Liet. „barzdà“ ‘barba’: samplaikos „-zd-“ kilmės klausimu

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LI (2004), 15-27 Lit. barzda ‘szakáll’: a -zd eredetű szókapcsolat kérdéséhez ROLANDAS KREGŽDYS Vilniusi Egyetem A tanulmány a mássalhangzó-kapcsolat eredetével foglalkozik a litvánban. barzda „szakáll, széle’. Míg Būga úgy vélte, hogy a kapcsolat öröklött, Endzelins szláv hatásnak tulajdonította. Otrebski eredetét homályosnak írta le. A finn nyelvekbe átvett alakok a -drather than -zdmellett szólnak, de visszavezethetők akár a germán barda ‘barba; securis’ szóra, akár balti szavakra. Ebben a cikkben azt az álláspontot képviseljük, hogy a lit. barzda örökölt szó, és egy indoeurópai nyelvjárási képződményt tükröz. Az elemzés megerősíti Būga feltevéseit a szó eredeti morfológiai szerkezetére vonatkozóan. Ebből következik, hogy a lit. barzda, lett. dial. a barzda régebbi, mint a lett. barda. 1. BEVEZETÉS A -zdmássalhangzó-kapcsolat eredetét a litván névszók szerkezetében Kazimieras Būga már régen tárgyalta. Nem egyetlen -zdpéldát közölt: -zváltakozókkal, és feltételezte a mássalhangzós -zdtörténetiségét, vagyis nem vonta kétségbe e kapcsolat ősiségét: lit. lizdas „tojásrakásra, kotlásra, valamint fiókák felnevelésére szolgáló (madarak, rovarok esetében) berendezett hely; fészek” (DLKŽ*5.- v.) — dial. liza „t. p.' ), lit. blauzda „a lábnak a bokától a térdig terjedő része” —nyj. blauza ‘t. p.', lit. lazda „megmunkált bot, járás közben támaszkodni; megütni valakit stb.” —nyj. laza „t. o., lit. barzda „az arc alsó részén lévő szőrzet” — nyj. gólya „stb.” (Būga 1958: 273). Zigmas Zinkevičius azt állítja, hogy „a múltban a litván zd mássalhangzó-kapcsolat szórványosan z-vé vált” (1980: 129. skk.), vagyis ezt a kapcsolatot nagyon réginek tartja. A -zd-(-d-) hasonulás funkcióját a litván nyelv igerendszerében futólag tárgyalta Erdvilas Jakulis. Megfigyelték, hogy a frikatív /z/ többnyire megmarad, bár nem mindig etimológiai (Jakulis 2002: 35, 62): bėzda —bėza „szellenteni;” bűzleni, bűzt árasztani, a levegőt rontani’, lat. tojni, -om, -e „t. p.' ; litván kūza, -ėti, -éjo kūzda, — -ėti, -ėjo ‘$nibzdéti; remegni, reszketni'; litván splūzda — splaza „plazdėti’ ir usw. Eine ähnliche Tendenz, den Frikativkonsonanten beizubehalten, lässt sich auch in den lettischen Dialekten verfolgen: lett. Dial. brazér, -u, -ėju brazdėt — „braškėti’ (Jakulis 2002: 92, 108); vgl. ferner Beispiel in su der Verbindung -z(Z)g-: lett. nyelvj. bližėėt ‘villogni, pislákolni' = lett. nyelvj. blizėt (Jakulis 2002: 87). A lett és porosz ir nyelv adataira támaszkodva Endzelīns megkísérelte bebizonyítani a litvánban használt szakáll megnevezésének su -zdv késői eredetét (Endzelin 1902a). Vö. még: PEŽ,, S4tt. 16 | ROLANDAS KREGŽDYS A munka célja: 1. a -zd-, -z-, -dribas végződésű litván és lett nyelvi formák areális elterjedésének meghatározása; 2. a finn kölcsönszavak jelentőségének újraértelmezése a proto-balti szakállmegnevezés formájának meghatározásában; 3. azon okok meghatározása, amelyek miatt különböző, -zd-, -z-, -dvégződésű morfonológiai változatok alakulhattak ki. 2. AZ ANYAG ELEMZÉSE A balti nyelvek szakáll elnevezéseinek egyik mindmáig tisztázatlan problémája — a tő strukturális modelljének eltérése a litvánban, illetve ennek megfelelően a lettben és a poroszban, mivel a keleti balti nyelvjárásokban a -zdtőkapcsolatot (a lettben pedig -dkapcsolatot) tartalmazó formák használatosak, míg a poroszban csak a -dkapcsolatot tartalmazó forma fordul elő: lit. barzda, illetve lat. nyj. būrzda — lat. būrda, illetve por. bordus E 101. Két hipotézis létezik e különbség magyarázatára: 1. A -z-dhangkapcsolatot tartalmazó formák régiek, az indoeurópai alapnyelvből öröklődtek, ezért reliktumformákként értelmezendők; összevethetők a szanszkrit bhrstis „él, perem”, az óizlandi és az ófelnémet burst „sörte”, az óangol byrst „sörte” stb. alakokkal (Būga 1958: 273; ME, 273; LEW 36; Kurytowicz 1935: 118; Vasmer I 196) — rekonstruálandó az ősi balti *barzda- „ua.” o. (LEV, 108). Egy ilyen alakú rekonstrukció az indoeurópai nyelvészetet is feltételezi. hangkorrekciót: az eddig általánosan elfogadott indoeurópai helyett A *bhar-dha* rekonstruálandó *bhars-dha (ME ibd.), amelyből mindeddig a szláv, „barázdát” jelentő szavakat származtatták (ESSJ 220); 2. A -zdyra végződésű alakok későiek, a szlávban hasonló szavak hatására alakultak ki. *borzda® ‘barázda’ > orosz borozda ‘uaz’ „o.” és mások (Endzelin 1902; ESSJ, 198; Varbot 1984: 216; PEŽ, 151), vagy a balti nyelvekből származtathatók. *bard-+ *-da > *barzda (Skardžius 1943: 99; Endzelynas 1957: 100) — rekonstruálható ősbaltinaként. *barda-‘- szakáll’ (fem.) (Trautmann 1923: 27). E rekonstrukciót Toporov (PJA, 241), Mažiulis (PEŽ, 151; vö. még ESS, 198, 220) támogatja, noha egyes nyelvészek a -zd-/-zk váltakozást egyszerűen tisztázatlannak nevezik (Otrębski 1958: 334 skk.). 2 Mark hipotézise szerint az indoeurópai *bhardha a „szakáll” jelentésében innováció, amely felváltotta az indoeurópai *smonkru „szakáll” szót. Ez az alak morfológiai struktúráját tekintve közel áll a sz.i. bhrstis „penge” (fem.), lat. far „kenyér, liszt”, gót. barizeis „árpa; Hordeum sativum’, lásd. szig. barr „gabona; árpa' stb. Feltételezik, hogy ezt a mezőgazdasági szakkifejezést a nyugati indoeurópai nyelvjárási zóna lakói a sémi nyelvekből még az Európába vándorlás előtt kölcsönözték. Az ilyen hipotézis hívei az indoeurópai *bhardha szót összetételként értelmezik: az első tagot, a *bhar-t, az árpa régi indoeurópai nevének tekintik (Hordeum sativum — Marki hipotézise), amely a klasszikus héberből származik. bar ‘pácolt gabona', arab. burr'gabona', dél-arab. bor, barr “gabonák, gabonafélék' (Otkupščikov 1963: 89). Ugyancsak úgy vélik, hogy ez a gabonanév a késői ide. proto-indoeurópai nyelvállapot időszakában (a dialektusokra bomlás kezdete), és nem a dialektusokra való felbomlása után kerülhetett kölcsönzésre (Ivanov 1985: 162 kk.). Az arab kölcsönzés hipotézisét korábban Meillet vetette fel (1914: 143). A boreális nyelvészet képviselői azt állítják, hogy az ide. *bhardha ‘szakáll’ szemémájának késői voltát a régebbi „növényi” jelentéssel szemben a rekonstruálható boreális nem *bardkrimynas® —gruz. bard-'t. p.' stb. is megerősíti (Klimov 1988: 153). Porzig szerint, ua. *bhardha eredetileg „szőrrel benőtt arcrész (testrész [állatoknál])” jelentésű volt; šeriai’, amely az őskori nyelvben nomen collectivumként funkcionált, később felváltva az indoeurópai *smek-(Porcig 1964: 302). Arra a hipotézisre támaszkodik, hogy ide. *rekonstruálandó szeméma: „éles” (vö. Otkupščikov 1963: 89). „Hagyományosan rekonstruált előzményalak, a *bhardha indoeurópai örökségként értelmezendő < indoeur. *bhar- „előre kiálló; Serys; csúcsosság; akuotas' (Pokorny 110; Fraenkel 36) < ige. indoeurópai. *bhertrinti; vágni; hasítani; verni, ütni; hasítani, szétrepeszteni' (LEV, 108) > ige. uo. *bhar-*kySoti, kiállónak lenni' (Pokorny 110; ESSJ, 197) —„sörték” (Porcig uo.; Gamkrelidze, Ivanov 1984: 69). 3 Ugyancsak kísérletet tesznek arra, hogy az orosz nyelvjárási borozdavka 'szemölcs'" szavakkal hozzák kapcsolatba, vö. barzovka ‘t. p." (Nepokupnas 1983: 20, 47; Endzelin 1902b/1971: 221). LiET. barzda MINTÁZATAI -zd-EREDET | 17 A második hipotézis bizonyításával kapcsolatban kétségek merülnek fel, mivel nem mindig értenek egyet a porosz nyelv „barzda” jelentésű szava gyökének strukturális modelljét, a CVR rekonstrukcióját illetően. A porosz névtani anyag alapján a *barsdgyök rekonstruálható, vagyis egy porosz, a barzda strukturális CV RCC modellje feltételezhető, amelyre V. Toporov* (PJA, 197. kk.) és A. Kaukienė* (1999: 21) is utal, vö. porosz Barsde (istenségnév), porosz Claus Barsde (tulajdonnév —Trautmann 1925: 