Pietro U. Dini. „Baltų kalbos. Lyginamoji istorija“

254 | RECENZIJOS 32. o., 2. melléklet A litván nyelvű részben több hiba található — nem csupán korrektori hibák, például: Aurelia (= Aurelija) 16. o., 10. sor alulról, jegyz. 6; busimasis (= būsimasis) 25. o., 8. sor felülről; lekti (= lėkti) 31. o., 8. sor felülről; pusti, puté (= pūsti, pūtė), žadžia (= žaidžia) 31. o., 13. sor felülről; baigiai (= baigei) 34. o., 6. sor alulról. ; 34. o., jegyz. A hivatkozott 27 litván akcentológiai munka nem szerepel az irodalomjegyzékben; a mok+eé-- té-s és a mok+é-mé-s (35. o., 2., 3. bek.) alakokat fel kell cserélni; feciu (= tėčiu) 58. o., 12. bek. ; biški (= biškį „egy kicsit“) 92. o., 3. bek. ; nem igaz, hogy a šokinti forma nem létezik a litván nyelvben (103. o., 64. jegyzet); krenta (= krinta) 115. o., 15. bek. (az anya nyelvhasználatában a krenta — nem a köznyelvi nyelv formája- ); MFTYTI (= METYTI) 117. o., 1. sor; (tevelis) (= tėvelis) 133. o., 13. bek. ; tetis (= tetis {tétis}) 134. o., 10,13. l. Lásd. Az itt felsorolt hibák „feloldódnak” a kifogástalanul bemutatott példák sokaságában, és nem szúrják a szemet. A litván összefoglalóval rosszabb a helyzet — nyelvezete, stílusa és központozása alapos szerkesztésre szorul. Sajnálatos, hogy a litván szöveg számos hibája a disszertációból került át. Ez arra utalna, hogy a monográfia elkészítését sietség kísérte. Valószínűleg a sietséggel magyarázható az is, hogy a könyv szövegében a monográfia helyett például disszertáció szerepel: „In this dissertation, I shall refer to problems of accentuation“ (34. o., 27. jegyzet). Recenziómat befejezve szeretném elmondani, hogy a feltárt hiányosságok és hibák ellenére P. Wėjcik monográfiája komoly munka, amely a gyermeknyelv kutatásával kitágította a lituanisztika horizontját. A recenzeált könyv és a tanulmányok nem jöhettek volna létre sok ember erőfeszítése nélkül: a hangfelvételeket Rūta édesanyja, Aurelija Kaškelevičienė lituanista készítette és írta át (ezt a munkát részben az Osztrák Tudományos Akadémia támogatta — a támogatást W. U. Dressler professzor szerezte; továbbá a Nyitott Litvánia Alapítvány, amely számítógépet, magnetofont és kazettákat vásárolt), az adatokat pedig természetesen P. Wojcikas kódolta és elemezte, a neves pszicholingvista, M. Smoczynska professzor tanácsait követve és sokoldalú támogatását élvezve, akinek kezdeményezésére kezdődtek meg a litván gyermeknyelvi kutatások; a disszertáció megírását és megvédését Axelis Holvoetas baltista professzor irányította. Ezen és más emberek segítségét a könyvben maga a szerző emeli ki szépen (7. o.), az új litván nyelvészeti ág főhőse azonban ő maga, a szakmailag felkészült pszicholingvista és lituanista, aki kétségkívül a továbbiakban is sikeresen folytatja majd a lituanisztikai kutatásokat. Bonifacas Stundžia Beérkezett 2001. 08. 17. Balti és Általános Nyelvészeti Tanszék Vilniusi Egyetem Universiteto g. 5, 2734 Vilnius, Litvánia [email protected] PIETRO U. DINI, A BALTI NYELVEK. ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETE. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijy leidybos institutas, 2000, 540 p. Pietro U. Dini bevezetése a balti filológiába, a Le lingue baltiche már számos pozitív visszhangot kapott a nyelvészeti sajtóban. A litván és lett nyelvre készült fordítások nemcsak arról tanúskodnak, hogy hiányt pótol a baltisztikai irodalomban, hanem magának a könyvnek a pozitív tulajdonságairól is. Ahhoz, hogy a litván kiadás átvegye az eredeti valamennyi sajátosságát, a könyv különleges szerkesztője, Bonifacas Stundžia jelentős erőfeszítéseket tett. Gondos munkája lehetővé tette, hogy elkerüljék a sokkal inkább meglepő [z'in'a] átírást (a [zipa] helyett), amely a lett zina szó mellett szerepel (92. o.). Nem kellene elrejteni az olvasó elől, hogy a litván és a lett nyelv fonológiai rendszere különbözik; hogy a lett nyelvben az elöl képzett magánhangzók előtti asszimilatív palatalizáció nem létezik, és hogy az <n> betűvel jelölt mássalhangzó nem palatalizált dentális-alveoláris, hanem palatális mássalhangzó (vagyis a palatális artikuláció nem járulékos, hanem elsődleges). Mivel nincsenek kemény és lágy RECENZIJOS | 255 gépelési és tárgyi pontatlanságok, amelyek fordítás közben könnyen bekerülhettek volna. A litván kiadást külön recenzálni, miután Giedrius Subačius már korábban, e folyóiratban (39. köt., 1998, 253–257) recenzálta az olasz eredetit, látszólag nem feltétlenül szükséges. A fordítás litvániai megjelenése azonban fontos és örvendetes esemény, megemlítésére más megfontolások is ösztönöznek: az eredeti Litvániában minden bizonnyal bibliográfiai ritkaság marad, a litván kiadás pedig kétségtelenül méltó helyet foglal el az olasz mellett, annál is inkább, mivel azt (amint a litván kiadás előszavában olvasható) pontosították és jelentősen kiegészítették. A recenzált könyv értékét meghatározó tényezők közül különösen hangsúlyozni kell azt, hogy a szerző egyenlő mértékben nyelvész és filológus, és a de Saussure-- törvényről szóló vita lényegének tárgyalásában éppoly otthonosan mozog, mint a reneszánsz kori szerzőknek a balti népekről és nyelvekről, valamint azok eredetéről szóló fejtegetéseinek bemutatásában (a balti areál „paleokomparativizmusa” a szerző egyik kedvelt kutatási területe). A nyelvészeti és filológiai szempontok egyensúlya, amely különösen a fokozódó specializáció korában hangsúlyozandó, Dinio könyvét a baltisztikai tanulmányok valóságos mintaszerű bevezetőjévé teszi. A könyv tárgyalja a balti népek előtörténetét, az összehasonlító balti nyelvészet főbb jellemzőit, a nyelvi kapcsolatokat és areális szempontokat, a litván és lett nyelv fejlődését, valamint annak történelmi és kulturális kontextusát; bemutatja továbbá a porosz és más kihalt balti nyelvekről és nyelvjárásokról napjainkig fennmaradt csekély számú adatot. A végén különböző korszakok balti nyelvű szövegeinek kommentárokkal ellátott példáit, valamint rendkívül részletes bibliográfiát találunk. Az anyag elrendezése kissé egyenetlen és aszimmetrikus, de ezt az anyag jellege határozza meg: a litván és lett nyelv fejlődését az őskortól a legújabb időkig tekinti át, ezért az e nyelvekre vonatkozó adatok több fejezetben szétszórva jelennek meg; a szerző egymás után tárja fel a nyelvi struktúra egyes történeti rétegeit. A porosz nyelvet, amelyet mindössze néhány rövid szöveg tanúsít, nem lehetett ugyanilyen módon leírni, ezért az erre a nyelvre vonatkozó valamennyi adat egyetlen fejezetben kapott helyet, amely egyébként nagyon jó áttekintést ad a nyelv rekonstrukciójával kapcsolatos filológiai problémákról. A könyv tartalmát ebben a recenzióban igen hiányosan ismertetjük; túlzás nélkül elmondható, hogy nincs a baltisztikai kutatásoknak olyan területe, amelyet a szerző legalább fő vonásaiban ne mutatott volna be az olvasónak. A