Eine Bemerkung zum Genus

Acta Nyelvészet Litvánia LIV (2006), 95 - 100 Egy Megjegyzés a Nyelvtani nem Bouumin VykyPi Ustav pro jazyk esky AV CR A jelen tanulmány azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a főnévi nem of kategóriája of is a grammatikai or a lexikai kategória. A következő kritériumis ot if javasolták: ott is at legalább egy ragozási paradigma, amelynek in neme kétértelmű, ekkor ez a is kategória in lexikai; az ellenkező eset it is grammatikai. A példák innen származnak: litván, lett, orosz, óés Modern cseh. In Összegzésképpen röviden említést of teszünk egy a ilyen of genderfelfogás tipológiai következményeiről. Im az ún. keretében Prágai A tipológia felteszi azt a kérdést, hogy ob a nemet grammatikai tartalmi kategóriának, és ezáltal tipológiailag, pontosabban a tipológiai leírás számára egy nyelv domináns releváns elemeként kell-e tekinteni, vagy sem. Vladimir Skaliéka, a A(z) alapítója Prágai tipológia, úgy tűnik, a főneveknek a Nemzetség a Egy grammatikai kategória státuszát megtagadni. So különbséget tesz egy er deklinációs osztály és a Genus: »Az Ideális állapot az lenne, ha a nemek és a deklinációk teljesen összeolvadnának egymással. So eddig azonban egyetlen indoeurópai nyelv sem jutott el.” (Skali¢ka 1979: 136 = 1941: 12) Már korábban is azt állította Skali¢ka: »Más Esetekben egy Morféma kétszemantémás, z. B. Birtokos eset Egyes szám vir/i a 1. Birtokos 2. esetet, az Egyes számot fejezi ki.« (Skali¢ka 1935: 15 = 1979: 68) Im Skaliéka a cseh nyelv számára posztulál (1935: 52f. = 1979: 107f.) az melléknév számára három grammatikai széma (tartalmi elem) — Eset, szám és nem, az önálló főnév esetében viszont csak két — eset és szám. Er mindazonáltal in a zárójelek a hármas számot jelölik Kérdőjelet tesz a főnévhez an is, és a főnév nemébe is in bevonja a 95 Bonumit Vykypét grammatikai szemémákat. E bizonyos ingadozások abban is kifejezésre jutnak, hogy Skalička egy általános részben minden további nélkül grammatikai kategóriaként kezeli a nemet (vö. Skalička 1935: 33. és köv. = 1979: 87. és köv. ). Explicit módon fogalmaz Ludovít Novák Skalička-- ról írt recenziójában (1935): »Konkrétne: v koncovke -a v chlap|a sti lokalizované iba sémy genitivu a jednotného poétu a v Zen|a sémy nominativu a jednotného pottu, kym séma rodu muzského, resp. A Zenského a Zenférfi kromoszómáiban lokalizálódik. [{Konkrétan: a chlap|a végződésben csak a genitivus és a singularis szémái lokalizálódnak, a Zen|a-ban pedig csak a nominativus és a singularis szémái, miközben a hímnem szémája, illetve a femininum inkább a chlapund gyökeiben Zenlokalizált. ]“ (Novak 1936: 10) Skali¢kára és Novakra, valamint Zaliznjakra (1967: 66, 74) hivatkozva Markus Giger (1998: 173, 1. jegyzet) következésképpen a nemet önálló grammatikai kategóriaként csupán a mellékneveknél ismerte el, míg a főneveknél a szó lexikai részének inherens tulajdonságaként tekintett rá, amely csak egy meghatározó attribútum egyeztetése révén fejeződik ki. Ezt a megoldást aztán a litván és lett nyelv tipológiájáról szóló közös tanulmányunkban is érvényesítettük (Giger-Vykypél 2001: 47). Ez a megoldás végső soron valószínűleg többségi elfogadottságot