Reikšmingas baltistikos veikalas

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXIX (1998) Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések. Vélemények. Recenziók. Megfigyelések Ūberblicke. Recenziók. Megjegyzések JELENTŐS BALTI NYELVÉSZETI MŰ Baltistik: Aufgaben und Methoden. Szerkesztette Alfred Bammesberger, Heidelberg, 1998: Universitatsverlag C. Winter, 455 P. A százéves hagyományokkal rendelkező német baltisztika egy újabb jelentős művel gazdagodott: a neves heidelbergi Carlo Winter kiadó olyan könyvet jelentetett meg, amelynek valóban örülhetnek a baltisztika különböző területeinek kutatói. A könyv a novemberb1995 m. en 9-12 d. A katolikus Eichstätti Egyetemen megrendezett nemzetközi konferencia előadásait közli. A konferenciát az Eichstätti Egyetem professzora, egyben e kiadvány szerkesztője, Alfred professzor ir Bammesberger kezdeményezésére szervezték, tervét még 1994 m. aki Rainer su Eckert-tel, a két másik neves német baltistával együtt tárgyalta ir Jochen D. Range. Ebben a gondosan kiadott könyvben német, 38 angol, olasz nyelven írt előadások olvashatók. (5 ir (1 Tematikájuk szerint öt į csoportba sorolhatók: balti nyelvek (Baltsich), óporosz nyelv, litván nyelv, lett nyelv; az ötödik csoportot nehezebb e ir konkrét csoportokba į illeszteni, ez a különféle irodalmi, népköltészeti és mitológiai problémáknak szentelt előadások csoportja —általánosabb kérdések (Ubergreifende Fragestellungen). Az előadások szerzőinek földrajzi megoszlása is igen széles: Berlin, Bochum, Eichstätt, Firenze, Greifswald, Halle, Heidelberg, Jéna, Krakkó, Leiden, Milánó, München, Münster, Padova, Parma, Pisa, Riga, Salzburg, University Park, Verona, Vilnius. Magától értetődő, hogy csak az egyes szakterületek specialistái vizsgálhatják meg részletesebben a kiadványban közölt valamennyi előadást. E jegyzet célja csupán az, hogy örömét fejezze ki e nagy értékű baltisztikai mű fölött, és legalább nagy vonásokban feltárja tartalmát. Albertas Rosinas (Zur Frage der Motivierung des morphologischen Wandels in den baltischen Sprachen, p. 17-22) áttekinti a balti nyelvek morfológiájának jellegzetesebb változásait, bemutatja e változások kapcsolatát a megfelelő fonológiai változásokkal, amelyek közül a legfontosabbak a hosszú kettőshangzók megrövidülése, a szótagalkotó an, en, in, un változásai az egyes balti nyelvekben, a hosszú magánhangzók és a kettőshangzók változása, valamint a balti *u eltűnése a *6 előtt. Saulius Ambrazas tanulmánya (Diachronische Stratifizierung der grundlegenden Wortbildungstypen bei Verbalabstrakta im Ostbaltischen, p. 23-32) a keleti balti nyelvek igei absztraktumainak történetével foglalkozik. 248 Kutatásának következtetéseit a következő sémában foglalja össze (a séma a származékok képzőit mutatja): Ősbalti *-tfu-, *-tiy Korai keleti balti:*-tiy A későbbi keleti balti: *-0-, *-4K N Litván: -imas / ymas Lett: -Sana, -ums. Wolframas Euler a balti nyelvek izzadságés vérmegnevezéseit ir vizsgálja („SchweiB“ und „Blut“ a in balti nyelvekben, p. 33-34). Alfredas Bammesberger az olyan — összetett szavakat, amelyek első eleme *wais-~weis- (balti *waiš-—weišals Az összetett szavak első eleme, p. 35-38). Közös A. Bammesberger ir Simo Karaliūno cikkében (Zu Fragen nach der ethnischen Identitat der Aisten, p. 39-51) újra megkísérlik megvizsgáį lni a sok vitát kiváltó Aestiorum gentes elnevezés eredetét. Különböző népek elnevezéseire támaszkodva a szerzők hajlanak azt feltételezni, hogy a tő ir *Aist-, *aistrpirmireikšnė mė galėjusi būti „žemė, kraštas, laukas, dirva“, o toliau šie žodžiai galėbūti siejami tų ide. su *aidh- „degti“. Įdomi šio straipsnio mintis, jog lot. succinum „gintaras“ šaltinis galėjo būti liet. *sakinas „didelis sakų gabalas“ (plg. liet. jautis — jautinas „didelis jautis“, vaikas — vaikinas, sakai — *sakinas). Tarp straipsnių, skirtų prūsistikai, ypač įdomus Frederiko Kortlandto straipsnis (The development of the Prussian language in the 16th Century, p. 55-76), kuriame greta vienas kito pateikiami visų trijų prūsų katekizmų tekstai, kurie išversti iš to paties vokiško teksto, toliau suvienodinama jų rašyba, foneminė interpretacija. Šis naujasis, autoriaus koreguotas tekstas paliudija, kad katekizmai rodo jų kalbos nepertraukiamumą, o Enchiridiono kalba iš tikrųjų atspindi realią lingvistinę sistemą. Kitas FE. Kortlandto straipsnis (Two Old Prussian fragments, p. 115-120) skiriamas garsiosios Bazelio epigramos (Kayle rekyse...) ir 1583 m. fragmento Deues: does dantes, Deues does geitka analizei. Įdomi išvada, kad Bazelio epigramos žodžius galėjo užrašyti vokietis, 0 išgirdo juos iš savo kolegos prūso. Olandų kalbininkas dar viename straipsnyje (Who is Who in the Old Prussian Epigram? p. 127-128) prieštarauja kai kuriems Wolfgango P. Schmido teiginiams dėl Bazelio epigramos teksto interpretacijos jo 1982 m. straipsnyje „Jesus, ich leid“. Bazelio epigramos tyrinėtojų gretas savo įdomiu straipsniu (Anmerkungen zum Baseler Epigramm, p. 121-126) papildo ir šio veikalo redaktorius A. Bammesbergeris. Taigi skaitytojų ir aiškintojų amerikiečio Stepheno C. Mc Cluskey 1974 m. netikėtai Bazelio universiteto bibliotekoje aptiktam prūsiškam teksteliui tikrai netrūksta. 249 Oswaldas Panaglis (Szómező-tanulmányok az óporosz nyelvről. Am Az Elbingi szójegyzék p. 77-87) elemzi az elbingi szójegyzék lexikáját. Tiesa, šiuo atveju domina jį specialios ne baltistikos problemos, žodynėlio o tematika, sudarymo jo principai. Wojciechas Smoczynskis didokame straipsnyje (Zum Morphologie des altpreussischen Artikels, p. 89-114) tęsia savo prūsų kalbos morfologijos tyrinėjimus, kartą pateikia vadinamųjų šį prūsų kalbos artikelių (stas, sta) analizę. Nagy öröm, hogy az aktív į porosz nyelvkutatók soraihoz csatlakozik egy ir fiatal olasz nyelvész Alessandro Parenti. A könyv a porosz nyelv jo -sna, -senna, -sennis utótagokkal képzett absztrakt származékairól su szóló tanulmányt közöl -sna, -senna, -sennis (Old Prussian Abstract Főnevek in -sna, -senna, -sennis, p. 129-142). A tanulmány fő következtetése, hogy amikor a hangsúlyos tővel rendelkező másodlagos igékből iš absztrakt főneveket képeznek, a -sna képzőt használják, amikor pedig iš elsődleges igékből képezik őket, a -sna ir -sennis képzőket használják. A mű litván vonatkozású része Zigmas Zinkevičius kéziratos szövegekről szóló cikke által tárgyalt időszakig Martynas Mažvydas katekizmusáig (Das A litván kéziratos ... problémája A szövegek eddig Mažvydas, p. 145-150). Itt kerülnek tárgyalásra Onos Matusevičiūtės, Sigito Narbuto által megtalált szövegek, a ferences szerzetesek tevékenysége Litvániában. Jochen D. Range a cikkében (Filológiai-nyelvtudományi Aufbereitung und Edition altlitauischer Texte, p. 151—164), röviden felidézve a német baltisztikai hagyományokat és a németországi egyetemeken folyó jelenlegi baltisztikai tanulmányokat, fő figyelmét a régi litván szövegek kiadására fordítja. Guido Michelini azt írja (Eine wissenschaftliche