Ragainės apskrities XVIII a. pab. – XIX a. pr. vyrų pavardžių daryba

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLI (1999) Aušra ŽEMIENĖ Vilniusi Pedagógiai Egyetem A RAGAINĖI KERÜLET FÉRFI VEZETÉKNEVEINEK KÉPZÉSE A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN – A XIX. SZÁZAD ELEJÉN A litván történeti antroponímiában a vezetéknevek vizsgálata nagyrészt a Litván Nagyfejedelemség antroponimikai anyagán alapul. Megemlítendők A. Salys (Salys 1983: 11–70), P. Skardžius (Skardžius 1956: 502–509), P. Jonikas (Jonikas 1973: 201–216), Z. Zinkevičius (Zinkevičius 1977: 19–77), valamint V. Maciejauskienė (Maciejauskienė 1991; 1993) munkái. Bár a Litván Nagyfejedelemség antroponímiájának kincstára még nem merült ki, a Kis-Litvánia vezetékneveinek vizsgálatából származó adatok kiegészítenék a litván névanyag tanulmányozásának következtetéseit, és ösztönöznék a történeti antroponímia fejlődését. Eddig sajnos kevés ilyen adat áll rendelkezésre. Kis-Litvánia antroponímiája V. Kalvaičio (Kalwaitis 1910), J. Gerulio (Gerullis 1922), R. Trautmanno (Trautmann 1925), V. Fenzlau (Fenzlau 1936) munkáiban, valamint A. Matulevičius történész tanulmányában (Matulevičius 1995: 213–222) lelhető fel. A kifejezetten e témával foglalkozó kutatások közül azonban csak G. Kiškienė tanulmányai említhetők, amelyek Kis-Litvánia vezetékneveinek képzését vizsgálták (Kiškienė 1983; 1985; 1989; 1990). A tanulmány célja, hogy bővítse Kis-Litvánia antroponímiájának kutatását a Ragainėi kerület férfi vezetékneveinek képzése elemzésével a XVIII. század végén – a XIX. század elején. Ez az első publikáció, amely a berlini központi evangélikus levéltárban (EZA) őrzött, Kis-Litvánia történetére vonatkozó forrásokból kiírt személyneveket vizsgálja.1 A forrás a Ragainėi templom 1769–1822. évi házasságkötési anyakönyve: „Verzeichniſs der getrauten Paare im Litaujſchen Kirchſpiel/Ragnit/de Annis 1769–1700, 1771, 1769–1822“2. Az anyakönyv lapjai meg voltak számozva, összesen 131 lapból állt. A könyv hozzávetőleg 53 éves időszakot ölel fel (az 1769–1822 közötti házasságkötések nyilvántartását); ebből mintegy 4700 vezetéknév-bejegyzést választottak ki (1901 különböző vezetéknév-lexémát), amelyek a keresztnevek bejegyzéseivel együtt körülbelül 9400 személynevet tartalmazó kartotékot alkotnak. A házassági bejegyzések megadják a házasulók (esetenként tanúik vagy a menyasszony apja) keresztnevét és vezetéknevét, valamint lakóhelyük (falvaik) nevét. Egyes esetek- 1 Az EZA-ról bővebben lásd: D r o t v i n a s V. Kis-Litvánia névanyagának forrásai a németországi levéltárakban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 38, 1997, 81–87. 2 A mikrofilmlapokat V. Drotvinas professzor bocsátotta rendelkezésünkre. A mikrofilmlapok kódjai: EZA 0 3604/1+, EZA 0 3604/2+, EZA 0 3604/3- Ragnit/Ostpreußen b)1769–1822 lit. 223 A bejegyzésekben a házastársak rokonsági viszonyaira és társadalmi helyzetére vonatkozó adatok is találhatók. A házassági formuláknak több típusa van: (1) Nikelis Errikatis von Lepaloten ist mit Aguzfe Lutkwacze des Jokubs Lutkus in Pellenen... 