17), kurs Barsdemin (tulajdonnév) (Toporov PJA, 199) és talán a porosz nom. prop. Borssythe —Herman Borssythe 5a, 51 = 5b, 62 Schalwe —Trautmann 1925: 20 (e személynév eredetéről bővebben lásd Kregždys 2004: 35). Mielőtt elmélyednénk a -zd-/-d alternánsok balti nyelvekben való megjelenésének okaiban és az alapforma rekonstrukciójának lehetőségeiben, először meg kellene határozni az areális határokat, ahol egyik ar vagy másik forma használatos. A régi litván írásokban a barzda „az arc alsó részének szőrzete; a ló csüdjén lévő szőrcsomó; áll” (LKŽ, 673. köt.) szó csak a -zd-: barfda (acc.sg.) BB Ez 5,1; Barzda, -os f. ‘szakáll’ R, 13, R, 52, 219; Kakas szakálla ‘taraj’ MZ, 281 = R, 211; Barjda, -6s, f. MZ? 27, Barzda SD’ 19; barzda „a kasza gerince, amelyet a fű kaszálásának megkezdése előtt kinyitnak* MZ? 292; Stréla su Barzda „a nyíl hegye’ R, 276 = Strélos barzda K, 107; barzda BzF 99; barzda K, 167, 675; barzda ‘szakáll’ M 28; barzda Leskien B 214; Barzda, barzdėlė 1SPL 84; barzda ‘szakáll’ ZCh 183, 184....; barzd’6s (gen. sg.) P 230, barzd’éms (instr. pl.) V 444 (Buch 1961: 41); arba -z-: barze MPDP 149; barza SG II 59; barza, -as Jrk 62; barza BsP 1 99. Az LKZK, LKZKP és TA adatai alapján megállapítható, hogy a -zdkapcsolatos forma jóval szélesebb területen használatos: barzda — a nyugati žemaitis (SG), az északi žemaitis kretingiškis (bazda Prt, barzda PLN, barzda ŽEM, Ms), a telšiai (SARK [barzda EI1G, Lk; barzda V GR, SKD, TRS]), a déli žemaitis varniškis és raseiniškis (barzda Sti, RDN, KRKL), a nyugati aukštaitis šiauliškis (barzda Sk, Skt; barzda Sk, Kdn), a kauniškis (Zp, JRB [bazda BLB]), a keleti aukštaitis panevėžiškis (Rp, MLN [barzda SLC; barzda KRIAUš, GEI, ANG, Ps, NMR)), a kupiškėnas (KP [barzda PD, DRS]), az anykštėnas (Sv [barzda AND, LDK]), az uteniškis (LLN [barzda Uzs, Sp)), a vilniškis (DKST), a déli aukštaitis (Vs, AUK, DRSK, DG, VRN [bazda VLKN, McL]) és a peremnyelvjárásokban (LZ, Ps). A -z gyökű alakok lényegesen kisebb területen használatosak: ERZ, VDZ, SAUK, KRŽ —barza, VIKš, VDK, J-E; PGR?) (TA), GRv (Kardelytė 1975: 114), vö. még: LKT 102, 442. Az LKŽK rögzíti, hogy ilyen alakokat Jurbarko környékén használnak (GRDŽ — 4 Pr. bordus "szakáll' E 101 -z hiányát Toporov más, ide. a szakállt jelentő, frikatív mássalhangzó nélküli szavak használatával magyarázza: szl. s. brada, s. v. a. bart stb. ir (PJ I 241). A pr. alapján Barsde (istenségnév), pr. Claus Barsde (nom. prop. — Trautmann 1925: 17; PJ I 199), aki. Barsdemin (nom. tulajdonnév) és a Felső-Dnyeper Borzna helynevével < *Borzdna (?) [eredete és ir képzése bizonytalan], Toporov óvatosan rekonstruálja a porosz *barsd-/barzd-/ (PJ I 197). Kaukienė a bordus szót a *barzda szóból eredezteti, és a PEŽ 150. oldalára hivatkozik, Mažiulis azonban nem állít ilyet. Ezzel szemben másodlagos -zdėl sl. feltételez. *borzda hatására. Jonikas rámutat, hogy a Pagramantis nyelvjárásában a zd mássalhangzó-kapcsolat átalakul į z minden szóban, csak a vizsgált ne barza szóban (Jonikas 1939: 28). 18 | ROLANDAS KREGŽDYS Zinkevičius 1966: 179) és Skirsnemunėben. Zinkevičius arra is utal, hogy a barza a litván nyelvterület keleti peremén — Lazūnaiban — is használatos (Zinkevičius 1966: 180). Vagyis a -d nélküli forma nemcsak a délkeleti žemaitis peremnyelvjárásokban használatos, hanem a déli žemaitis raseiniai nyelvjárásában és az azzal határos nyugati aukštaitis peremén, valamint a nyugati aukštaitis kaunasiak és a keleti aukštaitis vilniusiak határvidékén fekvő Lazūnai nyelvjárásában is. Fonetikai szempontból ez a jelenség feltehetően progresszív asszimiláció által meghatározott változásként írható le, vö. lit. dial. laza = lit. köznyelvi lazda és mások (vö. Zinkevičius 1966: 180). 