Prano Skardžiaus laiškai Williamui R. Schmalstiegui

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997) PRANO SKARDŽIAUS LEVELEI WILLIAM R. SCHMALSTIEGHEZ* [1] Washington, D. C. 1970.I.23. Mélyen tisztelt Uram! J. Mikėla Baltisches u. Slavisches (1902/3) című műve nincs meg a Kongresszusi Könyvtárban; ezt a könyvecskét az Union Catalog sem tünteti fel, így valószínűleg ezen a vidéken sincs meg; talán valamelyik nyilvános könyvtárban (public library) fellelhető lenne? Néhány nappal ezelőtt megkaptam a Baltic Linguistics korrektúráját. Köszönöm. Most apránként olvasgatom. Hogy tudok-e majd írni róla valamit, azt csak később mondhatom meg, amikor a teljes kiadványt kellőképpen megismertem. Eközben már végleg átnéztem és apránként még kiegészítgetem a Lietuvių vandenvardžiai su -nt- című, nyelvészeti munkámat. Ez a munka összesen mintegy 100 oldal. A közvetlen litván nyelvi források hiánya miatt ezt az igen bonyolult és összetett problémát természetesen nem tudtam kellőképpen megoldani; számos kérdést nyitva hagytam, hogy a jövőben megoldják, de remélem, hogy az egész kérdést valamelyest előbbre vittem. Ezt a munkát jobb volna valamely idegen nyelven kiadni, de kétlem, hogy ezt meg tudom tenni. Ugyanis az utolsó évemet töltöm a könyvtárban, utána át kell rendeznem az életemet, ezért nem akarok tovább késlekedni; másrészt már nagyon elegem van belőle. Végül a litvánok maguk akarják kiadni ezt a munkát, jóllehet a szélesebb litván közönség számára „túl száraz”, azaz nem gyakorlatias. Emellett már nyomtatás alatt áll egy másik munkám is – Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena. Ez már csupán leíró jellegű történeti munka, részben a gyakorlattal is összefügg. Itt a háború előtti és a háború utáni litván köznyelv (irodalmi nyelv) közös vonásait és különbségeit szeretném bemutatni. Legmélyebb tisztelettel * Az itt közölt Pr. Skardžius-levelek mindegyike litvánul íródott. Gépelték őket, kivéve az 1970. 05. 11-i levelet, amely kézzel íródott. A levelek helyesírását és központozását nem javítottuk. A levelek különösen a litván nyelv történeti nyelvtanának bennük tárgyalt problémái miatt lehetnek érdekesek a litván nyelv kutatói számára. Neves nyelvészünk életrajzához is szolgáltatnak bizonyos anyagot. E levelek másolatait W. R. Schmalstieg professzor juttatta el a Litván Nyelvi Intézethez, sajtó alá rendezte A. Sabaliauskas. 27 [2] Washington, D. C. 1970.5.11. Nagyrabecsült Uram! Ön már egyszer kérdezett engem erről a dologról, és amennyire tudtam, válaszoltam Önnek; most semmi újat nem tudok hozzátenni. Ez meglehetősen bonyolult kérdés. Chr. Stangas csak A. Bezzenberger BGLS-ét használja, de máshonnan nem közöl további adatokat; ugyanennek a BGLS-nek a példáit sem vitatja meg kritikailag; a mai nyelvhasználat és a nyelvjárások példái pedig nem támasztják alá. Végül itt felmerül az ie (ei):ai kettőshangzó eredetének egész problémája. Úgy tűnik számomra, ezt még nem sikerült kellőképpen tisztázni. Magam részben már foglalkoztam ezzel a ZfslPh XXVI, 375–382(1958)-ben. Sajnálom, hogy Kazlauskas nem tud ide eljönni. Ha Ön ezen a nyáron Vilniusban lesz, kérem, adja át üdvözletemet Zigmas Zinkevičiusnak, K. Ulvydának, J. Kruopának és A. Vanagának. A legnagyobb tisztelettel Pr. Skardžius. [3] Washington, D. C. 1971. III.12 Nagyrabecsült Uram, Sajnálom, hogy Ön anélkül, hogy kellőképpen végigolvasta volna az egész könyvecskémet, rögtön arra a következtetésre