Kai kurios liūdesio koncepto raiškos ypatybės lietuvių kalboje

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVIII (2003), 105 – 118 A szomorúság fogalmának néhány megjelenési sajátossága a litván nyelvben SILVIJA PAPAURĖLYTĖ Šiaulių egyetem Az érzelmeket leíró lexikai egységek helyzetekre utalnak. Számos fontos helyzeti elemet emelnek ki: ki éli át az érzelmi állapotot, mi az oka, hogyan határozhatók meg annak lényegi jellemzői, és hogyan fejeződik ki. Az ilyen forgatókönyvek a világ naiv képét tükrözik. A tanulmány célja annak feltárása, hogyan konceptualizálódnak a szomorúság általános fogalmának körébe tartozó érzelmi állapotok a litván nyelvben. A figyelem a szomorú állapotokhoz kapcsolódó helyzeti forgatókönyvnek csupán egyetlen részére irányul, nevezetesen az érzelmi állapot és annak okai közötti összefüggésre. Az érzelmek és a nyelv viszonyának sajátossága, hogy a nyelv azt is kifejezi, ami szabad szemmel nem látható. A nyelv kategorizálja a belső világot, elkülöníti egymástól az érzelmeket, meghatározza lényegüket, megjelöli hasonlóságaikat és különbségeiket. Az érzelmek elnevezései részben feltárják a tudat tartalmát. Az érzelmek szférája nem csupán elvont, hanem a valóság azon területe is, amely a leginkább függ minden egyes ember tapasztalatától; a nyelvi eszközök azonban általánosítják ezt az eltérő tapasztalatot, és a megfelelő állapotokat közös vonások alapján nevezik meg. Amikor az ember saját érzelmeiről beszél, és kiválasztja a megfelelő szavakat, egyúttal jelzi, hogyan szeretné, hogy megértsék: vö. Miután szakítottam a barátommal, kissé elszomorodtam vs. Miután szakítottam a barátommal, nagyon bánkódtam (Bamberg 1997 a: 212). Lényegében minden más, az érzelmeket vizsgáló tudomány is a nyelv által szolgáltatott anyagra támaszkodik, hiszen az sajátos hidat képez az érzelmek láthatatlan világa és a valóság között. A négy alapérzelem egyike a SZOMORÚSÁG. A Pszichológiai szótárban a szomorúságot (oroszul грусть, angolul sadness) a veszteség, valaminek a hiánya vagy nélkülözése miatt kialakuló lelki fájdalom, levertség és sajnálat érzéseként határozzák meg. A szomorúság nem túl intenzív szenvedésként, csökkent tevékenységi motivációként, passzivitásként és bágyadtságként nyilvánul meg, és magában foglalja az önsajnálatot, valamint a saját fájdalomban való gyönyörködést. Ez az érzelem segít érzékelni az idő múlását, és sajnálatot ébreszt az elmúló idő miatt. A szomorúság akkor tapasztalható, amikor a személyiség lemond „a hamis illúziókról, megbékél a sorsával” (Augis, Kočiūnas 1993: 157). Ha a jelentést csupán meghatározott számú szemából álló halmazként értelmezzük, nehéz leírni az érzelmeket – vagyis azt, amit nem lehet látni és megérinteni. A nyelvet kognitivista nézőpontból vizsgálva a jelentésnek mint a konceptus legkisebb aktualizációs fokának értelmezését választjuk (Gudavičius 2000: 55). A konceptus valamely tárgyról szóló teljes információ, amely egy adott nyelvet beszélő emberek tudatában van jelen. A konceptus tartalmát nem csupán a nyelvi jelentések alkotják, a nyelv azonban a konceptus kialakulásának egyik eszköze és vizsgálatának egyik módja. A konceptus tartalma az egyének tapasztalatától függ, ezért jelentősen változhat. A konceptus egyes jegyeiről szóló információ szótári definíciókban rögzül- 106 | SILVIJA PAPAURĖLYTĖ …t. A fogalmat a nyelvben lexémák és frazeológiai kapcsolatok, egyszerű szókapcsolatok, valamint tipikus propozíciókat tartalmazó strukturális és pozicionális mondatsémák (szintaktikai fogalmak) képviselik. Ha egy adott szerző fogalmait kell feltárni, az elemzés tárgyává egész szövegek válnak (Popova, Sternin 1999: 8–11). A fogalom tartalmának egy része a konceptuális metaforákon keresztül tárul fel. A fogalomhoz, amelyet a litván nyelvben a liūdesys szó képvisel, más érzelmi állapotok megnevezései is kapcsolódnak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szó terminust viszonylagos értelemben használjuk. Ebben az esetben nemcsak a liūdesys főnévre gondolunk, hanem a liūdėti, liūdnas, liūdnai. szavakra is. Nincs megfelelőbb terminusunk arra, hogy megnevezzük az azonos érzést leíró szavak csoportját. Szón itt a nyelvtani formák összességét értjük. Például a melléknévi igeneveket az ige nyelvtani formáinak tekintik (Gudavičius 1994: 8). Ha elfogadjuk, hogy a liūdėti és a liūdintis egy szó, miért ne nevezhetnénk egyetlen szónak a liūdesys, liūdėti, liūdnas szavakat is, amelyek lényegében csak nyelvtani jelentésükben különböznek? A fogalmat képviselő szavak jegyzékének összeállításában némileg segített a szótári definíciók elemzése. Kezdetben csak azokat a szavakat vettük számba, amelyek jelentésmagyarázatában ismétlődik a csoport domináns eleme, a liūdesys. szó. Ezután azt vizsgáltuk, mely szavak jelentésének magyarázatában ismétlődnek az előbbi szavak. Természetesen ebben az esetben a szótár szerkesztőinek intuíciójára kell hagyatkoznunk. Azt is ellenőriztük, hogy a fogalmat képviselő összes szó jelentésében elkülöníthető-e egy közös elem. Ezen elvek alapján a fogalom képviselőinek csoportja a következőképpen alakul: liūdesys, depresija, gedulas, graudulys (graudingumas), ilgesys, melancholija, nostalgija, nusiminimas, nuobodulys, sielvartas, širdgėla. Ez nem jelenti a liūdesys. fogalommal kapcsolatos szavak teljes körét. A jegyzékből kimaradtak a tájnyelvi szavak, például a širdperša, širdskaudis. A cikk célja, hogy használati példák alapján