1. TÉRKÉP: A FEKETE HÁROMSZÖGEK A -zdHANGKAPCSOLATOT TARTALMAZÓ FORMÁKAT JELÖLIK, A FEHÉREK PEDIG A -zTARTALMAZÓKAT. Šiauliai A Panevėžys A A Egyes lett nyelvészek a litván és lett nyelv morfológiai barzda-eltéréseit a litván nyelvjárásoknak a lett határ menti nyelvjárásokra gyakorolt hatásaként értelmezik. Így feltételezik a gyöki -z-vel rendelkező formák későbbi kialakulását (Staltmane 1981: 65; Steinbergs 1996-1997: 24), a lett nyelv első komponensében bard-ot tartalmazó személynevek eredetét pedig az appellatívizáció folyamatával hozzák összefüggésbe, mivel ezekből hiányzik a megfelelő litván példákra jellemző pejoratív árnyalat: lat. barda “szakáll' —> bardina “szakállka' —Bardins (vezetéknév), Barzdainis <—barzdainis ‘szakállas’ (-zdaiš magyarázata szerint dialektizmus). Meg kell jegyezni, hogy Staltmané állítása, miszerint a -zd-vel rendelkező vezetéknevű változatok okozhatták a lett dial. „barzda” kialakulását, nehezen bizonyítható (vö. Staltmane, ibd.). E lexikai változat használatban lehetett párhuzamosan a lett būrda formával, vagy archaizmusként értelmezhető (vö. Nilsson 1998: 124). Természetesen a probléma ilyen megoldása meggyőzőbb lenne, ha a lett nyelvben ezeket a formákat csak a határ menti nyelvjárásokban használnák (pl., Bsk (235)), azonban ilyen formákat Litvánia határától távol is használnak: barzda“ —KND (84), VNP, ARLV (65),‎}]} 񟿿}]} 银雀 һуҗเงินบาทไทยjeg???? аусура sexvideo messages????? LIT. barzda SAMPLAIKOS -zd-KILME | 19 b'rzda? — PRE (439), KRTP (357), szakáll? DND (63), VND (75) (vö. még lat. nyj. buorzda ‘barzda’ (lyvi nyelvjárási) — példa www.ailab.lv — Zr. továbbá) vagy egymástól eltávolodott 2-3 $nektas: byzda* — SNK (353) (ME, 273), továbbá vö. lat. nyj. būorzda „szakáll; hosszú lószőrcsomó a lábak mellett; hosszú szőrcsomó az állat testének alsó részén’ (KV, köt.), 167 lett folklórpéliš dákat: Borzda izauga, gudreibys a nav 527 33449; Boarzda koa krivam 1268 793 (a széliai iš nyelvjárási területek példája, ahol a (-r- < -ar — LEV, 108) > oa (Rudzite 1993: 237). 2 TÉRKÉP: A JELÖLT HELYSÉGEKBEN HASZNÁLATOS FORMÁK SU MINTA -zd-; HÁROMSZÖGEK JELZI HELY, AHOL ILYEN FORMÁK LEHETTEK LENNI HASZNÁLATOSAK (LETT NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYEK ALAPJÁN) Dundaga Ventspils Vandzené Arlava Kandava Krustpilis Preiliai Bauske Sunaksté Kalupé A -zdyra gyöki klasztert tartalmazó forma használatos a lett és litván helynévanyagban: lett. Barzdaini, Barzdeni < nom. prop. lett. Barzda ~ litván Barzdai, Barzdiné (Endzelins 1956: 93). Tokį problemos sprendimą paneigia ir Toporovo dublinių žodžių formų atsiradimo teorija, pagal kurią formų su šaknies -d- (o ne -zd-) pėdsakų turėtų būti ir Lietuvos šnektose (Latvijos paribyje) — Lietuvos pasienyje su Latvija forma *barda (be -z-) neužfiksuota. Iš visų lietuvių kalbos tikrinių žodžių, kurių šaknys sietinos su barzda, tik pvd. Bardišius, Bardyšius (vartojami įvairiose Lietuvos srityse — Maciejauskienė 1991: 98) galėtų atspindėti šaknį *bard-, tačiau pastarieji žodžiai traktuojami kaip skoliniai iš slavų kalbų, t. y. kildintini iš le. Bardyszewski ~ le. bardysz —> liet. bardišius „kirvis ilgu kotu priešams kapoti; atšipęs įrankis; didelis žmogus; prastas gyvulys“ (LPZ, 194; LKZ, 657), dar plg. lietuvių toponimus Bardiskeéliai (UKM), Bardiskiai (PKR, Rs), Bardziai (SLL) ir kt. (LAZ 27) be šakninio -z-, kurie gali būti 20 | ROLANDAS KREGŽDYS személynévi eredetűek, és az imént említett lengyel nyelvi szubsztrátummal hozhatók kapcsolatba, mint a top. Barzdiinai (f., SLU), a litván Barzdiinas személynévvel (Razmukaitė 1993: 154). Hasonlóképpen, úgy tűnik, magyarázható volna a lit. pvd. Bardžius (ALvT) eredete is, amelyet a Barzdžius mellett használnak (vö. Barzdis UKM) (LPZ, 195), bár a litván nyelvterületen az egyetlen -znykimo esetként is értelmezhető. A Barzda morfonológiai változatainak kialakulását Būga azzal magyarázza, hogy a délkeleti žemaitis beszélők nyelvi sajátosságként egyszerűsítették a szó szerkezetét attól függően, hogy a