Edition der Zemczuga Theologischka aus dem Jahr 1600, p. 165-169) a nemrégiben gondosan elkészített és a latin eredetivel együtt kiadott fontos litván írásbeliségi emlékről —„Simono Vaišnoro 1600 metų Zemczuga Theologischka ir jos šaltiniai“ (Vilnius, Paola Cotticelli-Kurras (Morphosyn1997). taktische Untersuchungen zur Bibelūbersetzung von Johannes Bretke: Die Pronominalform des Adjektivs in Bretkes Az Evangelien, p. 171–194) című tanulmány Jono Bretkūnas bibliafordítása evangéliumi szövegének névszói mellékneveiben vizsgálja a határozott alakok használatát, a litván példákat összehasonlítja Martin Luther bibliafordításának és a Vulgata szövegeivel. A másik olasz nyelvész, Loredana Serafini Amato, aki egyebek között annak idején könyvet adott ki a posztpozíciók használatáról az ólitván nyelvben (La distribuzione della posposizione nel lituano antico, Napoli, 1976), tanulmányában (Zum "Compendium Grammaticae Lithvanicae“ von K. Sapūnas —T. Schultz, p. 195–205) az 1673-ban készült, úgynevezett Sapūnas–- Schultz-- féle litván nyelvtant elemzi, külön tárgyalja annak helyesírását, kiemeli a számnevek, az igerendszer, a szintaxis és a lexika jellegzetes sajátosságait. Vincentas Drotvinas tanulmányával (Litauische Lexikographie in Ostpreussen: Handschriften, Publikationen, Untersuchungen, p. 207–212) mintegy összegzi a kis-litvániai lexikográfia több évtizedes kutatását és publikálásá250 t, hangsúlyozza, hogy KisLitvánia szótárai csupán ne anyagot jelentenek az akadémiai „Litván nyelv szótárához”, ir ugyanakkor a litván kultúrtörténet fontos forrásai. Balduras Panzer (Sprachverwandtschaft bei Philipp Ruhig és (1745) az ő Gewihrsleuten, p. 213-227) a nyelvrokonság problémáit elemzi, a — komparatív nyelvészet sajátos csírái találhatók Pilypo Ruigio művében „Betrachtung der litván nyelv, in annak eredetéről, lényegéről és tulajdonságairól” (Königsberg, 1745). A cikk szerzője megjelöli azokat a forrásokat, amelyekre jo támaszkodhat P. Ruigys e problémák tárgyalásakor. Bernfried Schlerath saját cikkében (Lateinisch sciens, scientes in jelentése Evangéliumok és in litvánok Fordítások, p. 229-240) bemutatja, milyen sokféleképpen A Biblia į litván nyelvű fordítói (tól Jánosé Bretkūntól Česlovasig Kavaliausko) a latin formákat adja vissza: sciens, scientes. Elvyros Julijos Bukevičiūtės cikke (Zur Verwendung der diakritischen Zeichen in der preussisch — litauischen Bibel des 18. Jahrunderts, p. 241—258) amelyet az úgynevezett Johanno Jacobo Ouandto 1735 éve (II. kiad. 1755) A Biblia helyesírásának, pontosabban az itt használt diakritikus jeleknek az elemzésére. Gertruda Bense megpróbálja megoldani (Egy porosz-litván ... zu tanulmányai A század szövege: a „Kinderlehre” 18. „Kinderlehre” című 1735, p. 259-267) az 1735-ben Königsbergben kiadott „Pienas mažėms Waikėlems” című könyv szerzőségének rendkívül összetett kérdését. Van némi alapja annak a feltételezésnek, hogy a könyv szerkesztője az akkori úgynevezett Biblia-bizottság környezetében keresendő. Egyébként ez a 36 oldalas könyv nemcsak a litván nyelv kutatói, hanem a pedagógusok számára is érdekes, hiszen itt olyan szépen fogalmazódnak meg a tanuló magatartásának alapelvei: „Az iskolában nem szabad beszélnie, sem játszania, sem aludnia, sem ennie, sem a könyveken feküdnie, sem a könyveket szétszakítania, hanem illendően ülve, szívből tanulnia”. Rosemarie Lūhr (Zur Genese von konzessiven Strukturen im Litauischen, p. 269-288) a régi litván írásbeliség emlékeiben