24 Octbr.: in der Rimfa copuliert werden. Az első példában mindkét házastárs, valamint a menyasszony apjának keresztneve és vezetékneve, továbbá lakóhelyük neve szerepel. (2) Mik. Danys e[in] Loß[mann] der Wittwer mit der Magd Ane Urbßate beyde von Preußen 28 Febr.: A második példában az említett házastársi megnevezéseken és a lakóhelyek nevén kívül (mindketten ugyanonnan származnak) a vőlegény foglalkozását (tutajozó) is feltüntetik. (3) Anßas Pellinatis, der Dwaronatis von Bludißken, Stiefjohn, mit der von ihm... Magd Madl. Erkate von Dorlauken d[iem] 11 Nvbr. A harmadik példában feltüntetik a házastársak keresztnevét és vezetéknevét, társadalmi helyzetüket (földbirtokos, szolgáló), lakóhelyük nevét, valamint a vőlegény családi állapotát (mostohafiú). (4) Jurgis Skambraks e[in] Invalide vonraudeken, mit Erkme Maißimate... von Großen d[iem] 1 Xbr. Ez a bejegyzés tartalmazza a házastársak keresztnevét és vezetéknevét, lakóhelyük nevét, valamint utalást a vőlegény társadalmi helyzetére (rokkant). A forrás németül íródott, latin betétekkel, a litván vezetéknevek lejegyzésében pedig érezhető a német nyelv hatása. A fonetikában ez a litván nyelvre nem jellemző bizonyos mássalhangzó-kapcsolatokban, például Schmidtke, valamint az uo/o és ė/e magánhangzó-fonémák kiegyenlítődésében mutatkozik meg, például Jożuatis – Juożwaitis, Sedatis – Sėdaitis stb. A bejegyzéseket nem egyetlen személy írta, ezért a vezetékneveket igen változatosan jegyezték le; sok a helyzeti változatokkal nem magyarázható grafikai eltérés, például Tumoßatis / Tumoſatis, Kriçons / Kryçons, Ennulene / Enullatis, Jagomaſtate / Jagomoſtene / Jegomaſtat stb. A gyakori vezetéknév-változatok azt tanúsítják, hogy a XVIII. századi vezetéknevek, noha már nélkülözhetetlen részét képezték a személyek megnevezésének, még nem rendelkeztek olyan szilárd jogi státusszal, amely biztosította volna pontosságukat és állandóságukat (vö. még Maciejauskienė 1991: 117). A személymegnevezések csaknem mindegyike (mintegy 98%-a) kéttagú, például: Erdmons Kemßatis, Anßas Pellinatis, Jokubs Lutkus. Az apa és a fiú azonos második megnevezési tagja arra utal, hogy a kéttagú személynév második tagja már vezetéknévi státuszra tett szert, például: a fiú Jons Lenkait, az apa Kriſtup Lenkait. Így a XVIII. századra Kis-Litvániában, akárcsak Nagy-Litvániában, végleg megszilárdult a litvánok kéttagú, keresztnévből és vezetéknévből álló megnevezése (vö. Maciejauskienė 1991: 112). A kéttagú megnevezés leggyakoribb formulája a következő: keresztnév + vezetéknév. A 121–131. oldalon megváltozik a megnevezés sorrendje, mivel a személyek könyvbeli nyilvántartásának rendje is változik. Ezeken az oldalakon a személyeket oszlopos táblázatban tartják nyilván, amelynek első oszlopában („Name und Stand”) először a vezetéknév, majd a keresztnév szerepel. A többi oszlopban a személyek a szokásos sorrendben vannak feltüntetve: az első tag a keresztnév, a második a vezetéknév. 224 Csak egyetlen férfi megnevezése áll két keresztnévből és egy vezetéknévből: Anusis Anfas Gurblys. Itt az Anusis az Anfas keresztény név becéző alakja. Feltételezhető, hogy az illetőt otthon az első, becéző néven szólították, míg a második a hivatalos neve volt. A vezetéknevek képzésének fogalma. A vezetéknevek képzéséről szólva hangsúlyozni kell, hogy annak természete és jellege alapvetően különbözik a közszóképzéstől. Először is, minden vezetéknév személynevekből alakult ki: patronimikumokból, amelyeket patronimikus képzőkkel alkottak, illetve különféle más személynevekből (ragadványnevekből, régi kételemű személynevekből, appellatív eredetű ragadványnevekből stb.) (vö. Maciejauskienė 1991: 228). Ez nem teszi lehetővé, hogy a vezetéknevet képzett szónak tekintsük. Például a patronimikumból kialakult vezetéknév nem képzett szó, csupán valamilyen affixumot tartalmaz. Vö. továbbá a közszói karalaitis szót és az Adomaitis vezetéknevet. Az első esetben a képzés alapja a karalius, a képzőelem