hangkapcsolat morfológiailag fontos volt-e:,, zd sokratilos' v z vo vsech tech formach, v kotorych d ne imelo morfologičeskoj cennosti“ (uo.). Az egyéb nyelvjárásokban előforduló hasonló változások példáit, amikor a várt -zdhelyett frikatív -zszerepel, Būga szerint szórványosan előforduló esetekként kellene magyarázni. Mindezen szavak -zdkapcsolata a litván előtti nyelvből vezethető le. *-zd-(Būga 1958: 273). Ezt a megoldást Mažiulis (PEZ,, 55) és Derksen (2003: 12) is támogatja. A régi összetétel használatáról Endzelynas (1974: 267–268) is beszél. Zinkevičius egyszerűen megállapítja, hogy „a déli žemaitiszek egy része és közvetlenebb aukštaitis szomszédaik nem ejtik a d-t a z és a magánhangzó között”, valamint hogy „a d mássalhangzó eltűnését a z és a magánhangzó között már a litván nyelvterület keleti peremén is megfigyelték” (1966: 179. skk.). A poroszbalti *-sdösszetétel eredetét alátámasztó egyik érv lehetne a helynévi példák sora, amelyek éppen a régebbi -zdösszetételi formák meglétére utalnak: lazda — Lazdėnai, lett lazda ’mogyoróbokor’ — Lazduone (lásd még Gerullis 1922: 254). A litván *Lazėnai forma nem létezik. Hasonlóképpen okoskodik Zinkevičius is — e fonetikai változás szemléltetésére a litván nyelvjárási barzyla „szakállas” (JRB) melléknevet, valamint a litván nyelvjárási barzūoti < litván barzdūoti „valamit a szakállal dörzsölni” igét használja fel (Zinkevičius, ibd.). E probléma összetettségének bemutatására megfelelő példa lehet a lit. bėzda —bėza igepár, amelyben a -z etimológiai eredetű (vö. Jakulis 2002: 87, 107, 109), ezért nem megbízható itt valamiféle fonómorfológiai vagy szemantikai fejlődés által meghatározott innovációt feltételezni. Jakulis megpróbálja e hanginvariánsok megjelenését az -d toldaléknak az ide. gyökhöz való kapcsolódásával magyarázni. *pesar *bes- (Jakulis op. cit., 109), bár pusztán a lit. pėza, -ėti, -ėjo alapján aligha megbízható ilyen állítást megfogalmazni, különösen az indoeurópairól beszélve. A prolit rekonstrukciója — más nyelvek példái már az indoeurópait feltételezik. hogy ez az infixum a prokelben jelen volt (LEW 42; Vasmer I 163). Ritkábban fordulnak elő olyan példák, amelyekben megmarad a zárhang, és amelyekben a /z/ réshang nyilvánvalóan paratetikus mássalhangzó: spūrzda —spūrda ‘spurda’. Egyébként Jakulis nem vizsgálja részletesebben e jelenség okait, de rámutat arra, hogy az olyan mássalhangzó-kapcsolatok használatát, mint a -zdšalia -z, szemantikai tényező határozhatja meg — az ikonicitás funkcióját feltételezik (Jakulis 2002: 42). Így arra lehet következtetni, hogy a litván nyelvjárásokban a -zdgali kapcsolat -z-vé válhat. A főnevek rendszerében ez a változás a fonetikai „könnyebb kiejtés” elvével hozható összefüggésbe, ha természetesen nem sérti a litván nyelv morfológiai törvényeit, vö. barskutis ‘borotva’ DP 563, < *barzd-skutis (Otrgbski 1958: 367). A lett nyelvben a -z nélküli forma kialakulását ugyanazok az okok idézhették elő, mint amelyekkel a -z megjelenését a litván barzda szóban próbálják alátámasztani. Feltételezhető, hogy a szomszédságban élő szlávok és finnek által használt, -zdkapcsolódás nélküli formák idézhették elő és szilárdíthatták meg a lett būrda kialakulását, míg a -zdkapcsolódást tartalmazó régi formát kiszoríthatták a használatból LIT. barzda A -zdKAPCSOLÓDÁS EREDETE | 21. oldal. Ezt a feltevést nemcsak a -zdkapcsolódást tartalmazó forma használata teszi lehetővé a lív nyelvjárásos területeken, hanem különösen gyakori használata is a régi lett folklórgyűjteményekben, amelyeket a www.ailab.lv honlapon tettek közzé. A -zdés -dkapcsolódást tartalmazó formák aránya 2,3/1-ként állapítható meg — sokkal gyakrabban használják a su -zd-' formát. Így a litván -zd-> -z-, a lett -zd-> -d változásai óvatosan összekapcsolhatók a nyelvi „kényelem” és „takarékosság” elvével, valamint más nyelvek hatásával. Mindezek a tényezők