jutott, hogy „nem kell túlságosan elmarasztalni A. Lyberist, J. Kruopast és a többieket Lietuvoje”, hiszen „nagyon kedves emberek, és a lehető legtöbbet teszik a lietuvybė támogatásáért”. Ezt jól tudom: A. Lyberis, J. Kruopas és K. Ulvydas régi ismerőseim; az utóbbiak ráadásul hallgatóim is voltak. Egyáltalán nem kételkedem abban, hogy szívükön viselik a lietuvybė ügyét, ezért sem nem hibáztatom, sem nem támadom őket. Könyvecskémben igyekeztem tárgyilagosan beszélni velük, és ahol szükséges volt, helyenként még meg is támogatom vagy igazolom például V. Ambrazast, A. Sabaliauskast vagy K. Ulvydast. Ám ahol bennünket, a háború előtti nyelvészeket minden különbségtétel nélkül a burzsoá nyelvészek közé sorolnak, vagy egyszerűen annak neveznek, népellenességet és a nép nyelvének megvetését tulajdonítják nekünk, illetve primitív állásfoglalást a szavak állítólagos szláv eredetével szemben, és többször is purizmussal vetnek a szemünkre, ott valamivel nyíltabban fejtettem ki a véleményemet, de csak nyelvészeti kérdésekről szólva, és egyáltalán nem érintve semmiféle ideológiát vagy politikát. Egyébként igyekeztem visszafogott maradni, és helyenként még a Lietuvos kalbinin- 28 A nagy érdemek közé sorolom. Úgy gondolom, ha Ön jobban megismeri a teljes valós helyzetet és annak tényleges alakulását, talán néhány dolgot más megvilágításban fog értékelni, nemcsak a jelen, hanem a háború előtti időszak szempontjából is. Kazlauskas halálának okáról semmi biztosat nem tudok mondani. Sokféle szóbeszédet hallok, de nem tudok hinni nekik; a † Laisvę véleménye sem meggyőző. A Pergalės legutóbbi számában B. Savukynas nagyon elismerően ír J. Kazlauskasról mint nyelvészről. A túloldalon bármi megtörténhetett: olyan körülményeket teremthettek, hogy J. K. maga fulladt a Nerissbe, de olyan kifinomultan meg is gyilkolhatták, majd a Nerissbe meríthették, hogy senkinek még csak gyanús gondolata se támadjon. Eközben annak az országnak a közleményeiből úgy tűnik, nem mondtak el mindent, vagy nem akartak mindent elmondani, ezért egyes dolgok homályosak és gyanúsak maradnak. E történet alapján még nem vonok le semmiféle végleges következtetést: meg kell várni az eredetibb és megbízhatóbb értesüléseket. A legnagyobb tisztelettel Pr. Skardžius U. i. Ma fejeztem be a Lietuvių kalbos tarmių (Chrestomatijos) recenziójának megírását, és elküldtem az Aidamsnak. Talán áprilisban jelenik meg. [4] Washington, D. C. 1971.X.17. Mélyen tisztelt Uram! Mindenekelőtt szívből köszönöm cikkem összefoglalójának kiváló angol fordítását. Köszönöm a levelek fénymásolatait is: ezek a levelek olykor érdekesek, különösen mert időnként nyelvészeti hangulatok is megmutatkoznak bennük. További keresgélés közben találtam még néhány különlenyomatot J. Otrębski nyelvtanának recenziójából; ezek közül egyet el is küldök Önnek. Ebből az alkalomból, miután elolvastam azt a recenziómat, én is jobban érdeklődni kezdtem a keleti aukštait nyelvjárások többes számú alanyesetének avies és hasonló alakjai iránt. Ez nagy probléma, amelyet mindmáig nem sikerült megfelelően megoldani. J. Kazlauskas a nyelvtanában (198. o.) úgy véli, hogy ez a végződés, a -ies a -eis < ide. -eyes alakból fejlődött (vö. óind avayas, görög poleis stb.). Ezt a nézetet vallja V. Mažiulis is, lásd Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai, 297. skk. De nem teljesen világos, hogy az e az s előtt – ahogy Chr. Stang megjegyzi – miért tűnt volna el