élvez. Mindenesetre a Prágai Tipológia keretein kívüli szerzőknél is megtalálhatók. A korábban említett A. A. Zaliznjakon (1967: 62. skk.) kívül, aki az orosz főnevek esetében a nemet „egyeztetési osztálynak” tekinti (vö. még Corbett 1991: 147. skk.), például Christian Lehmann (1982: 204) az egyeztetés fogalmáról szóló általános értekezésében a nem szerinti egyeztetést annak az egyeztetésnek a példájaként hozza fel, amelyben az adott kategória az egyeztetési szintagma meghatározott tagján (azaz tulajdonképpen a főnéven) nincs explicit módon jelölve (hasonlóan Kaznelson 1974: 29. skk.). Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a dolgok valamivel bonyolultabbak. Először is nem csupán egyes végződéseket (illetve általánosabban grammatikai jeleket) kell figyelembe venni, amelyek a „jelöltek“ számára A genus-kategória elemeinek kifejezői (ahogyan Greenberg 1978-ban: 96 Megjegyzés a genushoz és az 53 utána következőhöz Heine 1982, 193 a A megkülönböztetés a(z) ,overten* és a ,,coverten“ kifejezése a nem csupán nemet kell csinálni), hanem az egészet Paradigmákat vizsgálni. A A(z) kritériuma döntés, a ob nyelvtani nem am főnév (a meghatározott tagjánál a egyeztetési szintagmának) explicit módon van megjelölve, következésképpen azt a tényt jelenti, hogy ob es in egy Nyelvi rendszer legalább egy deklinációs paradigma van, amely nem tartozik egy bizonyos zu tagjához a nyelvtani nem kategóriájának, és nem az a tény, ob hogy a nyelvtani nem kategóriájának minden tagja csak egyetlen deklinációval rendelkezik, amint azt a Úgy tűnik, Skali¢ka feltételezése (hasonlóan Corbett 1991: 62). Ez a Feltétel teljesül, azaz van-e egy nyelvben legalább egy a deklinációs paradigma főnévnek, amely több tagját a nyelvtani nem kategóriájának fejezheti ki, a nyelvtani nem nem grammatikai, hanem lexikai kategóriája a főnévnek. Im fordított esetben ez a A nemet mint nyelvtani kategóriát a főnévnek zu tekinteni. Egy tanulságos példát erre most a litván és a lett nyelv összehasonlítása kínál. Im A litván nyelvben a főnévi Az ún. deklinációs paradigmái oés az é-tövűek tekintetében Ambivalens nem (amelyek zu ezt A paradigmákhoz tartozó főnevek nőnemű és hímnemű attribútumokkal egyaránt egyeztethetők). Im Ettől eltérnek a (történetileg) megkülönböztették a amegfelelő lett és e-deklinációt, valamint az i-deklinációt is a genuszban: Ez Ez a megkülönböztetés csak a a részes eset végződését egyes szám (nőnemű -ai, -ei és -ij szemben a hímnemű -am, -em és -im), ennek ellenére fennáll. Ez tehát azt jelenti, hogy im a litvánban semmilyen grammatikai nemkategóriát nem kell feltételezni a főneveknél, miközben im a lettben egy ilyen kategóriávzu al kell számolni, mert itt es nincs a tekintetben semmilyen Ambivalens főnévi deklinációs paradigma. In hasonló Módon összehasonlítható az orosz a cseh nyelvvel: Im Az orosz nyelvben a szóban forgó úgynevezett aés ja-tövek deklinációs paradigmái a nyelvtani nem tekintetében ambivalensek (mindkettőt tudják hímnemként is Femininum kifejezése), miközben cseh Megfelelések, in amelyek a nőnemű és a hímnemű deklinációra bomlanak, amelyek ugyan néhány in Közös eset Végződéseik vannak, azonban mint Egészek megkülönböztetve