pedig az -aitis képző. A közszói karalaitis tehát az -aitis képzővel alkotott származékszó (derivátum). A második esetben téves volna az Adomaitis vezetéknevet az -aitis képzővel alkotott származéknak tekinteni, mivel ezzel a képzővel csupán a patronimikum jött létre, amely később (a XVII–XVIII. század körül) vezetéknévvé vált. A szóban forgó képző tehát a patronimikum képzőeleme. Másodszor, a vezetéknevek kialakulása után (a XVIII. századtól) stabilizálódási folyamat ment végbe: elhagyták a patronimikus képzőket, szlávosították a neveket stb. (Maciejauskienė 1991: 117). Ennek a folyamatnak az egyik következménye a nem litván képzők meghonosodása a litván vezetéknevekben. A vezetéknevek képzéséről tehát (a közszavak képzésének szempontjából értékelve) nincs alapunk beszélni. V. Maciejauskienė inkább egy másik kifejezést használ erre: „a vezetéknevek képzése kutatásának sajátosságai” (vö. „az eltérő képzésű vezetéknevek eredetének sajátosságai”) vagy hasonló megfogalmazást (Maciejauskienė 1991: 205). A vezetéknevek képzése összefügg a vezetéknév mint tulajdonnév sajátosságaival. A vezetéknevek tényleges affixumai – figyelembe véve a vezetéknevek kialakulásának, fejlődésének és stabilizálódásának sajátosságait – a személynévi (patronimikus) képzők: -aitis, -onis, -ūnas, -ėnas (Maciejauskienė 1991: 216). M. Ramonienė ezeket „kizárólag a vezetéknevekre jellemző képzőknek” is nevezi (Ramonienė 1992: 124). A patronimikus képzők közé tartoznak a szláv -ovič, -evič képzők is. Ezek a képzők először a patronimikumokban honosodtak meg, majd a vezetéknevek kialakulásakor sok esetben fennmaradtak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a litván vezetéknevekben az -ovič, -evič képzők más módon is megjelenhettek: mesterségesen illeszthették hozzájuk őket a vezetéknevek szlávosításakor, vagy az ilyen képzőket tartalmazó vezetéknevek kölcsönzöttek (Maciejauskienė 1991: 180–181; 1993: 40; 1996: 60). A családnevek képzésének összefüggésében a kicsinyítő képzők is említést érdemelnek: -elis, -ulis, -utis, -ukas stb. Jelentésük megítélése szintén gyakran problematikus: ezek a képzők egyaránt hordozhattak patronimikus jelentést (az apa és a fiú, mint eltérő életkorú és különböző nemzedékekhez tartozó személyek családneveinek képzői), illetve kicsinyítő jelentést (az ilyen jelentésű képzőket a rokoni kapcsolatok alapján történő megkülönböztetés szándékával használják 225 nem álló személyek vezetékneveinek megkülönböztetésére használják; ezek különféle nyelven kívüli különbségekre utalnak) (vö. Maciejauskienė 1987: 87; 1991: 89). Úgy tűnik, hogy a vizsgált forrás egyes vezetékneveiben az említett képzők kicsinyítő jelentésűek (vö. Deiwiks ir Deiwikatis, Bastikas ir Bastikatis), de jelentésüket többnyire nehéz meghatározni (lehet kicsinyítő és patronimikus jelentésük is). Tekintettel arra, hogy a vezetéknevek képzésének sajátosságai nemcsak a vezetéknevek eredetének és fejlődésének jellemzőivel, hanem stabilizálódásuk folyamatával is összefüggenek, fontosak az -sk- típusú képzőket tartalmazó vezetéknevek is, amelyek különféle eredetű litván vezetéknevek szlávosítása során keletkeztek. Amint már említettük, ezen a mesterséges úton jött létre az -ovič, -evič. képzőket tartalmazó vezetéknevek némelyike is. Minden más vezetéknév a vezetéknévképzés szempontjából feltételesen „elsődlegesnek” tekinthető. Szerkezetüket azoknak a szavaknak a képzési folyamata határozta meg, amelyekből létrejöttek. Hangsúlyozni kell, hogy a vezetéknevek képzésének értékelésével