Lith. “šiẽnas”, OChSl. “sěno” ‘hay’ and IE “*kei-” ‘to lie’

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLIX (2003), 1–3 Lit. šiẽnas, OChSl. sěno ‘széna’ és IE *kei- ‘feküdni’ ROMUALDAS J. APANAVIČIUS Vilnius A lit. šiẽnas és az OChSl. sěno ‘széna’ szót hagyományosan a görög (Hesych.) κοινά· χόρτος szóval hozzák kapcsolatba; megbízható etimológiát azonban mindeddig nem javasoltak. Itt az IE *kei- ‘feküdni’ gyökkel való kapcsolat lehetőségét vetem fel. Ebben a cikkben új magyarázatot javaslok a lit. šiẽnas, a latv. siens és szláv rokonaira: OChSl. sěno, rusz. сено, szerb-horv. sijeno, lengy. siano (Vasmer 1987: 601). Most authors dealing with these words (Trautman 1923: 297; MEIII 1927–1929: 859; Pokorny 1959: 610; Fraenkel 1965: 980; Vasmer 1987: 601 etc.) merely repeat Per Persson’s (1893: 257) suggestion according to which Lith. šiẽnas, OChSl. sěno could be related to Gr. (Hesych.) κοινά· χόρτος; Grass’ (<*koi-no-, possibly neuter plural). Persson wrote: “Über die wurzel von κοινά, lit. szēnas, abg. sěno möchte ich nicht entscheiden” (“As to the root… I would not like to commit myself”) and he repeated the idea of Fick and Brugmann according to which the words under discussion could be connected with OInd. syānā- ‘trocken geworden’, śinā- ‘geronnen’, though Persson thought that the meaning ‘hay, grass’ could not be old. Būga (1959: 170) reconstructs Balt. *šěina-n (according to him OChSl. sěno < IE *koino-m would correspond to Lith. *šainas). Karulis (1992: 177) supposes that the word for ‘hay’ corresponds to an IE root *kei- underlying colour terms such as Lith. šyvas, šėmas ‘grey (of a horse)’. Az alább bemutatott bizonyítékok alapján rekonstruálható egy balto-szláv alapforma: *šeina | šaina (semleges nemű). A hangtani megfelelések egy kezdeti *ś- hangra utalnak, amely a lit. šiẽnas szóban mutatkozik meg, és több balti-finn jövevényszóban h- alakban jelenik meg < *ś- (fin. heinä, észt hein, vepsz hein, vot einä és délész. hain, liv. āina, szam. suoid’ne; vö. Thomsen 1891: 223; Būga 1959: 170; Stang 1966: 54). Ugyanez a megfelelés figyelhető meg a fin. herne ‘borsó’ szóban is, amely egy olyan balti szóból származik, amely a lit. žirnis ‘ua.’ szóban tükröződik. A gyökér magánhangzójának két reflexe van, nevezetesen -ei- és -ai-, amennyire a balti-finn jövevényszavak tanúságából megítélhetjük (vö. fin. heinä, észt hein, szemben a délész. hain, liv. āina alakokkal), valamint az óegyházi szláv sěno < *šaina alak alapján. Az adatolt balti alakok, a lit. šiẽnas és a latv. siens, nem szolgáltatnak bizonyítékot az eredeti kettőshangzóra nézve, mivel a litván és a lett ie szintén visszavezethető *ai-ra: vö. lit. dievas ‘Isten’: fin. taivas, észt taevas ‘ég’, lit. piemuõ ‘pásztor’: gör. ποιμήν, fin. paimen ‘pásztor’ stb. Ez 2 | ROMUALDAS J. APANAVIČIUS lehetővé teszi annak feltételezését, hogy mindkét forma (*šeina és *šaina) együtt létezhetett a régi balti és szláv nyelvjárásokban (bár ugyanabban a nyelvjárásban nem mindkettő). Az OChSl. šeno és a fin. heinä egy balti *-a semlegesnemű végződésre utal (vö. fin. silta: lit. tiltas ‘híd’, óporosz assara-n, rusz. озеро: lit. ežeras ‘tó’), amelyet Mažiulis (1970: 84–87) tárgyal. A szóalkotási elemzés egy *šei-/šai- gyököt és egy -na- képzőt tár fel, mint a lit. bérnas, latv. bèrns, gót bairns ‘gyermek’ esetében: IE *bʰer- ‘vinni’ (gör. φέρω, lat. ferre, gót. bairan stb.). Azt a feltevést szeretném itt megkockáztatni, hogy a lit. šienas és az OChSl. šeno az IE *kei- ‘feküdni, liegen’ igei gyökből származik. Az IE kei- ‘fekszik, liegen’ a legtöbb IE nyelvben adatolt: Hitt. kitta(ri), Olnd. setē, Gr. κεῖται ‘liegt’; m-képzővel: OIr. coim ‘lieb’, Goth. haims ‘Dorf, Flecken’, Lith. šeima (> Fin. heimo), Latv. sàime, Rus. семья ‘család’, OPr. caymis, Lith. kãimas ‘Dorf’, kiẽmas, Latv. ciems ‘Dorf, Versammlungshaus’, uo-képzővel: Olnd. sévah ‘traut, freundlich, lieb, wert’, Lat. civis ‘Bürger’, Goth. heiwa-frauja ‘Hausherr’, OHG. hīwa ‘Gattin’, Latv. sìeva ‘Weib’ (Pokorny 1959: 539–540; Rix 2001 s. v.). Az IE *kei- ‘feküdni, liegen’ gyökből származó balti szavak