meghatározhatták a vizsgált változatok megjelenését és elterjedését ugyanazon nyelv különböző nyelvjárási területein. Ezért az ilyen fonetikai változatok nem lehetnek régiek, és nem kapcsolhatók közvetlenül más indoeurópai nyelvek hasonló, „szakállat” jelentő szavaihoz, amelyek kialakulására egészen más tényezők hathattak, vö. Fraenkel arra irányuló kísérletét, hogy a vizsgált problémát indoeuropeisztikai kérdésként archaizálja: ófelnémet bart ‘szakáll’: burst ‘sörték’, óangol beard ‘szakáll’: byrst ‘sörték’, amelyek képzése eltérő lehet (-stverbális eredetű?) (LEW 36). A szomszédos szláv és finn nyelvek hatását a balti szakállmegnevezés változására külön és részletesen kell tárgyalni, mivel e nyelvek adatai alapján megkísérlik szláv szókapcsolat -zd eredetének bizonyítékait keresni. Mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy a lit. barzda szókapcsolat -zd szláv eredetének hipotézisét vallók kizárólag a morfológiai tényező jelentőségét hangsúlyozzák, amely véletlen egybeesés példája lehet — e főnevek lexikai-szemantikai paradigmája nem egyezik, vö. óegyházi szláv brazda „barázda”, bolg. brazda „v.” o.”, délszl. brazda „v. o.”, nyj. „vízzel teli árok”, szlovák. brdzda „barázda, ránc”, lengy. brozda „barázda”, ? [közmondások]: Nőjön a szakáll, de maga ne nőjön 1225 12801; 699 191; Addig csikorgott, míg a császár szakálla 382 39; ide <... Öt évig szakállt növesztett...> (14999); <... A zsidónak nagy szakálla van...> (34300); [mesék]: ..ilyen szakállas, csak nagy ostoba! ; <... egy ősz szakállú öreg...> (Az állatok elmennek bűneiket meggyónni, és beleesnek a gödörbe. A. 1.47.20. 31. R. K. Porietis Sélpils Aizupés, Zin. Kom. rövidítés LP, VI, 43, 1. AS, II, 3c. ); <... Neked állítólag szakállad van, én nem engedhetlek be... > (A kecske és a farkas. 123. L. Ivanovskis, Daugavpils környéke, Kapino, N. Rancana járás); <... egy öreg ember ősz szakállal.- ..> (A farkasok széttépik a kiválasztott embert. 1. LP, V, 83, I. AS, II, 41c.); <... megérkezett Szakállhegyes...> (A hős kiszabadít három elrabolt hercegnőt. 9. A.301 A. A. Maturs, Gravendalė. I.P, VI, 115, 15. jegyzet. AS, 11,86 f.); <... egy kis emberke csaknem egy arasznyi szakállal.- ..> (A hős kiszabadít három elrabolt hercegnőt. 10. A. 301 A. P. Lielupis, Vec-Piebalga, Brivzemnieka járás, LP, VI, 115, 16. AS, II, 86 h.); <... Harmadik napra az lett a legerősebb, és az öregembernek szakálla..- .> (Zemgale királyának leánya, Skaistite. 5. A. 301A. J. Ozols, Sauka, Brivzemnieka járás. LP, VI, 115, 24. Uo. AS, II 86 b); <... egy kis öregember hosszú, hosszú szakállal.- ..> (Stiprinieks társaival. 3. A. 301B. J. Ozols Secé, Brivzemnieka Sbornik, 99. jegyz. LP, VII, II, 18, 6.); <... egy férfi ilyen hosszú szakállal.- ..> (Stiprinieks társaival. 4. A. 301 B. (650 A.) J. Bergmanis Barta, a Lett–Lit. magazinja. Gesellschaft, XVIII, 1887, 17. ); <... egy férfi hosszú, hosszú szakállal.- ..> (Stiprinieks társaival. 12. A. 301B. T. Staueris Iecava. LP, IV, Iv, 5. AS II, 87¢. ); <... ott egy kis emberke hosszú, hosszú szakállal.- ..> (A társai­val levő Erős ember. 13. A. 650 A. 30t B. J. Gobzinš Durzupe. LP, IV, 1,4v. AS, 11, 8if. ); <... a legény megragadott egy szálkát, és egy faág segítségével a szakállába szúrta...> (A társai­val levő Erős ember. 16. A. 301B. L. Makevica Nogalé. LP, VI, 115, 24 turp. AS, II, 87 d.); <... egy kis emberke hosszú, fehér szakállal...> (A kovács fia. 6. A. 301B. Nameitu Juris, Frankar Jkr. II, 2. LP, VII, II, 18, 4, 3. AŠ, II, 92 a.); <... toks vyras kaip burokas, su barzda kaip arklio uodega. (Dzelzs déls. 2. B. 301A. Dzirciema, LP, VI, 115, 19 piez.); <... vyras su uolekties ilgio barzdele.. (Dzelzs dels. 5. A. 30113. J. Sarzants Garlené. LP, VII, II, 18, In, l.); <... vyras ikša dydžio ir su barzda...> (Laca déls. 4. A. 301B. M. Simin (Pérkons) Kurzemes Brukna. Jkr. II, 1. LP, VII, II, 18, 5. AS, II, 90d. ); <... egy könyök hosszúságú szakállal és kenyérrel.