kapcsolatos, e cikkben röviden tárgyalt probléma csupán a litván személynevek kutatói egy részének nézeteit tükrözi (A. Butkus, V. Maciejauskienė, M. Ramonienė). A másik nézet képviselői nem kívánnak megelégedni a tulajdonnévi szintű képzés elemzésével, hanem a szóalkotást morfológiailag oszthatatlan szerkezetig bontják (vö. Zinkevičius 1977: 235). Férfi vezetéknevek. A vizsgált forrásban 876 férfivezetéknevet jegyeztek fel3. Közülük 516 (58,9%) a litván patronimikus -aitis képzővel, illetve annak -ait, -atis, -at változataival jött létre. A továbbiakban a vezetékneveket a képzőváltozatok gyakorisága szerint soroljuk fel. -atis (322 vezetéknév): Abromatis2, Adomatis 30, Akrutatis 3, Allifatis 3, Allyfatis, Anduzatis 3, Anusfatis, Armonatis, Auflilatis 2, Awizatis, Afʒmonatis 2, Bajoratis 8, Bakatis 5, Bakkatis, Balcʒunatis, Baltrunatis, Baltruʒatis 3, Banatis 31, Bannatis 3, Barcʒatis 7, Barʒtatis, Bastikatis, Beginatis 5, Bekeratis, Benelatis 3, Benulatis, Betkatis, Blaʒkatis, Bonelatis, Boʒatis 4, Bofatis 3, Braʒatis 5, Braʒatis 2, Broʒatis 3, Budkeratis, Burgʒatis 2, Butkeratis 7, Buʒatis 4, Cʒelwatis, Cʒeponatis, Cʒeputatis, Cʒokatis, Deiwikatis 3, Derwatis 2, Dikʒatis, Ditʒmonatis, Difʒeratis 4, Dolakatis, Domantatis 3, Domatis, Dowatis, Dowidatis 11, Dudatis 8, Duddatis, Dujatis 3, Dumatis 2, Dumoʒatis 4, Dumʒatis, Dwaronatis 4, Endrejatis 24, Endrulatis, Enduʒatis, Enskatis, Enullatis, Enʒelatis 3, Enʒulatis, Enʒelatis 4, Enfelatis, Errikatis 14, Esʒelunatis, Gaigalatis 3, Gallinatis 2, Garnatis 10, Gavenatis, Gawenatis 2, Gemʒatis, Gidulatis, Girrulatis 4, Girrullatis, Graʒtatis, Greinatis 2, Grigalatis 7, Grigatis 3, Grigg alatis, Griggatis, Gud datis 6, Guderatis, Guduratis, Jakʒtatis, Jekʒtatis 2, Jokubatis 11, Jokuʒatis, Jonatis 16, Jonikatis, Jonkatis, Jonukatis 3 Csak a különböző vezetéknevek lexémáit számoljuk, mivel az ismétlődő vezetéknevek – különösen az ugyanahhoz a személyhez tartozók – megakadályoznák, hogy a lehető legpontosabb képet kapjuk a képzésről. V. Maciejauskienė szerint ez több okból is fontos: megmutatja egy adott hely vezetékneveinek képzési jellemzőit, és összevethető a vezetéknevek képzésének általános összefüggéseivel (Maciejauskienė 1993: 40). 4 A vezetéknév utáni szám azt jelzi, hogy hány ilyen vezetéknevet jegyeztek fel a forrásban. 226 2, Jonuƒatis, Joɣatis, Joɣuatis, Joɣulatis, Joɣupatis 4, Joɣuwatis 2, Jurgelatis, Jurguttatis, Jurgƒatis 3, Jurkatis 3, Jurratis, Kairatis, Kanapinatis 2, Kasperatis 2, Kaupatis, Kayratis 2, Kellotatis 17, Kemƒatis, Kerbƒtatis, Ketatis 2, Keydatis 2, Kisƒelatis 12, Kifƒkatis, Kleinatis 2, Klibingatis, Kolatis, Krapatis, Krauleidatis, Krizatis 2, Kromatis 7, Kropatis 6, Kroppatis, Kullatis 2, Kummutatis, Kuppatis, Kurpatis, Kurreƒatis, Kwederatis, Laiwatis, Lakƒatis 4, Larinatis, Lebbudatis, Ledatis, Leitwaratis, Lekƒatis, Lengwenatis, Lengwinatis 2, Lenkatis 4, Lenkneratis, Leƒkatis, Lopƒatis, Loratis 2, Lorencɣatis 15, Loɣeratis, Lukoƒatis, Lutkatis 2, Macatis 5, Macɣalatis, Macɣatis, Macɣulatis, Macɣullatis 2, Maldiƒatis, Maldukatis, Mandwidatis, Marratis, Masatis, Mattukatis, Mauricɣatis 3, Mecɣullatis, Mercɣatis 2, Mergimatis, Mertinatis 4, Mertinkatis, Meƒkatis 23, Mikatis 2, Mikelatis, Mikkatis, Mikkelatis 3, Mikkutatis 4, Mikkuttatis, Mikolatis 3, Milkeratis 3, Moteɣatis 2, Motekatis 4, Moɣatis 2, Nauɣokatis 3, Nikelatis 3, Nikkelatis 2, Nurmonatis, Nüboratis 2, Obriejatis 3, Obromatis, Palentinatis, Pecɣatis, Pellinatis, Penuldatis, Peteratis 7, Petratis 2, Pintatis 2, Piƒkolatis 