Old Lithuanian “añskat”, “šiskat”, “tàskat” and Cognates

11tanulmány / articles danieL Petit École normale supérieure, Párizs oLd litván AñSKAT, šÌSKAT, TàSKAT és rokon szavaik: a régi litván añskat, šskat, tàskat és a velük kapcsolatos szavak 0. bevezetés A görög grammatikusok (Khrüszipposz, Apollóniosz Düszkolosz) által először bevezetett, majd Karl Bühler német pszichológus által továbbfejlesztett (1934: 80) „deixis” fogalma a 20. század során sok vitát váltott ki1. Bár intuitívan meggyőző, mégis mesterséges konstrukció, amely a gesztusos referenciának különböző típusait foglalja magában, és különböző szemantikai jegyekkel rendelkező jelenségek széles körére terjed ki. A deixis legszembetűnőbb kifejezőeszközei között az úgynevezett „télikus ítéletek” különleges helyet foglalnak el, mivel egyszerűen egy helyzet fennállásáról számolnak be (pl. ang. there is a cat sleeping in my room „van egy macska, amely a szobámban alszik”), míg a „kategorikus ítéletek” egyidejűleg állítják egy objektum létezését, és írják le annak cselekvését vagy állapotát (pl. ang. a cat is sleeping in my room = there is a cat + it is sleeping in my room „egy macska a szobámban alszik” = „van egy macska” + „a szobámban alszik”). Ez a megkülönböztetés jól ismert2. Mindazonáltal a télikus ítéletek egy alosztályát úgy tűnik, általában figyelmen kívül hagyták a nyelvészet standard tankönyvei, valamint a deixisszel foglalkozó legtöbb szakkönyv és tanulmány3. Számos nyelvben léteznek olyan speciális deiktikus partikulák, amelyek a beszédpartner figyelmét valamely eseményre vagy fennálló állapotra irányítják (pl. lat. ecce, or. vot, fr. voici, voilà „íme, itt van/vannak”). Legszembetűnőbb szintaktikai és szemantikai jellemzőik alapján, különösen a 11 lásd például Charles Fillmore (1997) vagy Stephen Levinson (2006) áttekintését. 12 lásd például Hans-Jürgen Sasse (1987). 13 Kivétel Levinson (2006: 111), aki a „prezentatív partikulák” kifejezést használja, amely egyébként igen ritka az angol nyelvű nyelvészetben. ALL_62_63_maketas.indd 11 2011.06.17 08:23:46 12 Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII A beszédpartnerre való utalásuk révén az danieL Petit ilyen partikulák különböznek a többi deiktikus partikulától (pl. lat. ibi, or. zdes’, fr. ici, là „itt”). A szakirodalomban néha „prezentatív partikuláknak” nevezik őket; Ez a szakkifejezés a bibliai héber hinneh „íme, itt van/vannak” partikula leírására vezethető vissza, majd később a francia voici, voilà partikulákra is alkalmazták. Ahogyan azt az Elseguages című munkában, különösen a litvánban, igyekeztem bemutatni, šta, lett. re, raũ, lũk és še ‘íme’. E tanulmány célja a jelenléti partikulák where4, the notion of ‘presentative particles’ is a powerful and attractive notion which could account for the use of some deictic particles of the baltic lanegy olyan alcsoportjának eredetét tárgyalni, amely a régi litván nyelvben és néhány litván nyelvjárásban széles körben adatolt, etimológiai szempontból azonban mindmáig magyarázatlan. 