feltárja, miként értelmezik és különítik el a litván nyelv világképében a liūdesio érzelmi állapotait. Az elemzés tárgyát nemcsak az említett főnevek, hanem az azonos tövű igék és melléknevek használati példái is képezik. Több mint 5000 példára támaszkodtunk a Vytautas Magnus Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központjának korpuszából1 – litván szépirodalmi és publicisztikai szövegekből. A litván szótárak definíciói kevés információt nyújtanak erről a fogalomról. Állításunk alátámasztásához elegendő néhány példa elemzése: liūdesys (3ᵇ) lelki fájdalom, levertség érzése, elszomorodás: L. slėgė krūtinę. Akys pilnos liūdesio. Visus apėmė l(iūdesys) DŽ 371; liūdesys (3ᵇ) lelki fájdalom, keserűség, levertség érzése; bánat, szomorúság: Ir graužė ilgesys širdį, ir slėgė liūdesys krūtinę (V. Krėvė). Laikas išgydo liūdesį (rš). Iš lango šypsosi laimingas veidas, vos matomo liūdesėlio pritemdytas (rš). Liūdesys mažin jėgas (Rs) LKŽVII 598. nusiminti [...] szomorúvá válni: Vargšas nusiminęs grįžo namo DŽ 450. širdgėla (1) bánat, szomorúság: Su ~a atsisveikino. Iš ~os susirgo. Išliejo savo ~ą DŽ 809; širdgėla (1) [...] bánat, szomorúság: Bus tau širdgėla, kad širdis gels, pasakys angelas (J). Tokia man širdgėla nuo savo sūnaus apturėt! (Ss). Su baisia širdgėla turiu pasakyti, kad mano tėvo 1 A korpuszból vett példákat a KT betűk jelölik. Más esetekben a szerző és a forrás van feltüntetve. LIŪDESIO KONCEPTO RAIŠKA | 107 a ház csempészek fészkévé vált (I. Simonaitytė) LKŽxiv 847. bánat (1) keserűség, aggodalom, szívfájdalom: Bánatot okozni, kelteni. A nagy bánattól megbetegedett DŽ 690; bánat (1) [...] keserűség, aggodalom, szívfájdalom: Súlyos bánat szorítja, nyomja a szívemet (S. Nėris). Borzasztóan sápadt, de már sírni sem tud, noha a bánat továbbra is marcangolja (I. Simonaitytė). Bánattal telt most a lelkem (V. Krėvė). [...] Nagy bánat gyötri (trš). Bánatot okozni (NdŽ). Ó, legnagyobb bánatom! (V. Kudirka) LKŽxii 521–522. Nem riadnak vissza a jelentés szinonimákkal történő magyarázatától, amely az ilyen szókészlet esetében nem igazán megfelelő módszer, ezért az egymáshoz hasonló, de nem azonos jelentésű szavakat egybemosják. Így aztán a szomorúság ugyanaz, mint a lehangoltság, lehangolódni semmiben sem különbözik attól, hogy elszomorodni, az egyértelműen eltérő intenzitású érzelmi állapotokat jelölő szavak pedig, mint a szívfájdalom, bánat, szomorúság, szinte ugyanazt jelentik. Némiképp segít a metaforikus érzelmiállapot-leírásra való utalás: a szomorúság lelki fájdalomként jelenik meg – a lelki baj és a testi fogyatékosság közötti összefüggésre utal. A szótárakban leggyakrabban a legkönnyebb utat választják: körben járnak, vagyis az egyik szót a másikkal magyarázzák. Következésképpen az ilyen jelentésű szavak leírásához informatívabb módszerekre van szükség. Az emberi érzelmekről szóló szöveg legalább egy részének elemzése után kijelenthetjük, hogy az érzelmeket megnevező szókészlet helyzetfüggő. Az érzelmi fogalmakat képviselő szavak a tudatot néhány fontos mozzanat rögzítésére irányítják: ki éli át az érzelmi állapotot, mi az állapot oka, hogyan írható le ennek az érzelmi állapotnak a lényege, miként nyilvánul meg stb. Nem minden megnyilatkozás nevez meg közvetlenül minden ilyen elemet; némelyik csak a tágabb szövegkörnyezetből érthető: De mindjárt eszembe jut, hogy az örömöm önző, és így szólok: „Én (alany) örülök, ön (alany) pedig talán szomorú, hogy nem lesz a szüleivel (ok)... Nagy egoista vagyok” ŠR JVUS 57; Az öreg (alany) toporgott egy helyben. „Fázom, elmegyek – mondta. – Tudom, nem az enyém az a kis állat, hanem mindenkié, vadon él. Ha befogod, ne szólj nekem. Valahogy melegség van a lelkemben: íme, Isten bogárkája él, és te is élsz... Ha nem lesz (ok), szomorú leszek, azt hiszem, akkor még a kaszás is nekem élezi majd a kaszáját...” M VD 72. Tehát nyilvánvaló, hogy minden esetben a megnyilatkozás a helyzet bizonyos elemeit jelöli meg: az érzelmi állapot alanyát, az okot és a megnyilvánulást. Ezt az állítást az érzelmi szókészletet vizsgáló nyelvészek legújabb munkáival is alátámaszthatjuk, amelyek szerint az ilyen szókészlet szükségszerűen egy adott helyzethez kapcsolódik, és megnevezi az adott helyzet forgatókönyvének elemeit (Bamberg 1997 b: 315). Az érzelmeket megnevező szókészlet helyzetfüggő jellegét és az ehhez kapcsolódó jelentésleírási módot Anna Wierzbicka (1999: 503–526) hangsúlyozza. E nyelvész által megadott deskriptív formulákat úgy értelmezik, mint az említett személy által átélt érzelem összehasonlítását azzal az érzelemmel, amely a helyzet leírásának elolvasásakor az emlékezetben vagy a képzeletben felidéződik. E. M. Vol‘f megállapítja, hogy az ember belső világának nyelvi megjelenítése a naiv világképet tükrözi, amely jelentősen eltér a tudományostól (Vol‘f 1989: 55). Elmondása szerint 108 | SILVIJA PAPAURĖLYTĖ Vol'f szerint az érzelmi állapotokat leíró kijelentések olyan modellek, amelyek a belső világ egy bizonyos részletének felelnek meg. Ez a modell három fő elemből áll: (1) az érzelem alanya, (2) maga az érzelmi állapot, (3) az érzelmi állapot oka. Például: Ő megörült (alany) annak, hogy Vytautas megérkezett (az ok). Valentina Apresjan és Jurij Apresjan orosz nyelvészek szerint az ilyen szavak jelentésének leírásakor hangsúlyozni kell az általános vagy gyakori esetre való utalást, vagyis sok embernek a konkrét esettel kapcsolatos tapasztalatát. Az általuk javasolt