található megengedő mondatok szerkezetéről ír. A litván nyelv kérdő mondatait Giovanni Gobber vizsgálja (Entscheidungsfragesatze im Litauischen: Zu ihren Formen und Funktionen, p. 289-296). A litván kalbos įsčios, tėvas, trinka szavak eredetével és képzésével kapcsolatos kérdéseket Alfredas Bammesberger magyarázza (Etymologie und Wortbildung: Litauische Beispiele, p. 297-304). Tárgyalja az új gyakorlati litván–német szótár jellegét is (Ein neues Worterbuch Litauisch-Deutsch, p. 315-318). Az új litván lexikográfiának szenteli tanulmányát William R. Schmalstieg is (Lithuanian Post-Independence Dictionaries, p. 305-314). Felhívja a figyelmet a szótár szemléltető anyagának változásaira, miután Litvánia visszanyerte függetlenségét. Csodálkozik lexikográfusaink leleményességén, amikor azok a szovjet években, a vallással kapcsolatos szemléltető anyagot kerülve, a Gerbk savo tėvą ir savo motiną mondatot Jonas Jablonskisnak tulajdonították. 251 Janina Jakelaitytė (Das Litauische im diplomatischen Verkehr: Probleme und felveti a p. 319-329) jelenlegi litván diplomáciai nyelv hiányosságait. Frankas Heberleinas savo straipsnį (Egy szinkrón komparatív ... feladatai Baltistik, p. 331-344) a gyakorlati litvánnyelv- -oktatási problémáknak szentel A lett nyelvészeti rész az ismert olasz balti nyelvésszel kezdődik Maria Teresa Ademollo Gagliano cikkével (Eredita lessicali indeuropee lettone, amelyben in mintegy tucatnyi, p, 347-357), csak a lett nyelvre jellemző, ősi indoeurópai eredetű szót tárgyalnak (agrs „ankstus- “, aires „svidrés- “, asins „kraujas- “, dėt „Ciulpti“, griva „(upés) ziotys“, griits „sunkus- “, giovs „karve“, jumis „kemerys- “, kauns „szégyen”, siéva ‘feleség- ’, sirpis ‘sarló’, smiét ‘nevetni’, *suvs, vö. suvėns ‘nap’, sviédri ‘izzadság’, vepris ‘lányka’). Péteré Vanagas cikke (Die altlettischen Texte und einige Probleme ihrer Erforschung, p. 359-369) a régi lett szövegek problémáinak szentelve. Egyébként ebben a témában nemrég habilitációs disszertációt védett meg a Vilniusi Egyetemen. Ojaras Bušas (Eine Streitfrage der lettischen Namenkunde (Ortsnamen mit Paun-), p. 371-376) azt állítja, hogy a lett helynevek su Paun valószínűleg lett eredetűek, azonban egyes rétnevek és folyónevek (vö. lat. Paunupis) feltehetően finnugor eredetűek. Az olasz szerzők gazdag sorát kiegészíti ir Pietro U. Dini Ein unbeachteter altlettischer Zweizeiler (1607) von Hieronymus Megiser című tanulmánya, p. 377-382), amelyben egy mindeddig a kutatók figyelmét elkerülő kétsorost elemeznek, amelyet a német humanista Hieronymus Megiser Luther Márton többnyelvű Kis katekizmusában tett közzé.}]} тру? geschniegelt?ไทยฟรี? 天天中彩票足彩. We need valid JSON only. Also source has malformed at end? Need translate accurately. ( Pietro A könyv utolsó része, amint említettük, a baltisztika vegyes problémáival foglalkozik. Elsőként itt közlik a baltisztika terén igen nagy érdemeket szerzett német filológus, Friedrich Scholz tanulmányát (Zum Problem des Zeitpunkts der Entstehung einer eigenstandigen Schonen Literatur in den Landern des Baltikums, p. 387-400) a balti (litván, lett, észt) országok szépirodalmának kialakulásáról. F. Scholz, mint tudjuk, e témáról kiváló könyvet jelentetett meg: „Die Literaturen des Baltikums: Ihre Enstehung und Etwicklung“ (Opladen, 1990).! Elsősorban a litván irodalom példáira támaszkodva Lianė Klein (Aspekte der Vermittlung eines baltischen Literaturverstandnisses, p. 401—408) a balti országok 20. század eleji irodalmi fejlődését elemzi. Az Olaszországban tevékenykedő, a litván nyelvet csodálatosan jól ismerő Nikolajus Mikhailovas az utóbbi időben különösen a balti mitológia iránt érdeklődik. A könyvben közölt tanulmányban (Baltische Mythologie. A kutatás aktuális állapota: Pro- ! Friedrich Scholz professzornak a Vilniusi Egyetem 1998. szeptember 29-én díszdoktori címet adományozott. 