1. LEÍRÁS A régi litván irodalomban és néhány modern litván nyelvjárásban jelenléti partikulák egy csoportját találjuk, amelyek nyilvánvalóan bizonyos közös morfológiai jegyekkel rendelkeznek, meggyőző etimológiájuk azonban továbbra sincs. Leíró szempontból ezek a partikulák egy mutató tő (anàs, šs, illetve tàs) és egy -(s)ka(t) vagy -(s)ga(t) végződés összetételei. Az 1. táblázatban minden releváns forma fel van sorolva és röviden le van írva. E különböző litván partikulák fő használataiból ítélve egyértelmű, hogy ahhoz a kategóriához tartoznak, amelyet fentebb röviden „jelenléti partikulák” néven mutattam be: alapjelentésük megfelel a latin ecce partikula jelentésének. Először is e partikulák némelyike főnévi formát vezethet be. Példák a šskat-ra: [1] Wolfenbütteli Postilla (WP 118 2–3 [1573]): ſchiſkat tar/naite weſʒpaties. „íme, az Úr szolgálóleánya!” [2] Jonas Bretkūnas, Postilla (BP I 84 21 [1591]): Jei tawe gandin Smertis bei prapůlims / tadda ſchiſkat tawa gelbetoias Kriſtus. „ha a halál és a kárhozat megrémít, akkor íme a te megváltód, Krisztus!” A šsgatės-szel: [3] simonas daukantas (LkŽ XiV 914): šisgatės piemuo! ‘here is the shepherd!’ 14 Daniel Petit (2010). ALL_62_63_maketas.indd 12 2011.06.17 08:23:46 senosios lietuvių kalbos añskat, šskat, tàskat ir su jais susiję žodžiai 13tanulmányok / cikkek 1. TÁBLÁZAT tő ansstem šisstem taswith -ka šiska daukantas zöngétlen -k- -kat anskat šiskat mássalhangzó Wolfenbüttel taskat Bretkūnas Postilla, Wolfenbüttel Bretkūnas, Klein, Bretkūnas Postilla, Sapūnas, Mielcke, Clavis Germanico-Lithvana, Lexicon Lithuanicum, Nesselmann, Kurschat -kate šiskate Wolfenbüttel Postilla -kategi taskateghi Wolfenbüttel Postilla -g tàsg nyelvjárásokkzöngés tirkšliai -g- -ga ansga juška šiga juška, al Papilėből, mássalhangzó nyelvjárások tàsga Pabrėža, raudėnai, skaudvilė nyelvjárási -gat tàsgat kvė darna, rietavas, šsga kossarzewski, dialect of raudėnai juška, diaof alsėdžiai, Plungė, beszédmódjai Žemaičių kalvarija salantai kuliai nyelvjárások, grūšlaukis, ylakiai, liai, salantai Plateliai, alsėdžiai nyelvjárási -gatės añgatės dialects of beszédmódjai šsgatės kossarzewski, rietavas, gargždai, džiai, gargždai, tverai, Plateliai, salantai, stakliškės šgatės sereiskis, dialects of salantai, daukantas, kvėdarna, Luokė, salantai, alsėdžiai, Viekšniai, Žarėnai nyelvjárási Veiviržėnai, Žarėnai -gati tàsgati tàsgatės juška, Lazdynų Pėlėda, baronas, dialects Plungė, añsgatės juška, alsėseda,tirkšliai, truskava, beszédmódjai grūšlaukis, Žemaičių de Žarėnai nyelvjárása kalvarija -gaties šsgaties dialect -gatis šsgatis niedertàsgatis juška, kretinga, raudėnai, salantai, brender and salys Pabrėža, Valančius, mann, senn, Žemaičių kalvarija nyelvjárásai Mosėdis, Plateliai, -gačiuos tàsgačiuos Šatės nyelvjárása ALL_62_63_maketas.indd 13 2011.06.17 08:23:46 14 Acta Linguistica danieL Petit Lithuanica LXII–LXIII With tàskat: [4] Martynas Mažvydas, Gesmes Chrikſcʒoniſkas (MŽ 447 4 [1570]): Motriſchk taſkat sunus tawa! ‘Mother! there is your son!’ [5] jonas bretkūnas, Biblia (bb song 5, 2 [1590]): taskat balsas mana Prieteliaus tuskinanczio. „íme, barátom hangja, aki kopogtat”. Ebben a szerkezetben a prezentatív partikulusokat rendszerint nominativus követi. ez a nominális szerkezet elsősorban a régi litván vallásos irodalomban adatolt; a bibliai frazeológia hatása lehetséges. azonban későbbi forrásokban is találhatunk néhány előfordulást. példa tàsga-val: [6] antanas juška, Литовскій словарь ([1897–1922], vö. LkŽ XV 961): indirekt kérdő mellékmondatot tartalmazó szerkezet is előfordul, de úgy tűnik, nagyon ritka. Az LkŽ-ból és a régi litván irodalomból összegyűjtött anyag Tàsga triba jo dirvos! ‘here is the edge of his field!’ alapján ítélve nagyon kevés példát lehet felhozni, és legtöbbjük kétséges. például: [7] jurgis Pabrėža írásai (LkŽ XV 961): Tasga, koks vėl reikalas! ‘Nézz csak oda! Micsoda történet!’ Nyilvánvaló, hogy itt nem indirekt kérdő mellékmondattal van dolgunk, hanem a tasga önálló partikulával, amelyet egy koks vėl reikalas! felkiáltás követ. ‘Micsoda történet!’. Egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy e partikulák indirekt kérdő mellékmondatokkal való használatának ez a lehetetlensége dokumentációnk szűkösségének tudható-e be, vagy egy jelentős sajátosságot tükröz. ugyanezek a partikulumok mondatkezdő partikulumokként is használhatók, önálló igei állítmányokat bevezetve. Ez a szerkezet nemcsak a régi litván irodalomban adatolt bőségesen, ahol számolni lehetne a bibliai frazeológia hatásával, hanem a modern nyelvjárásokban is, ahol az ilyen hatás kizárható. añskat-tal alkotott példák: [8] jonas bretkūnas, Biblia (bb 22 kings 4, 25 [1590]): Ansſkat ateia Sunamitiene. ‘íme! a sunámi asszony megérkezett.’ ALL_62_63_maketas.indd 14 2011.06.17 08:23:46 senosios lietuvių kalbos añskat, šskat, tàskat ir su jais susiję žodžiai 15tanulmányok / cikkek A šskat-tal: [9] Wolfenbütteli Postilla (WP 158 30 [1573]): Jr ſchiſkat Rit met ankſti iſch wiſsi ſʒali muras paſsikiele. „és íme! kora reggel egy fal emelkedett minden országból.” [10] Jonas Bretkūnas, Biblia (bb Judg 15, 16 [1590]): „Íme! összegyűlve fekszenek.” [11] Schiſkat anis gul pulkais. Jonas Bretkūnas, Biblia (bb Lk 7, 27 [1590]): Schiſkat ſiuncʒiu Angel mana. „Íme!” küldöm az angyalomat.’ A šskate szóval: [12] Wolfenbütteli Postilla (WP 195 12–13 [1573]): A meſs ſchiſkate, ka/iamis miname. ‘és mi – íme! – lábunkkal eltapossuk.’ With tàskat: [13] Wolfenbütteli Postilla (WP 16v 28–29 [1573]): A taſkat artinaſi iumis karaliſ/te Dangaus! ‘és íme! a mennyei birodalom szava hozzátok jön!’ [14] jonas bretkūnas, Biblia (bb gen 29, 6 [1590]): Ir ſchitai taſkat jo dukte Rahel ateit su avimis. „és íme! leánya, Ráhel, megérkezik juhaival.” [15] jonas bretkūnas, Postilla (bP i 303 7 [1591]): Todelei mielas Krikſchcʒonie tu taſkat eſſi krikſchtitas. „ezért, ó, drága Krisztus! íme! megkereszteltettél.” A tàskategi-vel: [16] Wolfenbüttel Postilla (WP 117r 10 [1573]): Taſkategi panas Die=‖was tawe paaukßtinaija. „íme! az Úristen felemelt téged.” A tàsgatės-szel: [17] Tryškiai nyelvjárása (LkŽ XV 961): Tàsgatės kare buvo, ne juokai! „íme! háború volt, nem tréfa.” ALL_62_63_maketas.indd 15 2011.06.17 08:23:46 16 acta Linguistica danieL Petit Lithuanica LXII–LXIII 2. MorFoLógia morfológiai szempontból nyilvánvaló, hogy itt két különböző képződménnyel van dolgunk. Amennyire látom, a zöngétlen mássalhangzót (-ka-) tartalmazó alakok kizárólag ólitván nyelvűek: előfordulnak a Wolfenbütteli Postillában (1573), valamint Jonas Bretkūnas (kb. 1590), Daniel Klein (1653, 1654) vagy Kristupas Sapūnas (1673) műveiben. A 19. századi szótárak némelyike még említi őket, ahol valószínűleg régebbi forrásokból