- ..> (Lata dels. 8. A. 301B. Pogu Janis, Bechmanis, 1879. Bramberga un Ezeré, Brivzemnieka Kr. LP, VI, 115, 10a. AS. II, 90h.); <... egy kis ember hosszú szakállal...> (Kéves déls. 3. A. 303. 300. 301A. 513A. Lauris Bikstos. LP, VI, 115, 2b. AŠ, II, 92c.) és még több száz más példa is van, amelyeket nagy számuk miatt itt lehetetlen felsorolni. 22 | ROLANDAS KREGŽDYS orosz borozda „a ló által barázdált sor” < ősszláv. *borzda (Brūckner 1957: 42). Ez a feltételezés sokkal megbízhatóbb lenne, ha ez a szláv főnév valamelyik dialektusban „szakállat” vagy valamely testrészt jelentene. Sajnos ilyen adatok nincsenek (vö. ESSJ,, 220). Azt feltételezni, hogy a „barázda” szeméma valamiképpen összefügg a vizsgált testrész megjelenésével, szintén nem lehet, mivel a szláv nyelvekben ebből a tőből képzett testrésznevek megőrzik denotatív értéküket: s.-ch. (tšak.) brazgotina ‘heg’, szláv. brazgotina ‘t. p.' < s. sl. brazda < ősszláv. borzda (fonetikai változás -zd-> -zg-) (Kurkina 1982: 182). Vagyis a szláv nyelvekben megőrződik a „bevágott; barázdált volt” denotatív összetevő, amely egyáltalán nem kapcsolódik a lit. barzda „az arc alsó részének szőrzete” denotátumához. A szláv nyelvek hatásának hívei gyakran az e nyelvekben tükröződő „növény” protoszemémára hivatkoznak, vö. az orosz boroda ‘szakáll’ az orosz nyelvjárásokban a következőket jelentheti: 1. „a szénakaszálás vagy a rozs (és más gabonanövények) aratása közbeni kerülő” (Pszkovi terület); 2. „a keleti szlávok „szakállának” szentelt rituálé legfontosabb kelléke — a szalmából készített, műszakáll”; 3. „az utolsó gabona-, illetve rozskéve” (Ternovskaja 1977: 80tt). Feltételezik, hogy ennek köze lehet az aratási ünnep során az utolsó gabonavagy rozskévéből készített mitológiai szakállhoz. Ez a rituálé különösen jellemző volt a szláv népekre, vö. az orosz zavit' Velesu borodu és zavit' borodu kifejezéseket: "befejezni a gabonaaratás (rozsaratás) munkálatait' (Dal' I 116). Feltételezik, hogy a szakrális szertartások során az emberre (feltehetőleg a varázslóra) szakállat illesztettek — a rituálé egy antropomorfizált istenséget szimbolizált (bővebben lásd Ivanov 1985: 163tt). Állítják, hogy hasonló rituálé a baltok szertartásaiban is létezett (Greimas 1990: 479, 484t), azonban ennek hatása a szó morfológiai szerkezetének változására nem bizonyított. Nehéz elhinni, hogy hasonló, a mitológiai szakállal kapcsolatos elnevezési folyamat a germán nyelvjárásokban is létezett —s. v. a. burst „sörte“ szemantikai értékében sokkal közelebb áll a szakállat jelentő keleti balti példákhoz, mint a szláv szavak más jelentésparadigmáihoz. A szláv szubsztrátum morfonológiai hipotézise szintén nem túl megbízható, mivel nem veszi figyelembe más ide. nyelvek szavainak szerkezetét: s. i. bhrstis “penge, él), s. isl. ir s. v. a. burst ‘Seriar’, s. angl. byrst “t. p.' eredetét. Ezért nehéz nem elismerni az ide. *bhars-dha létezésének lehetőségét. Igaz, mindeddig a germán tő -figyelmen kívül marad a pragerm. rekonstruálásakor *barda-(- Kluge 1975: 54). Karulis, remdamasis Endzelyno (DI, 251) ir Vasmerio spėjimu apie samplaikos -zdsenumą, nurodo, kad jos kilmė gali būti siejama su -sįspraudimu į ide. prolytę (LEV ibd.). Ši nuomonė yra daug patikimesnė, nes lietuvių kalboje nevartojamos formos be šakninio -z-, priešingai —kai kuriuose dialektuose pasitaiko šakninio -d-, -rnunykimo, bet niekada -z-(žr. anksčiau aptartus lietuvių kalbos dialektizmus barza, bazda). Taigi rekonstruoti praliet. *barda (Trautmann 1923: 27; Mažiulis I 151) nėra jokio pagrindo. Taip pat negalima paneigti galimybės, kad forma su -zegzistavo ir prūsų kalboje (žr. 4 išnašą). Remiantis čia aprašytais kalbiniais faktais, galima būtų matyti, kad būtent lietuvių barzdą reiškiantys vardažodžiai išlaikė senesnę morfologinę struktūrą, todėl