Velta Rūķe-Draviņa

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVIII (2003), 197–199 IN MEMORIAM VELTA RŪKE-DRAVINA 1917 01 25 — 2003 05 07 2003. május 7-én, 86 éves korában, Svédországban (Stockholmban) elhunyt a neves lett baltista nyelvész, Velta Rūkė-Dravinia (Velta Rūke-Dravina). Velta Rūkė 1917. január 25-én született Lettország északi részén, Valmierában. A háború éveiben szülei Oroszországba menekültek, négy év múlva visszatértek Rigába. A leendő nyelvész elvégezte a rigai 2. gimnáziumot, a Lett Egyetem Filológiai és Filozófiai Karán baltisztikát tanult, 1940-ben pedig Janis Endzelīns professzor asszisztenseként dolgozott. Később a Lett Nyelv Tárának vezetője volt. 1944-ben férjével, Karlis Dravinšsal (Karlis Dravinš) együtt kénytelen volt elhagyni Lettországot. A Kurland partvidékéről, amelyet – ahogy Rūke később visszaemlékezéseiben elmondta – németek által mozgósított litván katonák őriztek, és akikkel a menekülteknek sikerült megegyezniük, motorcsónakokon, egy drámai utazást követően érte el Skandinávia partjait. Svédországban telepedett le, a Lundi Egyetemen balti és szláv nyelveket oktatott (1948-1968- ), és megvédte Diminutive im Lettischen című doktori disszertációját (1959). Később a Stockholmi Egyetemen dolgozott: szlavisztikát tanult, valamint baltisztikai és szlavisztikai tárgyakat oktatott (1969-1984- ). A tudós tevékenysége meglepően sokrétű volt: jelentős mértékben hozzájárult mind a lett köznyelv, mind a nyelvjárások, a frazeológia, a nyelvi kultúra, az írók nyelve, a stilisztika, a gyermeknyelv és egyebek kutatásához. Velta Rūke Dravinia első publikációi a nyelvjárásoknak és kutatásuk történetének szenteltettek (Latvių tarmėtyra 1918-1938 /Latviešu izlokšnu pėtišanas darbs 1918-1938). Ő állította össze és 1940-ben közzétette a Nyelvjárás-leírási programot is (Programma izlokšnu aprakstiem). 20 évvel később, amikor a nyelvjárások kutatásának aktualitásáról írt, hangsúlyozta a dialektális fonémák fontosságát a lett nyelv hangállományának archívuma számára. Rūķe-Draviņa maga is így 198 | IN MEMORIAM igyekezett megvalósítani elveit, amikor három különböző nyelvjárás leírását tette közzé: a Viški nyelvjárás (1939), a Stendei nyelvjárás (férjével, Kārlis Draviņsszal együtt; 3 rész: 1955, 1958, 1962), a Galgauska nyelvjárás (a galgauskai Alvils Klēbachs- -Kalnietisszel együtt, 1996). Ezeken az értékes leírásokon kívül két olyan tanulmányt is publikált, amelyekben a nyelvjárási csoportokat geolingvisztikai szempontból tárgyalja („Latgales izlokšņu grupējums“, 1939 és „Kurzemes un Vidzemes lībiskais apgabals- “, 1940). Megemlítendő a szerző hozzájárulása a toponímiához is: ez a Kauguri járás helyneveiről szóló monográfia —egyike a kevés teljes, egyetlen járás toponímiáját bemutató leírásnak (Place Names in Kauguri County, Latvia, 1971), amelyben összehasonlítás céljából a litván nyelv adatait is felhasználták. A sokéves megfigyelések és kutatások eredménye a Lett nyelv standardizálásának folyamata (The Standardization process in Latvian. 