olyan korán, miközben ugyanaz az e a mássalhangzótövű főnevek többes számú alanyesetében részben mindmáig megmaradt, például širdes, móteres stb. – ez az egyik kérdés; a másik pedig az, hogy a megrövidült, hangsúlytalan -eis végződés hogyan változhatott volna később -ies alakra? A 29 Egyrészt ehhez mintegy analógiaként szolgálhat a keleti felső-aukštaitiai melléknév többes számú alanyesetének -aus végződése (pl. gražaus „szép”), amelyet rendszerint az -awes alakból vezetnek le, de az -aus mellett az -uos végződés is előfordul (pl. gražuos „szépek”), a többes számú alanyeset -ies végződése mellett pedig ma már sehol sem használatos az -eis. Másrészt az akies „szemek” és társai csak a tverečėnai nyelvjárásban fordulnak elő az ākys és az ākes mellett; a régi litván nyelvemlékekben és más mai nyelvjárásokban ilyesmit – legalábbis eddig – nem találtak. Ezért még ma is úgy vélem, hogy az említett -ies végződés későbbi korok terméke, és minden valószínűség szerint kontamináció útján keletkezett. Ennek alapját, ahogy J. Endzelynas és Chr. Stangas gondolja, az ānys és anìe, pātys és patìes stb. névmások adhatták. Ehhez talán még hozzájárulhatott ugyanennek a Tverečius-nyelvjárásnak a többes számú alanyesetű ānes, ākes alakja az ānys, ākys mellett stb.; az általam érvként használt sniẽnga alak az sniẽgti (sniẽga) + sniñga alakból erre a célra természetesen nem megfelelő, így magától elesik. Mintha csak tréfából volna, egyik készülő cikkemben én is érintem az ā vies és társai többes számú alanyesetű alakjait, ezért rendkívül érdekelne, milyen következtetésekre jutott Tamsta ebben a kérdésben. Nagyon hálás lennék, ha elküldené nekem megismerésre referátumának legalább egy fénymásolatát vagy annak egy részét. Mostanában írtam egy recenziót a Donum Balticum című kötetről, amelyben egészen más következtetésekre jutottam, mint E. Hamp: nekem mégis úgy tűnik, hogy a keleti felső-aukštaitiai priemnė, prienė a priemenė rövidült alakja, ahogyan például a Dūstos a Dūsetos, a kėln[i]os a kėlin[i]os, a šulnys pedig a šulinys alakból stb. A priemenė ráadásul nemcsak a keletiek, hanem a távoli nyugati aukštaitiaiak körében is ismert; ide tartozik a szamogit preimenė is (vö. a priekālas és a szamogit preikālas alakot). A Priemenė valójában „előszoba, előtér, Vorzimmer, vestibule”, ezért – ahogy K. Būga gondolta – könnyen létrejöhetett a *preima- ’elülső, elülső részhez tartozó’ szóból. E. Hamp az egész kérdést nagyon mesterkélten összekuszálja. Egyelőre ennyi. Várom Tamsta híreit. Szívélyes üdvözlettel Pr. Skardžius [5] Washington, D. C 1971.IX. 9. Mélyen tisztelt Tamsta! Mindenekelőtt köszönöm Tamsta cikkének részleteit. Igaz, ezekben igyekeznek valami újat mondani, méghozzá – ahogy Tamsta a levelében írja – bátran. A tudományban azonban nincs túl sok igazán új gondolat. E. Benveniste például valóban sok újat mondott az Origines de la formation des noms en indo européen című könyvében; gondolatainak jó részét V. Mažiulis is megismétli legutóbbi könyvében. Minél tovább… 30 Minél messzebbre nyúlunk vissza az őskorba, annál bátrabban lehet különféle nyelvi problémákról ítéletet alkotni, és fordítva: minél közelebb jutunk a jelenkorhoz, annál nehezebb ezt megtenni. Például H. Krahe igen szép képet alkotott az -int- képző használatáról Nyugat-Európa ókori nyelveiben, sőt e célból az ilyen szóalkotás és jelentés egész logikus rendszerét is kidolgozta, ám később kiderült, hogy ez a különböző