szerző alapossága és széles tudományos látóköre egyaránt kitűnik a hatalmas bibliográfiából és a könyv tartalmából. Dini könyve jól megírt és gondosan szerkesztett mű, és még egy nagyon akadékoskodó recenzens sem találna benne elegendő anyagot a hibák hosszú jegyzékének összeállításához. A különböző nyelvek formáit többnyire kifogástalanul idézik. Az, hogy a lett nyelvi példák valamivel rosszabbul vannak megadva, mint más nyelvekéi, megfelel a balti nyelvészeti publikációk átlagos normájának. Tekintettel a lett szavak lejegyzésekor használt diakritikus jelek nagy számára, nullával egyenlőnek tekinthető annak statisztikai valószínűsége, hogy egy Lettországon kívül nyomtatott nyelvészeti publikációban minden vagy legalább a legtöbb lett forma helyesen szerepeljen. Ezért nem meglepőek az olyan pontatlanságok, mint a vars a varš/varš helyett (119. o.), a pėrkuns a pėrkūns helyett (119. o.), a mūsinam a masinam saucamies helyett (137. o.), a kiselis a kiselis helyett (181. o.), valamint a nakt priekš a nakt priekša helyett (338. o.). Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen esetek száma igen csekély. 256 | RECENZIJOS Az alveoláris mássalhangzók szembenállása, valamint a šūt szó [š'u:t] átírása (83. o.) nem kellően indokolt, és valószínűleg csupán a siūti litván megfelelő átírását tükrözi: azokban a nyelvekben, amelyekben nincs lágysági korreláció, a szibiláns mássalhangzók többnyire eleve alveoláris-palatalisak. A lett blaurs szót szintén a litván kiejtés szabályai szerint írják át [bl’eurs] (80. o.). Vitathatónak tűnik a szerző azon elve, hogy a litván formákat hangsúlyjelekkel, a letteket pedig azok nélkül adja meg: a liet. būti mellett feltüntetett būt forma azt a benyomást kelti, mintha a hangsúlyjeleket csak a litván nyelv különböztetné meg. Másfelől el kell ismerni, hogy a hanglejtési jelekkel ellátott lett formák nagyon eltérnek a nyomtatott szó megszokott megjelenésétől, és ez zavarhatja a tudományos írásmódban járatlan olvasót. A szerző a balti nyelvészet összehasonlító kutatásának vitatott problémáit tömören, de kellő (a terjedelmi korlátokat figyelembe véve) részletességgel mutatja be, ügyesen feltárva a kérdés lényegét, és mindenütt azonos objektivitással ismertetve a kutatók egymással ellentétes nézeteit. A legújabb szakirodalmat is figyelembe veszi, így az olvasó kétségtelenül korszerű áttekintést kap a baltisztikai kutatásokról. Mindig sajnálhatjuk, hogy nem ismertettek még egy elméletet, vagy nem vették figyelembe még egy kutató álláspontját, de az ilyen hiányosságok vagy tökéletlenségek szándékos keresése meddő vállalkozás lenne. Csak egy-két olyan helyet említünk, ahol a szerző által kifejtett nézetek véleményünk szerint kissé félrevezethetik az olvasót. A könyvben a palatalizáció jelenségeit nem egészen meggyőzően tárgyalják (83-84. o.). Egyébként a bibliográfiából hiányoljuk Čekmon „O jotacii v praslavjanskom i baltijskix jazykax'” című cikkét, Baltistica 11(1), 1975, 63-76, amely pontosítja a palatalitás és a lágyság korrelációjának fogalmait. Kurytowiczot idézve a szerző azt írja, hogy „kezdetben különböző, lágy mássalhangzó-fonémák alakultak ki, később pedig semlegesültek az elülső sorozatú magánhangzók előtt; ez a neutralizáció vezetett az *i eltűnéséhez is.” A palatalizáció megnyilvánulásainak megnevezésekor párhuzamosan például a litván nyelvben a következők szerepelnek: sj > s' (siūti) ir la. sj > š (šūt) esetei. Mat Kurytowicz a balti proto-nyelv számára lágysági korrelációt posztulált a hátsó sorozatú magánhangzók előtt; Semlegesítve volt az elülső sor magánhangzói előtt, ahol az alapjelöletlen kemény mássalhangzók általánosítódtak. Erről tanúskodik a j eltűnése a mássalhangzó és az elülső sorozatú magánhangzó között a balti alapnyelvben (vö. kėdė: kėdžių, verti: verčiu), ami a C'V és CjV funkcionális azonosulását mutatja, és a balti alapnyelvbeli lágysági korreláció megléte melletti fő érv. A litván nyelv mássalhangzórendszere fonológiai szempontból még közel áll az alapnyelv rendszeréhez, jóllehet (valószínűleg a szláv nyelvek hatására) a kemény mássalhangzókat a neutralizációs helyzetben (elöl képzett magánhangzók előtt) nagyrészt lágyakkal váltották fel. A jotáció (sj, zj > š, ž, pj bj > pl, bl) által előidézett mássalhangzó-változások sokasága a lett nyelvben a lágysági korreláció megszűnését tükrözi: a járulékos palatális artikuláción alapuló palatalizációs korrelációt az artikuláció helyének különféle eltolódásai váltották fel (például a dentális-alveoláris artikuláció palatálissá változott, amely viszont tovább változhatott, vö. a k',g' > c, dz folyamatot, amelyben minden bizonnyal valamiféle palatális mássalhangzók közvetítettek). Nem egy kutatót megtévesztett már a „palatalizáció” terminus kettős jelentése. Igaz, hogy „a lett nyelvben a dativusszal (pontosabban: a dativusszal vagy accusativusszal —A. H.) nem egyező instrumentalis csak sporadikusan adatolt” (319. p.), de a szerző által az ónyelvből idézett Dewe beernes tapt „Isten gyermekeivé válni” példában kétségtelenül nem instrumentalis (az -is < *-ais végződéssel), hanem accusativus szerepel, —ezt mutatja a Gliuckés Elger-féle fordítások megfelelő helye (feem dewe winfch Wallas Deewa Behrnus tapt Gliukas, JN 1,12; Bet cek to v3ieme, dewwe tems walliu Dewa beernus tapt Elgeris, Evangelijos ir Epistolos 6r25): az egész szerkezet hibás, a lett nyelvtől idegen, és a latin accusativus cum infinitivo másolásával keletkezett (dedit eis RECENZIÓK |257 potestatem filios Dei fieri). A helyes lett szerkezet nehézséget okozott a német szerzőknek, ezért a ragot a Gottes Kinder zu werden német szerkezet alapján választották ki. Mivel az ilyen kapcsolatban a rag a ragalakok homonímiája miatt nehezen volt meghatározható, grammatikai értelmezését a latin nyelv kényszerítette rá. Az a téves feltevés, hogy ebben a szerkezetben instrumentalisnak kell állnia, a litván nyelvtan szabályainak a lett nyelvre való mechanikus alkalmazásából ered. Valójában a litván instrumentalis itt innováció (általában úgy tűnik, hogy a litvánban a predikatív instrumentalis használati köre a balti alapnyelvhez képest jelentősen kibővült), a lett nyelvben viszont megőrződik a balti és szláv nyelvekre jellemző dativus az infinitivusi mondat (kifejtett vagy kifejtetlen) alanyának és névszói állítmányának jelölésére (vö. s. b. sl. Dastos im oblasts čedomv boZijemw [dat. pl.!] byti). A mai lett nyelv Dieva bēniem tapt szerkezetében a bēniem alak valódi dativus, nem pedig a dativusszal egybeeső instrumentalis, mivel az infinitivusi mondat névszói állítmányi pozíciójában nemcsak többes számú, hanem egyes számú dativus is használható (tapt Dieva bēznam), míg az egyes számú instrumentalis nem esik egybe a dativusszal. Valószínűleg figyelmetlenségből a régi lett nyelv illatívuszának példájaként az exan helles ‘a pokolban’ szerkezetet adták meg, a lokatívusz példáiként pedig a —tan tresschan Deenan harmadik napon), cenan turret "dicsőségben tartani' (320. o.) kifejezéseket. Az idegen nyelvek, valamint a társadalmi és kulturális kontextus balti nyelvek lexikájára gyakorolt hatását illusztráló példák nagyon jól megválogatottak; a szerzőnek legfeljebb egy-két pontatlanság róható fel. Például a lett platizeris ‘dicsekvő’ (360. o.) szó képzése nem érthető meg a konkrét forrás, a pletizeris (plettiser, Plitteisen) ‘vasaló’ szó említése nélkül, amely mellett hangasszociáció útján (platities ‘dicsekedni’) jött létre a platizeris gúnyos alak; aligha lehet itt -izeris képzőelemről beszélni, amely a középfelnémet žem. iser ‘vas’ szóból ered. Az olyan lett melléknevek létrejöttét, mint a sniegbalts “hófehér’ (370. o.), természetesen nem az orosz nyelv ösztönözte (amelyben ez a típus egyáltalán nem létezik), hanem a német (schneeweif és hasonlók), és ez nem a szovjet időszakban, hanem jóval korábban, a XIX. századi szerzők műveiben történt (Endzelīns már a háború előtt megpróbált küzdeni e jelenség ellen). A lett nyelv két alkalommal, különböző időszakokban kölcsönözte az orosz pud szót: a litván szavakat pūdas ir est. A puud mint „párhuzamos kölcsönzés“ kronológiailag a lett nyelv régebbi puods alakjának felelne meg, nem pedig az újabb puds alaknak (394. o.). A fordító kétségkívül nagyon jól végezte el nem könnyű munkáját, és mindössze néhány hely miatt lehetne kritikai észrevételeket tenni. Sikertelen például a „modalitás” terminus használata az olyan mondatokban, mint „ez a modalitás [a közvetett módra vonatkozóan —A. H.] a cselekvő melléknévi igenevek alakjainak használatakor tárul fel...”, „a debitívumot hagyományosan modalitásnak tekintik” (331–332. o.). Lehet módokról vagy modális funkciójú alakokról beszélni, de a „modalitás” terminus (modality, Modalitūt, uodanbkocme stb.) a modális jelentések egész szféráját felöleli, ezért konkrét alakok megjelölésére használva szokatlanul hangzik. Az angol evidential terminust olyan alakok leírására használják, amelyekkel a beszélő megjelölheti vagy köteles megjelölni, milyen adatokra vagy bizonyítékokra (angolul evidence) támaszkodik, amikor mond valamit (például hogy maga látta-e, vagy hallotta-e stb.); nem tűnik egészen megfelelőnek az „evidenciális mód” fordítás (330. o.), mivel az ilyen mód valószínűleg csak azt jelölhetné, ami nyilvánvaló (evident). A francia tout court kifejezés nem azt jelenti, hogy „elég gyorsan” (250. o.), hanem azt, hogy „egyszerűen, egy szóval mondva, minden fenntartás nélkül” . Mindig örülni kell, amikor egy tudós ahelyett, hogy az eredeti kutatásokra korlátozná magát, amelyektől ha nem is nagyobb hírnevet, de legalább nagyobb intellektuális elégtételt remélhet, időt és energiát fordít tudományterületének szintézisét megírására: hiszen az mindig olcsó kritika tárgyává válhat. Pietro 258 | RECENZIÓK U. Dini kétségtelenül sok szívvel-lélekkel dolgozott Baltische Sprachen című művén, ily módon az olvasónak nemcsak száraz tényjegyzéket, hanem élő és vonzó könyvet nyújtva. Köszönjük meg Pietro U. Dini'nek a kiválóan elvégzett munkát, valamint Bonifacas Stundžia szerkesztőnek azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel hozzáférhetővé tette a litván olvasók számára. Axel Holvoet Beérkezett: 2001 08 24 Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva axel(dktl.mii.lt