módon leírt érzelem jelentése így fest: X-nek Y iránti sajnálata (Его жалость к больным была почти не беспредельной „A betegek iránti sajnálata szinte határtalan volt) = „olyan érzés, amely megzavarja X lelki egyensúlyát, és amelyet Y vált ki X-ben; ilyen érzés akkor tölti el az embert, amikor arra gondol, hogy valaki rossz helyzetbe került, és ez a helyzet rosszabb annál, mint amit megérdemelt (ok), az ember valami olyasmit érez, mint amit az emberi test érez, amikor fájdalma van; az emberi test erre az érzésre úgy reagál, mint a fájdalomra (testi metafora), az ezt az érzést átélő ember pedig szeretné megváltoztatni egy másik lény helyzetét úgy, hogy az ne legyen ilyen rossz (következmények)” (Apresjan, Apresjan 1993: 35). Később Apresjan módosítja ezt az elméletet. Megpróbálja rekonstruálni azt a naiv érzelmi világképet, az emberi érzelmek világának azt a modelljét, amelyet az orosz nyelv eszközei tükröznek és közvetítenek. Apresjan az érzelmek fejlődésének forgatókönyvét nem a pszichológia tudományának adatai, hanem az alapján írja le, amit a nyelv közvetít, vagyis ahogyan a nyelv „látja”, „érti” és „kifejezi” a folyamatot (Apresjan 1995: 52–53). Az érzelmeket megnevező szavak jelentésének magyarázatára szolgáló néhány módszer elemzése alapján megállapítható, hogy különösen célravezető e szavak jelentését egy adott helyzet modelljeként szemlélni, mivel ez nemcsak az érzelem dinamikáját tükrözi, hanem azokat a tényezőket is, amelyek nélkül az adott érzelem elképzelhetetlen. Az érzelmi helyzet forgatókönyve feltárja a naiv világképet. Véleményünk szerint a SZOMORÚSÁG érzelmi állapotainak leírásában a következő tényezők fontosak: (a) az érzelem alanya, (b) az érzelem oka, (c) az érzelem helye, (d) az érzelmi állapot jellemzői, (e) az érzelem kifejeződése, (f) a következmények. Kissé módosítjuk a prototípuselméletet. Hagyományosan úgy vélik, hogy egy kategóriát alkotó tárgyak vagy jelenségek eltérő mértékben képviselik az adott kategóriát: egyesek jobban, mások kevésbé. Az emberek tudatában kialakul a kategóriába tartozó tárgyak absztrakt vagy konkrét képe. Ezt a képet prototípusnak nevezik, ha az ember ennek alapján értelmezi a valóságot. A prototípushoz legközelebb álló kategóriatagot a kategóriát alkotó objektumosztály legjobb példájának tekintik. Az ember az elem státuszának meghatározásakor összeveti azt a prototípussal, és csak ezután dönti el, hogy az elem az adott kategóriához tartozik-e (Eleanor Rosch; idézi Beljavskaja 2000: 11). A prototípus jellemzéséhez a jegyek egy meghatározott együttese szükséges. De hogyan járjunk el akkor, ha egy olyan absztrakt fogalomra gondolunk, amelynek nemcsak tipikus, hanem általában véve bármilyen jegyeit is nehéz meghatározni? Ezért a prototípuselmélet inkább konkrét tárgyak osztályainak szemantikai leírására alkalmas, mint elvontakéra. Ahhoz, hogy alkalmazzuk az érzelmek szemantikai reprezentációjának LIŪDESIO KONCEPTO RAIŠKA | 109 a leíráshoz figyelembe kell venni e szókincs sajátosságait. A legjobban a liūdesys szóval reprezentált konceptust egyfajta érzelmi kategóriának tekintjük. E konceptus legtipikusabb nyelvi képviselője a liūdesys szó, mivel a szinonimaszótár (Lyberis 2002: 44) alapján ennek jelentése tükrözi a legpontosabban a szinonimasor közös jelentését. Ez a kategória központja. Az összes többi lexéma abban különbözik az utóbbitól, hogy nem az érzelmi valóság egész területét írja le, hanem csupán annak egyes részeit. A konceptust képviselő szavak jelentésének közös jegyei a helyzet forgatókönyvének elemei. Hiszen az ehhez a kontinuumhoz tartozó minden érzelemnek van alanya és oka (egy fontos, az ember számára szükséges dolog vagy erkölcsi értékek elvesztése, illetve hiánya). Az érzelmeket azonban az ok jellege és kifejezésük sajátosságai különböztetik meg egymástól. Tegyük fel, hogy a liūdesys szó valószínűleg különféle veszteségek kiváltotta érzelmi állapot megnevezésére is alkalmas, míg a gedulo oka szigorúbban meghatározott. A cikkben csupán a liūdesys érzelmeihez kapcsolódó helyzet forgatókönyvének egyetlen részére összpontosítunk: az érzelmi állapotokat megnevező szavak és az azokat kiváltó okok közötti korreláció elemzésére. Ez a választás határozta meg az elemzett anyag terjedelmét is. Nem elemezzük azokat a konceptuális metaforákat, amelyek részben feltárják e konceptus tartalmát, sem a kapcsolódó frazeológia szemantikáját; csupán azon egyes megnyilatkozások elemzésére szorítkozunk, amelyekben e konceptust képviselő szavak szerepelnek. A SZOMORÚSÁG kontinuumához tartozó érzelmek legáltalánosabb oka valaminek az elvesztése vagy hiánya; ez többféleképpen differenciálható. Az érzelem okától elválaszthatatlan a veszteség vagy a hiány tárgya: ember, állat vagy tárgy. A SZOMORÚSÁG érzelmeit erkölcsi értékek elvesztése is kiváltja. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó érzelmeket csak akkor éli át valaki, ha az elveszett vagy hiányzó dolog fontos számára. A fontosság mértéke szintén különböző. A hiány tárgya lehet egyszerűen a mindennapi szükségletek kielégítéséhez nagyon szükséges (ám nélküle is lehet élni), vagy létfontosságú – olyan, amely nélkül az élet lehetetlenné válik. A SZOMORÚSÁG összes érzelmét kiváltó ok két csoportba sorolható: veszteség és hiány (a hiány ebben az esetben nem veszteség következménye; az ember olyasmire vágyik, amije soha nem volt). Az ilyen típusú érzelmeket ember, állat, erkölcsi értékek, tevékenység, tárgyak vagy más, kisebb jelentőségű dolgok hiányában élik át. Az ezeket kiváltó veszteségek kétfélék. Ha a fontos dolgok (emberek, állatok, erkölcsi értékek, tárgyak) csak átmenetileg vesznek el, még lehetséges a korábbi helyzet helyreállása. Ebben az esetben az érzelmi állapot a jövő perspektíváját is magában foglalja. A teljes veszteség (ilyenkor leggyakrabban egy ember halálára, valamint erkölcsi értékek elvesztésére gondolunk) visszafordíthatatlan. A veszteség mértékétől függ talán leginkább az érzelmi állapot jellege és intenzitása. A rendelkezésre álló anyag alapján kijelenthető, hogy a liūdesys szóval megnevezett érzelmi állapotok okai igen széles skálát ölelnek fel. A SZOMORÚSÁG prototipikus helyzete valószínűleg egy közeli személy fizikai (halál) vagy lelki (elválás) elvesztéséhez köthető. A második esetben a helyzet megváltoztatható (legalábbis elméletileg fennáll ez a lehetőség): Mégis szomorú lesz a szívem, / Hogy nem láthatom kedvesemet KID, 125; De amikor meghallottam, hogy elutazik tőlünk, nem tudom, miért lettem szomorú, megsajnáltam őt B R₁, 162; 110 | SILVIJA PAPAURĖLYTĖ Hiszen minden szeretet érzékelhető. Folyton a szeretett dologra emlékeztet bennünket, arra késztet, hogy vágyakozzunk utána, elvesztésekor szomorkodjunk, jelenlétében pedig örüljünk M-P AŠ 19; A lány úgy döntött, elfelejti a csalót, és beiratkozott egy rangos főiskolára. Négy évre különváltak, de Andrė nem sokáig szomorkodott KT. Olyan dolgok, tárgyak vagy elvont értékek hiányát érezve is szomorkodnak, amelyek valójában egyáltalán nem a legfontosabbak: Ahogy mondani szokták, talán jobb néha vétkezni és megbánni, mint egész életünkben amiatt szomorkodni, hogy nem vétkeztünk KT; Szép volt akkor a tette. Nem kaptam jegyet a „Faust”-ra, és kimondhatatlanul szomorkodtam KT; A mindig vezető szerepet betöltő, rendkívül aktív és társaságkedvelő lány csak akkor szomorkodott, amikor nem tudta kitalálni, mit csináljon KT. Az említett esetekben a veszteségek nem nagyok, ráadásul ami jelenleg hiányzik, azt kisebb-nagyobb nehézséggel újra meg lehet szerezni. Egy közeli, szeretett személy fizikai elvesztése, sok ember halála visszafordíthatatlan folyamat, ezért az érzelmi állapot korántsem hasonlítható ahhoz, amelyet az vált ki, ha valakinek nincs jegye egy előadásra, vagy nem tudja, mit kezdjen magával; mégis ugyanazzal a szóval nevezhető meg: Végül is Kaunas a te bánatod városa, mert e város határában temetted el a fiadat és a nővéredet Mč LMM 30; A háború, a mészárlások és a pusztítás kezdetével az orvos egyre szomorúbb lett: nyomasztották a hitleristák kegyetlenkedései, a hadifoglyok éheztetése, a zsidók lemészárlása, a litvánok öldöklése... KT; Vincast a gimnázium épületében ravatalozták fel. Sírtunk, szomorkodtunk, mintha igazi testvérünket veszítettük volna el, aki Litvániáért, Vilniusért esett el KT; Hiszen a halottak nem tűnnek el sehová, itt maradnak. Nem szabad túlságosan gyászolni őket, siránkozással megzavarni örök nyugalmukat KT; Természetesen nagyon sajnáljuk, hogy az egykori Jugoszláviában ezen a vasárnapon diplomaták vesztették életüket; a nemzetközi haderő is nagyon szomorú emiatt KT. Így nevezhetők meg a szeretett állat elvesztése által kiváltott érzések is: Ieva és Aivaras nagyon szomorkodtak, amikor elpusztult a pestisben megbetegedett kiskutyánk KT. Arra lehet következtetni, hogy bizonyos esetekben a nyelv nem törekszik az érzelmi állapotok differenciálására, mivel ugyanazzal a szóval nevez meg kellően különböző okok által kiváltott, vagyis eltérő intenzitású és különböző következményekkel járó érzelmi állapotokat. Egy közeli személy halála és egy állat elvesztése – bármennyire is szeretett legyen – általában nem vált ki azonos élményeket, a nyelvi világképben azonban ugyanúgy meghatározhatók. Ezért teljesen indokoltnak tűnik a liūdesys szó tekintése a megfelelő szinonimasor domináns tagjaként – ez fejezi ki a legáltalánosabban a teljes szócsalád jelentését. 111 A csüggedés fogalmát kifejező szavak olyan érzelmi állapotokhoz kapcsolódnak, amelyek okai rendszerint erkölcsi vagy azokhoz hasonló értékek elvesztése: Az igazgatói irodában folytatott beszélgetésből annyi maradt meg bennem, hogy a cégnek nincs többé szüksége a szolgálataimra, de nem szabad elcsüggednem, mert két hónapra előre megkapom a fizetésemet, és ezalatt új munkát is találok KT. A csüggedést meghiúsult várakozások okozzák (az ember elcsügged, mert nincs neki, vagy nem kapta meg azt, amit fontosnak és szükségesnek tart, illetve nem sikerül elvégeznie egy fontos munkát): És ne csüggedjen, ha nem hasonlít a „Miss World” koronájának győztesére. Szépnek lenni és annak látszani nem ugyanaz KT; A foglalkozások során egyszerű játékokkal próbálták meggyőzni a nőket arról, hogy nem kell elcsüggedni, ha valami elsőre nem sikerül KT; Darazsakkal szeretett lóversenyeken részt venni. Akkor rendkívüli élvezet volt rajta lovagolni. Egyszerűen éreztem, hogy ugyanolyan vágya volt, mint nekem: győzni. Természetesen győztünk. A csüggedt ellenfelek, a falusi legények ezzel vigasztalták magukat: „Villám, nem ló! Ha ő indul a versenyen, abból jó nem sülhet ki” Š K 7. A csüggedés oka lehet az átmeneti elszakadás egy kedves vagy nagyon fontos embertől: Gundė a következő vasárnap sem jött el a templomba. Teljesen elcsüggedtem. Szörnyű nyugtalanság szegezte át szívemet, mintha szögek járnák át Š K 69. Bármelyik használati példát vesszük is, meggyőződhetünk arról, hogy