3, Pladdatis, Plauƒinatis 2, Plauƒinnatis, Plutatis 2, Pluttatis 5, Podɣuwatis 3, Ponatis, Ponelatis, Ponulatis, Pracatis 2, Pranatis 2, Prankatis 3, Pranskatis, Praɣatis 3, Preiekƒatis, Preikƒatis 7, Pruƒatis 3, Pukmonatis, Puknatis 6, Purmonatis, Purratis 3, Puslatis 6, Puƒlatis, Pylipatis, Pyplatis, Ramonatis, Raƒakatis 2, Rederatis, Reinakatis, Restatis, Rikteratis 3, Roɣatis 2, Ruddatis 3, Ruddikatis, Rumelatis 5, Rummelatis, Rūwartatis, Sarrapinatis, Sauskoɣatis, Sedatis 26, Sedlauskatis, Seimatis, Silainatis, Simonatis 9, Skerratis, Skirbstatis, Skirputtatis, Sobatis, Spikeratis 4, Sprogatis, Staƒulatis, Staƒullatis, Stenkatis 4, Stepputatis, Stugatis 2, Subergatis, Sudergatis 5, Suldatis, Suttatis, Swillimatis 2, Sɣakatis 2, Sɣaltifɣatis, Sɣamatis 3, Sɣammatis, Sɣattatis 6, Sɣautatis 3, Sɣedatis 2, Sɣelmatis, Sɣelnatis, Sɣelwatis 5, Sɣeppaldatis, Sɣernatis, Sɣillatis, Sɣillupatis, Sɣimatis 12, Sɣimkatis 2, Sɣimmatis 2, Sɣinikatis, Sɣlanatis 2, Sɣneideratis 10, Sɣrainatis, Sɣtenkatis, Sɣteƒulatis, Sɣteƒullatis, Sɣtuldorpatis, Sɣulmiftratis 5, Tautoratatis 12, Tenikatis 11, Tennikatis, Tewelatis 8, Ticɣkatis 7, Tolksdorpatis, Tonatis, Tonnatis, Treinatis 2, Tumoƒatis 2, Tumofatis, Tunatis 6, Tunnatis, Turkatis 6, Turkkatis, Urbantatis 6, Urbƒatis 11, Urbƒatɣatis, Uredatis 5, Uƒkurratis, Waitekatis, Waittatis, Wallatis 3, Wanuƒkatis, Wartatis, Wasƒlatis, Wederatis 3, Wellikatis 3, Wenuƒkatis, Widdatis, Wikswatis 2, Ynɣɣatis, Zamaitatis 5, Zɣemaitatis 2, Zentelatis 9, Zillatis, Zweratis, Zwirblatis, Zɣdatis 2; -at (132 vezetéknév): Adomat 15, Allijat, Allyjat, Bajorat, Banat 3, Bannat 5, Barɣat, Benelat, Benulat 3, Bertulat, Braƒat 3, Butkerat 4, Cɣelwat 3, Domantat, Domuƒat, Dowidat 5, Dumƒat, Dwaronat 2, Endreɣat 9, Endrikat, Enskat, Fifchat, Gailat, Garnat, Gedrat 2, Girrulat 4, Graƒtat 2, Greɣlat, Grigallat 2, Gudd at 6, Jegomafɣat, Jefikat, Jokubat 2, Jonat 3, Jonekat, Josupat, Joɣupat, Jurgat 2, Kalwat, Kaupat 2, Kellautat, Kellotat 4, Killat, Kisƒelat 4, Kifƒkat, Knattat, Koknat, Kolat, Kromat 3, Kropat 2, Kryɣat, Kubutat, Kullat, Kurƒelat, Lakƒat, Lekƒat, Lengwenat, Lenkat 3, Leƒat, Lopƒat, Lorat 2, Lorencɣat 3, Macat 4, Makkat, Mallulat, Mattikat, Mattiɣat, Mattijat, Mauricɣat, Mergimat, Mertinat, Meƒkat 4, Micɣkat, Mikkat 2, Mikkelat 2, Mikkutat, Milkerat, Moteɣat 3, Moɣurat, Nobarrat 227 2, Norbutat, Nūborat, Palentinat, Paulat 2, Peterat, Plaušinat, Powilat, Pracat, Preikšat 8, Puknat, Purrat 2, Ramonat 2, Razat, Rederat, Rozat, Rumelat, Sedat 7, Simonat 6, Somelat, Stašulat 8, Stecjunat, Stenkat 4, Sudergat 2, Swillumat, Szelwat 4, Szernat, Szimat, Szymkat, Szlaunat, Szneiderat 8, Szokat, Szulmjrat, Szulsat, Tenikat 3, Tewelat 2, Ticžkat 2, Tomulat, Tonekat, Treinat 2, Tummolat, Turkat 2, Urbšat 3, Wadžat, Welleikat, Wellikat, Widrat, Žamaitat 7, Žemaitat, Žentelat 2, Žigat, Žillat, Žydat; -ait (26 vezetéknév): Bamelait, Bastekait, Bemelait, Bennelait, Brozait 3, Enšelait 3, Errekait 2, Gidulait, Guddušait, Jokabait 2, Jožupait, Jurgait 4, Kalwait 3, Lenkait 3, Lolait 5, Milk erait, Nikkelait, Peterait, Rumelait, Rummelait, Simonait, Somelait, Stašulait, Tenikait 4, Tewelait, Užkurait 2; -aitis (24 vezetéknév): Adomaitis, Bemelaitis, Bendikaitis, Bražaitis, Brozaitis 3, Gludaitis 2, Jožuais, Jurgaitis 6, Jušaitis, Kalwaitis 9, Kellotaitis, Lolaitis 9, Lorencžaitis, Milk eraitis, Motejaitis, Nikkelaitis, Racžuwaitis 2, Sudergaitis, Sžneideraitis, Tenekaitis, Urbžaitis, Uredaitis, Užkuraitis, Žarraitis. 