre mų készített filmek (Rollfilm), bár egyedi ir könyvek is vannak, azaz olyan helyek vagy olyan évek könyvei, amelyekkel a Központi Evangélikus Levéltár nem rendelkezik. Iš jų említendők Katyčiai városa, 1669-1682 ir 1683-1687 Nemirkiemis 1680-1710 m. ir stb. Könyvek (vagy a jų filmek) mind tartalmukat, mind jelenlegi ir állapotukat tekintve változatosak. Először is a könyvek a litván vezetéknevek gyakorisága szerint sem egyformák. Iš A litván és német vezetéknevek mennyiségi arányából arra lehet következtetni, hogy az akkori litván plébániákon nem mindenütt éltek kizárólag litvánok: minél félreesőbb volt a plébánia, annál inkább túlsúlyban voltak a litván vezetéknevek. A városokban és ir mezővárosokban kevés a litván vezetéknév. Például a königsbergi Szent Erzsébet litván 1683 m. plébánia könyveiben a litván vezetéknevek igen ritkák, akárcsak ir a klaipėdai templom könyveiben. Litván vezetéknevek szinte egyáltalán nincsenek ir XVII a. Vėluva, XVIII a. Gumbinės, Įsruties, Stalupėnų ir kitų miestelių bažnyčių knygose. Žinoma, tai nereiškia, kad tų miestelių apylinkėse negyveno lietuvininkų: juk sprendžiama iš išlikusių knygų. Svarbu pažymėti ir rankraščių (iš jų padarytų filmų, mikrofišų) kokybę. Ne visas knygas vienodai lengva perskaityti. Dėl įvairiausių priežasčių — padrikos, skubios rašysenos, ne visuomet tvarkingų įrašų (juk popierius buvo taupomas), popieriaus kokybės, išblukusio arba susiliejusio, kartais ir į kitą pusę persigėrusio rašalo ir pan. — gal koks dešimtadalis knygų tekstų puslapių lieka neįskaitomi (norint juos elperskaityti, reikėtų restauruoti tekstą). Neretai kopijos dar labiau pablogina tekstą, beveik olvasata- ­lanná teszik. Eddig a litván névtani kutatások elsősorban a Litván Nagyfejedelemség forrásainak adataira épültek. Igaz, a kis-litvániai litván egyházközségek anyakönyveinek bizonyos része, akárcsak más történelmi dokumentumok, a Litván Tudományos Akadémia, a Litván Nemzeti Martynas Mažvydas Könyvtár, valamint a Vilniusi Egyetem könyvtárában található. Nem minden könyvet leltároztak, tartalmuk nyelvészeti jelentőségét mindmáig nem határozták meg. A vilniusi levéltárak forrásaiban található személyneveket alig kutatták. Meg kell jegyezni, hogy a Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztálya idén kezdi gyűjteni Kis-Litvánia személyés helyneveit'. Az említett németországi levéltárak dokumentumaival való első ismerkedés (pontos jegyzékük csak a források alaposabb tanulmányozása után állítható össze) arra enged következtetni, hogy a németországi levéltárak litván névanyagának egésze a litván történeti névtan új forrása. Ezért fontos több tízezer személy6 Genovaitė Kiškienė adatának összegyűjtése. A lie. képző miatt -vezetéknevek rövidítése Kelet-Poroszországban. —Ba/tistica, XIX (2), 1983. 179–183. o. 86 a személyés helynevek kartotékát, amely a XVI–XX. századi litvánok névanyagát képviseli. A Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztálya alapjainak ezzel a kiegészítésével a litván névkutatás legjelentősebb kutatója, prof. habil. dr. A. Vanagas, valamint nem kevésbé akad. Z. Zinkevičius, habil. dr. V. Maciejauskienė. A kartoték a nyelvi kincsek bányája lenne, és „bányászokra” is várnia kellene. Ez eddig fel nem használt forrás lenne Kis-Litvánia antroponímiájának és toponímiájának történetéhez. A litvánok családneveinek kialakulását, a személynevek és helynevek eredetének, képzésének, elnémetesítésének stb. problémáit megvizsgálva a kutatási adatok kiegészítenék és kibővítenék a litván névanyag tanulmányozásának meglévő következtetéseit, és biztosítanák a litván történeti névtudomány fejlődését”. Természetesen a tervezett kartoték összeállítása nem egyetlen nap munkája, külön projektet és annak finanszírozását igényli. Elsősorban olyan emberekre van szükség, akik képesek a kartotékot összeállítani. Berlinben egyeztettek a „leggazdagabb családnév-- tulajdonossal” — a Központi Evangélikus Archívum (EZA) igazgatójával, Hartmut Sander doktorral. Sander úr megérti e projekt tudományos jellegét, és hozzájárult ahhoz, hogy archívumi anyaga egy részének másolatai gyorsabban eljussanak Vilniusba. (Ezért őszinte köszönetünket fejezzük ki neki). Az első másolási munkákat anyagilag a Kis-Litvánia Alapítvány elnöke, Vilius Peteraitis támogatta. Szükséges megtalálni a szükséges pénzeszközöket a dokumentumok másolásához és az anyagok berlini és lipcsei gyűjtéséhez. A Németország levéltáraiban való munkavégzés lehetőségéért hálával tartozom a Berlini Történelmi Bizottság elnökeinek, prof. dr. h. c. Klaus Zernachnak és prof. dr. Wolfram Fischernek, valamint a Fritz Thyssen Stiftung alapítvány elnökének, dr. Rudolf Kerschernek. A KIS-LITVÁNIAI LITVÁN NÉVADÁS FORRÁSAI NÉMETORSZÁG LEVÉLTÁRAIBAN Összefoglalás A tanulmány a 16.—20. századi litván személyés helynevek forrásait tárgyalja. Jh. amelyek a litván közösségek egyházi anyakönyveiben és Kelet-Poroszország egyéb irataiban találhatók a Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában, Berlinben, a Berlini Evangélikus Központi Levéltárban és a Német Genealógiai Központban, Lipcsében. Ezek a levéltári anyagok Litvániában eddig szinte ismeretlenek, és a litván onomasztika történetének aktuális kutatási tárgyát képezik. 17 A Berlini Központi Evangélikus Levéltár forrásainak kutatását lásd. Aušra Šeškutė, Vincentas Drotvinas. A Ragainėi körzet litvánjainak vezetékés keresztneveiről. —Litván nyelv: kutatók és kutatások: Az első litván könyv —Martynas Mažvydas katekizmusának —450. évfordulója alkalmából. Litván Nyelvi Intézet. A konferencia előadásainak tézisei. 1996. október 23— 24 d. p. 32-33. 87