vették át őket: például megtaláljuk a taskat, Adv. siehe da alakot Georg Nesselmann (1851: 95) és Friedrich Kurschat (1883: 450) szótáraiban. Ezzel szemben a zöngés mássalhangzót (-ga-) tartalmazó alakok csak újabban fordultak elő. Tudomásom szerint legkorábbi adatolásaik Jurgis Pabrėža (1771–1849) és Motiejus Valančius (1801–1875) írásaiig nyúlnak vissza. A kétféle végződés között tehát időrendi különbség van: a -ka-való alakok régebbiek a -ga-való alakoknál. Ezt az első benyomást megerősíti a dialektológiai eloszlás. Az ólitvánban a -ka-való alakok a Wolfenbütteli Postillában (WP 1573) adatolhatók a legjobban, de más nyelvjárásokon alapuló különféle szövegekben is előfordulnak, például Martynas Mažvydas, bretkūnas vagy Mikalojus daukša. Így valószínű, hogy a -ka végződés közös litván örökséget képvisel. A kép gyökeresen más a -gavégződésű fiatalabb alakok esetében, mivel ezek kevés számú alsó-litván (žemaitiai) nyelvjárásra korlátozódnak: túlnyomórészt a Klaipėda és Kuršėnai között húzott vonaltól északra vannak adatolva (pl. Kretingában, Skuodasban, Telšiaiban, Rietavasban, Luokėben, Papilėben). A régebbi irodalomból megemlíthetők Pabrėža és Valančius írásai, akik mindketten éppen ezen a területen születtek (Skuodasban, illetve Kretingában). Világos, hogy a zöngés végződés (-ga-) az északi alsó-litván nyelvjárások helyi újítása. Aligha tekinthető azonban egy régebbi -kaszabályos fejlődésének. 3 . Etimológia A 19. század óta e partikulák etimológiáját sokat vitatták. Egy rövid jegyzetben Jānis Endzelīns lett mester (DI II 499 [1913]) a lett skatît ‘látni, nézni’ igét említette. Ezt a magyarázatot Eduard Hermann (1926: 387) is elfogadta. Egy másik explained the ending -skat in añskat, šskat, tàskat as cognate with the stem of nézetet Adalbert Bezzenberger (1877: 175–176) javasolt, aki az añskat, šìskat és tàskat alakokat az añs (anàs), šìs, illetve tàs különböző ALL_62_63_maketas.indd 16 2011.06.17 08:23:46 kombinációiban most Bezzenberger és Fraenkel etimológiáira térek át. Bármelyik megoldást részesítjük is előnyben, mindkettőben közös az az elképzelés, hogy a -ka-, illetve -gaare eredetileg ALL_62_63_maketas.indd 17 2011.06.17 senosios lietuvių kalbos añskat, šskat, tàskat ir su jais susiję žodžiai 17straipsniai / articles deiktikus partikulák. az első partikulát, a -kafrom-ot a PIE koordináló *ke ‘és’ kötőszóból vezette le (vö. gr. τε, oind. ca), a második partikulát pedig, a -t-et (a -te-ből), a litván nèt ‘még’ végződésével hasonlította össze. Ernst Fraenkel (1921: 3, 33, vö. LeW i 11 [1962]) kissé eltérő módon az añskat, šskat és tàskat alakokat az añs (anàs), šs, illetve tàs mutató névmásokból vezette le egy -kadeiktikus partikula kombinációjában. azonban a -t végződést nem vezette vissza egy másik deiktikus partikulára, hanem a 2. személyű egyes számú személyes névmás részes esetű rövidült alakjára (-ti ‘neked’ > -t). Ugyanezt az álláspontot képviselte Peter arumaa (1933: 35), újabban pedig Wojciech smoczyński (2007: 17, 640, 661). Úgy tűnik, e tudósok egyike sem támasztotta alá e magyarázatok egyikét sem pontos történeti vagy tipológiai bizonyítékokkal. Talán nem lenne méltánytalan mindannyiukra alkalmazni azt a szkeptikus ítéletet, amelyet alvils augstkalns (1934–1935: 67) mondott ki fraenkel javaslatáról: Diese Vermutung läßt sich aber, soweit ich sehe, auch durch nichts erklären . Az etimológiákban rejlő valamennyi következmény alapos vizsgálata mindmáig várat magára. Kezdjük endzelīns javaslatával. Annak alátámasztására, hogy az añskat, šskat és tàskat végződése a lett Latv. skatît ‘látni, nézni’ igéjével rokon igealakra vezethető vissza, megemlíthetnénk a modern francia voici, voilà prezentatív partikulákat. зр?