nyelvekben meglehetősen eltérő módon és nem egy időben jelentkezett. Ez könnyen így lehet az Ön által felvetett, régi kori általános monoftongizációval is: egyes helyeken végbement, máshol pedig egyáltalán nem is történhetett meg. Vagy például J. Kazlauskas úgy véli (és tudomásom szerint Ön egyetért vele), hogy az olyan nyelvjárási igealakok, mint a dė „tette”, stō „felállt” ősi maradványok, míg a dėjo, stojo későbbi új alakulatok. A mai nyelvjárásokban azonban a didė „növekedik” alak is előfordul – vajon ez ősi maradvány vagy a didėja (didėji) későbbi rövidülése? Nekem a második feltevés tűnik megbízhatóbbnak. Mindenekelőtt alaposan, kellő alapossággal meg kellene vizsgálni ezt a mai litván nyelvjárásokban és a régi írott nyelvben, J. Kazlauskas azonban ezt nem tette meg – úgy ítélte meg, ahogyan neki jobbnak tűnt. Ugyanez a helyzet az ā́vies „juhok” stb. esetében is: Ön sem próbálja a -ies végződés kialakulását mindenekelőtt magából a litván nyelvből magyarázni. A plātāus „széles”: plā-tuos „ugyanaz” alak jól illik az *akeis „szemek”: ākies „ugyanaz” alak mellé. Tverečius és más keleti nyelvjárások adatai alapján azonban egyáltalán nem látszik, hogy a -eis végződés könnyen, minden további nélkül -ies-sé alakult volna. Hiszen ugyanezek a keleti felső-litván nyelvjárások az -ys: avys végződést is ismerik. Ebben a levélben nem tudok továbbmenni a bírálattal, csak annyit mondhatok, hogy Ön magyarázata inkább látszólagos és hipotetikus, semmint valóságosan meggyőző. Ezért úgy gondolom, hogy a cikkében az én levelemre sem kellene hivatkoznia. Bízom benne, hogy a referátumát – immár végleges formájában megírva vagy kinyomtatva – másokhoz hasonlóan nekem is elküldi. Türelmetlenül várom. A torontói konferenciára sajnos nem tudok eljutni: nyugdíjasként ez lehetetlen. Mély tisztelettel [6] 1972.II.21 Tisztelt Kollégám! Szívből köszönöm a New thoughts on Indo-European phonology című munkát, a nyelvészeti terminusok kis szótárát és a ZfslPh-ból készült különnyomatot. Az Ön ősi monoftongizációról szóló referátuma rendkívül érdekes volt számomra: figyelmesen elolvastam. Az egész témát egyben olvasva teljesebb kép rajzolódott ki, mint a részleteit külön olvasva. Mindenekelőtt mindaz, amit Ön ebben a cikkben kifejt, egy nagy, előre megalkotott hipotézis, amelynek körvonalait aztán az egyes indoeurópai nyelvekben igyekszik felkutatni, és többnyire deduktív úton haladva az egyes tények felé – 31 – végül mindenütt könnyen megtalálja hipotézisének tükröződését. Így például a szanszkrit sakh-ā <-ē<-ey éppúgy, mint a litván deivē< *dei-woy, a szanszkrit devī < *dei-wey stb. E változatok fonetikai vagy fonológiai magyarázata mindmáig elmaradt. Talán más szabályok működtek e típus esetében a régmúltban? Vagy csak strukturálisan magyarázhatók? Hiszen ezeket a nagyon távoli, hipotetikus dolgokat későbbi érvekkel már nem támaszthatjuk alá. Másfelől az Ön értelmezésében a bizonyítás (proof) olyan, mint a szépség (vagy maga a szépség?): a szemlélő szemében rejlik... Tehát a litván ē-tövű főnevek problémája szerintem továbbra sincs kellőképpen tisztázva: a korábbi hipotézisek mellé Ön most egy újabbat állít. Érdekes lesz megtudni, milyen visszhangra talál majd ez más kutatók gondolkodásában. Ebből az alkalomból még a következőre szeretnék rámutatni. A szláv kry-ti, ply-ti, ry-ti típusú tövekhez hasonló megfelelő krū-, plū-, rū-. tövek a litván nyelvben is ismertek vagy ismertek lehettek. Például