Étymologie du lituanien „vienas“ ‘un’

Acta Linguistica Lithuanica LIX (2008), 51 – 55 A litván vienas ‘egy’ etimológiája WITOLD MAŃCZAK Cracovie Fraenkel a litván vienas alakot az IE *oinos-ból vezeti le, feltételezve, hogy a ve- partikulának szerepe volt abban, hogy az *oi ei-vé, azaz ai helyett ie-vé változzon >. Smoczyński ezzel szemben az IE *h₁oi-no- alakot adja meg kiinduló formaként, anélkül, hogy megmagyarázná az *oi > ie átmenetet. A jelen szerző a litván vienas alakot az IE *oinos-ból vezeti le, és a ie reflex magyarázatára a gyakoriság okozta szabálytalan változást hívja segítségül. E nézet alátámasztására szláv, újlatin és germán adatokat idéz, amelyek e nyelvekben az ‘egy’ számnév szabálytalan megrövidülését szemléltetik. Fraenkel etimológiai szótárában a következőket olvashatjuk: „viénas […] porosz eins ‘egy […]’. A porosz alak pontosan megfelel a görög οἰνή ‘egy dobáson dobott egyes’, a latin ūnus (*oinos), az óír óin, az óészaki éin, a gót ains, az ófelnémet ein […] alakoknak; az *oi tehát a balti nyelvekben a szokásos módon szabályosan ai-vá vált.” Mivel a litván és a lett ie az *ei-re, nem pedig az *ai-ra vagy az *oi-ra vezethető vissza […], a porosz ains-szal szemben álló lit. vienas és lett viēns ie hangja az *ei-ből maradt fenn. Az ezekhez feltételezendő *ei olyan alakokban fordul elő, mint a vičvėnelis […] ‘teljesen egyedül’ (Tilsit) […] A szókezdő v- eredete nem tisztázható bizonyosan; valószínűleg egy ve- partikula járult az indoeurópai *oinos ‘egy’ számnév elé; ez okozhatta a tő magánhangzójának átszíneződését […] A balti ‘egy’ számneveket rokonítják a szláv *inъ ‘másik’ és ‘egy’ szóval (összetételekben […]); a pontos magánhangzói megfelelés azonban nem világos. Vasmer […] a szláv inъ és a litván inas ősi rokonságát is feltételezi; az utóbbit az indoeurópai *oinos számnév ablautváltozatának tartja. Trautmann […] szintén a porosz ains ablautváltozatának tekinti az inas alakot. A szerző ezzel szemben elválasztja a lit. inas alakot […] az indoeurópai ‘egy’ számnévtől, és az indoeurópai *i- névmási tő n-képzős származékának értelmezi. Berneker […] inъ és […] edbnъ címszó alatt adott magyarázatai elavultak, mivel még a *bnъ alapalakból indul ki, amelyről mára felismerték, hogy téves feltevés […] Būga […] mérlegeli annak lehetőségét, hogy a porosz wilenikis ‘herélt ló, olyan ló, amely 51 WITOLD MAŃCZAK poroszkálva vagy könnyed lépésben halad [...] a *winenikis alakból fejlődött ki, és ugyanazt az előretolt v-t tartalmazza, mint a lit. vienas [...]. Ha ez helyes volna, akkor itt-ott a poroszban is találkoznánk a szóban forgó szócsalád v-vel kezdődő alakjával. De lehet, hogy a wilenikis az ailenikis vagy az eilenikis eltorzult alakja [...].” Smoczyński etimológiai szótárában azonban más véleményt találunk: “vienas [...] Z niejasnym v- i nieoczekiwaną intonacją, zamiast lit. -łot. *jēnas < pb. *aj-na < pie. *h₁oi-no. Por. stłac. oinom, łac. ūnus ‘jeden’, gr. οἰνῆ f. “oczko (jedynka) na kostce do gry”, stir. oen “jeden”, goc. ains ts. Stpr. ains ‘ein’, acc. sg. ainan “einen”, które pełni rolę rodzajnika nieokreślonego, jest zapożyczeniem niem. ein, einen, a nie refleksem pb. *ajna-. — W słowiańskim brak jest śladu po *janu “jeden” < psł. *eńu < pbł. *aj-na-. Scs. inŭ “inny, jeden” [...], ros. inój “inny, nie ten”, czes. jiný “inny”, stpol. iny “nie ten sam [...]”, rzadko “jeden, jedyny” [...] nie może być wywodzone z pie. *h₁ei-no-, ponieważ dla stopnia e *h₁ei- nie ma oparcia porównawczego. Bardziej prawdopodobna