olyan eseményekről van szó, amelyek következményei még orvosolhatók. Vagyis a veszteség és a hiányérzet átmeneti. Ezért a csüggedés „súlya” és negatív töltése mégis kisebb, ha a szomorúsággal hasonlítjuk össze. A sóvárgást, akárcsak az e szemantikai mezőhöz kapcsolódó valamennyi érzelmi állapotot, a veszteség és a hiány határozza meg. Két mozzanat fontos: mi hiányzik, és sóvárognak, mennyi ideig tarthat ez az állapot. A sóvárgás tárgya soha nem kapcsolódik anyagi értékekhez, például pénzhez, ingatlanhoz vagy tárgyakhoz. A prototipikus helyzet az, amikor sóvárognak a szeretett és kedves ember után, aki most nincs mellettünk: Hogy indulok én/ A nagy útra,/ Vajon hiányozni fogok-e/ Neked, leány? VD₁₂ 126; Bár otthon fél éhen éltek, mindenki vágyakozik az otthona és a szülei után. Többségük azonban reménytelenül. A szülők nem írnak és nem jönnek el KT; Én is szeretném minél gyakrabban látni az ismerős arcokat, hiányoznak a résztvevők, ahogy a tanároknak hiányoznak a diákjaik KT; A háború viszontagságai a családjával (férjével és két, öt- és hétéves lányával) Németországba, Freiburgba sodorták, és végtelenül vágyott a Litvániában maradt édesanyja után KT. Hasonló érzést élünk át a legkedvesebb háziállataink iránt is: Volt egy Aza nevű bernáthegyim és egy Čita nevű foxterrierem. [...] De én folyton Bukis után vágyakoztam. Bukis volt számomra a kutyaideál KT. Az vágyakozik szó szintén gyakran használatos elvont dolgok, erkölcsi értékek hiányáról szólva: 112 Vágyunk az igazságra, az eredményes munkára; bárcsak mielőbb véget érne azoknak a hosszú éveknek a dermedtsége, bárcsak mielőbb távoznának a székekből azok a vezetők, akik elbizakodottá váltak, és elhitték magukról, hogy mindentudók K NS 17; A 20. század végi számítógépesített, technokrata és pragmatikus világ váratlanul elárulja, hogy leginkább az igazi érzésekre, a szeretetre, az emberi melegségre vágyik KT;... a litván, amikor a Boldogságos Szűz Mária litániáját mondja vagy énekli, a legszebb címekkel illeti őt. Ezek a címek olyan lelki szépséget rejtenek, amelyre az élet viszontagságaitól és belső problémáitól megfáradt ember vágyik KT; Ha családot szeretnének, vágynak a női gyengédségre és a gyermekkezek melegére, és meg vannak győződve arról, hogy képesek lesznek szeretni, baráttá válni... KT. A hazától vagy otthontól távol átélhető veszteségérzést szintén honvágyként nevezik meg: Elégedettek ezek a gyerekek az utcai élettel? Nem. Mindkét csoport nagyon vágyik haza KT; Bármilyen szép is legyen azonban a jövőm, honvágyam volt a hazám után. Nélküle, az emberei nélkül ki vagyok én?.. Szörnyű belegondolni! KT. Az említett vágyakozás tárgyait közös vonás kapcsolja össze: amire vágyakoznak, az a múltban létezett, és a lehető legjobb benyomást hagyta maga után. Az elválás, amely a most átélt kellemetlen állapotot kiváltotta, valószínűleg átmeneti. A korábbi helyzet még megismétlődhet, legalábbis ezt remélik. Ez nem csupán veszteség, amelyet a drága, sajátunknak érzett és szükséges dolog hiánya okoz, hanem egyúttal öröm is a jövőbeli találkozás miatt. Ez az érzelmi állapot a jövőre irányul. A VÁGYAKOZÁS megnevezés szinte soha nem jelöl olyan érzelmi állapotot, amelyet egy fontos tárgy vagy személy teljes elvesztése, illetve (ember esetében) halála motivál. Ezzel a szóval azt a SZOMORÚSÁG kontinuumába tartozó érzelmi állapotot kellene megnevezni, amelyet erőteljes pozitív beállítódás jellemez, mivel – mint már említettük – olyan helyzetet ír le, amikor az ember arra számít, hogy a jelenleg hiányzó alany vagy tárgy valamikor mégis mellette lesz. A NOSZTALGIA a múlt felé irányul. A nosztalgia tárgyainak közös vonása, hogy a múltban már kellően jelentősek, kellemesek és hasznosak voltak, és feltehetően többé nem térnek vissza. Ami a múltban volt, azt idealizáljuk. A NOSZTALGIA mindig valamilyen múltbeli tárgy felé fordul. Ez nem csupán a haza vagy a szülőföld: Fontos a múltba való állandó, mindennapi visszatérés. És nem a múlt romantizálása, nem a szülőföld iránti nosztalgia az, amire most leginkább szükségünk van a mai nap értelmének tisztázásához, hanem az akkori környezet és önmagunk értékelése KT; Így szakadtak rá a tizenéves fiúra a nyelvi akadályok, a szülőföld és az otthon iránti vágyakozás. Az őt felnevelő és formáló táj iránti nosztalgia, a lélek tudatos és tudattalan beállítódása, amely a szülőföldhöz kötötte KT. Ezt az érzelmi állapotot gyakran a múlt emlékei váltják ki: Így kommentálta a „Lietuvos rytas” című lapban közzétett felmérést az egyik baloldali vezető. A baloldali ellenzék nem a régi idők iránti nosztalgiával, hanem az emberek kormányzati intézkedésekre adott természetes reakciójával magyarázza, hogy a közvélemény-kutatásokban csökkennek a kormány népszerűségi mutatói KT;... ilyen esetben könnyű a múlttal spekulálni, és könnyű a szovjet múlt iránti nosztalgiával vádolni mindenkit, aki azt javasolja, hogy Oroszországban olyan ritmusokat lássunk, amelyek elkerülhetetlenek, bár fenyegetőek, mégis partnerek KT. 113 A NOSTALGIJA tárgy vagy elhunyt barát iránt teljesen lehetetlen. A GYÁSZ a SZOMORÚSÁG érzelmeit megnevező többi szótól a használati területének igen pontos körülhatároltságával különbözik. Ez a szó nemcsak egy érzelmi állapotot nevez meg, hanem bizonyos viselkedési normákat is: gyász idején az ember ennek megfelelően öltözködik és viselkedik, tartózkodik a mulatozástól. A GYÁSZ teljes veszteséghez kapcsolódik, ezen a helyzeten