áttekintését (a lit. šienas, OChSl. šeno említése nélkül) Mažiulis (1993 s. v. caymis; 1993 s. v. keytaro), Toporov (1980 s. v. caymis) közli. A hipotézis alátámasztására felhozható érvelés a következő szemantikai megfontolásokon alapul. (i) A fenti példákhoz hozzávehetjük a lit. šiekstas, šieksta ‘vízben fekvő fa vagy bokor’ (LKŽₓᵢᵥ 735–737), latv. sieksts, sièksta (< *šei-sta-) alakokat (Karulis 1992: 176–177), amelyek szintén kapcsolatba hozhatók az IE *kei- ‘feküdni, liegen’ gyökkel, és szóalkotási modelljük tekintetében bizonyos hasonlóságot mutatnak a lit. šienas szóval. (ii) A gót hawi, a ném. Heu, az ang. hay, a svéd hö ‘széna’, valamint a ném. heuen, az ang. hew, a svéd hugga ‘szénát vágni’ a proto-germán *kau-i/u-o- ‘ami le van vágva, amit le kell vágni’ szóból erednek (Onions 1966: 431, 439), amely az IE *keh₂u- ‘vágni, schlagen’ gyökre vezethető vissza (Rix e.a. 2001 s. v.). Ha most elfogadjuk azt a feltevést, hogy ami le van vágva, az fekszik, szemantikai kapcsolat teremthető a proto-germán *kau-i/u-o- ‘ami le van vágva, amit le kell vágni’ és a balti (vagy balto-szláv) *šeina/šaina között; ebben az esetben megkísérelhetnénk az utóbbit az IE *kei- ‘feküdni, liegen’ gyökkel kapcsolatba hozni. A germán törzsek a szénát úgy képzelhették el, mint a levágott füvet (amely ezért a földön fekszik), míg az óbalti (és szláv) törzsek olyan fűként képzelhették el, amely kaszálás után fekszik (vö. lit. pjauti šieną ‘szénát vágni’ és kirsti rugius ‘rozst vágni’). Természetesen egy ilyen összehasonlításhoz más nyelvekből származó további tipológiai párhuzamokra lenne szükség. Ami a gör. (Hesych.) κοινά ‘fű, széna’ szót illeti, hasonló eredetet és szerkezetet feltételezhetnénk (*koi-no- az IE *kei- gyökből, amely tükröződik a 1 A ‘szénát vágni’ és a ‘rozst vágni’ kifejezésben szereplő eltérő igékre Prof. Vytautas Mažiulis hívta fel a figyelmemet (szóbeli közlés). LITH. šienas, OCHSL. sēno ‘HAY’ AND IE *kei- ‘TO LIE’ | 3 Gr. κεῖται), de másfelől a balti és szláv szavakkal való hasonlósága puszta hangtani és jelentéstani egybeesésen is alapulhat. RÖVIDÍTÉSEK LIV – Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen. H. Rix irányításával, sok más közreműködésével M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp és B. Schirmer szerkesztésében. Második, bővített és javított kiadás, M. Kümmel és H. Rix szerkesztésében, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 2001. LKŽ – A litván nyelv szótára I–XX, Vilnius, 1941–2002. ME – Kārļa Mīlenbacha latviešu valodas vārdnīca I–IV. J. Endzelīns szerkesztette, egészítette ki és folytatta, Riga, 1923–1932. REFERENCES Būga, K. 1959: Rinktiniai raštai 2. Sudarė Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Fraenkel, E. 1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch 2, Heidelberg: Carl Winter. Karulis, K. 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca 2, Rīga: Avots. Mažiulis, V. 1970: Baltų ir kitų indoeuropiečių kalbų santykiai (deklinacija), Vilnius: Mintis. Mažiulis, V. 1993: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 2, Vilnius: Mokslas. Onions, C.T. 1966: The Oxford Dictionary of English Etymology. Edited by C. T. Onions with the assistance of G. W. S. Friedrichsen and R. W. Burchfield, Oxford: University Press. Persson, P. 1893: Etymologisches. Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen (Bezzenbergers Beiträge) 19, 257–283. Pokorny, J. 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch 1, Bern–München: Francke. Stang, Chr. S. 1966: Vergleichende Grammatik der baltischen Sprachen, Oslo–Bergen–Tromsø: Universitetsforlag. Thomsen, V. 1891: Beröringer mellem de finske og de baltiske (litauisk-lettiske) sprog, København: Kongelige Danske Videnskabernes Selskab. Toporov, V. N. 1980: Прусский язык. Словарь, I–K. Москва: Наука. Trautmann, R. 1923: Baltisch-Slawisches Wörterbuch, Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht. Vasmer [Фасмер], M. 1987: Этимологический словарь русского языка 3, Москва: Прогресс. Romualdas J. Apanavičius Gauta 2003 10 30 Laisvės pr. 42–159, 04341 Vilnius, Lietuva