15 vezetéknévben az -aitis képző (és említett változatai) -uv- formánst tartalmaz: Docžuwatis, Docžuwait, Endruwatis, Endruwaitis, Endruwait 2, Jožuwatis, Lenūwatis 2, Radžuwatis 2, Radžuwat, Raudžuwatis, Smilguwatis, Stippruwait. A férfiak vezetékneveiben ez a formáns hasonló módon keletkezett, mint a női vezetéknevekben (LPŽ I 278). A női vezetéknevekben az -uv- meglehetősen gyakori. Az u-tövű kétszótagú férfinevekből származó reflexumként értelmezik. V. Kalvaitis is közöl ilyen típusú vezetékneveket a „Lietuviškų vardų klėtelė” című művében (Bludžuwaitis, Jožuwaitis – Kalwaitis 1910: 8, 11), bár Nagy-Litvánia személynévtörténetének kutatói (Z. Zinkevičius, V. Maciejauskienė), valamint Kis-Litvánia személynévtörténetének kutatója, G. Kiškienė sem tesz említést a férfiak vezetékneveiben előforduló -uv- formánsról. A „Lietuvių pavardžių žodynas” szerzői szerint „az ilyen származékok csak Nyugat-Litvániából ismertek” (LPŽ I 278). Az -aitis képzővel és változataival összevetve a forrásban minden más vezetéknévképző csak szórványosan fordul elő. Ezek a kicsinyítő képzők: -utis (-ut), -ik(a)s, -ulis, -elis, -uk(a)s (17 vezetéknév): Balttutis 2, Jožunut, Jožuttis 2, Jožut, Pennuttis, Penuttis 4, Ražutis, Rumelutis, Baštikas, Deiwiks 2, Maciks, Pauliks 8, Germulis, Germullis, Grigullis 2; Dargelis 2, Pladuks 4; a -sk- típusú (16 vezetéknév): Albowskis, Biržinskis, Czeczewskis, Jankowskis 3, Jenkowskis, Karpowskis, Mikalowskis, Rabožauskas, Rakalowskis, Rimožauskas, Sabrowskis, Sakauskas, Sakaužkis, Sžedauskas 2, Słžedauskis, Žalinskas; patronimikus képzők – litván -on(i)s, -ūn(a)s (15 vezetéknév): Balczuns 2, Datkuns 7, Daugzuns 2, Doczuns, Sarguns, Seruns, Witkuns, Wildkiuns, Witkiuns, Wittkiuns, Gozonis, Gozons, Guzons, Krijons 4, Kryzons 7, szláv -ovič: Antonawiczas. A Ragainės járás férfi vezetékneveinek további 311-e (35,5%) feltételesen „elsődlegesnek” nevezhető. Ezek: Adoms 2, Aguttiszkis, Akstins 2, Akštins, Aukžle, Auštins 6, Awižus, Awižžus 2, Ažmys, Bacžkus, Bajors, Baks 11, Balczus, Barczys, Bartuczkis 2, Bartmans, Bart- 228 myns, Baručzkis 2, Barutškis, Barštys 7, Beetkis, Bendiks 4, Benkmons 2, Berens, Berfškis 2, Betkis 4, Bludžus 20, Bražas 5, Brašas, Bredys 5, Buddarus 3, Budžus, Burba 4, Burblys 4, Cžeidys 17, Cžerkus, Cžinczils, Damalaks, Dangelis, Danys, Daugšys, Daunus, Derwa, Didkritys, Dilba, Ditfšmons 2, Difelys, Dolaks, Dolys, Dominiks, Domininks, Doutelis, Drukneris, Duda 3, Dwilyś, Dwyls 9, Dyczmons 2, Dytfšmons, Dyfelys, Egerts 12, Eibikis, Elknyś, Elksnys 6, Elkfnyś, Erkis 2, Fricžus, Gaigals 3, Gallinis 2, Gawena 7, Gendrolus, Gerkis 6, Gerkows, Girnus 5, Giwullys, Gloža, Golwin, Greže, Grežlys, Griežlys, Griežlys 4, Gronebergs, Grosmans, Gružas 5, Gruždas, Gruže, Gudjonis 6, Gurblys, Gurčius, Guža, Gywys, Jankis, Jaudiškys, Jegals, Jenkis, Juddus, Jukkalis, Juška 9, Kairys 15, Kakšys 20, Kalkaws 2, Kalkius 9, Kaupa, Kaups, Kebbel ys, Kerpe, Kisnerus, Klaudžus, Klosfas, Kokna 8, Kosgalwis 3, Kosgalwys 8, Kraufšus 5, Krepštikis 2, Krybarts, Kubbas, Kubrys 3, Kucžus, Kudžus 22, Kuja, Kundrots 3, Kuras, Kurras 24, Kužabas, Kužabs, Kušabs, Kylys 2, Laius, Laudžus, Laukans, Laukants, Laužas 14, Lekfžewis, Leperts, Lindžus, Ložerys 11, Lošere 7, Loferys 2, Ludkus, Luka 4, Lukošus 2, Lutkus 10, Lymants 2, Maašfwed s, Maddys 2, Maišims 2, Mans, Mantkus, Maskolus, Maurits, Megalys, Mercžus 2, Meyeris, Mikklaufas 3, Miklaufas 4, Možurs, Mošurs 6, Mülleris, Naujoks 4, Negrazus, Neweikis, Nikklaus, Nikklausšas, Nikklaufas, Niklausšas 5, Niklaufas 4, Nurmons, Nurna 