már nem lehet változtatni. Az érzelmi állapot oka egy rokoni vagy házastársi kapcsolatban álló közeli ember halála: Legközelebbi hozzátartozónk elvesztése rendkívül nehéz. Az ember egész hátralévő életében gyászol KT;... a temetés előestéjén a halott lánytól elbúcsúzni kívánók alig fértek el a ravatalozóban. A letakart koporsó fehér virágokba borult. Renatát bátyja, Darius, a nála három évvel fiatalabb húga, Jurgita, a nagyapja, gyámjai és más hozzátartozói gyászolták KT,... két fiút szült, tisztességesen és boldogan éltek, mert az olyan szorgalmas volt, amilyenből kevés akad. Sajnos azonban egy daganat fiatalon sírba vitte. Hermina sokáig gyászolta a férjét, türelmesen viselte az özvegyi sorsot, de az idő lassanként begyógyította a szív fájdalmát KT. Gyászolnak egy egész nép, sőt akár a világ számára ismert és kedves ember halála miatt is: Vytautas Lietváért tett hatalmas érdemeiért az emberek a Nagy Vytautas nevet adták neki. Halálakor nemcsak a hozzátartozói, hanem egész Litvánia gyászolt KT; Egy hindu fanatikus meggyilkolta India vezetőjét. M. Gandhi halálhíre megrázta a világot. Elnökök, miniszterelnökök, királyok és diktátorok gyászolták a 78 éves aszkétát KT. A MÉLY FÁJDALOMNAK nevezett érzelmi állapotot leggyakrabban egy rendkívül fontos dolog teljes elvesztése, nagy szerencsétlenség váltja ki. A kiinduló helyzetbe való visszatérés, vagyis az az állapot, amikor az ember ismét birtokolja majd azt, ami most hiányzik neki, lehetetlen. Gyászolnak a közeli embertől való elszakadás miatt. A veszteség lehet lelki – megszakadt kapcsolatok –, de testi is – halál: Amikor a gyermeket el kell választani, az anya is bánkódik amiatt, hogy ő és a gyermek egyre jobban eltávolodnak egymástól KT; Rolandas nagyon bánkódott a válás miatt, amikor a felesége másik élettársat talált KT; A száműzetés motívumaival írt elbeszélések a „Két galaxis” (1990) című könyvben jelentek meg. A hazatért író pedig bánkódott, mert ismerőseinek, írótársainak többsége elfordult tőle...KT; ... jó néhány olyan dalt találunk, amely vigasztalja a hozzátartozókat, különösen az anyákat és a kedvesüket. Ezek a dalok harci szellemet öntöttek beléjük, és arra buzdítottak, hogy álljanak a elesett testvérek helyébe. Nem volt idő a halottak miatti gyászolásra KT; Ha halott fiad miatt bánkódsz, a születése pillanatát okold, hiszen születésekor megjö-vendölték a halálát KT. Így nevezik azt az érzelmi állapotot is, amelyet egy szeretett ember még csak sejthető elvesztése vált ki: Nevetés töltötte be Baltaragis szívét, ő pedig árnyékként, némán járkált, hallgatózva és örvendezve; néha pedig annyira bánkódott, hogy sehol sem találta a helyét [az apa tudta, hogy hamarosan elveszítheti a lányát – S. P.] B BM 33; J. Griniuvienė nagyon bánkódott fia betegsége miatt, sírt, depresszióba esett, mert ez már a második sikertelen szülése volt KT. 114 | Gyászolnak rendkívül fontos, globális, társadalmi problémák és visszafordíthatatlan változások miatt: Gyermekeknek szóló didaktikus történetek alkotója az „amerikanizáció” miatt gyászol KT; Ebben a világban a bűncselekmények és gaztettek miatt gyászolunk KT. Más esetben a veszteség tárgya rendkívül fontos erkölcsi érték: a jó hírnév, a becsület, a lelki nyugalom: A felesége pedig – igen, mélyen megalázottnak érzi magát egy ilyen komoly és szent férfihoz képest, aki így tud gyászolni a bűn miatt KT; De én vidám természetű ember vagyok, és nem áll szándékomban gyászolni a vereség miatt KT. A GYÁSZ szemantikai határai, úgy tűnik, meglehetősen tágak, mivel így nevezik azt az érzelmi állapotot is, amelynek okai anyagi tárggyal, pénz elvesztésével vagy olyan (elvont és konkrét) dolgok hiányával kapcsolatosak, amelyek általában nem életbevágóan fontosak: ... ajándékozáskor nem kell sem kötelességérzetet érezni, sem a kiadások miatt gyászolni, hanem egyszerűen örülni annak, hogy örömet szereztél valaki másnak KT; Következtetés: az alacsonyabb és teltkarcsú lányoknak nem kell gyászolniuk amiatt, hogy nem hasonlítanak a manökenekre KT; Egyesek őszintén gyászolnak a beázó tető, a kilyukadt csövek, a hőveszteség vagy egyszerűen az összeomló ház miatt KT. A szívfájdalom szó szemantikája valamivel szűkebb. Szinte kizárólag azokat az érzelmi állapotokat nevezik így, amelyeket egy rendkívül fontos dolog teljes elvesztése (fizikai vagy lelki értelemben), illetve az ilyen veszteség valós fenyegetésének felismerése vált ki. Ennek az érzelmi állapotnak a tárgya nemcsak a szeretteink, hanem az élet alapvető értékei is (a szabadság, a haza, az anyai szeretet): Erről New Yorkból írt nekem leveleiben, ahová azért utazott, hogy enyhítse a veszteség és az elválás miatti szívfájdalmát KT; A zanavykiaiak szívfájdalommal emlékeznek 1939. augusztus 23-ára és annak következményeire; közülük ezrek tapasztalták meg a szovjet megszállás erőszakát és sérelmeit KT; Nem minden gyermek fosztja ki és teszi szegénnyé az anyját. Az ilyenekből azonban egyre kevesebb van. A többség szívfájdalommal emlékszik elhunyt anyjára, és nem tudja megbocsátani magának, hogy visszaélt mérhetetlen jóságával, és csak morzsákat hagyott neki a megélhetéshez KT; Elena nagy szívfájdalommal mesélt két, gyermekkorában meghalt kisgyermekéről KT. Vagyis ennek az érzelmi állapotnak rendkívül intenzívnek és az átélője számára különösen fájdalmasnak kell lennie. A nyelvben a depresszió szóval jelölt érzelmi állapotok okait meghatározva pontosítani kell, hogy a cikk célja nem a