252 bleme und Perspektívák, p. 409-416) áttekinti a balti mitológia kutatásának jelenlegi helyzetét, és megkísérli kialakítani kutatásának legfontosabb irányait. Magdalene Huelmann, aki nemrég értékes monográfiát adott ki a litván és lett munkadalokról ir (Die litauischen und lettischen Arbeitslieder. Ein Vergleich, München, 1996)? kutatásának eredményeit a jelenleg tárgyalt ir könyvben foglalja össze (Aspekte des litauischen und lettischen Arbeitslieds, p. 417—426). A könyvet a neves német baltiológus, Rainer Eckert tanulmánya zárja (Brauchtum und Folklór im Kelet-baltikumi: A Szent Iván-ünnephez (lett. Jāņi: lit. Joninės, és a zu Szentiván-énekp. 427-455), ekhez, amelyben a balti népek folklórkutatásának legfontosabb problémáit röviden áttekintve elemzi a Szent Iván-ünnep tükröződését a lett népdalokban. Iš Valójában talán egyetlen más nép nė népköltészetében sem találunk ennyi szép versszakot, amelyet ennek az ünnepnek szenteltek. Nem lehet nem örülni ennek az értékes kiadványnak. Már csak őszintén meg kell köszönnünk a konferencia szervezőjének, a kiadvány szerkesztőjének, a Katolikus Eichstätt–Ingolstadti Egyetem professzorának, Alfred Bammesbergernek, aki többek között a könyv előszavában litván ir szóval emlékeztetett városának bizonyos kapcsolataira be ir su Litvánia: „A háború után egy csoport litván telepedett le a kerületünkben. Ir most szeretnénk folytatni a kapcsolatokat Eichstätt ir Litvánia között, de šį ezúttal kizárólag teljesen békés®.’ Amint említettük, a művet a híres Carlo Winter Kiadó adta ki. Érdemes megemlíteni, hogy ez a kiadó 1879-ben kezdett litván vonatkozású könyveket kiadni és terjeszteni. Így ezen a területen nincs ji párja. Algirdas Sabaliauskas PIETRO DINI. LE LINGUE BALTICHE Pietro Dini litván és baltisztikai könyveinek polcára pillantva úgy tűnik, mintha ezeket a könyveket a gólyák hoznák el neki. Az L'anello baltico (Genova, 1991), H. J. Lysius, Katekizmas (Vilnius, 1993), L'inno di Sant’Ambrogio di Martynas Mažvydas (Roma, 1994), Repubbliche baltiche (Milano, 1994) mellett, a žeminin2 mellett Plg. Kudirkienė L. Lituanistica, 1997, 3 (31), p. 141–143. 31945–1949 között Eichstättben litván gimnázium működött. A. Bammesberger professzor, megemlékezni kívánva a gimnázium jubileumáról, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada litván sajtójában felhívással fordult e gimnázium egykori diákjaihoz és tanáraihoz. E felhívást követően „nagyon jó visszajelzések érkeztek: mind az egykori tanárok, mind az egykori diákok elmesélték benyomásaikat és emlékeiket” (Darbininkas, 1998. V. 28.) Megemlítendő, hogy az eichstätti litván gimnáziumban olyan ismert lituanisták dolgoztak, mint Stasys Barzdukas, Izabelė Matusevičiūtė és Sergejus Treigys. A művészeti nevelést neves építészünk, Vytautas Žemkalnis (Landsbergis) oktatta. Az első évfolyam 55 végzőse között 1946. május 14-én itt kapta meg érettségi bizonyítványát a Litván Köztársaság jelenlegi elnöke, Valdas Adamkus is, vö. Rudys S. Eichstätti litván gimnázium, Lietuvių švietimas Vokietijoje. Szerk. V. Liulevičius, Chicago, 1969, p. 322–341. 253