a litván krū-snis „kőhalom” vagy a krū-tis „ugyanaz”, a lett krūts „kiemelkedés, domb, halom” stb. azt mutatják, hogy a kráuti mellett létezett a *krūti is, ahogyan a láužti mellett ott van a lūžti, vagy a kró-snis mellett létezett a *króti „gyűjteni” (=lett krát) stb. A litván vē-jas, a szláv vėjati stb. mellett Chilinskis Biblia-fordításának nyelvében a vēti igealak is megtalálható; a vė- tő a vē-tra, vē-tyti alakokban, a szanszkrit vá-tah „szél”, vá-ti stb. szavakban is megvan. Kétséges, hogy a vė- tő itt csak magánhangzó előtti helyzetben (in pre-vocalic position), a vėj- pedig mássalhangzó előtti helyzetben (in pre-consonantal position) alakult volna ki; továbbra is úgy vélem, hogy a vėjas, szláv vėjati stb. szavak -j- eleme inkább képző volt, mintsem a tő része. A terminológiai kis szótárban néhány kétes dolgot, bizonyos hiányosságokat, következetlenségeket stb. vettem észre. Például az anonimas nemcsak névtelen mű, hanem szerző is. A Garsynas egy nyelv vagy nyelvjárás hangjainak összességét foglalja magában, tehát a magánhangzó- és mássalhangzórendszert. A Koinē meghatározása „köznyelv”, amely valamely domináns nyelvjárás alapján alakul ki, ám magát a lietuvių bendrinės kalbos („standard Lithuanian language”) kifejezést egyáltalán nem tartalmazza, noha ezt a terminust már a háború előtt is széles körben használták Litvániában; részben ott ma is kezdik használni. Terminusként azonban ez az elnevezés a nyelvészeti szakirodalomban is meghonosodik, például dr. P. Jonikas éppen most megjelent művében: Bendrinės rašomosios kalbos kūrimasis XIX a. antrojoje pusėje. Nacionalinė literatūrinė kalba („A köznyelvi írott nyelv kialakulása a 19. század második felében. Nemzeti irodalmi nyelv”). A nacional'nyj literaturnyj jazyk orosz kifejezés mintájára alkotott „nemzeti irodalmi nyelv” („literary language”) helyett Litvániában leginkább a literatūrinė kalba („köznyelv”) kifejezést használják, amely valójában éppen „irodalmi nyelvet” jelent. A szótár csak egy határozószót, az atgal szót adja meg, de az ebből képzett atgalinis melléknevet teljesen kihagyja; így az e melléknévvel képzett fontos, már meghonosodott terminusok is hiányoznak, például az atgalinė (regresszív) hasonulás, az atgalinis (retrográd) képzés („Rückbildung, retrograde Ableitung”) stb. A Vardažodis nem csupán „substantive”; főneveket és mellékneveket is magában foglal, ezért németül helyesen Nomen, Nennwort formában fordítják. Ugyancsak hiányoznak a már használatban lévő litván terminusok: pérrašas „átírás” (úgy vélem, A. Salys alkotta, a Litván Enciklopédiában stb. használják), pérbalsa „umlaut”, pérkaita „változás, átalakulás” (például priebalsių perkaita „hangeltolódás”) stb. A Kaitýba jelentése „ragozás, inflexió”. És így tovább. Erről talán majd másutt részletesebben írok. 32 A Lituanistikos Darbų III. kötetében jelenik meg J. Kazlauskas nyelvtanáról írt bírálatom; a nom. pl. vagies és más kérdések tekintetében már szinte teljesen megegyezik a véleményünk. Mindaz, amit itt írok, csupán első benyomásaimat tükrözi, ezért ezt nem kellene máshol felhasználni. Őszinte üdvözlettel Pr. Skardžius [7] 1973.I.8. Mélyen tisztelt Uram, Köszönöm K. Korsakas és V. Mažiulis leveleinek fénymásolatait, de semmi különöset nem találtam bennük: az előbbi megelégszik az általánosságokkal, az utóbbi pedig nagy érdeklődést tanúsít az Ön Baltistikában végzett munkája iránt. Néhány nappal ezelőtt levelet kaptam