ч? ]}_notes? 菲律宾申博 poth? Ezek a partikulák a középfelnémetben a voir ‘látni’ ige felszólító módjából keletkeztek, a ci ‘itt’, ill. helyi partikulákkal kombinálva. là ‘ott’. szemben a fr. voici, voilà alakokkal, amelyek a vois ci, vois là (felszólító mód + helyi partikula) formákból származnak, litvánul añskat, šskat, tàskat ellenkező szórendet mutatnának (a helyi *š, *tà + imperative of *skatīti = Latv. skatît). from this point of view, the regular use of these particles with the nominative (as in ſchiſkat tarnaite weſʒpaties ‘here partikulák *anà, is the maid of the Lord’ WP 118 2–3 [1573]) másodlagosak lennének. Hasonló eset lenne a görög ἰδού ‘ecce’ prezentatív partikula, amely a nominatívuszból perative form of the aorist ἰδεῖν ‘to see’: it was originally followed by noun phrases in the accusative, but in hellenistic greek it came to be used with noun phrases in származik (pl. ἰδοὺ ὁ ἄνθρωπος ‘ecce homo’ Jn 19, 5). Bármennyire is vonzónak tűnhet első pillantásra, Endzelīns etimológiája komoly nehézségbe ütközik: az Endzelīns által javasolt szegmentálás (*anà, *šì, *tà + *skat-) nem ad számot a zöngés mássalhangzót tartalmazó alakokról (vö. tàsgat stb.), sem pedig a végső dentális hang nélküli alakokról (vö. šiska, tàsga stb.). Valószínű, hogy a -t végződés nem a szerkezet velejárója, hanem inkább egy már kialakult tőhöz utólag hozzáadott járulékos elem, ami arra utal, hogy a lett skatît igei gyökérrel való kapcsolatot tévesnek kell tekinteni. 08:23:46 18 acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII deiktikus partikulák hozzáadva az añs (anàs), danieL Petit šs, illetve demonstratív szótövekhez tàs. Bár ritka, egy -ka deiktikus partikula egyes litván nyelvjárásokban fordul elő a standard litván -kihelyett. A -gahas partikula néhány nyomot hagyott a régi litvánban (pl. nesanga ‘mert, ugyanis’, betaiga ‘de’, vö. óporosz anga ‘ha, vajon’) a gyakoribb -gipartikula mellett. Az e mutató partikulumok előtti szibilánsnak a demonstratív tövekhez kell tartoznia. valószínűleg a hímnemű egyes számú nominativusi végződésként kell értelmezni (añs = anàs, šs, tàs), és valóban sok esetben a kontextus egy hímnemű egyes számú főnévvel való egyeztetést sugall, lásd például a következő példákat: [18] Martynas Mažvydas, Gesmes Chrikſcʒoniſkas (MŽ 447 4 [1570]): Motriſchk taſkat sunus tawa! ‘Mother! there is your son!’ (a taskat „ez ott” egyeztetése a sunus „fiú” szóval). [19] simonas daukantas (LkŽ XiV 914): šisgatės piemuo! ‘here is the shepherd!’ (a šisgatės ‘ez itt’ és a piemuo ‘pásztor’ egyeztetése). azonban az ellenpéldák viszonylag gyakoriak, akár nőnemű főnevekkel is, amint azt a következő példák mutatják: [20] Wolfenbüttel Postilla (WP 118 2–3 [1573]): ſchiſkat tar/naite weſʒpaties! „íme, az Úr szolgálóleánya!” (a šiskat „ez itt” és a tarnaitė „szolgálóleány” közötti egyeztetési eltérés). [21] antanas juška, Литовскій словарь ([1897–1922], vö. LkŽ XV 961): Tàsga triba jo dirvos! ‘here is the edge of his field!’ (a tasga „az ott” és a triba „szél” közötti egyeztetési eltérés). vagy többes számú főnevekkel: [22] jonas bretkūnas, Biblia (bb judg 15, 16 [1590]): Schiſkat anis gul pulkais. „íme, összegyűlve fekszenek.” vagy akár bármiféle főnév nélkül is: [23] tryškiai nyelvjárása (LkŽ XV 961): Tàsgatės kare buvo, ne juokai! „íme, háborúban volt, nem tréfa volt.” ALL_62_63_maketas.indd 18 2011.06.17 08:23:46 senosios lietuvių kalbos añskat, šskat, tàskat ir su jais susiję žodžiai 19straipsniai / articles this might be the result of a secondary extension, once añskat, šskat, tàskat újraelemezték őket, mint ragozatlan partikulákat. Párhuzamként megemlíthetők a hettita kāša, kāšma „nézz ide, íme” és āšma „íme, lám” prezentatív partikulák, amelyek egy elterjedt etimológia szerint a mutató névmások közös nemű egyes számú alanyesetéig vezethetők vissza: kāš „ez itt” (< PIE *ḱós, vö. lit. šs < *ḱi-), ill. *āš „ez” (< PIE *h1ós), egy deiktikus *-(m)a partikula kíséretében (vö. hett. imma „igazán, valóban, tényleg”, namma „akkor, ismét, továbbá”), ám szélesebb körben megkövült adverbiális képződményekként is használhatók. hasonlóképpen feltételezhető, hogy az añskat, šskat és tàskat első része az egyes litván nyelvjárásokban adatolt alak: šiga, šgatės frozen masculine singular nominative ending. the forms were reanalyzed as uninflected adverbs or particles. it should be noted that forms without sibilant are (a šsgatės mellett), añgatės (az añsgatės mellett); megújult adverbiális képződményekként kell őket értelmezni. A -t végződés továbbra is a fő problémát jelenti. éppen ez az a pont, ahol Bezzenberger és Fraenkel magyarázatai eltérnek. Először Fraenkel etimológiáját tárgyalom, mivel napjainkban ez bizonyul uralkodónak a standard kézikönyvekben. Állítása szerint a -t végződés egy dativusi esetű második személyű egyes számú személyes névmást, a -t-t tükrözi (a -ti-ből, ‘neked, számodra’). Bár Fraenkel, illetve egyetlen olyan tudós sem említi, aki elfogadta volna véleményét, ezt az etimológiát látszólag nagymennyiségű tipológiai bizonyíték erősíthetné meg, amely a prezentatív partikuláknak a dativusban álló második személyű egyes vagy többes számú személyes névmásokkal való összekapcsolódására irányuló frazeológiai hajlamát mutatja. A latinban például az ecce és az em ‘íme / íme ezek’ prezentatív partikulákat gyakran követi a tibi ‘neked, számodra’ dativusi egyes számú alak. Példák a lat. ecce tibi ‘íme / íme ezek’ szerkezetre: [24] Cicero, Pro Sestio 89: Íme, a consul, a praetor és a néptribunus új, újszerű fajtájú edictumokat hirdetnek ki előtted! ‘Lásd most, hogy a consul, a praetor, a nép tribunusa újfajta új rendeleteket javasol!’ [25] Cicero, Ad Atticum 7, 19: Ecce tibi ante diem tertium Nonas Februarias mane accepi tuas litteras! „de itt, ezen a február 3-i napon reggel levelet kaptam tőled!” A latin em tibi ‘íme / íme itt van’: [26] Plautus, asinaria 880: Em tibi hominem! „íme az embered!” [27] Plautus, Amphitruo 778: Em tibi pateram, eccam! „íme! a tálad, lám!” ALL_62_63_maketas.indd 19 2011.06.17 08:23:46