vannak. Megjegyzendő eközben, hogy az orosz annak az állapotnak im amelynek az ócseh felel meg, in és amelyben az és igen-hang éppena97 Bonumit VyKypéL esetében a nem tekintetében ambivalensek. Így azt mondhatjuk, hogy es im az orosz és im az ócseh im különbséghez képest Az újcsehben nincs grammatikai nyelvtani nem kategória a főneveknél. Ez a megállapítás most, ami az oroszt illeti, egybeesik az említett Zaliznjak-féle nézettel is. Ami a an A Genus tartalmi kategóriájában valójában figyelemre méltó, és ami a nyelvészeket valószínűleg elsősorban akadályozza abban, hogy ezt a kategóriát normális grammatikai tartalmi kategóriaként ismerjék el, véleményem szerint azonban valami más. Es az a körülmény, hogy a főneveket nem im nyelvtani nem szerint ragozzák (illetve hogy a hagyományos nyelvtan a főneveket nem im nyelvtani nem szerint ragozza...): Egy A főnév képes in x Eset vagy Numeri előfordulása (adott esetben másképpen is, mint végződésekkel fejezik ki), de csak egy es Nem (illetve es azt feltételezik, hogy csak egy es neme van). Mindazonáltal ellentétes esetre is rámutathatunk, például az úgynevezett esetére, morfológiai konverziójára. Például azt állíthatjuk, hogy es im lett egy A lett latvietis főnevet, amely im eset, szám és nem szerint ragozható: alanyeset egyes szám hímnem latvietis, birtokos eset Egyes szám Hímnemű latvieSa stb., alanyeset Többes szám Hímnemű latviesi, birtokos eset Többes szám Hímnemű latviesu stb., alanyeset Egyes szám Nőnemű latviete, birtokos eset Egyes szám Nőnemű latvietes stb., alanyeset Többes szám Nőnemű latvietes, birtokos eset Többes szám Nőnemű latviesu stb.! Ezen szokásos A morfológiai konverzió esetein kívül még ,,frissített“ Csapdaként felhozhatók So például a cseh nőneműek, se mint a babička ,,nagymama‘ vagy a cseh semlegesneműek, mint a kotě ,,macskakölyök- ‘, szintén ,,hímneműként“ ragozhatók, ami különféle expresszív, in (erősen) jegyterhelt kijelentésekben figyelhető meg (a(z) Példák afrikai nyelvekből lásd Heine 1982, 198; általában lásd is Corbett 1991: 67, 181. o. ). Mindazonáltal többnyire a A nyelvtani nem kategóriájának tagjai teljesen vagy részben szinkretizálódtak. So ad es im A latinban a hímnemű equus ,ló‘ mellett a nőnemű equa is, de aligha egy Neutrum equum, Corbett egy 1 megfelelő (1991: 67) párról állítja, mégpedig a spanyol hijo ‘fiú’ és hija ‘lány’: Itt egészen világosan két különálló we főnévvel van dolgunk, amelyek hasonló tővel, de a eltérő ragozással rendelkeznek.” Miért ez A „quite clearly” azonban , egyáltaler án nem árulás. 98 Egy Megjegyzés a nemről, ha egy esetleges A frissítéstől eltekint. Hasonlóképpen például egy nőnemű lett koks szó „fa” alakja sem könnyen elképzelhető. Ezzel szemben azonban fel lehetne hozni, hogy a in kasus és a kategóriájának és a Numerus gyakori Szinkretizmusok fordulnak elő, és ennek ellenére ezeket a kategóriákat a hagyomány elismeri. Végül e rövid megfontolások végén még röviden említsük meg a tipológiai implikációkat. Ha megengedjük, hogy például im lett és im újcseh im Különbség a litván és az ó-cseh A genus egy grammatikai kategóriája a egy főnevet ábrázol, ez so azt jelenti, hogy im lett és a Újcseh in A(z) Főnevek egy További tartalmi