K. Korsakastól, amelyben a Litván Nyelv és Irodalom Intézet nevében megígérte, hogy tárgyi információkkal és az Intézetnek a mai litván köznyelv egyes kérdéseivel kapcsolatos határozataival segítségemre lesz most készülő munkámhoz. K. Korsakas régi ismerősöm, még az egyetemi éveim óta, és Litvániában jól ismert marxista litván irodalomkritikusként. Úgy vélem, Ön meglehetősen szűken értelmezte a litván cserkészek ügyét: ez egy hazafias, vallásos ifjúsági szervezet, amely számára mindenféle kommunista propaganda elfogadhatatlan, ezért nem tűrhetik azt az általuk kiadott írásokban; másfelől aligha megvalósítható, hogy nyelvészeti munkát végezzenek, még ha közérthetően írnák is, annál is inkább, mert maguk is szegények, így nem tudnak speciálisabb tartalmú füzeteket kiadni, ezért nem várható el tőlük, hogy jobban érdeklődjenek a nyelvészeti tartalom iránt; természetesen nem olyan nyelvészetileg képzettek, mint az Ön diákjai, és közülük talán csak egy-kettőt érdekel részben a baltisztika, vagy csupán a baltisztika egy-egy, esetleg inkább a litván nyelvvel kapcsolatos kérdése. Nagy kár, hogy egy olyan tehetséges és visszafogott nyelvész, mint A. Sabaliauskas, igen rossz egészségi állapotban van. Ez igazi csapás a lituanisztika művelőire: nemrég meghalt J. Senkus, J. Kazlauskas, J. Lebedys, E. Mikalauskaitė, itt pedig Z. Ivinskis, A. Salys és mások. Úgy látszik, ez a sorsunk. A. Salys régi kollégám: mindketten 1923-ban iratkoztunk be az egyetemre, hosszú ideig együtt dolgoztunk, és jól láttam, mennyire vállalt konkrét tudományos munkákat. Még a Litván Egyetemen azt javasoltam neki, hogy írjon a diákoknak egy összetett tudományos tankönyvet a litván nyelvről, egy nyelvtant, de ebből nem lett semmi: az ígéretek csak ígéretek maradtak. Kiváló disszertációja mellett még hátrahagyta a litván nyelvjárásokról tartott előadásainak jegyzeteit, de ezeket előadásainak hallgatója, J. Labokas írta le, nem ő maga. 33 Egy másik fontos munka a Litván írott nyelv szótára, amelyhez a P betű közepétől kezdve járult hozzá: itt igen sok hasznosat tett a litván nyelvtudomány és az indoeurópai nyelvészet számára; ez a munka azonban annak a legfőbb alapja volt, hogy A. Senn professzor közbenjárására korán ebbe az országba jöhessen. Jó nyelvészeti tájékozottsággal és műveltséggel rendelkezett, csak jó, már alaposan kidolgozott munkákat akart kiadni, ezért keveset írt. A Philadelphiai Egyetemen számos kurzust kellett tartania, amelyekre újonnan kellett felkészülnie, mert korábban nem tanulmányozta őket külön. Ebben az országban A. Saliusszal nem volt alkalmam a munkáiról beszélni, de a 60. születésnapja alkalmából készült interjújából (amely a Drauge című lapban jelent meg) megtudtam, hogy egy sajátos litván etimológiai-történeti szótár megírását tervezte, amely jelentősen különbözött volna E. Fraenkel szótárától. Ehhez részben már gyűjtötte az anyagot, amikor különféle nyelvészeti-történeti cikkeket írt az LE-be (= Egy későbbi monográfia: „Litván víznevek -nt-.” Amint megkapom a levonatot, rögtön megírom az összefoglalót, és elküldöm Tamstának. Ennyit mostanra. Néhány különálló kérdésről mondtam el a véleményemet, amelyek talán érdekelhetik Tamstát. Sok sikert kívánok a baltisztikai munkához: Tamsta elszántságával itt sok mindent elérhet. Őszinte jókívánságokkal Pr. Skardžius [8] 1973.I.14 Mélyen tisztelt Tamsta! Örömömre szolgál, hogy valamiben a segítségére lehetek Tamstának, még ha a