nyelv tudományos világképének elemzése. „A tudományos világkép a világra vonatkozó tudományos ismeretek összessége, amelyet az egyes tudományok a társadalom fejlődésének egy adott szakaszában halmoztak fel” (Kornilov 1999: 10–14). Az említett lexéma az adott tudományterület szakkifejezése, amely a mentális egészség egy bizonyos típusát jelöli. Számunkra nem az a fontos, hogy a pszichológusok mit neveznek depressziónak, | 115 azonban az a kérdés, hogy a litván nyelvi világképben milyen okok által kiváltott érzelmi állapotot neveznek éppen ezzel a szóval, vagyis egyfajta naiv pszichológiáról van szó. A mindennapi nyelvben e szó használatakor nem gondolnak mindazokra a jegyekre, amelyeket a megfelelő tudományos terminushoz társítanak, de ezek közül néhány mégis tükröződik. Hiszen egy ilyen szó a megfelelő tudományterületről kerül a nyelvbe, vagyis szemantikájának egy részét is magával hozza. Minden nem pszichológus által tett kijelentés, amelyben szerepel a depresija szó, nem diagnózis, hanem a helyzet leírása, a megfelelő megértés iránti igény: ... a bírság befizetése közben gondolkodom. Gondolkodom, de semmi ilyesmit nem mondok – csak próbálj meg egy ismeretlen rendőrrel kezdeni! Olyan depresszió tört rám, olyan... Mindannyian tudjuk, mi a legjobb gyógyszer a depresszióra, hiszen nem vagyunk kisgyerekek. Így hát a legközelebbi bárba hajtok. KT. A nyelv naiv világképében a depresija olyan állapotként jelenik meg, amelyet nagy megrázkódtatások váltanak ki: Idén februárban meghalt a 34 éves fia. Munkatársai szerint e tragédia után depresszió vett erőt az asszonyon, gyógyszereket kellett szednie. KT; Litvániában öt éven át építettem a kreatív műhelyemet, ezalatt elértéktelenedett a pénz, apám tragikus körülmények között meghalt, mély depresszió tört rám. KT; A foglyot depresszió gyötri. A Dedíné negyedben álló luxusvillából erőszakkal elvitt S. Miloševićet a börtönben depresszió kezdte gyötörni. KT. Ebben az esetben a MELANCHÓLIA is eltávolodik a megfelelő terminus jelentésétől. Ezt az érzelmi állapotot az jellemzi, hogy gyakran személyiségvonás, állandósult állapot, nem pedig valamilyen esemény következménye. A konkrét események rendszerint nem nagy szerencsétlenségekhez, teljes veszteséghez vagy egy rendkívül fontos dolog hiányához kapcsolódnak: Úgy tűnik, a tegnapi melankólia az időjárás változása miatt borította el kettejüket a Hercegnővel. KT; Csak elfog a melankólia, hogy korábban nem volt ilyen nagyszerű stadionunk, ilyenben biztosan 7,20-at ugrottunk volna távolba. KT; Minden reggel, ha csak arra gondolok, mennyi értelmetlen mozdulatot kell elvégezni a konyhában, az ágyban, az irodában: előre, hátra és körkörösen – elfog a melankólia. KT; Elmegyünk a „Pónių laimė”-be. Ő sokat eszik, engem pedig elfog a melankólia. KT. A MELANKÓLIA okát rövidebben egyszerűen az emlékezetes és tartalmas tevékenység hiányának nevezhetnénk. A konceptus középpontjától meglehetősen távol áll a graudulys szó. Az így nevezett érzelmi állapotot feltehetően a legkisebb következményekkel járó veszteségek váltják ki. A veszteség többnyire nem teljes, a helyzet helyrehozható: Távozása után különös graudulys fogta el, valamiféle üresség támadt benne. KT; Néztem, ahogy távolodnak Európa partjai, és graudulysba merülve azt kérdeztem magamtól: vajon látom-e még valaha Litvániát KT. A GRAUDULYS oka a halállal is összefügghet, ebben az esetben azonban nyilvánvaló a különbség a SIELVARTAS, a ŠIRDGĖLA és a LIŪDESYS között. Ezzel a szóval rendszerint azt nevezik meg, hogy- 116 olyan érzelmi állapot, amelyet a múltra vonatkozó gondolatok váltanak ki, vagyis nem az éppen átélt veszteség vagy hiány érzéséről van szó, hanem bizonyos események felidézéséről, ezeknek az eseményeknek a jeleiről: Összeszorul a szívem, apuskám, amikor oda megyek. Nem azért, mert az enyéim fekszenek ott. Semmilyen temetőbe nem tudok elmenni. Elfog a meghatottság, amikor egy helyen ennyi olyan embert látok, aki leélte az életét KT; Aloyzuist elszorította a meghatottság: vajon apja látta-e odafentről, ahogy ősszel rozsot vetett? Látja-e most olyan szépen kibújva, hullámzóan? KT. A szomorúság fogalmának perifériáján helyezkedik el az unalom. Ez a szó olyan érzelmi állapotot jelöl, amely nem a veszteséggel függ össze – monoton tevékenység, a változások hiánya váltja ki: ... hogy dolgozóként az egyik legfontosabb gyengeségem az unalom, amelyet a munka néha kivált belőlem KT; Monotónia, rutin – folytatta –, ez az, ami előidézi az unalmat KT; A mindennapi élet azonban nyomasztó unalmat kelt bennünk KT. Így nevezik azt az érzelmi állapotot is, amelyet nem a hiány, hanem csupán az elérni kívánt dolgok hiánya, az élet valamiféle „telítettsége” vált ki: ... hogy mi mást kívánhatnék még, mi okozna még örömet, már csak azért is veszélyes, mert az élvezetekkel nagyon hamar betelünk, sőt túltelítődünk. Ilyenkor kezd elhatalmasodni az unalom, az apátia KT; 28 éves volt, nős volt, egy csapatnyi gyermeket nevelt, és a külvárosban élt. Mégis rendkívül nyomasztotta az unalom és ez a kilátástalan élet KT. Összefoglalva az elmondottakat, a következő következtetéseket vonhatjuk le. A szomorúság érzelmeit megnevező szavak az érzelmi állapotot kiváltó ok szerint meglehetősen részletesen differenciálják ezt a szemantikai mezőt. Az érzelmi állapotok megnevezései és az azokat kiváltó okok közötti korrelációt a táblázat szemlélteti: 1. TÁBLÁZAT. AZ ÉRZELMI ÁLLAPOTOK ÉS AZ AZOKAT KIVÁLTÓ OKOK Az érzelmi állapotok tárgya Teljes veszteség Ideiglenes veszteség Hiány (soha nem volt) Ember Szomorúság, lehangoltság, vágyakozás, gyász, bánat, szívfájdalom, depresszió, meghatottság Szomorúság, lehangoltság, vágyakozás, bánat, meghatottság Szomorúság, vágyakozás Erkölcsi értékek (haza, kölcsönös kapcsolatok) Szomorúság, nosztalgia, bánat, szívfájdalom, depresszió, meghatottság Szomorúság, lehangoltság, vágyakozás, nosztalgia, bánat Szomorúság, vágyakozás | 117 AZ 1. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Az érzelmi állapotok tárgya Teljes elvesztés Ideiglenes elvesztés Hiány (soha nem is volt) Fontos tárgyak Szomorúság, lehangoltság, bánat Szomorúság, lehangoltság, bánat Szomorúság Állatok Szomorúság Vágyakozás – Egyéb dolgok (kisebb értékűek és nem olyan fontosak) Szomorúság, lehangoltság Szomorúság, lehangoltság Szomorúság A tartalmas tevékenység hiánya – – Szomorúság, melankólia, unalom A litván nyelv világképében részletesebben differenciálódnak a teljes vagy átmeneti veszteség által kiváltott élmények. Ezek leírására a nyelv több szót választ, vagyis fontos megjelölni az elvesztett tárgy jellegétől, a veszteség típusától és a lehetséges jövőbeli perspektívától függő érzelmiállapot-árnyalatokat. A nyelv azonban az általánosításra is hajlik. Ugyanazzal a szóval nagyon eltérő okok kiváltotta, ezért valóban különböző érzelmi állapotokat is meg lehet nevezni. Bár a nyelv számos változatot kínál a hasonló jellegű jelenségek megnevezésére, szinonimájuk csak látszólagos. Ebben az esetben a nyelvi egységek csak annyiban szinonimák, hogy ugyanahhoz a kontinuumhoz tartozó érzelmeket írnak le, vagyis van közös jelentésösszetevőjük, ezért egy szemantikai mező tagjainak tekinthetők. Ha a szövegben az egyik érzelemmegnevezést egy másikra cseréljük, az információ egy része elvész vagy torzul, vö.: *Szomorkodik, mert elkésett az óráról. A fiát elvesztett szomszédasszony nem tudja abbahagyni a gyászolást. *A fiát elvesztett szomszédasszony lehangolódott. Lehangolódott, mert elkésett az óráról. Természetesen a párok első mondatai érthetők, az érzelmi állapot oka és leírása mégsem illik össze. Másrészt nem mondhatjuk, hogy minden érzelemnek (változatainak száma gyakorlatilag megszámlálhatatlan) megvan a maga címkéje – az azt megnevező szava. A nyelv nem az érzelmek tükörképe. Az érzelmek világa és az őket megnevező nyelvi eszközök nem feltétlenül esnek egybe. Az emberek ugyanazzal a szóval különböző élményeket neveznek meg, ezért csak a kontextusból derül ki, miről is van valójában szó. A tipikus érzelmi állapotok és nyelvi tükröződésük közötti kapcsolat nem szigorú, a nyelvi elemek (az érzelmek megnevezései) prototipikus helyzetekhez való igazodása révén azonban a kommunikáló felek megértik egymást. 118 | FORRÁSRÖVIDÍTÉSEK B BM – Boruta K. Baltaragio malūnas, Vilnius: Vaga, 1971. B R₁ – Biliūnas J. Írások 1, Vilnius: Vaga, 1980. DŽ – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. KID₁ – Katonai történeti dalok 1, Vilnius: Vaga, 1985. K NS – Kašauskas S. Netiesos sakymas, Vilnius: Mintis, 1988. LKŽ – Litván nyelvi szótár, Vilnius, 1941–2002. Mč LMM – Mačiukevičius J. Laiškai mylimoms moterims, Vilnius: Naujoji Rosma, 2000. M-P AŠ – Mykolaitis-Putinas V. Altorių šešėly, Kaunas: Šviesa, 1983. M VD – Malūkas E. Vilko duona, Vilnius: Magilė, 1999. Š K – Šeinius I. Kuprelis, Vilnius: Baltos lankos, 1996. ŠR JVUS – Šatrijos Ragana. Jau vakaruose užgeso saulėlydžiai, Kaunas: Šviesa, 1996. VD₁₁ – Esküvői dalok.2, Vilnius: Vaga, 1988. LITERATŪRA APRESJAN, J. 1995: Образ человека по данным языка: попытка системного описания. Вопросы языко-знания 1995 (1), 37–67. APRESJAN, V., APRESJAN, J. 1993: Метафора в семантическом представлении эмоций. Вопросы языко-знания 1993 (3), 27–35. AUGIS, R., KOČIŪNAS, R., red., 1993: Psichologijos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. BAMBERG, A. 1997 a: Emotion talk(s): The role of perspective in the construction of emotions. Niemeier, S., Dirven, R., eds., The Language of Emotions: Conceptualization, Expression and Theoretical Foundation, Amsterdam: John Benjamins, 209–225. BAMBERG, A. 1997 b: Language, concepts and emotions: the role of language in the constructions of emotions. Language Sciences 19 (4), 309–340. BELJAVSKAJA, E. G. 2000: О характере когнитивных оснований языковых категорий. Когнитивные аспекты языковой категоризации. Сборник научных трудов, Рязань: Рязанский государственный университет, 9–11. GUDAVIČIUS, A. 1994: Leksinė semantika. Vienetai. Ryšiai. Struktūros, Šiauliai: Šiaulių pedagoginis institutas. GUDAVIČIUS, A. 2000: Etnolingvistika, Šiauliai: K. J. Vasiliausko įmonė. KORNILOV, O. A. 1999: Языковые картины мира как производные национальных менталитетов, Москва: Московский государственный университет. LYBERIS, A. 2002: Sinonimų žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. POPOVA, Z. D., STERNIN, I. A. 1999: Понятие „концепт“ в лингвистических исследованиях, Воронеж: Воронежский государственный университет. VOL’F, E. M. 1989: Эмоциональные состояния и их представление в языке. Арютюнова, Н. Д., ред., Логический анализ языка: Проблемы интенсиональных и прагматических контекстов, Москва: Наука, 55–75. WIERZBICKA [ВЕЖБИЦКАЯ], A. 1999: Семантические универсалии и описание языков, Москва: Языки русской культуры. Silvija Papaūrėlytė Šiaulių universitetas P. Višinskio g. 38, 5400 Šiauliai, Lietuva [email protected] Gauta 2003 04 07