elem (Eset, szám és Genus) kumulálódnak, mint im litván és im ófelcseh (eset és szám), azaz hogy a lett és az újcseh im összehasonlítás a litván és az ó​​csehben ez a in pontban ragozóbbak. Ez azonban ellentmond im annak a zu ténynek, hogy más in területein a ragozásnak megfordítva a litván és a az ócseh ragozóbb, mint a lett és az újcseh (vö. Skali¢ka 1941, Giger-Vykypél 2001). Ob ez a Ellentmondás csupán egyike azoknak a csapdáknak, in amelyeknek im egy nyelv felépítése és fejlődése során különböző típusai és tipológiai tendenciái hierarchikusan kombinálódnak, ahogyan azt a Prágai es tipológia általában feltételezi, vagy pedig ezt jelenti: type a ob er a a fent bemutatott felfogás a nyelvtani nem kategóriájának helytelensége mellett szól, most már a nyájas olvasó maga döntse el. IRODALOMJEGYZÉK Corsert, G. G. 1991: Gender. Cambridge stb. : Cambridge Egyetem Kiadó. Gicer, M. 1998: K a felsőlausitzi szerb nyelv tipológiai helyzete a nyugati szláv nyelvek között: a nominális rendszer. In: M. Nabélkova, szerk., Varia VII. Tanulmánykötet zo VII. fiatal nyelvészek kollokviuma (Modra-Piesok 3.-5. 12. 1997). Pozsony: Szlovák Nyelvtudományi Társaság a SAV-nál, 172-185. Gicer, M. — VyxypéL, B. 2001: A A(z) tipológiája litván és a lett (egy általános Kitekintzu és A(z) perspektívái prágai Tipológia). A brnói egyetem filozófiai karának közleményei A 49, 45-86. 99 Bonumit Vykypét GreenserG, J. H. 1978: Hogyan sajátítaa nak el a nyelvek nemi jelölőket? In: J. H. Greenberg, szerk., Universals of Ember Nyelv. Kötet 3: Szó Struktúra. Stanford: Stanford Egyetem Kiadó, 47-82. Heine, B. 1982: Afrikai főnévi osztályrendszerek. In: H. Seiler & C. Lehmann, szerk., Apprehension. A nyelvi megragadása tárgyaknak. 1. Tübingen: Narr (Language Universals Sorozat, 1/1), 189-216. Kaznetson, S. D. 1974: Nyelvtipológia és Nyelvi gondolkodás. Berlin: Akadémiai Kiadó (Nyelv és Társadalom, 5) & München: Hueber. LeHMaNN, C. 1982: Az egyeztetés univerzális és tipológiai of aspektusai. In: H. Seiler & F, J. Stachowiak, szerk., Apprehension. A nyelvi Megragadása Tárgyakon. II. Tübingen: Elbeszélő (Nyelvi Univerzálék Sorozat, 1/11), 201-267. Novak, L. 1936: A nyelvtani rendszer alapegysége nyelvi a tipológia. Tanulmánykötet A Szlovák Matica 14, 3-14. SKALICKA, V. 1935: A magyar nyelvtanról. Prága: A Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kara. ]} ELSE? 马会? }<lemma> เดิมพันฟรี? hinkwaswo. Sorry. Please disregard.} регистрации. 马会? }彩票招商? } мунас. } 微信里的天天中彩票? }]} Yikes.} 天天彩票怎么.} (A Prágai Károly Egyetem Filozófiai Kara. Préce z védeckych tstava, 39.) [Reprint in Skali¢ka 1979, 59-125.] Skauicxa, V. 1941: Vyvoj Ceské deklinace. Studie typologickd. Praha: Jednota éesk¥ch matematikti a fysikt. (A Prágai Nyelvészeti Kör tanulmánya, 4.) [Deutsche Fordítás: A cseh deklináció fejlődése. In: Skali¢ka 1979, 126-172.] Skauicxa, V. 1979: Tipológiai Tanulmányok. Szerk. Hartmann P. Braunschweig Wiesbaden: — Vieweg. (Írások a következőről: ]} Nyelvésze11.) t, Zauiznsak, A. A. [Banusuak, A. A.] 1967: Pycckoe umenHoe cstogousmenenue. MockBa: Hayxa. Bohumil Vykypél A Cseh Nyelvészeti Intézet AV ČR Etymológiai Osztálya Vevert 97, CZ-60200 Brno [email protected] 100