jelenlegi körülmények között ez a segítségem igen csekély is. Tamsta a tudomány lelkes híve, odaadóan foglalkozik a tudomány ügyeivel, ezért ez a tudományos lelkület engem is magával ragad. Egész életemben a tudomány foglalkoztatott, de életem utolsó negyedében igen keveset tudtam valódi tudományos munkával foglalkozni: néhány általam kigondolt és részben megkezdett tudományos munka váratlan katasztrófa miatt befejezetlen maradt. Még Németországban megállapodtam a göttingeni egyetemi könyvkiadóval, hogy lefordítom németre a Litván nyelv szóképzéséről szóló munkámat, és ennek a munkának már csaknem egyharmadát elvégeztem, de az itteni körülmények nem tették lehetővé, hogy befejezzem. Tudományos érdeklődésem azonban ettől mit sem csökkent. Nagyon örülök annak is, hogy időnként beszélgethetek Tamstával egy-egy tudományos kérdésről, még ha időhiány miatt nem is mindig tudok mindennek alaposabban utánajárni. Most pedig A. Sabaliauskas könyvecskéjéről, a Žodžiai atgyja címűről. Tamsta nagyon helyesen tette, hogy lefordította a könyvecskét angolra; valamiképpen ki kellene adni. Az itteni litván cserkészek nem igazán alkalmasak erre a feladatra. Néhány nappal ezelőtt erről beszéltem V. Trumpával, a történészével, aki korábban a Litván Egyetem tanársegédje volt, most pedig a Kongresszusi Könyvtárban dolgozik. Szerinte ezt a könyvecskét talán kiadhatná az „A. Mackaus Knygų Leidimo Fondas”, amelynek ügyvezetője Mr. G. Vezys (6349 So. Artesian Ave., Chicago, Ill. 60629). Ez az ember jó ismerőse V. Trumpának, mivel ő (V. Trumpa) tagja az alapítványnak, és úgy tűnik, annak vezetőségi tagja is. Ez az alapítvány liberális gondolkodású emberek közössége; ha Tamsta úgy dönt, hogy hozzájuk fordul, V. Trumpa megadná a szükséges segítséget; csak kérem, értesítsen, amikor úgy dönt, hogy megkeresi őket, ha még nem kötelezte el magát máshol. Én is támogatnám ezt a kezdeményezést. V. Maciūnas annak idején arról tájékoztatott, hogy az említett írás korrektúrája kiadásra kerül— 35 még karácsony előtt küldték el, de én mindmáig nem kaptam meg őket, és a kézirat nélkül, amelyet a korrektúrával együtt kell elküldeni, nemigen tudom megfelelően megírni az összefoglalót sem. Amint megkapom, azonnal megírom ezt az összefoglalót, és a lehető leghamarabb elküldöm Tamstának lefordításra. Tudom, hogy a hosszú litván mondatokat meglehetősen nehéz angolra fordítani. Köszönöm a megígért segítséget. A legjobb kívánságokkal Pr. Skardžius Ui. Talán többet tud Tamsta A. Sabaliauskas sorsáról? P. S. [9] 1973.II.14 Igen tisztelt Kolléga! Végre megkaptam V. Maciūnótól munkám kéziratát és korrektúráját, ezért csak most tudtam megírni az összefoglalót. Ez tulajdonképpen nem összefoglaló a szó valódi értelmében: röviden leírtam benne a bevezetés gondolatait és a főbb következtetéseket. Bevallom, az egész munkát, amely meglehetősen szakmai jellegű, nem tudtam rövidebben és tömörebben „összefoglalni”. Jól tudom, hogy a litván mondatok, különösen az enyémek, gyakran hosszabbak az angolban megszokottnál; ezt különösen megnehezítik a mellékmondatként használt, tömörített igenévi szerkezetek. Egyébként igyekeztem rövidebb mondatokban írni, de ezúttal sem sikerült sokkal jobban. Talán Tamsta valahogy „részekre bontja” őket. A lefordított „összefoglalót” kérjük, küldje el közvetlenül V. Maciūnónak (247 E. Albanus St., Philad. 20., Pa. 19120) Ezért a segítségért nagyon hálás leszek. A legjobb kívánságokkal Pr. Skardžius 36