jest rekonstrukcja formacji na st. zanikowym *jĭnŭ < pie. *h₁i-no-. Można też rozważać metatezę *h₁i-no- w *ih₁-no-, skąd psł. *inŭ.” Mivel nem ismerünk olyan nyelvet, amelyben a névelő idegen eredetű volna, úgy véljük, hogy az óporosz ains őshonos. Véleményünk szerint a litván vienas és az ősszláv inъ az indoeurópai *oịnos alakból származik, amelyben a *oị- szabályos fejlődéssel a litvánban ai-, az ősszlávban pedig *ě- > *ja- eredményt adott volna, míg a litván ie- és az ősszláv i- azzal magyarázható, amit a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozásnak nevezünk. Hosszú évek óta azt állítjuk, hogy a szavak alakját minden nyelvben három fő tényező határozza meg: nemcsak a szabályos hangváltozás és az analógiás fejlődés, hanem a használati gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás is. A gyakran használt szókapcsolatok, szavak és morfémák sokszor szabálytalanul megrövidülnek, például turi būti > turbūt, broterėlis > brolis, (vaika)-mus > (vaika)-ms. A gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozásnak három monográfiát (Mańczak 1969, 1977 és 1987), valamint számos cikket szenteltünk. Az érvelésünket alátámasztó bizonyítékok között szerepel a következő: ha az adott nyelvhez és korszakhoz rendelkezésre áll gyakorisági szótár, felhasználható, mivel a szavak túlnyomó többsége... 52 Étymologie du lituanien vienas ‘un’ amelyek szabálytalan, gyakoriság okozta hangváltozáson mentek keresztül, a leggyakrabban használt szavak közé tartozik. A litván gyakorisági szótár (Grumadienė et Žilinskienė 1997) elemzésével megállapítottuk, hogy statisztikai szempontból az alábbiak szerint oszlanak meg azok a litván szavak, amelyek szabálytalan rövidülésen mentek át (Mańczak 2001): 1er ezer 79 2e ezer 26 3e ezer 13 4e ezer 9 5e ezer 7 6e ezer 6 És hangsúlyozni kell, hogy minden nyelvben nagyon gyakori az ‘1’-et jelentő szó. Például Lewicki et alii gyakorisági szótára (1971) szerint a lengyel jeden ‘1’ számnév a 39e. helyen áll. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás mellett létezik egy másik szabálytalan fejlődési típus is: a régóta asszimiláció, disszimiláció vagy metatézis néven ismert hangváltozások, valamint a hiperkorrekt vagy expresszív alakok. Mindezeket a változásokat az jellemzi, hogy különböző nyelvekben sokféle szóban mennek végbe. Chercher < cercher asszimilációt mutat, faible < flebilem disszimilációt, troubler < *turbulare metatézist, míg a s a besicles alakban hiperkorrekt, a h pedig a herse alakban állítólag expresszív. Nehéz volna azonban más indoeurópai nyelvben olyan ‘gyenge’ jelentésű szót találni, amely disszimilációt mutat, olyan ‘megzavar’ jelentésűt, amely metatézist, vagy olyan ‘borona’ jelentésűt, amely expresszív eredetű fonémát tartalmaz. Röviden: az asszimilációként, disszimilációként, metatézisként stb. emlegetett szabálytalanságok között nincs párhuzamosság. Ezzel szemben a gyakoriság okozta szabálytalan hangváltozás többé-kevésbé párhuzamos módon megy végbe különböző nyelvekben, mert a nyelvi közösségeket elválasztó különbségek ellenére a leggyakoribb szavak mindenütt többé-kevésbé ugyanazok. Például a ‘beszél’ jelentésű ige sok nyelvben szabálytalan rövidüléseket mutat; vö. francia parler, olasz parlare < latin parabolare, a narrare olyan alakjai, amelyek szárdban nárrere alakúvá váltak (nau, nas, nat, 53 WITOLD MAŃCZAK stb.), lat. ajo < *agio (a szabályos adagium-mal szemben), angol says, said (a szabályos lays, laid-del szemben, ahol a kettőshangzó fennmaradt), orosz nyelvjárási gyt < gryt < govorit, régi lengyel pry < prawi stb. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az ‘1’ számnév, amelyet nagyon gyakran használnak, számos nyelvben szabálytalan rövidüléseket mutat. A litván vienas és az óegyházi szláv jedinъ (amelyek végső soron az indoeurópai *oinos-ból származnak) elvileg rendre *ai-t kellett volna mutassanak az ie helyett, illetve *ē-t az i helyett. Ezekben az esetekben a magánhangzó nyitottsági fokának csökkenésével van dolgunk (a > o > u vagy a > e > i), amely a gyakoriság okozta szabálytalan hangtani fejlődésre jellemző. Minden modern szláv nyelvben további rövidülések is megfigyelhetők, amint azt az ‘1’ számnév és az ‘egyedüli’ jelentésű melléknév összevetése mutatja ezekben a nyelvekben: ‘egy’ ‘egyedüli’ Alsó-szorb jaden, jana jadny (korábban jadyny) Belorusz adzin, adna adziny Bolgár edin, edna edinstven Felső-szorb jedym, jena jedynki Macedón eden, edna edinstven Poláb jadān, janū (semlegesnem) jidainē Lengyel jeden, jedna jedyny Orosz odin, odna edinyj Szerb-horvát jedan, jedna jedini Szlovák jeden, jedna jediný Szlovén eden, ena edin Cseh jeden, jedna jediný Ukrán odym, odna jedynyj Látható tehát, hogy a modern szláv nyelvekben az ‘1’ számnév az ‘egyedüli’ melléknévhez képest (amelyet ritkábban használnak, mint a számnevet) különféle szabálytalan rövidüléseket mutat. A lengyel jedna nőnemű alakot (vö. jedyny) az y kiesése jellemzi; a szlovén ena nőnemű alak (vö. edin) a di kiesését mutatja, stb. További részletekért lásd Mańczak (1977a). A latin unum acc. sg. szabályosan uno alakra fejlődött a portugálban, a spanyolban és az olaszban, míg a portugál um, valamint a spanyol és olasz un redukált alakok. A román o < unam alak sem szabályos. Az angolban a one megrövidült an > a alakra, és az a kiejtése nemcsak [ei], hanem [ə] is. A németben az eins az feines melléknévhez képest redukált alak. 54 Étymologie du lituanien vienas ‘un’ Végül nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a litvánban a vien (< vėna) és az išvien (< iš vieno) rövidült alakok. Mindezen tények fényében kétségtelen, hogy a litván vienas < *oįnos a gyakoriság okozta szabálytalan hangtani fejlődésen ment keresztül. RÉFÉRENCES Fraenkel, E. 1955–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch (unter Mitarbeit von A. Slupski, fortgeführt von E. Hofmann und E. Tangl). I–II. Heidelberg: Carl Winter, Göttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht. Grumadienė, L., V. Žilinskiene 1997: Dažninis dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodynas. Vilnius: Mokslo aidai. Lewicki, A., W. Małowski, J. Sambor, J. Woronczak 1971: Słownictwo współczesnej publicystyki polskiej. Listy frekwencyjne. Warszawa: PAN. Mańczak, W. 1969: Le développement phonétique des langues romanes et la fréquence. Kraków: Uniwersytet Jagielloński. Mańczak, W. 1977: Słowiańska fonetyka historyczna a frekwencja. Kraków: Uniwersytet Jagielloński. Mańczak, W. 1977a: Rozwój *jedinъ w językach słowiańskich. Prace Filologiczne 27, 309–320. Mańczak, W. 1987: Frequenzbedingter unregelmässiger Lautwandel in den germanischen Sprachen. Wrocław: Ossolineum. Mańczak, W. 2001: Coup d’œil sur le dictionnaire de fréquence du lituanien. Munera linguistica et philologica M. Hasiuk dedicata. Poznań: Katedra Skandynawistyki i Bałtologii, 47–53. Smoczyński, W. 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego. Wilno: Uniwersytet Wileński. Witold Mańczak Zakątek 13/59 PL-30-076 Kraków, Pologne 55