2, Nüalis, Oginskis, Okfas 13, Osvalds, Oswalds, Oftwalds, Oftwaldts 2, Oftwalts, Pacžus, Padžus 4, Pakirnys, Palapys 2, Palenčius, Paltins 3, Patdžus, Pauliškis 10, Pašžkus 2, Pekis 4, Pelcžus, Peldžus, Pellinis, Pempe 33, Petkus 4, Pladdys 6, Plaušžinis 3, Pliwiški s 9, Pocžka 4, Pocžkus 2, Pocžus 4, Podžus 23, Puknus 2, Purkus 2, Puslys, Pušnus 7, Pyrags, Pùcžkus, Pùdžus 9, Pùška 2, Racžys, Ratkis, Raudys 2, Raudžus 2, Rafoks, Relings, Repšys, Restys 2, Resf tys, Reftys 3, Rimkus 24, Ringys 13, Rocže, Rocžys 33, Rotkis 3, Rožas, Rudakys, Ruddys 9, Ruikys, Rung 3, Runys, Sauskojis, Schieman, Seefalds, Sibbitis, Siemants, Siemons, Skalik, Skaliks 19, Skalliks 16, Skambraks 5, Skarus 4, Skepenas, Skulcžus 15, Skuldžus, Smilgius 2, Sonelis, Sonellis, Spoks, Stakelys, Statkus 2, Steins, Strasdas 4, Strasfus, Sukmons 7, Sutmons 3, Swillims, Sybarta, Sžalnas, Sžateika, Sžaudinis, Sžeidys, Sžilgalys 3, Sžilgalys 2, Sžillgallys 2, Sžimkus 3, Sžleiwys, Sžleudys, Sžlokfžnys, Sžlonys, Sžlyže 2, Sžmukfšts, Sžorifž, Sžorys 6, Sžrederis, Sžukys, Sžulkfždys 6, Sžulaks 13, Sžulikis, Sžwed s 3, Sžwirkfžlys 3, Sžönwalts, Tenikis, Tenys, Tietkis, Trikojis 6, Tydtkis 4, Tžwirkfžlys, Uppermons, Urbants, Urmons, Ušžballis, Užballis, Waddišus 2, Wadifus, Waitfšys, Walantejus 10, Walentejus, Wargas 14, Wasfillus, Wafškius, Wafžkys 3, Weimeris, Werkhys 2, Widra, Willaufas, Windžus 12, Wiržbžkis, Wolgemuts, Žabrys, Žalinskys, Želys, Žibriks, Žuks 2, Žygautis 2, Ükfas. E csoportból kiemelkednek az -iškis képzős családnevek (Agutiškis, Jaudiškys, Pauliškis, Pliwiškis, Wiržbiškis). E képző jelentését meglehetősen nehéz meghatározni. Azokban az esetekben, amikor az -iškis képzett alak egy másik antroponimából ered, a képző patronimikus is lehet (Maciejauskienė 1991: 241). 229 Összegző megjegyzések A 18. század végi – 19. század eleji ragainėi járási forrásban rögzített személymegnevezések áttekintése azt mutatja, hogy ebben az időszakban Kis-Litvániában már megszilárdult a litvánok kéttagú, utónévből és családnévből álló névhasználata. A tipikus megnevezési formula: utónév + családnév. A férfi családnevek szerkezetében a leggyakoribb típus a patronimikus -aitis képzővel, illetve annak -atis, -at, -ait változataival ellátott családnév. Az e képzővel alkotott családnevek nagy száma Kis-Litvániában egybeesik az ilyen képzőt tartalmazó családnevek gyakoriságával Nagy-Litvánia délnyugati részén. Az ilyen típusú családnevek Kis-Litvániában megfigyelhető alapvető sajátossága, hogy egyedülállóak a Nagy-Litvánia keleti részén elterjedt, konkurens -onis, -ūnas, -ėnas képzős alakokhoz képest. Kis-Litvánia családneveinek kicsinyítő képzői (-utis, -ikas, -ulis, -elis, -ukas) változatosabbak, mint a Nagy-Litvániában található családnevek analóg képzői (-elis, -ėlis), amelyek gyakoriak, de kevésbé változatosak; vö. Maciejauskienė 1993: 96–97. A ragainėi járás családneveire jellemzőek a fonetikai monoftongizációs (-aitis/-atis, -ait/-at), végződéselhagyási (-aitis/-ait, -atis/-at), valamint a végződésrövidítési jelenségek. A tárgyalt 18. század végi – 19. század eleji ragainėi járási családnevek Kis-Litvánia antroponímiájának csupán kis részét szemléltetik. E források (az EZA egyházi anyakönyveinek) további vizsgálata minden bizonnyal a lietuvininkai névanyagának további szabályszerűségeit is feltárja, és előmozdítja a litván történeti antroponímia fejlődését. Beérkezett: 1999. 04. 