16th Century to the Present, 1977) című monográfia, amely a lett nyelv 400 éves fejlődését tükrözi. Ebben a munkában a szerző megjelöli a standard lett nyelv eredetét, elemzi az első írott forrásokat, valamint azok nyelvi és ortográfiai sajátosságait, megállapítja és értékeli a nyelv fejlődésének tendenciáit, továbbá szociolingvista szemmel vizsgálja a nyelvet és a változásokat. A nyelvész elismeri, hogy a lett nyelv kialakulásában régóta a történetiség elve dominált, amely az archaikusságot részesítette előnyben, ám a nyelv gyakorlatában már eltávolodnak ettől az elvtől. Velta Rūkė-Dravinia, bár távol élt hazájától, olyan tendenciákat figyelt meg, mint a nyelvi változatosság, a nyelvtani formák változásai, valamint a nemzetközi szavak és a szleng fokozott használata az irodalomban, különösen a költészetben. Fiatal korától érdeklődött a nyelvművelés kérdései iránt: 1940-ben nyelvhasználati tanácsokat publikált (Valodas un rakstibas jautūjumi, szerkesztő: Janis Endzelynas), amelyek a gyakoribb nyelvi hibák elkerülésében segítettek, 1942-ben pedig megjelent az általa összeállított lett helyesírási szótár (Latviešu pareizrakstibas vardnica- ). Velta Rūkė-Dravinia az első baltisták egyikeként kezdett érdeklődni a gyermeknyelv iránt. Széles körben elismert, e témának szentelt könyve a Nuo penkių mėnesių iki penkerių metų (No pieciem mėnešiem lidz pieciem gadiem, 1982). Veltą Rūkę-Draviniát mindig is érdekelte az irodalmi nyelv sajátossága és stilisztikája: a lett költők és prózaírók, Rainis, a Kaudzītis testvérek, Ievinis és mások nyelvéről írt. Munkáiban a lett nyelv adatait sok helyütt a litván nyelv anyagával hasonlította össze: különösen a disszertációja alapján kiadott Latvių kalbos deminutyvai című monográfiában, valamint a Latvių kalbos norminimo procesas című könyvben. Tanulmányaiban a kadagys, grikis és más lexémák balti nyelvekbeli elnevezéseit tárgyalta, összehasonlította a lett és a litván szavak felépítését (Dialektgeographische Unterschiede auf dem Gebiet der Wortbildung im Baltischen), valamint a balti és a szláv nyelvek számneveit. Összeállította és szerkesztette a Christiano S. Stang jubileumára kiadott tanulmánygyűjteményt, a Donum Balticumot (1970), amelyben ő maga értékes tanulmányt közölt a litván és a lett szókezdő mássalhangzó-kapcsolatokról (/nitial Consonant Combinations in Lithuanian and Latvian); ebben megállapítja, hogy a litván nyelvben több mássalhangzó-fonéma található, amelyek a szó elején szabadabban kapcsolódnak 2-es és 3-as csoportokba. A litván mássalhangzó-kombinációkra jellemző, a lett köznyelvben nem előforduló, de a lengyel nyelvben gyakran megtalálható kapcsolatok: pj-, bj-, km-, gn'-, cv-, čv-, sl’-, sn’, šč-, šk-, šn-, zI’-, zm-, žl-, Zm-, žn-, fl. Másrészt a lett nyelvben domináló szókezdő mássalhangzó-kapcsolatok többsége (mint a pr-, kr-, tr-, sp-, st-, str-) IN MEMORIAM | 199 egybeesik su az észt nyelv megfelelő mássalhangzó-kapcsolataival. Ez a szerző szerint alátámasztja a finnugor hatásnak a lett nyelvre gyakorolt hatásáról szóló hipotézist. Erőfeszítéseinek köszönhetően ir megtalálták és közzétették a svédországi archívumokban megőrzött F. Fortunatovnak a litván nyelv fonetikájáról tartott előadásainak jegyzeteit. Velta Rūķe-Draviņa aktív filológiai tevékenysége, sokéves kutatásai és publikációi elismerést váltottak ki az emigrációban: a Stockholmi Egyetem általános ji nyelvészet professzorává választották, valamivel később a balti nyelvészet professzorává, a Svéd Bölcsészettudományi — Akadémia tagja lett, 1980 m. 0 1990 m. — ir a Lett Tudományos Akadémia külföldi tagja. A megszállás éveiben ő volt a ji legelismertebb lett nyelvész az emigrációban, a nemzetközi kongresszusokkė on a lett nyelvtudományt képviselte, és maga szervezett baltisztikai konferenciákat Stockholmban. gė Velta Rūkė-Dravinia nem csupán ne nyelvész volt, hanem a szó ji — tágabb értelmében filológus is: érdeklődött az irodalom, az ir irodalomkritika és a népköltészet iránt, folyóiratokat szerkesztett, fiatalkorában pedig maga is verseket írt. Laimutė Baluodė Riga–Helsinki