slaviš- LIT. barzda MINTÁZATAI -zd-ETIMOLÓGIA | 23 Az analógia tényezője a lett nyelv példáira alkalmazandó, az utóbbi nyelv dialektizmusai pedig su -z archaizmusokként kezelendők. Egy másik fontos probléma a balti jövevényszavak kezelése a finn nyelvekben, ugyanis feltételezik, hogy a finnek a balti nyelvekből vették át a barzda megnevezését: finn parta ‘szakáll’, észt pard ‘ua. ua.’, vepsze bard „ua. o. (Sabaliauskas 1966: 6; 1990, 9; PJA, 242 irodalommal). A -dautentiškumui, illetve -zdantrinei kilmei alakok alátámasztására a finn parta ‘szakáll’ alakot hozzák fel, amelynek balti nyelvekből való kölcsönzését mintha nem is vitatnák. Mindazonáltal ez nem a szakáll egyetlen elnevezése a finn nyelvekben. A karjalai nyelv liüdiki nyelvjárásában a barde ‘szakáll’ alak használatos (Barancev 1967: 8). A liüdiki nyelvjárás az Onyega-tó medencéjének határain belül lokalizálható (Bubrich 1971: 4), vagyis érintkezik az orosz nyelv északi nyelvjárásaival, amelyeknek hatása különösen erősen mutatkozik e nyelvjárás lexikai képzésének változásában. A kölcsönszó fonetikai értelmezése szempontjából igen fontos körülmény, hogy ebben a nyelvjárásban nincs meg a zöngétlen <> zöngés mássalhangzók váltakozása (mássalhangzó-harmónia) (Bubrich op. cit., 5). Ezért éppen ezen a területen lokalizálhatók a Pabaltikum finn nyelveinél régebbi alak használatának példái, amelyekre ez a váltakozás jellemző. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a finn nyelvek csoportjában két különböző jövevényszó létezik ugyanazon objektum megnevezésére. Ezt nehéz lenne elhinni. Mivel ennek a kölcsönszónak az adaptációja nem teljesen egyértelmű, feltételezhető, hogy a tanúsított A barde („szakáll”) nem a balti nyelvekből származik, hanem más, a szomszédságban élő népektől. Több kölcsönzési forrás lehetséges — a szláv északi, valamint a germán északi és nyugati nyelvjárások. Ezek a jövevényszavak a vepsz nyelven keresztül kerülhettek a lívek nyelvjárásába, amelyből eredeztetik őket (Salo 1971: 57; Serebrennikov 1971: 25, 30). A szakáll kölcsönszavainak elemzése nem készült el —A. Sabaliauskas nagyon óvatos kutya. parta, észt. pard, vep. Bard baltizmusnak tekinti őket (1963: 124), talán éppen ezért később már meg sem említi őket (1966: 65). Íme az okok, amelyek miatt érdemes volna őket a lehető legalaposabban megvitatni, hiszen ettől függ, hogy baltizmusokként kezelhetők-e. Ezek germanizmusok lehetnek: ném. Bart ‘szakáll’ (< ősgerm. *barda-‘- ua.', Kluge 1975: 54)š. Az itt említett lív példa kétségessé teszi a baltizmus-hipotézist, ugyanis az észt pard, (gen.) parra ‘szakáll’ bizonyosan nem a lívek által használt forma. Akkor hogyan magyarázhatók a liudikų nyelvjárásban használt szó megjelenésének okai? Nehéz lenne elhinni, hogy ezt az orosz boroda „szakáll” szó sugallhatta, t. y. a barde morfológiailag nagyon különbözik ettől a szótól, a morfonológiai o váltakozás -oro- > *-or-", amely később į -arformává alakult, a finn kölcsönszavakra nem jellemző, vö. A CVRC szerkezetének példája a balti finn lovdus „fa hálóúszó" or. < nyj. lovdus, lovdas, lovda, lovtus „vagyis o.” (Matveev 1959: 14). Ha feltételeznénk, hogy a vep. bard „barzda”, fonetiškai artimiausias liud. barde, galėjo nulemti barzdos pavadinimo atsiradimą liudiky tarméje, pirmiausia reikėtų paais8 Dar plg. norv.-dan. Bart, n.v. a. Bart (s.v. a. bart) v.v. = a. bart, ags. beard, s. skand. bard (neutr.) „barzda, szegélyvarrás, szegély, perem, él’ (NDW 52). A finn nyelvi kölcsönszavak tőmagánhangzóinak váltakozása igen gyakori — /o/ csak változhat ne į /a/, de /e/ ir (vö. Kregždys 2003: 34). Hogy mi lehet ir ennek a változásnak az oka, azt e nyelvjárás ją morfonológiai struktúrájának törvényszerűségei ismeretében lehetne megalapozni. Endzelīns megállapította, hogy a szláv eredetű finn kölcsönszavakban a szláv alap /o/ helyett állítólag /a/ (Endzelin 1911: 106t).