15. LITERATŪRA Drotvinas V. 1997: Mažosios Lietuvos vardyno šaltiniai Vokietijos archyvuose. – Lietuvių kalbotyros klausimai 38, 81–87. Fenclau V. 1936: Fenzlau W. Die Deutschen Formen der Litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebiets, Hale / Saale: Max Niemeyer Verlag. Gerullis G. 1922: Die altpreußischen Ortsnamen, Berlin und Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger, Walter de Gruyter u. Co. Gottschald M. 1982: Deutsche Namenkunde, Berlin–New York: Walter de Gruyter. Jonikas P. 1973: Lietuvių studentų pavardės XV–XVIII a. Europos universitetuose. – Litua-nistikos darbai 3, 201–216. Kalwaitis W. 1910: Lietuwiškų wardų klėtele su 15000 wardų, Tilžėje: Spausdinta Otto v. Mauderodės. Kiškienė G. 1983: Dėl priesagos lie. -ait- pavardžių būv. Rytų Prūsijoje. – Baltistica 19(2), 179–183. Kiškienė G. 1985: Dėl XVIII a. Prūsijos lietuvių moterų pavardžių. – Baltistica 21(1), 37–41. Kiškienė G. 1989: Dėl XVIII a. R. Prūsijos dv kamienių lietuviškų pavardžių. – Baltistica. Priedas 3(2), 312–314. 230 Kiškienė G. 1990: Dėl Rytų Prūsijos XVIII a. lietuvių pavardžių darybos. – Baltistica 26(1), 77–82. LPŽ I – Lietuvių pavardžių žodynas 1, Vilnius: Mokslas, 1985. Maciejauskienė V. 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas, Vilnius: Mokslas. Maciejauskienė V. 1993: Kriaunų parapijos XVII–XVIII a. asmenvardžiai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 34–99. Maciejauskienė V. 1993: Lietuvių įvardijimas XIX a. pirmojoje pusėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 100–113. Maciejauskienė V. 1996: Dėl lietuvių pavardžių su priesagomis -avičius, -evičius vertinimo. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 60–70. Matulevičius A. 1995: Tilžės apskrities lietuviai ir jų pavardės prieš 3 amžius. – Lietuvininkų kraštas, Kaunas: Spindulys. Ramonienė M. 1992: Asmenvardžiai – mūsų kalbos dalis. – Lietuvių kalba mokykloje 4, Kaunas: Šviesa. Salys A. 1983: Raštai 2, Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija. Skardžius P. 1956: Die Bindevokale in den litauischen zweistämmigen Personennamen. – Festschrift für Max Vasmer, Berlin: Verlag Otto Harrassowitz Wiesbaden, 502–509. Trautmann R. 1925: Die altpreußischen Personennamen, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht. Zinkevičius Z. 1977: Lietuvių antroponimika: Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas. DIE BILDUNG DER FAMILIENNAMEN VON MÄNNERN IM 18. – 19. JH. IN RAGNIT Zusammenfassung Aus einer Analyse der Anthroponymie im Kirchenbuch von Ragnit, geschrieben in den Jahren 1762–1822, geht hervor, daß im 18. Jh. die zweigliedrige Personenbezeichnung schon Norm geworden war. Die Familiennamen von Männern werden meistens mit dem litauischen Suffix -aitis gebildet (516 von 876). Andere Suffixe sind folgende: -utis, -ikas, -ulis, -elis, -ukas (17), -sk- Typus (16), -onis, -ūnas (15), -ovič (1). Das Suffix -ait- herrscht also in Klein-Litauen vor. Die deminutiven Suffixe sind in Klein-Litauen mehr differenziert als die häufigen, aber nicht so differenzierten deminutiven Suffixe in Groß-Litauen (-elis, -ėlis). Für die Familiennamen sind folgende phonetischen Erscheinungen typisch: Monophthongierung (-aitis/-atis, -ait/-at), Weglassung (-aitis/-ait, -atis/-at) und Verkürzung der Endungen. Die besprochenen Familiennamen zeigen uns nur einen kleinen Teil der Anthroponymie von Klein-Litauen. Weitere Erforschung der anthroponymischen Quellen des EZA (Evangelisches Zentralarchiv in Berlin) können mehr Erscheinungen aus Licht bringen, die für die ganze litauische historische Personennamenforschung sehr wichtig sind. 231